Vírus.
Ahogy szép lassan, társadalmi szinten is köztudottá és elfogadottá vált az a tény, hogy az emberi testben természetes életet élnek a baktériumok speciális fajtái, úgy jobb, ha beletörődünk abba, hogy hasonló a helyzet a vírusokkal is. A szervezetünkben való létezésük, természetes előfeltétele az életünknek. A teljes természetes vírusállományunkat viromnak nevezik. Ami a születésünk után alakul ki, és személyre szabottan stabilizálódik a szervezetünkben. Attól függően, hogy milyen anyagcsereviszonyban élünk, az életvitelünket biztosítani képes természetes környezetünkkel.
Az a tény tehát, hogy az embereket támadni képes humán vírusok, miért hatnak reánk különbözőképpen, éppen arra utal, hogy a szervezetünk stabilnak mondható virom állománya nem egységes az egész emberiségre nézve. Ilyen módon, a viromunkat alkotó vírustörzsek összetételének a vizsgálatával, diagnosztikai módon, meg lehet majd állapítani egy-egy kóros állapot virológiai feltételeit. Illetve, hogy milyen vírusok szükségesek ahhoz, hogy vakcinával a szervezetbe juttatva, a kialakult kóros állapot megszűnjön. Ehhez azonban, ismerni kell, az egészséges emberekben természetes virom tökéletes arányú vírusösszetételét. Ezt a feladatot látják el a tudomány genomikai kutatásaival.
Ahogy az egészség természetes előfeltétele, az ideális baktériumállomány a szervezetünkben, úgy viromot alkotó vírusállományunk is az egészségünket szolgálja. Mert az úgynevezett immunális rendszerünket szerintem, éppen a sajátságos módon kialakult bakteriális és vírusos állományaink egyensúlya garantálja számunkra. Amíg azok, egyensúlyban vannak a szervezetünkben. Ha a szervezetünkből hiányzik valamelyik baktériumtörzsünk, akkor annak megfelelően, néhány betegségre fogékonyabbakká válunk. Ha pedig, a szervezetünkből hiányzik valamelyik specifikus vírustörzsünk, éppúgy valamilyen betegség áldozataivá válhatunk.
Mert a levegő, a folyadék, és a szilárd anyagcserénknek köszönhetően, naponta több milliárd vírus kerül a szervezetünkben. Mivel, éppen az a táplálékunk. Tudományos feltételezések szerint, napi 30 milliárd vírus szívódik fel a testünkben. Ilyen módon elképzelhető az, hogy hány féle vírustörzs fordul meg bennünk, csupán a számunkra természetes anyagcserénk alkalmával. Ezek többnyire ártalmatlanok reánk nézve, mert az emésztőnedveink, alkalmasak arra, hogy közömbösítsék őket, és így csupán, mint nélkülözhetetlen táplálékok juthatnak érvényre a szervezetünkben. Így a széklet miden grammjában, több százmillió vírus ürül ki a szervezetünkből. Ez a folyamat, a szervezetünk természetes működésének az eredménye.
A vírus, mikrokristály. Amikor lélegzünk, és a szagokat vagy az illatokat érezzük, akkor a levegőben lévő víruskristályok oldódnak fel az orrunk nyálkahártyáján, és hírt adnak az agyunk számára a beérkezett kristályinformáció milyenségéről. Amikor eszünk vagy iszunk, ugyanilyen módon, a folyadék vagy a táplálék mikrokristályai oldódnak fel a nyelvünk nyálkahártyáján, és hírt visznek a beérkező kristályinformációról az agyunkba.
Mert a vírusok, létszámukat tekintve, a leggyakrabban előforduló mikrokristályok a természetben. Így a természet részeként élő ember egészséges működéséhez, éppúgy elengedhetetlenek, mint az emésztésért felelős baktériumaink. Gyakorlatilag mindenhol előfordulnak a világunkban, de szerencsére, csak elenyésző töredékük érvényesül, mint bennünket fertőzni képes humán vírus.
