Interferencia.
Az interferencia, olyan alapvető fizikai szintű hullámjelenség, amely két koherens hullám találkozásakor jelentkezik, és a különböző viszonyítási pontokon megvalósuló hullám-erősítések és hullám-gyengítések lehetőségét mutatja meg. Amit kifeszített kötéllel, vagy gumival szoktak ábrázolni, esetleg hullámkádban, a víz felszínén kialakult hullámok egymásra gyakorolt kölcsönhatásaival ellenőriznek. De, a hang és a fény hullámai is produkálnak interferencia jelenséget. Mert az interferencia fizikai jelensége, minden hullámfajtára egyaránt jellemző.
Olyan koherens hullámokkal végzik a kísérleteket, amelyek időben állandó fáziseltérésű, és teljesen megegyező frekvenciájú hullámok. Amelyek, ha találkoznak egymással, akkor a hullámhegyeik és hullámvölgyeik teljesen egybeeshetnek. Amikor egybeesnek, akkor egymással összeadódva hullámerősítés viszonyítható, hatás-összeadódás. Amikor pedig, ellentétesek egymással, akkor pedig, hullámgyengülés azaz, hullámkioltással járó, egymásból való hatás-kivonódás valósul meg.
A hullámok interferenciát jelentő hatás-összeadódásának és hatás-kivonódásának a feltétele az, hogy az egymással találkozó hullámok úthossz-különbsége, vagy a hullámok páros számú többszöröse legyen, vagy a fél-hullámhossznak páratlan számú többszöröse. Vagyis, a különböző hullámok hullámhosszainak, az egymáshoz való viszonyában viszonyítható, a hullámok frekvenciáiban egymásra hatást gyakorló interferencia jelensége.
Huygens és Fresnel - elv kimondja, hogy a hullámtér minden egyes pontja, úgy érvényesül, mintha egy önálló elemi hullámforrás lenne. Szerintem az annak tudható be, hogy a hullámhossz mentén terjedő frekvencia, erőimpulzus sorozatokkal közvetíti azt a hatást, ami az interferencia jelensége során összeadódhat vagy kivonódhat egymásból. Ezért, ezeknek az eleminek értékelhető hullámforrásoknak az interferenciáját, a hullámtér bármely pontjában kialakuló hullámalakzatok egyaránt meghatározhatják.
Mert a frekvencia által közvetített erőimpulzus sorozatok mindegyike, hullámforrásként érvényesül a hullámhossz egy adott pontján. Mivel az általunk kijelölt pont, a hullámhossz egy stabil pontja a hullámgeometrián, de a frekvencia által közölt hatás, folyamatosan áthalad ezen a ponton. Mint egymás után terjedő erőimpulzus sorozat. Az erőimpulzus sorozatok között viszonyítható hatásszünetekkel együtt. Ezért, egy éppen érkező impulzussorozat, egy új hullámforrásnak minősül. Mert valójában, a valós hullámforrás aktuális impulzusértékét közvetíti a hullámpontba.
Ezért szerintem, a hullámok hullámhosszai, azt a hullám informatív értéket határozzák meg, amely alapján, a frekvencia hatásértéke terjedhet. Így a hullámhossz szerint kialakult frekvencia már, olyan fizikai hatást közvetít, amely a hullámok találkozása során összeadódhat vagy kivonódhat egymásból. Attól függően, hogy a hullám frekvenciáját képviselő erőimpulzus-sorozatok terjedési irányának a vektoriális értéke, egybeesik vagy eltér egymástól.
A longitudinális hullámokban, a frekvencia által közölt hatás, egyenes vonalvezetés mentén, a hullám terjedési irányában megvalósuló, erőimpulzus sorozatokban terjed. A szinuszos hullámokban, ez a hatásterjedési irány, a hullám terjedési irányára éppen merőleges. Ilyen módon alakulhat ki a szinuszos jellegű hullámalakzat. A szinuszos hullám, csak a szilárd testekre jellemző. Mert azok rács és kristályrács szerkezetekkel stabilizálják a halmazuk strukturális felépítését. A folyadékok és a gázok struktúrái azonban kötetlenek. Ezért folyadékokban és gázokban, longitudinális felépítésű a hullámjelenség.
