Teleportáció.
A teleportáció, egy anyagi részecske, vagy egy atom, esetleg egy teljes anyagi halmaz fizikai tulajdonságainak a térbeli továbbítását jelenti, annak eddig ismert fizikai kölcsönhatásokon alapuló mozgatása nélkül. Mégpedig olyan módon, hogy a kérdéses anyagi minőséget, a tér egyik pontjában szétszedik alkotóelemeire és ugyanakkor, a tér másik távolabbi pontjában összerakják azt. Így az anyagi halmazról szóló információ és energia, a másik helyen megvalósítja mindazt az anyagi halmazt, amit a kezdőpontban szétszedtek. Ilyen módon, ahogy eltűnik a kezdőpontban az anyagi halmaz, úgy jelenik meg a végpontban.
A kvantumelmélet kidolgozása közben, a kvantum-összefonódás jelenségét fedezték fel. Ami azt jelenti, hogy két korrelációban lévő részecske között, akkor is összefonódásra utaló kényszerkapcsolat áll fenn, ha egymástól távol kerülnek azok. Vagyis, a korrelációra utaló összefonódás jelensége, teljesen független a térbeli távolságuk mértékétől. Így például, két összefonódott foton között, olyan eddig elképzelhetetlen kapcsolat áll fenn, hogy az egyik mozgásállapotának a megváltozása során, a másik is azonnal és arányosan megváltoztatja a mozgásállapotát. Akkor is, ha a távolságuk miatt, galaxis méretű tér választja el őket egymástól.
Manapság pedig, kínai és kanadai tudósok végeztek sikeres teleportációs kísérleteket. A kínaiak 482 km távolságban lévő szatellittel állítottak elő összefonódott fotonokat. A fizikusok ezt követően, a részecskéket két, egymástól 1200 km távolságban lévő földi központba továbbították. Mindkét központ, a tibeti hegyvidéken található. Olyan magasságban, ahol a fotonoknak, ritkább levegőn kell áthatolnia. A kínai származású Jian-Wei Pan teleportációs sikereit, Thomas Jennewein kommentálta a Science magazinban, a kanadai Waterlooi Egyetem fizikusa.
Hát, az én véleményem kicsit más. Mert, ha fotonokkal végezték el a sikeres kísérleteiket, akkor erősen megkérdőjelezném az eredményüket. Mert szerintem, a foton, a fény kvantuma ugyan, de nem önálló anyagi részecske. Amit ide-oda lehet „lőni”, vagy tömegpárban vizsgálni. Először is, nézzük meg azt, hogy mi az a fény?
A fény nem más, mint az elektromos anyagi halmazokban megnyilvánult rezgés eseménye, amit a látható fény spektrumába eső mágneses hullámok váltanak ki induktív módon. Vagyis, a látható fény hullámhosszán. A fény tehát, elektromos tulajdonságú anyagi hatás. Míg az energia, amelyik induktív módon okozta azt, a mágneses hullámokban terjed. Mégpedig, azok frekvenciái révén közvetítve az okozó hatást. Akkor most nézzük azt, hogy mi az a kvantum?
A longitudinális jellegű mágneses hullámoknak, két alaptulajdonsága van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses tulajdonságú információs értéket. Ezért képes különböző színekként megjelenni, az általa induktív módon okozott fény anyagi eseményében. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Mégpedig, a mágneses hullámhossz által meghatározott erőimpulzus sorozatok formájában. Ahol, nem a mágneses hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek haladnak, hanem azok, csak rezegve, egymásnak adják az erőimpulzus értékeiket, egymás után fennálló meghatározott rezgési sorozatok formájában. Így a mágneses hullámokban kialakult erőimpulzus sorozatok, egy-egy kvantumot képviselnek. Az energia legkisebb, még viszonyítható, mérhető adagjait.
Ha nem ilyen erőimpulzus sorozatokban terjedne az energia, hanem folyamatos módon, akkor nem tudnánk a legkisebb adagját viszonyítani. Ezért, az egymás után terjedő erőimpulzus sorozatok, mint kvantumok, az energia hatását közvetítik, folytonos jelleggel. Így a kvantumok, az energia legkisebb mérhető adagjaiként, diszkrét értéket nyertek a tudományban. Mert a kvantum, bár abszolút értékű energiaadagnak lett tervezve, de a különböző mágneses hullámhosszúságokon megvalósult frekvenciák miatt, mégis relatív értékű tényező lett.
