Görbült tér.
Az elektromos anyagi világ objektív valósága számára, rezgési szintű működési teret, a mágneses alaphalmaz képez. Mint a létezés szubjektív valósága. Ebben a mágneses valóságban alakultak ki, nyilvánultak meg, az objektív valóságot képező elektromos anyagi minőségek. Ebben működnek, rezgési szinten. Mert az anyagi valóság minden megnyilvánulása, rezgésnek minősül csupán. Ez a mágneses valóság tölti ki, az anyagi szintű atomok belsejét éppúgy, mint az anyagok körüli részeket. Mivel a mágneses alaphalmaz képez teret az elektromos anyagi részhalmazok számára, ezért van azoknak térfogata. Röviden ennyit a Létezésről.
Bővebben kifejezve, úgy juthatunk logikus magyarázathoz, hogyha a Létezésben, minden lehetséges elektromos anyagi megnyilvánulást, mint összetett szerkezeteket, elméletben szétszedünk. Egészen, a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Akkor egy olyan egységes alapközeget kapunk, amelyiknek minden lehetséges alkotóeleme, egy darab oszthatatlan alaptömeg. Ilyen módon, ez az egységes alapközeg biztosítja azt a teret, amit a mágneses alaphalmaz jelent.
Ez az alapközeg mágnesessé azért vált, mert az elektromos töltésmegosztás képességével, csak összetett szerkezetű, objektív anyagi részecskék rendelkezhetnek. Így az oszthatatlan alaptömegek alapközegének, csak a mágneses tulajdonság juthat. De, ennek az alapközegnek az alkotóelemei, állandóan csak rezegnek. Miközben, a stabil felfüggesztés vagy a fix alátámasztás hiányában, a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresik. Egymást félretolni vagy félrelökni képtelenek önerőből ezért, folytonosan csak rezegnek. Egy állandóan rezgő mátrix rendszert alkotva.
Így az oszthatatlan alaptömegek szervezett együttes rezgése, longitudinális jellegű mágneses hullámok kialakulását teszi lehetővé a közegükben. Amely hullámoknak, két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A mágneses hullámhossznak, informatív értéke van. Amellyel, egyértelműen meg lehet különböztetni a mágneses hullámokat egymástól. Míg a frekvencia által, az energia terjed egy irányba. Mint az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerői. Amelyek a mágneses hullámban, egy irányba rezegve közvetítik, a rezgési szintű részerőket. Mégpedig, egymás után következő, folytonossá vált erőimpulzus sorozatok formájában.
A mágneses alapközegben kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok pedig, mivel energiát közvetítenek, szubjektív munkavégző képességet ezért, erőteret képeznek a mágneses alaphalmazból. Természetesen, olyan egységes erőteret, amelyben az energiával közölt részerők terjedési iránya, mindig lineáris, azaz egyenes vonalvezetésű. Ha pedig, most ebbe a mágneses erőtérbe, visszaképzeljük magunknak, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat, mint a megismert objektív valóságot, akkor nyilván, ebben a primer alaphalmazban fognak azok, rezgési szintű szekunder részeseményekként működni.
Vagyis, az összetett szerkezetű, objektív elektromos anyagi részesemények, egy lineáris tulajdonságú mágneses erőtérben valósultak meg. Amely erőtér, az őt alkotó oszthatatlan alaptömegek alapközegének a mátrix szerkezete miatt vált lineárissá. Azaz, egyenes irányultságú erőtérré. Amelyben a mágneses hullámokban közölhető energia, mindig egyenes irányban terjed. De, ha a mágneses tér, mindig egyenes irányban közvetíti az energiát, egységes erőteret képezve, akkor a tér görbülete, ugyan hogyan valósulhat meg?
A logikus magyarázat, az objektív anyagi minőségek elektromos tulajdonságaiban rejlik. Mégpedig abban, hogy az elektronok körül, elektrosztatikus erőtér alakul ki, az elektronokhoz közel álló oszthatatlan alaptömegekből. Vagyis, az elektronok, elektrosztatikus erőteret képeznek, a közelükben tartózkodó oszthatatlan alaptömegekből. Teljesen felülbírálva, a közelükben tartózkodó oszthatatlan alaptömegek mágneses feltételeit. Ezért, az elektronok körül, olyan elektrosztatikus erőtér alakul ki, amelyikben a hatásközvetítés módja centrális irányú lesz, az elektronjaik mozgásformáit követve.
