Szatszang.
A szatszang, egy olyan buddhista eredetű, ezoterikus témájú összejövetel, amely erővel, kitartással, hittel ruházza fel a spirituális útkeresőket. A „szat” előtag, azt jelenti, hogy „örök”. Míg a „szang” jelentése, „egyesülés”. Így a szatszang összejövetelek lényege az, hogy a spirituális szintű útkeresők, olyan ezoterikus tanításban részesüljenek, amelyben örök egyesülés valósulhat meg, a saját lelküket biztosító önvalójukkal. Vagyis, szellemi szinten megértsék és elfogadják önmaguk lelki minőségét, és annak irányítása alatt éljenek tovább.
A szatszang tehát, előre visz a szellemi szintű megvilágosodás útján. Helyes spirituális útra tereli az embert és ez által, lehetővé teszi azt, hogy a megvilágosodás szellemi szintű bölcsessége felragyogjon az elménkben. Ilyen módon, megszüntessen minden olyan mentális, szellemi szintű árnyékot az elménkben, amely befolyásolni képes, a lelkünk tiszta rezdüléseinek a folyamatát. Így a tökéletes megvilágosodás azt jelenti, hogy az anyagi valóságot, már nem kívánjuk szellemi szinten átalakítani, hanem csupán az Isteni eredetű lelki érzéseink pozitív rezgéseivel szemléljük és irányítjuk azt.
A tudatos teremtés arról szól, hogy amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor jelentkezik egy lelki vágyunk, ami a problémánk már megoldott állapotára utal. Mivel a lélek által Isten élteti az embert, ezért a lelki vágyunk, az Isteni minőségű lelkünk akaratát fejezi ki. Rezgési szinten. Ahhoz, hogy „legyen meg az ő akarata”, arra van szükségünk, hogy a lelki vágyunk rezgését fejezzük ki, a szellemi gondolataink informatív értékeivel már valóságosnak. Vagyis, a hit rezgéseihez, biztosítsunk mentális formát az elképzelés szintjén.
A lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk, érzékeli az elménkben formált reális elképzelésünket és tökéletesen egyetért azzal. Mert a hitünk által küldött akaratának a rezgését látja benne, tervszerű módon megvalósultnak. Ezért további örömérzések rezgéseit biztosítja számunkra. Majd az ÁMEN kifejezéssel hitté formálva, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeli a megvalósulás mentális folyamatát.
Az ÁMEN kifejezéssel, az ilyen formán kialakult hitünket, mint sajátságos agyi mágneses hullámunkat kivetítjük, projektáljuk az Univerzum mágneses terébe. Ahol a hitünk, mint gyengécske agyi mágneses hullámunk, megkeresi a nála jóval magasabb frekvenciájú, de ugyanolyan hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámokat, és azokat a valóságunk, hitünkben kódolt vágyunk szerinti formálására, alakítására készteti. Mégpedig, induktív módon. Mert az anyagi valóság, elektromos tulajdonságú. Amely induktív befolyással működik, a mágneses hullámok hatására.
A hitünkké vált reális elképzelésünk tehát, a vágyunkat kifejezve, olyan agyi mágneses hullámmá alakult, amelyik már, nincsen alárendelve az elektromos anyagi törvényszerűségeknek. Ilyen módon, tértől és időtől független módon, fénysebességgel terjedve, az objektív anyagi eseményszerűségek folytonossága elé képes menni a mágneses térben, és azok folyamatosan zajló eseményszerűségeit, induktív módon tudja befolyásolni. Ilyen módon, az elménkben formálható hiteinkbe, olyan szellemi szintű mentális feltételeket kódolhatunk, amelyek számunkra ideális lehetőségekként fognak jelentkezni az életünk objektív anyagi folyamatában. Ideális lehetőségekként, mert az ideák mágneses valóságában, éppen mi magunk idealizáltuk a hiteinkkel azt, hogy milyen objektív anyagi eseményeket szeretnénk megtapasztalni az életünk során. Isten, vágy szerint kifejezett akaratával.
