Közegnyomás.
Ha egy üvegben, homogénre keverünk vízzel egy nagy maréknyi port, és vegyes közeget alkotunk belőle, akkor az, a keverés megszüntetése után, a sűrűségének megfelelő módon, rétegződve fog megszelídülni és leülepedni. Ezek a különböző sűrűségi rétegek, egymástól jól megkülönböztethető módon jelennek meg, az átlátszó üvegfal mögött. Ennek az, az elemi oka, hogy a víz közegében, a kevésbé sűrűbb anyagi szemcsék sokkal tovább keringenek, mint a náluk sűrűbbek. Így a leülepedés sorrendjét, mindig az anyagi sűrűség milyensége határozza meg.
Teljesen hasonló a helyzet, a Földi méretű bioszféránkkal is. Mint olyan vegyes közeggel, ami valaha, egy homogén keverékként forgott, kavargott a saját vízközegében. A vízre ható komolyabb erőhatás megszűnésével, a sűrűbb szerkezetű anyagi minőségek ülepedtek le először. Majd az egyre ritkább anyagok következtek. Így az óceánokban, a tengerekben, a folyókban és a tavakban, mindig ezek az egymásra rétegződött sűrűégi szintek lelhetők fel. Ha pedig, bármilyen egyéb vegyes közeg belekerül a vízközegekbe, akkor azok, szintén a sűrűségi minőségeik alapján fognak leülepedni benne. Éppen úgy, mint ahogyan egy üveg vízben elkevert anyagok homogén közege is teszi.
Ilyen formában úgy is mondhatnánk, hogy a közegkiszorítást, a vegyes közegben fennálló sűrűségi állapotok határozzák meg. Így a víz, a benne felkavart anyagok fölé kerül, mert nyilván kisebb a sűrűsége, mint a benne leülepedett anyagi minőségeknek. De maga a víz is, éppen a sűrűségének megfelelő módon fog rétegződni. Mert a vízmolekulákra is, ugyanez a szabály vonatkozik. Így a vízközeg alján, a sűrűbb folyadékrészecskék helyezkednek el. Míg a vízközeg felszínére, a ritkább szerkezetű folyadékrészecskék kerülhetnek.
Ezt a természetes leülepedési folyamatot, csak a folyadékban kialakult hőmérséklet-változások képesek befolyásolni. Különböző mértékű áramlatokat okozva a vízközegben. Amely áramlatoknak, éppen az a feladata, hogy a vízközeg hőmérséklet-különbözőségeit kiegyenlítsék. Ezért, a vízszintes áramlások teszik lehetővé, a függőleges hőmérsékleti különbözőségek közös közegében zajló kiegyenlítődési folyamatait.
Majd a vízközeg fölött, a légréteg található. Mint főképpen nitrogénből és oxigénből álló egységes gázközeg. De a légterünk, a vízközegből elpárolgott vízgőzökkel telített anyagi szerkezet. Így a légterünkben is, a sűrűség fogja meghatározni a leülepedés lehetséges rétegszintjeit. Amit kizárólag, a hőmérséklet-változások befolyásolhatnak. Amit a légtérben uralkodó széljárások jelentenek. Így a széljárások, többnyire olyan vízszintes irányú légköri áramlatok, amelyek megpróbálják homogenizálni, kiegyenlíteni a légtér felkavarodott hőmérséklet-különbségeit. Így többnyire, vízszintes irányú széljárások próbálják kiegyenlíteni, a függőleges hőmérsékleti különbségek eltéréseit.
A bioszféránk légtere felett pedig, a csillagközi térben, már nincsen anyagi minőség. Hiszen a legritkább anyagi minőségnek számító hidrogén gázszerkezetű közege is, a légterünk peremére szorult. A csillagközi térbe hatolni képtelen, mert a hidrogén, sokkal sűrűbb anyagi szerkezetnek minősül annál. Másképpen fogalmazva, milyen közeg lehet az a csillagközi tér, amelyikhez képest, a hidrogén közegének minősülő legritkább anyagi szerkezet is, sokkal sűrűbbnek minősül?
