Végtelenség.
Az egyik legelvontabb fogalom, amit nem képes a tudomány kellőképpen értelmezni. Mert a végtelent a matematika, nem tudja sem kifejezni, sem pedig kezelni. Vagyis, amíg a matematikai mennyiségek és számsorok elvileg a végtelenbe nyúlnak, addig a végtelen maga, elérhetetlen számunkra. Olyan, mint a vasúti sinpár, ami a végtelenben összeérni látszik, de ahogy közeledünk az eggyé válás vélhető távolságához, mindig ugyanannyira távolodik tőlünk a végtelensége is. Folyamatosan fenntartva számunkra, a végtelenség illúzióját.
Ahhoz, hogy a végtelenség titkát megfejthessük, alapvetően arra van szükségünk, hogy az abszolút Létezést, elméletben kétféle, egymással teljesen ellentétes értelmű valóságra bontsuk. Így az összetett szerkezetű elektromos anyagi valósággal szemben, működik az abszolút létezésben, egy oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből álló mágneses valóság. Amíg az anyagi valóság elektromos részhalmazait, az objektív valóság részeinek ismerhettük meg, addig a mágneses valóság, az Univerzum belső, azaz szubjektív valóságát alkotja.
Az objektív anyagi valóság, összetett szerkezetű elektromos részhalmazai, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből alakultak ki, abban nyilvánultak meg, és abban is működnek, induktív hatásra. Így az atomos, valamint az atomok által kialakult rács és kristályrács szerkezeteiket belülről, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Ezért a bioszféránkat biztosító anyagi világunkban, ez a két ellentétes halmaztípus, mindig együtt mutatkozik meg. Mert folyamatos induktív viszonyban állnak egymással. Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmazban, a mágneses hullámok révén kialakult mágneses erőtér, folyamatosan hatást gyakorol, az anyagi szerkezetű elektronok elektrosztatikus erőtereire.
Ahogy távolodunk a Földtől, és a légtérben emelkedve elhagyjuk az anyagi világunk életterét és a csillagközi térbe hatolunk, egyre kevesebb elektromos aktivitással találkozhatunk. Mert a kozmikus tér, már anyag nélküli teret képvisel. Vagyis, a mágneses alaphalmaz tiszta terét. Amit úgy is értelmezhetünk, hogy létezési, mozgási, változási teret, a mágneses alaphalmaz biztosítja, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Így a mágneses alaphalmaz, nem csupán attól szubjektív, azaz belső adottság, mert az Univerzumot teljesen kitölti, és nincsen rajta kívül semmi más, hanem attól is, hogy az anyagi minőségek elektromos szerkezeteit is teljesen kitölti. Az anyagok belső, szubjektív részét is a mágneses alaphalmaz képviseli. Így lehet az anyagoknak térfogata. Vagyis, az összetett szerkezetű anyagi minőségek, annyi mágneses teret tartalmaznak önmagukon belül, amennyi képes a kialakult szerkezeteiket maradéktalanul kitölteni.
Az anyagi szerkezetek, olyanok a mágneses alaphalmaz számára, mint a szivacsok a víz számára. Hiszen az oszthatatlan alaptömegek, amelyek a mágneses alaphalmazt alkotják, legalább tízezerszer kisebbek, mint az elektronok. Pedig az elektronok, a legnagyobb felbontóképességű elektronmikroszkóppal is alig láthatóak. Így, nem az anyagi szerkezetek zárják magukba a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeit, hanem éppen fordítva, a mágneses alaphalmaz számára az anyagi minőségek, könnyen átjárható szerkezetek. Így az anyagi minőségekben a mágneses hullámok, könnyedén fenntartják az induktív viszonyt, az elektronok elektrosztatikus erőtereivel.
Az elektronok, mint az anyagi minőségek legkisebb objektív alkotóelemei, éppen az oszthatatlan alaptömegek halmazából alakítják ki az elektrosztatikus erőtereiket. Így a mágneses és az elektromos erőterek között az a különbség, hogy a mágneses erőtérben lineáris, azaz egyenes irányú a hatásterjedés módja, míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben centrálisak. Mert felveszik az elektronjaik forgó és keringő mozgásformáinak az alakját. Ilyen módon, ugyanabban a mágneses alaphalmazban funkcionálva, mindenképpen egymás ellen fejtik ki a közeges hatásaikat. Ami a kétféle erőtér között fennálló induktív viszonyt biztosítja.
