Mentális játékaink.
Minden mentális szellemi gondolatunk, a szavainkban és a tetteinkben jut kifejeződésre, ha lelki érzéseket adunk hozzájuk. Ilyen módon, hitet formálunk belőlük. Viszonyítási alapot, önmagunk ismerete biztosít. Így, a szellemi gondolataink informatív értékei irányítják tudatosan azokat a lelki érzéseinket, amelyek mentális erőhatásokként, kialakítják számunkra a megtapasztalható eseményeket. Kivétel nélkül. Akár hiszünk benne, akár nem.
A társadalmi szintű mindennapi életvitelünkben, egyfajta mentális szintű „társasjáték” folyik. Amelynek során, viszonyítási alapként, szinte minden esetben, önmagunkhoz viszonyítunk mindent és mindenkit. Ennél fogva van, akit felmagasztalunk és van, akit elítélünk. A felmagasztalásunk áldásként érvényesül, míg az ítéletünk bármilyen formája átokként. Mert a felmagasztalás vagy az ítélet szellemi gondolataihoz, lelki érzéseket csatol az elménk. Így a magas rezgésszámú pozitív lelki érzéseink, áldást jelentenek, míg az alacsony rezgésszámú negatív lelki érzéseink, átokként jutnak érvényre az elménkben.
A lelki érzéseink, az életünk energiájából származtatható mentális erőhatásaink. Erőhatásokként pedig, munkavégző képességek. Amelyek mentális módon irányítható erőhatásokként, mindig elvégzik azt a munkát, amire a szellemi gondolataink vektoriális módon irányítják őket. Csakhogy, a negatív lelki érzéseink, mindig olyan munkát végeznek, amelyek ellenünk fognak irányulni. A mi személyes érdekeinket, mindig csak a pozitív lelki érzéseink tudják képviselni.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy amikor valakinek a rossz tulajdonságait elemezgetjük, vesézzük ki, azokat kellemetlen szellemi gondolatokkal tudjuk csak kifejezésre juttatni. Azokhoz pedig, mindig negatív lelki érzések társulhatnak csupán. Vagyis, átokként jutnak érvényre az elménkben. Teljesen mindegy az, hogy csak megszóljuk, szapuljuk, becsméreljük, megítéljük, szidalmazzuk, vagy konkrét módon el is átkozzuk az illetőt. Mert ezek mindegyike, az átok különböző szintű fokozata csupán.
Na, már most, ha valakinek a kellemetlen tulajdonságait, ilyen módon megfelelően kibeszéljük, akkor a hozzá csatolódó negatív lelki érzéseink, megteremtik számunkra azokat a lehetőségeket újra és újra, hogy éppen azt tapasztaljuk meg, amilyen mentális ítélettel sújtottuk az illetőt. Vagyis röviden, akit elítéltünk a jelen pillanatában, az olyan is lesz velünk szemben a jövőben is. Nem azért, mert eleve olyan az illető, hanem azért, hogy igazunk legyen. Mivel, éppen mi magunk állítottuk be, azt a megtapasztalási előfeltételt a sorsunk folyamatába. Mint egy kódolt kívánságot.
Így egyetlen vigaszunk marad, mégpedig az, hogy igazunk lett. De tulajdonképpen nem azért lett igazunk, mert az előre megjósolt negatív tulajdonság ismét beigazolódott velünk szemben, hanem azért, mert azt mi, előre meghatározott mentális feltételként döntöttük el. Még akkor is, ha az, általunk meghatározott negatív feltétel volt az.
Ez egy mentális szintű társasjáték, amit a szellemi szinten művelt értelmes emberek nagy része, napi szinten játszik. Egymás ellen. Ilyen módon átkozva a politikusainkat, a társadalmi életünk hírességeit, a főnökeinket, a munkatársainkat, a beosztottainkat, az idegeneket, az ismerőseinket, a rokonaikat, a testvéreinket, a gyermekeinket, az életünk párját, és még önmagunkat is. Észre sem véve azt, hogy éppen mi magunk határozzuk meg ez által azt, hogy milyennek „szeretnénk” látni őket legközelebb is. Majd amikor, a kifejezett véleményünk szerint fognak újra viselkedni velünk szemben, akkor megerősítést nyer a lesújtó véleményünk. Ez persze, gyenge vigasz.