Ami azt jelenti, hogy az elektronok körüli oszthatatlan alaptömegek mátrix alakú szerkezete, számottevően nem változik ugyan továbbra sem, de bennük a hatásközvetítés módja, centrális irányt vesz fel. Vagyis, az elektronok felületét és mozgásformáit követve, a hatásközvetítés lehetősége, kör alakúvá válik. Ezért az elektrosztatikus erőt a mágneses alaphalmaz, az elektromos tulajdonságú anyagi minőségek környezetében, az anyag objektuma körül fogja közvetíteni. Mert, ez a lokális elektromos erő, erősebbnek minősül, mint az, az erőimpulzus sorozat, ami a mágneses hullámokról az objektív anyagi tömeg felé hatást gyakorol.
Így a lineáris alapú mágneses erőtérrel szemben, centrális irányú erőterek alakultak ki az elektronok körül. Azaz, olyan elektromos erőterek, amelyek hatásközvetítési módjai görbék. De ahogy, az elektronok körül, centrális irányultságú elektromos erőterek alakultak ki, úgy az elektronok által felépült, összetett szerkezetű anyagi halmazok körül is. Így az atomok, a molekulák, és az azok által felépített nagyobb kiterjedésű anyagi minőségek körül is. Így az anyagi minőségek elektromos erőterei, jóval túlmutatnak a térfogatukat biztosító határfelületükön. Ezért, az anyagi minőségek kiterjedésétől függ az, hogy milyen méretű elektromos erőtér övezi a térfogatukat.
A mi bioszféránkra vetítve ezt a jelenséget, jóval a Föld légkörén kívülre esik a bolygónk elektromos erőterének a határa. Mivel, a mágneses és az elektromos erőtér között, csak az a különbség, hogy az utóbbi centrális irányú hatásközvetítési módot végez ezért, a Földünk mágneses mezőjének is szokták nevezni. De ez, nyilván nem lehetséges, mert olyan magas hőfokon, amilyenen a Földünk magja fortyog, mágneses jelleget nyilván nem mutathat. Ezért a bolygónk mozgásállapotát, főképpen elektromos erőtér határozza meg. Amit az anyagi minőségén kívül, az a sok kvarcréteg biztosít, ami a Földünk szilárd peremét nyomja.
Na, már most, minél nagyobb egy égitest térfogata, annál nagyobb az, az elektromos erőtere, ami körülveszi őt. Ebből kifolyólag, a Nap elektromos erőtere, jóval kiterjedtebb, mint az őt körülvevő égitestek elektromos erőterei. Ezért a Nap, keringő és forgó jellegű mozgásformái, kozmikus szintű elektromotoros erőként, hatást gyakorolnak a galaxisunkban megnyilvánult égitestek elektromos erőterei számára. Elektromos jelleggel meghatározva benne, minden szabadon eső égitest keringési és forgási pozícióját, a mágneses térben.
A kozmikus szintű mágneses erőtér tehát, továbbra is egyenes, míg a benne kialakult elektromos erőterek, centrális irányúak. Vagyis, görbült térnek minősülnek. De csak azért, mert ez a görbült tér, mindig elektromos erőteret képvisel az adott égitest körül. Vagyis, nem az égitest kiterjedését biztosító tömege, hanem annak elektrosztatikus jellege képes arra, hogy meggörbítse a teret, egy égitest körül. Mégpedig olyan formában, hogy elektromos erőteret alkot az égitest környezetében. Amelyben az elektromos erőhatás közvetítési iránya centrális.
Ez pedig, azért olyan fontos, mert a szubjektív valóság mágneses erőtere, és az objektív valóság elektromos erőterei között, olyan kétirányú folyamatos kényszerhatás uralkodik, amelyik megpróbálja a kétféle erőtér paramétereit egymásra kényszeríteni. Ezt nevezik induktivitásnak. Az erőterek között fennálló szubjektív kölcsönhatási viszonynak. Kozmikus esetben, a mágneses erőtér és az elektromos erőterek között fennálló folyamatos kölcsönhatásnak.
