Kvantummechanika.
Már az alapjaival sem lehet tökéletesen egyetérteni. Mivel az alapját, maga a kvantum fogalma képezi. Vagyis, az energia diszkrét adagja. Ami nem lehet saját tömeggel rendelkező önálló részecske. Hiszen a frekvenciától való függése biztosítja a diszkrét jellegét. Vagyis, az energia viszonyítható adagjait, a kvantumokat, minden frekvencián, más és más értékűnek lehet mérni.
Szerintem az abszolút létezés, eleve kétféle valóságra épül. Az objektívnek megismert, összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságra, és a vele ellentétes módon létező szubjektív, mágneses valóságra. A mágneses valóságot, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel. Amelyek, akár több ezerszer kisebbek, mint az elektron. Az oszthatatlan alaptömegek, egy egységes mátrix rendszert alkotva, folyamatosan rezegnek. Mert sem stabil felfüggesztésük, sem pedig, fix alátámasztásuk nincsen. Ezért, az egyensúlyi helyzetüket folytonosan keresve, állandóan csak rezegnek.
Egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek, ezért a kényszerű együttrezgéseik miatt, mágneses hullámok kialakítására alkalmasak. Ezekben a mágneses hullámokban, az egyéni rezgési részerőik, egy irányba terjedhetnek. Mégpedig olyan módon, hogy a longitudinális mágneses hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete közben, számottevően nem változik. Vagyis, az ilyen módon kialakított longitudinális mágneses hullámokban, csak a hatás terjed, miközben az oszthatatlan alaptömegek viszonylag egy helyben rezegve adják át egymásnak, a rezgési szintű erőimpulzusaikat.
Így a mágneses hullámok frekvenciái által, ezek az erőimpulzusok, a hullámhossz által meghatározott erőimpulzus sorozatok formájában terjednek. Ilyen módon, mint egy hatáspumpa folytonossá téve, az erőimpulzusok egymás után terjedő sorozatait. Ami ezután már, mint energia jut érvényre. Ezért, az én véleményem szerint, a mágneses hullámok frekvenciái által terjedő energia jól viszonyítható adagja nem más, mint egy ilyen külön mérhető erőimpulzus sorozat. Így szerintem a kvantumokat, a mágneses hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatok valósítják meg. Mindegyik külön-külön.
Ezért a részecskefizika, amit a kvantumfizika képvisel, nem is a kvantumokról szól. Csupán megpróbálja érzékeltetni azt, hogy a hullám és a részecske tulajdonságok, a nagyon apró tömegek világában összefonódhatnak. Hiszen minél apróbb egy összetett szerkezetű anyagi tömeg, annál valószínűbb az, hogy kénytelen felvenni a mozgása közben, a mágneses hullámterjedés aktuális viselkedésformáit.
A hullámtulajdonságok azt jelentik, hogy a hatásközvetítés módját, a hullámot kialakító részecskék úgy oldják meg, hogy közben csupán rezegnek. Így az egyensúlyi helyzetük, gyakorlatilag nem változik meg. Míg a részecsketulajdonságok, éppen azt jelentik, hogy a közvetítendő hatást a részecskék, saját maguk szállítják a kölcsönhatási pontba. Vagyis, sugárzási jelleget öltve, addig száguldanak a mágneses térben, amíg egy kölcsönhatási pontra nem találnak benne. Majd ott, megtörténik az aktuális hatásközvetítés.
Na, már most, a kvantummechanika alapvető hibáját abban látom, hogy a részecskék sugárzáson alapuló mozgási mechanikáját, a hullámtörvényekkel próbálják értelmezni. A nyilvánvaló hullámjelenségeket pedig, sugárzásként értelmezik. Vagyis, önálló részecsketulajdonságokkal ruházzák fel. Ilyen módon, alaposan összekeverve a hullámzás és sugárzás jól értelmezhető elemi szabályait. Olykor, egy mondaton belül is összekeverve a hullámzás és a sugárzás fogalmait.
Így alakult ki az, hogy az anyag legkisebb alkotóelemét, az elektront vizsgálva, kettős tulajdonságot fedeztek fel. Mert a kvantummechanika lényege az, hogy az elektronok kettős tulajdonságát határozza meg. Így az állításuk szerint, az elektronok részecske és hullám tulajdonságokkal is rendelkeznek. Mert a két, vagy többréses vizsgálatok alapján, a sugárzásként kilőtt elektron, mint száguldó részecske, a szűk réseken áthaladva, a hullámzásra jellemző interferenciacsíkokat hagy maga után a kölcsönhatási pontjában.
