Teremt Ő.
Isten, mint az Univerzum mágneses alapú kozmikus Öntudata, az önmaga oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alaphalmazából teremtette meg induktív módon, mindazt az összetett szerkezetű elektromos objektumot, ami az objektív valóság elektromos anyagi részhalmazait tartalmazza. Vagyis, ilyen módon, egyáltalán nem különült el egyetlen elektromos anyagi minőség sem a mágneses alaphalmaztól, hiszen abban működik továbbra is, rezgési szinten. Így az elektromos anyagi részhalmazok stabilitását, a reájuk induktív módon folyamatosan ható mágneses hullámok tartják fenn számunkra.
Másképpen fogalmazva, ha Isten, mint az Univerzum mágneses alapokon nyugvó kozmikus szintű Öntudata, és önmaga mágneses alaphalmazából nyilvánította meg az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket, akkor az objektív valóság nem más, mint a teremtő Isten anyagi szinten megnyilvánult teste. Vagyis, a teremtő, éppen a teremtményei által öltött testet. Mivel a mágneses hullámokban kódolt információk, az anyagi minőségek kialakult kristályszerkezeteiben stabilizálódtak.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy az anyagi megnyilvánulások, Isten objektív megjelenési formái. Beleértve az embert is. Mivel azonban, az értelmes ember saját, relatív öntudattal rendelkezik, ezért az elméje tökéletesen alkalmas arra, hogy megértse a teremtőjéhez fűződő állandó kapcsolatát. Ami nem látható, hiszen mágneses alapokon nyugszik. Így az anyag minden lehetséges megnyilvánulása, induktív viszonyban áll az őt létrehozó mágneses hullámmal.
Ami azt jelenti, hogy az anyagi minőségek elektromos erőterei, folyamatos kölcsönhatásban állnak, a mágneses erőtérrel. Ez az induktív viszony alkalmas arra, hogy két irányban folyamatos módon átalakítsa, demodulálja azokat az információkat, amelyeket az induktivitásban résztvevő partnerek hordoznak. Vagyis, a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt informatív értékeket, az anyagi minőségekre vetítve, azok kristályszerkezetét alakítja ki. Illetve fordítva, az anyagok megnyilvánulása során felvett kristályszerkezetek rezgési szintű kristályinformációit vetítik a mágneses térbe. Így a mágneses és az elektromos erőterek között fennálló állandó induktív viszony, kétféle visszacsatolást valósít meg. Ezért az induktív viszonynak köszönhetően, Isten a minden anyagi minőségre ható képességet jelenti, és a minden anyagi minőség változásáról tudó képességnek is minősül egy időben. Röviden, Ő a Mindentudó és a Mindenható egyben.
Éppen úgy tud mindenről, az objektív elektromos anyagi világban, mint ahogyan az ember is mindent tud, önmaga testi szinten megnyilvánult anyagi vonatkozásáról. Ahogy az egymás mellett működő sejtjeink, közvetlen módon tudomással vannak egymásról, és nem igénylik azt, hogy a biológiai állapotukról mi magunk is külön tudomással bírjunk az elméinkben, úgy a teljes emberiségen belül, Isten számára sem fontos igazán az, hogy az emberek által megnyilvánult „sejtjei”, milyen közvetlen viszonyban állnak egymással.
Másképpen fogalmazva, ahogy az ember nem neheztel egyetlen sejtjére sem, ha az megbetegszik, és nem működik tejesen összhangban a többi, még egészséges sejtjével, úgy Isten sem neheztel senkire sem az emberiségen belül, ha a társadalmi egyensúlyt biztosítani képes szeretet és békesség helyett más, ellentétes módon viszonyul az embertársaihoz. Mivel egyedi emberekként, Isten „sejtjei” vagyunk csupán. Így nem az a személyes feladatunk, hogy irányítsunk, hanem az, hogy együttműködjünk. Mégpedig, a többi embertársunkkal. Nem csupán a mellettünk élőkkel, hanem mindenkivel az emberiségen belül.
Mivel, az emberiségben zajló társadalmi viszályok, Isten sejtes alapú betegségeinek minősülnek. Mert, ha a lélek által Isten éltet minden embert, akkor az emberiség nem más, mint Isten teste. Benne az egyéni ember pedig, Isten egyetlen sejtje csupán. Ezért, ahogy a testünk kiveti magából a szervezetünk számára idegenné vált beteg sejteket, úgy az emberiség is kirekeszti magából, a társadalmi szinten együttműködni képtelen embereket. Mert az emberi test számára, éppúgy szükség van az élősködéstől mentes szervezettségre, mint az emberiség számára.
