Tudatában vagyok.
Amikor valaminek a tudatában vagyok, akkor azt, nem tulajdoníthatom a testem anyagi vonatkozásának, vagy a szellemiségem mentális lehetőségének. Mert annak is, csupán a tudatában lehetek, ami az anyagi testem. Vagy annak is, csupán tudatában lehetek, ami a szellemi gondolatom. Ezért a tudatosságom, nem azonosítható sem a testemmel, sem a szellemiségemmel. Akkor viszont már, csak lelki tényező lehet bennem.
Tulajdonképpen, a fejemben tudatos elmémmel fordítok figyelmet, a szellemi gondolataimra és a lelki érzéseimre. Így a tudatos elmémnek, éppen az a feladata, hogy ezt a két adottságomat, egy közösen kezelhető egységgé, hitté alakítsa számomra. Ami már a memóriámba kerülhet, tárolás céljából. Mint személyes emlék. Onnan pedig, a tudatalattimban honos, mindenkori tudatosságomat fogja befolyásolni vagyis, azt az alapvető jellememet, ami az elmémben tudatos döntéseimet is, mentális visszacsatolásként szabályozza.
Amikor valaminek a tudatában vagyok, akkor elhiszem azt, hogy annak a dolognak vagy eseménynek az igazságértéke, reám nézve valóságos. Vagyis, a valóság egy részére vonatkoztatva, elhiszem azt, hogy én, milyen viszonyban állok vele. Kénytelen vagyok elhinni, mert a tudatos elmém, soha sincsen közvetlen viszonyban a valósággal. Csupán az érzékszerveim informatív értékei tájékoztathatnak arról, ami az objektív valóságban észlelhető.
Ugyanezekkel az érzékszerveimmel vagyok képes, önmagam objektív anyagi, vagy szubjektív szellemi valóságáról is, szilárd meggyőződéssel információt gyűjteni. Ezek a szilárd meggyőződéseim, az én hiteim. Amit önmagamra vetítve, a „vagyok” kifejezéssel határozok meg. Így az életem során meghatározott kifejezéseim, amit a „vagyok” szóhoz kötöttem, a mindenkori tudatosságomat fogja biztosítani. A tudatalattimnak azt a „tudatossá” vált részét, amit a memóriámban tárolt hiteim eredője képvisel.
Míg a testem és a szellemiségem, az anyagi minőségem elektromos adottságai, addig a lelkem, egy olyan kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája, ami a hullámhosszánál fogva, kizárólag reám irányul. Főképpen a szívemre. Majd induktív módon befolyásolja az elektromos anyagi adottságaimat. Így a lelki érzéseim, már olyan elektromos hullámaim, amelyek a mágneses alapú lélek induktív hatására alakultak ki, a szervezetem elektromos erőterében. Ez az elektromos erőtér, az anyagi minőségemben, és azon kívül is fellelhető. A testemtől 10-20 centitől, akár több méteres távolságig. Amit aurának neveznek. A kiterjedése attól függ, hogy milyen mértékű a mindenkori tudatosságom aktuális szintje.
Dr. Hawkins, a tudatossági skáláját, 0-1000-ig osztotta be. Így 0-200-ig, azoknak az embereknek a tudatossági szintjei vannak felvetítve, alapvető emberi tulajdonságokként, akik szinte kizárólag az anyagi minőségükkel azonosítják be magukat. Arról ismered fel őket, hogy szinte mindig tökéletes a külső megjelenésük, és a testükkel kérkednek. A szépségükkel vagy az erejükkel. Mert csupán, a testük tudatában vannak. Így a szellemi gondolataikkal, főképpen a testi adottságaikat juttatják kifejeződésre. Az egyéb önkifejező képességük, sokkal elmaradottabb.
200-600-ig, az átlagemberek tudatossági szintjei alapján felismerhető tulajdonságok vannak a skálára felvetítve. Azoknak az embereknek a személyes tulajdonságai, akik a testük helyett, már főképpen, a szellemiségükkel azonosítják be magukat. Arról ismered meg őket, hogy bár rendezett a külső megjelenési formájuk, de igen sokat beszélnek. Mert a sok beszéddel, azt a szellemi részüket aktivizálják, amelyikre éppen tudatosabbak. Ők, a testi adottságaik tudatában is, sokkal szelídebb emberek.
