Kapcsolataink.
Akármilyen furcsának tűnik is, a társas életünkben fellelhető kapcsolataink minősége, mindig attól függ, hogy alapvetően, önmagunkkal milyen viszonyban, milyen kapcsolatban állunk. Ami azt jelenti, hogy a lelkünk és a szellemiségünk, milyen mentális viszonyban áll egymással, a tudatos elménkben. Attól függ ugyanis, az egészséges önbizalmunk és önbecsülésünk.
Az én véleményem szerint, a relatív szellemiségünknek, az a természetes alapfeladata, hogy értelmes módon kifejezésre juttassa a pozitív lelki érzéseinket, a tudatos elménkben. Amíg ezt tesszük, az önbecsülésünk és az önbizalmunk tökéletes marad. Mert a pozitív lelki érzéseinket, csak kellemes szellemi gondolatokkal lehet kifejezésre juttatni. Ilyen módon, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink mindig szinkronban vannak, és egymás érdekét szolgálják. A megtapasztalható sorsunkat, konstruktív módon alakítva, formálva, építve, teremtve.
Így a kellemes szellemi gondolataink, mindig pozitív lelki érzéseknek biztosítanak lehetőséget arra, hogy a személyesen megtapasztalható valóságunkat formálják, alakítsák, teremtsék. Minden esetben, a szeretet jegyében. Mert, a pozitív lelki érzéseink örömélményeinek a folytonosságában, a boldogságunk van elrejtve. Így a boldog élet alapfeltétele éppen az, hogy a lélek és a szellem tökéletes szinkronicitásában, az öntudatos önbizalmunkon alapuló önbecsülésünk, maximális legyen. Ezen alapszik, a szabad akarat gyakorlása.
Akinek a tudatos elméjében, hiányzik ez a természetes szinkronicitás, a lelke és a szellemisége között, annak az embernek az életében, a közösnek értelmezhető szabad akarat minősége elkorcsosul. Mert, vagy a természetesnek értelmezhető kellemes szellemi gondolatai torzulnak el, vagy pedig, a pozitív lelki érzései. Bármelyik hangolódjon is el az ő természetes állapotától, aszinkron jellegűvé válik a kapcsolatuk. Azaz, nem lesznek közös akaraton. Így az akarata, csak kényszerű lehet.
Ettől már, csak az a rosszabb, amikor mindkettő eltérül a természetes állapotától. Ha a szellemi gondolataink kellemetlen jelleget öltenek, és negatív lelki érzéseknek biztosítanak lehetőséget a sorsunk formálására. Mert akkor, bár megint szinkronba kerülnek azaz, közös akaraton lesznek, de éppen a szeretettel való teremtés ellen fognak mentális munkát végezni. Vagyis, a megtapasztalható sorsunkat fogják destruktív módon ellenünk fordítani. Ami azt jelenti, hogy az életünkre és az életkörülményeinkre nézve, romboló hatást fejtenek ki. Mert a természetüknél fogva, éppen a szeretet ellen munkálkodnak.
Így az egészséges társas kapcsolataink minősége, éppen attól függ, hogy önmagunkkal hogyan állunk mentális viszonyban. Mert aki, önmaga szellemiségével és lelkével, nem képes pozitív módon szinkronban élni, sohasem fogja megérteni azt, hogy az életben választott társával, milyen módon élhet állandóan szeretetben. Teljesen mindegy az, hogy ez egy szülő és gyermek közötti kapcsolat, egy testvéri kapcsolat, egy baráti kapcsolat, egy ismerősi kapcsolat, vagy éppen, egy szerelmi kapcsolat. Vagy esetleg, egy teljesen átlagosnak mondható, alapvető emberi kapcsolat. Ami két idegen között jön létre, egy hétköznaposnak mondható társadalmi szintű találkozás során. Hiszen, amíg a kapcsolatban résztvevő emberek, egymásról csak szépet és jót gondolnak, pozitív lelki érzésekkel, addig társas viszonyuk, tökéletesnek mondható.
