Személyiségváltás.
Az identitásunkat jelentő személyiségünk, úgy alakul ki az életünk során, hogy amit tudatosan a „vagyok” szóhoz rendeltünk, az a tulajdonságunk beépül a memóriánkba, és a tudatalattink visszavetíti azokat számunkra, megvalósult formát öltve. Így a tudatosan meghatározott feltételeink, mint megtapasztalható lehetőségek jelennek meg az életünk gyakorlatában. Kialakítva számunkra azt az egyéni valóságot, akit mi magunk választottunk személyesen.
Így az életünk során kialakított személyiségünk, azt a szabadon választott személyes valóságot biztosítja számunkra, amit meg kell tapasztalnunk. Akkor is, ha egy-egy személyes tulajdonságunkat, nem szándékosan írtuk be a memóriánkba. Hanem csupán meggondolatlanul, vagy véletlenszerű módon. Viszont, a valóságunkat megvalósító személyiségünk része lett. Ezért, szinte mindenkinek vannak olyan személyes tulajdonságai, amelyeket szíve szerint lecserélne ahhoz, hogy most már érettebb fejjel gondolkozva, egészen más valóságot tapasztalhasson meg.
Csakhogy, egymással ellentétes értelmű tulajdonságok, nem uralhatják egy időben a személyiségünk stabilizálódott jegyeit. Mert az, a mi szabadon választott akaratunkkal ellentétben, nem rendet, hanem káoszt teremtene az életünk menetében. Ezért például, aki gazdasági szinten korlátozott módon, szegénynek határozta meg magát valamikor, annak számára, a szegénység tapasztalati jegyei fognak rendre megvalósulni az életében.
Mert a szegénységet, a folyamatos hiányszemléletének köszönhetően határozta meg önmagának ezért, amíg a hiányszemlélete fennáll az elméjében, addig a szegénységgel bejegyzett tulajdonságának, mindig létezési jogosultsága van a memóriájában. Így az identitását biztosító személyiségét, a szegénység lehetőségének a megtapasztalása is meg fogja határozni. Úgy is mondhatnám, hogy a szegénységtől nem képes megszabadulni.
Ahhoz ugyanis, hogy megszabaduljon valaki, az elméje által a memóriájába bejegyzett szegénység tulajdonságának a személyi jegyétől, arra van szüksége, hogy a kialakult személyiségén belül, ezt a nemkívánatos tulajdonságot átírja valahogy. Csakhogy ez, nem olyan egyszerű. Mert, nem mondhatom magamnak azt egy időben, hogy szegény is vagyok, meg gazdag is. Mert az, egyszerűen önámítás lenne. Amit a tudatalattim nem fogadhat el. Hiszen azon a poszton, már van egy bejegyzett szegénységet garantáló tulajdonságom. Amit a fennálló hiányszemléletem, még mindig biztosít számomra.
Ezért először, a hiányszemléletünktől kell megszabadulnunk. Attól az alapvető tudatos mentális hozzáállásunktól, ami a szegénység tulajdonságának a létezési jogosultságát fenntartja a memóriánkban. Mert csupán, a hiányszemléletünk stabilizálhatja számunkra, a nemkívánatos szegénység személyiségi jegyének a megtapasztalási kényszerét. A nélkül a szegénység, már régen feloldódott volna, a személyiségünk tulajdonságai között.
Mert maga a szegénység, egy relatív fogalom. Hiszen a szegénységnek, nagyon sokrétű mélysége létezik. Attól függően, hogy milyen határozott a tudatos elménkben a hiányszemléletünk. Amely, mint egy ernyő, beárnyékolja számunkra a megtapasztalható gazdasági helyzetünket. De, ahogyan a sokféle ernyő is vethet számunkra kisebb vagy nagyobb árnyékokat, úgy a hiányszemléletünk erőssége is, kisebb vagy nagyobb szegénységi fokozatokat határoz meg számunkra. Amelynek bármelyik fokozata, még igen távol áll a gazdagságtól. Mert kiszolgáltatottá tesz bennünket, a rendelkezésünkre álló pénzünkkel szemben.
