Világosság.
Nagyon sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy az emberek egy része, nem képes önmaga lelki érzéseit, megfelelő szellemi gondolatokkal kifejezésre juttatni. Ezt a szellemi tehetetlenséget, mentális sötétségnek nevezzük. Ezzel éppen ellentétben, akik mindig tökéletesen ki tudják a lelki érzéseiket fejezni, az értelmes szellemi gondolataik segítségével, azokat mentális világosság jellemzi. Így az emberi tudatosság aktuális szintje, mindenkinél változhat, és különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül. A mentális sötétség felől, a megvilágosodás felé.
Az emberi agy mindenkori tudatossági szintjeit, Dr.Hawkins féle tudatossági skálán lehet nyomon követni. Ahol 0-200-ig, azoknak az embereknek a tudatossági szintjei vannak személyes tulajdonságokként felvetítve, akik önmagukat szellemi szinten főképpen, csak az anyagi minőségeikkel azonosítják be. 200-600-ig, azoknak az átlagembereknek a tudatossági szintjei vannak felvetítve, akik már, lelki szinten is képesek a saját önazonosságukat kifejezni, a szellemi gondolataik segítségével. 600 fölött azonban, már a megvilágosodás szintjei találhatóak. Ahol a szellemi szinten értelmessé vált emberek, már egyre több pozitív lelki adottságuk alapján fejezhetik ki önmagukat. Ez az írás tehát, erről a szellemi szintű világosságról szól.
Így a megvilágosodás szintjei, nem azt jelentik, hogy valaki tökéletes szellemi képességekkel rendelkezik, hanem csupán arra utalnak, hogy a lelki élet terén, sokkal fejlettebb, pozitívabb lehetőségekkel bírva, képes arra, hogy ezt a tudatossági állapotát szellemi szinten, értelmes módon kifejezésre is juttassa. Mert a megvilágosodottság, már az Univerzummal való egylényegűségről szól. Benne pedig, a teremtőképességgel való közvetlen lelki viszonyról, amit már szellemi szinten is ki lehet fejezni.
Így a megvilágosodott embernek, nem az a feladata, hogy félrevonulva a társadalmától, remeteként élje az életét, és önmaga dicsőségére tartózkodjon a megvilágosodottság mentális szintjén. Hanem éppen az, hogy a személyes megvilágosodottságáról, tegyen tanúbizonyságot a többi embertársa felé. Hogy annak a teremtőnek a lelki fényét ragyogja, a szellemi gondolataival az emberek felé, aki által megvilágosodott. Hogy a még mentális sötétségben, vagy félhomályban élő átlagemberek, követésre méltó személyt ismerjenek meg benne.
Így az Univerzummal való egységtudat megvilágosodott állapota, szellemi szintű tiszta gondolatok birtokába juttatja a megvilágosodott embert. Amelyek által, képes értelmesen kifejezésre juttatni, a saját tapasztalatain nyugvó pozitív lelki érzéseit. Mert ebben a kozmikus szintű egységtudatban, az önző egoista hozzáállás változik meg alapvetően.
Ahogy az átlagember, a természet passzív részét képezi akkor is, ha a természettől elrugaszkodva, családi jellegű házakban él, úgy az Univerzum teljességének is a passzív részét képezi. Hiszen objektív elektromos anyagi létezőként, ugyanabban a mágneses alaphalmazban valósult meg, mint a többi anyagi megnyilvánulás. Ennél fogva, teljesen ugyanolyan objektív elektromos törvényszerűségeknek kell engedelmeskednünk anyagi szinten, mint minden más objektív anyagi minőségnek.
A többi anyagi minőségtől, csak abban különbözünk, hogy mentális adottságokkal rendelkezve, szellemi szinten fel tudjuk fogni a saját lényünk szubjektív lehetőségeit is. Ez a felismerés, egy mentális szintű fejlődési folyamat, amely különböző tudatossági fokozatokat képvisel az emberi fejlődésben. Erre utal Dr. Hawkins tudatossági skálája, mint olyan tudományos értékű táblázat, amelyen bárkinek a mentális fejlettségi szintje megtalálható. Az, az aktuális mentális szint, amellyel a lelki életét éppen élni képes.
Ez azt is jelenti egyben, hogy a tudatossági skálán felvetített emberi tulajdonságok arra utalnak, hogy milyen minőségű lelki életet él az ember. Ami mások felé irányul. Így a primitív emberek alul, 0-200-ig helyezhetők el. Mert a lelki életüket egoista módon, a mások felé irányuló negatív érzelmeikkel élik. A ma ismert átlagemberek, érzelmi tulajdonságai, 200-600-ig tart. Mert a lelki életükben, már pozitív tulajdonságok is fellelhetők. Váltakozva a pozitív és a negatív érzelmek között. 600 felett pedig, már a mások felé irányuló pozitív lelki élet dominál. Visszatükrözve az egyén megvilágosodottsági szintjét. Így a tudatossági skála végül is, a szociális beállítottságunk aktuális mértékét tükrözi vissza.
Egyenesen utalva arra, hogy amint egy nehéz tárgyat, sokkal könnyebb több embernek összefogva együtt felemelni, úgy a társadalmi életünk egyéb nehézségeit is, sokkal könnyebb együttes erővel megoldani. Így a társadalmi közösségben élő emberek, nem különbözhetnek egymástól. Mert egyedül, szinte mindenki életképtelen lenne. Hiszen, sikeresnek lenni is, csak a társadalmi közösségünkben tudunk.
De amíg a személyes siker élménye, egoista módon eltávolít bennünket a társadalmi életünktől, addig nem azon fáradozunk, hogy mások is sikeresek legyenek általunk. Hanem a személyes sikereink gyümölcseit arra használjuk, hogy azokon az embereken élősködjünk, akik sikeressé tettek bennünket. Egyre mélyebbre süllyedve, a tudatossági skála megvilágosodási szakaszaitól.