600-1000-ig pedig, már a megvilágosodás szintjei találhatóak. Amikor az ember, már egyre kevesebbet beszél. Ha mégis, akkor a mondanivalója egyre érthetőbb, egyre világosabb. Mert a testi és a szellemi képességeinek a tudatában van ugyan, de a szavaival és a tetteivel mindig, csak a pozitív lelki érzéseit juttatja kifejeződésre. Ami attól eltér, azt szóba sem hozza. Ők az igazán békés emberek, akik másokban is, kizárólag a lelki béke kialakulását szolgálják.
Az 1000-es tudatossági szinten pedig, már a tökéletesen megvilágosodott elméjű emberek találhatók. Az úgynevezett nagy tanítók. Akik számára, a testi és a szellemi szintű változékonyság, már egyáltalán nem dominál. Mert, megtalálták a lelki békét, és azt, nem hajlandóak semmi áron sem feladni. Aki az objektív egoista emberrel szemben, egy szubjektív egoista embert valósít meg. Az önazonossággal rendelkező emberrel szemben, a mindenséggel való tökéletes azonosság tudatosságában él.
Úgy is mondhatnám, hogy a születésünk után a lélek, mindig azokat a tulajdonságokat veszi fel számunkra, amelyeket a „vagyok” szóhoz rendelünk. Tudatosan beazonosítva magunkat azokkal a tulajdonságokkal, amit a „vagyok” szóhoz csatolunk. Így a hiteink révén, konkrét módon meghatározva ez által, hogy a sorsunk alakítására alkalmas lelki érzéseinket, milyen mentális feltételek alapján fogjuk használni.
Ezzel szemben, a megvilágosodott ember, már kiteljesíti a személyes öntudatát, az Univerzum mindenségére. Ezért, az Univerzummal való egység tudatosságában létezik. Így mindenkiben, önmaga gyengébb tudatossági szintű megnyilvánulását látja. Akit, vagy hagyni kell a saját fejlődésében, vagy pedig, tanulóként rávezetni arra, hogy a megvilágosodása, milyen mentális feltételek alapján valósulhat meg. Amelynek az érdekessége az, hogy éppen a mentális feltételektől kell tudatosan megszabadulni.
Ahhoz ugyanis, hogy az Univerzum feltétlen részeként lehessen valaki abszolút módon tudatos, olyan megvilágosodott emberré kell válnia, akit már nem befolyásolnak a relatív feltételek. Vagyis, mindent elfogad. Mert, mindent a végtelen szeretet szemszögéből szemlélve, tökéletesnek lát akkor is, ha az még nem fejlődött ki teljesen, a saját tudatosságában. Mert jól tudja azt, hogy akit lát, a tudatossági skála bármely fokozatán létezzen is, elválaszthatatlan része annak a végtelen tudatossági szintnek, amit ő maga már képvisel.
Ezért, a tökéletesen megvilágosodott tudatosságú ember, már az abszolút szeretet képességével tekint mindenki másra. A teljesség abszolút egoista képességével. Mert, ha önmagát, az Univerzum teljességével azonosítja be tudatosan, akkor senkit sem tekinthet attól eltérő minőségnek. Még akkor sem, ha a másik egyén, még igen távol áll is, a megvilágosodás szellemi szintjeitől. Ezért, egy tökéletesen megvilágosodott ember, sebezhetővé válik a nála gyengébb tudatosságú, még relatív módon egoista emberekkel szemben. Ezért, primitív társadalmi közegben gyakorlatilag, halálra van ítélve.
Ez a fizikai és szellemi szintű sebezhetőség azonban, nem tántorítja el a lélek abszolút tudatosságtól. Attól a nyilvánvaló kozmikus egységtudattól, ami az anyagi test nélkül is képes fennmaradni. Mert az anyagi testünk, csupán lokalizálja bennünk, ezt a fejlődni képes tudatosságot. Így a testünkre, csak addig van igazán szükségünk, amíg a tudatosságunk relatív, és csak a testünk révén képes kifejeződésre jutni. De az abszolút tudatosságú ember számára, már nem fontos az egyéni szintű önkifejeződés.
