Önkifejeződés.
A kommunikáció alapja az, hogy értelmes módon ki tudjuk magunkat fejezni. De az egészséges ember, eleve hármas felépítésű. Test, lélek, és szellem alkotja. Mint három, elég jól meghatározható, dimenzionálható egység, amelyek egymás nélkül nem képesek bennünk az értelmet megnyilvánítani. A növényeknek és az állatoknak, csak testi és lelki megnyilvánulásuk létezik. Ezért, az ő önkifejező képességeik látszólag, erősen korlátozottak. Mert, csak ösztönös jelleget mutatnak.
Test, lélek, és szellem hármas egysége alkot tehát bennünket. A test, elektromos anyagi megnyilvánulás, ami az életünk végéig képes változni. Azaz relatív adottságunk. A szellemiségünk, a mi belső elektromos adottságunk, ami az agyunk tudatalatti részében honos memóriánk mentális raktár-kezelője. Ami szintén relatív tényező az életünkben. Mert az életünk végéig képes változni. Személyes gondolatokként, elektromos impulzusokat küld a tudatos elménkbe.
Viszont a lelkünk olyan, számunkra külső, asztrális forrásból származó adottságunk, amelyik egy kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciájaként biztosítja, induktív módon az életünk energiáját. Ezért, abszolút jellegű az életünk végéig. De a lelki érzéseink már, olyan induktív módon generált elektromos hullámaink, amelyek a lelkünk rezgéseit képesek közvetíteni, az agyunk tudati része számára. Az elménkbe. Oda, ahol a szellemi gondolataink is tudatosodhatnak.
Bár a tudatos elménk, az elektromos tulajdonságokkal rendelkező agyunk anyagi része, de egy olyan biológiai szintű szerkezet, amelyik mágneses hullámok kialakítására képes. Attól függően, hogy milyen szellemi információk, és lelki rezgések tudatosodnak benne. Mert az elménk feladata éppen az, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeiből, és a lelki érzéseink hozzá csatolható rezgéseiből, sajátságos agyi mágneses hullámokat alkosson. Ezek a sajátságos agyi mágneses hullámaink, a mi hiteink. Amelyek közösített agyi mágneses hullámokként már, a személyes szándékainkat fejezik ki. Azt a szellemi szinten formált akaratot, amihez a lelkünk is tudatosan hozzájárult az elménkben.
Mivel az ember, hármas felépítésű, ezért háromféle kifejezési módja is létezik. A testünk kifejezési módját nevezzük testbeszédnek. Mivel a mágneses alapú lélek élteti a testünket induktív módon, ezért a testbeszéd, a lélek által generált elektromos lelki érzések által alakul ki. Ennél fogva, sokszor teljesen független, a szellemi szinten kimondott szavainktól. Ezen az alapvető észrevételen alapulnak, a hazugságvizsgáló készülékek. Amelyek éppen azt figyelik, mérik, hogy a szellemi gondolataink tudatos kijelentései közben, milyen válaszreakciókat produkál a testünk. Mert a lélek, nem képes hazudni, ezért egy valótlan állítás következtében a testbeszédünk izomválaszai, ellenkeznek a szellemi szinten kimondott szavaink igazságértékével. Így a testbeszéd végül is, a mágneses alapú lélek közvetlen biológiai szintű elektromos üzeneteit hordozza. Amit, induktív módon kényszerít a lelkünk, a testünkre.
Ezzel szemben a szellemiségünk, mint a memóriánk mentális raktár-kezelője, csak olyan információk alapján képes gondolatokat formálni, ami már tapasztalati szintű emlékként, a memóriánkba került. Jó raktárosként, állandóan ellenőrzi, az időrendi sorban eltárolt mentális raktárkészletét. Amint talál egy logikai hibát vagy hiányosságot, annak az informatív értékét, azonnal átküldi elektromos jelként az elmébe, tudatosodás céljából. Ez a gondolati szintű elektromos agyi jel, mint egy sajátságos mágneses hullámhossz tudatosodik az elménkben. Amelyik, ha nem fontos számunkra, szinte azonnal feledésbe is merül. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk ébred napi szinten.
Amelyik szellemi gondolatunk fontos számunkra, ahhoz a lelki érzésünk elektromos rezgését csatolja az elménk. Vagyis, a szellemi szintű gondolatunk informatív értéke, mint agyi mágneses hullámhossz, a lelki érzéseink elektromos rezgései által, sajátságos mágneses frekvenciaértékekhez jut az elménkben. Ilyen módon hitté, azaz sajátságos agyi mágneses hullámmá alakulhat, a lelki érzésünk és a szellemi gondolatunk mentális egysége. Olyan agyi mágneses hullámmá, amit már az elektromos tulajdonságú testünkön kívülre vetíthetünk, projektálhatunk, végrehajtás céljából.