Az atomokra visszavezetve, minden anyagi minőség, elektromos tulajdonságú. Az elektronjaiknak köszönhetően. A lehető legkisebb anyagot pedig, a hidrogén atomjai képviselik. Ezért, a csillagközi tér, már eleve nem is lehet anyagi minőségű. Vagyis, elektromos tulajdonságokkal, nem határozható meg. Akkor pedig, csak mágneses tulajdonságú lehet. Mivel az elektromos és a mágneses tulajdonságokat, az indukció jelensége tartja egy közös, „elektromágnesesnek” értelmezhető egységben.
De, ha a csillagközi térben, a mágneses hullámok tovább képesek terjedni, annak ellenére, hogy elektromos anyagi vonatkozása nincsen, akkor a kozmikus tér, csak mágneses adottságú lehet. Ha pedig, az elektromos tulajdonságokat, csak az összetett szerkezetű anyagi minőségek képesek produkálni, akkor az Univerzum mágneses alaphalmaza, eleve nem lehet összetett. Vagyis, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel.
Ezért, a szubjektív alaphalmaz, egy olyan egységes alapközeg, amit az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza épít fel. Mivel, ezek az oszthatatlan alaptömegek teljesen egyenrangú alapkiterjedések, ezért egymást félrelökni vagy félretolni önerőből képtelenek. Ezért, egy egységesnek mondható mátrix rendszert képeznek. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, csak rezegni képesek. Mert a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresik. A szervezett együtt-rezgésük pedig, mágneses hullámok kialakulását teszi lehetővé számunkra.
Az oszthatatlan alaptömegek, legalább tízezerszer kisebbek, mint az elektronok. Mert, ha egy teljes atom-térfogatból kivonjuk, az őt alkotó objektív alkotóelemek térfogatát, a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogatát, akkor azok, csupán egy tízezred részét fogják alkotni, a teljes atom-térfogatnak. Így, az atomokat belül is, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket.
Az összetett szerkezetű anyagi minőségek megnyilvánulni pedig, a mágneses alaphalmazból tudtak csak. Így a csillagok, a bolygók, és a holdak, mint az Univerzum „atomjai” nyilvánultak meg, és alkotják számunkra az objektív valóságot, a szubjektív alapú mágneses valóságban. Így a bioszféránkra tehát, a kozmikus szintű mágneses alaphalmazból érkezik olyan folytonos alaphatás, ami az anyagi közegeink között fennálló sűrűségi rétegződéseket eleve meghatározhatja.
A mágneses alaphalmaz, csak mágneses hullámok által képes hatást gyakorolni, az objektív valóságra. Így a longitudinális felépítésű mágneses hullámoknak, két összetevője van. A mágneses hullámhossz és a mágneses frekvencia. A mágneses hullámhossznak szerintem, csak informatív értéke van. Mert a hullámhossz, egyértelmű különbséget képes tenni a mágneses hullámok között. A mágneses frekvencia által pedig, szerintem az energia terjed. Periodikusan ismétlődő, folyamatos erőimpulzus sorozatok révén.
Így az energia nem más, mint a mágneses hullámok frekvenciái által közvetített, periodikus módon terjedő erőimpulzus sorozatok, folytonossá vált egymásutánisága. Ezért, a Newton által meghatározott erőhatások, egyszeri impulzusátadási lehetőségével ellentétben, az energia szubjektív hatása, folytonos hatásközvetítési lehetőséget biztosít. De a mágneses hullámokban terjedő energia térfogati jellege, mégis abban nyilvánul meg, hogy nem az anyagi testekre fejti ki a hatását közvetlen módon, hanem azok elektromossá vált elektromos erőtereire.
Mert minden anyagi minőségnek, saját elektromos erőtere van. Amit a benne és körülötte lévő oszthatatlan alaptömegekből épít fel magának. Ezért, a mágneses alaphalmaz biztosít elektromos erőteret az anyagi minőségek számára. A kétféle erőtér pedig, abban különbözik egymástól, hogy a mágneses erőtér lineáris módon, egyenes irányban közvetíti az energiát, míg az elektromos erőterek centrális módon, az anyagi közegük körül keringő jelleggel veszik át azt a hatást.