Mert a pozitív mentális szinkronicitásukat, egymással szemben is fenntartják. Vagyis, szeretettel bánnak egymással. Amely szeretetben, a megértés, a megbocsátás, és a megbecsülés játssza a fő szerepet, sok türelemmel párosulva. Így, akit a szeretetünkkel jutalmazunk meg, annak a megtapasztalható személyes tulajdonságait, állandóan dicsérjük. Látszólag, csak kedveskedünk neki, de mégis arra ösztönözzük őt ez által, hogy olyan tulajdonsága iránt is beszerezze a dicséretünket, amelyiket még nem tapasztaltuk meg eddig. Ennél fogva, minden pozitív személyes tulajdonságát, a mi szolgálatunkba fogja állítani.
Éppúgy mi magunk is, természetes módon arra fogunk törekedni, hogy minél több személyes tulajdonságunkhoz, dicséretet és elismerést kapjunk attól, akivel társas viszonyba kerültünk. Éppen azért, hogy a szeretettel teljes viselkedésünkben, elismerje a partnerünk a személyes erényeinket. Azokat az alapvető tulajdonságainkat, amelyekkel a szeretetünket és megbecsülésünket tudjuk kifejezni felé. Amíg ezt tesszük, egészséges viszonyt alakíthatunk ki bárkivel.
Sajnos azonban, hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig úgy viszonyuljunk ahhoz, aki velünk kapcsolatba kerül, ahogyan ő is viszonyul hozzánk. Vagy másképpen fogalmazva, „amilyen az adjon Isten, olyan lesz, a fogadj Isten”. Ami azt jelenti, ha valaki aszinkron módon viszonyul hozzánk, mellőzve a szeretet megnyilvánulásait, akkor mi is szeretet nélkül bánunk vele. Annak ellenére, hogy a mi viselkedésünk, csak bennünket minősíthet. Gyakorlatilag, „felvesszük a kesztyűt”. Hősiesen megküzdünk, az ő, aszinkron jellegű hozzáállásával. Akkor is, ha messzire eltávolodunk, a lelki egyensúlyunkat biztosító szeretet előfeltételeitől. Negatív hitrendszert gyakorolva.
Mert nem értjük meg. Pedig, önmagunkból kiindulva, tudhatnánk azt, hogy mindenkinek lehetnek rossz pillanatai. Így a megértés hiánya, tovább rombolja a közöttünk éppen fennálló aszinkron helyzetet. Ilyen módon, lepereg róla a szeretetünk. Mert az ő, mentális módon aszinkron helyzetében, alkalmatlan arra, hogy a mi szeretetünket éppen fogadni tudja.
Vagy nem becsüljük meg. Pedig, a mi személyes helyzetünk is lehet rosszabb mások helyzeténél. Így eleve alábecsüljük, annak az embernek a szeretetadottságait, akivel összehoz bennünket a sorsunk. Olyankor valójában, lepattan rólunk az ő szeretete. Mert a mi mentális szintű aszinkron jellegünk, alkalmatlan arra, hogy az ő szeretetét fogadni tudjuk.
Vagy pedig, nem tudunk neki megbocsátani. Mert előzőleg, már bántott bennünket. Vagyis, kirekesztett minket a szeretetéből. Ennek a negatív élménye, még mindig él bennünk, és most, éppen azt viszonozzuk felé. Mi is kirekesszük őt a szeretetünk bűvköréből. Sokszor észre sem véve azt, hogy közben, mi magunk is a szeretet aszinkron jellegét szolgáljuk.
Így a szeretet mentális szinkronicitása ellen, a megértés, a megbecsülés, és a megbocsátás hiányával véthetünk. Abból vehetjük észre ezeket a mentális hibáinkat, hogy olyankor, nincsen türelmünk azzal szemben, akivel szemben szeretet nélkül viselkedünk. Mert a türelem, a szeretet legideálisabb fokmérője. Így a türelmetlenségünk, mindig azonnal jelzi, a szeretet nélküli mentalitásunk aszinkron jellegű torzulását.