Szerintem pedig, csupán arról van szó, hogy az elektron, mint az anyagi minőségek legkisebb eleme, kénytelen felvenni a mágneses hullámban kialakult, interferencia által meghatározható haladási irányokat. Ilyen módon, a sugárzási irányát, a mágneses hullám induktív módon folyamatosan befolyásolja. Vagyis, a kölcsönhatási pontban, a sugárzáson alapuló becsapódási képességével, mindig annak a mágneses hullámnak az interferenciacsíkjait fogja ábrázolni, amelyikben éppen halad.
Vagyis, nem az elektronnak vannak hullámtulajdonságai. Csupán arról van szó, hogy a mágneses alaphalmaz közegében terjedő mágneses hullámok, a két vagy többréses kísérleteknél, interferálnak a réseket követve. Ami azt jelenti, hogy a réseken áthaladó hullámhegyek erősítik egymást, míg hullámvölgyek gyengítik egymást. Mindaddig, amíg újra fel nem épül a rések után is, a teljes mágneses hullám.
A benne sugárzásként haladó elektron pedig, ennek az interferáló hullámhatásnak az áldozata csupán. Mert, amikor az interferenciacsíkot kialakítja a becsapódási pontban, mint sugárzásként száguldó részecske teszi ezt meg. Amelynek az egyenes vonalú haladási útvonalát, az interferenciát végző hullám nyilván eltérítette.
Továbbá, a kvantumelmélet alapját, a relativitáselmélet E=mc2 képlete alkotja. Amit egyszerűen úgy értelmeznek, hogy az energiából tömeg, míg a tömegből energia lesz, a rezgési sebességtől függően. Vagyis, a gyorsan rezgő tömeg, energiaként nyilvánul meg, míg a lassan rezgő tömeg, anyagi minőségeket alkot.
Az energia megmaradási tétele szerint, a zárt rendszer energiája állandó. Ami számomra azt jelenti, hogy az Univerzum mágneses alaphalmaza, zárt rendszernek minősül. Amely létezési, mozgási teret biztosít, a benne kialakult és jól viszonyítható, összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások számára. Azok mozgási feltételeit pedig, induktív módon oldja meg, az elektronjaik közvetlen befolyásolásával.
Ha tehát, az energia, a szubjektív alaphalmaz mágneses hullámai által terjed, mint azok frekvenciája révén közvetíthető erőimpulzus sorozatok folytonossága, akkor az energia csupán, szubjektív munkavégző képesség. Következésképpen, nem az energia alakul át anyaggá, hanem ő, csak elvégzi az átalakulás induktív folyamatát. Így az energia, induktív munkát végez akkor, amikor kialakítja és fenntartja az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások objektív létezését. Mégpedig, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával. Így az anyagi világ objektívként megismerhető alkotóelemeit, mint „energiahordozókat” fedezhettük fel.
De, ebben az induktív folyamatban, mindig a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegeken ahhoz, hogy összetett szerkezetű anyagi megnyilvánulás maradjon. Akkor a frekvencia által közölhető energiát, valamilyen kozmikus értelem, a hullámhossz informatív értékei segítségével irányítja.
Az E=mc2 képlet kvantummechanikai értelmezése ma az, hogyha a tömeg lelassul, akkor anyag lesz belőle. Ha pedig, a tömeg felgyorsul, a fény sebességére, akkor már energiaként nyilvánul meg. De ez a képlet csupán, egy matematikai viszonyt tükröz. Mert az anyagot, nem lehet a fény sebességére gyorsítani. Hát még annak a négyzetére. Itt csupán arról van szó, hogy a tömeg gyorsítása során, a sebességnövelésre befektetett energia, négyzetes arányban számolható ki.
Így az energia, nem a tömeggel, hanem azzal a munkaértékkel azonos, ami az ő gyorsítására fektettek be. Ennél fogva, a tömeg éppúgy megmaradó tényező, mint az energia. Csupán az energia hatására a tömeg, összetett szerkezetű anyaggá válik. Vagy az energia hatása nélkül, újra oszthatatlan alaptömegekké bomlik le, amelynek az alaphalmazából született. A világegyetem zsugorodásának vagy tágulásának a látszatát keltve a tudományos szemlélőben.
De a mágneses alapon zárt Univerzumban, a mágneses szempontból tekintve nyílt anyagi rendszerek olyanok, mint a szivacsok. Így az anyagi minőségek szivacsosnak minősülő szerkezeteit, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki belül, mint ahogyan körülöleli azokat. Így az anyagi minőségeket vizsgáló tudósok előtt, mint „elektromágneses” tényezők mutatkoznak meg. De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy a mágneses és az elektromos tulajdonságok, teljesen ellentétes halmaztípusok adottságai. Csak állandó kétirányú viszonyban vannak egymással.