Ezen nyugszik, a különböző szintű emberi társadalmak Alkotmányossága. Amely Alkotmányban, az adott társadalom polgárainak, az abszolút törvényei vannak lefektetve. Az alapvető emberi jogaik. Amelyeket demokratikus módon, csak szigorítani lehet, a társadalmat alkotó emberek javára. Mivel, ez vezethet el csupán a népjóléthez. Ami a jól működő demokrácia, egyetlen reális bizonyitéka. Így a társadalom szervezettsége állandó, abszolút értékű Alkotmányos jogrend alapján, folyamatosan változó, relatív demokratikus törvényekkel van szabályozva. Amelyben a társadalmat alkotó emberek, mindig egymás érdekeit szolgálják. Ilyen módon, mindenki személyes érdeke, mások által is ki van szolgálva. Éppen úgy, mint a szervezetünkön belül, a sejtjeink esetében. Ahol minden sejtünk összedolgozik azért, hogy a szervezetünk egészséges módon együttműködhessen.
Az agyi mágneses hullámainknak köszönhetően, a teremtő Isten minden emberben tudatos. Ami azt jelenti, hogy bennünk, a lélek a tudatos. A lélek az, aki a relatív szellemi gondolataink segítségével, értelmes módon ki tudja magát fejezni. A lélek az, aki a relatív testünk aktivizálásával, a tetteink révén cselekedni képes. Ezért amikor önmagamról beszélek, akkor a lelkemet értem alatta. Abszolút értelemben véve. Azt az intelligens Isteni minőségemet, amelyik éltet engem. Amelyik öntudatot biztosít számomra. Az „én vagyok” kifejezés tehát, arra utal, hogy önmagamat a lelkemmel azonosítom be. Amit, csak szellemi szinten tudok értelmes módon kifejezésre juttatni.
Isten tehát, nem idegen az embertől. Éppen ellenkezőleg, minden ember, egy relatív Isten. Isten egyetlen sejtje az emberi társadalomban. Az emberiségben. Amely emberiség, Isten anyagi szintű testének az öntudatos része. Kollektív tudattal és szintén kollektív öntudattal rendelkezve. Így Isten egészsége szempontjából tekintve, minden ember számít. Isten szervezete azonban, mint a megnyilvánult emberiség, kivet magából mindenkit, aki nem képes a szervezett együttműködés érdekében, békében és szeretetben viszonyulni másokhoz. Mert, minden embernek, mint Isten egyedi sejtjének, Alkotmányos alapjoga, a szeretetben, békességben, és biztonságban való élés lehetősége. Kivétel nélkül.
A Genezis idejében, Isten megteremtette önmaga mágneses valóságából mindazt az elektromos anyagi valóságot, amit objektív valóságként ismerhetünk. Bele pedig, az értelemmel bíró embert. De Isten, az óta sem szűnt meg teremtőnek lenni. Mit teremt hát akkor, amikor már mindent megteremtett, ami szükséges lehet az élethez? Erre a kérdésre, csak egyetlen elfogadható magyarázat létezik. Mégpedig az, hogy azért éltet bennünket a lélek által, hogy bennünk, a folyamatosan változó hiteinket teremtse meg számunkra. Vagyis, Ő Alkotmányos módon, folyamatosan éltet bennünket, az élethez való alapjogaink szerint, miközben demokratikus módon, éppen a hiteinket valósítja meg számunkra, mindenkinek egyedi módon.
Úgy is mondhatnám, hogy az egyéni életünkhöz szükséges Alkotmányos alapjogainkat Isten, a lélek által biztosítja számunkra. Miközben, a folyamatosan változó lelki vágyainkat, a szellemi gondolatank alapján tudjuk értelmes módon kifejezésre juttatni számára. Ilyen módon hiteket, agyi mágneses hullámokat alakítva ki a tudatos elméinkben. Olyan hiteket, amelyek Isten számára teremtési lehetőségeket képeznek. Így demokratikus módon, éppen mi magunk határozzuk meg azt, hogy mit teremtsen számunkra Isten. Mert a hiteink agyi mágneses hullámaiban, a lelki érzéseink és a szellemi gondolataik egyesülnek. Egy közös mentális egységgé.