A vírusok azonban, az emésztési folyamatainkat kikerülve, alkalmasak arra, hogy megtapadjanak a szerveinket védelmező és befedő nyálkás anyagban, a mukuszban. Ilyen módon, mukusz található a sejtjeinket és a szerveinket határoló rétegekben. Mindenhol, ahol a sejtjeink és szerveink egymással vagy a környezettel érintkezhetnek. Így a bélrendszerünkben épp úgy megtalálható, mint a szájüregünkben, a fogínyünkön, a nyelvünkön, az orrnyálkahártyánkban, a teljes légzési utunkon, vagy éppen a tüdőnkben.
Azt tudnunk kell, hogy a víruskutatás még gyerekcipőben jár a tudományos életben. Mintegy ötezer féle vírust ismernek csupán. Annak ellenére, hogy a szervezetünkben, ennél sokkal többféle vírus alkotja, a saját viromunkat képviselő természetes vírustörzseinket. A genomika tudománya pedig, az emberben honos, számunkra természetes vírusállományunkkal foglalkozik. Folyamatosan feltérképezve azt, hogy az egészséges emberi élethez, milyen vírusokra van szükségünk.
Nagyon sok tudós szakember, eleve vitatja a vírusok organikus módon értékelhető élő mivoltát. Mert a vírusok, a sejteken kívül, semmiféle életjelenséget nem képesek produkálni. Egyszerűen bekristályosodnak, és mint stabil mikrokristályok léteznek tovább. Mint a fizikai szinten vizsgálható tárgyak. Amelyek szinte, semmiféle egyéb hatást nem fejtenek ki a környezetükre. Csak elvannak. Ilyen módon, mint mikrokristályok, szinte bármilyen fizikai változást képesek komolyabb károsodás nélkül elviselni. Akár évmilliókig is.
Az élő sejtbe kerülve azonban, látszólagos életjelenségeket mutatnak. Mert a sejt teljes plazmaanyagát felhasználva, mintegy húsz-huszonöt perc alatt, önmagával teljesen azonos vírust készít, körülbelül kétszáz-kétszázötven példányban. Miközben a mikroszkóp alatt vizsgált sejt, természetesnek látszó életet él. Ilyen módon, kívülről nem is látszik az, hogy milyen folyamat zajlik a sejten belül. Ezért, ez a rejtelmes vírusszaporulat, lehetőséget biztosít a tudósok számára ahhoz, hogy élő organizmusnak tekintsék a vírust. Mert szerintük, élősködő életformát valósít meg a sejten belül.
Ez a tudományos következtetés azonban, egyáltalán nem igazolt ténye annak, hogy a vírus él a sejten belül. De akkor, mi történik a sejtben, ha a virológiai folyamat nem nevezhető élősködésnek? Annak ellenére, hogy nagyon aktív módon átalakítja és elpusztítja az élő sejtet. Hogyan csinálja? Amikor önmagával teljesen megegyező, fertőzőképes vírusokat reprodukál az élő sejt anyagából?
Az én véleményem szerint, a vírus mikrokristály. Ami a sejten belül is ugyanaz marad. Csupán feloldódik. Viszont a sejt plazmaanyagát, egy olyan túltelített oldatnak érzékeli, amelyben az önmaga kristályosodási feltételei megvalósulhatnak. Így a sejtbe kerülve, megkezdi annak átkristályosítási folyamatát. Amint ez megtörténik, a sejt egyszerűen szétesik és a helyén, ugyanolyan fertőzésre képes víruskristályok jelennek meg nagyobb létszámban. De, miért természetes folyamat ez a sejt számára?
Szerintem, a sejtjeink magjában, egy sejt-specifikus sejtvírus van. Amelynek a sejten belül megvalósuló természetes kristályosodási folyamatait, a sejtet ellátó baktériumok szabályozzák interferonnal. Így az interferonnal befolyásolt sejtszaporulat, csak kétfelé képes osztani a sejt túltelített plazmaanyagát. Amelyben a sejtosztódásnak köszönhetően, a sejtvírus „szaporulata” valósul meg. A sejt anyagát testvériesen megfelezve. Amit az utódsejtek természetesen túlélnek.
Vírusfertőzés esetén azonban, a sejten belül létrejövő természetes kristályosodási feladatot, a sejtet támadó fág vírus veszi át. Átírva a sejt saját interferonnal befolyásolt kristályosodási programját. Amíg a sejteket ellátó természetes baktériumok, nem reagálnak a megváltozott átkristályosodási folyamatra, addig a megkezdett vírusfertőzés aktív marad.
