Megismerés.
Alapvetően, kétféle megismerési lehetőség nyílik az ember számára. A szellemi szintű megismerés, és a lelki szintű. Az elsőt, a szellemi szintű megismerést, bárki azonnal könnyen megértheti. Hiszen ezt gyakoroljuk nap, mint nap. Így a megismerés, a megismerhető valóság gondolati úton való mentális szellemi szintű visszatükröződése az elménkben. Amikor, a megismert dolog vagy esemény ideájának a képi formája már, bármikor megjeleníthető az elménkben. Mivel azonban, a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben, és a szubjektív mágneses valóságról, csak közvetett információink lehetnek, ezért a megismerés, főképpen az objektív valóságra szorítkozik. Amelyről, csak az érzékszerveink révén, közvetett érzéki benyomásaink informálhatnak.
Amikor az öt érzékszervünkre támaszkodva, megismerjük a valóságot, akkor áll össze egy egységesnek mondható valóságkép az elménkben. Mégpedig, mindig a teljes valóság egy bizonyos részéről. Ami lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy az igényeink szerint változtassunk rajta. De a számunkra szükségszerű változás alapja, minden esetben a valóságos elképzelés. Mert, semmi sem alakult ki magától, ami nem a természet közvetlen része. Minden, ami kialakult, előbb valaki képzeletében született meg.
A képzeletalkotás alkalmával, a megismert valóság mentális képét, olyan reális elképzeléssel cseréljük fel, amelyben már, a mi saját vágyaink szerinti igényünk is teljesül. Ilyen módon tervezzük meg azt, hogy mit fogunk tenni a vágyott változás megtapasztalása érdekében. Így a megismerés célja, nem csupán a valóságkép tudatos kialakítása az elménkben, hanem az ahhoz való igazodás mentális lehetősége. Így a képzeletünkben, mindig azt döntjük el, hogy mi magunk, hogyan igazodhatunk a megismert valósághoz, vagy azt, hogy a megismert valóságot, hogyan igazíthatjuk a saját igényeinkhez.
Ezért, a megismerés folyamata, mindig valamilyen szellemi produktum mentális eseménye. Amelynek keretében, nem csupán az induktív és deduktív mentális folyamatok dominálnak, hanem az elvonatkoztatás lehetőségével analizáljuk és szintetizáljuk a megismert dolgokat és eseményeket. Amelyek segítségével, számunkra elfogadható elméleteket gyártunk a valóságról.
Az indukció során, az egyes esetektől elvonatkoztatva, következtetünk az általános módon elfogadható dolgokra és eseményekre, illetve fordítva. Az általános ismeretektől elvonatkoztatva, meghatározhatjuk az egyes dolgok és események mibenlétét. Míg a dedukció során, a már megismert szabályszerűségeket vonatkoztatjuk a megismerésre váró dologra vagy eseményre, és kizárásos alapon, logikai úton jutunk megismerés eredményére.
Az analizáció során, a dolgok és események részleteinek a megismerésével juthatunk a teljes megismeréséhez. A szintetizáció pedig, a már megismert különböző dolgok és események összetársításából eredő összegzést jelenti, amellyel megváltoztathatjuk a már megismert valóság létezésének a formáját.
Ahhoz tehát, hogy a valóságról megismert formákat, szintetikus módon meg tudjuk változtatni az igényeink szerint, analitikus információkra van szükségünk a memóriánkban a valóságról. Ezért a megismerés és a változtatás lehetősége, egyaránt a fejünkben dől el. A tudatos gondolkodás során végzett, mentális szellemi munkánk révén. Az elménkben. Ahol tudatosak lehetünk.
A megismerés célja tehát, az ideális szintű alkalmazkodás lehetőségének a tudatos, tervszerű kialakítása. A megismerésnek, ezek a szellemi szintű mentális lehetőségei azonban, csupán szolgálják a megismerésre szorítkozó lelki igényeinket. Mivel a megismerés mentális szellemi lehetőségét, mindig valamilyen lelki vágy hajtja. Amiből egyenesen következik az is, hogy a megismerő végül is, nem a szellemiségünk, hanem a lelkünk. Ami a megismerést végrehajtó relatív szellemiségünket, csupán működteti bennünk.
Az egészséges ember, hármas tagolású felépítés alapján egységes. Test, lélek, és szellem alkotja. Amelyben a lélek az állandó, domináns alkotóelem. A test és a szellem, csupán a lélek által létezhet. Úgy is mondhatnám, hogy a test, a lélek objektív megjelenési formája, míg a szellem, a lélek szubjektív megjelenési lehetőségét biztosítja. Ennél fogva, az állandónak mondható abszolút értékű lélekhez viszonyítva, a test és a szellem, folyton változó relatív tényezőink.
