Futótűz

Szubjektív hatás.

Az energia, olyan hatás, ami az anyagi testek munkavégző képességét jelenti a fizikában. Ilyen értelemben véve a fizika, eleve kétféle energiáról tárgyal. A helyzeti energiáról és a mozgási energiáról. Ahol a Föld felszínén nyugalomban lévő test, éppen nem végez munkát, ezért csak helyzeti energiával rendelkezik. Míg a megemelésével járó munkavégzés által, olyan energiaértékkel ruházzuk fel, amelynek révén, azonnal képes munkát végezni, ha elengedjük. Egészen addig, amíg nyugalomba nem kerül ismét a Föld felszínén. Az esése következtében elvégzett munkája, éppen annyi lesz, mint amennyit a felemelésébe beleinvesztáltunk. Miközben a munkavégzésre alkalmas állapotba hoztuk. Ez által igazolva, az energia megmaradási törvényét. Ezt állítja a fizika.

Úgy is mondhatjuk, hogy az anyagi test, mindig valamilyen energiaszinten van. A Föld felszínét, ahol éppen nyugalomban van, és nem történik munkavégzés, nulla energiaszintnek tekintik. Így bármiféle emelés, az anyagi test potenciális energiáját fogja növelni, mégpedig éppen addig, amíg az emeléssel járó új energiaszintről el nem engedjük. Így, az a mozgási energia, amelynek a munkaértékével felemeljük az anyagi testet, egyszerűen hozzáadódik a helyzeti energiaértékhez és azt fogja növelni. Mindaddig, amíg a leejtésével járó munkavégzés által, vissza nem nyerjük azt az energiaértéket, amit beleinvesztáltunk, amíg az új energiaszintre emeltük.

E_h = m*(g*h) = m*(F*s) = m*W (Függőleges és vízszintes mozgással kifejezve.

Ahol az anyagi test m tömegét, a g*h vagy az F*s szorzótagok munkaértékével jellemezve fejezik ki. g*h = W = függőleges emeléssel járó munka. Míg az F*s = W = vízszintes mozgatással járó munka.

Amíg a munkaérték nulla, addig az anyagi test nyugalomban van, a Föld egy adott energiaszintjén. Amikor felemeljük, akkor új energiaszintre kerül. Ahonnan elengedve, elvégezheti azt a munkát, amit belefektettünk az emelésével, amíg az új energiaszintre hoztuk. De, ha nem engedjük el, hanem az új energiaszinten nyugalomban tartjuk, akkor addig, ugyanazt a helyzeti energiaértéket képviseli csupán, mint amit a Föld felszínén képviselt. Mert munkavégzéssel járó energiaváltozás nem történik rajta.

Ebből egyenesen adódik az is, hogy valójában, nem az anyagi testnek lett nagyobb az energiája, hanem csupán energiaszintet váltott rajta, az emeléssel járó munkavégzésünk. Hiszen, csak akkor képes munkavégzés által leadni azt az energiatöbbletet, amit a felemelésével beleinvesztáltunk, ha a megváltoztatott energiaszintjéről elengedve leesik az. Mindaddig azonban, csupán a megváltozott energiaszint magassága biztosít számára, valamilyen látszólagos energiatöbbletet.

Ebből kifolyólag, bármilyen magasra emeljük is az anyagi testet, az ő energiája nem lesz magasabb, csupán az energiaszintje változik meg. Ahonnan elengedve, nyilván képes lesz elvégezni azt a fizikai munkát, ami a felemelésével szerzett új energiaszintjétől elvárható tőle. Ilyen értelemben véve tehát, nem az anyagi test energiája lesz nagyobb, hanem csupán, a megváltozott energiaszint biztosít számára olyan látszólagos munkavégző képességet, ami az új energiaszintjére emelés munkaértékével, teljesen azonos matematikai mennyiség.

Ebből kifolyólag, sohasem az anyagi test fog rendelkezni az emeléssel járó munkavégzés energiaértékével, hanem az ő új megváltozott energiaszintje. Amely abban a közegben valósul meg, amelyben hatást gyakoroltunk rá a Föld felszínén is. Ráadásul, teljesen független attól, hogy milyen gyorsan emeltük arra a megváltozott energiaszintre. Mert a munkavégzésünk sebessége, egyáltalán nem játszik szerepet a fizikai folyamatban. Ezért, a folyamatos emeléssel járó energiaszint változtatással, mindig új potenciális helyzetbe kerül az anyagi test. Akár lassan, akár gyorsan emeljük is azt.