Pedig a szeretet, ettől sokkal többre is képes. Éppen annál fogva, hogy folyamatosan szinkronban tartja a kellemes szellemi gondolatainkat, a pozitív lelki érzéseinkkel. Mert, amikor képzeletben, előfeltételezzük valakiről azt, hogy ő is szeretettel van irántunk, akkor már előre, olyan szellemi szintű feltételeket határozunk meg számára, amit a hozzá csatolt pozitív lelki érzéseink fognak, megtapasztalható objektív lehetőségekké alakítani számunkra. Ilyen módon, bárki szebbé és jobbá képzelhető velünk szemben. Még a „legnehezebb” jelleműnek mondható emberek is.
Hiszen, mindenki szeretetre vágyik. Ezért, mielőtt bárkit szidnánk magunkban, az ő felénk nyújtott szeretet nélküli viselkedéséért, a nyilvánvaló megbántottságunkat és a sértettségünket ápolgatva, helyette inkább képzeljük el olyannak szeretettel, amilyennek szeretnénk, ha lenne velünk szemben. Ilyen módon, bárkit szeretettel teljesebbé képzelhetünk. Ha a képzeletünkbe ágyazott előfeltételezésünk mentális feltételei, egy szeretettel teljes embert fog belőle kialakítani számunkra, akkor az, olyan objektív lehetőségeket teremt majd, amelyekben megtapasztalhatjuk az adott ember szeretetének kibontakozását velünk szemben.
Mert ma a világunk, éppen attól olyan rossz, hogy a sértődöttségeinknek engedve, rosszat képzelünk egymásról. Megítéljük, átkozzuk őket. Ilyen módon, olyan nemkívánatos előfeltételezéseket határozunk meg, amelyek objektív lehetőségekként való megvalósulásai, tovább rontják azt a fennálló helyzetet, amit elítéltünk. Így negatív hitrendszer szerint élve, egyre tovább romboljuk azt a valóságot, amiben éppen élünk. Vagyis, nem a világ a rossz, csupán az általunk megítélt és átkozott része fordul ellenünk. Amiért, mi magunk vagyunk a felelősek.
Ezért, sohase ítélkezzünk mások felett. Mert ítéletet, csak az elménk negatív módon szinkronizált jellegével fejezhetünk ki. Amelyben a kellemetlen szellemi gondolataink mentális hatására, negatív lelki érzések lépnek működésbe. Vagyis, destruktív módon alakítva a mi saját sorsunkat. Ellenünk fordítják azt, akit szidalmaztunk. Mert a mi saját negatív előfeltételezéseink, csak negatív lehetőségeket formálhatnak, a sorsunk objektivizálódott részeseményeiben.
A szeretet, egyébként sem ítélkezik. Mert az ítéletből, éppen a megértés, a megbocsátás, vagy a megbecsülés türelme hiányzik. Ezért az ítélet, nem a szeretetet szolgálja. A szeretet, az áldásban rejlik. Ezért az áldásod, éppen azt jelenti, hogy a tudatos elmédben, szeretettel teljesnek képzeled el azt a személyt, aki szeretet nélkül bánt veled. Ilyen módon, tudatosan megváltoztatod azokat a mentális feltételeket, amelyekkel feléd irányult. Gyakorlatilag, olyan objektív lehetőségeket teremtesz számára, amelyekben szeretettel viselkedhet majd veled szemben.
Ezért, sohase mondj senkiről rossz dolgokat. Ne átkozódj. Ne kritizálj senkit. Ne panaszkodj senkiről. Ne nyafogj, ne siránkozz, és ne nyavalyogj arról, hogy hogyan bántak veled. Mert azzal, tudatosan elképzelheted azt, hogy legközelebb hogyan bánjanak veled. Hiszen a te sorsod, a te elmédben gyökerezik. Mert a másik ember, csak annyira képes gyenge lenni veled szemben, amennyire te hagyod azt, a felé irányuló előfeltételezéseid véleményeivel. Ha elítéled, akkor szeretetben, mindig gyengébb lesz veled szemben. Csak akkor erősödhet a feléd irányuló szeretete, ha az áldásaidban részesíted. Ha az áldásodban megtisztulhat.
