Jövő.
Az idő, a múlt felől, a jelenen keresztül, a jövő felé halad egyenletesen. Ezt mutatja az óránk. De a múltat és a jövőt viszonyítani, csak a jelenben tudjuk. Itt és most. Ezért múlt és jövő, csak az emlékeinkben létezik. Amelyben a múlt, a már megtapasztalt emlékeinket képezi. Míg a jövő, az előre elképzelt emlékeinket. Ebből az is következik, hogy jövő, az gyakorlatilag nincs is. Csak reális jövőképünk lehet. Ésszerű elvárásunk a jövőt illetően. Terveink, amelyek a jövő várható eseményeire mutatnak.
A magyar nyelv azt mondja, hogy a múlt, az csak volt. Vagyis, nincsen meg a jelenben. A jövő, az csak lesz. Vagyis, szintén hiányzik a jelenből. Mert, kizárólag a jelen van, itt és most. Ebből kifolyólag, az anyagi események folyamatosan megtörténnek. Azok részeseményei szép sorban, egymás után. Ennek az anyagi szintű folytonos eseményszerűségnek a részét képezi, az emberi élet is. Ezért számunkra a jelen, azt az aktuális pillanatot jelenti, amikor viszonyítani tudjuk a körülöttünk zajló eseményeket. Illetve azt a pillanatot, amikor viszonyulni tudunk az anyagi események folytonosságához.
Azért, mert erő vagy energia hatását, csak a jelenben tudunk aktivizálni. Mert, csak itt és most, a jelenben van meg a lehetőségünk arra, hogy az események folytonosságával egyidejűek legyünk. Így a múltba vagy a jövőbe invesztált hatásaink, elvesznek számunkra. Teljesen feleslegesek. Vagyis, csak a jelenre koncentrált hatásaink fognak hasznosulni számunkra. Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy aki a múltban vagy a jövőben él, addig teljesen elfecsérli a jelenét. Mert az élet, mindig a jelen eseménye.
A múltat, azok a részpillanatok alkotják, amelyekre visszaemlékszünk. Mert a memóriánkban tárolt emlékeink képezik a múltunkat. Az emlékeinket, időrendi sorban tárolja a memóriánk, ahol a szellemiségünk a mentális raktárkezelőnk. Jó raktárosként a szellemiségünk, folyamatosan figyeli a mentális raktárkészletét. Vagyis, szinte mindig a múltban jár. Az emlékeink között. Ilyen módon, az életünk már megtapasztalt részpillanatai, állandóan előtte vannak. Ez a mentális élmény biztosít számunkra, reálisnak látszó időérzetet. Így az idő, szellemi termék számunkra. Csak a lelki jelenlét számít. Mert a viszonyítást végző lelkünk, mindig a jelenben aktív.
A szellemiségünk tehát, folyamatosan figyeli a mentális raktárkészletét, és ha talál közöttük logikai ellentmondást vagy hiányosságot a memóriánkban, máris átküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk ébred naponta. Ha a tudatos elménk számára, fontos a szellemiségünk által átküldött gondolat, akkor lelki érzésekkel támogatva, mint új emléket küldi vissza a memóriába, további tárolás céljából. Ha az elménk számára nem volt fontos a szellemi gondolat, akkor hamar feledésbe is merül. Akár, pár másodperc alatt is. Bőven elég, ha az elménk közben, valami másra válik tudatossá.
Egészen más a helyzet, a jövővel kapcsolatban. Mert jövő, az nincsen. Csupán terveink lehetnek a jövőre nézve. Olyan tervek, amelyek megvalósulási lehetőségeket jelentenek számunkra, és ha valóban bekövetkeznek azok az elvárásaink szerint, akkor részt tudunk venni az események elvárt folyamatában. Tervszerű módon. Az értelmes ember, ilyen hosszú távú terveket dédelget magának az ünnepnapokra, a nyaralásra, vagy az élete egyéb olyan fordulópontjának az eseményeire, amit szeretne majd megtapasztalni. Hetekre, hónapokra, vagy évekre előre vetítve. Addig azonban, az élete jelenben zajló menetét, éppen arra szenteli, hogy tudatosan felkészüljön a tervezett esemény bekövetkezésére. Ez, szinte mindenki számára természetes folyamat.