Mert az Univerzum teljességére vonatkozó tudatossága, már régen kifejezte önmagát a teremtéssel. Amelyben minden teremtett létező ember tudatos lehet. Kezdetben ugyan, csak relatív módon. Ez a relatív emberi tudatosságunk juthat az abszolút tudatosság szintjére, ha a relatív egoista adottságainkat kiteljesítjük, és az Univerzumra vetített, abszolút egoista tudatosságú lényekké váltunk. Így az Univerzum teljességéből tekintve, már nincsen benne semmi sem, amit ne lehetne szeretni. Mert minden, ami eleve létezik, önmaga tökéletes megnyilvánulása a teremtés folyamatában.
Olyan ez, mint amikor az ember önmaga anyagi mivoltára tekint, és nem képes haragudni egyetlen sejtjére sem, amikor az rendellenesen működve, valamilyen betegség tünetét produkálja számára. Éppen ellenkezőleg, tudatosan ápolja, dédelgeti a beteg sejtjeit a szervezetében, hogy újra egészséges lehessen. Abszolút szeretettel. Majd szilárd egészségtudattal él tovább, hogy semmiféle betegség ne tudja megtámadni a szervezetét. Mert a betegség, az egészségre való abszolút tudatosságnak, valamilyen relatív hiányosságára utal.
Bár a mindenkori tudatosságunk aktuális szintje, az életünk bármelyik szakaszában képes relatív módon változni, mégis mindig az határozza meg abszolút jelleggel, az aktuális döntéseink minőségeit. Így a tudatos döntéseink, mindig szubjektívek. Még akkor is, ha látszólag teljesen objektív alapokon nyugszanak is. Mert, azokban az objektív módon elfogadható alapokban is, szubjektív módon kell hinnünk.
Amikor tehát, tudatában vagyok valaminek, akkor azzal tulajdonképpen azt fejezem ki, hogy határozottan hiszek benne, és ennél fogva, felelősséget is vállalok a vele szemben kialakult döntéseimért. Erről szól például, az a jogi, forma, amit a „felelősségem teljes tudatában” kifejezéssel határoztak meg. Ami röviden azt jelenti, hogy hiszek benne, tudatában vagyok, ezért felelősséget is vállalok érte.
Ilyen értelemben véve, a mindenkori tudatossági szintünk, az aktuális felelősségvállalásunk mértékét határozza meg. Gyakorlatilag azért vállalok felelősséget, hogy milyen módon veszek részt a megtapasztalható életeseményeimben. Főképpen azokban, amelyek a mindennapi szintű társadalmi életünket befolyásolják. Ezért a jogi rendszerünk feladata éppen az, egy bűnösnek ítélhető cselekmény megítélésében, hogy a felelősség mértékét határozza meg, személyre szabott módon. Mert a felelősség, mindig egyéni.
Bár a vallások, és más szociális szervezetek, közösségi szinten foglalkoznak az emberekkel, hogy azok, egy közösen fejlődni képes tudatossági szintre kerüljenek, de a tudatossági szintje, mégis mindenkinek egyéni. Így a kollektív módon megvalósítható tudatossági szintemelkedést, csak olyan elmélet válthatja ki, amit mindenki képes beépíteni a mindennap gyakorolható természetes gondolkodásmódjába. Ezért, mindig szükség van olyan szellemi gondolatokon alapuló tanításokra, amelyek az emberi kultúra részét képezve, alkalmasak arra, hogy az emberek mindenkori tudatossági szintjét fokozzák. A megvilágosodás szintjei felé.
Ennek az írásnak is, ez a nem titkolt reális célja. Tudatosítani az értelmes emberekkel azt, hogy az Isten által elindított teremtés, nem befejezett tény. Hanem egy olyan folyamat, amelyben az állandó anyagi változás lehetőségei kínálkoznak számunkra ahhoz, hogy reális módon élhessünk velük. De mindig, csak a jelen pillanatát tudjuk megtapasztalni. Mindig, csak a jelen pillanatában tudunk a kínálkozó lehetőségekhez igazodni. Vagyis mindig, csak a jelen pillanatában élhetünk.