Így az induktivitást jelentő kölcsönhatások, éppen úgy működnek az erőterek között, mint ahogyan a robbanómotorokban, a dugattyúk lineáris rezgőmozgásai, centrális irányú forgómozgást alakítanak ki, a főtengelyre vetítve. Így a lineáris mágneses hullámokban terjedő energia hatásai, forgómozgást befolyásoló jelleget mutatnak, a forgó elektromos erőterekre vetítve. Amely hatásváltozások, közvetve ugyan, de az elektronok kialakult mozgásformáit befolyásolják.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő energia iránya, mindig a Földünk felé fejti ki a hatását. Annak centruma felé irányulva. Mint, egy szubjektív alapnyomást gyakorolva, a bioszféránkat képviselő légterünkre. Mert benne, minden anyagi minőség, a Föld centruma felé sűrűsödve fog rétegződni, ahogy lerakódik. Ezért, ez a kozmikus szintű mágneses alapnyomás, induktív hatást gyakorol minden anyagi részhalmazra, ami benne megnyilvánult. Meghatározva ez által, azok sűrűségi viszonyait. Így az anyagi közegekben történő leülepedésük lehetséges mértékét.
Egyfajta gravitatív hatást gyakorolva az anyagi testekre. Amely ennél fogva, mindig a Föld középpontja felé irányul. De mégis, nyilván nagyon távol áll a „tömegvonzás” elméletétől, amivel a tudomány magyarázza a gravitáció közvetett, távolba ható jelenségét. Az által ugyanis, hogy a gravitáció közvetett hatás, automatikus módon, a mágneses frekvenciák által terjedő energia hatálya alá tartozik. Amely induktív módon, a mágneses és elektromos erőterek közötti fennálló, hatáskiegyenlítő folyamatokat tartja fenn. Térfogati jelleget öltve.
A bioszféránkat képviselő anyagi közegek nyomása ezért, mindig a Föld középpontja felé irányul. Mert a sűrűségi viszonyukat, a mágneses alaphatások határozzák meg, különböző mágneses hullámhosszokon. Így a különböző hullámhosszúságú mágneses hullámok, más és más sűrűségű anyagi minőségekkel vannak induktív viszonyban. Így az általuk közvetíthető frekvencia energiaértéke, mindig a hullámhossz szerint kialakult sűrűségű anyagra fejti ki az induktív hatását.
Így az ülepedés során, a vegyes anyagi halmazokból, mindig a kevésbé sűrűbb anyagok fognak kiszorulni. Ezt ismertük meg, a közegek felhajtó erejeként. Oly annyira, hogy a víztől ritkább szerkezetű anyagi minőségek, nem is képesek abban elmerülni. Gyakorlatilag, úsznak a felszínén. Mert a légtér vízfelszíni sűrűségétől azért, mégis sűrűbbek. Így a vízfelszínt képviselő közeghatáron, elég jól kihasználhatják, a légtér vízszintes aktivitásának a lehetőségeit. Így vitorlás hajókként úsznak a víz felszínén.
Na, már most, ha a víz felszíne biztosítja a tranzverzális jellegű hullámokat, gyakorlatilag vízszintes irányban, akkor a longitudinális hullámok, arra éppen merőlegesek, hiszen függőleges irányultságúak. Így a víz felszínén kialakuló vízszintes irányú tranzverzális hullámok, a vízközegben és a légtérben uralkodó függőleges irányú longitudinális hullámok kiegyenlítő folyamatainak az eredményei. Ami a vízfelszínen megjelenő közeghatár nyomáskülönbségen alapuló aktivitását képviseli.
Így a tranzverzális hullámok, főképpen a különböző sűrűségű közeghatárokon alakulnak ki, és az ott egymásnak feszülő ellentétes irányú longitudinális hullámok nyomáskiegyenlítődési folyamatait juttatják kifejeződésre.
Hasonló aktív közeghatárt biztosít, a légterünk külső pereme is. A légtér és a csillagközi tér határövezete. Bár az, teljesen láthatatlan számunkra. Mert, sem a légtér peremére szorult ritkább anyagi minőségeket nem tudjuk szellem érzékelni, sem pedig, a mágneses teret. De attól az még, egy igen aktív határfelület a bioszféránk számára. Amelyen kívül, már nem is létezhet élet.