Így a víz felszínén kialakuló szinuszos hullámjelleg, csupán annak az eredménye, hogy a víz közegében, függőleges irányú longitudinális hullámok tartják fenn a közegnyomás egymásra halmozódó értékét. Így a víz felszínén viszonyítható fél-hullámszerű alakzatok, mint vízfelszíni fodrozódások, csupán a függőleges irányú nyomáskiegyenlítődés kényszerének az eredményei. Amelynek, csupán a pozitív fél-hullámai látszanak, a víz felszíne fölött. Amit a szinuszos hullámalakzat frekvenciájának a hatásvektorai, tökéletesen ki is fejeznek. Mégpedig az által, hogy a szinusz hullám frekvenciája által megvalósuló határirány, a hullám terjedésére merőleges. Vagyis, a víz felszínén keltett szinuszos hullámok vektoriális hatási iránya, mindig a vízközeg belsejébe, a vízfenék felé hat.
A vízfelszín pedig, olyan közeghatár, ahol a levegő közegével érintkezik a vízközeg. Így a felszínén keltett fél-hullámok, már olyan fodrozódások, amelyek a levegő közegével érintkezve is, kiegyenlítő hatást váltanak ki. Hiszen a levegőnek, a Föld felé irányuló nyomásnak egy részét, éppen a légtérben uralkodó páraösszetétel, egymásra halmozódó sűrűsége határozza meg. Ami a Föld felé sűrűsödik. Így a vízközeg felszínén a legaktívabb. A légnyomás függőleges hatási irányát pedig, éppen az határozza meg, hogy a légtérben kialakult longitudinális hullámok függőleges irányúak.
Ahogy a víz felszínét, csupán fodrozni képesek a vízhullámok, úgy a vízszintes irányban kialakuló légmozgások, mint széljelenségek, csupán a légtérben uralkodó függőleges alapnyomás kiegyenlítő jelenségei. Amely alapnyomást, a légtérben uralkodó függőleges irányú longitudinális hullámok biztosítják.
Az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető anyagi szintű halmazoknak tehát, longitudinális hullámaik vannak, ha nem stabil szerkezetek. De, honnan nyerik ezt az egyenes irányultságú hullámformát. Hát, attól a mágneses alaphalmaztól, amelyikben megnyilvánultak, és amelyikben eleve léteznek. Mert a mágneses alaphalmaznak, szintén nincsen stabil strukturális szerkezete. Ezért benne, csak longitudinális hullámok alakulhatnak ki. Mint a mágneses halmazt felépítő oszthatatlan alaptömegek szervezett együtt-rezgése.
Mivel a mágneses alaphalmazban, a mágneses hullámok, mindig az anyagi minőségek felé gyakorolnak hatást, az ő elektronjaik atommag körüli rezgőmozgásait befolyásolva, ezért az anyagi szintű rezgésformák is, a kozmikus alaprezgésekre vezethetők vissza. Vagyis, a longitudinális jellegű kozmikus mágneses hullámjelenségekre.
Így a kozmikus hullámok, longitudinális jelleggel befolyásolják a szerkezet nélküli légterünket és folyadék alapú halmazainkat. Óceánjainkat, tengereinket, folyóinkat, és tavainkat. De minden egyes folyadékra, ugyanilyen longitudinális hatást gyakorolnak a bioszféránkban. A szilárd testek kötött szerkezetében azonban, szinuszos jelleget ölt, ez a kozmikus szintű alapjelenség. Mert az elektromos szerkezetkötést, nem képesek átrendezni. Ezért, a rács vagy kristályrács szerkezeteik belső szögei határozzák meg azt, hogy a szinuszos anyagi hullámuk, milyen hullámhossz alakzatot vehet fel.