Az ezoterikus tanításokat ismerő, és spirituális módon fejlettebb emberek azonban, már ismerik a mentális játékszabályt. Amelynek alapján, éppen a jelenben formált ítéletünk határozza meg azt, hogy milyen módon fognak viselkedni velünk szemben az emberek. Ezért, egy spirituális módon fejlett ember, már csak pozitív bírálatot mond bárkiről. Kimondottan, csak pozitív lelki érzéseknek biztosít az elméjében teremtői feladatot. Mégpedig olyan módon, hogy kizárólag kellemes szellemi gondolatokkal tölti fel az elméjét.
Egy spirituális módon fejlett ember tudja azt, hogy lélekben egyek vagyunk. Csak szellemben különbözünk. Ezért, a véleményezésére kényszerülő emberek jó tulajdonságait elemezgeti csupán. Tudva azt, hogy az olyan tulajdonságokat, csak kellemes szellemi gondolatokkal lehet kifejezésre juttatni. Pozitív lelki érzések támogatásával. Ilyen módon, mindenkiben csak a jót látja, és az ilyen állandóan pozitív előfeltételezése mellet, többnyire azt is tapasztalja meg.
Én például, minden este és reggel, a lélek által bennem élő Isteni minőségem áldását küldöm mindenki felé. Hogy Isten áldásában, mindenki megtisztuljon velem szemben. Ezért többnyire, normális módon alakul minden társadalmi szintű kapcsolatom az emberekkel. Normális emberekkel hoz össze a sorsom, és aki kevésbé normális, az messzire elkerül. Mert egészen más a mindenkori tudatosságának a rezgési szintje.
Amikor áldást küldesz, eleve két dolog történik veled. Először is, mentális előfeltételezésként, olyan paramétereket határozol meg másokról, amit szívesen tapasztalnál meg. Másodszor pedig, önmagad viselkedését határozod meg előre. Hiszen, akit az áldásodban részesítettél, azzal szemben, te magad is sokkal normálisabb, áldásosabb leszel.
Ugyanez történik az átok esetén is. Mert, nem elég számodra az, hogy az átkos ítéleted újra beigazolódik az életedben, de a te saját mindenkori tudatosságod is negatív szinten marad, a lesújtó ítéleted miatt. Ami azt jelenti, hogy a te saját negatív hozzáállásod, eleve kiprovokálja azt a negatív reakciót, amit vársz attól, akit előre megítéltél. Ilyen módon, ez a társadalmi konfliktus reád nézve, mindenképpen káros. A saját-rezgésed pedig, alacsony szinten marad. Ilyen módon az embertársaidban, csak a rosszat, a gonoszt láthatod.
Ráadásul, az elmédben fogant, kellemetlen szellemi gondolataidra aktivizált negatív lelki érzéseid, nem pusztán a következő találkozás előfeltételeit határozzák meg számodra, hanem benned pszichoszomatikus eredetű betegségek előidézője is lehet. Hiszen, ahogy a negatív lelki érzések feszültté, idegessé tesznek téged a jelen pillanatában, úgy a hitedbe ágyazódva, átkerülnek a memóriádba. Az elméd mentális háttér-tárolójába. Ahol az elméd tudatosságától függetlenül, mint egy folyamatos háttérprogram fut tovább. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket okozva a szervezetedben.
Mert az orvostudomány mai állítása alapján, szinte minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Ami röviden azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használtuk, és az szomatikus, azaz testi elváltozásokat okoz a szervezetünkben. Az elménket pedig, csak úgy tudjuk rosszul használni, ha kellemetlen szellemi gondolatokkal, negatív lelki érzéseket aktivizálunk benne.