Ha tehát, az energia, csak induktív munkavégző képesség, akkor az általa kialakított összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségekben, tulajdonképpen a mágneses hullámhossz által biztosított információ stabilizálódik. Ezért, minden anyagi minőség, más és más információs értéket produkál, az őt vizsgáló tudományos szakemberek számára.
A mágneses hullámhossz informatív értéke pedig, úgy képes stabilizálódni az anyagi minőségekben, hogy az Univerzum „haladó” hullámait, az anyagi szerkezetek belső, állóhullámaivá alakítja. Majd a kozmikus hullám hullámhossza alapján, fenntartja azok rezgési szintjeit. Így az állóhullámok, az anyagi minőségek szerkezetein belül stabilizálják a rezgési szintet, míg a haladóhullámok, az anyagi minőségeken kívül, mint kozmikus szintű mágneses hullámok érvényesülnek.
A sok mágneses hullám az Univerzumban, egy gigantikus méretű tórusz szerkezetet alkot. Amelynek a közepében, minden kozmikus szintű mágneses hullám áthalad. Így a benne kialakult anyagi minőségek, a tórusz szerkezetének a pereméra kényszerültek. Ahol sokkal gyengébb a mágneses aktivitás.
A kozmikus szintű mágneses hullámok persze, csak számunkra minősülnek haladó hullámoknak. Mert az Univerzum mágneses alaphalmaza számára, éppúgy állóhullámok. Így biztosítják a gigantikus tórusz állandóságát. Amelyben minden egyes mágneses hullámhossz, egyformán uralja a teljes Univerzumot. Csak a bennük kialakult frekvenciákon képes haladni az energia. Mégpedig, a fény sebességével. Azaz, a kozmikusnak minősülő hatássebességgel. Vagyis, az energia terjedésének, időre van szüksége. Míg a mágneses hullámhossz informatív értékei, állandóan jelen vannak a teljes Univerzumban. Így az információnak, egyáltalán nincsen szüksége terjedési sebességre. Mert a kozmikus mágneses hullámok hullámhosszaiban, mindig jelen van az információ, a teljes Univerzumban.
Ezért az anyagi szintű tudatosság, nincsen korlátokhoz kötve az Univerzumban. Így, a meditatív elmeállapot tudatosságában, bármilyen kozmikus szintű, abszolút értékű információ lehívható. Csak az elménket, mint egy adó-vevő berendezést, a kívánt kozmikus információ hullámhosszára kell hangolnunk.
Ezen alapszik, a kvantum-összefonódás elve is. Amely szerint, két azonos eseményben született részecske akármennyire eltávolodjanak is egymástól, mindig összetartoznak. Viselkedésük mindig egymás mozgásállapotától függ. Mert az Univerzumban mindenhol jelen lévő kozmikus szintű információ tudatosságával bírnak. Mivel, mindig ugyanazon a kozmikus szintű hullámhosszon működnek. Bárhol legyenek is azok. Ezért, a mágneses alapú kozmikus információknak, nincsen szükségük terjedési időre és sebességre.
Ezért a kvantumpszichológia, már egy intelligens Univerzumról tárgyal. Mert a szubjektív alaphalmazában kialakuló mágneses hullámok hullámhosszai, információs értéket takarnak. Az a halmaz pedig, amely információ kialakítására, tárolására, és közvetítésére alkalmas, memóriaként fogható fel. Így a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút értékű Memóriáját valósítja meg. Amelynek sajátságos öntudata van. A teljes Univerzumra vetítve. Ez a kozmikus öntudat, képes arra, hogy saját maga oszthatatlan alapközegéből kialakítsa, megnyilvánítsa, megteremtse mindazt az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulást, amelynek az információs értékeit, a kozmikus szintű mágneses hullámokban kódolja.
A tudomány egyszerűen, intelligens Univerzumnak hívja. Az idealista filozófia, Istennek. Így az ősidőktől fogva fennálló vita tovább folytatódhat, amíg rá nem jönnek végre arra, hogy a kettő tulajdonképpen, egy és ugyanaz. Oly annyira, hogy az emberi értelem is, éppen annak köszönheti a létezését, hogy a lélek által, Isten éltet bennünket. A teremtő. Ezt az információt, a mi ősi magyar nyelvünk megőrizte. Mert a jókívánságaink között, még mindig ott van, az „Isten éltessen” kifejezésünk. Vagyis, a magyar nép a kvantummechanikát, már ősidők óta használja.
Matécz Zoltán
2019.10.18.