Továbbá, mindig, csak a jelen pillanatában tudunk olyan reális terveket szőni, ami a lehetséges jövőnk megélésére utalhat. A múltban megtapasztalt emlékeink között ébredő lelki vágyaink alapján. Ezért, a megtapasztalt emlékeinket, éppen azért gyűjtögetjük magunknak, hogy lelki szinten tudatában legyünk a múlt eseményeinek. Amelyeket bár, nem tudunk utólag megváltoztatni, de igen jó viszonyítási alapot képeznek számunkra ahhoz, hogy mentális módon elképzeljük általuk azt a valóságot a jelenben, amit a vágyink szerint szeretnénk megélni a jövőben. Mert képzeletet alkotni is, csak itt és most tudunk, a jelenben. Korlátlan mentális lehetőségek alapján.
Ilyen módon, bármit elképzelhetünk valóságosnak, ami csak a szívünk vágya. Bármilyen anyagi dolgot vagy eseményt. Mert a vágy, egy lelki érzés rezgése. Forma nélküli elektromos rezgés csupán a testünkben. A szellemi gondolataink informatív értékeivel pedig, mentális képzeletbeli formát biztosítunk, a vágyunk tárgyának vagy eseményének. Egy a lényeg, hogy a már megtapasztalt valóságunkhoz illeszkedjen az elképzelésünk. Mert, csak akkor lesz az reális. Azon a megtapasztalt realitásunkon belül azonban, bármit elképzelhetünk magunknak, még akkor is, ha most még, irreálisnak tűnik is. Az ilyen módon kialakított reális képzelet pedig, egy tudatosan formált mentális terv, ami a jövő megtapasztalható eseményeire vagy dolgaira utal.
Az előre megtervezett reális elképzeléseink pedig, azért válhatnak a megtapasztalható életeseményeink részévé, mert a hitünk által kifejezésre juttatott EEG agyi mágneses hullámokként, nem korlátozódnak az anyagi szintű elektromos események törvényszerűségeinek a hatálya alá. Hanem a mágneses törvényeknek engedelmeskedve, az elektromos események elé hatolnak a fény sebességével, és azok induktív paramétereit fogják befolyásolni számunkra. Éppen a vágyaink alapján.
Mert a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Míg az objektív anyagi valóság elektromos tulajdonságú, addig a szubjektív valóság mágneses alapú. Amelyben a hatás, mindig a fény sebességével terjed. Ezért, képes arra, hogy a nála sokkal lassabb elektromos cselekvések és történések elé hatoljon a mágneses létezésben, és induktív módon befolyásolja azok fennálló eseményszerűségeit. Mert, minden elektromos anyagi esemény, valamilyen induktív mágneses hatás következtében valósulhat csak meg.
Ahogy a testünk edzése, kondicionálása, alkalmasakká tesz bennünket arra, hogy tudatosan részt vállalhassunk az anyagi események folytonosságában, úgy a tanulás és az egyéb tapasztalatszerzés elvi lehetősége, a szellemiségünk kondicionáltságát valósítja meg. Ezért a testi és a szellemi relatív adottságaink, kizárólag arra alkalmasak, hogy a mindenkori lelki tudatosságunkat fejezzék ki számunkra, a lehető legideálisabb módon. Éppen azért, hogy mindig felelősséggel élhessünk. A hiteink alapján.
Így a tudatos felelősségvállalásunk mértéke, tökéletesen arányos azzal a szeretettel, amit a valóságunk felé vetítünk. Ezért a valóságunk, mindig annak alapján alakul számunkra, minél több szeretetet vetítünk bele. Úgy is mondhatnám, hogy az objektív anyagi valóság, nem más, mint a szubjektív hitünk virtuális kivetüléseinek a megjelenési formái. Bár, nem azonos a hitünkkel, de mégis az határozza meg azokat az anyagi formákat, amit megtapasztalhatunk általa. Befolyásolva ez által a sorsunkat.
A szellemi fejlődésünkben gyökerező tudatossági szintünk emelkedésével azonban, részt vehetünk a tudatos teremtés gyakorlatában. Amelynek keretein belül, reális elképzeléseket alkothatunk a vágyott valóságunkról azért, hogy tapasztalatot szerezhessünk azok objektív megnyilvánulásairól. Mert Isten, elkezdte ugyan a teremtés folyamatát, ami a mai napig is tart, az anyagi események folytonos változásaival. De az Isten által éltetett értelmes embernek, mentális lehetősége van arra, hogy a vágyait reális módon elképzelve, hitet formáljon arról a valóságról, amit szeretne megtapasztalni.
