Feltételek.
A feltételek, olyan szellemi szinten meghatározott mentális elvárásaink, amelyekhez kötjük a további cselekvéseink alakulását. Így az előre meghatározott feltételeinkkel, azokat a szándékainkat szeretnénk megvalósítani személyesen, amelyben a vágyaink teljesülhetnek. Így a feltételeink teljesülése, általunk meghatározott módon, magasabb értékszintre emeli számunkra a megvalósuló eseményeket.
Ezért, minden értelmes ember, a saját szellemi szintű értékrendje szerint határozza meg azokat a feltételeket, amelyekkel részt kíván venni az események alakulásában. Társas viszonyban élve azonban, írott vagy íratlan megállapodások szerint kialakított szerződésekben határozzuk meg azokat a feltételeket, amelyek szerint, közösen kívánjuk folytatni az eseményeket.
A feltételeinkkel, éppen azt kívánjuk meghatározni szellemi szinten, hogy egy várt esemény, általunk milyen lelki szinten vágyott körülmények szerint alakuljon. Vagyis, szellemi szinten meghatározzuk, kikötjük azt, hogy egy esemény végrehajtásának a teljesítését, milyen módon várjuk el. Amikor, ezek a számunkra kedvező feltételek teljesülnek, akkor a személyes érdekeink nem sérülnek meg. Így a szellemi szinten meghatározott feltételeinkkel, mindig a saját lelki érdekeinket képviseljük. Éppen azért, hogy az előre meghatározott feltételeink teljesülésével, a várható események alakulása, mindig kedvező legyen számunkra.
Így a feltételeinkkel, mindig az elvárható események, számunkra ésszerűnek mondható körülményeinek az alakulását határozzuk meg. Éppen azért, hogy a várt eredmény, a feltételeink megvalósulása következtében jöhessen létre. Vagyis, a várt esemény bekövetkezése, megnyugtató legyen számunkra. Lelki békét biztosítson számunkra.
Ha azonban, valaki számára nem lett megnyugtató a várt esemény alakulása, akkor a feltételek voltak eleve elfogadhatatlanok a társas viszonyában. Ezért, a szerződéseket meghatározni képes alapfeltételeket, mindig úgy kell megfogalmazni, hogy azok, minden résztvevő számára kedvezőek maradjanak. Ami azt is jelenti egyben, hogy ha egy esemény úgy teljesülhet csak, hogy az valaki számára kedvezőtlen, akkor a szerződés volt eleve tisztességtelen. Amit jogi úton semmissé lehet tenni.
Aki nem tudja, vagy eleve nem is akarja a szerződésben foglalt feltételeket betartani a végrehajtást illetően, megszegi a vállalt kötelezettségét. Vagyis, a szerződésben foglalt feltételrendszer, személyes kötelezettséget jelent számunkra. Mert éppen azt határozza meg, hogy milyen megállapodásokon alapuló feltételrendszer szerint cselekedjünk. Ezen alapszik például, minden munkaadói és munkavállalói szerződés.
Vagyis, aki munkát vállal, elkötelezi magát arra nézve, hogy a munkaadója elvárásainak a feltételei szerint fogja végezni a feladatát, valamilyen szakmai tudását érvényesítve ez által. Miközben a munkaadója vállalja azt, hogy ennek a szakmai tudásnak az elvárható gyakorlása fejében, megfelelő bért biztosít az adott munkavállaló részére. Ha ez a kétféle feltétel eltorzul, eltolódik, elhangolódik egymástól, akkor a módosult feltételek már elfogadhatatlanokká válnak. Vagy a munkaadó, vagy a munkavállaló számára.
Ilyenkor kezdődhetnek el az érdekegyeztető tárgyalások. Amelyek az időközben megváltozott feltételek alapján új, elfogadható szintre emelik a szerződés alapvető feltételrendszerét. Éppen azért, hogy a társas viszonyban kialakított szerződés, minden szerződő fél érdekét egyformán képviselje. Hogy az elfogadhatatlanság tényszerűsége feloldódjon. Éppen a közös megállapodásban elvárható eredmény érdekében.
