Egység és kétség.
Az anyagi testünk, alapvetően két mentális feltétel alapján működik. A szellemi gondolataink és a lelki érzéseink befolyásolják a működését. Amíg ez a két mentális adottságunk összhangban van, egységben élünk. Amint ez a mentális összhang felborul a tudatos elménkben, akkor jelentkezik bennünk a kétség. Mert a mentális szintű szellemi és a lelki adottságunk egymás ellen munkálkodik. Az anyagi szintű testünk vezérlését bizonytalanná téve.
A magyar nyelv egy verbális csoda. Itt van például, ez a két fogalom és számomra, tökéletes magyarázatot képes adni a jelentésükre. Ahol az egység fogalma, éppen arra utal, hogy nincsen semmiféle mentális megosztottság a tudatos elménkben. Míg a kétség fogalma, éppen a mentális egységünk felborulására utalva, azt jelenti, hogy bizonytalanná váltunk a cselekedeteinket illetően. Vagyis, nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a tetteink helyesek. Mert a tudatos elménkben, kétséges az aktuális cselekedetünk lehetséges kimenetele.
Tulajdonképpen a kétség, elvonatkoztatja, megossza a konkrét egységet. Vagyis, az abszolútként értelmezhető egységben a kétségek, mint relatív alternatívák jelentkeznek. Amelyek a választási lehetőségeikkel, színezik a valóságról alkotható nézőpontunkat, míg a választási kényszerükkel terhelve, bonyolítják az életünk természetes menetét. Ezért szükséges az, hogy a mentális döntéseinket illetően, egységet alkossunk az elménkben, a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket párhuzamba állítva. Közös nevezőre hozva. Hogy a szükséges testvezérlésünk által létrejövő cselekedeteinket, ne árnyékolják be a relatív kétségeink.
Ezért érdemes egy probléma ismeretében, minél előbb a számunkra helyes megoldásra koncentrálnunk. Mert, amíg a probléma okait és lehetséges hatásait latolgatjuk az elménkben, addig kétségeket támasztunk. Olyan kellemetlen szellemi gondolatokkal, amelyek csak negatív polaritással aktivizálhatják a valóságunk formálására alkalmas lelki érzéseinket. Vagyis az elménk, megosztott marad a megoldásra váró feladatainkat illetően. Ennél fogva, addig konkrét reális megoldás, nem születhet meg az elménkben.
Ezért a problémánk ismeretének esetében, mielőbb a számunkra helyes és jó megoldásra kell fókuszálnunk minden szellemi gondolatunkat. Mert a leggyengébbnek látszó megoldás is, már egy konkrét cél számunkra. Ezzel a konkrét céllal, abszolutizáljuk a szellemi gondolataink számára a mentális programot. Amely szerint, minden szellemi gondolatunkkal, a vágyott cél elképzelt valóságát kell az elménkben kialakítani. Ezek a szellemi gondolataink már kellemesek, mert a vágyott cél valóságát vetítik elénk az elménkben. Ezért, csak pozitív lelki érzések aktivitását teszik lehetővé az elménkben. Amelyek alkalmasak arra, hogy realizálják számunkra a vágyaink szerint kívánt valóságot. Ebben nyilvánul meg minden értelmes ember tudatos teremtési képessége.
Ez a tudatos teremtés azonban, azért működhet az elménkben, mert a lélek által, Isten éltet minden embert. A relatív elménk, az Univerzum mágneses alaphalmazában nyilvánult meg. Amit úgy is értelmezhetünk, hogy az Isteni tudatosság mágneses egységének a relatív részei vagyunk. Ezért képeznek az elménkben a hiteink EEG, agyi mágneses hullámokat. Annak ellenére, hogy az agyunk, elektromos tulajdonságú anyagi adottságunk. Ezekkel az EEG agyi mágneses hullámainkkal lehetünk csak kompatibilisek, a mágneses alapú abszolút Tudatossággal. Amit Istennek hív a keresztény filozófia.