Így a megtapasztalható valóságunk, a hitünkben kódolt Isteni akaratot fogja visszatükrözni számunkra. Amely mentális folyamatban, mi magunk vagyunk a közvetítők. Vagyis, a lelki érzéseinkben kódolt, Isteni minőségünk rezgési szintű akaratát, szellemi szinten kifejezésre juttatva, olyan ideális formát biztosítunk a hitünknek, amely az objektív anyagi megvalósulás során már, valóban Isten akaratát juttatja kifejeződésre számunkra.
A tudatos teremtéssel szemben, a szatszang megvalósulása alkalmával, már nincsen szükségünk arra, hogy hitet formáljunk a lelki érzésünk vágy szerinti rezgéseiből. Mert aki, már a tökéletes megvilágosodás szintjén él vagyis, a szellemi aktivitását teljesen alárendelte a lelki érzéseinek, az a személy már, csupán lelki életet él. Vagyis, nincsen szüksége arra, hogy hitet formáljon az elméjében, hanem mindig a pozitív lelki érzéseit vetítheti az anyagi valóságba. Isten teljes bizonyosságával.
A valóság pedig, egy olyan mentális tükörnek minősül számunkra, ami mindig azt vetíti vissza reánk objektív formát öltve, amilyen rezgéseket felé irányítottunk. Ha tehát, a szellemi gondolataink nélküli, tiszta pozitív lelki érzéseinket vetítjük a valóságunkba, akkor az, mentális tükörként, éppen a pozitív lelki érzéseink rezgései alapján formált, objektív események ideális lehetőségeit fogja megnyilvánítani számunkra. Isteni rendben.
Mivel azonban, szellemi szinten nem okoskodunk bele az objektív anyagi események folyamatába, csupán a pozitív lelki érzéseinket vetítjük bele, ezért rajtunk keresztül, Isten élhet zavartalanul. Önmaga anyagi megvalósulását szemlélheti végre, a mi saját személyes tapasztalatainkon keresztül. Ilyen módon, a szellemi gondolataink mentális lehetőségét, nem arra használjuk, hogy befolyásoljuk a pozitív lelki érzéseink aktivitását, hanem kizárólag arra, hogy mentális módon tisztán lássuk, az Isteni létezés mibenlétét. Ami a saját anyagi létezésünk tapasztalataiban valósul meg.
A külvilágunk formai szintű anyagi eseményei, az alapján változnak számunkra, amilyen információkat vetítünk bele, valamilyen rezgési szinten. Mint előre megtervezett mentális előfeltételeket. Amelyeket a hiteinkben kódolunk. Amíg azonban a régi, megszokott, elavult információkat vetítjük a valóságunkba, addig nem történhet benne olyan változás, ami számottevő lehetne az életünkben. Mert, csak a rögeszmés szokásaink alapján történő események megvalósulásait engedélyezik számunkra. Tökéletlen módon.
Ameddig tehát, kizárólag a megszokott önmagunk rezgéseit vetítjük a világunk objektív valóságába, addig minden esetben, a saját hibáink és hiányosságaink köszönnek vissza reánk. Ha azonban Istent, a tökéletes rezgést vetítjük a valóságunkba, akkor a megtapasztalható valóság is tökéletessé válik számunkra. Mert amikor, kizárólag Isten pozitív rezgéseit, zavartalanul vetítjük az anyagi valóságunkba, akkor azonnal végtelen lehetőségek fognak visszatükröződni az életünk folyamataiban. Isteni rendben.
Így a szatszang megtapasztalása alkalmával, mint spirituális útkeresők, megtaláljuk végre azt az egyetlen és tökéletes ezoterikus utat, amelynek követésével, a bennünket éltető Isten, önmaga létezését tapasztalhatja meg, a mi személyes életünkön keresztül. Bárhol éljünk is az anyagi világunkban. Mert ilyen módon, a forma nélküli tiszta, pozitív Isteni rezgést vetítjük önmagunk elé. Azzal a kozmikus szintű mágneses információval, amelynek a hullámhossza szerinti frekvenciája bennünket lélekként éltet.
