Illúzió.
A mai korban élő, minden értelmes átlagember, egy olyan szellemi szinten közművelt lény, aki a racionális gondolkodásmódjával reális, ésszerű döntéseket képes hozni. Ennél fogva, a művelt ember látszatában élve, olykor igen elégedett önmagával. Annak ellenére, hogy a pszichiátriák, tele vannak ilyen önelégült emberekkel. Nem is beszélve azokról, akik lelki válságban élnek ugyan, de még nem jutottak el a pszichológushoz Csak szenvednek. Mert a szellemi szinten irányított életük, csupán illúzió.
Mivel a valóság, csak az öt érzékszervünk által ismerhető meg. Csakhogy, mind az öt érzékszervünk, erősen korlátozott képességekkel bír. Ezért, csupán hihetünk azok informatív üzeneteiben. E miatt szükséges, a közművelődésünk által megvalósított oktatás. Hogy a valóságról alkotott tudományos világképünk, mint egy racionális etalon, egységesen irányítsa az életünket. De az elménk, akkor is relatív marad. Ami azt jelenti, hogy az információs adatbázisát, mindig beárnyékolja, a tévedés lehetősége. Mert az elménk, soha nincsen közvetlen viszonyban a valósággal.
Ezért, csupán hihetünk abban, amit valóságosnak gondolunk. Még önmagunk objektumáról is. Ahol a hit, éppen olyan szellemi szintű gondolatot jelent, amelyikhez lelki érzéseket is biztosít az elménk. Ilyen módon, minden szellemi gondolatunk, csak akkor lesz fontos az elménkben, ha lelki érzésekkel támogatjuk. Lelki érzések nélkül, a legszebb szellemi gondolatunk is, hamar feledésbe merül.
Ezért, minden olyan tulajdonág, amit a „vagyok” szóhoz rendeltünk az életünk során, hitként a memóriánkba került. Az elménk mentális adatbázisát alkotva, a tudatalattinkban. Ezért a tudatalattinkban, minden olyan tulajdonság, amit a „vagyok” kifejezéssel illettünk, a mi személyes tudatosságunkat képviseli. A mi, személyes identitásunkat. Amelynek az eredője, az elménk tudatosságából visszacsatolódva, mint a mi személyes mentalitásunk jut érvényre a tudatunkban. Amelynek a mentális nézőpontjából, mint egy mentális szűrőn keresztül látjuk a világot.
Bár, a személyesen választott tulajdonságaikat, szellemi szinten magunk határoztuk meg, de a „vagyok” kijelentésünket már, a lelki tudatosságunk biztosította hozzá. Mert, amikor egy tudatosan kiválasztott tulajdonságunkhoz a „vagyok” szót rendeltük, akkor lelki szinten beazonosítottuk önmagunkat, az adott jellemvonással. Vagyis, lelki érzésekkel támogattuk azokat, és ilyen módon, mint személyesen formált hitekké alakulva, beépülhettek a tudatalattinkban honos memóriánk mentális adatbázisába.
A tudatalattink pedig, a memóriánkba ágyazott hiteink alapján formálja számunkra azt a valóságot, amit megtapasztalhatunk. Ezért, mindig a hiteink valósulnak meg az életünkben. Azok a hiteink, amit a „vagyok” szóval, már beprogramoztunk a memóriánkba. De sajnos, teljesen ellentétes értelmű tulajdonságokat, nem tárolhatunk egyszerre az memóriánkban.
Ezért, csupán illúzió számukra, a megtapasztalható valóság. Mert a tudatalattink, csak a valóságnak azt a részét engedi számunkra megtapasztalni, amire a tudatalattinkba ágyazódott hiteink szerint nyitottak vagyunk. Minden mást, éppen mi magunk utasítunk el, a mentalitásunknak köszönhetően. Amely mentalitásunk, a tudatalattink tudati tartalmának az eredőjeként, mentális visszacsatolást végez a tudatos elménkben. Eleve kirekeszt bennünket azoknak a valóságelemeknek a megtapasztalásából, amit már régebben elítéltünk. Hogy ne kelljen csalódnunk.