Előfordul gyakran, hogy a vízbe dobunk valamit, ami nyilván elmerül benne, ha sűrűbb a szerkezete. A víz közegébe kerülve pedig, a súrlódásnak köszönhetően, szép lassan a vízfenékre ülepszik. Ehhez hasonló módon, a légterünkbe is belekerülhet olyan dolog, ami a csillagközi térből származik. De a légterünkben, jóval nagyobb a súrlódási érték. Ezért, a légtérbe csapódó nagy sebességű meteoritok nagy része teljesen felmelegszik, elolvad, elég, és nem képes kárt okozni a Föld felszínére érve. Főképpen úgy, hogy a Föld felszíne kétharmad részben vízfelszín, és így, a meteoritok nagy része, eleve a vízbe csapódik. Ahol a vízközeg megszelídíti és leülepíti azokat a víz fenekén.
Itt, a bioszféránkat képviselő Földi környezetünkben, minden anyagi minőséget, a mágneses alaphalmaz tölt ki. Éppen ugyanúgy, ahogy körülöleli azokat. Ezért, az anyagi minőségeket vizsgáló tudós emberek számára, az elektromos és a mágneses adottságok, mindig együtt mutatkoznak meg. Ezért lett egységesen, „elektromágneses” adottság, Maxwell óta. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy azért, mégiscsak kétféle adottságról van szó. Külön értelmezhető mágnesesről és elektromosról.
A mágneses erőteret alkotó longitudinális hullámokban azonban, sohasem a hullámot felépítő részecskék haladnak, hanem csupán az energia hatása terjed. Mégpedig, mindig a fény sebességével. Mert a fény sebessége, olyan szubjektív hatássebesség, amely az anyagi szintű mozgásformákhoz viszonyítva, képes utalni, az energia terjedési sebességére. Így az energia terjedési sebessége, a szubjektív alaphalmaz eseményszerűségét biztosítja. Ami számunkra láthatatlan.
Vagyis, a mágneses alaphalmaz eseményszerűségeit, a mágneses hullámokban terjedő energia hatása meríti ki. Mert maga a mágneses alaphalmaz amúgy, tökéletes nyugalomban van. Viszont az oszthatatlan alaptömegekből álló közege, állandó mozgáskényszerben van és rezeg. Így az Univerzum abszolút létezését, alapvetően kétféle valóság alkotja. A nyugalomban lévő mágneses alaphalmaz, amelynek az oszthatatlan alkotóelemei, állandóan mozgásban vannak, de csak rezegni képesek.
Valamint, a benne és belőle megnyilvánult, azaz összetevődött elektromos anyagi részhalmazok minőségei. Mint az objektív anyagi valóság elektromos részhalmazai. Amelyek állandóan mozognak a mágneses térben, így a látszólagos nyugalmuk, csak az energia hatására kialakult módon, relatív lehet. Amit az a harmónia jelent, amit az égre tekintve felfedezhetünk esténként.
Így a bolygónk anyagi minőségű bioszférájában, olyan alapvető közegnyomás uralkodik, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok vetítenek rá, induktív hatásra. Amely induktív viszony, a mágneses és az elektromos erőterek között áll fenn folyamatosan. Egyfajta, állandó szubjektív közegnyomással terhelve, az objektív elektromos részhalmazok anyagi minőségeit. Különböző hullámhossz alapján hatást gyakorolva, a különböző sűrűségű anyagi minőségekre. Ilyen módon befolyásolva, azok nyugalmi helyzetét biztosító rétegződési lehetőségeit.
Így az energia hatása, mindig a nyugalom elérése érdekében munkálkodik. Még akkor is, ha azt, csak relatív módon érheti el. Amit az égi mozgásformák valósítottak meg, az égitestek keringőmozgásainak a harmonikus jellegével. Ezért, a harmonikus égi mozgásformák, akármilyen gyorsan történnek is, csupán kozmikus szintű rezgéseknek minősülnek. Mert a keringő jellegüknek köszönhetően, olyan periodikus mozgásformák csupán, amelyek önmagukba visszatérő módon, a kozmikus szintű rezgési előfeltételeiket képesek folyamatosan fenntartani.