Így a hitünket képviselő agyi mágneses hullámunkban, a szellemi szintű információ képviseli a hullámhosszt, míg a lelki érzéseink mentális erőhatásai biztosítják benne a frekvenciát. Ilyen módon, a hiteinkként megjelenő agyi mágneses hullámaink, mint mágneses események jutnak érvényre a mágneses térben. Vagyis röviden, induktív módon képesek befolyásolni, a sorsunkat képező elektromos anyagi eseményeink folyamatainak a történéseit.
Ennek az, az egyszerű alapja, hogy a mágneses hullámokban a hatássebesség mindig fénysebességű. Míg az elektromos anyagi eseményekben a hatássebesség értéke, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el. Mert az elektronok, egyharmad fénysebességgel mozognak az atommagok körül. Minden más elektromos aktivitás, ennél jóval lassabban megy végbe. Ezért, ha minden este elalvás előtt, előre megtervezel magadnak néhány olyan eseményt, amit a vágyaid szerint másnap szeretnél megtapasztalni, akkor azokat a reális képzelet segítségével, a hiteiben határozhatod meg. Így a hiteid agyi mágneses hullámaiban kódolt vágyaid, a náluk sokkal lassabb sebességű elektromos események elé hatolnak amíg alszol, és beállítják számodra azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint alakulhatnak azok. Ilyen módon, mindig a hiteid valósulhatnak meg számodra. Éppen a lelki vágyaid alapján.
Ha nem törődsz kellőképpen a lelki vágyaiddal, és nem képzeled el azokat valóságosaknak, akkor nem formálsz belőlük teremtésre méltó hitet Isten számára. Akkor azonban, olyan sorsot kell megtapasztalnod, ami mások elképzelései alapján formálódik számodra. De azok, nem mindig a te személyes vágyaidat és érdekeidet fogják kifejezésre juttatni számodra. Aki így él, kénytelen „elszenvedni” mindazt, amit mások, reális képzelettel terveztek meg számára.
Mert ne feledjük el, hogy abban a természetben, amit Isten tervezett meg számunkra, minden csak olyan módon változik, ahogyan azt mi előre elképzeljük. Mert, semmiféle változás nem történt meg benne eddig sem, amit valaki előtte, el nem képzelt volna valóságosnak. Ilyen módon, azt is mondhatjuk röviden, hogy a képzelet teremti a valóságot. Mert a képzeletben, a hiteink nyernek értelmes formát. Mivel, amiben nem hiszünk, ez eleve elképzelhetetlen számunkra. Ezért, csak abban hiszünk igazán, amit reális módon el is tudunk magunknak képzelni valóságosnak. Amelyik megtervezet dologba vagy eseménybe, önmagunkat is bele tudjuk képzelni. Vagy azt a személyt, akinek a mentális tervünket készítjük. Mert, másoknak is teremthetünk szeretettel.
Ha tehát, Isten a teremtő, és én magam is része lehetek a teremtésnek, az elmémben elképzelt hiteim által, akkor minden értelmes ember lehet teremtő képességű. Ilyen módon, akkor teremt ő, aki a másik értelmes ember, ha a lelki érzéseiben fogant vágyait, a szellemi gondolatai segítségével, ő is ki tudja fejezni értelmes módon, a reális képzelete segítségével.
Isten, azt mondja önmagáról a Bibliában, hogy „VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Ez röviden azt jelenti, hogy mindenkiben azzá válik, amit a VAGYOK szóhoz rendelünk, a reális képzeletünk képességeivel. Mivel azonban elképzelni, csak azt tudjuk, amiben hiszünk, ezért mindenkinek az életét, a hite szerint alakítja a teremtő Isten. Sajátságos, demokratikus módon. Mert, mindenkinek a hite alapján teremt Ő. De az, hogy Alkotmányos jelleggel mindenkinek teremt Ő, az biztos. Mivel, éppen ezért éltet bennünket a lélek által.
Ha tehát, nem tetszik neked az a valóság, amiben éppen élsz, akkor képzelj el valóságosnak olyan valóságot, amilyenben szeretnél élni. Mégpedig úgy, hogy az elképzelésedbe képzeld bele sajt magadat is. Ilyen módon realizálva az elképzelésedet. Képzeletben éld át a vágyad tárgyát vagy eseményét. Mert, csak úgy lesz számodra igazán reális. Ilyen módon, az életed bármelyik szakaszában, megváltoztathatod az életed minőségét. Az új elképzeléseid alapján. Ez, nincsen korhoz kötve.