Mert a megvilágosodott ember, már tökéletesen látja mások szociális helyzetét. Látja azt az igényt, amellyel segítségnyújtásra szorul valaki. Ha a segítség nyújtásához, nincs meg a gazdasági háttere, akkor a tudatos teremtés lehetőségének a segítségével, szebbé és jobbá képzeli azt az állapotot, ami a segítségére szorul. Majd a hozzá társított pozitív lelki érzéseivel, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeli a reális elképzelését. Az ÁMEN kifejezéssel.
Mivel a lélek által, minden embert Isten éltet, a teremtő. Ezért a tudatos teremtés lehetősége, bárkinek a birtokában kialakulhat. Csupán szellemi szintű érettség kérdése az, hogy tisztán belássa önmaga teremtőképes mivoltát. Így, immár megvilágosult módon, bármit szebbé és jobbá teremthet, amit nem talál megfelelőnek.
Nem ítéli el a megtapasztalt dolgokat és eseményeket, hanem a tudatos teremtés lehetőségével, átrendezi azok megnyilvánulásait. Mert, ha szebbé és jobbá tudja képzelni a megtapasztalt dolgok és események valóságát, akkor teljesen felesleges számára, bármilyen lesújtó ítélet. Mert, aki ítélkezik, és a mentális energiáit a negatív véleményének a kifejezésére használja, nem a tudatos teremtés által megvalósítható új állapot kialakítására törekszik.
Mert, az Univerzum egységtudatával, már semmit sem ítélhet meg lesújtó módon, ami a valóságban megnyilvánult. Mert a kozmikus szintű egységtudattal az, csak kőkemény önkritika lenne. Mert bármit is ítéljen meg az egységében, akkor önmaga teljességét ítéli meg.
Az abszolút létezés, kétféle valóságra épül, a mágneses alapú szubjektív valóságra, és a benne és belőle kialakult, elektromos tulajdonságokkal rendelkező összetett szerkezetű objektív valóság részhalmazaira. Az átlagemberek tudatossági szintje, az elektromos tulajdonságú objektív valóságban kialakítható, agyi mágneses hullámokon nyugszik. Így az objektív valóságtól elszakadni képtelen. Míg a megvilágosodott ember számára a tudatosság, már a szubjektív valóság mágneses alapú adottságain nyugszik. Ennél fogva a szubjektív valóság tudatosságával bírva, már nem csupán az objektív valóság szemszögéből látja szellemi szinten a valóságot, hanem a szubjektív valóságból tekint a létezésre. Ami így, objektív és szubjektív számára egy időben.
Ezért, bármilyen objektív anyagi megnyilvánulást, éppúgy az abszolút Létezés részének tekint, mint az elméjében tudatosodni képes, kozmikus szintű mágneses hullámok informatív értékeit. Amelyek, abszolút igazságokként jelennek meg számára. Az objektív valóságban megnyilvánult relatív részigazságokkal szemben. Így az abszolút és a relatív igazságok között, olyan reális különbséget képes tenni, ami a tudatos teremtésre sarkallja őt. Éppen azért, hogy az objektív valóság, paradicsomi állapotokat képezzen bárki számára.
Olyan ideális létállapotokat, amelyből már, bárki könnyen a megvilágosodás szintjére léphet. Mentális szinten követve azt, aki már a megvilágosodás szintjén tartózkodva, szebbé és jobbá képzelte az ő életét is. Így a kollektív megvilágosodás eshetősége, egy olyan szociális lehetőség számunkra, amelyben a lelki béke állapota, végtelen szeretettel megvalósítható. Amelyben egyre több ember, már olyan mentálisan megvilágosított tudatossági szintre emelkedhet, ahová Isten szeretetének a tiszta fénye, könnyedén beragyoghat.
Ezért, egy megvilágosodott tudatosságú ember elméje, már olyan, mint egy szeretettükör. Amelyik Isten szeretetének a tiszta fényét sugározza azok felé, akik még a fél vagy teljes árnyékot jelentő, alacsonyabb tudatossági szinten élnek. Mert Isten végtelen szeretetének a tiszta fényében már, minden emberi tudatosság megtisztul, megvilágosodik, és ragyogni fog. Kollektív módon.
Gondoljunk csak arra, hogy a relatív emberi szeretet is, csodákra képes. Mert a mi relatív szeretetünk hatására is, bárki kénytelen megváltozni velünk szemben, és normálisan viszonyulni hozzánk. Isten abszolút szeretete pedig, maga a csoda. Ezt a csodát tapasztalhatja meg az emberiség, ha a szellemi szintű megvilágosodás útjára lép.
Ennek az útnak az első foka pedig, a tudatos teremtés szándékos használata. Mint, egy olyan mentális lehetőség, ami igazolni képes bárki számára, önmaga teremtői lehetőségeit. Vagyis, a teremtővel való azonosság mentális érzését garantálhatja számunkra. Ezért, minél sikeresebbé válik valaki a tudatos teremtés alkalmazásában, annál közelebb kerül a teremtővel való önazonossága lelki érzéseihez. Továbbá, annál megvilágosodottabb emberré válik.
Mert, amíg a teremtést szolgálod tudatosan, addig az Isteni eredetű teremtői akarattal élsz. A tudatos teremtés nélkül, távol maradsz az Isteni akarattól. Akármilyen vallási felekezethez tartozol is. Mert bármilyen vallás, amelyik nem a tudatos teremtést oktatja a híveinek, távol tart Istentől. A megvilágosodottság legalsóbb szintjein.
Matécz Zoltán
2021.01.30.