Mégpedig, egyfajta szubjektív közegnyomással, amit a mágneses alaphalmaz mágneses erőtere közvetít induktív módon, az égitestek elektromos erőtereire. Állandó mozgásra kényszerítve ez által, az objektív valóságot képviselő égitesteket. A Földünk is, egy ilyen égitest az Univerzum létezésében. Ezért a Földünk is, a mágneses alaphalmaz induktív hatásainak engedelmeskedve létezhet, az objektív valóság részeként. Benne a bioszféránk pedig, zárt rendszerré alakítja számunkra, az élet anyagi lehetőségeit.
Így a Föld, a víz, és a levegő közegrétegei, olyan zárt életteret biztosítanak számunkra, amelyben a bakteriális szintű alapvető életformák, bárhol fellelhetőek. A lehető legextrémebb helyein is a bioszféránknak. Így az emberen belül is. Ezért, a saját bakteriális törzseink nélkül, életképtelenek vagyunk. Mert tulajdonképpen, egyetlen egy sejtünk sincsen, amelyik önálló módon, a baktériumaink nélkül tartósan élhetne.
Mert az anyagi elbomlásnak, három jól elkülöníthető fokozata van. A fizikai, a kémiai, és a biológiai szintű. A fizikai szintű anyagelbomlás radioaktív, és az ólomig tart. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyagelbomlásról beszélhetünk. Ami a folyamatos vegyületképzésben nyilvánul meg. A hidrogént azonban, főképpen az élő szervezetek bontják el. A bennük aktív bakteriális életnek köszönhetően.
Teljesen mindegy azonban az, hogy az anyagi minőségek, milyen bomlási szakaszban vannak éppen, mert reájuk továbbra is, a mágneses hullámok fejtenek ki olyan szubjektív hatást, ami az objektív létezésüket fenntartja. Az elbomlási szakaszuk arányában, a különböző megváltozott sűrűségi viszonyaik alapján létezve, egészen más mágneses hullámhosszok induktív hatálya alá kerülnek. Mert az objektív valóság minden lehetséges alkotóeleme, olyan elektromos erőtérrel rendelkezik, amit a mágneses tér induktív hatásai tartanak működésben. Kivétel nélkül. Így az embert is.
Az élő ember kozmikus szintű mágneses hullámát, léleknek szokták nevezni. Így a lélek, nem az ember belsejében van hanem, mint egy reánk irányuló, sajátságos kozmikus szintű mágneses hullámhossz frekvenciája, energiával lát el bennünket. Az elektromos erőterünkre, folyamatos induktív hatást gyakorolva. Amíg élünk.
Ezért, a szervezetünkben manifesztálódó lelki érzéseink, már olyan elektromos érzelmek, amelyek induktív módon alakultak ki, az anyagi szintű testünk vonatkozásaiban. Ezért a lélek, nem azonos a lelki érzéseinkkel. Így a mágneses alapú lélek, a lelki érzéseinknek köszönhetően, olyan elektromos tulajdonságú életerőkkel lát el bennünket, amelyekkel érzelmi szinten részt vállalhatunk, az anyagi létezésünk megtapasztalható eseményszerűségeiben. Mégpedig, a saját elménkben tudatos mentális szellemi képességeink alapján.
Ezért, amikor a szellemi gondolatok nélküli, meditatív tudati állapotba kerül az elménk, akkor tulajdonképpen, a lelki érzéseinkre fókuszálva a figyelmünket, eljuthatunk a lélekhez, amely éltet bennünket. Ahhoz a sajátságos kozmikus szintű mágneses frekvenciához, ami a saját mágneses hullámhosszunkon, induktív módon éltet bennünket. Így a lelkünk mágneses frekvenciáját érzékelve, tudatosak lehetünk arra a kozmikus hullámhosszra is, amelyik a lelkünket induktív módon hozzánk irányította.
A lelkünk mágneses hullámhosszára irányuló tudatosságunk pedig, olyan kozmikus szintű abszolút információk birtokába juttathat bennünket, amelyik a mágneses tér egyéb hullámhosszaiban vannak kódolva. Ezért egy jól végrehajtott meditáció, olyan mentális lehetőség, amely egy asztrális „utazást” képes tudatosítani, az értelmes ember elméjében. Kozmikus szintű információs utazást.
