Transzcendencia.
A transzcendencia, egy olyan teológiai és ilyen módon filozófiai fogalom, amely az önmagában való behatárolt immanenciával ellentétes jelleggel, határtalanságot fejez ki. Így az immanens módon behatárolható tényezők, mindig a transzcendenssel állnak viszonyban. Ami arra utal, hogy az immanens tényezők, a transzcendensben nyilvánultak meg, különültek el, valósultak meg, így továbbra is annak szerves részét képezik. Ezért a transzcendencia, éppen az immanens módon elhatárolódott tényezők közötti átjárhatóságot jelenti.
Ezért a transzcendencia, a létezésnek egy olyan lehetséges valóságára utal, amelynek a megismeréséhez, az értelemmel bíró immanens embernek, át kell lépnie, az anyagi világ objektív valósága által megszokott korlátait. Mert a transzcendens, nem fedezhető fel könnyedén, az immanens keretek között. Mivel a természetes fizikai és biológiai eszközeink erre alkalmatlanok.
Teológiai értelemben véve a transzcendens kifejezéssel, a határok nélküli teremtetlen létezésre szoktak utalni vagyis, Istenre. Isten abszolút létezése, képes túllépni, az ember által biztosított érzékelés immanens korlátain. Így az ember az Univerzumnak, csak az anyagi szintű világegyetemét tapasztalhatja meg. Mivel annak minden objektív alkotóeleme, korlátokkal biztosított anyagi tényező.
A keresztény tanok szerint, az immanens tényezők, a transzcendensben nyilvánultak, valósultak meg, így az egymásban lévőség jellemzi a viszonyukat. Ami arra utal, hogy a teremtő Isten teremtette önmagából, tartja fenn, az immanens anyagi tényezők létezési jogosultságát. Így az egymástól is elhatárolt immanens tényezők között, a transzcendens Isten, könnyedén átlépi az objektív korlátokat. Mert a határtalan Isten szubjektumát, nem lehet objektív anyagi eszközökkel korlátozni.
Ennél fogva, az immanencia fő kérdése tulajdonképpen az, hogy milyen módon tükröződik vissza a transzcendens alaptulajdonságokkal rendelkező Isten személyes mivolta, az emberi lélek által biztosított tudatosságainkban. Vagy másképpen fogalmazva, mi az, ami egyértelműen határtalan, azaz Isteni eredetű bennünk?
A gyermek, lenullázott szellemiséggel születik. Ami azt jelenti, hogy elektromos anyagi keretek közé érkezik és a szellemisége, folyamatosan fog változni az élete során. Egészen a halála pillanatáig képes változni, az anyagi minősége és a szellemisége. Következésképpen, relatívak azok. Ennél fogva, a folyamatosan megértett és megtanult ismeretei miatt, mindig korlátolt lesz a racionális lehetősége. Számára ez lesz a természetes. Mert, nem fog mindent tudni, csak arra lehet nyitott, amit megtanult magának. Ezért a szellemi ismereteink, személyes mentális korlátokat jelentenek. Így számunkra, minden racionálisnak, azaz ésszerűnek mondható, ami a szellemi tudásunk keretein belül logikusnak mondható.
De a szellemiségünk, nem elektromos objektív tényező, hanem az agyunk anyagi szerkezetében stabil mágneses adottságunk. Ennél fogva, ahogy az elektromos anyagi mivoltunkat a bőrünk határolja, úgy a szellemi adottságaink mentális eredetű mágneses határait, a racionalitásunk korlátozza. Viszont a lélek az, ami ezt a kétféle ellentétes személyes adottságunkat összefogja egy közös egységbe, és működteti. Számunkra ez a természetes.
De a lélek, nem korlátozódik sem a testünk objektív elektromos keretei közé, sem pedig, a szellemiségünk sajátságos szubjektív mágneses keretei közé. Mert a lélek bennünk, az a korlátlan adottságunk, amelyik transzcendens módon képes átlépni, az immanens személyes korlátainkat biztosító testi és szellemi adottságainkon. Mert a lélek, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciája által közölt energia bennünk.
A növényeknek és az állatoknak az elméjében, nincs meg a szellemiségükhöz viszonyítható racionális képességük. Ezért ők, csupán lélek által éltetett ösztönlények. Mi emberek azonban, racionális korlátokat biztosító szellemiséggel is rendelkezünk. Ezért a mindenkori tudatosságunk, éppúgy ösztönös, mint ahogyan tudatosan racionális.
Az önmaga mágneses valóságából való teremtés által Isten kinyilatkozta, kifejezte magát, és elektromos tulajdonságú anyagi testet biztosított mindennek, ami a szellemi ismeretei szerint megvalósítható volt. Így a természetfeletti transzcendens, megvalósította a természet immanens részeit. Ezért, a megvalósult anyagi valóság, az Isteni eredetű kozmikus információ leképezését jelenti. Ezért képes minden megismerési folyamat informálni bennünket, az adott anyagi tényező elektromosságára visszavezethető sajátságos immanens jellegéről, tulajdonságairól.