Na, már most, ha az anyagi test vonatkozásában véve, a viszonyítható energiatöbbletet, a megváltozott energiaszint jelenti, akkor maga az anyagi test mindig, csak a reá jellemző helyzeti energiával rendelkezik. Amivel a Föld felszínén nyugalomban is viszonyíthatjuk. Akármeddig emelgetjük is. Akármekkora sebességgel. Mert az ő látszólagos energiatöbbletét, a megváltozott energiaszintje fogja biztosítani számára. Amit a Föld felszínétől mérhetünk. De, miért fontos ez?

Ennek a ténynek a fontossága, azonnal nyilvánvaló lesz, ha arra gondolunk, hogy mit állít a modern fizika. Amikor az anyagi test, fénysebességhez közelítő gyorsításával azt állítja, hogy a sebességfokozáshoz használt fizikai munka energiaértéke, beépül az anyagi testbe, és drasztikus módon megváltoztatja annak a tömegét. Mert a folyamatos munkavégzés során, a munkavégzésünk mozgási energiájával növelt helyzeti energia, az anyagi test tömegét fogja befolyásolni. De ez, nyilván nem fedi a valóságot. Mert, nem a test energiáján hanem, csak a test energiaszintjén tudunk változtatni az ő emelésével. Akárhogyan oldjuk is meg azt.

Ahhoz, hogy egy anyagi test energetikai állapotaival tisztában legyünk, arra van szükségünk, hogy az energia mibenlétét tisztán lássuk. Mert az a fizikai állítás, hogy az energia hatása, az anyagi testek munkavégző képessége, csupán egy gyengécske féligazság. Amely nem alkalmas arra, hogy az energiát valójában értelmezze számunkra. Hiszen az erő, szintén munkavégző képesség. Olyan objektív hatás, ami mégsem téveszthető össze az energiával. Erre utal a W = F*s képlet.

Ennek a klasszikus fizikából is jól ismert alapvető munkaképletnek, semmi köze sincsen az energiához. Pusztán azt írja le, hogy ha egy anyagi test F- erővel való mozgatása során, valamilyen s-elmozdulás történik, akkor azt, munkavégzésként értelmezhetjük. Akkor is, ha felemeljük. Ebben a képletben F-erő szerepel, ami nyilván nem azonos az energiával. Ezt Newton is jól tudta. Mert különben, energiaként határozta volna meg. Így az F-erő, Newton szerint is, objektív hatást jelent csupán azaz, objektív munkavégző képességet takar.

Ami az anyagi testek között fennálló, felületi szintű közvetlen kölcsönhatások során, az axiómáiban meghatározott módon, a lendület és az impulzus váltások alkalmával valósul meg. Ilyen értelemben véve, az erő állapotváltoztató mozgatásának a lendületéből származtatható kölcsönhatás impulzusának az egymásba módosulása során, az erő objektív hatása, mindig megmaradó tényezőként értelmezhető. Mert a lendület impulzust, míg az impulzus lendületet okoz, az erők objektív kölcsönhatása során.

Lendület és impulzus megmaradási képlete.

Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus

Lendületerő à  F_L = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F_I ß Impulzuserő

Erőmegmaradás képlete.

Így tehát, a mozgás F-erővel megvalósított lendülete, egyáltalán nem változtat az anyagi test energiáján. Akkor sem, ha felfelé emeljük azt. Csupán arra teszi alkalmassá, hogy egy újabb kölcsönhatás alkalmával, egyetlen impulzus által átadja azt az erőértéket, amit az előző kölcsönhatás során megszerzett. Mégpedig, felületi szintű kölcsönhatással. Erre utalnak Newton axiómái. Akkor is, ha leejtjük a felemelt testet.