A szellemi síkon meghatározott feltételeink tehát, éppen arra utalnak, hogy a cselekedeteinket, milyen módon kívánjuk végrehajtani, hogy egy lelki szinten vágyott, elvárható esemény megvalósuljon. Ezzel szemben, a tudatos teremtés gyakorlása közben, a lelki szinten várható esemény bekövetkezése érdekében, éppen a szellemi szintű feltételeinkről kell lemondanunk. Szellemi szinten, tudatosan nem befolyásolva, a lelki szinten vágyott és elvárható esemény alakulását.
Ami azt jelenti, hogy a tudatos teremtés mentális gyakorlása során, csak a lelki szinten vágyott, így eleve elvárható végeredménnyel foglalkozunk szellemi síkon. Nem határozhatunk meg szellemi szintű feltételeket, a vágyaink teljesüléseivel kapcsolatban. Mert akitől elvárhatjuk a vágyaink teljesítését, az eleve minden feltételt ismer. Ezért, egyáltalán nem szükséges befolyásolnunk Őt a végrehajtásban.
A lélek által, Isten éltet minden értelmes embert. Ez, egy kozmikusnak mondható „szerződés” köztünk, és Isten között. Egy feltételekhez nem köthető mentális szerződés. Amelyben Isten a teremtő, vállalja azt, hogy a hiteink szerint alakítja a sorsunkat. Nekünk pedig, éppen azt kell vállalnunk, hogy folyamatosan teremtenivalót „teremtünk” számára. Olyan reális elképzelésekkel, amelyekben a lelki vágyaink nyernek, szellemi síkon meghatározott reális formákat. Amit a tudatos teremtés gyakorlásával, bármikor érvényesíthetünk.
Számunkra az élet azt jelenti, hogy megtapasztalható életeseményekben veszünk részt. Olyan életeseményekben, amelyek mások feltételei alapján alakultak ki. Amelyeken változtatni, nekünk már nem áll módunkban. Csupán azt határozhatjuk meg szellemi síkon, hogy milyen módon vegyünk részt az események további alakulásában. Ezek a mentalitásunkból alapvető jellemünkből származtatható meghatározásaink lesznek, a mi szellemi szintű mentális feltételeink. Amely feltételeinkkel, mindig a szabad akaratunk jut érvényre.
De ezek a megtapasztalt életeseményeink, gyakran megoldhatatlannak látszó problémákat okoznak számunkra. Amely fennálló problémák ellen esetleg, semmiféle szellemi szintű feltételt nem tudunk meghatározni. Vagyis, teljesen tanácstalanok vagyunk a felmerült problémánkkal szemben. Ilyenkor van szükségünk legjobban, az Isteni minőségű segítségre. Mert Isten, minden problémára ismeri a legtökéletesebb megoldást. Azt a legideálisabb megoldást, amely nem sérti senki személyes érdekeit sem.
A probléma ismeretében tehát, mielőbb a megoldás teljesülésére kell gondolnunk szellemi síkon. A számunkra legideálisabb végeredményre. Mégpedig, szellemi szinten meghatározható feltételek nélkül. Mert Isten a feltétlen, minden lehetséges feltétel ismerője. Olyan ideális megoldások ismerője, amelyek a jó megoldást illetően, nem sérthetik mások érdekeit sem.
Ezért, egy probléma tudatosodása után, mielőbb a számunkra lehető legjobb megoldásra kell gondolni szellemi szinten. Gyakorlatilag, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, el kell képzelnünk, a számunkra jó megoldás végkifejletét valóságosnak. Amikor a tudatos elménkben, valóságosnak látjuk a számunkra tökéletes megoldást a problémánkra, akkor a lelkünkből, pozitív érzések szabadulnak fel. Ezek a lelki érzéseink, feltöltik életképes aktív tartalommal, a szellemi szintű mentális elképzelésünket.
A lelki érzéseink az életenergiánkból, a lelkünkből származnak, ezért szellemi módon irányítható mentális erőkként jutnak érvényre az életünkben. Amelyek, a megtapasztalható sorsunk további alakulását képesek befolyásolni. A szellemi szintű tudatos elképzeléseinkbe ágyazódva pedig, a lelki vágyaink teljesülését teszik lehetővé számunkra. De, csak az általunk meghatározott, szellemi szinten elvárható feltételek nélkül.