Így a mentális projekció, éppen azt jelenti, hogy a tudatos elménkben kialakult hiteinket, kivetíthetjük az elménkből, és azok, mint sajátságos agyi mágneses hullámok, a megvalósulás felé fognak törekedni. Mert a mágneses alaphalmazban, megkeresik a hullámhosszuknak megfelelő, de teljesen azonos hullámhosszúságú, jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat, és azokat fogják a megvalósulás érdekében aktivizálni. Amely kozmikus szintű mágneses hullámok, a vágyaink hitünkbe foglalt tárgyát vagy eseményét fogják számunkra megvalósítani, induktív módon. Ez a tudatos teremtés gyakorlati folyamata.
Mert az abszolút létezés, eleve kétféle valóságra bontható elvileg. Az elektromos anyagi részhalmazok által fennálló objektív valóságra, és a mágneses alaphalmaz által biztosított szubjektív valóságra. A mágneses alaphalmazt, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes halmaza alkotja. Ebből, és ebben nyilvánultak meg, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok.
Ezért, az objektív anyagi minőségek atomi szintű szerkezeteit, éppúgy a mágneses alaphalmaz szubjektív valósága tölti ki belül, mint ahogyan körülöleli azokat kívülről. Vagyis mozgási, létezési teret, a szubjektív valóság biztosít, az objektív valóság megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazai számára. Ezért számunkra az elektromos és a mágneses adottságok, együtt mutatkoznak meg. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy kétféle, ellentétes tulajdonságú halmaztípus állandó viszonyáról van szó.
Ennél fogva, ahogyan tudatosodik az értelmes emberben az, hogy a természet részét képezi akkor is, ha a természettől elkülönült otthonokban él, éppen úgy tudatosítani kell magunkban azt is, hogy elektromos anyagi részhalmazokként, a mágneses alaphalmazban élünk. Ahol a hitté formált szellemi gondolataink és lelki érzéseink agyi mágneses hullámai, mágneses aktivitást képesek kiváltani, a kozmikus szintű mágneses hullámok birodalmában.
A lélek tehát, a testbeszéden keresztül, közvetlen módon hajtja végre a kommunikáció feladatát. Mert a lelkünk, a mindent tudás mágneses birodalmában tudatos. Ezzel szemben, a szellemi gondolataink által formált tudatos szavainkkal, csak a relatív azaz, részleges ismeretekkel rendelkező memóriánkban kereshetünk választ, a számunkra feltett kérdésekre. Amelyek, vagy az erősen korlátozott ismereteink miatt, vagy pedig, a hamis szándékaink végett, nem képesek a feltett kérdésekre olyan válaszokat adni, amelyek a lelkünk szerint adható teljes igazságot fejezik ki.
Így a lelkünk, testbeszédben viszonyítható izomtevékenységei, és a szellemi gondolataink által kimondott szavaink, olyan egyértelmű ellentéteket produkálnak, amit a hazugságvizsgáló készülék képes kimutatni. A hazugságvizsgáló készülék pedig, azért nem általánosan elfogadott igazságügyi műszer, mert nem tud különbséget tenni az ismerethiányból adott hamis válasz, és a nyilvánvaló hazugság között. Mindenesetre, a készülék arra mégis tökéletesen alkalmas, hogy egyértelműen kimutatja azt, hogy az agyi mágneses hullámaink és a testbeszédünk elektromos jelei között, állandó induktív viszony áll fenn.
Mert a testbeszédünk, a lelkünk közvetlen üzeneteit képviseli. Míg a kimondott szavaink által közvetített hiteink, mint sajátságos agyi mágneses hullámaink, csak olyan lelki aktivitást képesek produkálni, amit szellemi szinten befolyásoltunk. Így a hazugságvizsgáló készülék tulajdonképpen, a hiteinkkel kifejezett szavaink és a testbeszédünk között kialakult lelki aktivitás különbségét mutatja ki. Vagyis, a szellemi gondolatainkkal befolyásolt, közvetett lelki aktivitásunk, és a testbeszédünkben megnyilvánuló, közvetlen lelki aktivitásunk közötti különbséget méri.
