Kötődés.
A kötődés, egy olyan alapvető pszichológiai fogalom, amely a párkapcsolatban élő élőlények lelki, érzelmi viselkedését határozza meg. A tudomány, főképpen az anya és gyermek szorosabb kapcsolatát elemezve, alapvetően négyféle kötődési típust határoz meg. A közöttük tapasztalható viszonyok alapján. Amely, a szellemi szintű mentális érdekeikkel irányított, lelki minőségű spirituális kötődéseikben, az életük dinamikussága valósul meg. Szabályozva és meghatározva ez által, a megtapasztalható életminőségeiket.
Ezért a pszichológiai szinten meghatározható lelki kötődéseink, éppen arra utalnak, hogy azok lehetnek helyes, azaz egészséges és hibás, vagyis egészségtelen jellegűek is. Ilyen értelemben véve tehát, mindig a kötődéseink határozzák meg a kialakult mentális egészségi állapotainkat. Alapvetően az emberi kötődéseinkről van szó, de kötődhetünk más élőlényekhez, szokásokhoz, tárgyakhoz, helyszínekhez, eseményekhez, vagy akár emlékekhez is. Szinte bármilyen kötődési típus elképzelhető és megvalósítható. Körülbelül, ezt tartja a pszichológia.
Szerintem azonban, az életünk során, írott vagy íratlan szerződéseinkkel, nagyon sok dologhoz és eseményhez kötődünk. Ilyen írott szerződéseink például, a munka vagy házassági szerződéseink. Az íratlan szerződéseinket pedig, az életvitelünk során kialakult szokásaink képviselik. Akár jók, akár rosszak azok. Ezeket is többnyire, tudatosan hajtjuk végre akkor is, ha megszokásból tesszük azokat. De a legtöbb lelki kötődésünk érzelmi alapon, mégis úgy alakul ki, hogy mi saját magunk azokra, tulajdonképpen nem is vagyunk szellemi szinten tudatosak. Hogyan értem ezt?
Amíg kritikus módon, másokban a rosszat látjuk, addig a tudatos elménket, a rossz kellemetlen szellemi gondolataival töltjük fel. Ezért, az elménkben hozzájuk csatolható lelki érzéseink, alacsony frekvenciájú, negatív polaritást nyerhetnek csak számunkra. Az ilyen módon aktivizált negatív lelki érzéseink, fenntartják, megteremtik számunkra mindazt, amit másokban megítéltünk. Mivel lelki szinten kötődünk ahhoz, amit megítéltünk, ezért éppen annak a szolgálatába állunk mi magunk is. Akaratlanul is. Mert negatív lelki érzéseket biztosítottunk hozzá.
Ilyen módon, ha akarjuk, ha nem, egyfajta karmikusnak látszó, visszatérő eseménysorozatban veszünk részt. Amely az életünk során, annyiszor fog újra jelentkezni, amíg meg nem oldjuk annak reánk irányuló problémás jellegét. Erről szól a mentális kötődés. Mert a reális ítéletünk, éppen azt jelenti, hogy tulajdonképpen megvan a szellemi szinten biztosított esélyünk a helyzet megváltoztatásra, csak nem élünk a lehetőségével. Teljesen mindegy az, hogy milyen valós vagy vélt okoknál fogva. Ennél fogva, szellemi szinten megítéljük ugyan, de lelki szinten mégis kötődünk hozzá.
A szidalmazásban, az erős kritikában, a kíméletlen bírálatban, a kegyetlen ítéletben megfogalmazódó átok, éppen a mi mentális kötődésünket garantálja. Mert amit bírálatban részesítünk, azon tulajdonképpen, lelki szinten változtatni szeretnénk. Mert szellemi szinten nem értünk vele egyet. Ezért akaratlanul is, mentális harcot vívunk ellene. Ebben a mentális küzdelemben, éppen saját magunkat kötjük ahhoz, ami ellen harcolunk. Ezért, szinte mindig, csak vesztesek lehetünk. Akkor is, ha csak nevetünk a dolgon. Az értelmes, szellemi szinten művelt emberek sajnos, sok ilyen mentális szélmalomharcot folytatnak. Sokan a harag, egyfajta karmikus szintű mentális mókuskerekében szaladgálnak, egy életen át.