A lényeget tekintve tehát, a fény kvantumát jelentő foton, egy meghatározott erőimpulzus sorozatot jelent, a fény hullámhosszán megvalósuló mágneses spektrumban. Majd ennek a mágneses hullámnak az induktív hatása alakítja ki, az elektromos anyagi világunkban, a fény látható jelenségét. Mert az anyag elektromos tulajdonságai nélkül, a mágneses hullám, bármilyen szinten rezegjen is, láthatatlan számunkra.
Ennél fogva, ha valóban fotonokkal végezték a kísérleteiket, ahogyan a híradások állítják, akkor két erőimpulzus sorozatról beszélhetünk csupán, mint a fény kvantumairól. De azokat, nem lehet „kilőni” vagy „átirányítani” sehová, mert az energia kvantumjai, csupán egy helyben rezgő erőimpulzus sorozatokat képviselnek a mágneses hullámban. Amelyek, mindig, egy másik sorban álló kvantumnak, azaz impulzussorozatnak adják át a rezgési szintű részerőiket. Vagyis, a kvantumok, egy helyben rezgő impulzussorozatok a mágneses hullámokban. Nem önálló módon száguldozó részecskék.
Sajnos, azt tudom, hogy a tudomány ma még, önálló részecskének tekinti a fény kvantumát képviselő fotont. Amit a valós részecskék tulajdonságaival ruháztak fel. De, ha ez igaz lehetne, akkor a kvantum, nem az energia adagja lenne, hanem a részecskéje. De mivel az energia, nem kiterjedéssel rendelkező kvantitatív tényező, ezért egységnyi részecskével sem jellemezhető. Kvalitásként pedig, legfeljebb a viszonyítható hatását lehet valamilyen egységben mérni. Amit, egy ilyen erőimpulzus sorozat mértéke képvisel.
Ezért a kvantum kifejezés szerintem, egy kicsit nagyon erős, a kvantitatív tulajdonságú energia kifejezésére. Mert ezt képviselik a mágneses hullámokban, a hullámhossz szerint egymás után felsorakozott impulzussorozatok. Amelyek a mágneses frekvenciát felépítve rezegnek. Rezgéseik során pedig, erőimpulzus sorozatokat továbbítanak folytonos jelleggel, amit energiaként tisztelhetünk.
A tudomány, azért nem képes ezt ilyen módon kifejezni, mert az elektromos és mágneses adottságokat egyként, „elektromágneses” tulajdonságokként kezeli Maxwell óta. De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy a kétféle tényező, egymással ellentétes tulajdonságú halmaztípusok adottsága. Amelyek folyamatosan hatást gyakorolnak egymásra.
Ha pedig, az általunk viszonyítható elektromos tulajdonságú eseményeket, a mágneses alaprezgések tartják fenn, akkor teleportációt feltételezve ahhoz, hogy megszüntessünk egy elektromos tulajdonságok alapján működő anyagi eseményt, éppen az ő rezgését fenntartó mágneses viszonyt kell a tér egy adott helyén megszüntetnünk, és egy másik helyre átirányítanunk. Vagyis, azt az induktív viszonyt kell átirányítanunk, amelyik fenntartja az tér adott pontjában, annak az anyagi létezését. Ha ez sikerül, akkor az adott helyen megszűnik az anyagi esemény létezése, és az átirányított helyen újra kialakulhat az.
Hasonló a helyzet, a hologramhoz. Ahol az egyik pontban képi információt közölnek a rendszerrel, míg a másik helyen kialakul annak, optikai szinten kezelt, térbeli módon szemlélhető formája. Ilyen módon érdemes a teleportációt is elképzelni. Ahol a kezdőpontban leképezve megszüntetik az anyagi test működését biztosító mágneses információt, és az érkezési pontban pedig, megteremtik annak induktív feltételeit.
Tulajdonképpen, bármi megszüntethető, aminek a mágneses előfeltételeit ki lehet iktatni. Valamint, bármi kialakítható anyagi szinten, aminek a mágneses előfeltételeit biztosítani tudjuk. Erről szól a tudatos teremtés is.
Amelynek keretében, egy éppen most fennálló valós esemény, ami problémát okoz számunkra, bármikor elképzelhető olyannak, amilyennek szeretnénk megtapasztalni. Az esemény, vágyaink szerint való reális elképzelése során, pozitív lelki erőhatásokat biztosító érzéseket adunk tudatosan hozzá az elménkben. Ezek a lelki erőhatások, mint mentális módon irányított munkavégző képességek, EEG agyi mágneses hullámok által, hitekké alakulnak a fejünkben. Majd induktív módon fogják megvalósítani számunkra mindazt, amire a vágyunk irányult. Mert a jelen megtapasztalt kellemetlen eseményét fogják tovább befolyásolni, és a vágyaink szerint módosítani.
