Vírusfertőzés.
Az emberi történelem során a vírusok, már nagyon sokféle világjárványt okoztak. Amelyek ellen a védekezés, eddig minden esetben primitívnek bizonyult. Mert ma, a koronavírus fertőzésének az időszakában, szinte éppúgy tehetetlenül védekezünk, mint több ezer esztendeje. Mivel a vírusok természetes működési mechanizmusát, még mindig nem érti teljesen a tudomány.
Már évekkel ezelőtt, a „Biológiai relativitás”, és a "Kristályosodás"című írásaimban, kifejtettem a vírusokkal szemben kialakult nézeteimet. Ami éppen azzal kezdődik, hogy a vírus nem önálló élőlény. A vírus, olyan szubmikroszkópikus parány, amelyiknek nincsen saját sejtes szerveződése. Csak, mint fizikai egységet képviselő kristály létezik. Élő sejtbe kerülve azonban, élősködő szerepre kényszerül. Mert a táplálkozásához szükséges szervekkel nem rendelkezik. Így csak a rejtélyesnek tűnő szaporodását képes megoldani az élő sejtekben.
A vírusok élősködő jellege abban nyilvánul meg, hogy élettelen oltókristályként funkcionálnak a sejtek telített folyadékkristályos oldatában. Ezért a sejtbe kerülve, megkezdik a sejt folyadékkristályszerű plazmaanyagának az átkristályosítását. Ami abban nyilvánul meg, hogy a sejtbe kerülése után, mintegy 20-25 perc elmúltával, a sejt széthullik, és körülbelül 200-300 azonos értékű aktív fertőzőképes vírusra bomlik. Vagyis a sejt, újabb oltókristályok vírusaira esik szét. Miközben a sejt, látszólag egészségesen működik.
A vírus szempontjából tekintve, ez egy természetes folyamat. Valójában, egy egyszerű fizikai szintű átkristályosodási ütem. Az sejt átkristályosodása során, a vírus kristályszerkezetét veszi fel az egész sejtplazma. Vagy másképpen fogalmazva, a vírus kristályinformációja fogja uralni az egész sejtet. Vagyis, a vírus kristályinformációja, az átkristályosodás során, megváltoztatja a teljes sejt genetikai kódja által meghatározott saját kristályszerkezetét.
A legtöbb vírus nagyon specifikus, válogatós. Csak egy, esetleg néhány fajt képes megfertőzni a bioszféránkban. Ráadásul, a legtöbb vírus elpusztul az emésztőrendszerünkbe kerülve. Ezért általában, nem is tudunk arról, hogy „vírustámadás” ért bennünket. Miközben, a szükségszerű anyagcsere folyamataink során, sejtes alapú szénhidrogén anyagokat veszünk magunkhoz. Amelyekből a sejtjeink, a nagyszámú hidrogént égetik el vízzé, az oxidációs folyamataik során.
De ezekben a sejtes alapú táplálékainkban, éppúgy benne vannak a számunkra idegen sejtvírusok. Mert, minden élőlény sajátságos sejtjeiben, specifikus sejtvírusok képviselik az osztódásukra képes sejtmagot. Ezért nem lehetnek kompatibilisek egymással az élő sejtek.
A vírusok, nagyon változatos módon kerülnek velünk kapcsolatba. Vannak olyanok, amelyek valamilyen növényről vagy állatról kerülnek hozzánk. Vannak olyanok, amelyek cseppfertőzés útján terjednek. De vannak olyanok is amelyek, csak az életnedveinkkel kapcsolatba lépve kerülhetnek a szervezetünkbe. De a céljuk, minden esetben az, hogy közvetlenül a sejtjeinkbe hatoljanak. Mert az átkristályosodási folyamataikkal megvalósítható szaporulatuk, csak ott valósítható meg. De, miért kell nekik, éppen a sejtjeinkbe hatolni?
Az én véleményem szerint, miden élet alapja a vírus. Így minden sejtmagban, egy-egy sejtvírus található. Amit a szervezetünkben természetes életet élő egysejtű baktériumaink kiszolgálnak azért, hogy az interferonnal befolyásolt szaporodásuk, korlátozott mértékű maradjon. Így a sejtvírusok, csak olyan mértékű kristályosodási folyamattal szaporodhatnak, amely a sejt természetesnek értékelt osztódásához vezethet. Így a kettéosztódott sejt anyagán, testvériesen megosztozik a kétfelé szaporodott sejtvírus.
Amikor pedig, külső vírusfertőzés éri a sejtet, akkor a rendelkezésre álló interferon, nem képes befolyásolni az átkristályosodás által folyamatban lévő vírusszaporulatot, mert nem ismeri fel a támadó vírus kristályinformációját. Amikor a sejtet kiszolgáló baktériumok, felismerik végre a sejtidegen vírus kristályinformációját, akkor már módosítani tudják az interferon összetételét. Megállítva ilyen módon, a vírusfertőzést jelentő további átkristályosítási folyamatokat.
A kristályosodás, egy fizikai folyamat. Ami a telített oldatokban, mindig létrejön. Fizikai értelemben véve, a kristályosodás egy olyan halmazállapot változási folyamat, amelynek során, egy gázfázisú anyag a folyadékállapot kihagyásával, szilárd halmazállapotúvá válik. Ellentétes folyamata pedig, a szublimáció. Amikor a szilárd halmazállapotú anyag párolog, és folyadékképzés nélkül alakul át gázneművé. Vagyis, a gázok kristályszerkezete, szilárd kristályszerkezetté alakul, vagy fordítva.