Az indukció révén tehát, a mágneses erőtér, nem közvetlenül az objektív anyagi kiterjedésű égitestekre fejti ki a hatását, hanem azok elektromos erőtereire. Ilyen módon, közvetett hatást gyakorolva az égitestekre. Amit távolba ható képességként értékeltek eddig. Vagyis, amit az energia hatásaként értelmezhetünk. Mert a mágneses hullámok frekvenciai által terjedő energia, az indukció jelensége által képes, közvetett hatást gyakorolni az égitestekre. Az ő elektromos erőtereiken keresztül. Ami számunkra távolba hatónak tűnik, mert teljesen láthatatlan.
Így görbült térről, csak az elektromos erőterek vonatkozásában beszélhetünk. De ott is, csak az elektromos hatás közvetítésének a módja centrális. Mert a mágneses erőtér, éppen a mágneses tér stabilis mátrix jellege miatt lineáris. Vagyis, egyenes irányú benne a hatásterjedés módja. Míg az elektromos erőterekben, mindig centrális irányú. De az elektromos erőterek, csak azért alakulhatnak ki, mert lokális jelleggel ugyan, de erősebb hatást gyakorolnak az oszthatatlan alaptömegekre, mint az erőimpulzus sorozatokban terjedő energia pillanatnyi hatása.
Az erő, Newton tanítása alapján, egyszeri erőimpulzus által közlődik az anyagi testek közvetlen kölcsönhatásai során. Ezzel szemben az energia, a mágneses hullámok frekvenciái révén közlődik, erőimpulzus sorozatok formájában. Ilyen módon, többször egymás után jön létre a kölcsönhatás, folyamatos jelleggel. Ezért, úgy is mondhatnám, hogy az energia, az oszthatatlan alaptömegek rezgési erőhatásait „pumpálja” az elektromos anyagi megnyilvánulások felé. Mégpedig, azok elektromos erőtereit aktivizálva. Induktív módon.
Ha pedig, az elektromos erőterekben induktív változás áll fenn, a mágneses energia hatására, akkor a hozzájuk tartozó elektronok mozgásformái is ahhoz fognak idomulni. Ezért az energia hatása, mindig térfogati jelleget mutat. Így, egy anyagi halmazon belül, minden elektronra azonnal hatást gyakorol. Akár úgy is, hogy megváltoztatja ez által, az adott anyagi halmaz halmazszerkezetét. Így az érintett anyagi halmaz, látványos fázisátalakuláson mehet keresztül. Amit a halmazállapot változás jelensége produkál.
A mágneses tér tehát, nem azért görbül meg, mert anyagi halmaz kerül bele, hanem azért, mert az anyagi halmaz elektronjai, elektromos erőteret képeznek, a közelükben lévő oszthatatlan alaptömegekből. Ez az elektromos erőtér az, ami görbe irányú hatásközvetítési lehetőséget biztosít számára. Így, a mágneses hullámokban terjedő energia, nem az anyagi minőségekre fejti ki a hatását, hanem azok elektromos erőtereire. Éppen azért, mert induktív módon ugyan, de mindig megpróbálja kiegyenesíteni az elektromos erőtér relatív módon centrális jellegét.
A távoli csillagok felől érkező fény, sugár irányú egyenes hulláma pedig, azért látható akkor is, ha a nap takarásában van a távolabbi csillag, mert a Napunk elektromos erőterének a görbült terében, a fény hulláma képes akadálytalan módon tovább terjedni. Követve a Nap görbületét. Mégpedig, a Nap görbült elektromos erőterében. Majd a Napunk elektromos erőterét elhagyva, tovább folytatódik a fényhatás útja, egyenes irányt felvéve a mágneses erőtérben. Mert az égitestek elektromos erőterei között, már csak a mágneses erőtér dominál az Univerzumban.