Mert az objektív anyagi valóságunkban, minden forma, a mágneses alapú in-formációnak köszönhetően alakult ki. A mágneses információ formálódott ki induktív módon, az elektromos anyagi valóságunkban. Ezért az információ által kialakult forma tesz különbséget az anyagi minőségek között. Vagyis, minden anyagi forma, kizárólag önmaga létezését biztosítja. Így a formák relatív anyagi világában, én magam is, csupán egy elkülönült formának minősülök. Mint, mindenki más is.
Amikor a megismerés során, a különböző formákat felismerjük, akkor gyakorlatilag, mentális módon kezelhető szellemi szintű információkhoz jutunk. Ilyen módon, részlegesen ugyan, de elvileg beleláthatunk az általunk megismert formákba. Éppen azért, hogy a formák informatív lényegét megértsük. Az ő objektív működési lehetőségeiket fenntartó szubjektív feltételeiket. Vagyis, az ő elektromos anyagi működésüket induktív módon fenntartó, mágneses előfeltételeiket.
Amikor azonban, önmagunk kialakult formáját kívánjuk megismerni, az objektív elektromos anyagi világunkban, akkor éppúgy információkhoz juthatunk, önmagunkat illetően. Ilyen módon, előbb-utóbb beleláthatunk szellemi szinten, önmagunk anyagi formájába, hogy a saját lényegiségünket megértsük végre. Vagyis, azt a személyünkre szóló szubjektív mágneses hatást megértsük, és tisztán lássuk szellemi szinten, ami bennünket induktív módon működésben tart. Mint a kozmikus szintű mágneses hullámunk által biztosított lelket.
Amikor pedig, szellemi szinten tökéletesen megértettük azt, hogy a saját objektív anyagi formánk, milyen lelki feltételek szerint működik tökéletesen, akkor arra is rájövünk azonnal, hogy éppen a szellemi aktivitásunk befolyásolja, korlátozza, árnyékolja be a lelki aktivitásunk lehetőségeit. Mert az Istentől kapott szabad akaratunknak köszönhetően, szellemi szinten befolyásolni tudjuk a lelki aktivitásunk lehetőségeit. Korlátozva ez által, az Isteni teremtés reánk nézve hatásos mivoltát. Oly annyira, hogy a szellemi aktivitásunk mentális torzulása esetén, jóval alacsonyabb frekvenciákon, negatív polaritással is részt vehetünk, a teremtés Isten által elindított anyagi folyamatában. Relatív módon beárnyékolva, befolyásolva ez által, a reánk irányuló teremtésének az abszolút folyamatát.
Ameddig ugyanis, személyes véleményt formálunk a megtapasztalt eseményekről, addig mentális módon befolyásoljuk azok további alakulási lehetőségeit. Akár pozitív, akár negatív véleményt formáljunk is. Mert az ítéleteinkkel, éppen a negatív véleményünket vetítjük ki. Így a véleményünkkel, mentális szintű előfeltételeket határozunk meg. Amelyek a hiteinkbe ágyazva, átírják számunkra Isten elindított teremtői folyamatait. A mi személyes szabad akaratunk szerint.
Ilyen módon, a megtapasztalható valóságunknak, akár többféle, alternatív kialakulási lehetőségét vetíthetjük önmagunk elé. Amelyeknek, mindegyik verziója eltér, az Isteni teremtés természetes folyamatától. Mert a mi szellemi szintű relatív szabad akaratunkat képviseli. Ez minden kétségünk alapja. Mert többféle megvalósulási utat, úgysem tapasztalhatunk meg egy időben. Ezért megvalósuláskor kétségbe esünk, és lemaradunk az Isteni lehetőségről is.
De szabad akaratunkból, tudatosan választhatjuk az Isteni vezetést is. Amire, éppen a szatszang biztosít lehetőséget. Vagyis, az a biztos mentális tudat, hogy a szellemi szintű irányításról szándékosan lemondva, az elménk tudatos irányítását, csak a lelkünk pozitív érzéseire bízzuk. Arra az örök érvényű abszolút tudatosságra, amely az anyagi események folyamatos teremtésével, Isteni rendben alakítja a mi sorsunkat is. Mégpedig olyan módon, hogy a tudatos elménkkel, mindig az Ő abszolút értékű pozitív lelki érzéseit vetítjük önmagunk relatív anyagi eseményszerűségei elé. Az Isteni hullámhossz informatív értékén.