Ahhoz azonban, hogy az anyagi test induktív viszonyait megértsük, az indukció mibenlétével kell előbb tisztában lennünk. Az anyagi szintű atomok magjai körül, elektronok keringenek. Miközben forognak a saját tengelyük körül. Ezeknek az elektronoknak, elektrosztatikus szintű elektromos terük van. Amit a mágneses tér közegéből ragadtak el. Így az elektromos és mágneses tér, csak abban különbözik egymástól, hogy amíg a mágneses tér lineáris, azaz egyenes irányultságú rezgést valósít meg, addig az elektronok elektromos terei centrális módon keringenek az elektronjaikkal. Vagyis, együtt forognak az elektronjaik körül. Miközben követik az elektronjaikat, az atommagok körüli keringő mozgásukban.
Ilyen módon az induktivitás nem más, mint az ellentétes mozgásformát megvalósító erőterek között fennálló, folyamatos kiegyenlítő folyamat eredménye. Amelynek keretében, a mágneses erőtérben megvalósuló energiaáramlás, állandóan befolyásolja az elektromos erőterek centrális mozgásformáit. Éppen olyan módon, mint ahogy a robbanómotorokban a lineáris módon mozgó dugattyúk, centrális irányú forgómozgást okoznak a főtengelyen.
Ha tehát, egy anyagi test halmazára irányuló induktív hatást, át lehet irányítani a tér egy másik pontjába akkor, ahogy megszűnik a kezdőpontban a test létezése, úgy alakul ki a tér másik pontjában. Mert az átirányított induktív viszony, a másik pontban fogja kialakítani az adott anyagi testet.
Az elektromos tulajdonságú összetett szerkezetű anyagi testek, az oszthatatlan alaptömegek mágneses alaphalmazából alakultak ki, és abban működnek esemény szinten, induktív befolyásra. Így az anyagi testek minden alkotóelemének, olyan korrelációban álló részecskéi vannak a mágneses térben, amelyek az adott induktív viszonyt érzékelve, bárhol képesek kialakítani az adott anyagi testet.
A dolog érdekessége az, hogy az anyagi test állapotát, a teleportáció során, meg lehet változtatni. Ha például, ha egy beteg élőlényt kívánnak átirányítani máshová, akkor az adott élőlény tökéletes genetikai adottságait ismerve, egy tökéletesebb minőségű élőlény érkezhet meg a másik oldalon. Továbbá, egy idős egyed teleportálásánál, egy fiatalabb egyed megérkezését is lehetővé lehet tenni. Ráadásul, azt sem tartom kimondottan lehetetlennek, hogy egy halott élőlényt teleportálva, egy élő egyed fog megérkezni a teleportációs esemény másik oldalán.
Sajnos, valószínűleg fordítva is működik a dolog. Egy egészséges élőlény átirányítása során, a genetikai hiányosságok valószínűleg, egy beteg egyed megérkezését fogják eredményezni. Továbbá, egy genetikai torzulás, halált is okozhat az átirányítás során. Ezért, nem én szeretnék az első ember lenni, ezekben a tudományos kísérletekben.
Kérdésként merülhet fel az, hogy a lelki és szellemi adottságok is átimportálhatók-e? Szerintem igen. Mert a mi relatív elméink, az Univerzum abszolút Elméjében valósultak meg. Viszont a teleportáció, csak az abszolút Elmében jöhet létre. Ezért, a személyes adottságaink közül, a lelki és szellemi, mindenképpen létezik az abszolút Elmében. Mégpedig korlátlan módon, bárhol az Univerzum mágneses terében. Ezért, csak az anyagi minőségünk induktív feltételeit kell precízen, tudományos szinten megoldanunk.
Ma már, szinte minden nagyváros be van kamerázva. Így a városokban élők napi életvitele, pillanatról-pillanatra követhető vizuális módon. Ennél fogva, már több olyan felvétel látott napvilágot, amelyekben titokzatos eltűnések és megjelenések láthatóak.
https://www.youtube.com/watch?v=JpaZ0UUGhAM
https://www.youtube.com/watch?v=Jd5xEwyi8js
https://www.youtube.com/watch?v=gWKvrVcEm0s
https://www.youtube.com/watch?v=5Z2HuT7bHV0
Van itt néhány film az internetről, amelyek némelyike, teleportációs felvételeket tartalmaz. Lehet ezt komolytalanul nézni, lehet nevetni rajta vagy egyszerűen elbagatellizálni. De a tudomány, már nagy erőkkel foglalkozik a témával. A kvantummechanika állításai alapján.
Matécz Zoltán
2020.01.25.