Így a saját szubjektív valóságunk részét képviselő hiteink, mint sajátságos agyi mágneses hullámaink, projektív módon kivetülnek az elménkből, és a számunkra tükörként funkcionáló objektív anyagi valóságot, a vágyaink szerint képesek befolyásolni. Ezért a mágneses alapú Univerzum objektív anyagi valósága, mindig a hiteinkhez fog alakulni. Kivétel nélkül.
Most a világunkkal az a probléma, hogy szinte mindenki torz hiteket kreál az elméjében. Mert az egyre értelmesebb, műveltebb emberek, nem azt képzelik el valóságosnak, amit szeretnének megtapasztalni, hanem a félelmeiket. Ilyen módon, olyan valóság alakulhat csupán ki számunkra, amit legtöbbször, csak pokolként élhetünk meg. Mert ostoba módon, olyasmivel töltjük fel az tudatos elméiket, amik izgalmasak lehetnek ugyan, de tulajdonképpen, nem szeretnénk igazán megtapasztalni.
Pedig a hiteinket, csak olyan ismeretek alapján alakíthatjuk ki az elméinkben, amilyenekre tudatos volt az. Ha egy képzeletbeli valóság torz képei alapján alkotunk reális elképzeléseket magunknak, és azokat projektáljuk, vetítjük ki az elméinkből, akkor azok, csak valamilyen torz valóságot képesek számunkra produkálni. Mert az objektív anyagi valóság visszatükröződési lehetőségei, a szubjektív hiteinktől függ. Mivel, a számunkra természetes eseményeken és dolgokon kívül, semmi sem nyilvánult meg az életben, amit valaki el nem képzelt volna előtte valóságosnak.
Ezért, itt és most, a mi jelenünk tudatos életeiben, nekünk kell olyan reális elképzeléseket kialakítani az elméinkben, amelyekkel egy olyan valóság képét vetíthetjük magunk elé, amelyben paradicsomi állapotokat tapasztalhatunk meg. Olyan dolgokat és eseményeket, amelyek bárkit boldoggá tehetnek. Mert, ahogyan egy nehéz tárgyat, két vagy több embernek, sokkal könnyebb felemelnie, mivel az egységünkben sokkal több a fizikai erő, úgy a szellemi fejlődésünk által elképzelhető valóságunknak is, mindenki érdekét kell szolgálnia. Kivétel nélkül. Ha sokan akarjuk igaz hittel, akkor hamarabb fog megvalósulni számunkra. Mert a mentális erőhatásaink összeadódnak.
Aki nagyon relatív módon egoista, főképpen magányos, remete életet él. Mert nem képes osztozkodni a szeretetben. Kotlik a megszerzett tulajdonán, és tudatosan kirekeszt mindenkit annak használatából. Társadalmi életre, csak a törvény kötelezheti. Ez által, lemond arról is, hogy mások szeretetében részesüljön. A kevésbé egoista beállítottságú emberek azonban, alkalmasak a társadalmi életre. Családi, baráti, egyesületi, nemzeti érdekek szerint élnek, közösségi életet. Ilyen ma, az átlagemberek zöme.
Ezzel szemben, az abszolút egoizmusban létező megvilágosodott embert, éppen a társadalma közösíti ki. Mert még nem tudják azt, hogy milyen módon viszonyuljanak hozzá. De az értelmesebb, magasabb tudatossági szintű követői számára, társadalmi értéket képvisel. Míg az alacsonyabb tudatossági szintű emberek számára, eleve felfoghatatlan, felesleges jelenségnek minősül. Ezért a magányos megvilágosodás, mindig egyéni veszélyekkel jár a társadalomban. Mert a primitív elmével rendelkező közösség, mindig kirekeszti azokat, akik különböznek közöttük.
Míg a kollektív megvilágosodás lehetősége, sokkal nagyobb biztonságot jelent, a megvilágosodottak számára. Mert akkor, a teljes közösség szellemi szintű fejlődése, együtt valósul meg. Amely mentális változás, elvileg a gyengébb fejlettségű egyének kiközösítését vonhatná maga után. De az, nem történhet meg, mert a szellemben erősebb, megvilágosodottabb, mindig segíti, támogatja, tanítja a szellemben gyengébbeket. Ezért az egyéni szintű tökéletes megvilágosodás, csak kollektív módon valósulhat meg úgy, hogy az tartós is maradjon.