Nagyon sokszor hallani azt, hogy „rossz” ez a világ. De olyankor, nem a növényekre vagy az állatokra gondolnak az emberek, hanem éppen az embertársaikra. Azokra, akik napi szinten megkeserítik az életüket. Miközben észre sem veszik azt, hogy a saját átkaik köszönnek vissza reájuk, valamilyen megvalósult formában, mások felől. Másképpen fogalmazva, szinte semmiféle jót nem tapasztalhatsz meg olyan emberektől, akiket előtte megátkoztál.
Ezzel szemben, van olyan ember, aki számára, „szép és jó” ez a világ. Mert az embertársait napi szinten megáldva, felé csak a szépség és a jóság fog szaporodni az élet eseményeiből. Mert az embertársait, mentális módon megtisztulva látja. Azok értékesebb, szép és jó oldalát megtapasztalva. Pedig lehet, hogy sokkal kevesebb energiát fektetett az áldásba, mint mások az átokba. De a megtapasztalható végeredmény, mégis ellentétes értelmű lesz.
Ezért tulajdonképpen, aki átkokkal él, maga is átokban él. Mint egy takarót, magára húzza azt az átkot, amit mások felé irányított. Hasonló a helyzet az áldással is. Aki áldást oszt, maga is áldásossá válik. Ezért, te sohase legyél átok senki életében, hogy áldásossá válj mások számára is. Mert az áldások visszatükröződésének a megtapasztalása teheti csak boldoggá az embert.
Sajnos, azt már megtapasztaltuk, hogy az átokkal, milyen silány minőségű életet élhettünk le ez idáig. De bármikor lehet változtatni ezen. Mert a szellemi szintű megértés, már olyan ezoterikus lépés, amely a spirituális szintű lelki életünket rendbe teheti. Próbáld ki. Kezdd el dicsérni azt is, aki arra ma még, méltatlannak látszik. Meglátod, dicséretes lesz az eredmény. Arról nem is beszélve, hogy a te saját mindenkori tudatossági szinted, nem fog közben alacsonyabb szintre süllyedni. Hanem éppen ellenkezőleg, egyre magasabb frekvenciájú rezgési szinten fog működni.
Amikor ugyanis, negatív értékítélettel illetsz valakit, akkor a te mindenkori tudatossági szinted is lecsökken. Vagyis, ezoterikus módon kifejezve, a spirituális képességeid apadnak. Mert, alacsony rezgési szintű negatív lelki érzéseknek biztosítasz az elmédben, a valóságodat formáló lehetőséget. Hiszen spirituális módon fejlett, csak úgy lehetsz, ha a valóságod formálására aktivizált lelki érzéseid, mindig pozitívak lehetnek.
Úgy is mondhatnám, hogy a spirituális módon fejlett ember számára, mindig szép a világ. Mert a valóságát, mindig pozitív lelki érzések formálják, alakítják, teremtik. Kivétel nélkül. Hiszen jól tudja azt, hogy mindig a hitébe ágyazott előfeltételek valósulnak meg. Ezért, csak pozitív hiteket formál a tudatos elméjében.
Sokszor hallani azt, hogy az olyan ember kihasználható balek, aki mindig csak szépet és jót gondol és érez másokról. De, inkább legyek olykor kissé balek, egy spirituális módon fejletlen emberrel szemben, mint boldogtalan önmagam előtt. Mert, a boldogságomat, egyáltalán nem töri meg az, ha néha kihasználnak olyanok akik, csak ilyen primitív módon lehetnek boldogok. Mert, ha csak azt értékelte valaki, hogy ki tudott használni, akkor egy javíthatatlan ember. De, ha a jó példámat is felfedezte a kihasználásomban, akkor van esélye arra, hogy ezoterikus módon fejlődjön.
