Bocsáss meg.
A nézeteltéréseinkből fakadó felháborodás, neheztelés, indulat, düh, méreg, harag, ellenségeskedés, viszálykodás, és gyűlölet, olyan kellemetlen szellemi gondolatokra aktivizált negatív lelki érzéseink, amelyek pszichoszomatikus betegségek előidézője bennünk. Mert, ahogy a pillanatnyi indulat hevében, idegi alapon feszültekké válunk, úgy a memóriánkba ágyazódó negatív emlékeink, az elménk mentális háttértárolójában, tovább dolgoznak és rombolják az egészségünket a nélkül, hogy arra tudatosak lennénk.
A harag minden lehetséges formája, egyfajta mentális keresztnek minősül. Amit elvileg, bármikor letehetünk. Ha meg tudunk bocsátani annak, akire haragszunk. Így a megbocsátás révén, alapvetően önmagunknak fogunk szívességet tenni. Mert, amikor megbocsátunk, akkor feloldjuk a haragunkat fenntartani képes negatív lelki érzéseket, a memóriánkban tárolt kellemetlen emlékünkből. Így a kellemetlen emlékünk szellemi szintű informatív értéke megmarad ugyan, de a hozzá csatolt negatív lelki érzés felszabadul. Ezt onnan lehet biztosan tudni, hogy a haragosunkra gondolva a megbocsátás után, már nem ébrednek bennünk újabb negatív lelki érzéseink.
A negatív emlék feloldása után azonban, még csak önmagunkat szabadítottuk fel az ártó mentális hatások alól. Ahhoz, hogy a haragosunkban is feloldódjanak, a memóriájában eltárolt negatív indulatok, arra van szüksége, hogy megáldjuk őt. Így az áldásunk, nem csupán annak az ékes bizonyítéka, hogy már nem cipelünk negatív lelki érzéseket vele szemben, hanem azt is tükrözi számunkra, hogy már megint jóindulattal vagyunk iránta. Mert, nem elég a harag negatív lelki érzéseit feloldani, a jóindulatunkat is kifejezésre kell juttatnunk. Mert az áldásunkkal kifejezésre juttatott jóindulatunk nélkül, a harag bármilyen csekély ellentétre ismét megújulhat.
Amikor megbocsátunk, és a lelkünk által bennünk élő Isten áldását küldjük egy másik ember felé a szeretet jóindulatával, akkor teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy a másik egyén lelke által éltetett Isteni minősége, megbocsátást gyakoroljon az ő életében is. A mi lelkünkkel tökéletes összhangban, a megbocsátás újára léphessen ő maga is. Így a megbocsátással kombinált áldásunkkal, a lelkeink között fennálló harmonikus egyensúlyt teremthetjük meg újra. Éppen azért, hogy az Isten anyagi testét képviselő emberiségben, az energetikai egyensúly megmaradjon az emberek között. A szeretet érdekében.
Mert az Isteni eredetű abszolút Szeretetnek, éppen az emberi lelkek között kell munkálkodnia. Az emberiség egészséges társadalmi életét biztosítva. Mert az emberiség egésze, olyan Isten számára, mint nekünk a saját testünk. Ahol a sejtjeink, több milliárd számra azon munkálkodnak önzetlenül, hogy mindig jó legyen a közérzetünk. Így nekünk, mint Isten egyéni sejtjeinek, éppen az, az energetikai feladatunk, hogy a lelkeink között tökéletes harmónia uralkodjon. Az emberiség rendje és békéje érdekében. Amely Isten testét képviseli a világunkban.
A megbocsátás révén tehát, önmagunkat szabadítjuk fel a harag negatív kötéséből. Az áldással pedig, másoknak biztosítunk lehetőséget arra, hogy a megbocsátás útjára léphessenek. Éppen azért, hogy letehessék azokat a mentális kereszteket, amelyeket velünk szemben cipelnek. Mert sajnos, mi magunk sem vagyunk olykor tökéletesek.
A tökéletesedés, egy szeretettel teljes életút. Amelynek keretében, mindenkit megáldunk azért, hogy bárki megtarthasson bennünket a szeretetében. Így az áldásunknak eleve kettős mentális hatása van. Elsősorban, bennünket figyelmeztet és szabályoz annak érdekében, hogy mindig szeretettel viselkedjünk azokkal szemben, akiket megáldottunk. Másodsorban pedig, megteremti a lelki egyensúlyt azokkal szemben, akiket megáldottunk. Így az általunk megáldott emberek, velünk szemben lelki összhangban fognak élni. Mint a sejtjeink, a szervezetünk szolgálatában, folyamatosan fenntartva az egészséges testi állapotunkat.