Az egyéb szatszang magyarázatok, elég ködösek. Mert az Isteni abszolút értékeket keverik, az ember relatív mentális lehetőségeivel. Ilyen módon, állandóan paradoxonokhoz jutnak. Olyan logikai ellentmondásokhoz, amelyekben a relatív emberi értelmezés, nem nyerhet logikus magyarázatot. De, amint a létezés elvileg, kétféle valóságra osztható, mágnesesre és elektromosra, máris különválaszthatóak az abszolút és a relatív tényezők is. Amelyben Isten, mint a mi életünk mágneses forrásának az Ura, abszolút értéket nyerhet. A mágneses valóság abszolút törvényszerűségeiben. A mi relatív, elektromos tulajdonságú, duális anyagi valóságunkkal szemben.
Az Univerzum mágneses valóságában tehát, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értéke határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk által közölhető energiaértékük, ilyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos anyagi részhalmazokon. Ilyen módon, a mágneses energia alakít ki, induktív módon anyagi formákat, a mágneses hullámhossz informatív értékei alapján. Mert szerintem, a kozmikus szintű mágneses hullámhossz, informatív értéket képvisel. Mivel, a hullámhossz tesz különbséget a mágneses hullámok között.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyik létezési, működési feltételeket biztosít az anyagi szintű részhalmazok számára, mégpedig a benne kialakult, tárolt, és közvetített információk alapján, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Na, már most, ennek a kozmikus szintű abszolút Elmének és Memóriának, szintén abszolút értékű Öntudata van. Amit Istennek neveznek.
Isten tehát, az Univerzum abszolút Öntudata és Tudatossága. Aki a személyes akaratát, a kozmikus szintű mágneses hullámokban kódolja. A hullámhossz által, információt biztosít. Míg a frekvencia révén, az energiát közvetíti, a fény sebességével. Ami induktív módon képes formálni az elektromos anyagi eseményeket. Így valósítja meg induktív módon, a mindenről tudás és a mindenre hatás képességét. Abszolút jelleggel.
Amikor az értelmes ember személyes tulajdonságait, Dr, Hawkins tudatossági skálájára vetítjük, akkor azon felmérhetjük, a mindenkori tudatossági szint aktuális állapotát. 0-200-ig, azoknak az embereknek a tudatossági szintje van, akik alig élnek lelki életet. Szinte csak, az anyagi minőségükkel azonosítják be magukat. Vagyis, szinte teljesen elnyomják a lelki aktivitásuk lehetőségét. 200-600-ig, azoknak az átlagembereknek a tudatossági szintjei vannak, akik már lelki életet is élnek, és szellemi életet is. Majd 600-1000-ig, a megvilágosodás szintjei találhatók. Amikor egy értelmes ember, már rájön arra, hogy Isten él rajta keresztül. Ezért, a tudatos teremtés mentális lehetőségével, szándékosan elősegíti Isten munkáját az életében. Végül, az 1000-es szinten már, a szellemi aktivitásunk teljesen elcsendesül, az elme meditatív állapotot képvisel, és így a lélek, közvetlen módon élhet rajtunk keresztül. A mi saját szabad akaratunknak köszönhetően.
A szatszang tudatos állapotát tehát, a Dr. Hawkins féle tudatossági skálának a legfelsőbb fokán tapasztalhatjuk meg. Tulajdonképpen, annak a személyes élményét, hogy Isten él rajtunk keresztül. Ezt mi, szellemi szinten tudjuk értékelni, és ez által, a szabad akaratunk helyes mivoltát folyamatosan meg tudjuk erősíteni. Ilyen módon, Isten nem veszi el tőlünk az élet lehetőségét, hanem mi magunk mondunk le annak szellemi szintű irányításáról. Mert azt, Isten abszolút értékű vezetésére bízzuk. Amelyben az Isteni rend megvalósulását tapasztalhatjuk meg. A folytonos örömélményeinken alapuló boldogságot.