Isten tehát, azért teremtette meg az objektív valóságot, mert a mágneses alapú információin nyugvó szubjektív ismeretei, csak az elektromos anyagi valóság eseményeinek a gyakorlatában válhatnak megtapasztalt tudássá. Így a mágneses valóságban tudássá edződni, képtelenek a kozmikus ismeretek. Ezért, a mágneses valóság kozmikus ismeretei, az anyagi világ elektromos valóságában nyilvánultak meg, felépítve az objektív valóságot.
A mágneses hullámokban terjedő energia pedig, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Mert az energia megmaradási tétele ezt sugallja. Hiszen energiát termelni és elpusztítani, nem lehet. Mert az energia, nem elektromos anyagi tényező. Hanem a kozmikus szintű mágneses hullámokban kialakult frekvencia által terjed, a mágneses hullám hullámhossz szerint egymás után felsorakozott impulzussorozatok formájában rezegve.
Az elektromos anyagi testek pedig, olyan összetett szerkezetek, amelyeket az Univerzum mágneses alaphalmaza, éppúgy kitölt belül, mint ahogyan körülöleli azokat. Ezért a mágneses hullámok számára, könnyedén átjárható tényezők az elektromos anyagi részhalmazok. Vagyis, a transzcendens jellegű kozmikus mágneses hullámok, könnyedén áthatolnak az elektromos anyagi minőségek immanens korlátain.
De tulajdonképpen, nincs is szükségük a mágneses hullámoknak arra, hogy áthatoljanak az elektromos anyagi minőségeken. Mert bennük, és rajtuk keresztül épülnek fel azok. Ilyen módon, csak a mágneses hullámokban terjedő energiának kell áthatolnia az elektromos anyagi minőségeken.
Az elménkben, mindig a lélek a tudatos. Vagyis, tökéletesen rálát az elménken keresztül, önmaga anyagi és szellemi mivoltára. Ezért racionális módon, tökéletesen tisztában van az elektromos anyagi és a mágneses szellemi korlátainkkal. Ami azt jelenti, hogy amíg a szellemi adottságainkra nyitott az elménk, addig azok fogják uralni, irányítani a lelki adottságainkat. Ezért, a szellemi adottságaink korlátolt informatív értékei fogják irányítani, a lelki érzéseink mentális erőhatásait. Mert a lélek, mindig alárendeli magát a szellemi képességeinknek. Éppen azért, hogy a személyes megtapasztalás lehetősége folyamatosan megmaradjon.
Az immanens szellemi gondolataink hiányában azonban, az elménkben tudatos lelkünk, más információs adatbázist keres magának. Ami rajtunk kívül álló, transzcendens tényező lehet csak. Így az a kozmikus mágneses frekvencia, ami bennünket éltet a lélek által, a saját kozmikus vivőhullámára marad tudatosan fogékony. Amit mi, meditatív elmeállapotnak ismertünk meg. Így ez a spirituális szintű lelki lehetőségünk, transzcendens élményt nyújthat számunkra.
Mert az a közeg, amelyben mágneses hullámok informatív értékei alakulhatnak ki, tárolódhatnak el, és induktív módon közlődhetnek az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének minősül. Így az Univerzum mágneses alaphalmaza, a világegyetem szubjektumaként, az abszolút Elmét valósítja meg. Ennek az abszolút Elmének a kozmikus szintű öntudatát nevezhetjük Istennek. Az anyag elektromos természete feletti mágneses tényezőnek. A minden elektromos anyagi eseményről tudó, és minden elektromos anyagi eseményre induktív módon ható képességnek.
Mivel ez a kozmikus szintű mágneses hullámhossz, informatív értéket képvisel az Univerzum abszolút Elméjében, ezért a mi relatív elménkben tudatosodva is, informatív értéket fog biztosítani. Ezért, az Univerzum abszolút jellegű transzcendens Elméjéből, bármilyen információ lehívható meditatív módon, amit a saját immanens szellemi képességeink korlátai nem engednek megismerni.
Ilyen módon, az irracionálisnak értékelhető transzcendens információk, az elménkben tudatosodva, átmenthetők az ember racionális módon működő immanens mentális keretei közé. Így a korlátozott ismereteken nyugvó tehetetlen immanens szellemi lehetőségeink, a transzcendens ismeretek meditatív jellegű tudatosításával, egészen új lehetőségeket nyerhetnek számunkra.
Ennél fogva Isten, a meditáció lehetőségével, olyan mentális kaput hagyott nekünk, amely az Ő transzcendens mentális képességeit tudatosíthatja, a mi immanens szellemi szféráinkban. De ez, nem kötelező senki számára. Mert ez, csupán egy mentális lehetőség arra nézve, ha megakadunk a megtapasztalást jelentő megismerési folyamatainkban, a természetes fejlődésünkben. Így a meditáció gyakorlatilag, mentális visszacsatolást valósít meg az abszolút és a relatív elmék között.
