Prekogníció.
Magyar jelentése szerint a prekogníció szó, megérzést, előérzetet jelent. Vagyis, a jövőbe hatás bármilyen lehetőségét fejezi ki. Így a jóslás minden formája is, ebbe a hatáskörbe tartozik. A pre-kogníció tulajdonképpen, itt a jelenben való gondolkodást jelent, ami a jövőre utal. Olyan előfeltételezést jelent, a jelen pillanatában, ami be fog következni a jövőben. Illetve olyan jövőkép észlelési lehetőségét jelenti a jelenben, ami még meg sem történt.
Már megszokott tudományos tapasztalat az, hogy az anyagi események sorozatos eseményeit kauzális, ok-okozati összefüggésekkel magyarázzák. Mert az anyagi szintű események, a múltból, a jelenen át, mindig a jövő felé haladnak. Egyáltalán nem megszokott dolog az, hogy fordítva, a jövő felől gyakorolunk hatást, vagy onnan, a jövőből szerzünk bármiféle információt. Mivel a kulcsszó a jövőre irányul, ezért nézzük meg azt, hogy miről is van szó valójában, amikor a jövőre gondolunk.
Az időt a múltból eredeztetik, a jelenen át, a jövőbe irányulva. Amit óraszerkezettel tudunk folyamatosan mérni. De a múltat és a jövőt, csak a jelenben tudjuk viszonyítani. Mert a múltunk, a már megélt életeseményeink részpillanatainak az emléke a memóriánkban. Amit a memóriánk, időrendi sorban tárol el számunkra. A jövőnket pedig, olyan terveink képezik, amit szintén a múltban vagy most, a jelenben képzeltünk el magunknak. Vagyis, jövő az gyakorlatilag nincsen legfeljebb, csak reális jövőképünk lehet.
Mivel a szellemiségünk, a memóriánk emlékeiből felépült adatbázisunknak a mentális raktár-kezelője, ezért a raktárkészletét folyamatosan ellenőrzi. Így, szinte állandóan a múltban kalandozik. Amint talál egy logikai hibát vagy ellentmondást, máris átküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk ébred naponta. Ha az elménk, nem csatol hozzá azonnal lelki érzéseket, akkor az, hamar feledésbe is merül. Lelki érzésekkel támogatva azonban, hitté alakul az elménkben, és beépülhet a memóriánk mentális adatbázisába. Mint új emlék.
Ezért a szellemiségünk, szinte mindig a múltunkban honos, felszínre hozva számunkra az idő folytonosságának az érzetét. De a valós időt számunkra, mindig a jelen pillanata képviseli. Amikor viszonyítani tudunk. Amikor hatást tudunk gyakorolni, az éppen zajló eseményekre. Vagy az éppen zajló események, hatással lehetnek reánk. Mert a múltba, vagy a jövőbe invesztált erőhatásaink, mind elvesznek számunkra. Mivel hatásokat, csak a jelenben lehet aktivizálni, az éppen zajló események megváltoztatása érdekében. Itt és most.
Az idő folytonos jellege tehát, szellemi szintű mentális termék. A pillanatnyi lelki jelenlétünkkel szemben. Mert a lelki jelenlétünk, mindig az aktuális pillanatra koncentrál. Míg a jelenben formált hiteink, rendre a memóriánkba kerülnek, a szellemiségünk hatáskörébe. Ebből kifolyólag, jövő az nincsen. A múlt, az csak volt. A jövő, az majd, csak lesz. De a jelen, az mindig az, ami éppen itt és most van. Így tehát, nincsen jövő, csak a valóságos jövőképünk emlékeit őrizzük a memóriánkban. Aminek minden emlékét, a múltban határoztuk meg.
Az anyagi események tehát, folyamatosan alakulnak. Ahogy mi viszonyulunk éppen hozzájuk, az határozza meg számunkra a jelen pillanatot. A lelki aktivitásunk lehetőségét, az éppen zajló objektív anyagi eseményekben. Ezért a prekogníció, olyan távolba látást, érzést, hatást jelent ami, a még nem is létező jövőre irányul. Kérdés az, hogy hogyan működhet mégis?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, az abszolút létezést kell felosztanunk, kétféle elvi valóságra. Az elektromos anyagi részhalmazok valóságra, és az egységes mágneses alaphalmaz valóságára. Az elektromos anyagi valóságot, objektívként ismerhettük meg. A mágneses valóság pedig, ezzel szemben, szubjektív valóságként fogható fel. Köztük pedig, állandó az induktív viszony.
A mágneses valóságot, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege építi fel. Amely, egy egységes mátrix alapú zárt rendszert képez. Hiszen rajta kívül, semmi sem létezik. Ebben a szubjektív mátrixban, minden oszthatatlan alaptömeg állandóan csak rezeg, mert a nyugalmát folyamatosan keresi. Az szervezett együtt-rezgésük pedig, mágneses hullámokat alakít ki a halmazukban. A mágneses hullámoknak, alapvetően kétféle összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia.