Pedig, a rövidebb távú terveinket is, éppen ilyen módon kell kialakítanunk magunknak. Mert, ahogyan a távoli jövő nincs meg a jelenünkben, úgy a következő pillanat, perc, óra, vagy nap sincsen előre meghatározva. A következő pillanat eseményeit, nehéz előre megtervezni, mert szinte ugyanazt az aktív pillanatot képezi, amelyikben éppen cselekszünk. Ezért, abban ösztönösen kell részt vállalnunk mindig, spontán módon. Egyenletesen összehangolva a cselekedeteinket, az éppen zajló események folyamataival. Ilyen módon kell, megélni az adott pillanatot. A lelki jelenlét szintjén.
De a következő percet vagy órát, már előre meg kell terveznünk. Ezek többnyire, a napi rutinunk részei. Ezért, fel sem merül bennünk az, hogy azok is tervszerű módon alakulnak az életünkben. Mert a tudatos cselekvés, már eleve tervszerűséget biztosít a tetteinknek. De mivel megszokásból, rutinszerűen végezzük azokat, ezért azok előre megtervezett jellege, nem is nagyon tudatosodik az elménkben.
De a következő napot, éppúgy előre meg kell tervezni. A jelent arra kell használni, hogy tudatos tervet kell készítenünk arról, hogy az előttünk álló eseményekben, amelyek nyilván be fognak következni hogyan, milyen módon szeretnénk majd részt vállalni. Természetesen, belátom azt, hogy a pillanat hevében, nagyon nehéz a következő percet vagy órát előre megtervezni, de a következő nap eseményeit mégis, előre megtervezett módon élhetjük. Ha esténként, elalvás előtt, miközben végiggondoljuk a napunk megtapasztalt eseményeit, a másnap várható eseményeit is elképzeljük magunknak előre olyannak, amilyennek szeretnénk megélni azt.
Olyankor tulajdonképpen, előre megtervezzük magunknak azt, hogy mi történjen velünk majd napközben. Így a tudatos elménkben formált elképzelésünk mentális formái, előre mennek az időben, az anyagi események elé, és beállítják számunkra azokat a lehetséges paramétereket, amit szeretnénk megtapasztalni. Ilyen módon, az előre meghatározott mentális feltételeink, megtapasztalható lehetőségek formáját fogják ölteni számunkra, az anyagi események folytonosságában. Így működik a hit.
Az anyagi események ugyanis, elektromos jellegűek. Amelyek a mágneses alapú tér és idő törvényszerűségei miatt történnek folyamatosan. Amit a mágneses alaphalmaz induktív módon tart fenn. Így az objektív elektromos anyagi megnyilvánulások, mint folyamatos események, a mágneses alapú szubjektív valóságban történnek, induktív hatásra. De a terveinket képviselő szellemi gondolataink, nem anyagi tényezők. Hanem, agyi mágneses hullámok. Ezért, a mágneses térben, az elektromos anyagi események elé tudnak menni a terveink, és induktív módon befolyásolhatják annak lehetséges folyamatát.
Vagyis, a szellemi gondolatainkkal tudatosan összekapcsolt lelki érzéseink, mint a mi személyes hiteink, agyi mágneses hullámokként alkalmasak arra, hogy a mágneses térben, a jelenben zajló események elé menjenek, és induktív hatással befolyásolják, azok történéseinek a folytonosságát. Mégpedig, a hitünkben megfogalmazott vágyaink szerint. Olyan lehetőségeket biztosítva számunkra, amit a vágyaink szerint tudatosan határoztunk meg, a hiteinket kialakítva.
Mert a jövő, nincsen előre megírva. Nekünk kell azt megírni, napi szinten. Hogy a sorsunk, ne a mások hitében formált elvárásaik alapján alakuljon hanem, éppen a saját elvárásainkat kövesse. Ezért az esti imánknak, éppen arról kell szólnia, hogy előre megtervezzük a másnapi elvárásaikat. Gyakorlatilag, felkészítjük magunkat, a következő nap eseményeinek az elfogadására. Vagyis arra, hogy az általunk meghatározott mentális feltételek alapján alakuló lehetőségekkel, igenis tudjunk időben élni.
Amíg a mások elvárásai szerint kell élnünk, addig csupán elszenvedjük azt a sorsot, amit meg kell élnünk. Mert az életünk anyagi feltételeit, mások határozták meg számunkra. Ha azonban, napi szinten, mi magunk írjuk a sorsunkat, akkor a szenvedésnek vége. Mert az életünk sorsszerű menete, a mi saját elvárásainkat fogja megvalósítani. Természetesen, mindig lesznek benne olyan momentumok is, amelyek a mások elvárásai szerint alakulnak, de közben, a mi saját elvárásaink is felszínre kerülnek. Ilyen módon, van lehetőségünk választani, hogy melyik feltételrendszert követjük a tetteinkkel.