Ebből kifolyólag, az abszolút egységnek értelmezhető Isten relatív részei vagyunk tudatosságban. Mert a lélek által, Ő maga éltet bennünket. Csak szellemben vagyunk különbözőek. Ez a szellemi szintű különbözőségünk vetül ki az anyagi testünkre is. Ezért, a testünk szolgálja a lelkünket objektív módon, míg a szellemiségünknek szubjektív módon kell azt kiszolgálnia. Vagyis, a szellemi gondolataink természetes feladata az, hogy a lelkünk érzéseit fejezzék ki minél tökéletesebb módon ahhoz, hogy a testi szinten végrehajtható cselekedeteink mindig az Univerzumban zajló teremtés pozitív természetéhez igazodjanak.
Így az életünk problémái, éppen abból adódnak, hogy az Isteni szintű egységünket biztosító lelkünk érzései ellen gondolkodunk szellemi szinten. E miatt, az életünk kétségek közt zajlik. Mi pedig, inkább szidjuk a világot, egymást, vagy akár Istent, de nem változtatunk a szellemi szintű gondolkodásmódunkon. Mert a problémákat ellenségeinknek tekintjük. Holott a problémák éppen arra valók, hogy a megoldásaik által fejlődjünk. Ezért érdemes a problémák ismeretében, mielőbb megoldás-centrikus módon gondolkodni. Hogy a megoldásokról szóló kellemes szellemi gondolatainkkal, teremtésre méltó pozitív lelki érzéseket tudjunk aktivizálni az elménkben.
Amikor az értelmes ember, a számára helyes megoldásról gondolkodik, akkor már minden kétséget kizáróan tudja azt, hogy mit akar. Így a szabad akaratában már, egy konkrét cél jelenik meg. A vágyaiban jelentkező jó megoldás célja. Ez a céltudatosság lesz a tudatos teremtés alapja. Amellyel, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk, az Univerzum Egységéhez fordulhat, a vágyaink megvalósítását illetően. Ezért amikor Isten, a vágyaink szerint teremt nekünk valamit, akkor valójában önmagának alakítja ki úgy az elektromos anyagi valóság megtapasztalható részeseményeit, ahogy az, a vágyainkat tükrözni képes reális elképzeléseinkben megjelent számára.
A dolog úgy működik, mint egy kozmikus szintű mentális visszacsatolás. Hiszen, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, a mágneses alaphalmazban nyilvánult meg, és abban működik az induktivitás eseményének a szintjén. Mi pedig, az értelmes ember eseményszerűségeit valósítjuk meg az Univerzum mágneses terében. Ezért, az EEG mágneses agyi hullámainkkal tudunk közvetlen módon kommunikálni, az Univerzum mágneses alaphalmazával. Ami az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Amelyben Isten, mint az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjének az öntudata, az elektromos anyagi valóság teremtője.
Amikor az elménk tudatosságából kiiktatjuk a szellemi aktivitásunkat, akkor a lelki adottságainkra vagyunk csak fogékonyak. Ez a lelki tudatosság, a szellemi gondolataink által hordozott relatív tudásunk kétségei nélkül, az abszolút Elmében található információkra válik fogékonnyá. A kozmikus egység abszolútként értékelhető mágneses információira. Amelyek tévedhetetlen módon tárják elénk, az elektromos anyagi valóságot mozgatni képes igazságot.
Nem mindet, mert az ember relatív elméje, képtelen átlátni a teljes Igazság minden egyes információját. Hanem, csak egy-egy aktuális problémánk információira lehetünk fogékonyak. Ha egy irányított meditációval, a problémánk megoldására hangolódtunk a meditációnk megkezdése előtt. Az irányítatlan meditációban pedig, véletlenszerűen tallózik az elménk az abszolút Tudatosság információs értékei között. Mintha csak játszana az elménk. Ezért olyan pihentető számukra a meditatív elmeállapotunk. Még akkor is, ha közben, csak mentális módon böngészünk a kozmikus szintű adatbázisban.
A meditáció pihentető hatása, abban nyilvánul meg, hogy amíg az elménk meditatív állapotban van, addig mindig a lelki jelenlétben tartózkodunk. Vagyis, mentális módon nem terhelődik reánk a szellemi szintű múlt és jövő. Vagyis, addig nem öregszünk. Úgy is mondhatnám, hogy a napi szintű gyakori meditáció, fiatalon és egészségesen tartja az értelmes ember testét. Túl azon, hogy bármilyen problémánk Isteni szintű megoldására választ kaphatunk közben.