Amikor, egy szellemi probléma elé állít bennünket az élet, akkor a mentális tehetetlenségünknek köszönhetően, már nem jut olyan személyes információ a tudatosságunk hatáskörébe, ami megfelelne számunkra. Ez a tehetetlen szellemi passzivitásunk, lehetőséget biztosít arra, hogy a lelkünk, számunkra külső forrásból, az abszolút Elméből adjon választ nekünk. Ez az elménk intuíciós tulajdonságú heuréka-élménye. Amikor, olyan információhoz jutunk egy problémánk megoldásaként, ami nem volt meg a szellemi tudatosságunk racionális keretei között.
Isten tehát, sohasem hagy magunkra bennünket. Csupán hagyja azt, hogy éljük az életünket. Mert az életünk, személyes megtapasztalást biztosít számára, a lelkünkön keresztül. Mivel a lélek olyan, mint egy mentális „köldökzsinór”. Folyamatosan összeköt bennünket Istennel, a kozmikus szintű mágneses hullámainkon keresztül. Amelyekkel, transzcendens módon éltet bennünket. Ilyen módon, a személyes szintű immanenciánk tapasztalatai, a transzcendens Istenben tudatosodva összpontosulnak.
Mert a mi relatív emberi elméink, az Univerzum mágneses alaphalmaza által működő abszolút Elmében valósultak meg. Így az immanens elménkben tudatos szellemi gondolatainkkal és a lelki érzésekkel támogatott hiteink, már az abszolút Elme számára is azonnal tudatosak. Mert a transzcendens Isten számára, minden információ adott, ami az abszolút Elmébe kerül. Még akkor is, ha azokat, a mi immanens relatív elméinkben fogalmaztuk meg szellemi szinten.
Mert a mi relatív elméink, csak számunkra immanensek. Vagyis, a személyes szintű racionalitásunk, csak bennünket korlátozhatnak mentális módon. Mivel az immanens elméink közötti átjárhatóságot, csak a transzcendens valósíthatja meg. Vagyis, Isten. De a meditáció során, Isten felé, mi magunk is nyitottakká válunk. Ami azt jelenti, hogy a saját immanens elméink meditáció alkalmával, a kozmikus szintű transzcendens elmébe láthatnak.
Ezért az olyan Istentudatos ember, aki szellemi szinten elismeri azt, hogy az életének az energiáját a transzcendens Isten biztosítja, panteista módon, minden anyagi létezésben, a teremtő megvalósulását látja. Ahogy önmagában Istentudatos, úgy másokban és más élőlényekben, valamint az anyagi világunk élettelen testeiben is, Isten megnyilvánulását tiszteli. Válogatás nélkül szereti azokat, mert számára Isten egysége olyan, mint a saját teste. Ahol a sokmilliárd sejtje, nem fog haragudni egymásra, ha a teste esetleg megbetegszik is olykor.
Ilyen módon a lélek által, Istent testesítjük meg. Egymással békességben élve pedig, egészséges lehet az emberi társadalom. „Transzcendens” módon bejárva a világunkat azt tapasztalhatjuk, hogy minden „immanens” szuverén állam, olyan társadalmat tart fenn, amelyikben éppúgy jó élni, mint a saját hazánkban.
Ha a politika, nem csupán gazdasági érdekekkel különíti el az államokat egymástól. Amelyek nagyon gyakran, a politikusok személyes érdekei. De ha, éppen ellentétes módon, felkarolja az elmaradott népeket, akkor megszűnik a migráció. Az erőszakos módon való egymásra település kényszere. Amit a társadalmi szintű gyarmatosításból adódó, túlfokozott élősködés váltott ki.
Mert Istent, nem csupán egy ember képviselheti itt a Földön, hanem éppen az a cél, hogy mindenki. Mert mindenki egy meghatározott feladattal, céllal születik erre a világra. Ez a cél pedig, éppen az, hogy mindenki megtapasztalja önmaga Isteni mivoltát. Hogy az immanens emberi korlátainkat átlépve, tudatosan a transzcendens Isten részei lehessünk. Ami nem jelenti azt, hogy egyből mindent tudókká válunk, csupán azt biztosíthatja számunkra, hogy minden ismerethez hozzájuthatunk, amelyikre csak szükségünk lehet, az adott életkörülményeink között.
Az Istentudatossá vált ember, aki már tökéletesen abszolút szeretetben él, maga is transzcendens lehetőségekkel bír. Mert a transzcendens Isten mágneses adottságait birtokolva, érzékelni és befolyásolni fogja az induktív viszonyokat. Így az immanens szellemi gondolataink, mint egy nyitott könyv jelennek meg számára. Amelyből tisztán láthatja a szándékainkat. A szándékaink ismeretében pedig, éppen ott tud segíteni rajtunk, ahol arra a legnagyobb szükségünk lehet. Mert, ahogy a transzcendens Isten előtt, nem lehetnek titkaink, úgy az Istentudatos ember is, egyre transzcendensebb egyéniséggé válik.
Matécz Zoltán
2020.02.01.