Amikor azonban, a sejt működését és kiszolgálását végző természetes baktériumok, felismerik végre a kialakult vírusveszélyt, és az új átkristályosodási folyamatnak megfelelő interferon módosítást elvégzik antitestekkel, valamint a sejtbe jutatják azokat, a vírusfertőzés magától megszűnik. Ez az immunreakció. Mert a sejtben, mint már baktériumok által izolált sejtidegen anyagot, a sejt kiürítheti magából. Az ilyen módon közömbösített víruskristályt pedig, a teljes szervezet felismeri, és zavartalanul izolálja és kiüríti.
Amikor pedig, kémiai úton előállított ellenanyagot juttatnak a szervezetbe, akkor annak a vakcinának, tartalmaznia kell olyan antitesteket, amelyek a fertőző fág vírus átkristályosodási folyamatát megakadályozni képesek. Vagyis, az antitestek alkalmasak arra, hogy a fág vírus átkristályosító programját közömbösítsék.
Az ember tehát, és minden más egyéb többsejtű élőlény a Földön, nem tekinthető önálló steril módon zárt lénynek. Hanem minden többsejtű élőlény, olyan összetett szervezetnek minősül, amely sok baktérium és vírus szervezett együttműködéséből, szimbiózisából alakult ki. Így az emberben létező különböző egységek, biológiai szintű informatikai viszonyban állnak egymással és a sejtjeinkkel. Ebben a biológiai szintű interakcióban alakulnak ki azok a külső és belső tulajdonságaink, amelyek az egészséges vagy beteg állapotainkra utalhatnak.
Azt már tudtuk régebbről is, hogy a bennünk természetes módon élő baktériumaink száma tízszer magasabb, mint a sejtjeink száma. Ami több billióra tehető. De az, hogy a bennünk aktív vírusok száma, ezt körülbelül tízszeresen meghaladja, csak az elmúlt évek genomikai kutatásaiból derülhetett ki.
Az átlagember a vírusokról többnyire, csak a már kialakult fertőzések kapcsán értesül. Ilyenek például, az influenza, a herpesz, a hepatitisz, az AIDSZ, az Ebola, vagy éppen a jelenleg aktív Korona. De azt tudnunk kell, hogy elpusztítani nem képes az orvostudomány. Mert nem élő organizmus az. Sem rajtunk kívül, sem bennünk. Közömbösíteni lehet csupán a hatását. Vagyis, mikrokristályként értelmezve, antitestekkel megakadályozhatjuk a sejten belül megvalósuló átkristályosodási folyamataikat.
A sejtjeinket kiszolgáló baktériumainkat ért vírustámadások bakteriofágokat képeznek. Vagyis, olyan fertőzőképes baktériumokká válnak amelyek, mint egy időzített bomba, csak akkor aktivizálódhatnak a szervezetünkben, amikor az ember egészsége valamilyen szinten megromlik, és alkalmassá válik az adott bakteriális fertőzésre. Addig azonban, látens módon meghúzódik a szervezetünkben.
A külső forrásból származó baktériumfertőzéseket is ugyanolyan vírusfertőzött baktériumok idézik elő, amelyek a szervezetünktől távolabb, vagy mások szervezetében fertőződtek meg vírusok által. Ennél fogva, ugyanolyan hatást képesek kiváltani a szervezetünkben, mintha ott fertőződtek volna meg a saját baktériumaink.
Szorosan ide tartozik még az, hogy a sejtjeinkben aktív fág vírusok, csak a sejtjeink túltelített oldatának a plazmaanyagában képesek aktivizálódni. De mit is jelent ez pontosan? Hát szerintem azt, hogy a sejtjeink plazmaanyagának az oldata, erősen eltolódik a sav bázis egyensúlytól. Olyankor túltelítetté válik. Vagy túl savassá, vagy pedig, túl lúgossá.
Amikor a sejtjeink folyékony plazmaanyagának az oldata egyensúlyban van, a PH értéke ideális. Az esetleg belehatoló vírus inaktív lesz benne. Mert a vírus által okozható fertőzés átkristályosítási folyamata, csak túltelített oldatban valósulhat meg. Ezért, ha a táplálkozás miatt elsavasodik a sejtjeink folyékony plazmaanyaga, akkor túltelítetté válik. Ez az elsavasodás jellemző ma, a hibás táplálkozási szokásaink által megváltozott PH érték miatt. Amit cukor bevitelével közömbösíthetünk. De éppúgy túltelítetté válik a sejt akkor is, ha indokolatlanul ellúgosodik valamilyen oknál fogva.