Alapvetően, háromféle módon képes az ember önmagát beazonosítani. Testével, a szellemiségével, és lelkével. Csakhogy, a testünk és a szellemiségünk, a megnyilvánult személyiségünket juttatja kifejeződésre. Ami megnyilvánulásként, a megtapasztalás tárgya és személye bennünk. Vagyis, folyton változó relatív tényezők az életünkben. Míg a lelkünk, a meg nem nyilvánult abszolút lényegünk. Így a megismerő lélek, csak önmaga megnyilvánult tükörképét ismerheti meg az objektív valóságunkban. Éppen úgy, mint ahogyan másokban is. Ezért számára ez a tapasztalás, éppen az élet maga.
A szubjektív lélek tehát, tapasztalatot szerez arról az objektív valóságról, aminek a rezgését, induktív módon rávetítette arra. Ebben a folyton zajló objektív megtapasztalásban, Isten szubjektív lényege, mindörökké ugyanaz marad. Sohasem változik. Ha azonban, a lélek tiszta rezdüléseit, szellemi szinten befolyásolva eltorzítjuk, akkor egy sokkal torzabb valóság fog visszatükröződni számunkra, a mi állandóan megtapasztalható sorsunk eseményszerűségeiben.
Viszont, a megtapasztalás által, mentális módon kezelhető, szellemi szintű információkhoz jut az értelmes ember. Amíg a személyiségünk, változni képes, az ilyen megtapasztalt mentális tanulás, kondicionálás révén, addig minden esetben, a személytelen Isten valamilyen szintű megismeréséből nyerhet csak információkat. Ezért a szellemiségünknek, mindaddig hitre van szüksége, amíg meg nem tapasztaljuk önmagunk személytelenségének a lelki bizonyosságát.
Az ilyen módon létrejövő megvilágosodás során, a mentális módon fejlődő szellemiségünk, felismeri végre a lélek magasabb rendű intelligenciáját, és önként veti alá magát, az abszolút intelligencia Isteni vezetésnek. Lelki szintű bizonyossággá alakítva az elménkben, a szellemi szinten formálható hitünket.
Amikor a szellemi szintű személyiségünk, tenni akar valamit, máris elfordul a lelki szintű önvalónktól. Mert az akaratát, a duális szellemi szintű memóriánk adatbázisa alapján kívánja megvalósítani. Ezért a szellemi szintű mentális képességeinkkel, csak a tudatos teremtést szolgálhatjuk a nélkül, hogy eltávolodnánk Isten akaratától. Ha a valóságunkban olyan hibát vagy ellentmondást tapasztalunk, ami nyilván mások egoista teremtési folyamatai által jöhettek csak létre. Ilyen esetekben, a valóságunk szebbé és jobbá képzelhető. A vágyaink alapján. Minden más esetben, a szatszang tudatos használatával, az Isteni szintű lelki jelenlétben érdemes tartózkodnunk.
Mert Isten, nem azért, adta számunkra a szellemiségünket, hogy megtagadjuk azt. Hanem éppen azért, hogy a lelki érzéseink rezgéseit, a szellemi gondolataink informatív értékeivel, értelmes módon tudjuk kifejezésre juttatni. Hogy a lelki rezgéseinknek, szellemi szintű formákat tudjunk biztosítani, az elképzelés szintjén. Így a szellemiségünk természetes alapfeladata az, hogy a pozitív lelki érzéseinket fejezzük ki általa értelmes módon, a szavainkban és tetteinkben megnyilvánult formát öltve. Ami az abszolút értékű Isteni lélekkel működtetett relatív emberi kommunikáció alapja.
Abban az örök lelki jelenlétben, amely a feltételek nélküli végtelenség, időhöz és formákhoz nem kötött szubjektuma a lényünknek. Az Isteni minőségünk. Aki megfigyelő módon, a megtapasztalás megismerési folyamatát végzi bennünk. Viszont mentális módon, mindig a szellemiségünk kezeli és értékei a megismert információkat. Éppen ebben van a csapda.