Mert, akármilyen művelt legyen is egy ember, ha a szellemi szinten megszerzett tudását arra használja, hogy másokat megítéljen, akkor primitív módon él. Mert lelki szinten hozzáköti magát mindahhoz, amivel szellemi szinten nem ért egyet és megítél. Így, egyfajta érzelmi rabságban élve, nem képes megszabadulni, a lelki szinten kialakított mentális rabláncaitól. Mert a kritikája, akármilyen intelligens legyen is, nem fogja megváltoztatni a világunknak azt a részét, amire irányul. Azon, csak a szeretettel végrehajtott tetteivel változtathat az ember. Amely tettekben már áldás van. Mégpedig, a szeretet áldása.
Sajnos, minél magasabb szintű szellemi műveltséget szerez egy értelmes ember, annál több lehetősége van arra, hogy megítélje a számára értelmetlennek, logikátlannak, helytelennek, nevetségesnek látszó dolgokat és eseményeket. Mert a saját szellemi szintű fejlettsége, jóval magasabb mentális nívón van, mint az, amit megítélhet. De az ítélet helyett, éppen a magasabb műveltséggel felvértezve, akkor tud változtatni a dolog vagy esemény kritikus állapotán, ha abban a változásban, maga is aktívan részt vállal. Felhasználva azokat a magasabb szintű szellemi ismereteket, amit ő maga képvisel, a magasabb szintű tudásával. Legtöbbször bőven elég, ha csak értelmes tanácsot ad.
Amíg azonban, csak a megvető kritika szintjére jut a mentális folyamatban, addig csupán, nevetségesnek fogja találni azt, amin egyedül ő, saját maga lenne képes változtatni. Mivel az elvárható változáshoz szükséges szellemi tudás, éppen az ő elméjének a birtokában van. Ha csak nevet, a számára primitívnek értékelt dolgon vagy megoldáson, akkor gyakorlatilag, a saját elméjében lévő tudását blokkolja. Mert nem hagyja azt, hogy a tudása, tapasztalati szintű igazolást nyerve, az emberi fejlődést szolgálja. Vagyis, nem hasznosítja azt, amikor arra éppen szükség lenne.
Az értelmes kritikájának köszönhetően, jót nevet az egészen, miközben észre sem veszi azt, hogy lelki szinten, máris kötődött az általa megítélt dologhoz vagy eseményhez. Ennél fogva, máris mentális csapdába esett. Mert olyan mentális kötődést alakított ki, a saját szándékos akaratán kívül, amit tudatosan nem tett volna meg, az biztos. Nagyon sokan élünk ilyen mentális csapdában. Mert, amit valaha is megítéltünk, az meg is köt minket spirituális, lelki szinten. Ezért, az ilyen mentális szabadságvesztéseinket, kizárólag saját magunknak köszönhetjük. Senki másnak.
Ezért, ne szidj, ne kritizálj, ne bírálj, ne átkozz, ne ítélkezz senki és semmi felett. Mert amit megítélsz, ahhoz kötődni fogsz lelki szinten te magad is. A vele szemben aktivizált negatív lelki érzéseid miatt. Ilyen módon gyakorlatilag, önmagadat bünteted mások vétkei miatt.
Éppen ellenkezőleg, áldj meg mindent, hogy a szolgálatodba álljon mindaz, amit megáldottál. Mert amit megáldasz, az fog éppen tehozzád kötődni. Így a lelked által benned élő Isten nevében, áldj meg mindent, amit csak szeretnél megtapasztalni. Így az áldásoddal, a lelki kötődés iránya megfordítható. De az ilyen fordított irányú kötődésben te magad, mindig szabad maradsz. Mert, amit áldással magadhoz kötsz, az fog hozzád ragaszkodva szolgálni téged.