Az energia azonban, egészen más. Szerintem az energia, a jól ismert erővel ellentétben, szubjektív hatás vagyis, szubjektív munkavégző képesség. Ami nyilván, nem az anyagi testek közvetlen felületi szintű fizikai érintkezése által közlődik, mint az erő, hanem azokra, közvetett módon gyakorol hatást. Vagyis, nem közvetlen felületi érintkezéssel oldja meg a hatásközvetítést, hanem belső, térfogati jelleggel. Közvetett módon. Az anyagi test tömegével tökéletesen azonos közegét befolyásolva. De hogyan?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, az elektromosságot és a mágnesességet külön kell választanunk elméletben. Ami azt jelenti, hogy az Univerzum oszthatatlan alaptömegei által biztosított mágneses alaphalmazban nyilvánult meg, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz. Így az anyagi szerkezeteket és azok atomjait, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki belül, mint amelyik körülöleli azokat kívülről. Ezt nevezték a régi fizikusok éternek. A mágneses alaphalmaz és az elektromos anyagi részhalmazok, folyamatos induktív viszonyban állnak egymással. Ezért számunkra, a mágneses és az elektromos tulajdonságok, együtt mutatkoznak meg, a létezés részeként.

Na, már most, a mágneses alaphalmazban hosszirányú, longitudinális mágneses hullámok alakultak ki. Számunkra, kozmikus szintű mágneses hullámok. Amely hullámoknak, saját hullámhossza és frekvenciája van. Amelyben a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az induktív hatására érzékeny elektromos anyagi részhalmazokon. Ezt az induktív hatását, az elektromos anyagi részhalmazok atomjainak az elektronjaira fejti ki a mágneses hullám. Ilyen módon, térfogati jelleget biztosítva, a kölcsönhatási módjának.

A mágneses hullám frekvenciája, úgy épül fel, hogy a mágneses hullámhossz mentén, egyenes irányban terjedve, erőimpulzus sorozatokat közvetít, egymás után folyamatosan. Minden egyes erőimpulzus sorozat, egy-egy kvantumnak minősül. A mágneses hullámban terjedő energia, egy elég jól viszonyítható impulzusadagjának. Ezért a kvantum, nem egy önálló részecskét jelent, hanem a mágneses hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatok egyetlen rezgési impulzussorozatát.

Ezért frekvenciafüggő tényező a kvantum. Mert a mágneses hullámban, nem a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegű részecskék terjednek, hanem az energia frekvenciájában megnyilvánult rezgési hatása. Egymás után terjedő erőimpulzus sorozatokat biztosító energiaadagok formájában. Szerintem, ilyen kvantum a foton is.

Mivel, a mágneses hullámokat, az oszthatatlan alaptömegek építik fel, ezért az általuk megvalósított folytonos rezgésekben, éppúgy az impulzus megmaradási törvénye érvényesül, mint Newton erőinek az esetében. Csak jóval kisebb léptékben. Az oszthatatlan alaptömegek szintjén. Viszont, a mágneses frekvenciában megvalósuló folyamatos impulzusátadási lehetőség miatt, az energia hatása is folytonos. Vagyis, nem egyszeri lehetőség, mint Newton axiómáiban, hanem állandó. Mert az erőimpulzus sorozatok között, a hullámhossz alapján meghatározott szünetek vannak. De azok a szünetek olyan rövidek és egyenletesek, hogy az energia hatását attól még mi, folyamatosnak értékelhetjük.

Ebből kifolyólag, minden összetett szerkezetű anyagi minőség, olyan elektromos másodrezgésnek minősül a létezésben, amelyik a kozmikus szintű mágneses hullámok alaprezgéseire vezethető vissza. De ebből az is következik egyben, hogyha az anyagi testre nem fejtünk ki induktív térfogati hatást, akkor nem befolyásoljuk annak energetikai szintű állapotát. Akármilyen magasra emeljük is, valamilyen F-erő által végrehajtott objektív munkavégzéssel.

Mivel az erő, objektív munkavégző képességet takar, az energia pedig, szubjektív munkavégző képességet jelent, ezért a fizikai munka fogalma alkalmas arra, hogy a kétféle hatást, ellentétes jelleggel kifejezésre juttassa számunkra. Amit én, így írtam le.

Objektív munka = W = F*s          Szubjektív munka = W = E/t

F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s

Ilyen értelemben véve a munka és az energia, természetesen különválik egymástól. Így tarthatatlanná válik az, hogy ugyanaz legyen a mértékegységük. Ezért, az általam javasolt képletek és mértékegységek, az alábbi módon alakulhatnak.