Mert, az a mágneses alaphalmaz, amelyben a mágneses hullámhosszok révén, információk alakulhatnak ki, tárolódhatnak el, és közlődhetnek induktív módon az anyagi minőségek felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és szintén abszolút Memóriájának. Amelyben ennél fogva, minden olyan információ megtalálható, ami az anyagi minőségeket befolyásolhatja, és minden olyan információ is, amit az anyagi minőségek változásairól adhat hírt. Mert az indukció jelensége, kétirányú az erőterek között.
Ha tehát, a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok informatív értékeket képviselnek, a hullámhosszaiknak köszönhetően, akkor ennek az abszolút Elmének és Memóriának sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata is van. Amit Istennek, Forrásnak, vagy csak egyszerűen, Teremtőnek nevez az ezoterikus és idealista filozófia.
Így a lélek által, valóban az Isteni akarat éltet bennünket. A szellemi szintű mentális képességeinknek köszönhetően. Ami, csak az emberre jellemző a bioszféránkban. Így, tökéletesen megérthetjük a saját teremtőnkhöz fűződő viszonyunkat. Amikor ez megtörténik, az a megvilágosodás pillanata. Amikor már szellemi szinten világosan látjuk azokat a szubjektív előfeltételeket, amelyek induktív módon, az objektív anyagi létezésben tartanak bennünket.
A teljes objektív létezés, a szubjektív valóságban alakult ki, és működik rezgési szinten. Beleértve az értelmes embert is. De az embernek jutott az a mentális képesség, hogy ezt szellemi szinten fel is tudja fogni. Ez az értelem azonban, személyes felelősséggel ruházza fel az embert. Ez minden tudományos, ezoterikus, és vallásos irányultságú mentális fejlődésünk alapja.
Ezért, az értelmes emberiségnek, nem lehet az a célja, hogy garázdálkodó erőszakkal nyomást gyakoroljon a természetre. Hanem inkább az, hogy a természet értelmes részeként, gazdálkodjon abban, amiben ő maga is, csak vendég. Az anyagi szintű természet részét képezve. Mert a természet, a mágneses tér szubjektív nyomásának köszönhetően alakult ki, így eleve nyomás alatt áll. Amelyben a folytonos változás tényszerűsége, lehetőségeket biztosít számukra az élethez. Ezekben a természetes változásokban vehetünk részt tudatosan, az elménkben formált hiteink alapján.
Mert miden hitünk, egy olyan sajátságos agyi mágneses hullám a fejünkben, amit nem csupán emlékként tudunk eltárolni a memóriánkban, hanem a fejünkből kivetítve, projektálva, a megtapasztalható valóságunk formálására tudunk használni. Mert a hitünk, agyi mágneses hullámként, nem korlátozódik az anyagi minőségünk elektromos törvényszerűségeinek a hatálya alá, hanem a mágneses alaphalmaz törvényeit követve, a fény sebességével terjedve, megelőzhetik az anyagi eseményszerűségeket. Ennél fogva, beállíthatják számunkra azokat az induktív előfeltételeket, amelyeket a vágyaink alapján szeretnénk megtapasztalni. Ezen a tapasztalaton működik, minden hit alapú vallás.
A tudomány számára, ez még irracionális. De, ha tudomásul vesszük azt, hogy az objektív valóság működésének az előfeltétele, mindig a szubjektív mágneses adottságoktól függ, akkor az is nyilvánvalóvá válhat számunkra, hogy az értelmes ember szubjektív lehetőségei, éppúgy változást idézhetnek elő az anyagi valóságban. Mert szubjektív agyi mágneses hullámokként, elektromos változásokat idézhetnek elő, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi világunkban.
Ilyen módon gyakorlatilag, hitével az értelmes ember, szubjektív nyomást gyakorolhat az objektív anyagi eseményekre. Éppen azokra, amelyeket a vágyai szerint kíván megtapasztalni. Csupán, a személyes szubjektív adottságait kell hozzá tudatosan kihasználnia. Ami, kizárólag a hitében rejlik. Abban a személyes hitében, amely szerint, amúgy is, az objektív valóság eseményeihez igazodik.