Ahhoz tehát, hogy szép és jó legyen számodra a világ, szépnek és jónak kell látnod benne minden embert. Mert a lélek által, mindenkit Isten éltet. De a lélek, azzá válik mindenkiben, amit a „vagyok” szóhoz rendelünk az életünk során, igaz hittel. Ez a hitünkkel formált lelkünk lesz, a mi mindenkori tudatosságunk, a tudatalattinkban. Amit az identitásunkkal azonosítunk. Amit az önvalónknak tekintünk. A saját személyiségünknek. A bennünk élő reális öntudatnak. Ami a tudatalattinkból, mentális visszacsatolású jellemünkként, folyamatosan befolyásolja az elménk tudatos döntéseit.
Ez a lelki eredetű mindenkori tudatosságunk képes, tudatossági szinten emelkedni annak függvényében, hogy a lelkünket, milyen mértékben hagyjuk érvényesülni az életünkben. A kizárólag szellemi szinten élők, a döntéseiket illetően, szinte teljesen elnyomják a lelki érzéseik rezgéseit. Ezért, a tudatossági skála alján van a tudatossági szintjük. Úgy, 0-200-ig. 200-600-ig, a már lelki és szellemi életet élők tudatossági szintje helyezkedik el. Mert a lelki érzéseik, már valamivel magasabb rezgési szintet képviselnek. Míg 600 felett már, a megvilágosodás szintjei vannak. Akik már, szinte kizárólag lelki életet élnek. Mert, még magasabb rezgési szinten létezhet a lelkük.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a lélek által Isten éltet minden embert. Ezért, ne is képzeljük el azt, hogy Isten nélkül élhetünk büntetlenül, kizárólag szellemi szintű életet. Az nem jöhet be senkinek. Ez egy nyilvánvaló tapasztalat. Attól rossz a világ. De meditatív elmeállapotban, amikor a szellemi aktivitásunk teljesen elcsitul, éppen a lelkünkre válik tudatossá az elménk. Az Isteni minőségünkre. Épp úgy, mint a tudatossági szint megvilágosodási szakaszaiban.
Olyankor az ember, nem a korlátozott képességű szellemi gondolatai szerint él, hanem a korlátlan lehetőségekkel rendelkező lelki érzései alapján. Mert a lélek által bennünk élő Istent, csak a mi szellemi gondolataink befolyásolhatják. Azok is, csak azért, mert az Isteni minőségű lelkünk, mélységesen tiszteletben tartja a mi személyes szabad akaratunkat. Amit szellemi szinten határozunk meg.
Ezért kell, szabad akaratból választanunk Istent is. A megvilágosodás szintjére fokozva, a mindenkori tudatosságunk rezgési szintjét. Csak ilyen módon válhatunk, Istennel azonos tudatosságú értelmes lényekké. Amit a nagybetűs, abszolút Ember valósíthat meg. Mert amíg, csak kisbetűs, relatív emberek vagyunk, addig a túlzott szellemi aktivitásunk, távol tart bennünket Isten szellemiségétől. Akkor is, ha közben, Ő maga éltet is bennünket.
Amíg valaki, ezt a mentális társasjátékot, az ezoterikus játékszabályok ismerete nélkül játssza, addig hol pozitív, hol pedig, negatív lelki érzéseknek biztosít lehetőséget arra, hogy a valóságát formálja. Csakhogy az, káoszt teremt a sorsunkban. Csodálatos rend, csak akkor lesz az életünkben, ha mindig pozitív lelki érzésekkel éljük azt. Tudatosan kerülve, a kellemetlen szellemi gondolatok lehetőségét is. Mert a lelki érzéseinkkel, nem szolgálhatunk egyszerre kétféle rezgést. Hiszen az alacsony frekvenciás negatív érzéseink pusztítanak, rombolnak, míg a magasabb rezgésszámú pozitívak építenek, teremtenek.