Teljesítmény, munka, és energia, a mértékegységeikkel.

P  =  F*v       =   (m*a)*v  =  L*a = I*a  = I*(v/t)       J/s   =  W      (Watt)

W = (F*v)*t   =      (F*t)*v = L*v  = I*v  = I*(s/t)       J      = W*s    (Watt-szekundum)

E  = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = L*s  = I*s                     J*s   = W*s²   (Watt-szekundum négyzet)

Mivel az erő, objektív munkavégző képességet jelent, az energia pedig, szubjektív munkavégző képességet takar, ezért a hatásuk is egymással ellentétes irányú. Ha tehát, az erő az anyagi testek nyugalmát változtatja meg, felületi kölcsönhatás által, akkor az energia, éppen az anyagi testek nyugalma elérése érdekében munkálkodik. Még akkor is, ha azt csak relatív módon képes kialakítani. Amit térfogati jelleggel old meg. Induktív módon. Az anyagi testek összes elektronjára hatást gyakorolva, egy időben.

Itt nyer értelmet, Newton negyedik axiómája, a hatás–ellenhatás törvénye. Amelynek értelmében, minden erőhatással szemben, ugyanolyan mértékű ellenhatás ébred. Csakhogy, az erőhatással szemben ébredő ellenhatás általában, éppen a test nyugalma elérésén fog munkálkodni. Ilyen módon az ellenhatás, általában az energia valamilyen közvetett megnyilvánulása. Mégpedig abban a közegben, amelyikben az F-erő által végzett munkával, objektív módon megbolygattuk a nyugalmát.

Minden egyes összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség, energiahordozóként fogható fel. Mert nyugalmi állapotában, éppen azt a mágneses alapú energiaértéket tárolja, amelyik őt induktív módon létrehozta és létezési állapotban tartja. Ezért, ha egy energiahordozónak értékelt anyagi minőséget munkavégzésre késztetünk, akkor abból, az ő stabilis állapotát biztosító energia szabadítható fel. Ez a felszabaduló energia fog, számunkra hasznos munkát végezni.

Ebből kifolyólag, nem azért válik egy anyagi halmaz energiahordozóvá, mert emelgetjük azt, valamilyen fizikai F-erő által, és új energiaszintre visszük, hanem azért, mert minden elektromos anyagi minőség, eleve a mágneses energia által nyilvánult meg. Stabil, helyzeti energiaértéket biztosítva számára. A megszokott energiahordozókból csupán, könnyebben tudjuk a szükséges energiát kinyerni. De az által, az energiahordozó anyagi minősége fog megváltozni. Függetlenül attól, hogy milyen magas energiaszinten tartjuk, a Föld felszínéhez képest.

Az E = m*c² képlet pedig, nem az energiát határozza meg, ahogy Albert Einstein kitalálta, hanem csupán egy objektív munkaértéket fejez ki. Mert az E = m*c² sebességértéke, a gyorsulás hiánya miatta, egy relatív nyugalmat jelentő sebességérték csupán, ami ennél fogva, bármilyen sebességre cserélhető. Így ezek szerint, E = m*v² képlettel is jól kifejezhető. A c² csak arra utal, hogy fénysebességről van szó. Ami nem objektív anyagi sebességérték, hanem szubjektív hatássebesség. Amelyen az energia terjed, a mágneses hullámok frekvenciái révén.

(E) = m*v² = m*(v*v) = (m*v)*v= L*v = W

Mivel, ennek a képletnek az értelmében, az energia és a munka egyként van értelmezve, ezért a mértékegységük is azonos ma még a fizikában. Azaz Joule. De az, bárki számára nyilvánvaló lehet, hogy a munka és a munkavégző képesség, nem lehet azonos fizikai mennyiség. Legfeljebb, arányosak lehetnek egymással. Amely aránykülönbség, különböző képletekkel fejezhető ki.

Az erőről és az energiáról, egyéb írásaimban már sokat beszéltem, így most itt, nem is szaporítanám tovább a szót. Akit érdekel, megkeresheti őket az írásaim között. Itt most csupán, azt a tényt szerettem volna kiemelni, hogy az energia, szubjektív munkavégző képesség, ami az anyagi test vonatkozásában, objektív formában nem módosítgatható. Valamint azt, hogy ez a szubjektív munkavégző képesség, amit az energia hatása jelent, mágneses okok alaprezgéseire vezethető vissza.