Szerintem a hullámhossz, informatív értéket képvisel. Mert alapvető különbséget biztosít a mágneses hullámok között. A frekvencia által pedig, az energia terjed. Egymás után terjedő erőimpulzus sorozatok formájában. Ahol nem a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek száguldoznak, hanem csak az erőimpulzus sorozatok terjednek egymást követve. Ezeknek az erőimpulzus sorozatoknak a folytonosságát nevezhetjük energiának.
Ebből kifolyólag, mindig a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvenciájuknak az energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon. Ahol az indukció jelensége, a mágneses erőtér és az anyagi részhalmazokban kialakult elektronok elektromos erőterei között fennálló viszonyban gyökerezik.
Mert az elektronok, ugyanabból a mágneses alaphalmazból építik fel az elektromos erőtereiket. A különbség közöttük ellentétes. Mert az elektronok elektromos erőterei centrális felépítésűek, míg a mágneses erőtér lineáris szerkezetű. Ezért, az azonos halmazon belül, mindenképpen egymás ellen dolgoznak a különböző minőségű erőterek.
A mágneses alaphalmaz képez tehát mozgási, létezési teret, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Ennél fogva, minden elektromos anyagi változás, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám induktív hatására vezethető vissza. Vagyis, az elektromos rezgésekkel fenntartott anyagi létezés, minden lehetséges objektív megnyilvánulása, a mágneses hullámok által biztosított, alapvető szubjektív okokra vezethető vissza.
Ezért, az anyagi részhalmazok elektromos eseményei számára, a létezés terét és a folytonosság mindenkori jelenének az idejét, a mágneses alaphalmaz határozza meg. Ebből kifolyólag, ami nem elektromos anyagi tényező, az a szubjektív alaphalmaz törvényszerűségeinek a hatálya alá tartozik. Így például, a szellemi gondolat is, amikor már az elménkben hitté alakul. Mert a hit már, olyan szellemi gondolat az elménkben, amelyiket lelki érzésekkel támogattuk. Ennél fogva, agyi mágneses hullámként már, a mágneses alaphalmaz szubjektív törvényszerűségei alatt állva, nem korlátozódnak a tér és az idő objektív törvényszerűségeinek a hatálya alá. Ahol az elektromos anyagi megnyilvánulások eseményei folyamatosan zajlanak.
Ebből azonnal adódik az is, hogy a hiteink, olyan agyi mágneses hullámaink, amelyek az anyagi szintű események folytonossága elé mehetnek. Értelmet adva, a tudatos teremtés elvi lehetőségének, és a jövőből származtatható megérzéseink és előrelátásaink számára. Így a hiteink mentális kivetítését jelentő prekogníciónak, egyértelmű tudományos alapja is lehet.
A jövőbelátás, jövőbeérzés, és a jóslás mibenlétét, még nem látom teljesen tisztán, de a hiteinken alapuló tudatos teremtés lehetőségét már igen. Mert a tudatos teremtés arról szól, hogy a jövőre irányuló vágyainkat elképzeljük a szellemi gondolatainkkal valóságosnak, és lelki érzésekkel társítjuk azt. Ilyen módon, agyi mágneses hullámot képezünk belőle. Azt az ÁMEN kifejezéssel kivetítjük, projektáljuk az elménkből. Ami sajátságos agyi mágneses hullámként, az anyagi események folytonossága elé megy, és induktív módon befolyásolja azok történéseit. Mégpedig, a hitünk által meghatározott módon.
A hiteinkben ugyanis, olyan szellemi szintű előfeltételeket határozunk meg, amelyek anyagi szintű lehetőségek formáját öltve fognak jelentkezni számunkra, az anyagi események egyenletesen zajló folytonosságában. Ilyen módon, az elménkből projektált azaz, kivetített hiteink, a mágneses térben, szükség szerint átalakítják azokat a mágneses feltételeket, amelyek induktív befolyásra alakítják, az anyagi események folytonos jellegét.
Ezzel szemben, aki a jövőbe lát, olyan képzeletet láthat szerintem csupán, amit valaki már elképzelt magának a jövőjéről. De még nyilván nem ismeri, a tervei megvalósulásának a részleteit. Míg a jövőbe látó egyén, minden egyéb mágneses részletre is fogékonnyá vált. Vagyis, olyan szubjektív eseményekre is fogékony az elméje, amelyik a mágneses alaphalmazban fog induktív hatást gyakorolni majd, az elektromos anyagi események folytonosságára.