Nem kell aggódni, mert ha nem követed mások elvárásait, akkor majd lesz más, aki a helyedbe lép, és követni fogja. Olyan, aki nem tervezte meg előre a másnapját, és örül a mások elvárásainak is. Aki számára, az is kifizetődő cselekedet. Így él ma, a munkavállalók kilencven százaléka. Mert talán, csak tíz százaléka elégedett a munkahelyével, és a munkája anyagi feltételeivel. A többi ember, kényszerként éli meg. Ismerős valahonnan?
Ezért, amikor esténként imádkozol, és a másnapi elvárásaidat fogalmazod meg a vágyaid szerint, akkor ne Istenhez beszélj, hanem Istenként határozd meg azt, hogy mit szeretnél megtapasztalni. Mert a lélek által, minden embert Isten éltet. Így téged is. Ezért, a vallásos tanításokkal ellentétben, ne Istenhez könyörögj, hanem Istenként döntsd el azt, hogy milyen tapasztalatok eseményeire van szükséged. Jézus értelmes tanítása alapján. Mert Jézus azt tanította, hogy az ember maga, Isten temploma. Mert a lélek által éltet bennünket.
Tulajdonképpen azt, hogy a folyamatosan zajló teremtésben mi legyen, csak Isten határozhatja meg. Mivel azonban, a lélek által Isten éltet minden embert, ezért az ÁMEN kifejezéssel, tudatosan hozzájárul ahhoz, amit az elménkben lát. Mert az ÁMEN, azt jelenti, LEGYEN. Amíg könyörögsz Istennek, addig egy hiányt fejezel ki, amire gyakorlatilag, ÁMENT mondasz. Vagyis, a hiányod további folytonos mivoltát engedélyezed. Amint azonban, Istenként juttatod kifejezésre a vágyaidat, olyan hiteket formálsz magadnak, amelyben az anyagi valóság folyamatos eseményiben, éppen a hited mentális feltételei fogják, a megtapasztalható lehetőségeid formáját ölteni.
Az induktív viszonyt, az abszolútnak tekinthető mágneses valóság biztosítja. Amelyben a relatív anyagi fogalompárok értelmüket veszítik. Ezért, sohase azzal foglalkozz szellemi szinten, amit nem szeretnél megtapasztalni, hanem kizárólag azzal, amire valóban vágysz. Amíg a vágyaidat követed, addig a lelked által benned élő Isten akaratát fejezed ki, szellemi szinten.
Ha meg akarsz gyógyulni, ne a betegség megszűnését kérd, hanem az egészséget. Ami örömöt okoz számodra. Ha okos akarsz enni valamiben, ne a felmerült mentális problémát feszegesd, hanem egyszerűen, a megoldásokról szóló gondolatokat kérd. Hogy örömöt okozzon számodra. Ha anyagi gondokkal küszködsz, ne a szegénység felszámolását kérd, hanem a bőséget. Aminek örülni tudsz. Ha szingli vagy, ne panaszkodj, hanem hozzád illő társat kérj magadnak. Akivel folyamatos örömökben élve, megtapasztalhatod a boldogságot. Ha vizsgáznod kell valamiből, akkor ne könyörögj azért, hogy átmenj, hanem képzeld el a sikeres vizsga örömökkel teljes eredményét. Stb.
Ebből kifolyólag, mindig azt képzeld el valóságosnak, ami a vágyaid szerint, örömöt okoz majd számodra, ha megvalósul. Soha se unatkozz. Mert unatkozni, mindig csak a jelenben lehet. Amikor unatkozol, a helyett inkább, képzeld el a jövőd, vágyaid szerint elvárható eseményeit. Mert, amíg a vágyaidat fejezed ki a szellemi gondolataid segítségével, addig azzal kötöd le az elméd figyelmét, amit szeretnél megtapasztalni. Vagyis addig, midig szeretetben élsz.
Ne ítélkezz soha. Mert amikor megítélsz valakit, olyan hittel fejezed ki azt, ami meg fog valósulni legközelebb is. Mert az ítéleted, a teremtésed mentális része. Ami megvalósulás felé fog törekedni. Ezért, csak pozitív ítélettel illess bárkit. Mert, mindenkinek van valamilyen tulajdonsága is, amit dicsérni lehet. Mert, a mindenkori ítéleted határozza meg azt, hogy ez után, hogy fog viselkedni veled szemben. Ezért, ha nem is tudod megdicsérni, legalább álld meg. Hogy a következő találkozásotok alkalmával már, áldásos legyen a kapcsolatotok.