Az elektromos anyagi megnyilvánulások, a mágneses alaphalmazból alakultak ki, és abban is működnek rezgési szinten. Ezért, a mágneses alapú primer alaprezgések tartják fenn, a szekunder jellegű elektromos másodrezgéseiket. Mivel azonban, az atomi szerkezeteket is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki, ezért ez a rezgésátadási lehetőség folyamatos. Ami azt jelenti, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok, állandóan induktív hatást gyakorolnak, az anyagi minőségek elektronjaira.
Mégpedig szerintem, éppen olyan módon, ahogyan a belsőégésű motorok dugattyújáról, forgató erőhatás kerül a főtengelyre. Vagyis, a dugattyú hosszirányú longitudinális rezgése, centrális irányú szinuszos jelleget ölt, a főtengelyre vetítve. Így a mágneses hullámok longitudinális rezgési jellege, a keringés szinuszos rezgőmozgásában tartja az elektronokat. Ez a lehetőség annak köszönhető, hogy a kétféle hatás, ugyanabban a halmazban jelenik meg.
Mert az elektronok, elektromos erőteret képeznek önmaguk körül. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz, éppen körülöttük lévő oszthatatlan tömegeinek az alkotóelemeiből. Vagyis, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeit használják arra, hogy elektromos erőteret alakítsanak ki önmaguk körül. Ezek az elektromos erőterecskék, centrális irányú keringőmozgást végeznek, az elektronjaikat követve. A mágneses alaphalmazban terjedő longitudinális hullámok pedig, ezeket az elektromos erőtereket képesek, fenntartani és befolyásolni. Mint induktív hatás.
Ezért, az indukció jelensége, amely éppúgy hullámjelenség, éppen a mágneses erőtér és az elektronok körül felépült elektromos erőterek között működik. Hullámjelenség lévén pedig, éppúgy a már megismert interferencia törvényszerűségeit igazolja. Kérdés csupán az, hogy mi az a hatás, ami az interferencia jelensége révén összeadódhat vagy kivonódhat egymásból?
Már megszokott dolog az, hogy az erő, Newton törvényei alapján, az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát biztosító tömegei által közvetített, olyan közvetlen érintkezésen alapuló kölcsönhatások útján kerül átadásra, amit egy másik test átvehet. Így az erő, egyetlen impulzus által, lendületbe hozza a másik testet. Mégpedig, azzal arányos lendületbe, mint amivel az erőhatást átadó test rendelkezett, a kölcsönhatás pillanatában. Így az impulzus és a lendület egymásba módosulva, az erő hatás-megmaradási tételét igazolja. Vagyis, a mozgásmennyiség momentumának konstans azaz, állandó jelleget kölcsönöz.
A hullámokban azonban, egymás után terjedő folytonos erőimpulzus sorozatok formáját ölti a hatás. Amit a frekvencia képvisel. Vagyis, a hullámokban, nem a hullámot kialakító részecskék terjednek, hanem csak az általuk közvetített hatás. Mint erőimpulzus sorozatok egymás utánisága. Amelynek a folytonossága szerintem, nem más, mint az energia hatása. Így az energia, számunkra, közvetett módon terjed és gyakorol hatást, az elektronok elektromos erőtereire. Térfogati szinten befolyásolva az anyagi minőségek viszonyítható állapotait.
Ezért szerintem, az energia, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei által kialakult, és a szervezett együtt-rezgés mágneses hullámaiban közvetített erőimpulzus sorozatok folyamatos egymás utánisága. Ami a hullámban közölhető erőátadásnak, ciklikus jelleget kölcsönöz. Mivel azonban, ezek a hullámciklusok gyorsan mennek végbe, ezért mi, folytonos hatásközvetítési módként értelmezzük őket. Ami a mágneses hullámok frekvenciájában nyilvánul meg. Mint primer alaphatás.