A képzelet, abszolút értékű, Isteni hatáskör az elmédben. Mert, nincsen relatív feltételekhez kötve. Ilyen módon, bármit elképzelhetsz magadnak. Még olyan dolgot vagy eseményt is, ami a racionális szellemi adottságaid alapján elképzelhetetlennek tűnik is számodra. Mert, éppen a racionális elme szellemi képességei szabnak határt a legtöbb esetben az elképzeléseinknek. Mert elképzelni tulajdonképpen, nem a szellemi gondolatainkat kell, hanem a lelki érzéseinket.
Aki a szellemi gondolatai alapján formál elképzelést, az egy folyamatot vetít önmaga elé. Ha elakad a mentális szellemi folyamatban, mert nincsen racionális lehetőség az elméje birtokában, akkor meghiúsul az elképzelése is. Ha azonban, a lelki vágyát képzeli el valaki valóságosnak, akkor egy olyan lehetséges végeredménnyel tölti fel az elméjét, amit Isten sugallt neki. Így a megvalósulás folyamatainak a részleteit is, tulajdonképpen Istenre bízza.
Eljött tehát, az ideje annak, hogy a korabeli kereszténység alapelveiben meghatározott „bűnös ember” álcáját levegyük végre. Aki Istennel, a tökéletes szeretettel ellentétben, csak relatív szeretetű bűnös ember lehet. Mert a kereszténység elavult tanaiban, az ember bűnben fogant, bűnbe születik, bűnben él, és a bűnei miatt fog meghalni. Vagyis, a bűnösség tudatától, nem képes megszabadulni. Pedig tulajdonképpen, ezért munkálkodott Jézus is. Amikor azt tanította, hogy nem lakozik Isten kőből készült templomokban, hanem a lélek által éltet bennünket. Az persze, nagyon érdekes, hogy a kereszténység a Jézusi tanítások alapján formálódott, és mégis szembe állította az embert Istennel, a szeretetben.
Itt az ideje annak, hogy végre tudatosan is elfogadja mindenki azt, hogy a lélek által Isten élteti őt. Így nem lehetünk eredendően bűnösök. Mivel az értelmes ember egyetlen igazi bűne az, ha nem a vágyai szerint él. Vagyis, nem képzeli el napi szinten valóságosnak, a folyton tudatosodó lelki vágyait. Amely képzeleteivel, ő maga irányíthatná a megtapasztalható sorsát tervszerű módon. Isteni rendben.
A lelki vágy Istentől ered. Hiszen, a lélek által, Isten éltet bennünket. Vagyis a vágy, Isten akarata szerint tudatosodik az elménkben. Ha tehát, Isten akaratát követjük amikor elképzeljük a lelki vágyunkat valóságosnak, akkor az, Isteni rendben fog megvalósulni az életünkben. Mert a lelki vágyaink elképzeléseit, csak szeretettel tudjuk kialakítani az elméinkben. Mivel Isten akarataként, éppen az Isteni szeretet bennünk tudatosodó terve az.
A lelki vágyak, minden értelmes ember elméjében megjelennek. De, aki nem képes a reális elképzelés szintjére emelni az elméjében vagyis, Isten bennünk emelt oltárára, az egyszerűen csak sóvárgássá silányítja azt. Vagyis, olyan kellemetlen szellemi gondolattá, amelyhez a lelki érzések, csak negatív polaritással csatlakozhatnak. Mert a sóvárgás során, úgy gondolunk a vágyunkra, hogy az bizony, sohasem fog megvalósulni számunkra. Mert valamilyen szellemi szinten elfogadható racionális oknál fogva, méltatlanok vagyunk arra. Ilyen módon, nem a vágyunk pozitív lelki érzését emeljük az elménk oltárára, hanem a kellemetlen szellemi gondolatunk által generált negatív lelki érzéseinket. Vagyis Istent, éppen arra késztetjük, hogy a vágyunk ellen alakítsa számunkra a megtapasztalható valóságunkat. A racionalitásunk által eltorzult szellemi gondolataink alapján. Mert Isten számára, minden teremtésre utaló elképzelés, amit az elménk tudatosságának az oltárára helyeztünk. Akár jó az nekünk, akár nem.