Születéskor a szellemiségünk, teljesen tudatlan. Mert a memóriánkban, semmilyen fogalmat sem ismerünk még a megismerhető valóságról. Majd a lélek késztetésének a hatására, elindul a gyermek a megismerés útján. Az érzékszerveivel analitikus információkat gyűjt, és a szellemiségével szintetikus eredményekre jut. Így a memóriájában tárolt, megszerzett közvetlen információk segítségével, mentális képi formát ideáit alakíthatja ki magának a valóságról. Éppen azért, hogy a lélek, a tudatos elmén keresztül, közvetett tapasztalatot szerezhessen a valóságról, amelyben élteti az embert.
Így az elvonatkoztatás képessége, nem szellemi tulajdonság, hanem tulajdonképpen, a lélek mentális lehetősége. Hiszen a szellem által megismert valóság átalakítását, éppen a lélek vágyainak az indíttatására valósítjuk meg. Mégpedig olyan módon, hogy tudatosan elképzeljük a vágyaink szerint megváltoztatott, teljesen új valóság formáját. Ilyen módon, mindig a lelkünk irányítja a tervszerű szellemi gondolatainkat. Elvonatkoztatva a valóság szellemi szinten megismert konkrétumától. Tudatosan kialakítva azt a tervszerű elképzelést, amilyennek szeretnénk megtapasztalni a valóságot. Vagyis, a változásra szorítkozó terveinket, mindig a lélek határozza meg. A szellemi gondolataink, csupán szolgálják ezt a lelki törekvésünket.
A szellemi szintű megismerés tehát, a lélek kíváncsiságát oldja fel. Hogy a valóságról átfogó, ideális képe lehessen az elménkben. Arról a valóságról, amelyben mi magunk is, anyagi szintű objektumok vagyunk csupán. Szellemi szintű szubjektumokként azonban, a megismerés lehetőségével élhetünk. Mégpedig olyan módon, hogy az anyagi szintű érzékszerveink által szerezhetünk, szellemi szinten értékelhető információkat a valóságról, a lelkünk számára.
Amikor már, tudatosan kialakult valóságkép van az elménkben, akkor a lélek, a vágyaink által határozza meg azt, hogy milyen módon szeretne részt vállalni, a valóság megtapasztalásában. Akár olyan formában is, hogy a valóság tudatos átalakítását kezdeményezi, a vágyaink által. Ennél fogva, ezek nem a mi saját szellemi döntéseink. Ezek mindegyike lelki döntés, amit a szellemiségünk képes értelmes módon kifejezésre juttatni számunkra.
A lélek vágyai alapján átalakított valóságot, minden esetben újra meg kell ismerni. Tulajdonképpen, gyakorlati tapasztalatot kell szerezni arról, hogy a tudatosan megváltoztatott objektív feltételek, megfelelnek-e a lelki vágyaink kielégítésének. Ez újra testi és szellemi munkát igényel. Ennek a munkának köszönhetően jut új információkhoz a lélek. Ami az elménkben tudatosodó valóság ideáinak a mentális képi formáiról biztosít, informatív értékű fogalmakat a memóriánk számára.
Mivel a lélek, nincsen közvetlen kapcsolatban a valósággal, ezért hinnie kell az objektív testi érzékszerveink által biztosított információk helyességében. Amit szubjektív, szellemi szinten dolgoz fel a lélek. Ezért a hit, a remélt dolgok és események valósága, és az objektív módon még nem látható dolgokról és eseményekről való szilárd meggyőződés. Mert a valós szemünkkel, a megtapasztalható valóságot látjuk. De a lelki szemeinkkel, már a tudatosan átalakítható valóság tervszerű elképzelését is láthatjuk. Amit a lelki vágyaink szerint alakítottunk ki, a szellemi gondolataink segítségével.
Ezért a hit, voltaképpen azt jelenti, hogy a lelkünk, milyennek szeretné látni a valóságot, az érzékszerveink által észlelt, és a szellemi gondolataink által meghatározott valóságképünkkel szemben. Vagyis, a lelkünknek nem felel meg tökéletesen az a valóság, amit az elménkben lát, és a reális képzelet segítségével, tudatosan átalakítja számunkra azt. Tudatosan, mert a memóriánkból származtatható szellemi gondolataink segítségével, ezt a mentális átalakítási feladatot, az elménkben végzi el. Ideákat, mentális képeket formálva, a memóriánkban. Ilyen módon, a szükségszerű változtatás terveit alakítja ki számunkra. Olyan mentális előfeltételeket meghatározva, amelyhez a pozitív lelki érzéseink által, megvalósításra képes életerőt is biztosítunk.