Amikor feltételeket határozunk meg, akkor szellemi szintű munkát végzünk. Amikor azonban, szellemi síkon meghatározható feltételek nélkül, csupán a végeredményre koncentrálva reális képzeletet alkotunk az elménkben, akkor az elménk, egyfajta meditatív állapotban marad. Amelyben csupán, a lelki szinten vágyott cél lebeg a szemünk előtt. Aminek a mentális formáját, szellemi síkon határoztuk meg.
Aki csupán, szellemi síkon meghatározott relatív feltételek szerint képes csak élni, olykor olyan feltételeket teremt saját magának, amelyekben a vágyott esemény, eleve nem is jöhet létre. Isten pedig, az abszolút szellem, vagy más néven a Szentszellem, eleve minden lehetséges feltételt ismer. Ennél fogva, a saját döntéseink alapján végrehajtott cselekedeteink, lehetnek persze jók is. De az Istenre bízott cselekedetek, csak jók lehetnek. Ezért, célszerű minden alkalommal megkérdeznünk Istent, hogy Ő, mit tenne a mi helyünkben ahhoz, hogy az elvárható esemény mindenki számára jó lehessen? Vagy eleve, kérjük meg Istent, hogy ő maga irányítson bennünket az általa jónak látott helyes úton, a végrehajtást illetően. Ezért van szüksége a magyar embernek arra, hogy minden döntése előtt, számoljon tízig vagy aludjon rá egyet.
Nem azzal van a baj, hogy a természetes napi rutinfeladatainkat magunk végezzük el, a szellemi síkon meghatározható feltételeink alapján. A baj abban rejlik, hogy az általunk problémásnak értékelhető feladatmegoldásainkban, nem kérjük Isten segítségét. Mert a számunkra elvárható végeredmény bekövetkezése érdekében, szellemi síkon meghatározott feltételeket szabunk meg.
Az édesapa vagy az édesanya, csak addig fogja a gyermeke kezét, amíg az el nem kezd egyedül járni. A járás sikerélménye, boldoggá teszi a gyermeket. Magasabb síkra emeli az értékrendjét. Majd a szülő gyönyörködik abban, hogy a gyermeke milyen szépen fejlődik az egyedül megvalósított járásában. Hasonló a helyzet, minden egyéb rutinfeladattal. Ami az életünk nagy részét kitölti. Ami nem okoz különösebb problémát számunkra. A szüleink, csak örülnek és gyönyörködnek abban, ha meg tudjuk cselekedni azokat az általuk kondicionált részfeladatokat, amelyek megoldását, éppen tőlük tanultunk. Minden egyéb esetben, a segítségükre szorulunk.
De a számunkra komoly problémát jelentő új feladatokra, nem vagyunk kondicionálva. Mert nem tanította meg nekünk senki. Ezért van szükségünk külső segítségre. Istentől kérni tehát, azt jelenti, hogy problémamentesen élni. Ami azt jelenti, hogy olyanhoz fordulni segítségért, aki biztosan képes arra, hogy számunkra a lehető legjobb megoldással, boldoggá tegyen bennünket.
De, amikor segítségért folyamodunk, akkor azt azért tesszük, mert nem ismerjük kellőképpen a megvalósuláshoz szükséges szellemi feltételeket. Ezért, nem is szükséges az, hogy saját feltételeket szabjunk a megvalósítást illetően. Mert, nem kell „okoskodnunk” olyan dolgokban, amelyeknek a megoldását nem ismerjük.
Isten szemében, a dolog eleve úgy működik, hogy minden olyan életeseményt, amelyhez szellemi szintű feltételeket szabunk, saját magunk szeretnénk végrehajtani. Ami azt jelenti számára, hogy nem szól bele a végrehajtásba. Hagyja, hogy mi magunk cselekedjünk. Mint az egyéb, napi rutinfeladataink megoldása közben. A sikerélmény reményében. Csak néz és gyönyörködik benne, ahogyan saját magunk cselekszünk. Mint egy jó szülő.