Mert az égitestek között, az ő elektromos erőterükön kívül, csak a mágneses tér létezik. Mint olyan szubjektív erőtér, amelyik lineáris módon tartja fenn, az objektív mozgásformák gyakorlati lehetőségeit. Ezért, a mágneses erőtér képezi, a létezés oroszlánrészét. Mert benne az objektív valóság, legfeljebb egy tízezred résznyi lehet csupán. Ezt az állítást arra alapozom, hogy az anyagi szintű atomokon belül is, egy tízezred résznyi az objektivitás mértéke. Vagyis, ha egy működő atomból, elvileg kivonjuk azt a mágneses teret, ami az elektronok és az atommag között van, akkor a maradék térfogat, ami az atom objektív alkotóelemeit tartalmazza, csak egy tízezred része a teljes atom-térfogatnak.
Ezt úgy is mondhatnám, hogy az Univerzumban, az objektivitás a legkevesebb. Legfeljebb, egy tízezred része lehet, a szubjektív alapú mágneses valóságnak. Vagyis, az objektív elektromos anyagi létezés, erősen homeopátiás része csupán, a szubjektív alapú mágneses valóságnak. Úgy a világűrben, mint az atomokon belül. Ahogy fent, úgy lent. Állítja egy régi mondás.
Az időnek pedig, valójában semmi köze sincsen az elektromos erőtér relatív görbületéhez. Bár a mai modern elméletekben, „téridő” szerkezetről beszélnek, de az idő, csak a koordináta rendszerekben megvalósult események miatt került említésre. De valójában, kétféle eseményről lehet csupán szó. A mágneses hullámok szubjektív eseményéről, amelyben az energia terjedése, mindig a fény sebességével valósul meg. Valamint, az objektív anyagi eseményekről, amit az anyagi szintű mozgásformákban ismerhettünk meg. Amelyek különböző, fénysebesség alatti, objektív részsebesség értékeket képviselhetnek.
Ezért, külön szubjektív ideje van, az energia terjedésének, mint szubjektív eseménynek. Valamint, megint más időértékeket képviselnek, az objektív anyagi események. Objektív időértékeket. Ebből választottuk mi tudatosan, az égitestek látható mozgásformáinak az állandó eseményidejét. Amit abszolutizáltunk is magunknak. Ezt az abszolút értékűvé vált eseményidőt mérik az óráink. Amit a múltból eredeztetünk, a jelenen át, a jövőbe irányulva, egyenletes múlással. De a Földünkön, csak zónákra osztott időzónákkal lehetnek egységesek ezek az égi idők is. Relatív módon.
Míg az óráinkkal mért egyéb eseményszintű részidők, relatívak számunkra. Mivel az abszolútként értelmezett etalonidőnkhöz viszonyított egyéb részidők azok csupán. Ha tehát, a téridőről beszélünk, akkor azonnal felmerül bennem a jogos kérdés, hogy ugyan melyik időről beszélhetünk? Az energia terjedési sebességének a szubjektív idejéről, az égitestjeink keringéséből származtatható, általunk abszolutizált időről, vagy az egyéb anyagi események relatív részidőiről? Ezért, inkább nem is bonyolítom meg a tér görbületéről szóló elméletemet az idő értelmezgetésével. Mert, a nélkül is érthető megoldást kínálnak számunkra az erőterek. A lineáris alapú primer mágneses erőtér, és a benne kialakult, centrális irányultságú szekunder elektromos erőterek. Amelyek, a centrális jellegüknél fogva, lehetnek csak relatív módon görbék.
Látszólagos módon, meggörbítve maguk körül a teret. Mert a fizikai szintű mátrix szerkezetük, továbbra sem változik. Ezért görbe jelleget, csak az elektromos hatásközvetítés lehetősége biztosít, az elektromos erőterek számára. Mert szerkezetileg, továbbra is ugyanolyanok, mint a mágneses tér szerkezete. Ezért a térgörbület jelensége, csak látszólagos lehet, ami az elektromos erőtérnek köszönhető az égitestek és egyéb anyagi minőségek körül. Vagyis, relatív görbület.
Matécz Zoltán
2021.02.23.