A hasnyálmirigy egyik alapfeladata az, hogy ezt a szervezetünkben kialakuló PH egyensúlyt fenntartsa. Mégpedig olyan módon, hogy biológiai szintű szódabikarbónát termel, a szervezetünk igénye szerint. Amely alkalmas arra, hogy a sejtjeinkben kialakult savtúltengésünket enyhítse, és a sejtjeink PH egyensúlyát visszarendezze számunkra. Ez fiatal, egészséges szervezet esetében, egyszerű biológiai folyamat. De egy idős ember szervezetében, ahol a szervek alulműködése a jellemző, a hasnyálmirigy sem mindig elég aktív. Ezért az idősebbek, sokkal veszélyeztetettebbek, a ma aktív koronavírussal szemben.
Ezért, a ma még aktív koronavírussal ellen, elég jól lehet védekezni szerintem, ha külső forrásból viszünk be a tápcsatornán keresztül szódabikarbónát. Mert az ilyen módon bejuttatott szódabikarbóna, nem csupán a gyomorsav túltengésünket szünteti meg, hanem a sejtjeink savtúltengését is közömbösítheti. Vagyis, a sav által kialakult túltelítettségi állapotot szüntetheti meg a sejtjeinkben. Lehetetlenné téve ez által, a bennünket támadó vírusok kristályosodási szintű aktivitását. Illetve, nagy arányban enyhítve a vírustámadás fertőző hatását a szervezetünkben. Ráadásul, sokkal humánusabb kezelése egy betegnek, mint a többi jelenleg használt egészségügyi módszer. Mert, mellékhatás nélküli.
Ma is épp úgy szenvedünk a vírustámadásoktól, mint több ezer éve. Csak reménykedünk abban, hogy lecseng a hatása, és kevés áldozattal jár. De ez, csupán azért van, mert a vírust, meg akarja ölni az orvostudományt szolgáló egészségügy. De a vírus, nem élőlény. Így elpusztítani nem lehet. De szerintem, szódabikarbónával kezelt ember testében e miatt, szinte bármilyen vírus hatástalan marad. Mert a PH szinten egyensúlyossá formált sejtjeinkben, a savas és lúgos túltelítettségünk megszűnik, vagy legalább csökken a túltelítettségi szintünk.
Minden élőlénynek, a baktériumoknak, a növényeknek, az állatoknak, és az embernek is, megvannak a saját vírusszerű, mikrokristály alapú ellenfelei. A vírussal fertőzött baktériumokat, bakteriofágoknak nevezik. Így a baktériumainkat támadva, éppúgy megfertőzhetnek bennünket a vírusok. Csak azt már, bakteriális fertőzésnek hívják.
Az élettelen vírusok teszik ki az emberi élet túlnyomó részét. A szervezetünkre jellemző viromot alkotva. Ami az egészségünk záloga. Éppen úgy, mint ahogyan a megfelelő baktériumtörzseink nélkül is, betegek vagyunk. Ha tehát, a többsejtű életformákban, az egészséges létezés előfeltétele az élő baktérium és élettelen vírustörzsek jelenléte, akkor komolyan át kell gondolnunk az életünk mibenlétét. Mert a szervezetünket alkotó sejtjeink és a szerveink, teljesen életképtelenek, az őket folyamatosan kiszolgálni képes baktériumtörzseink szimbiotikus aktivitása nélkül.
Az emberi élet, a biológiai szintű anyagelbomlás olyan specifikus folyamata, amit a baktériumok egy meghatározott törzsekből álló zárt társadalma szervez folyamatosan, a sejtjeink hangyaszorgalommal történő kiszolgálásával. Amelynek hatására, a sejten belül, szigorúan szabályozott kristályosodási folyamatok zajlanak. Amit a sejtmagba zárt sejtvírus kristályok kristályosodási képességei valósítanak meg. Szerintem a többsejtes életformák, ilyen módon működnek, objektívnak értékelhető anyagi szinten.