Szemléletükben a gazdag embereknek, nem szerepel a hiány. Mert tudják azt, hogy bármit megvehetnek maguknak, amire csak szükségük lehet. Ezért, bőségtudattal élnek. Vagyis, gazdasági szinten, egyáltalán nem korlátozzák magukat. Még gondolatban sem. Mert a gazdasági állapotukkal szemben kialakított korlátozottság szellemi gondolataival, hiányszemléletre váltanák azt a bőségszemléletüket, ami a gazdagság megtapasztalható állapotát fenntartja számukra.
A gazdasági helyzetét biztosító pénzét, csak az ostoba ember szórja ész nélkül. Ezért a gazdag ember, minden lehetséges kiadását, hasznos befektetésnek tekinti. Ami az ő saját személyes érdekét szolgálja. Bármi legyen is az. Ennél fogva, bármit vegyen is, az a bőségszemléletét fogja szolgálni. Kivétel nélkül. Ezért, sohasem bánkódik egyetlen kiadása miatt sem.
A hiányszemlélettel küszködő értelmes ember pedig, éppen ellentétes módon gondolkodik. Mert, minden kiadását olyan tékozlásnak tekinti, amit talán, nem is nagyon engedhetne meg magának. Mert az a pénz, amit éppen kiad valamilyen megkívánt termékért, egészen más, sokkal jobb célt is szolgálhatna az életében. Vagyis, számára a kiadott pénz, nem befektetés, hanem gazdasági szintű hiányként jelentkezik. Ezért arra kényszeríti magát, hogy a szerény bevételét, amit a munkája béreként kap, szigorú beosztással fektesse be azért, hogy a hónap végén, nehogy szűkösködnie kelljen. Így a havi bére, csupán arra elegendő, hogy az identitásához szükséges hiányszemléletét fenn tudja tartani.
Ahhoz tehát, hogy a szegénység kényszerűen megtapasztalható tulajdonsága, mint személyiségi jegy megváltozzon az életünkben, az őt garantálni képes hiányszemléletünket kell megváltoztatni. Mégpedig, a bőség szemléletére kell váltani. Éppen azért, hogy ami sok, az valóban sok is legyen számunkra. Ezért, bármit veszel is, szükségszerű módon a havi fizetésedből, mindig hasznos befektetésnek tekintsd. Ami a te aktuális bőségedet fogja szolgálni. Vagyis, ne szükségszerű hiánypótlásnak tekintsd. Amit kénytelen vagy megtenni. Mert azzal, mindig a hiányszemléleted köszön vissza reád.
Így hasznos befektetésnek tekints minden egyes kiadásodat. Ha veszel egy kiflit, egy csokit, vagy nagybevásárlást tartasz. Ha a villanyszámládat fizeted éppen ki. Vagy, ha a kocsid vagy házad részleteit rendezed. Örömmel, hálával fizess. Hiszen olyan dologért fizetsz, ami téged szolgál. A te személyes identitásodat határozza meg.
Ha hálás vagy azért, hogy a villanyszámládat ki tudod fizetni, vagy a kocsid és a házad részleteit tudod időben rendezni, akkor a hiányszemléleted hiányában, a bőségszemléleted fog erősödni. Ezért az életed, mindig újra megvalósítja számodra azt, amiért hálás voltál. Hogy a bőségszemléleted hálás mentális állapota, tartósan fennmaradjon. Ugyanígy legyél mindig hálás, a kifliért és a csokiért is. Vagyis, továbbra is oszd be a havi pénzedet, ami a rendelkezésedre áll, de úgy, hogy minden szükségszerű kiadásodért, legyél nagyon hálás.