Csak olyan kérésünk számít megoldandó feladatnak számára, amelyhez nem társítunk szellemi szintű feltételeket. Mert a feltételeink, relatívvá alakítják a problémánkat. Saját magunk által végrehajtandó feladattá formálják. Míg a feladatmegoldás abszolút marad mindaddig, amíg feltételek nélkül, csak a vágyott végeredményre fókuszálunk a tudatos elménkkel. Abszolút problémaként pedig, az abszolútum feladata megteremteni vagyis, Isteni hatáskörbe kerülhet az általunk várható megoldás.
A feltételek tehát azt jelentik, hogy mi magunk akarjuk megcselekedni azt, ami problémát okoz számunkra. A feltételeinkkel, magunkhoz kötjük a vágyainkat. Mivel, relatív állapotba hozzuk a megoldás lehetőségét. Mert ismerjük, vagy ismerni véljük a megoldás menetét. Az egyéni megoldással pedig, rutinfeladattá válik számunkra a dolog. Ami, eleve feloldja a dolog problémás jellegét. Ilyen módon a végrehajtás, a személyes fejlődésünket szolgálja.
Kilátástalan helyzetben azonban, amikor csak a vágyott cél lehet tudatos számunkra, teljesen felesleges minden szellemi szintű feltétel. Mert szellemi szintű feltételeink nélkül, gyakorlatilag elengedjük a vágyainkat. Éppen az Isteni szintű megvalósulás felé. Mert a feltételeinkben meghatározott relatív rendelkezéseink, csak akadályoznák az abszolút szintű Isteni megvalósulást. Szellemi szintű feltételek nélkül, egyfajta abszolút, azaz meditatív állapotban tartjuk az elménket. Amelyben a lelkünk vágyai, csupán szellemi szintű végső formát nyerve, teremtői utasításként jutnak az Univerzum abszolút Elméjébe. Ahol a vágyaink manifesztálódhatnak.
Ahhoz, hogy a teremtésben tudatosan rész vehessünk, összhangba kell kerülnünk a teremtővel, aki abszolút jellegű. De a szellemi szintű feltételeink, relatív állapotban tartják az elménket. Csak a vágyott célra, és legfeljebb arra gondoljunk szellemi szinten, hogy miért kívánjuk megtapasztalni a vágyainkat. Milyen megtapasztalható lelki érzések érdekében.
Ma az átlagemberek, éppen a szellemi szintű feltételeik által meghatározott körülményeik áldozatai. Mert a helyett, hogy konkrét célok szerint élnének, minden lehetséges problémájukhoz, feltételeket szabnak. Ezek a relatív feltételek azonban, olyan körülményeket teremthetnek számunkra, amelyek teljesen elhomályosítják a céljainkat. Mivel pedig, a szellemi szintű feltételeink árnyékában, bizonytalanná válnak számunkra a céljaink, ezért az elbonyolított körülményeinkben az aggályaink, a kétségeink, a félelmeink vagyis, a hitetlenségünk manifesztálódik.
De a tudatos teremtés lényege éppen az, hogy nem mi valósítjuk meg a vágyaink tárgyát vagy eseményét személyesen, hanem Isten, a teremtő. Amíg szellemi szintű feltételeket szabunk a végrehajtást illetően, addig bizonyosak vagyunk abban, hogy meg is tudjuk valósítani azt. De a szellemi szintű feltételek nélküli megvalósulásban, hinni kell. Így a hitünk gyakorlása, nem valósulhat meg, a szellemi síkon meghatározott feltételrendszerünk alapján. Mert a feltételrendszerünk, a bizonyosságunkat támogatja. Nem a hitünket.
A hit tehát, nem más, mint szellemi szintű feltételek nélkül bízni abban, hogy a teremtő Isten, megvalósítja számunkra mindazt, ami a lelki vágyaink szerint elképzeltünk magunknak. Így, csak kérnünk kell, és megadatik számunkra.
Az Istennel fenntartott viszonyunk problémás jellege, éppen abból adódik, hogy Isten számára, mindig relatív feltételeket határozunk meg. Éppen olyan módon, mint ahogyan azt más embertársainkkal tesszük, amikor valamilyen szerződés alapján követjük az események alakulását. Teljesen megfeledkezve arról, hogy Isten az abszolútum, egyáltalán nem foglalkozik a relatív módon meghatározott feltételeinkkel. Csak olyan vágyunk lehet az Isten teremtés részfeladata, amelyek feltételek nélkül valók. Vagyis, szellemi síkon, csak a vágyott végeredmények lehetnek meghatározottak. Amelyekben, az elvárható örömélményeink nyerhetnek reális képi formát, a valóságos elképzeléseinkben.