Mivel a sorsunk formálására alkalmas lelki érzéseink, alacsony rezgési szinten negatívak, míg magas rezgési tartományban, csak pozitívak lehetnek. Váltakozva pedig, kiegyenlítik egymás hatását vagyis, hatástalanná válnak. Így számunkra hasznosak, csak az állandóan pozitív lelki érzéseink lehetnek. Mindennel és mindenkivel szemben. Kivétel nélkül.
Ezért, az egymás bírálgatását, átkozását képviselő mentális társasjátékot, játszhatjuk bármeddig, de azt tudnunk kell, hogy tulajdonképpen, a saját sorsunkkal játszunk. Mert a lélek által Isten éltet mindenkit, így azokat is, akiket átkozunk. Ezért a közben aktivizálódó negatív lelki érzéseink, főképpen reánk lesznek hatással. Destruktív, romboló hatással. Úgy a személyiségünkre, mint az egyéb életkörülményeinkre nézve. Ezért az átok minden lehetséges formája, mindig egyfajta mentális felelőtlenséget jelent.
Könnyű áldást osztani arra a személyre, aki azt már kiérdemelte. Ezt eddig is így tettük. De mostantól, oda is áldást kell osztanunk, ahol még méltatlannak látszik a jóindulatunk. Éppen azért, hogy méltóvá váljon arra, akit megáldunk. Hiszen az áldásunkban, olyan mentális előfeltételeket határozunk meg ami, ha teljesül, valóban áldásos lehet az életünkben.
Felelős módon, csak áldást oszthatunk. Mert, aki ezoterikus módon átgondolja a helyzetet, az tudatosan felelősséget vállal minden kifejezésre juttatott véleményéért. Amit az áldásban lehet csak értelmes módon szavakba foglalni. Amint áldást osztasz, áldás leszel az emberek között, és áldás lesz számodra mindenki, akit megáldottál. Mert az áldásodban, mindig a lelked által benned élő Isteni minőséged munkálkodik, az Ő abszolút Szeretetével. Mégpedig, azoknak a lelki minőségét Isteni szeretetben megtisztítva, akiket megáldottál.
Ahhoz, hogy áldást tudj küldeni mások felé, keresd bennük a jót. A hibáikat, bármelyik szellemi szinten élő értelmes embertől megtudhatják. Te főképpen, lelki módon élő ember legyél. Aki, maga is áldás mások számára. Legyél Te a jó példa, akkor is, ha egyelőre még, kifizetődőnek alig látszik is. Mert hidd el, a szeretet a legjobb befektetés. Mivel lelki békét nyújt számodra. Így a Te lelki békéd abból adódik, hogy milyen békességben élsz másokkal. Ebben a lelki békességben munkálkodik Isten az emberek között, bőséget teremtve ott, ahol ma még, valamilyen szintű hiányosság tapasztalható.
Így a bőségszemlélet, a hálás szívű ember olyan alaptulajdonsága, amit az Isteni szeretetet zálogaként, az áldásai révén közvetít az embertársai felé. Minden más szellemi szintű életvitelben, a hiányszemlélet valósul meg. Ami a szegénységet, a nélkülözést, a betegségeket, és a tudatlanságot valósítja meg valamilyen formában. A hiány megnyilvánulásait.
Mert a szellemi életben a szeretet, csak relatív formát öltve lehet jelen. Személyes érdekeket szolgálva. Ami pedig, a személyes érdekből kilóg, az már szeretet nélküli. A szeretet nélküliség pedig, maga is átok az emberre nézve. Hiszen Isten nélküliséget jelent.
Minden vallási felekezet, a szeretetet helyezi a tanításai középpontjába. Csak a szélsőségesen radikális képviselőik használnak erőszakot, a vallásuk eszmei védelme érdekében. Mert a szeretet, kevésbé ért el a tudatosságukig. Ezért az erőszakos cselekedeteikkel nem áldást, hanem átkot hoznak a vallásukra. Mert a lelki élet helyett, a szellemi szinten irányított élet fontos számukra. Így a tudatossági skála alján, Istentől távol helyezkednek el.