Tudomásul vehetjük azt, hogy ezek a szubmikroszkópikus parányok, amelyeket vírusokként értelmezünk, a gázok közegeinek a kategóriájába tartoznak. Így, mint gázkristályok, képesek arra, hogy a folyadék alapú sejteket megszilárdítsák, és önmagukhoz hasonló kristályszerkezettel ruházzák fel.
Ahogy az olvadt fémek kristályosodási folyamatai hőelvonásra beindulnak, úgy hő drasztikus változása nélkül is kialakul az átkristályosodási folyamat a telített folyadékkristályokban, méghozzá oltókristály hatására. Igaz, hogy az oldatok, többnyire csak bepárlással járó folyadékelvonással vagy hűtéssel válnak túltelítettekké. Sejtjeink plazmaanyagának a telítettségét, a 36 fokos testhőmérsékletünk biztosítja. Valamint, a sejtjeinkben zajló oxidációs folyamatok. Amelyek a hidrogén elégetésével vegytiszta vizet termelnek.
Ezért a vírusfertőzés során, a testhőmérsékletünk természetes fokozásával reagál a szervezetünk. Ezzel a néhány fokos testhőmérséklet emelkedéssel járó lázzal lassítja, vagy meg is szünteti a sejtjeink átkristályosodási kényszerét. Persze, mi magunk is fokozhatjuk ezt a testhőmérsékletet rétegesebb öltözködéssel és erősebb fűtéssel. De a sejtjeinkben lévő vízfolyadék mennyiségcsökkentése, csak a sejtes alapú oxidációs folyamataink csökkentésével oldható meg.
A sejtes alapú oxidációs folyamatainkat, a cukor képes leállítani. Mert cukor hatására, a sejtjeink elektrolit szerkezete drasztikusan megváltozik. Így a sejtfeszültség 1,2 Volt alá süllyed. Amikor az oxidációs folyamatok leállnak, és a sejtek átkapcsolnak fermentációs ciklusra. Egy sokkal hosszabb időtartamú energiahasznosítási folyamatra. Amelyben a sejtes alapú víztermelés nem valósul meg.
A vízhiánnyal megvalósított sejtalapú fermentációnak, és a vele párhuzamosan alkalmazható hőmérsékletfokozásnak, csak addig lehet létjogosultsága, amíg a vírus kristályosodási folyamata meg nem szűnik. Ez vírusonként változóan, néhány óra is lehet. Majd minél több nátrium klorid alapú sóval, és a testhőmérséklet lassú visszahűtésével, megszüntethető a sejtek kényszerű fermentációs ciklusa. Mert a sejtekbe jutó sóoldat, helyreállítja a sejtek elektrolit szerkezetét, és beindítja újra bennük, az élethez szükséges oxidációs ciklust.
A sejtes oxidáció során keletkező víz, azonnal kiöblögeti a sejtekből, az oda nem illő szubmikroszkópikus méretű, parányi inaktívvá vált vírusokat. Így a szervezet, automatikus módon megtisztul. Gyakorlatilag meggyógyul.
A jelenlegi hírek szerint hazánkban, megtalálták a koronavírus genetikai kódját. A felállított akciócsoport állásfoglalása szerint, a szakmai összefogás, meghozhatja a kívánt eredményt a vírusfertőzés megfékezése érdekében. Mert az egészségügyi vizsgálatok rámutatnak a vírus fertőzési és terjedési szokásaira, a szükségszerű védekezési módok kifejlesztésére, valamint a hatékony gyógymódok és gyógyszerek kikísérletezésére.
Az általam vázolt esetben, a vírus nem élőlény. Ezért, nincsen genetikai kódja. Csupán kristályszerkezete van. Szerintem a vírust, oltókristálynak kell tekinteni. Amelynek keretében a vírusfertőzést, a sejtek átkristályosítási folyamatának lehet tekinteni. Több ezer évig, élő ellenségként kezelték a vírusokat. Lehet, hogy eljött az ideje annak, hogy már, csak fizikai szemmel tekintsünk rá. Ha megakadályozzuk azt, hogy mint oltókristály szerepelhessen a szervezetünkben, akkor szerintem, bármilyen vírusfertőzés megállítható.
Az általam javasolható megoldás persze, a sejtekről tanult ismereteinket is alapjaiban megreformálhatja. Mivel, az én véleményem szerint, nem a szenet, hanem a hidrogént égetjük el a sejtjeinkben. Mégpedig, desztillált vízzé. Ami a lehető legtisztább oldószert biztosít a sejtjeink számára. A sejtet pedig, folyadékkristálynak kell tekinteni. Amelyben a sejtmagot, egy sejtbe zárt vírus képviseli. Ezt a sejtvírust célozza meg, minden külső forrásból érkező fertőzőképes vírus. Mert az esetleges szaporulata, csak a megcélzott sejtvírus által biztosított. Ami az aktuális sejt folyadékkristályos plazmaanyagának az átkristályosításával jár.
Lehet, hogy ezt az írásomat is sokan nevetségesnek fogják tartani. De én, nem viccnek szánom. Mert, szerintem is, minden lehetséges elvi megoldást meg kell ragadnunk ahhoz, hogy ezt a borzalmat megállítsuk. Jó egészséget kívánok mindenkinek.
Matécz Zoltán
2020.03.22.