Ezért, mindig játsszál. Játsszál mások, feléd irányuló negatív érzéseivel. Ne reagálj azokra, kellemetlen szellemi gondolatokkal és negatív érzésekkel, mert akkor, csak erősíted azokat. Ha valaki szeretet nélkül viszonyul feléd, csak hagyd őt vergődni ebben az instabil mentális állapotában. Mert te, nem tudhatod, az ő mentális jellegű aszinkronicitásának az okát. Nem tudhatod azt, hogy éppen miért mérges. Ezért, miért viselkedik veled szeretet nélküli módon. Mert könnyen lehet az, hogy csak a mentális tehetetlenségének köszönhetően, éppen reád vetíti a pillanatnyi haragját. Teljesen akaratlanul. Az éppen fennálló lelki válságának az időszakában. Olyankor, te legyél elnéző. Legyél megértő, Legyél megbocsájtó. Legyél türelmes.
Ezért, ne kritizáld, ne szidalmazd, ne mondj felőle ítéletet, hanem játssz. Képzeld el őt, a tökéletes szeretet mentális állapotában. Amikor a kellemes szellemi gondolatai és a pozitív lelki érzései irányítják a viselkedését veled szemben. Bárki legyen is az, megszelídül a felé irányított áldásodban. Az általad meghatározott új feltételek szerint fog veled szemben viselkedni. Te pedig, egyszerűen élvezd a megváltozott helyzet előnyeit. Örülj annak, hogy a szeretet harmóniája, kialakult kettőtök között. Örülj annak, hogy a kölcsönös megértés, megbocsátás, és megbecsülés türelmes állapotába kerültetek. Egymással szemben, a szeretet türelmét gyakorolva.
Mert, csak olyan módon érdemelhetjük ki, mások szeretettel teljes áldását, ha mi magunk is, szeretettel teljesek vagyunk iránta. Így a szeretetünk, szeretetet generál másokban. Még akkor is, ha az csupán, egy előre feltételezett szeretet. Amit mások viselkedésére, egy tudatos előfeltételezésként vetítettünk. Tudatosan megváltoztatva ez által, azokat a mentális előfeltételeket, amelyekkel ő viselkedhet majd velünk szemben. Ilyen módon, a mások objektivizálódó lehetőségei, a mi előre feltételezett szeretetelvárásaink alapján fognak alakulni.
A lélek által, Isten él rajtunk keresztül. Így a szeretet, Isten emberi szintű értelmes megnyilvánulásai között áramlik. De az áldásainkban meghatározott képzeletbeli előfeltételezéseink alapján, olyan embereket is az Isteni szeretet bűvkörébe rendelhetünk, akik mentális hozzáállása, ma még aszinkron jellegű. Másképpen fogalmazva, az Isteni eredetű áldásaikban megnyilvánuló reális elképzeléseinkkel, szinkronizálhatjuk mások lelki és szellemi egyensúlyát. Éppen azért, hogy az ő lelki egyensúlyuk is felépüljön.
Ez a tudatos teremtés egyik lényege. A reális képzeletünkbe ágyazott feltételeinket Isten, a lelkünk révén, lehetőségekké alakítja számunkra. Ezért, az emberekkel szemben kialakult problémáink, olyan mentális lehetőségek számunkra, amelyek tágítják a komfortzónánkat. Hiszen, a lehető legjobb megoldások felé irányítják a figyelmünket. Amit áldással tehetünk meg.
Társadalmi szintű problémák nélkül, teljesen leülepedik a lelkünk, mint az iszap, a szellemi szintű komfortzónánkban, és meggátol bennünket abban, hogy a tudatos teremtés lehetőségével éljünk. Mert a tudatos teremtés lehetősége, éppen a számunkra idealizált megoldások elképzelésén keresztül, azok megvalósulása felé irányul. Ezért, minden új gondolat, ami egy probléma ideális megoldását fejezi ki a tudatos elménkben, a lelki életünk komfortzónáját tágítja. Mert új mentális feltételeket meghatározva, egészen új lehetőségeknek biztosít objektív megnyilvánulási esélyt. Amelyben a szeretetünk teljesedhet mindig tovább.