Az anyagi halmazminőségek pedig, mivel a mágneses hullámok rezgéseit képezik le elektromos módon, az általuk kialakult hullámokban, ugyanazt a longitudinális jellegű hatást közvetítik. Vagyis, az anyagi hullámok, induktív módon átveszik az energiát, a mágneses hullámoktól. Így az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi halmazok hullámaiban, éppúgy energia terjed. Szekunder energia. Ezért, a mágneses erőtér, és az anyagi szintű elektronok elektromos erőterei között, induktív transzformátor-hatás áll fenn.
Az interferencia jelensége tehát, ami az azonos hullámhosszúságú koherens hullámok találkozása esetén jelentkezik, olyan hatás-összeadódási és kivonódási lehetőségekről szól, ami a szekunder jellegű anyagi hullámokban terjedő energiák egymáshoz fűződő viszonyát fejezi ki. Ahol a közvetített erőimpulzus sorozatok folytonossága miatt, a hatás-összevonódás mindenképpen megvalósul. Pozitív vagy negatív értelemben.
Az anyagi halmazokban kialakuló szekunder hullámokban az energia már, olyan erővel ruházza fel az anyagi halmazt, amely közvetlen felületi módon létrejövő kölcsönhatási módra is alkalmassá teszi a halmazt. Vagyis objektív, felületi kölcsönhatásra teszi alkalmassá a hullámzó halmazt, a benne szilárd testként megnyilvánult anyagokkal szemben.
Amikor tehát, két koherens hullám fázis-egybeesése közben, hatásfokozódást tapasztalunk, akkor az, annak az eredménye, hogy a hullámokban terjedő energiák erőeredői összeadódtak és közösen, jóval nagyobb amplitúdójú hullámot alakítottak ki. Míg a hatásgyengítés annak a jelensége, hogy az egymással érintkező hullámok, fázisellentétben vannak egymással, és ezért, egymás ellen dolgozva, egymás hatásait is kioltják. Ami abban mutatkozik meg, hogy az eredő amplitúdójuk kiegyesesedik. Mert az anyagi jellegű szekunder hullámok, egymás anyagi minőségét már, objektumokként is érzékelik.
Hasonló jelenségek mutathatók ki, a hang és a fény hullámainál is. Ahol a primer mágneses hullámok, szekunder elektromos hullámokat kiváltva okoznak számunkra, hang és fényjelenségeket. Mivel a mágneses hullámok, számunkra nem érzékelhetőek. Hiszen az öt érzékszervünk, csak a szekundernek minősülő, anyagi szintű hullámok érzékelésére alkalmas. Azokat is csupán, korlátozott hullámhossz tartományon belül érzékelhetjük. A mágneses hullámokat, csak a hatodiknak nevezett érzékünkkel tudjuk észlelni. De azt, tudatosan fejleszteni kell ahhoz, hogy az érzékelési képessége egyre jobban kifinomuljon.
Amikor tehát, az interferencia jelenségét tárgyaljuk, akkor olyan hatás-összeadódási és kivonódási lehetőségekről beszélünk, amelyeket az energia végez, a hullámok frekvenciáiban terjedve. Ezért képes az interferencia jelensége, növelni vagy csökkenteni a hullámok intenzitását. Miközben a hullámok, kölcsönhatásba lépnek egymással. Mert a jelenség, egyetlen erőhatással nem magyarázható. Csak a hullámok frekvenciájában terjedő folyamatos erőimpulzus átadás lehetőségével érthető meg. Amely folytonosság, éppen olyan szünetekkel párosul, mint az erőimpulzus sorozatok részidői. De mivel, ez a hatás nagyon gyorsan váltakozva megy végbe, ezért ezt mi, teljesen folyamatos kölcsönhatásnak érzékeljük.
Ezért, az interferencia jelensége, éppen azt mutatja, hogy az egymásra hatást gyakorló koherens hullámok, alkalmasak arra, hogy a bennük terjedő energia hatásait, egymással összeadják vagy éppen, kivonják egymásból. Amíg egy közös hullámmá alakulnak. De ez a hullámjelenség, a hullámhosszt nem változtatja meg, csak a frekvenciát manipulálja. Vagyis, benne a hatássebesség ugyanaz marad, csak annyival nagyobb erőimpulzusokat fog közvetíteni.