Így a lelki vágyaink, mint Isten küldöttei, alkalmasak arra, hogy megváltsanak bennünket a problémáinktól. A Bibliában, Jézus személye testesíti meg Isten küldöttét, aki képes arra, hogy megváltson bennünket. De Isten, minden vágyunkban, újra és újra elküldi számunkra a megváltásukat szolgálni képes vágyat. Így Jézus, a megváltó, minden vágyunkban megjelenik az életünk során. Mint az Isten küldötte. Csak a szellemi gondolatainkkal követnünk kell Őt. Az értelmes és reális elképzelés szintjén. Ha ezt megtesszük, akkor az elménk oltárára emeljük őt. A teremtés hatáskörébe rendelve. Ha nem tesszük meg, akkor pedig, mindig újra és újra keresztre feszítjük az elménkben. A racionális szellemi gondolataink miatt. Amelyek képtelenek arra, hogy a lelki vágyunkat, a reális elképzelés szintjére emelje.
Sátán pedig, mint Isten ellenfele, nem konkurálhat Istennel a teremtésben, de az emberben szellemi szinten huncutkodhat. Ilyen módon, mint Fényhozó, a szellemi szintű racionális információkat kínálja fel számunkra. Olyan szellemi szintű alternatívákat, amelyek igazak vagy igazaknak látszanak ugyan, de szellemi szinten elvonatkoztatják az ember tudatos elméjét, a lelki vágy elképzelésének a lehetőségétől. Ilyen módon, a szellemi szinten szétszórt elme, nem képes a lelki vágy reális elképzelésére. Vagyis, Istennel szemben Sátán győzhet az emberben, mert nem jöhet létre az Isten által sugallt lelki teremtés. Aminek az igényét, a lelki vágy tárgya vagy eseménye, közvetlen módon fejezte ki az elménkben.
Vagyis, szokjál hozzá ahhoz, hogy a lelki vágyaidat, mielőbb képzeld el a szellemi gondolataid segítségével valóságosnak. Még mielőtt, a racionális szellemi gondolataid szintjén átértékelnéd, felülbírálnád annak a valóságos lehetőségeit. Vagyis szellemi szinten, ne vonatkoztass el a lelki vágyaid tárgyaitól vagy eseményeitől. Szellemi szinten egyszerűen, csak képzeld el őket valóságosnak. Erre valók a szellemi képességeid. Hogy kövessék a lelki vágyaidat. Nem arra, hogy felülbíráld velük azokat. Mert, mindig a relatív szellemi adottságainknak kell szolgálnia, az abszolút lelki képességeinket.
Mert úgy a lelki vágyainkat, rendre keresztre feszítjük az elméinkben, amikor egyéb szellemi szintű alternatívákra hallgatva, elfordulunk Isten reánk irányuló akaratától. Imádkozhatsz, könyöröghetsz Istennek, ha a vágyaidban tudatosodó akaratát nem követed a szellemi gondolataid segítségével. Mert akkor, a személyedre szóló Isteni teremtés lehetőségét akadályozod meg. Mert, mindenki csak egy mentális utat járhat. Ha pedig, az Isten által kiválasztott egyetlen utat kívánod járni, akkor szellemi szinten, mindig kövesd az Ő reád irányuló akaratát. Ami folyton, a lelki vágyaidban tudatosodik számodra.
Ezért, nincs más dolgod, mint az, hogy az elmédben megfogant lelki vágyaidat, a szellemi gondolataid segítségével is, mielőbb értelmes módon kifejezésre juttatni. Ha ezt megteszed, a lelked által benned élő Isten, látja az elképzelésedet. Az elméd mentális monitorján. Ahol te is látod. A saját reád irányuló tervét látja benne valóságosnak. Tudomásul veszi azt, hogy megértetted az üzenetét, és egy közös akaraton vagy Istennel. Ezért, a teremtés hatáskörébe rendeli számodra, az ilyen módon elképzelt vágyaidat.
Röviden, ennyit jelent az egészséges viszonyod Istennel. Minden más, csak mentális ködösítés. Ami szellemi szinten elvonatkoztat Istentől. De, ha ehhez az alapvetéshez ragaszkodsz, Isteni rendben élhetsz. Vedd tehát tudomásul azt, hogy a lélek által Isten éltet téged. A teremtő. Így a teremtői képesség is a rendelkezésedre áll. De a tudatos teremtésből, nem hagyhatod ki büntetlenül, Isten reád irányuló akaratát. Amit a lelki vágyaid képviselnek. Valamint azt, hogy más embereket is Isten élteti a lelkük által. Ezért Istent szolgálni, csak a többi embertársaidon keresztül vagy képes. Erre szánta Isten az embert. A relatív Istent. Amelyben teremt Ő.