Ilyen értelemben véve, elsősorban a bakteriális élet mibenlétét kell megértenünk ahhoz, hogy a baktériumtársadalmakat biztosító többsejtű életformák értelmet nyerjenek számunkra. Mivel a baktériumok egysejtű élőlényekként, az anyagelbontásért felelős organizmusok a teljes bioszférában.
De a baktériumoknak, nincsen sejtmagjuk. Ezért szerintem, a baktériumoknak sejtmag hiányában, a nukleoidjukban van a saját sejtvírusuk. Így a sejtvírusuk állandó kristályosodási folyamatát élik meg. Így folyamatosan növekednek, és osztódásra válnak alkalmassá. Majd a sejtvírusuk kristályosodási képességére visszavezethetően sejtosztódással, ivartalan módon szaporodnak. Ez a folyamat igen gyors. Mert egy baktériumtörzs, akár tíz perc alatt megduplázódhat. Mivel a sejtosztódás következtében, két teljesen azonos méretű kisebb utódsejt baktériuma keletkezik.
Mivel a baktériumok ivartalan módon szaporodnak, ezért az utódsejteket biztosító új baktériumok genetikai információja, teljesen megegyezik. Gondosan vigyázva az adott baktériumtörzs genetikai információjára. Genetikai módon változni szerintem, csak vírusfertőzéssel képesek. Amikor egy vírus bekerül a baktérium belsejébe, és ott nem vált ki drasztikus fertőzést, hanem csupán beleolvad, és ilyen módon „beleszól” a baktérium sejtvírusának a kristályosodási folyamatába. Módosítva annak természetes kristályosodási folyamatát.
Az élet pontosabb definíciója, lehetőséget biztosít arra, hogy a földi bioszférát, egy közös organizmusnak tekintsük. Épp úgy, mint ahogyan a saját testünket is, egy vírusok közt élő zárt baktériumtársadalomnak értékelhetjük. Így a többsejtű életformák, szimbiózisban élhetnek egymással a világunkban. Bakteriális jelleggel, kiszolgálják egymás igényeit, miközben vírusos jelleggel pedig, táplálékul szolgálnak más élőlények számára. Így a Föld bioszférája, egy zárt organizmusnak tekinthető. Amelyben a Föld, anyának tekinthető. Mert az Ő anyagából alakul ki minden, ami valamilyen szintű organikus módon, a bioszférát alkothatja.
Amikor tehát, egy élőlényt, nem szigorúan vett önvédelemből vagy szükségszerű élelemszerzés céljából ölünk meg, akkor vétünk a földi bioszféránkat fenntartó „törvényszerűség” ellen. Azon belül pedig, önmagunk ellen. Mert mi magunk is, a bioszféránk szerves alkotóelemei vagyunk. Ezért az emberi élősködés, amit a politikai szinten fenntartott gazdasági ellentétek biztosítanak, szintén vét a bioszféránkat fenntartó természetes törvényszerűség ellen. Ezért, valamilyen formában, mindenképpen visszahat az élősködőkre.
Mert a szimbiotikus együttélés lehetősége, nem biztosít lehetőséget, egy fajon belül megvalósított, egymáson való élősködésre. Ahhoz politikai szinten megvalósult gazdasági torzulásra van szükség. Ami egy adott fajon belül, olyan ellentétet korbácsolhat, ami az egész faj pusztulásához vezethet. Jelen esetben természetesen, az emberi fajról beszélhetünk. Mivel, állati faj ilyen dolgot nem tesz. Mert a szellemi képességeinek köszönhetően, csak az emberiség alkalmas arra, hogy politikai lehetőségekkel alakítsa a gazdasági érdekeket. De az emberi életnek, nem ez az alapvető célja.
Szellemi képességeinek köszönhetően, az emberi élet célja az, hogy felismerje a bioszférában betölthető szerepét, és garázdálkodás helyett, gazdálkodjon ebben a földi paradicsomnak nevezhető bioszferikus csodában. Megértse a létezés mibenlétét, és felismerje önmagában a teremtőt, a bioszféránk törvényszerűségének a fenntartóját. Mert a lélek által, minden embert Isten élteti. Értelmes módon, szeretettel.
Matécz Zoltán
2020.05.17.