Ahogy a tudatos elménket a szellemi gondolataink uralják, úgy a tudatalattinkban, a lelki tudatunk az Úr. Vegetatív módon azaz, a tudatos elménktől függetlenül irányítja, a testünk alapvető funkcionális működését, és az életünk megtapasztalható egyéb körülményeit. Ezért, kapitális tévedés azt hinni, hogy kizárólag szellemi szintű életet élünk. Az, csak illúzió. Mert, mindig a lélek él rajtunk keresztül. A mi szellemi szinten tudatosan beazonosított, alapvető tulajdonságaink alapján. Ha akarjuk, ha nem.
A lélek által, Isten éltet minden élőlényt. A növényeket, az állatokat, és az embereket is. Míg a növények és az állatok, csupán szellemi tudatosság nélküli ösztönlények, addig az értelmes ember, szellemi tudatossággal rendelkező lény is egyben. Vagyis, éppúgy lelki azaz, ösztönösek vagyunk, mint minden más élőlény. Csak nekünk, a szellemi szintű tudatosságunk, lehetőséget biztosít arra, hogy a lelki érzéseinket, értelmes módon ki is tudjuk fejezni.
Mégpedig, a verbális kommunikáció lehetőségével. Amellyel, az ok-okozati szintű kauzális viszonyokat kifejezhetjük. Ezért, mivel a felismert okokból, a nyilvánvaló okozatokra is tudunk következtetni, és fordítva, az okozatokból az okokra, ezért lehetőségünk van arra, hogy megértsük önmagunk valós lényének a mibenlétét is.
Ezért, az eddigi ismereteink szerint test, lélek, és szellem hármas egysége vagyunk. A testünk, önmagunk objektív kifejeződése. A szellemiségünk, önmagunk mentális kifejeződése. Míg a lélek, önmagunk szubjektív kifejeződése. Az objektív testünk, és a mentális szellemiségünk, a mi relatív tényezőink. Mert az életünk végéig képesek változni. Ezzel szemben a lélek, mint a mi szubjektív kifejeződésünk, abszolút értékű. Mert az életünk végéig változatlan marad.
Szerintem a lélek, egy meghatározott frekvenciájú, kozmikus szintű mágneses hullám bennünk. Amely az anyagi létezésünk rezgési minőségét meghatározza, amíg élünk. Viszont a belőle származtatható lelki érzéseink, már olyan elektromos tulajdonságú másodrezgéseink az elménkben, amely a lélek kozmikus szintű hullámára vezethető vissza. Vagyis, a mindennapi életvitelünkhöz, annyi lelki érzéseken alapuló mentális erőt használhatunk, amennyire csak szükségünk van. Mert azok, a lelkünk kozmikus szintű mágneses hullámából származtatható, elektromos tulajdonságú mentális erőhatások csupán.
Úgy is mondhatnám, hogy a szubjektív lelkünk él rajtunk keresztül. A testünkben, objektív anyagi formát öltve. Míg a szellemiségünk segítségével, mentális módon kifejezésre juttatja az érzéseit. Mert bármit gondoljunk is, és mondjunk is ki a szavainkkal, és tegyünk meg a cselekedeteinkkel, mindig a lelki érzéseinket juttatjuk kifejeződésre. Mivel, lelki érzések nélküli, kizárólagosan objektív kifejezési mód, egyszerűen nem létezik. Mert, minden esetben hinnünk kell abban, amit mondunk és cselekszünk. A hiteink pedig, már eleve magukban hordozzák, a beléjük integrált lelki érzéseinket.
Ezért, aki azt hiszi, hogy kizárólag szellemi szintű életet él, illúzióban ringatja magát. Mert az alapvető lelki tudatosságunk, mindig jelen van a tudatos elménkben. Csupán arról van szó, hogy a szellemi szintű tudatosságunkkal, mennyire nyomjuk el, a lelki tudatosságunk alapvető dominanciáját. Ezért, aki azt mondja, hogy „azt hiszem”, vagy „úgy érzem”, éppen a szubjektív lelki tudatossága véleményéről beszél. A szellemi szintű tudatosságával ellentétben.
Amikor pedig, azt mondjuk, hogy „úgy gondolom”, akkor pedig, a szellemi gondolatainkat illetően vagyunk kissé bizonytalanok. De, ezt a mentális bizonytalan elmeállapotunkat, a lelki tudatosságunk sugallja számunkra. Mert lelki szinten nem hisszük azt, hogy szellemi szinten igazunk van.