Mert, amíg szellemi szinten értékeljük a megismert valóságot, addig elrugaszkodunk a lelki jelenlétünktől. Mert a szellemiségünk, a memóriánk raktár-kezelője. A megismert információkat tárolni képes relatív adatbankunk mentális raktárosa. Ennél fogva, mindig a szellemi szintű múltunkban vagy jövőnkben tartózkodik. Ami időben, távol van a lélek jelen pillanatától.
Amikor tehát, az abszolút jelenlétünk megismerő szubjektumát akarjuk meghatározni, a megismerés mentális relatív módján, akkor minden esetben paradoxonhoz jutunk. Mert a megfigyelést végző forma nélküli lelki önmagunk, nem képes a megfigyelt relatív törvényszerűségekkel meghatározni önmagát, a formák objektív valóságában. Mert a megnyilvánulatlan örökös létezés, amelynek a lelkünk is része, csak információkkal és energiával rendelkezik.
Amit mágneses hullámokban kódolt számunkra a kozmikus Öntudat. Mint megnyilvánító tervvel és hatással rendelkező, kozmikus szintű mágneses hullámokban. Így a hiteinkbe ágyazva is, mint agyi mágneses hullámainkban. Ami a teremtés folyamatát tartja fenn és befolyásolja, az objektív valóság állandóan változó relatív eseményszerűségeivel.
Ezzel szemben pedig, a megnyilvánult anyagi tényezők, olyan egyedi formákkal rendelkeznek, amit az információ és az energia alakított ki, az objektív valóság elektromos eseményeiként. Ezért, minden tapasztalat, már olyan felismerés, ami a szellemi szintű megismerés érdekében, mentális módon kezelhető információk kezelését teszi számunkra lehetővé. Így minden objektív tapasztalat, a mágneses valóság szubjektumában zajlik. Amelyben, bennünket is, maga a szubjektum éltet. A lélek által. Vagyis, Isten.
Ezért, amíg a szellemi gondolataink, a lélek vágy szerinti akaratát követve, elképzeléseket formálnak az elménkben, addig nincsenek térhez és időhöz kötve. Végtelen lehetőségekkel bírva, nincsenek a gondolataink relatív feltételekhez csatolva. Ezért a lelki szubjektumunk érdekeit szolgáló szellemi képességeink, határtalan lehetőségekkel rendelkeznek, a képzeletalkotást illetően.
Hasonló a helyzet az őszinteséggel. Mert az értelmes ember, csak akkor őszinte, ha az értelmes szellemi gondolatai segítségével, kizárólag a lelki érzéseit fejezi ki. Így a beszédünk során, a lelki érzéseink frekvenciális rezgései nyernek, verbális szintű formákat. Éppen azért, hogy a beszéd során átadott információk, elképzelhető mentális formákat biztosítsanak a hallgatóságban is. Gyakorlatilag, ilyen módon tanítjuk, kondicionáljuk egymást. Egészen a teljes megvilágosodás szintjéig. Amelyben a szatszang, nem pusztán egy építő jellegű beszélgetést jelent a szubjektumainkról, hanem annak megtapasztalását is lehetővé teszi számunkra. De csak akkor, ha megértjük Isten mibenlétét.
A szatszang aktív gyakorlása ezért, egyfajta folyamatos meditációnak minősül. Amelyben a szellemi aktivitásunk hiányában, a zavartalan lelki aktivitásunkra tudatos az elménk. Vagyis, a lelki érzéseink frekvenciális rezgéseire tudatos az elménk, és azt is vetíti tovább, az objektív anyagi valóságunk felé. Amely, ennél fogva, Isteni rendet fog visszatükrözni számunkra, a megtapasztalható események formáit öltve.
Ilyen módon, a tudatos teremtés és a szatszang állapotának megértésével, a keresztény tanítások és a buddhizmus lényege, egy közös cél felé irányul. Amelyből kiderül az, hogy minden ember reális életcélja az, hogy megtapasztalja önmaga Isteni mivoltát. A tudatos teremtés mentális lehetőségét addig gyakorolva, amíg az elméjét, nem képes a tartós meditatív állapotban stabilizálni. Ami már, maga a szatszang Isteni élményének a megvalósulása.
Matécz Zoltán
2020.12.19.