A mi emberi betegségeink, pszichoszomatikus módon alakulhatnak ki. Mégpedig az alapján, hogy mennyi negatív lelki érzés uralkodik a szervezetünk egészséges működése felett a memóriánkban. Ahol a pszichoszomatikus jelleg, szerintem éppen azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménket szellemi szinten rosszul használjuk, ezért azok, negatív lelki érzéseket generálnak bennünk. Amelyek a kellemetlen negatív emlékeinket kialakítva, a memóriánkon keresztül, uralni fogják a testünk vegetatív működését.
Ilyen módon, egy „egészségesnek” hitt harag gyűlöletes érzése, akár pár hónap alatt leépíthet egy embert. Mert a „gyűlölet”, mint összetett szó, éppen arra utal, hogy valami mentális méregként „összegyűlt” a testünkben, és azzal „öletjük” meg magunkat. Így a gyűlölet szavunk, éppen a negatív lelki érzéseink felhalmozódására utal, amely negatív hatások, az egészségünk ellen munkálkodnak.
A kórházak, tele vannak olyan emberekkel, akik ilyen pszichoszomatikus módon szerezték és tartják fenn a betegségeiket. Ha a megbocsátás és az áldás lehetőségével élnének, felszabadulhatnának a betegségeik fogságából. Mert a jóindulattal formált szeretet, nem betegíti meg az embert. A szeretetet, az egészségünk alapja. A kialakult betegségeink, csak azt mutatják meg, milyen távol kerültünk a végtelen szeretettől. Amit Isteni eredetű lelkekként kellene gyakorolnunk.
A lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk, erőt biztosít számunkra az élethez. Lelki erőt. Így minden lelki érzésünk, olyan mentális erőhatásunk, amit a szellemi gondolatainkkal irányíthatunk. A kellemetlen szellemi gondolatainkra, alacsony rezgésszámú, negatív lelki érzések alakulnak ki bennünk. Míg a kellemes szellemi gondolataink mentális hatására, magasabb frekvenciájú rezgések révén, pozitív lelki érzések munkálkodhatnak az életünkben. De hasznosak, konstruktívak számunkra, csak a pozitív lelki érzéseink lehetnek. A negatív lelki érzéseink károsak, destruktívak az életünkben. Lebontják mindazt, amit szeretettel felépítettünk.
Minden negatív lelki érzésünk, elhangolja a szervezetünket, a tökéletesen megélhető egészségtől. Így az egészséges testi állapot, csak addig tartható fenn, amíg azt pozitív lelki érzések biztosítják számunkra. Ehhez a lélek által Isten, érzéseket biztosít nekünk. De abba nem tud beleszólni, hogy ezeket a lelki érzéseinket, milyen szellemi gondolatokkal aktivizáljuk az elménkben. Ez kizárólag, a mi saját döntésünk lehet. De egyben, a mi felelősségünk is. Így a kellemes szellemi gondolatainkkal, dönthetünk jól, vagy a kellemetlen szellemi gondolataink révén, határozhatunk rosszul is.
Mert Isten a lelki érzéseinket, az életünk aktív cselekedeteihez biztosítja számunkra. Joggal feltételezve azt, hogy azokat mi, csak jó dolgokra fogjuk használni. Pozitív polaritással, a szeretet szolgálatába állítva. Ahogyan azt Isten eltervezte. Vagyis, a számukra rossz ismeretében, tudatosan választhatjuk a jót. De mi sajnos, éppen ellentétes módon használjuk ezt a képességünket. A rossz ismeretében, beleragadunk a számunkra rossz dolgokban és eseményekben. Mert kellemetlen szellemi gondolatokat dédelgetünk az elméinkben. Amelyek, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak az életünkben.
A kellemetlen szellemi gondolataink, beárnyékolják a szeretetünk tiszta fényét. Vagy más szóval, az árnyékos oldalunkat mutatjuk másoknak, amíg haragszunk reájuk. Ilyen módon, egymás felé tükrözzük a szeretet nélküliségünket. Isten azonban, a szeretet tiszta fényének a forrása. Mindenkit egyformán világít meg. Ezért, a fényforrás szemszögéből tekintve, nem látszanak az egyedi árnyékaink. Amit a relatív, érdekekhez fűződő egoista szeretetünkkel egymásra vetítünk. Csak az embertársaink érzékelik és szenvedik el azt a sok rosszat, amit az egoista szeretetünk miatt reájuk vetítünk. Valamint mi magunk, mert rossz szeretettükröknek minősülünk.