Ezért, nyugodtan kijelenthető az, hogy a megismerés, bár az objektív érzékszerveinken keresztül történik, és szubjektív szellemi gondolataink révén valósul meg, de mindig a lelki igényeinket elégíti ki. Mert nem a valóság alakul ki az elménkben, hanem annak csupán, az ideális képi formája. Amit a saját lelki vágyaink alapján, tovább idealizálhatunk magunknak.
Amikor az elménkben, reális képzeletet formálunk a vágyunk ideálisan elképzelt tárgyáról vagy eseményéről, akkor a lelkünk, szellemi szinten tudatosítja számunkra azt, hogy milyennek szeretné megtapasztalni az észlelt valóságot. Ezért az elménkben, olyan mentális előfeltételeket határoz meg számunkra, amelyek alkalmasak arra, hogy a hozzá kapcsolódó pozitív lelki érzéseinket irányítsák, a megvalósulás érdekében.
Így a vágyaink elképzeléseibe invesztált pozitív lelki érzéseink fogják megvalósítani számunkra, a vágyaink szerint elvárható objektív változásokat. Vagyis, a szellemi gondolataink és lelki érzéseink által formált hiteink, elénk mennek az objektív események folytonosságában, és kialakítják számunkra mindazt, amilyen változásra az elképzeléseink alapján vágyunk. Mert a szellemi gondolatokkal megerősített lelki érzéseink, mint a mi személyesen formált hiteink, nem kényszerülnek objektív törvényszerűségek korlátai közé. Szubjektív tényezőkként, szabadon áramolhatnak az objektív dolgok és eseményszerűségek folyamatai között.
Másképpen fogalmazva, a szellemi gondolatainknak és a lelki érzéseinknek, nem szabhat határt, semmiféle objektív feltétel. Mert szubjektív tényezők azok. Bár a múlt megtörtént eseményeit megváltoztatni, már nem vagyunk képesek, de a jelenben észlelhető események megismerésével, tudatosan változtathatunk azok további folyamatain. Erre szolgál a hit. Mert a hit által, előre láthatjuk az elménk képzeletében azt a valóságot, amit szeretnénk megtapasztalni.
A megismerés lelki vonatkozása pedig, abban nyilvánul meg, hogy az elménkben tudatosan formált elképzeléseink tárgyait vagy eseményeit, szintén képzeletben, ki is próbáljuk. Például, ha egy autó a vágyunk tárgya, akkor az elképzelt kocsiba bele is ülünk, és minden lehetséges funkcióját ki is próbálhatjuk képzeletben. Ilyen módon a lélek, mentális tapasztalatot szerezhet a képzelt valóságról. Mert valóságos módon, beleéljük magunkat az ideális elképzelésünkbe. Ha ez a mentális tapasztalat, megfelel a lelkünk vágy szerinti elvárásainak, akkor még több pozitív lelki érzést biztosít számunkra, az objektív megvalósulás érdekében.
Így a lelki szintű megismerés, éppen arról szól, hogy a képzeletben már átalakított valóságot, a lelkünk ki is próbálja, és mentális tapasztalatot szerez annak számunkra megfelelő, ideális mivoltáról. Ilyen módon, gyakorlatilag tökéletesen beleéljük magunkat, a lelki vágyaink szerint kívánt valóságunkba. Rendkívüli módon megerősítve ezzel, az objektív változásra irányuló hitünket. Mert, ha a vágyott dologról vagy eseményről, mentális tapasztalatot szerzett a lelkünk, akkor sokkal stabilabb módon ki tudunk tartani, a vágy szerinti elképzelésünk mellett.
Az objektív megvalósuláshoz pedig, éppen a lelki szintű kitartásunkra van a legnagyobb szükségünk. Mert az objektív megvalósulás, mindig egy tudatosan megváltoztatott objektív folyamat része, ezért az már, valamennyi időt vesz igénybe. De, ha a mentális tapasztalat hiányában, türelmetlenekké válunk, akkor hamar lemondunk a változás lehetőségéről. Akkor pedig, nem jöhet létre a kívánt objektív változás.
Ezért ahhoz, hogy a hiteid rendre megvalósuljanak, tanuld meg használni a szubjektív megtapasztalás lehetőségét. A képzeletbeli beleélés lehetőségét. Bármit, amit elképzelsz valóságosnak, kezd el használni képzeletben. Nyugodtan hagyd a lelkedet, had próbáljon ki minden, vágy szerint elképzelt változást az életedben. Mert a vágy, a lelked akarata. Had örüljön az általa kívánt és elképzelt változásnak. Annál több pozitív lelki érzést fog hozzá biztosítani. Annál maradandóbb mentális élmény lesz számára az elképzelés. Annál jobban fog ragaszkodni a vágyaink szerint elvárható változásokhoz.