Ha tehát, a tudatos teremtés mentális technikáját alkalmazva, előre vetítjük magunknak, a megtapasztalásra váró vágyott életeseményeinket, akkor azok, agyi mágneses hullámokként, átrendezik a szubjektív alaphalmazban, az objektív anyagi eseményszerűségek induktív mágneses hullámait. A jövőbe látó ember pedig, ezt a szubjektív mágneses alapú átrendeződöttséget észleli. Ami induktív módon fogja majd alakítani, az objektív anyagi események folytonosságát.
Amikor az emberi elme, megszabadul a szellemi gondolatok aktivitásától, akkor meditatív állapotban, a lélek rezgésére lesz fogékony. A lélek, nem más, mint a bennünket induktív módon éltető, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amikor meditatív elmeállapotba kerülünk, akkor tehát, a mágneses hullámunk frekvenciáján keresztül, a mágneses hullámhosszunkra lesz figyelmes az elménk. Ami a kozmikus szintű mentális adatbázis elválaszthatatlan részét képezi.
Mert az a közeg, amelyikben a mágneses hullámhosszokban kódoltan, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Ennél fogva, a mágneses alaphalmaz közege képviseli az Univerzum abszolút Elméjét és Memóriáját. Amelyben, minden lehetséges információ megtalálható, tévedésektől mentesen. Ennek része a mi kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhossza is. Ezért, meditatív elmeállapotban, bármilyen információt letölthetünk magunknak a kozmikus szintű adatbázisból, amilyenre csak szükségünk lehet.
Ezek a kozmikus szintű információk, a mágneses hullámok hullámhosszaiban vannak kódolva, így mindenhol jelen vannak az Univerzum terében. Ezért, térnek és időnek, egyáltalán nincsenek alárendelve. Mint az elektromos objektív anyagi megnyilvánulások részeseményei.
Így a prekogníció, az objektív anyagi valóságban megnyilvánult emberi tudat olyan képességét jelenti, amelyik a szubjektív mágneses valóságra fogékony. Amelyik az anyagi események alakulását, induktív módon szabályozza. Ennél fogva, mindig olyan lehetséges események valószínűségére fogékony, ami még meg sem történt. Csupán, mint elvi lehetőség jelent már meg, a szubjektív valóság mágneses adatbázisában. Az ideák világában. Ahonnan az induktív mágneses hatások, ideális módon irányíthatják, az objektív anyagi események elektromos történéseit.
Ahogy a hiteinket képviselő agyi mágneses hullámainkat ki tudjuk vetíteni, projektálni a tudatos elménkből a jövőbe, úgy a prekogníció éppen ellentétes módon, olyan mágneses hullámrendeződések észlelésének a lehetőségéről szól, ami még nem történt meg az elektromos anyagi szintű események állandóan fennálló folytonosságában. Csak fogják majd induktív befolyás által irányítani azok menetét. Ilyen módon, az elkövetkezendő jövőt vetíti elénk induktív módon, az arra tudatossá vált meditatív elménkbe.
Így a projekció, az agyi mágneses hullámunk kivetítésének a lehetőségét jelenti, míg a prekogníció, a kozmikus szintű mágneses hullámok értelmezésének a lehetőségét tárja elénk. Azoknak a mágneses hullámoknak az érzékelését, amelyek még majd, csak ezek után fogják befolyásolni az objektív anyagi események elektromos történéseit.
Így az általunk megtapasztalható jövő előfeltételeit, a mágneses hullámok szubjektív eseményei hordozzák. Amit a jelenből, a projektív kivetítés lehetőségével, szabályozni tudunk. Valamint, a tudatos elménk prekognitív azaz, a kozmikus szintű mágneses valóság szubjektív eseményeire érzékeny módon, észlelni tudunk. Mert a tudatos elménk, éppen az agyunk mágneses aktivitását oldja meg. Kétirányú módon, oda-vissza jelleggel.
De az Univerzum szubjektív mágneses tulajdonságai, egyáltalán nincsenek alárendelve, a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok objektív törvényszerűségeinek. Amíg a mágneses alaphalmaz biztosítja a térnek és az időnek az előfeltételeit, addig azok, szubjektív adottságok. A szubjektív törvényszerűségek hatálya alá tartoznak. Az objektív törvényszerűségekkel szemben. Amit a tudomány, jórészt már fel is fedezett. Mivel az objektív valóság megismerését célozta meg. De az objektív törvényszerűségek, csak utalni képesek a szubjektív törvényekre, értelmezni azokat nem képesek.
Eljött tehát, az ideje annak, hogy a teljes létezés szubjektív valóságát is megismerje végre a tudomány. Mert a projekció és az prekogníció mentális jelensége, éppen arról tanúskodik, hogy a teljes létezésnek, van egy olyan valósága is, ami még megismerhető. Ami az éppen zajló objektív események jelen viszonyítható pillanatán jócskán túlmutat. Egy feltételezhető jövőre irányulva. Ami még nem is létezik, itt és most, a jelen objektív pillanatában.
Matécz Zoltán
2020.12.25.