Ezért, ne szidalmazd a betegség valamelyik megvalósult formáját magadban, hanem minden nap álld meg az egészséget, és az egészség kötődni fog hozzád. Ne korhold az életedben kialakult szegénységet, hanem álld meg a gazdagságot, és a bőség kötődni fog hozzád. Ne kritizáld az emberek szeretet nélküli viselkedését, hanem álld meg a szeretetet, és a szeretet kötődni fog hozzád. Ne átkozd a magányodat, hanem álld meg a szerelmet, és a szerelem kötődni fog hozzád. Ne szidalmazd azt, ami zavar, hanem éppen ellenkezőleg, áldj meg mindent, amit szeretnél megtapasztalni, és amit megáldottál, az kötődni fog hozzád. A pozitív lelki szintű kötődésének köszönhetően pedig, szolgálni fog téged szeretettel. Bárhol a világban. Miközben te magad szabad maradsz.
A lélek által, Isten éltet minden embert. Ahogy téged, úgy másokat is. Ezért az emberek felé irányított áldásodban, az embereket éltető Isteni minőség egyesül a szeretetben. Mert az általad megáldott emberek Isteni minőségű lelke, téged fog szolgálni szeretettel. A mások reád irányuló áldása pedig, éppen a te szeretetedet szabadítja fel. De a szeretet, érdekek nélküli egyenrangú lelki kapcsolatában, nem valósul meg téged terhelő kötődés.
Amíg Istenre gondolsz, a téged éltető teremtődre, addig az elmédben, reá vagy tudatos. Higgy abban, hogyha téged éltet, akkor létezik. Higgy abban, hogy munkálkodik az életedben. Higgy abban, hogy számodra mindig hasznosak, a sorsodat formálni képes teremtései. Higgy abban, hogy téged azért éltet, hogy rajtad keresztül, éljen Ő maga is. Az Ő végtelen szeretetét megvalósítva az életedben. Fogadd el ezt az igazságot, és a pozitív érzéseiddel kösd magadhoz. Mert a róla szóló szellemi gondolataid, hogyha mindig kellemesek, csak pozitív lelki érzések aktivitását teszik lehetővé az elmédben.
Tudd azt, hogy ezek a pozitív lelki érzések formálják számodra az egészség, a bőség, és a jólét mindenféle egyéb megtapasztalhatóságát. Higgy ebben rendületlenül. Így minden gondolatod megszépül. Azzal együtt a lelked is. Valamint te magad és az életed minősége is. Ezért, álld meg Istent, és ő a végtelen szeretetével, téged fog szolgálni. Megteremtve számodra mindazt, amire méltóvá váltál az áldásod következtében.
Így a feltétel nélküli szabadság, csak akkor valósulhat meg az életünkben, ha már egyáltalán nem kötődünk semmihez sem. Ha semmihez nem fűződnek negatív lelki érzéseink. Mert szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolatokkal, már nem terheljük a tudatos elménket. Viszont bármit magunkhoz köthetünk, amit szeretettel megáldunk. Mert a pozitív lelki érzéseink, nem bennünket kötnek meg, hanem hozzánk kötik a számunkra fontos dolgokat, személyeket, és eseményeket.
Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen lelki kötődések alakulnak ki az életünkben. Mert amikor a negatív lelki érzésekkel, önmagunkat kötjük bármihez, az terhelni fog minket. Mentális eredetű egészségkárosodást és egyéb más problémákat okozva az életkörülményeinkben. Míg a pozitív lelki érzéseinkkel, éppen ellentétes módon, magunkhoz kötjük mindazt, ami fontos számunkra. Olyan módon, hogy az nem terhel bennünket. Ezért mentális egészséget és az egyéb életkörülményeink javulását eredményezi számunkra.