Ahogy a lélek manipulálja az embert, a vágyain keresztül, úgy az ember is manipulálhatja a lelkét, a reális elképzeléseinek a képzeletbeli használatával. Így az értelmes megismerés mentális folyamata, nem állhat meg pusztán a megismerés szellemi szintjén. Alapvetően lelki célja van, és a szellemi szintű mentális elvonatkoztatás képességét használva, új lelki célokat határozhat meg. A lelki vágyainkban kódolva.
Nekünk azonban, éppen az a mentális feladatunk, hogy a reális képzelet segítségével, új szellemi szintű értelmes, számukra ideális formát biztosítsunk a vágyainknak. Ilyen módon, hitet formáljunk az elménkben, hogy a leírt módon az, a megvalósulás lehetőségét tartsa fenn számunkra. Éppen azért, hogy a hitünk tárgyát vagy eseményét is megismerhessük ez által. Az objektív valóság tudatosan megváltoztatott részeként.
Így a tapasztalat lehet csak, a reális megismerés célja. De az objektív érzékszervi megismerés lehetőségét, a szubjektív lelki beleélés lehetősége, csak erősíteni tudja. Így a szubjektív megismerés, már éppen arról a változtatásról szól, amit a vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni a valóságunkban. Ezért, a mielőbbi megvalósulás érdekében, éppen a hitünket kifejező szubjektív megismerés lehetőségét érdemes szorgalmazni. Amelyben az értelmes terveink jutnak ideális módon kifejeződésre, a tudatos elménkben.
A hit tehát, egyáltalán nem tréfa. Mert a rosszul kialakított hiteink teszik tönkre az életünket. Mégpedig az által, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkra aktivizált negatív lelki érzéseink, pszichoszomatikus betegségeket alakítanak ki a szervezetünkben, és az egyéb életkörülményeinket is tönkreteszik. Mindazt, amit szeretettel felépítettünk magunknak. Az életnek ezt a részét, már szinte mindenki ismeri.
Ha pedig, hol pozitív, hol meg negatív hiteket formálunk az elménkben, akkor erős hullámvölgyeket tapasztalhatunk meg a sorsunkban. Amelyben van boldogság is olykor, meg boldogtalanság is bőséggel. Ha azonban, mindig kellemes szellemi gondolatokra aktivizált pozitív lelki érzésekkel formálunk az elménkben pozitív hiteket, akkor a megtapasztalás is többnyire pozitív lesz. Ezért, mindenki saját maga dönt a sorsa felett.
Ha probléma elé állít az élet, akkor arra figyelj, hogy mielőbb a számodra helyes megoldás szellemi gondolatai felé fordítsd az elméd figyelmét. Mert amíg, a probléma feltételeivel küszködik az elméd, addig csak kellemetlen szellemi gondolatok uralhatják az elmédet. Negatív érzéseket aktivizálva. De amint, már megoldás-centrikus módon használod az elmédet, akkor azt, kellemes szellemi gondolatok fogják uralni. Pozitív lelki érzéseknek biztosítva, a sorsod formálására érdemes lehetőséget. Mert ez, az örömeid forrása. Ha pedig, folyamatos örömben élsz, mert mindig ezt az alapelvet követed, akkor már boldogságban élhetsz. Mert a boldogság nem más, mint az örömök folyamatossága az életedben.
Ezért a megismerés célja az, hogy boldog legyél. Hogy ha az objektív megismerés nem tesz boldoggá, mert problémát ismertet meg számodra, akkor a szubjektív megismerés lehetőségével, olyan hiteket formálj az elmédben, amelyek megvalósulása mégis boldoggá tehet. Mert a számodra ideális megoldások előfeltételezésével, és annak mentális szintű megtapasztalásával, a boldogságod objektív állapota megvalósítható. Ez csupán hit kérdése. De, nem igazán hihetsz abban, amit nem tudsz, a képzeleteddel valóságosnak kifejezni az elmédben. Valamint ott, mentális tapasztalatot szerezni a képzeleted szerint kialakított vágyaid tárgyáról vagy eseményéről.
Ezért, bátran képzelj el magadnak egészséges testi állapotot. Bátran képzelj el másoknak egészséges állapotot. Bátran képzelj el magadnak anyagi bőséget. Bátran képzelj el másoknak anyagi bőséget. Bátran képzelj el magadnak ideális társas kapcsolatokat. Vagy bátran képzelj el másoknak ideális társas kapcsolatokat. Majd a lelkeddel, éld bele magad az elképzeléseidbe. Azzal, még jobban realizálhatod önmagad számára. Ha azt érzed, hogy közben örömélmény tölti el a szívedet, akkor már, szinte teljesen biztos lehetsz a megvalósulásban. Mert az ilyen módon kifejezésre juttatott hited, azért valósul meg számodra, hogy megismerhesd és megtapasztalhasd a hited által kialakult vágyad tárgyát vagy eseményét.
Matécz Zoltán
2020.11.10.