Azért kell a lelki vágyaidról, szellemi szinten elképzelést formálnod, mert a lelki érzésed, csupán egy frekvenciális rezgés. Míg a szellemi gondolataid által, mentális formát alkothatsz a lelki érzésed számára. Azaz közös mentális egységben rögzített hitté alakíthatod, a vágyad szerinti lelki érzésedet, és a róla szóló szellemi gondolatodat. Mint agyi mágneses hullámot képező hited már, a memóriádba kerülhet, végrehajtás céljából. Ahonnan a valóságod induktív befolyásolási lehetőségei aktívak lehetnek.
Mert a hit, olyan reális elvárás a jövőre vonatkozólag, ami még nincsen meg a jelen pillanatának az eseményei között. De az elménkben már, valóságosnak láttuk. Ezért, már bizonyosságunk lehet a felől, hogy meg fog valósulni az életünk eseményei között. Főképpen, ha tudjuk azt, hogy az elménkben formált hiteinkkel, éppen mi magunk írjuk a sorsunkat.
Ha tehát, nem tetszik neked az a sors, amit meg kell élned, mert nem a te elvárásaidat tükrözi, akkor képzelj el magadnak olyan sorsot, amit a vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. Mert a megtapasztalható valóságod, olyan valós előfeltételezések alapján fog alakulni, amit a hiteidbe ágyazva, előre meghatároztál magadnak.
A vágyaid tehát, a lelked által benned élő Isten akaratát tükrözve, olyan mentális feltételek képzeletbeli kialakítására késztetnek téged, amelyek lehetőségek formáját öltve fognak jelentkezni, az objektív anyagi valóság eseményei között számodra. Ilyen módon, a jövődet biztosító sorsodat, te magad írhatod.
Amikor a vágyaink rendre megvalósulnak, akkor eljutunk egy, már vágyak nélküli tudati állapotba. Ahol az Istennel való egylényegűségünk élményét megtapasztalhatjuk. Mint, a buddhista tanok szerint. Azzal az alapvető különbséggel, hogy nem kell a vágyainkról lemondanunk. Mert már tudjuk azt, hogy a vágyaink, mindig a jövőre irányuló elvárásaink. Ha rendre meg tudjuk őket valósítani, akkor annak az élménye, mindenképpen Istenhez, a teremtőhöz fog vezetni bennünket. Mert a vágyaink megvalósulási előfeltétele azon múlik, hogy a tudatos teremtés mentális lehetőségével, hogyan tudunk élni.
Ennél fogva, csak olyan ember fél a jövőtől, aki számára bizonytalan marad az. Aki a jövőre irányuló vágyait, el tudja képzelni valóságosnak, olyan mentális feltételeket rendel a tudatos teremtés hatáskörébe, amelyek megvalósítják számára a vágyott dolog vagy esemény megtapasztalható valóságának a lehetőségeit. Így a várható sorsába, olyan jövőt szervez magának tudatosan, amit szívesen lehet megélni. Ami örömöt okoz számára, minden esetben. A folyamatos örömélmény pedig, maga a boldogság.
A tudatos teremtés folyamatos gyakorlásával, először a teremtővel való egylényegűségünket tapasztalhatjuk meg. Amikor önmagunkkal szemben, már nincsenek vágyaink, akkor a rokonaik, az ismerőseink, és kollégáink felé irányíthatjuk a teremtői képességünket. Az ő életüket is rendbe rakva ez által. Ilyen módon, az emberiség velünk kölcsönhatásban lévő részét szolgálva. Ebben a szolgálatunkban, a szeretet fog érvényesülni. Vagyis, maga az Isten. Mert, amikor már, más emberek lelkéből is, a kisugárzó boldogság fedezhető fel, az stabilizálja számunkra is az igazi boldogságot.
Mert Isten, nem lehet, csak egy emberben boldog. Hiszen, minden embert, az Isten élteti. Épp úgy, mint bennünket. Ezért, az értelmes ember, csak akkor lehet igazán boldog, amikor a többi embertársa is boldog már, a saját életközösségében. Amit a család, a rokonok, a barátok, az ismerősök, és a kollégák jelentenek. Ezért én, egy ilyen boldog jövőt kívánok, minden kedves olvasómnak.
Matécz Zoltán
2020.11.25.