Ott alakulhatnak ki, a gazdasági érdekekkel tudatosan irányított, politikai szintű viszályok, nézeteltérések, ellenségeskedések, veszekedések, összeütközések, csatározások, és a háborúk. Teljesen tönkretéve mindazt, amit szeretettel felépítettünk. Volt már erre, jó néhány példa a valóságunkban. Erről szól a történelmünk. Ideje lenne végre, ha a béke és a barátság írná a történelmünket mindörökké.
Isten, sohasem szorult védelemre. Ő elpusztíthatatlan. Ráadásul, mindig meg tudja védeni önmagát. Ezért, ne az legyen a célod, hogy megvédd Istent, hanem az, hogy szolgáld Őt. A mindenkori tudatosságod megvilágosodási szintjén. Mert lehetsz szellemi szinten élő ember, Isten akkor is éltetni fog. Lehetsz lelki értékekkel élő ember, Isten akkor is éltetni fog. Valamint, lehetsz megvilágosodott ember is, hogy Isten, rajtad keresztül élhessen. Te döntesz.
Azt az ostoba mentális játékot pedig, amelyben az emberek folyamatosan megítélik egymást, hagyd az alacsonyabb rezgési szinten létező, szellemi szinten élőkre. Mert méltatlan hozzád. Nekik, csak valamilyen szintű Istenismeretük lehet. Valós emberi méltóságod, amit a tökéletes önbizalom jelent, csak akkor lehet, ha Istentudatossággal élve, a lelki életedet, a megvilágosodás rezgési szintje felé irányítod. Amelyben az Istentudatosságod, az Istennel való teljes azonosságig fokozható. A mindenkori tudatosságod rezgési szintjének az emelkedésével.
A mindenkori tudatossági szintünk rezgésének az emelkedésével, nem veszítjük el a szellemi képességeiket, hanem kibővítjük azt. Mégpedig, a lelki intelligencia tudatosságával. Amit, Isten Szent Szelleme képvisel az Univerzumban. Így a mi saját relatív szellemi képességeink mellett, az abszolút Tudatosság szellemi lehetőségeire is tudatossá válik az elménk.
A lelkünk pedig, szép lassan leveti azokat a korlátozó tulajdonságokat, amit a személyes identitásunk kialakítása következtében a „vagyok” szóval illettünk. Ilyen módon, a mindenkori tudatosságunk, felveheti végre azt az Isteni szintű mentális „köntöst”, amely szerint, a korlátlan minőségű önazonosságunkat megtapasztalhatjuk végre. Az Istennel való tökéletes önazonosságunkat. A megvilágosodás legmagasabb rezgési szintjén.
Azt állítják az ezoterikus tanítások, hogy minden ember, egy adott céllal született erre az anyagi világra. Hát, most már bátran kimondható az, hogy ez így igaz. Minden ember azért született erre a világra, hogy az aktív életében, mielőbb megtapasztalja önmaga Isteni minőségét. Annak ellenére, hogy mindenkinek egészen másfajta életutat kell bejárnia. Azaz, egészen más a sorsunk. De az életcélunk mégis ugyanaz. Aki időben megtalálja az életcélját, Isteni minőséget nyerhet a saját életútján. Ettől válik igazán széppé és jóvá a világunk, amelyben élünk.
Ehhez a nemes életcélhoz, jó utat kívánok, minden kedves Olvasómnak. Egy egészen új mentális társasjátékot meghirdetve. Amelyben ezután, mindig csak áldjuk egymást. Ilyen módon is egyengetve, mások sorsában kódolt életútját. Mert az életcélunk mindegyikünknek ugyanaz. Az életcélunk az, hogy a mindenkori tudatosságunk relatív, azaz mindenkori jellege megszűnjön, és abszolút értékű Istentudatossággá alakuljon. A tudatossági skála legmagasabb, megvilágosodási rezgésének a szintjét végleg elfoglalva.