Amikor pedig, azt mondjuk, hogy „tudom”, vagy „úgy tudom”, akkor olyan bizonyosságot fejezünk ki, amelyikben a lelki tudatosságunk éppúgy egyetért, mint a szellemi tudatosságunk.
Amikor pedig, a szellemi gondolatainkat tudatosan lecsendesítjük az elménkben, akkor a lelki tudatosságunk dominanciája maradhat csak éber. Az a tiszta alapvető tudatosságunk, amelyik abszolút értékű az életünkben. Ezért meditatív elmeállapotban, bármilyen információ megszerzésére képes az elménk. Éppen a lelki tudatosságunknak köszönhetően.
Mert az elménk, a lelki tudatosságunknak köszönhetően, az Univerzum mágneses alaphalmazának az abszolút Elméjére és Memóriájára válik tudatossá. Az abban fellelhető Akasa krónikára. A tökéletes, kozmikus szintű mentális adatbázisra. Amelyben minden lehetséges információ megvan, a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolva. A tudatalattink pedig, erre a mágneses alaphalmazra nyitott. Mert úgy működik, mint egy biológiai szintű adó-vevő berendezés. Ami meditatív elmeállapotban, a kívánt információra hangolható.
Ettől lesz a lelki tudatosságunk abszolút értékű. Mert az Univerzum végtelen mentális adatbázisának az információit képes kezelni. Amelyik adatbázis, mindenféle tévedéstől mentes. Szemben a mi relatív, szellemi szintű tudatosságunkkal. Amit egy életen át kondicionálunk, tanítunk, nevelünk. Végül pedig, tudjuk hogy csak részleges tudás van benne, mégis hagyjuk azt, hogy az erősen korlátozott képességű szellemi szintű tudatosságunk irányítsa az életünk menetét.
Olyan ez, mint amikor a lehető legostobább ember irányítja, a nála sokkal műveltebbeket. Mert a megszerzett hatalmánál vagy beosztásánál fogva, ezt megteheti. De attól még, nincsen a folyamatban túl sok értelem. Ismerős valahonnan?
Nagyon sokféle ezoterikus tanítás létezik ma már. Sajnos azonban, nincsen közöttük tökéletes harmónia. Mert, bár látszólag, általános értelemmel rendelkező alapfogalmakat használnak, de a tematikájuk merőben eltér egymástól. Úgy is mondhatnám, hogy minden tanító, másmilyen értelmű előadást képes csak tartani. Olykor utalva, egymás előadásából szemezgetett részigazságokra. Nem kivétel ez alól, az én általam diktált ezoterikus elmélet sem.
Addig, amíg az ezoterikus tanítások alapfogalmai, nem képeznek számunkra egységes értelmet, addig tulajdonképpen, a tanítóik elbeszélnek egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy a spiritualitásunkról szóló mondanivalójukat, nem igazán értheti meg senki. Mert, az ezotéria alapját képviselő spiritualitásunk mibenléte sincsen konkrét módon meghatározva. Ezért, addig minden ezoterikus tanító, hamis prófétának minősül csupán. Mert a vallási és ezoterikus alapokat, egymástól eltérő módon használják.
Megvallom őszintén, én magam, nem rajongok például, a ”Vonzás Törvénye” ezoterikus kifejezésért. Mert határozottan az a véleményem, hogy elvonatkoztatja az embert, az ő valódi lényegétől. Mivel bármit, csak külső forrásból lehet általa „megszerezni”. Egy olyan intelligens kozmikus forrásból, ami rajtunk kívülálló tényezőként, alárendelt szerephez juttatja az embert.
Én inkább, a „tudatos teremtés” elvét favorizálom. Mert ez a fogalom, automatikus módon utal arra, hogy a teremtő bennünk van, a léleknek köszönhetően. Ilyen módon, a teremtői képességgel is rendelkezünk, Csak meg kell tanulnunk azt, hogy milyen módon válhatunk a sorsunk teremtő tudatosságává. Vagyis, a valóság formálása, nem külső forrásból származtatható, egyfajta vonzási képesség által, hanem a forrás, éppen bennünk munkálkodik. Ezért van lehetőségünk, a tudatos teremtés révén, saját magunknak irányítani a sorsunk menetét.