Mert a bőségszemléletedet, éppen a hálád fogja kialakítani számodra. Annak a ténynek a megvalósult tudata, hogy minden kiadásod hasznos volt számodra, és a te javadat szolgálja. Vagyis, örömöt okozott számodra minden egyes kiadásod, még akkor is, ha ma még szükségszerű volt csupán. Ilyen módon, azt fogod észrevenni, hogy a pénz, elkezd téged szolgálni. Így a bevételeid, egyre csak szaporodnak, míg a kiadásaid, amelyekért mindig hálás lehetsz, egyre természetesebbek lesznek számodra. Amit kényszer nélkül, szabadon megtehetsz.
A bőség, az Univerzum alapfeltétele. Hiszen, bármerre is tekintsünk, bőséget tapasztalhatunk meg a természetben. Így a természetben élő értelmes lényekként, az egoista birtoklási vágyunkkal, éppen a hiányt teremtjük meg a természet bőségében. Mert, minden hiányozni fog számukra, amit még nem kötöttünk magunkhoz. De tudomásul kell vennünk azt, hogy amit batyuként magunkhoz kötünk, az bennünket is korlátoz a szabad mozgásunkban. Éppen úgy, mint ahogyan egy ház „elvárja” tőlünk, hogy mindig hazatérjünk.
A bőségtudatunkat tehát, a hála érzése képes kialakítani bennünk. Annak a ténye, hogy „de jó”, hogy meg tudtam venni vagy ki tudtam fizetni, bármit is. Annak a biztos tudata, hogy már a rendelkezésemre álló pénz szolgál engem. Annak a tudata, hogy mindig egyre több pénz folyik be a bukszámba. Azért, hogy ne csupán a kiadásaimért legyek hálás, hanem a bevételeimért is. Ilyen módon, a kialakuló bőségszemléletemet, a bevételeim éppúgy szolgálják, mint a kiadásaim.
Hasonló a helyzet az egészséggel is. Mert az egészséget, csak az egészségtudatosság képes garantálni. Amikor megbetegszik valaki, akkor éppen az egészségtudata sérül meg. Így a kialakult betegsége, az egészség hiányára utal. Átokként terhelve az egészségünket. Amelyben az egészség hiányának a tudata erősödik csupán. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, és újra egészségesek legyünk, éppen ezt az egészséggel szemben fennálló hiányszemléletünket kell megszüntetnünk. Az pedig, csak a megtapasztalt beteg állapot logikus tisztázásával valósulhat meg.
Az ember, elmegy az orvoshoz. Kérdéseket tesz fel neki. Aki szakszerűen elmondja azt, hogy valószínűleg, milyen hibás életvitellel járó hatás vezetett a beteg állapot kialakulásához. Majd, amikor ezt megértettük, akkor elmondja azt is, hogy szerinte, milyen egészségügyi feltételekkel tudunk újra egészségesek lenni. Vagyis, a kérdéseinkre adott szakszerűen elfogadható válaszával, olyan utasításokat határoz meg, amelyeket követve, elindulhatunk az egészséges állapot megtapasztalása felé. Vagyis, a gyógyulás útjára léphetünk.
Mert egy időben, nem lehetünk egészségesek és betegek is. Így a kialakult betegségünkhöz ragaszkodva, tudatosan meghatározzuk azt, hogy „betegek vagyunk”. Vagyis, átírjuk az egészséghez fűződő személyiségi feltételünket. Ezért az identitásunk megváltozik, és a megtapasztalható életünket, a betegség fogja meghatározni. Amit megtapasztalva, a betegség tudata erősít bennünk. Ami egy művelt egészségügyi szakember, orvosi közreműködésének a szükségszerűségét hozza magával.
Az orvos tehát, felméri és átlátja az egészségügyi problémánkat, és a betegség tudatát elaltatja bennünk az által, hogy a lehetséges gyógyulás felé tereli az elménk figyelmét. Amint tudatosan elfordulunk a beteg állapotunktól, máris a gyógyulás útjára léptünk. Ami, az orvos által várható időtartamon belül, be is következik. Mi pedig, hálásak lehetünk, az újra megtapasztalható egészségi állapotunkért.