Az már megszokott tény, hogy elhisszük azt, ami már megtörtént. Majd utólag, alkalmazkodunk, a nyilvánvalóan megváltozott anyagi feltételekhez. Azt is megszoktuk már, hogy az éppen zajló anyagi változásokhoz igazítjuk, a saját életünk aktuális eseményszerűségeit. Tudatosan részt vállalva az éppen történő eseményekben. De az ma még, egy kicsit extrémnek tűnhet számunkra, hogy az elkövetkezendő eseményeket, a saját elképzeléseink szerint alakítsuk ki magunknak. A tudatos teremtés mentális lehetőségét gyakorolva.
Mert, az elménknek ezt a csodálatos funkcióját, alig használják az emberek. Pedig, a képzelet mentális lehetősége, éppen arról szól, hogy olyan terveket szőjünk a tudatos elméinkben előre, amelyek megvalósulását szeretnénk megtapasztalni. Mert a vágyaink elvi megvalósulási lehetőségeit láthatjuk, a képzeletünk által formált terveinkben. Éppen ez a tudatos teremtés alapja.
Minden este lefekvés után, de még az elalvásod előtt, képzelj el legalább egy olyan másnapi dolgot vagy eseményt valóságosnak, amit a vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. A képzeletalkotás képessége, korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. De te, ne csupán fantáziálgass, hanem a már megtapasztalt valóságod részének képzeld el a vágyaid tárgyát vagy eseményét magadnak. Ha a szellemi gondolataid informatív értékeivel, már valóságos formát alkottál az elképzelésednek, akkor aktív módon használd az elképzelt dolgot, vagy vegyél részt a képzeletbeli eseményedben. Szerezz róla, mentális tapasztalatokon alapuló virtuális élményt.
Amíg mentális élményt szerzel az elképzelt dolog vagy esemény valóságáról, addig örömérzések mentális erőhatásai épülnek bele a reális elképzelésedbe. Virtuális módon megtapasztalt hitté formálva azt. Ami EEG agyi mágneses hullámként jelenik meg a valóságodban. Majd mondd azt, hogy ÁMEN. Azaz, LEGYEN. Ilyen módon, mentális jelleggel hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzeleted mentális tapasztalata, megvalósuljon számodra, az objektív valóságodban is. Mert az ÁMEN kifejezés kivetíti, projektálja számodra, a vágyadról alkotott mágneses agyi hullámodat. Amely a fény sebességével terjedve, a nála sokkal lassabb anyagi események elé halad, és amíg alszol, beállítja számodra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a vágyaid szerint határoztál meg.
Ha a tudatos teremtés lehetősége működik az életedben, és már szándékosan tudod használni, akkor valójában, szubjektív nyomást gyakorolsz, az objektív anyagi események történéseire. Épp úgy, mit a Teremtő Isten. Azzal az alapvető különbséggel, hogy Isten, az egész világot folyamatosan irányítja, míg te magad, csak éppen, a saját életed lokális eseményszerűségeit tudod befolyásolni. Mint a tudatos teremtésre alkalmas ember azonban, megtapasztalhatod ez által, önmagad Isteni minőségét.
A mágneses hullámok azonban, a testünkön belül is aktivizálják induktív jelleggel, az anyagi minőségünk elektromos adottságait. Így a sejtjeinken belül, hasonló hullámjelenségek tapasztalhatók. Amit a DNS láncunk képvisel. Vagyis, az a személyes genetikai program, ami az életünk minőségét meghatározva, a sejtes alapú szaporodásunk lehetőségét biztosítja.
Így a kvantumfizika egyik ágazata lett a hullámgenetika tudománya, ami már a teremtés és a szaporodás elvi lehetőségeit boncolgatja. A hullámokra visszavezethető módon, de még igen távol attól, hogy az elektromos és a mágneses erőterek induktív viszonyában keresse a megoldást. Mert ma még, „elektromágneses” számukra minden ilyen jelenség. De így, együtt értelmezve az elektromos és a mágneses jelenségeket, elsiklanak attól az alapvető folyamatos induktív viszonytól, ami az erőtereik között állandóan fennáll. Gyakorlatilag, figyelmen kívül hagyják. Éppen azt az induktív viszonyt hagyják figyelmen kívül, amelyben a hullámgenetika magyarázata fellelhető. Amelyben a közegnyomás alapja értelmezhető.
Matécz Zoltán
2021.01.22.