A lelki vágy által Isten, olyan intelligens erőt biztosít számodra, ami a teremtéshez szükséges. A szellemi gondolataiddal kifejezésre juttatva a vágyaidat, a képzelet segítségével, hitet formálhatsz a vágyaiból. Olyan EEG agyi mágneses hullámot, amelyben a hullámhossz informatív értékét, éppen a szellemi gondolataid képviselik. Míg a frekvenciáját, a vágyadban tudatosodó pozitív lelki érzések Isteni eredetű lelki erőértékei biztosítják. Így a vágy szerint elképzelt hited, Isten akaratát úgy képviseli, hogy közben bizonyságot tesz arról, hogy te, képes vagy elfogadni azt. Vagyis, alkalmas vagy arra, hogy a vágyad tárgya vagy eseménye, megjelenjen az életed tapasztalatai között.
Isten mindenkivel törődik. Hiszen a vágy által, mindenkivel tudatosítja az ő személyére szóló akaratát. Ezért, nekünk is kell törődnünk Istennel. Vagyis, az elménkben tudatosodott akaratát kell elképzelnünk valóságosnak, a tudatos elménkben. Egyéb racionális szellemi feltételek nélkül. Ilyen módon, a közösnek értelmezett akarat fog a sorsunk megtapasztalható részévé válni. Isteni rendben. Paradicsommá változtatva számunkra azt a valóságot, amit néha pokolként élünk meg, az Isteni akarat nélkül.
A teremtés, a Genezis időszakában befejeződött. Mert Isten, mindent megteremtett ahhoz, hogy értelmes élőlényként szerezzen tapasztalatot, az objektív valóságról. Azóta Isten, azért élteti az értelmes embert, hogy a hitei alapján teremtsen neki megtapasztalható valóságot. Amit sorsként fogadunk el. De, hiába éltet bennünket Isten a lélek által, ha nélküle élünk, szellemi szinten irányítva sorsunkat. Teljesen figyelmen kívül hagyva a vágyainkban rejlő lelki érzéseinket.
Az igazi hit ott kezdődik, hogy tudomásul vesszük azt, hogy Isten éltet bennünket. Ahogy más embertársunkat is. Így a társadalmi életünk, idealista alapokra kerülhet. De Isten reánk irányuló akaratát, csak a lelki vágyaink szellemi szintű elképzelésével követhetjük. Mert Isten reánk irányuló akarata, amit a vágy képvisel, mindig szinkronban van mások személyes érdekeivel is. Így a vágyainkat szellemi szinten követve, ideális társadalmi életet élhetünk. Amely szerint, másokból is, az Isteni adottságokat és szeretetet válthatjuk csak ki.
Mert az egészséges társadalmi élet, nem egy verseny, amelyben minden téren rivalizálnunk kell egymással. Nem egymás ellen irányul. Hanem éppen ellenkezőleg, egymásért való létezést biztosít számunkra. Amelyben az Isteni szeretet, teljesen kikristályosodhat végre, az emberek között. Most is sokan segítünk az elesett embertársainkon, a lehetőségeinkhez mérten. Mert ez természetes számunkra. Mert így, lelki egyensúlyban élhetünk. Lelki békességben. Vagyis, a lélek által bennünket éltető Isten maradhat nyugalomban, amikor segítséget nyújtunk, a másokat éltető Isteni minőségeknek.
Isten nem látható. Mert a szeretet, nem látható dolog. Csak a tetteink által válik nyilvánvalóvá számunkra. Amikor tehát, azt látod, hogy az egyik ember jót tesz a másikkal, vagy megértő és udvarias a másikkal, akkor Istent láthatod munka közben. Ahogy a végtelen szeretetét közvetíti közöttünk. Ezekben a segítségnyújtásokban ezért, mindig Isteni áldás van. A végtelen szeretet áldása. Ami új erőt biztosít számunkra, minden egyéb cselekedetünk végrehajtásához. Lelki erőt. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. Isteni erőt. Amellyel teremt Ő, rajtunk keresztül is.
Matécz Zoltán
2021.10,07.