Ebből az is azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a testbeszédünk közvetlen lelki aktivitásától eltérő módon, akár közvetett formában is megjelenhet a lelki aktivitásunk a hitünkben. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolatainkkal, befolyásolni tudjuk a hiteinkben kódolható lelki érzéseinket. Akár, az alapvető lelki érzéseinkkel, teljesen ellentétes módon is. Vagyis, az a szellemi aktivitásunk, amelyikkel a hiteinket formáljuk, bármilyen módon képes a lelki aktivitásunkat kifejezésre juttatni. Vagy másképpen fogalmazva, a testbeszédünket kifejezésre juttató közvetlen lelki aktivitásunk, és az elménkben tudatosodó közvetett lelki aktivitásunk, csak akkor lehet teljesen szinkronban egymással, ha a tudatos szellemi gondolataink nem korlátozzák azokat.
Vagyis, ha tudatos meditatív elmeállapotban vagyunk. Amikor a szellemi gondolataink aktivitását szándékosan kiiktatva, kizárólag a lelki aktivitásunkra tudatos az elménk. Amikor meditatív elmeállapotban, a lelkére tudatos az elménk, akkor gyakorlatilag, a sajátságos kozmikus mágneses hullámunk frekvenciájára válunk tudatossá. Amely frekvenciát, egy sajátságos kozmikus mágneses hullámhossz közvetít hozzánk. Amelynek, reánk irányuló kozmikus szintű informatív értéke van. Így a lelkünk kozmikus frekvenciájára tudatos elménkkel, az ő saját hullámhosszán keresztül, a kozmikus tudatú abszolút Elmébe tekinthetünk, meditatív elmeállapotban.
Mert, az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolva, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon, az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, abszolút Elmének, és szintén abszolút Memóriának. Ennek az abszolút Elmének és Memóriának az Öntudata, szintén abszolút értékű, amit Forrásként vagy Istenként szoktak emlegetni. Így én magam, erre a kozmikus szintű abszolút Öntudatra, Istenként fogok hivatkozni a továbbiakban.
Isten tehát, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk által éltet bennünket, amit léleknek nevezünk. Így a nem tudatos, azaz reflexszerű izomtevékenységeink révén, olyan testbeszédet folytatunk, ami a szellemi szintű akaratunktól független. Ezért ahhoz, hogy a mentális szellemi képességeink és a lelki érzéseink közös akaratot képviseljenek, mindig a gondolatainkat kell tudatosan befolyásolni. Mert a valóságunkat formálni képes lelki érzéseink hatásfokát, éppen a vágyainktól eltérő kellemetlen szellemi gondolataink ronthatják le. Amíg nincsenek szinkronban, a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseinkkel.
Ami azt jelenti, hogy csak a pozitív lelki érzéseink méltóak a teremtésre, amit a sorsunk alakulása fog eredményezni. Mint a hiteink megvalósult, manifesztálódott, teremtett részletei. De, minél jobban eltér a szellemi gondolataink minősége, a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseink mentális kifejeződésétől, annál alacsonyabb rezgésre kényszerítik azokat, és így, annál negatívabb rezgéstartományú lelki érzésekké válnak azok számunkra.
Tulajdonképpen, ezt gyakorolja, szinte minden ember manapság. Hiszen a szellemi szintű műveltségünk, éppen arra biztosít számunkra óriási lehetőséget, hogy mindenki a saját feje után mehessen. Csakhogy, amíg a szellemi gondolatainkkal irányítjuk a lelki érzéseinket, addig azok, mindig korlátozott lehetőségeket tudnak csak biztosítani számunkra. Akármi is a vágyunk. Mert, a szellemi gondolataink is korlátozott mentális tudást képviselhetnek. Akármilyen művelt is az ember.
Ahhoz, hogy sokkal jobb eredményeket érjünk el a sorsunk alakításában, éppen arra van szükségünk, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel, a lelki vágyunkat képzeljük el, már megvalósult dolog vagy esemény képében. Akkor ugyanis, nem mi irányítjuk a lelki érzéseinket, hanem a lelki vágy érzését kifejezésre juttatva, mentális értelmet adunk a vágyunknak. Mert a lelki vágy érzésként, csak egy idea rezgési állapota. Egy olyan frekvencia, amelyiket még nem irányít, a szellemi gondolatok által biztosított vektoriális jellegű hullámhossz. Így az értelmes szellemi irányításunk nélkül, a vágy frekvenciális rezgése elhal. Teljesen feleslegessé válik.
Ezért, a szellemi gondolataink segítségével, olyan hullámhossz paramétereket határozunk meg, amelyiknek a vektoriális irányába, a vágyunkban észlelt lelki érzésünk frekvenciája fogja alakítani, a megtapasztalható sorsunkat. Másképpen fogalmazva, a hitünk agyi mágneses hullámában, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt az ideális formát, amit a frekvencia energiaértéke, induktív munkát végezve, az életünk megtapasztalható eseményeiben nyilvánít meg.