A léleknek azon a felfokozott rezgési szintjén, már nem csupán önmagunk Isteni minőségét tudjuk értékelni, hanem mindenben és mindenkiben Istennel találkozhatunk. Főképpen azokban az embertársainkban, akik hozzánk hasonlóan, elérték már a legmagasabb tudatosság rezgési szintjét. A változás olyan lesz, mint amikor a fekete-fehér televízióról, színes TV-re váltott az emberiség.
Mert, ez a felfokozott rezgésű látásmód, már nem csupán a megszokott objektumokat fogja megjeleníteni számunkra, hanem azok energetikai állapotait is. Amelyben az alacsony rezgésű auraállapotok, sötétek maradnak, míg a magasabb rezgésűek, jóval világosabb és színesebb módon fognak ragyogni. Amit, minden értelmes embernek, meg kellene tapasztalnia. A megvilágosodásnak ebben a korszakában, amikor egy információ, már pillanatok alatt körbejárja a világot, nem okozhat gondot az, hogy bárki módosítson, az eddig megszokott mentális társasjátékán. Átok helyett, áldásra cserélve az aktív részvételét benne. Még a közlekedésben is.
Mert a valóságot, mi magunk írtuk személyesen, ez idáig is. Mi magunk fessük. Az átkainkkal besötétítve azt, míg az áldásainkkal kiszínezve. Így bárki eldöntheti azt, hogy egy torz és sötét valóságban kíván élni tovább, vagy egy csodálatosan szép színes valóságban. Csak azt a mentális társasjátékot kell kicsit megváltoztatnunk, amivel eddig éltük az életünket. Amivel a személyes véleményünket kifejezésre juttattuk eddig is. Tudatosan szorítkozva arra, hogy az átok helyett ezek után, mindig áldást küldjünk mások felé.
Mert, minél több ember életében veszi át az áldás a mentális uralmat, annál szebb lesz számunkra a megtapasztalható valóság. Mindenki számára. Így az áldással élők, jó példaként szolgálhatnak azok előtt, akik még szellemi szinten átkozódnak néha. Mert a jó példa, mindig ragadós. Ilyen módon van lehetőség arra, hogy minél többen vállalják tudatosan ezt a módosított mentális társasjátékot. A saját maguk érdekében éppen úgy, mint másokat szolgálva.
Mert az áldásaink felfokozott szeretetében, mindig Isten fog munkálkodni. Szabadon megteremtve számunkra bármit, amire szükségünk lehet. Mert a bőség, amiben végre szabadon élhetünk, a teremtésben nyilvánul meg. Az a sok hiány, amit eddig megtapasztaltunk, éppen abból fakadt, hogy szellemi szinten elnyomtuk a teremtés lehetőségét az elménkben. A rosszul értelmezett szabad akaratunkkal.
De, ha a szellemi szinten irányított szabad akaratunkkal, tudatosan Istent válasszuk, a teremtőt, akkor a hiányaink is teljesen megszűnhetnek. Mert, nem korlátozzuk tovább, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünket a teremtésben. Mert Isten, mindenkit egyformán éltet, azaz szeret. Csupán, a mi személyes, szellemi szintű korlátaink akadályozzák meg Őt abban, hogy a vágyott bőséget megteremtse számunkra. Az identitásunkban gyökerező szabad akaratunk. De ha azt, értelmes Istentudattal ruházzuk fel, máris áthidaltuk ezt a mentális problémát. Mert az identitásunk szabad akaratát, Istennek szenteltük. A megtapasztalható bőségünk megteremtőjének.
Úgy is mondhatnám, hogy a teremtő Isten, csak akkor játszik velünk, ha az áldásainkkal, a szeretetet szolgáljuk. Ez az új, módosult mentális társasjáték lényege.
Matécz Zoltán
2020.11.01.