Mivel, amiben nem hiszünk kellőképpen, azt nem is tudjuk megfelelő módon elképzelni az elménkben, az életünk reális módon megvalósítható részének. Mert, nem tudunk olyan relatív feltételeket meghatározni szellemi síkon, amelyeknek az informatív értékei alapján, összeállhatna a fejünkben a mentális elképzelés. Ezzel szemben, amiben igazán hiszünk, annak a realitását, el kell tudnunk képzelni valóságosnak az elménkben. Még akkor is, ha a szellemi szintű feltételeit nem ismerjük.
Csak ilyen módon valósulhat meg, az a teremtőnk felé irányuló személyes bizalom, amely szerint Isten, megvalósítja számunkra a lelki szinten vágyott reális elképzeléseinket.
Amikor valaki, nem él felhőtlen boldogságban, az azért van, mert az eltorzult szellemi szintű feltételrendszerével, távol tartja magát a teremtőjétől. Mert a szellemi szintű ismeretei hiányában, nem tudja elképzelni azt a vágyott valóságot, amelynek a mentális folyamatát nem láthatja előre. Ilyen módon, szellemi szinten, bizalmatlan marad a lelki síkon várható megoldást illetően. Pedig, a hit érvényesítéséhez, feltétel nélküli bizalomra van szükség. Amelyben, mindig a szellemi és lelki összhangunk jut érvényre. Mint a hit, feltételek nélküli megvalósulásának a lehetősége.
Nem elég tehát, Isten létezésében hinni. Ezért szegény oly sok hívő ember, a világunkban. Hinni kell abban is, hogy Isten a teremtő. A hitünk teremtője. Vagyis, a feltétel nélküli reális elképzeléseink megvalósítója. Ahogy mi, nem szabunk feltételeket a lelki vágyaink reális elképzeléseihez, olyan módon Isten, nem határozza meg számunkra azt, hogy mit képzelhetünk el. Ilyen módon, bármi lehet az elképzelésünk tárgya vagy eseménye. Csak a szellemi gondolataink informatív értékeivel, reális végeredménnyé kell formálnunk az elménkben akkor is, ha a megvalósulás részletei, teljesen ismeretlenek előttünk.
Ami azt jelenti, hogy nyugodtan álmodozz, ábrándozz, képzelegj, merengj olyan valóságról, amelynek a megtapasztalása boldoggá tehetne. Még akkor is, ha a szellemi szintű feltételeket nem is látod előre. Mert a megvalósulás megtapasztalása után, a szellemi szintű feltételek is nyilván megmutatkoznak majd számodra. Mert szellemi szintű feltételek nélkül, bármilyen lelki vágy elképzelhető az elmédben.
Az elképzelhetetlenséget vagy az elképzelhetőség feleslegességének az érzését, éppen a már ismert szellemi szintű feltételek határozzák meg számunkra. Így az agyonművelt elméjű szellemi ember számára, a mentális módon formálható feltételrendszere határozza meg azt, hogy milyen irányban haladjon az élete útján. Így, amelyik életútnak a részleteit előre látja az elméjében, arra hajlandó csak haladni. Attól eltérni képtelen. Még akkor is, ha a lelki vágyai másfelé szólítanák. Mint egy szellemi szinten irányított robot, úgy él. Ismerős valahonnan?
A lelki ember azonban, a szellemi képességeit főképpen arra használja, hogy a vágyainak a valóságát képzelje el reális módon. Így a megszerzett szellemi képességei, nem korlátozzák a lelki életének a kiteljesülését. Hanem éppen ellenkezőleg, pontosan azt szolgálják. Ez az elménk természetes használatának a rendje. Amellyel az Isteni akaratot igazolni képes teremtéssel összhangban, harmóniában élhetünk. Mert a lélek által, Isten éltet bennünket. A teremtő.
Matécz Zoltán
2019.06.09.