Ha tehát, nem pusztán okoskodunk, hanem a lelki vágyunk érzéseit fejezzük ki a szellemi gondolataikkal, akkor olyan valóság előre megtervezett képének a feltételeit vetítjük az anyagi események elé, amelyek kialakíthatják számunkra, a vágyott dolog vagy esemény, létezési jogosultságát. Mert a mágneses tulajdonságok, nem tartoznak az elektromos anyagi valóság törvényszerűségei alá. Hanem attól függetlenül tevékenykedhetnek, a tér és az idő objektív határait túllépve. Mert a térnek és az időnek az alapját, éppen a szubjektív tulajdonságú mágneses alaphalmaz biztosítja, az objektív valóság számára.
Ha a lélek által, Isten élteti az értelmes embert, akkor a vágy lelki érzésében tulajdonképpen, Isten akaratára válunk tudatossá. Isten közvetlen akarataként tehát, a vágy olyan lelki érzés, amit a szellemi gondolatainkkal kell kifejezésre juttatnunk, a képzelet segítségével. Aki hisz, az ilyen módon tudatosodó Isteni vezetésben, annak számára, nem probléma elképzelni valóságosnak azt, ami a felmerült problémája lehetséges megoldásaként, a vágyában már tudatosodott. Ezért a szellemi gondolatainak az informatív értékeit arra használhatja, hogy a lelki vágya reális képét kialakítsa az elméjében. Mentális hullámhosszt biztosítva ez által, a már meglévő lelki érzés frekvenciális rezgéseinek.
Isten pedig, aki az elménkben formált tudatos elképzelésünket szemléli, örömérzéseket biztosít ehhez a mentális képi formához. Vagyis, feltölti azt, teremtésre méltó pozitív lelki erőhatásokkal. Mert a vágy megvalósult szellemi képét látja benne. A saját rezgésbéli akaratának a mentális formáját. Amely örömérzések, a hitünk frekvenciális értékét fokozva, a megvalósulást fogják eredményezni számunkra.
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor a legtöbb ember, nem látja tisztán a megoldás útjának a részleteit. Ezért a lelki vágyára sem fókuszál megfelelő módon. Ilyen módon, a lelki vágy frekvenciális rezgése hamar elhal. Mert nincsen számára olyan mentális hullámhossz, amelyik megfelelő módon irányítaná a megvalósulás felé. Mert szellemben, nem foglalkoztunk megfelelő módon a vágyunkkal. Hanem azzal ellentétben, olyan szellemi feltételeket határoztunk meg önkényesen, amilyen mentális lehetőségek kínálkoztak számunkra, a memóriánkban megfogalmazható gondolatainkkal.
Ilyen módon, a számunkra jó, vágyunk szerinti megoldást felülbírálva, saját megvalósulási utat jelölünk ki magunknak. A szellemi gondolataink aktivitásával felülbírálva Istennek, a vágyaink szerint meghatározott akaratát. Márpedig, hiába imádkozza valaki napi szinten, hogy „Legyen meg a Te akaratod, …„ ha a vágyaiban tudatosodó Isten akaratot, nem fejezi ki érdemben, a szellemi gondolatai segítségével.
Isten, nem hagy téged cserben. Mert amikor probléma elé állít az élet, akkor Ő, mindig küld neked egy lelki vágyat. Ami a te megváltód. Ami a számodra helyes megoldásra irányul. De szellemi szinten, neked kell a képzeleted segítségével, olyan agyi mágneses hullámhosszt biztosítani a vágyad rezgése számára, amelynek mentén, a lelki érzéseid frekvenciális rezgése, a megvalósulása felé haladhat.
Az elménk tehát, az a mentális központunk, amelyben tudatosodva, megtapasztalhatjuk Istent. Valamint, Isten is megtapasztalhatja az emberi mivoltunkat. De ahhoz, hogy ez a mentális viszony, konstruktív legyen számunkra vagyis, építő jellegű, nekünk kell a szellemi gondolatainkat, az Isteni akarathoz igazítani. Amit Isten, a lelki vágyainkban fejez ki.