Ennek az, az elemi oka, hogy a két koherens hullám, egymást objektumokként érzékeli. Így a hullámemelkedés, hatástorlódást eredményez, míg a hatáskiegyenlítődés, a hullám kisimulásában mutatkozik meg. Így a kialakult hatástorlódás, erősebb hullámnyomást eredményez. Mégpedig azért, mert benne, az erőimpulzus sorozatok hatásai egyesültek. Míg a hullám kisimulási jelensége, éppen arra utal, hogy azon a helyen, azon a viszonyítási ponton, az erőimpulzusok hatása megszűnt, így a hullámnyomás eredője zérus.
Mivel a mágneses hullámok dominanciája határozza meg az elektromos anyagi hullámok viselkedését, ezért az egy vagy kétréses kísérletekben, éppen azért alakul ki újra a hullámjelenség a réseken túl, mert a rések, mint anyagi minőségek, csak a hullám anyagi vonatkozásában képezhetnek akadályt. A mágneses jelleg, könnyedén áthatol a réseket képviselő anyagi szintű akadályokon. Ami azt jelenti, hogy az akadály résein túl, a mágneses hullám, éppúgy kialakítja a szekunder anyagi hullámot, mint a rések előtt. Így egy kád vízben például, a víz felszínére helyezett akadályok, csak részlegesen képesek befolyásolni a hullámterjedés mértékét. Mert a hullám mágneses összetevője, az akadály után is kialakítja, a hozzá tartozó anyagi hullámformát.
Hasonló a helyzet akkor, amikor egy anyagi jellegű hullámot, mi magunk alakítunk ki az által, hogy követ dobunk a vízbe. A kő eldobásával, olyan lendületet biztosítunk a tehetetlen kő tömege számára, ami a vízfelszínnel való kölcsönhatása pillanatában, erőimpulzust biztosít arra a vízközegre, amelyikbe beleesik. Ennél fogva, függőleges nyomást gyakorol a vízközegre. Ezt a vízközegre gyakorolt nyomást, mindaddig fenntartja, amíg meg nem nyugszik a fenéken.
Ennél fogva, a vízközegben honos, függőleges longitudinális hullámot befolyásolja. Ezért az a nyomáskiegyenlítő folyamat, onnan indul ki, ahová a kő beleesett. Mert a vízközeg függőleges longitudinális hulláma, csak akkor alakulhat ki újra, amikor a kő, már megnyugodott a fenéken. Ezért, mindaddig hullámforrásnak minősül a kő beérkezési pontja. Ezért a víz felszínén, addig keletkeznek vízszintes irányú fodrozódások, amíg a longitudinális hullám újra fel nem épül.
Majd a víz felszínén terjedve, oda vissza jelleggel, addig mozognak ezek a fodrozódások, amíg a vízközeg függőleges longitudinális hullámai között, a közegnyomás egyensúlya ki nem alakul. Erre a folyamatra segít még rá, a légtér szintén függőleges longitudinális jellegű hullámnyomása. Ami a vízközeg nyugalmának az elérését eredményezi.
A vízközeg felszíne ezért, mindaddig nyugalomban van, amíg a víz és a légtér közötti nyomásegyensúly fennáll. Ha a légtérben, megváltoznak a függőleges nyomásértékek akkor a longitudinális hullámok kiegyenlítő kényszerének következtében, vízszintes irányú légmozgások alakulnak ki. Amelyeket széljárásként ismertünk meg. Ezek a víz felszínét borzolva, felszíni hullámokat alakíthatnak ki. Amelyek, nyomáskülönbségeket jelentenek a vízközegre. Majd a nyomáskiegyenlítő folyamatok, ismét a nyugalom eléréséig tartanak, a vízközeg és a légtér közege közötti longitudinális hullámok révén. Amelyek, éppen az interferencia jelenségét használják arra, hogy a vízközeg nyugalmát kialakítsák.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