Így a tudatos teremtés gyakorlása, nem csupán összehoz bennünket olykor a forrásunkkal, hanem tökéletesen alkalmas arra is, hogy tartós módon beazonosítson minket azzal. Így a tudatos teremtés képességével, Isteni önazonosságunk alakulhat ki. Mert a forrás, éppúgy megvan bennünk, mint rajtunk kívül bármiben és bárhol. Csak így, az értelmes ember, rájöhet önmaga ezoterikus mibenlétére. Amelyben a spirituális, lelki képességei rejlenek.
Amíg, a kétféle tudatosságunk harmonikus egységében élünk, addig mindig egész-ségesek vagyunk. Mert, kellemes szellemi gondolatokkal aktivizált, pozitív lelki érzések uralják az elménket. Amint a relatív szellemi tudatosságunk veszi át, az elménkben az irányítást, két-ségek közé kerülünk. Mert a szellemi szintű hamis és korlátozott ismereteinkkel, nem lehetünk biztosak a döntéseink helyességében. Ilyen módon arra kényszerülünk, hogy a lelki érzéseinknek, ezek a bizonytalan relatív szellemi gondolataink határozzák meg a polaritásait. Vagyis, nagyon gyakran, negatív lelki érzéseknek biztosítunk lehetőséget arra, hogy az életünk további menetét meghatározzák. Ez minden kétségünk alapja. Az, hogy mentális módon eltávolodunk a lelki egész-ségtől.
Mert az egészség, pszichoszomatikus eredetű. Éppen úgy, mint a betegség. Ami röviden azt jelenti, hogy az elménket képviselő pszichénkben, lelki érzéseket aktivizálunk, amelyek szomatikus azaz, testi módon befolyásolják az életünket. Így a kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatainkkal, pozitív polaritással hozzuk működésbe, a sorsunk formálására, alakítására, teremtésére alkalmas lelki érzéseinket. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink mentális hatására, negatív polaritással. Vagyis, éppen önmagunk ellen.
Mert a negatív lelki érzéseink is, főképpen bennünk munkálkodnak. A pillanat hevében, bennünket tesznek feszültekké, idegessé, mérgessé. Míg a hiteinkként a memóriánkba ágyazódva, tovább rombolják az egészségi állapotunkat, a tudatos elménk mentális háttér-tárolójából. A nélkül, hogy arra mi magunk tudatosak lennénk. Vagyis, a pszichoszomatikus eredetű betegségeink, éppen a memóriánkba került negatív lelki érzéseink miatt alakulnak ki a szervezetünkben. Így, szinte minden megszerzett betegségünk, alapvetően pszichoszomatikus eredetű.
Az ilyen, pszichoszomatikus eredetű betegség, úgy fokozható igazán, hogyha a haraggal terhelt gyűlöletünk emlékét, naponta vagy hetente előhívjuk a memóriánkból. Akkor, nemcsak újra átérezhetjük a régebben eltárolt negatív lelki érzéseinket, hanem még új negatív lelki érzésekkel is továbbterhelhetjük azokat. A haragunk így gyűlik, és ölet meg bennünket szép lassan, de biztosan. Ezért vált röviden szólva, gyűlöletté.
De a negatív hiteink, nem csupán az egészségünkre vannak káros hatással, hanem az egyéb életkörülményeinkre is. Ezért, a szeretet pozitív lelki érzései nélkül élni, egyszerűen öngyilkosság. Mert az egészségünkhöz hasonlóan, az életünk egyéb körülményei is, pszichoszomatikus eredetűek. Mivel, az életünket irányítani képes érzéseink, lelki eredetűek. A lélek pedig, az életünk energiája. Ezért, minden lelki érzésünk, mentális módon irányítható erőértéket képvisel. A pozitív lelki érzéseink konstruktív módon, értünk dolgoznak. Míg a negatív lelki érzéseink destruktív módon, éppen ellenünk fordulnak.
Ezért, Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes emberekként, illúzió lenne azt hinni, hogy Isten nélkül élhetünk. Csak azért, mert Isten, nem szól bele erőszakos módon az életünkbe. Csupán, mentális erőhatásokon alapuló lelki érzéseket biztosít számukra ahhoz, hogy azokat, szellemi szinten irányítva, magunk éljük az életünket. Amíg azonban, nem jövünk rá arra, hogy csak a szeretet kellemes szellemi gondolataival irányított, pozitív lelki érzéseink lehetnek hasznosak számunkra, addig a lelki érzéseinket, olykor önmagunk ellen aktivizáljuk. A kellemetlen, szeretet nélküli szellemi gondolatainkkal.