Nem szükséges tehát, az okozott hatásokból visszakövetkeztetni, a pszichológiai módon értelmezhető lelki kötődéseink mentális hatásaira, ha megértjük ezt az egyszerű szeretetszabályt. Amely azt magyarázza, hogy a sorsunk formálására, alakítására, teremtésére használható lelki érzéseink, alacsony frekvencián aktivizált negatív formában megkötnek bennünket. Azaz károsak számunkra. Míg a szeretet magasabb frekvenciáján, pozitív polaritással, felszabadítanak bennünket.
A lelki kötődéseitől megszabadult értelmes ember mentális egészségben élhet. Ez a mentális egészség fog visszatükröződni, az anyagi szintű lényén és minden egyéb életkörülményén is. Megvalósítva azt az Isteni minőségű értelmes élőlényt, akit igazán EMBERNEK nevezhetünk. Így az Isten végtelen szeretetében élő ember, minden egyéb lelki kötődésétől megszabadulhat. Megtapasztalva a tökéletes szabadság élményét.
A világunkban ezért, bármi megváltoztatható. Az átkaink hatására, bennünket lelki szinten megkötve, a szolgálatát végezzük, míg az áldásaink hatására, éppen ő fog bennünket szolgálni szeretettel. Nézzünk erre egy egyszerű példát.
Demokratikus módon választott politikusaink irányítják, az országunk gazdasági vezetését. Akik, éppúgy Isten által éltetett emberek, mint mi magunk is. Ezért, ha szidjuk az elkövetett helytelen tevékenységeik miatt őket, akkor éppen az ő szolgálatukba állunk mi magunk is. Mert mentális harcot vívunk olyan emberek ellen, akiket önmagunk fölé emelve, nem győzhetünk le. Ha azonban, egységes módon az áldásunkban részesítjük őket, akkor is, ha hibáztak esetleg, akkor éppen ők kényszerülnek arra, hogy a mi szolgálatunkba álljanak.
Vagy, ha egy munkatárs vagy egy főnök árt neked és kellemetlenséget okoz számodra, akkor azzal büntetheted meg a leghatásosabban, ha az áldásoddal, a saját szolgálatodba állítod őt. Ha pedig, jól megszokott módon mégis átkozod inkább őket, akkor saját magadat bünteted az által. Mert a lelkedet olyannal kötöd össze, akivel szellemi szinten nem értesz egyet. Az áldásoddal pedig, ő fog hozzád kötődni lelki szinten, és szellemi szinten hozzád fog igazodni. Mert a lélek által benne élő Isteni minősége, erre készteti őt a szeretet jegyében. Ha akarja, ha nem.
De legelemibb példaként, ott a házasság. Amíg a szerelem hevében, áldásodban részesíted az életed választott párját, addig spirituális szinten magadhoz kötöd. Ezért ő, viszontszeret téged. Akár egy életen át. Amint azonban, az idő előrehaladtával, megismered az emberi hibáit a párodnak, és negatív kritikával illeted azokat, akkor a negatív lelki érzéseiddel, önmagadat kötöd a szabadon választott párodhoz. Így a házasságotokban, elveszíted a saját személyes szabadságodat. Ebből a lelki válságból menekül az, aki válásra kényszerül.
Ezért, ahogy a pozitív kötődéseink összetartanak bennünket szeretetben, úgy a negatív kötődéseink, egymás ellen fordítanak minket, a szeretet hiánya miatt. De amikor a lelki érzéseinket, nem a szeretet szolgálatába állítjuk, akkor olyan valóság kialakítására kényszerítjük magunkat, ami káros számunkra. Igazán hasznosak, csak a szeretet pozitív lelki érzéseivel lehetünk. Ami a feltétel nélküli szabadságunkat biztosítja.
Matécz Zoltán
2020.06.12.