Ezért gondolatban, mindig azt képzeld el, amit szeretnél megtapasztalni. Sohase azzal vacakolj mentális módon, amit nem kívánsz. Mert a lelked által benned élő teremtőd, abszolút értékű. Nem értelmezi a relatív fogalmakat. Ha tehát, nem kívánsz magadnak ellenséget, akkor abból csak azt értelmezi, hogy ellenséget kívánsz. Mert a relatív „nemet”, egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ha gazdagságot kívánsz, akkor ne mondd azt, hogy nem akarsz tovább szegény lenni. Vagyis, mindig azt kérd, amit szeretnél megtapasztalni. De azt, képzeld is el valóságosnak. Mert a képzeleted segítségével alakítod ki, azokat a mentális feltételeket, amelyek lehetőségek formájában fognak számodra jelentkezni, az életed további eseményeiben.
Ne törődj azzal, hogy a tudományos álláspont szerint, a tudatos teremtés irracionális dolog. Mert, minden terv olyan elképzelés, ami még most, hiányzik a valóság eseményei közül. Márpedig, amit az ember valaha is teremtett, azt előbb mind, elképzelte valaki valóságosnak. Csak úgy jöhetett bármi is létre. Vagyis, az életünk egy folyamat, amelyben a reális elképzeléseink, olyan mentális feltételeket határoznak meg előre, amelyek lehetőségek formájában alakítják, a további életvitelünk objektív folyamatának az eseményszerűségeit.
Ha pedig, a személyes kapcsolatainkat is, ugyanilyen Istentudatos önbizalommal és önbecsüléssel választjuk meg, és viszonyulunk hozzájuk, akkor a folyamatos megértésünk, megbecsülésünk, és megbocsátó képességünk fog benne állandóan tükröződni. A szeretet végtelen türelmével. Annak a tiszta szeretetnek a türelmével, amelyre Isten az embert teremtette. A tudatos teremtés lehetőségével pedig, éppen Isten, a teremtő élhet rajtunk keresztül. A szeretet Isteni áldását terjesztve a világunkban.
Éppen úgy kell viselkednünk, mint Istennek. Aki mindenkit egyformán szeret. De az ember, hogyan képes mindenkit egyformán szeretni? Hát olyan módon, hogy mindenki felé, a lelke által benne élő Isten áldását küldi. Így Isten áldásában, megtisztul számára a világ. Az aszinkron jellegű problémás embereket pedig, külön-külön is elképzelheti, szeretettel teljes, pozitív mentális szinkronicitásban élő emberként. Mert, ha Isten mindenkit egyformán szeret, akkor, a bennünket éltető Istennek is, mindenkit egyformán kell szeretnie. Mégpedig, rajtunk keresztül.
Mert az általunk közölt szeretetben, megtisztul számunkra a világ. Ami, a mi saját személyes kapcsolatainkban fog, a lehető leghamarabb megmutatkozni. Mert, szeretettel teljes emberek fognak bennünket körülvenni. A szeretet nélküliek pedig, messzire elkerülnek bennünket.
Ahhoz tehát, hogy a társadalmi viszonyainkban egészséges kapcsolatokat tudjunk kialakítani, alapvetően arra van szükségünk, hogy a mi saját elménkben tudjuk a lelkünk pozitív érzéseit szinkronba hozni, a kellemes szellemi gondolatainkkal. Mert, aki ilyen módon, nem képes önmagát tiszta önbizalommal és önbecsüléssel szeretni, az mások iránt sem képes tartós módon szeretetet kimutatni. Pedig, minden alapvető emberi értékünk, a szeretetünkben van kódolva. Csak az fejtheti meg, aki minket is viszontszeret.
Matécz Zoltán
2020.09.15.