Ezért, amikor az értelmes ember elméje meditatív tudatállapot egységében van, akkor nem kísértik a kétségei. Mert a bizonyosság tudatosságában van. A lelki jelenlét tudatosságában. Amire szellemi szinten, nem lehetünk tudatosak. Ezért, a szellemi szintű információink igazságértékében hinnünk kell. Mert nem lehetünk bennük bizonyosak. Míg a lelki eredetű kozmikus információkat, bizonyosságokként kezelheti az elménk. Minden kétséget kizáróan.
A lelki egységbe, mindig felemelkedik az értelmes ember. Míg a szellemi szintű kétségbe, könnyen beleeshetünk. Így a kétségbeesés ténye, teljes kilátástalanságot eredményezhet. Mentális zavart okoz. Ezért a kétségbeesett ember lelki mélyponton van, ezért teljesen cselekvőképtelen. Mivel hiányoznak azok a mentális módon irányítható lelki erőhatások, amelyekkel a szükséges cselekedeteit végrehajthatná. Ez a kilátástalan mentális tehetetlensége, olyan értelmetlen cselekedetek végrehajtására ösztönzi, amelyeket szellemi szinten meggondolatlanul, negatív lelki érzésekkel hajt végre. Haragból és dühből. Azért, hogy legalább a mentális tehetetlensége feloldódni látsszon.
Ilyen szellemi szintű kétségbeesés, a lelki egységben nem jöhet létre. Mert, amikor a lélek irányítja a tudatos elmét meditatív jelleggel, akkor a szellemi szintű kétségeinknek esélyük sincsen. Sátán a sugalmazó, éppen a szellemi szintű kétségeinket ébreszti fel az elménkben azért, hogy eltérítsen bennünket a tudatos teremtés lehetőségétől. De, ha a lélek irányítja a tudatos elménket, akkor az Isteni vezetésre hangolódtunk. Mert a lélek által képviselt Isteni minőségünk dolgaiba, Sátán nem szólhat bele. Ő csak szellemi szinten befolyásolhatja a döntéseinket. Azt viszont, szinte mindig meg is teszi. Ezt jelenti a kétség. Szellemi szinten távol maradni, a lelki minőségű Isteni jelenlétünktől. Hogy a lelki érzéseinket a teremtés helyett a rombolásra, az önpusztításra használjuk. Az Isteni eredetű teremtés ellenhatásaként.
De, aki lelki egységet választja tudatosan, annak számára a szellemi szintű kétségek eloszlanak. Mert a lelki vágyat követve, céltudatosan használhatja a szellemi képességeit. A kellemes szellemi gondolatokkal elképzelve a lelki vágya valóságát. Hogy minél több teremtésre alkalmas pozitív lelki érzés integrálódhasson a reális elképzelésébe. Hogy a teremtés, minden kétséget kizáróan létre is jöjjön az életében. Vagyis Isten, a lelki vágyaink alapján vezet bennünket. A vágyaink képviselik az Ő akaratát.
Mert teremtés, csak az egységben jöhet létre. A kétség, legfeljebb a rombolást és a pusztulást szolgálhatja. Mert a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket, negatív polaritással képes aktivizálni az elménkben. Vagyis, éppen ellenünk. Ezért, amikor a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinkkel élünk, akkor a teremtő Istent szolgáljuk az elménkben. Amikor pedig, negatív lelki érzésekkel „teremtünk”, akkor Sátánt testesítjük meg a cselekedeteinkben. A pusztítót. Ilyen módon, két Urat nem szolgálhatunk az elménkben.
Egységbe kerülni és egységben lenni tehát azt jelenti, hogy Istent testesíteni meg. Egészen egyszerűen, az Isteni akarat szerint élni. Amelyben a teremtés kezdeményezését indítványozó kozmikus szeretet, a vágyainkban jelenik meg, és a kellemes szellemi gondolataink által irányított pozitív lelki érzéseinkkel válik aktívvá az életünkben.
Minél több értelmes embertársunk ismeri meg az egységhez vezető mentális utat, ami az agyunk meditatív elmeállapotában gyökerezik, annál többen lesznek képesek a tudatos teremtés aktív gyakorlására. Mert a tudatos teremtés esetén, már a lelki vágyban meghatározott Isteni célt fogja követni, minden kellemes szellemi gondolatunk. Minden szellemi szintű kétséget kirekesztve, kizárva az életünkből.
Matécz Zoltán
2019.06.20.