Aki tudatosan a jót válassza, kellemes szellemi gondolatokat enged csak az elméjébe. Ahol ennél fogva, jóval magasabb rezgésszámú, pozitív lelki érzéseket aktivizálhat az életében. Mert a lelki érzéseink, lehetnek ugyan közömbösek is, de nem vehetnek fel ellentétes rezgésszámú pozitív és negatív értéket egy időben. Egy időben csupán vagy pozitív, vagy pedig, negatív értékűek lehetnek. De amikor, egymás után pozitív és negatív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben, akkor a mentális erőhatásainkat ütköztetjük. Amelyek mindenképpen kioltják egymás mentális hatását, a megélhető sorsunkat formálva, ha egyforma erőértékűek. Vagyis, nem történik se jó, se rossz az életünkben.
De sajnos, megszokott negatív hitrendszer alapján éljük az életünket. Ami azt jelenti, hogy a relatív szeretet miatt, negatív lelki érzéseink dominálnak az elméinkben. Így azok uralják az életvitelünket is. Sok szeretet nélküli dolog és esemény megtapasztalását idézve elő számunkra. Ami a betegségeink és szenvedéseink alapja. Aki tehát, változtatni kíván ezen az áldatlan állapoton, áldásossá kell, hogy tegye a saját életét. Mégpedig azzal kezdve, hogy minden kellemetlen szellemi gondolatot, tudatosan törölnie kell a saját, megszokott gondolkodásmódjából. Vagyis, áldássá kell válni mások számára.
Megváltoztatni az emberek hozzánk viszonyuló viselkedését, kétféle módon lehetséges. Közvetlen módon úgy, hogy jó példát mutatunk nekik. Mégpedig következetes módon, követésre méltó példát. Amelyben a szeretet szolgálata nyilvánul meg. Bárki irányában. Mert az abszolút Szeretet, mindenkinek szól. Nem lehet személyre szabott. Az csak relatív, egoista szeretet lenne. Mondhatnám úgy is, hogy félmunka. Az igazi szeretet, akkor nyilvánul meg az ember életében, ha nem törődik azzal, hogy a szeretete, éppen ki felé irányul.
Amikor szeretettel cselekszünk, mindig arra kell gondolnunk, hogy az Isteni lélek által éltetett embereket szolgálja a szeretetünk. Így az embereken keresztül, Istent szolgáljuk másokban. Ezt a szeretetszolgálatot, nem törheti meg semmiféle kellemetlen szellemi gondolat sem. Vagyis ehhez, önuralomra van szükségünk. Mivel a lelki érzések révén aktivizálható indulatainkon, mint okozatokon nehezebb uralkodnunk, ezért célszerűbb azt, a mentális okokat képviselő szellemi gondolatainkon bevezetni. Ha tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatokat, máris uralkodunk az elménk felett. Ennyi.
Amíg uralkodni tudunk az elménkbe jutó szellemi gondolataink felett, addig az Isten által biztosított lelki érzéseinket, a teremtés szolgálatába tudjuk állítani. Mert a pozitív lelki érzéseink, mindig a teremtés Isteni folyamatát szolgálják az életünkben. „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a Földön is.” Ez röviden azt jelenti, hogy történjen minden úgy az életemben, ahogy az elmémben elképzeltem azt, a kellemes szellemi gondolataim informatív értékeivel. Mert a szellemi gondolataimmal formált reális elképzelésem, szinkronban van a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseimmel. Vagyis, a munkába fogott lelki érzéseim, az Isteni akaratot képviselik.
Isten, szinte sehol nem mondja azt, hogy hinnünk kell benne. Csupán arra ösztönöz bennünket, hogy legyen hitünk. Pozitív lelki érzésekkel alátámasztott, teremtésre méltó elképzelésünk. Amit, csak a szeretettel teljes szellemi gondolataink alakíthatnak ki az elménkben. Mert az ilyen pozitív hit, mindig a szeretetet szolgálja. Konstruktív módon. Aki pedig, mindig a szeretet szolgálatába állítja a szellemi gondolatait és a lelki érzéseit, előbb-utóbb megtalálja önmagában Istent is. A feltételek nélkül szerethető abszolút Létezés forrását. Aki által, minden más létezés megnyilvánult, az anyagi világ objektív valóságában.
Ezért, ha a harag nagyon nehéz mentális keresztét cipeled, ne várd meg, amíg belerokkansz, vagy belebetegedsz, hanem mielőbb bocsáss meg. Mert a megbocsátás révén, önmagadnak teszel szívességet. De a haragosoddal szemben kialakult lelki egyensúlytalanság, nem hozható helyre az áldásod nélkül. Ezért álld meg azt, aki a haragosod volt, de már megbocsátottál neki. Mert az áldásoddal lelki szinten, azaz energetikailag rendezed a dolgot. Hiszen az áldásod, a lelketek között kialakítható rezgési egyensúly érdekeit szolgálja. Vagyis azt, hogy köztetek, az Isteni eredetű szeretet újra felépüljön.
Matécz Zoltán
2020.07.04.