Hasonló a helyzet, a gazdasági életünket komolyan befolyásoló, egészségtelen hiányszemléletünkkel. Amiben, egyáltalán nem lehet megtapasztalni a hála pozitív lelki érzését. Hanem, mint egy gazdasági szintű betegség, rátelepedik az életünkre, és a szegénység megvalósulásával, átokként terhel bennünket. Most itt, ebben az aktuális írásomban, én magam „orvosolom” bárki számára, a hiányszemléletéből adódó szegénységét. Mint olyan gazdasági betegséget, ami nem azért áll fenn az életében, mert az, egy sorsszerű kényszerpálya számára, amit mindenképpen meg kell tapasztalnia. Hanem csupán, a hibás gondolkodásmódjából származtatható negatív lelki érzéseinek a szükségszerű következménye.
Így az én szerény javaslatom szerint, aki a szegénységéből táplálkozó hiányszemléletének, a kellemetlen szellemi gondolatait megváltoztatja, megszabadul az általa generált negatív lelki érzések hatásától is. Így a bőségszemlélet tudatos kialakítása révén, olyan kellemes szellemi gondolatok uralhatják csak az elméjüket, amelyekhez, kizárólag pozitív lelki érzések társulhatnak az elméjükben. Ezek személyes hitté alakulva, átkerülnek a memóriába, és szükségszerű módon, lecserélik ott, a szegénységet kialakító elavult mentális feltételrendszert.
Mert egyszerre, nem lehetünk szegények is, meg gazdagok is. Az káoszt teremtene az életünkben. De a bőség személetéhez mereven ragaszkodva, tudatosan elfordulhatunk a hiányszemléletünkből fakadó szegénységtől. Csak a hiány átkos kellemetlen szellemi gondolatait és negatív lelki érzéseit, le kell cserélnünk, a bőség hálás és kellemes szellemi gondolataira és pozitív lelki érzéseire. Ha pedig, ez a mi tudatosan kialakult szabad választásunk, akkor a várt eredmény, nyilván nem maradhat el.
A szegénység gazdasági szintű betegségéből tehát, ki lehet gyógyulni. De tudatos szemléletváltásra van szükségünk. A gazdasági életünket befolyásolni képes szemléletünk lecserélésére. Vagyis, a számukra nagyon átkos hiányszemléletünket, az áldásos bőség szemléletére kell váltanunk. Mivel ez a saját érdekünk, ezért nekünk kell megtennünk személyesen. Mert, senki sem cselekedhet helyettünk, ebben az ügyben. Hiszen ez, annyira személyes.
Hiányszemléletével a szegénység, nem csupán a nélkülözés megtapasztalását hozza magával, hanem a hozzá csatolt negatív lelki érzéseink miatt, az egészségünk károsodását is eredményezi. Mert tulajdonképpen, negatív lelki érzésekkel, senki sem lehet tartósan egészséges. Így a gazdasági szintű szemléletváltásunk, nem csupán a hiányszemléletünkből fakadó anyagi helyzetünkön fog módosítani, hanem az egészségi állapotunkon is. Mivel a bőség kellemes szellemi gondolatokkal fenntartott szemlélete, pozitív lelki érzésekkel párosul. Ami a megtapasztalható egészség előfeltétele.
Így a hiányszemlélet, nem csupán gazdasági problémát okoz számunkra, hanem az életünk kialakulásával járó minden egyéb gondunk forrása bennünk. Ezért a bőség szemléletére való tudatos váltás, nem csupán a gazdasági életünkre lesz hatással, hanem minden egyéb életkörülményünkre. Az élet, szinte kivirágzik számunkra. Hogy a hála érzése, kitöltse minden gondolatunkat, szavunkat, és cselekedetünket. Mert a hála, a szeretet legközvetlenebb megnyilvánulása.
Matécz Zoltán
2020.09.07.