Ide kívánkozik az elfogadás kérdése. Amikor akármit, valamit, vagy bármit elfogadunk, akkor azzal szemben, felszabadítjuk magunkat a szellemi szintű ítéletalkotás kényszere alól. Mert az ítélet minden lehetséges formája, a mentális szintű korlátozottságunk miatt, mindenképpen kötöttséget biztosít számunkra. Na, már most, ha a lelki vágyunkat nem fogadjuk el feltételek nélkül, hanem valamilyen ellentétes értelmű szellemi gondolatokat dédelgetünk inkább, akkor az azt jelenti, hogy Isten akaratát bíráltuk meg. Istennel szemben tehát, erősen korlátozottak lettünk.
Ez a mentális szellemi korlátozottságunk, az Istennel szemben elkövetett bűnünk. Mert, amíg nem követjük Isten vágy szerinti akaratát, addig bűnben élünk. A bűneink bére pedig, éppen az a valóság, amit a hiteinkbe ágyazott szellemi gondolatainkkal teremtünk magunknak. Miközben eltérünk, a vágyunk szellemi szinten való precíz kifejezésétől. Mert akkor, nyilván egészen más valóságot tapasztalunk meg, mint amit Isten szánt nekünk.
Ebből kifolyólag, ha a vágyunk szerinti Isten akaratát, feltételek nélkül fogadjuk el, akkor nem okoz gondot számunkra az sem, hogy a szellemi gondolataink segítségével, reális módon elképzelt hitté alakítsuk az elménkben. Ilyen módon a megtapasztalható valóságunk, Isteni rendben fog bekövetkezni. Mert a vágyunkat valósítja meg. Az Isteni minőségünk közvetlen akaratát.
Amikor a vágyunk megvalósulva, visszaigazolja számunkra az Isteni akarat reánk nézve áldásos mivoltát, akkor tölt el bennünket a létöröm. Mert ebben az örömben, Isten és ember, egyaránt elégedett lehet. Mivel, az Isten által diktált vágy lelki érzése, szinkronban került a szellemi gondolatainkkal. Így a valóság kialakulása, éppúgy tükrözi Isten akaratát, mint a mi szellemi szinten formált akaratunkat. Amit a vágy reális elképzelésébe invesztáltunk. Ezt a mentális munkát, mindenképpen el kell végeznünk ahhoz, hogy Istennel szimbiózisban élve, a létezésünk objektív valóságát, a teremtőnk szubjektív valóságban megtapasztalhassuk.
Istent tehát, vagy úgy tapasztalhatjuk meg, hogy a szellemi gondolataink segítségével, a lelki vágyainkban meghatározott akaratát követjük, feltételek nélkül, vagy pedig úgy, ha a szellemi gondolatainkat lecsendesítve, meditatív állapotba hozzuk az elménket. Míg az első esetben, a teremtésein keresztül tapasztalhatjuk meg a felénk irányuló gondviselői munkáját, addig a második esetben, a kozmikus szintű mentális adatbázisára lehetünk érzékenyek, a tudatos elménkkel. Természetesen, nem láthatjuk át Isten teljes kozmikus adatbázisát, de bármilyen információra fogékonyak lehetünk, amilyenre csak szükségünk lehet. Mert az Isteni minőségű abszolút adatbázisban, minden információ megtalálható, tévedésektől mentesen.
Ilyen módon, Isten sohasem hagy magunkra bennünket, és sohasem zárkózik el előlünk. Amíg élünk, mindig a szolgálatunkra van. De azt, nekünk kell megtanulnunk, hogy milyen módon vehetjük igénybe, a kozmikus szintű szolgálatait. Ez pedig, éppen azon múlik, hogy a mindenkori tudatosságunkat, milyen mértékben nyomjuk el a szellemi gondolatainkkal. Minél kevésbé nyomjuk el szellemi szinten, annál magasabb rezgési szintre emelkedhet a tudatalattinkban honos tudatossági szintünk. Akár, a teljes megvilágosodás szintjéig. Amelyben már, az Istennel való egylényegűség tudatossága valósul meg.
Az önkifejeződés tehát, éppen azt jelenti, hogy a lélek által éltetett ember, milyen mértékben hagyja azt, hogy Isten kifejeződjön az életében. Testi szinten, a reflexszerű izomtevékenységeink révén, Isten közvetlenül kommunikál általunk. Ha a szellemi gondolatainkkal nem korlátozzuk, akkor az elménken keresztül is közvetlen utat talál arra, hogy rajtunk keresztül nyilvánuljon meg az akarata. Meditatív elmeállapotban.
Ha azonban, a tudatossági szintünk, a megvilágosodás legmagasabb fokát elérte, akkor az Istennel való egylényegűség bizonyosságának a stabil érzésével, már Isten élhet rajtunk keresztül. Bármilyen módon, közvetlenül kifejezve Önmagát.
Matécz Zoltán
2020.11.27.