Pedig, Isten minden esetben üzen nekünk, ha probléma elé állít bennünket az élet. Mégpedig, egy lelki vágy formájában. Amelyik lelki vágyunk, Isten bennünk tudatosodó akarataként, mindig a problémánk már megoldott állapotára irányul. Elvileg, nincsen más dolgunk vele, mint az, hogy a szellemi gondolataink segítségével, valóságosnak elképzelni a vágyunk tárgyát vagy eseményét. Képzeletben megélni annak a valóságát. Majd, az ÁMEN szó segítségével, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelni, a vágyunk tárgyát vagy eseményét.
De a legtöbb esetben azonban, inkább a racionális elménkre hallgatunk, amit a szellemi gondolataink uralnak. Ezért, megpróbáljuk magunk meghatározni a lehetséges megoldás, számunkra ideálisnak vélt módját. Ami persze, lehet olykor jó is. De igazán jó megoldás, csak az lehet, amelyik nem árt senkinek sem. Így szellemi szinten irányítva az életünk menetét, gyakran egymás ellen élünk. Ha azonban, a lelki vágy által indítványozott Isteni vezetést követnénk, a reális elképzeléseink segítségével, akkor Istenre bíznánk a megoldást. Aki olyan megoldást találna számukra, amelyik nem sérti mások érdekeit sem.
Isten számára ez, azért olyan fontos, mert minden embert Ő maga éltet, a lélek által. Éppen úgy, mint bennünket. Ezért, az Ő személyes érdeke az, hogy szeretetben éljünk. Mert Ő, mindenkit egyformán szeret. Abszolút jelleggel. De bárki számára, csupán a lelki vágy által biztosít személyes javaslatot arra nézve, hogy milyen irányba érdemes használni az elménket. Nem kötelez erre bennünket, mert akkor éppen, önmagát kötelezné rajtunk keresztül. Ezért, szabad akarattal követhetjük szellemi szinten, a vágyunk által kinyilvánított akaratát.
Ha tehát, a lelki tudatosságunkkal egységben élünk, egészségesek maradunk. Mert, mindig pozitívak lesznek a lelki érzéseink. Ha azonban, a szellemi szintű tudatosságunkkal, elnyomjuk a lelki tudatosságunk aktivitását, kétségek közé kerülhetünk. Ami minden problémánk alapja. Úgy az egészségügyi problémáinké, mint az egyéb életkörülményeinkben jelentkező problémáink előidézője. Mégpedig, pszichoszomatikus jelleggel.
Ezért számomra, szellemi szinten nem kétséges az, hogy a lélek egységét válasszam. Még akkor is, ha a szellemi szinten élők kihasználják is olykor, a naivként értékelhető életmódomat. Nem sajnálom tőlük ezt a cseppnyi sikert. Mert Isten lelki harmóniája valósul meg az által is. Arról nem is beszélve, hogy Isten azt, nem hagyja hosszútávon megvalósulni. Ha a tudatos teremtés által elképzeljük azt, hogy másképpen, kihasználtság nélkül is lehetséges élni.
Isten nem azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne. Hanem azt, hogy tudatosan Isteni eredetű lelkekként éljünk, a tudatos teremtés mentális lehetőségével. Minden olyan dolgot és eseményt szebbé és jobbá képzelve, amivel szellemi szinten nem értünk egyet. Vagyis, egyáltalán nem szükséges elítélnünk semmit, mert a tudatos teremtés lehetőségével, átalakíthatunk bármit. Isteni rendben.
Nem az a cél tehát, hogy elnyomjuk a szellemi tudatosságunk mentális lehetőségeit. Éppen ellenkezőleg. Azért kell tanulnunk, hogy minél több szellemi szintű ismeretet birtokoljunk. De akármilyen mennyiségű ez a megszerzett szellemi tudás bennünk, akkor is, az a szellemiségünk mentális alapfeladata, hogy a lelki érzéseinket fejezze ki, minél értelmesebb módon. Ha a szellemiségünkkel nem ezt tesszük, illúzióban élünk csupán. A lelki tudatosságunk ellenében.
Matécz Zoltán
2020.09.07.