Az azonos mértékegység, amúgy sem indokolt. Mert, ha a helyzeti energia értékét, az E = m*(F*s) képlet fejezi ki, amelyben az (F*s) tag munkaértéket jelent, akkor az energia képlete E = m*W kell, hogy legyen. Ilyen módon utalva arra, hogy az energia, a test tömegén végzett munkával egyenlő. Így nem a munkával azonosítható, hanem a munka és a tömeg szorzatával.

De ebben az írásban, két ma is hivatalos energiaképlet szerepel. Az E = m*v², és az E = m*g*h = m*F*s = m*W. Így elvileg, mindkét képlet az energiát fejezi ki. De az első, az energiát, a munkával azonosítja, míg a második, a munka és a tömeg szorzatával. Így az első eset miatt közös a mértékegységük. Azaz Joule. De a második esetben, amikor a munka és a tömeg szorzata képviseli az energiát, akkor mi a helyes mértékegység? Mert Joule az, ugyebár nem lehet.

Az általam felvázolható energiaképlet kicsit más. Mert az energia, mint szubjektív munkavégző képesség, az általa elvégzett munka és a munkavégzésre használt idő szorzataként nyert értelmet.

    E = W*t           E = P*t²

W = E/t = W*t/t = P*t*t/t = P*t = W

W = F*s = W = E/t = I*s/t = F*t*s/t = F*s = W

t = E/W = I*s/F*s = F*t*s/F*s = W*t/W = t

A mértékegységek pedig:

P = W/t ---- Joule/sec.    = Watt         ---  Állapot ( Teljesítmény)

W = W  ----  Joule           = Wattsec.  ---  Állapotváltozás

E = W*t  --- Joulesec.    = Wattsec.²  --- Állapotváltoztató hatás

Ha pedig, az energiát, az F erő viszonylatában kívánjuk kifejezni, akkor a következő összefüggés illik rá. Amit az elvégzett munka értékéből lehet kifejezni.

E = W*t = F*s*t = I*s

Ilyen módon, az energia kizárólagos mértékegysége, a Joule-secundum és a Watt-secundum-négyzet lesz. Vagyis, nem kell tovább osztoznia, a munka Joulban kifejezett mértékegységén.

Fogalmi jelentése szerint az energia, Isteni cselekedetet jelentett az ókorban. Mert az erő hatásával szemben, még nem ismerték az energia hatási mechanizmusát. De sajnos, aki ma a fizikában, az erő hatásával kíván energiához juttatni egy anyagi testet, egyszerű felemeléssel, szintén nem ért hozzá. Mert az energia, a hullámokban terjed. Azok frekvenciáiban. Mint erőimpulzus sorozatok folytonossága. Így a mágneses hullámok, induktív hatást gyakorolnak az elektronokra. Térfogati jelleget biztosítva a kölcsönhatásának. Ilyen módon, elektromos hullámot kialakítva az anyagi világ rezgéseiben.

Mivel azonban, az induktivitás kétirányú, ezért az elektromos aktivitás is képes mágneses változás hullámát kialakítani, a mágneses alaphalmazban. Ezek a hatások, nyilván nem voltak láthatóak az ókorban. Ezért nevezték Isteni tettnek az energia hatását.

Amíg a fizikusaink, nem úgy értelmezik az energiát, ahogyan azt én javaslom, addig továbbra is Isteni tettként lehet értelmezni azt. Mert az F-erő, továbbra is objektív munkavégző képesség marad. Ami az anyagi minőségek belső közegének az elektronjaira, nem fejt ki hatást. Ilyen módon, az erőnek szubjektív hatása nincsen. Vele szemben pedig, a hullámokban terjedő energiának, csak szubjektív azaz, belső hatása létezik. Épp úgy, mint a mikrohullámú sütőben. A testek közegében rejlő elektronokra ható induktív hatása. Aki ezt megérti, kikerülhet végre, az ókori színvonalú energia elképzeléséből.

Matécz Zoltán

matecz.zoltan@gmail.com

2020.10.23.