Ahhoz tehát, hogy kollektív szellemi változás jöjjön létre az emberiség kulturális életében, éppen arra van szükségünk, hogy minden ember egyformán részesüljön azokban az ismeretekben, ami a változást előidézheti. A közoktatás társadalmi szintű keretein belül. Mert, ahogy én magam tudatában vagyok önmagam Isteni eredetének, és a vele járó relatív teremtői képességeimnek, úgy bárki számára nyilvánvalóvá válhat ez az alapismeret.
A tudomány hullámgenetika tana, éppen azt fejtegeti, hogy a teremtés, milyen módon valósulhat meg kvantális szinteken. Továbbá azt, hogy a sejtekben kialakuló DNS, milyen külső befolyások alapján módosulhat. Mert a DNS, a sejt genetikai állapotának a hulláma. Ami ezek szerint, hasznos külső hullámok által javítható, míg káros hullámjelenségekkel rombolható. Így a genetikai szintű betegségeinket, azok a hullámok is előidézhetik, amelyek károsak számunkra.
Mivel a DNS alapú genetikai hullámunk, elektromos anyagi természetű, ezért tranzverzális jelleget ölt a sejtjeink folyadékkristályos plazmaszerkezeteiben. Amit a külső mágneses hullámok befolyásolhatnak. De igen komoly mágneses hatásokat fejtenek ki, a sejtes alapú DNS hullámainkra, a hiteink által megvalósuló EEG agyi mágneses hullámaink is. Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy miben hiszünk.
Aki ugyanis, a tökéletes egészségben hisz, az mindig regenerálja a saját sejtjeiben kialakult DNS hullámszerkezeteit. Ezzel szemben, aki az egészségtől eltérő módon, valamilyen betegség elvi lehetőségeit vetíti maga elé a képzeletével, negatív hitet gyakorolva, máris módosított a sejtes alapú DNS hullámainak a formáján. A hiteiben megnyilvánuló félelmei alapján. Torzítva ez által, a DNS láncai szerkezetét.
Ilyen módon, a genetikai szintű betegségek, mágneses hullámokkal gyógyíthatókká válhatnak. Épp úgy, mint ahogyan a káros mágneses hullámok, betegségek előidézői lehetnek. Ezért, a hullámgenetika tudománya, főképpen ezt a témát célozta meg. De, hullámgenetikai témának minősül, a teremtés kérdése is. Nem az Isteni eredetű teremtés, ami az anyagi események folytonosságában nyilvánult meg. Hanem a tudatos teremtés. Amelynek segítségével, az értelmes ember, az előre vetített hiteivel, képes befolyást gyakorolni azokra az objektív eseményszerűségekre, amit az Isteni teremtésben, mindenképpen meg kell majd tapasztalnia.
Mert hiteivel az ember, olyan terveket sző a múlt tapasztalatai alapján a jelenben, amit a jövőben szeretne megtapasztalni. Ennél fogva, ha a szubjektív hiteinkben kifejezésre juttatott vágyaink, alkalmasak arra, hogy az objektív valóságban visszatükröződjenek számunkra, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy valójában, melyik a virtuális valóság. Mert, ha az objektív valóság, a képzeletünk alapján jön létre, akkor csak virtuális lehet számunkra.
Nagyon valószínű az, hogy ezért nevezik az objektív valóságot árnyékvilágnak. Mert csupán annak a szubjektív valóságnak az árnyéka, visszatükröződése, amit a képzeletünkben meghatározunk. Mert a természet objektív anyagi folyamataiban, semmi sem nyilvánult meg, amit valaki előtte, szubjektív módon el nem képzelt volna. Ha így tekintek az objektív anyagi valóságra, akkor az, egy elég fantasztikus eseménysorozatnak minősül. Mert az emberek szubjektív hatására képes változni. Aminek a tudatában vagyunk. De ez, maradjon a folyamatosan fejlődő hullámgenetika értelmezésének a hatásköre.
Matécz Zoltán
2021.01.22.