Ezért a mágneses és az elektromos erőhatások, mindig egymás ellen fejtik ki a hatásukat. Két irányban átalakítva, demodulálva, a hatásuk információs értékeit és a hatásuk erőértékeit. Ilyen módon az indukció jelensége biztosítja azt, hogy sem a hatás, sem pedig az információ, nem vész el. Állandóan megmaradó tényezők. Mert az Univerzum mágneses tere, egy végtelen, de zárt rendszernek minősül. Míg benne az objektív elektromos anyagi részhalmazok mindegyike, végesnek mondható nyílt rendszer, a mágneses alaphalmazhoz viszonyítva.
Ahogy az elektromos anyagi részhalmazok bármelyike, relatív nyílt rendszer, úgy mindegyiknek van kezdete és vége, jobb és bal oldala, eleje és hátulja, alja és teteje. Vagyis, a három dimenzióval meghatározható véges kiterjedései. Mert amikor egy anyagi testet viszonyítunk, akkor benne egy központi helyet határozunk meg, amihez képest, értelmet nyernek számunkra a kiterjedései. Ez a viszonyítási pont, elvileg bármelyik lehet az anyagi testen belül, de általában, a mértani közepét szoktuk annak tekinteni. De a viszonyítást mi magunk végezzük. Így mi magunk vagyunk az a mentális referenciapont, ami által értelmet nyer számunkra a viszonyítás tényszerűsége.
Ha pedig, az anyagi testeken kívül, a légtérben vagy a csillagközi térben határozunk meg egy viszonyítási pontot, akkor is a viszonyítást, mi magunk végezzük. Vagyis, a referenciapont akkor is bennünk van. Az elménk tudatosságában. Így nyerhet mentális módon értelmet számunkra, bármilyen viszonyítás az Univerzumban. Másképpen fogalmazva, bármilyen viszonyítási pontot jelöljünk is ki az Univerzumban, az mindig az értelmünk mentális referenciapontjában fog tudatosodni számunkra.
Mivel viszonyítási pontot, bárhol kijelölhet az Univerzum végtelen mágneses terében a referenciaponttal rendelkező emberi értelem, ezért minden kijelölt viszonyítási pont, a végtelen egyetlen alapelemét képviselheti csak. Ha tehát, az Univerzum mágneses terét végtelennek fogadjuk el, amit a fektetett nyolcas számjegy szimbolizál, akkor a benne kijelölt viszonyítási pont is a végtelen egyetlen oszthatatlan részét fogja képviselni. Ezért, az elfektetett nyolcas számhoz hasonlóan, sajátságos szimbólummal fog rendelkezni, az értelmünk számára. Amit a nulla szimbóluma fejez ki.
Mert a nulla, olyan neutrális, azaz semleges eleme a matematikában használatos relatív számsoroknak, amelyik nem tartozik sem a pozitív, sem pedig, a negatív természetes egész számok közé sem. Ilyen értelemben véve, egy számsorban a nulla, éppen azt fejezi ki, hogy az adott helyiértéken, nem található természetes egész szám. Ezért a komplett számrendszereken belül, csupán a ciklusváltó szimbólum szerepét tölti be. De a nullának, továbbra sincsen önálló számértéke. Csupán kiindulópontnak számít, amelyhez képest a következő pont, az egyes szám lehet. Bármilyen irányban.
Ezt a számérték nélküli nullát határozzuk meg a koordinátarendszereink kezdőpontjaként. Amit origónak is becéznek. Így a koordinátarendszereinkben, a viszonyítási és a referenciapont értelme párosul. Abban alakul át számunkra, a geometriai módon lejegyzett információ, megértett mentális információs minőséggé. Vagyis, a kijelölt viszonyítási pont informatív értéke, tudatosodik az elménk referenciapontjában. Vagy éppen fordítva. A referenciapontunkban lévő tudatos információs értéket, a kijelölt viszonyítási pontban tudjuk ábrázolni.
Ahogy a nulla, egy kör alakot képezve, egyetlen viszonyítási pontot jelent a koordinátarendszereinkben, úgy a fektetett nyolcas, két köralakot képez számunkra. Utalva ez által arra, hogy a végtelenben, még nincsen önálló, egyedi kijelölt viszonyítási pontunk. Ezért, ahogy a fektetett nyolcas, a teljes végtelent fejezi ki számunkra, addig a nulla, a végtelen egyetlen konkrét módon kijelölt viszonyítási pontját határozza meg.
Én magam, a mágneses alaphalmaz teljes közegét felépítő oszthatatlan alaptömegeket, egyszerűen pontoknak neveztem el. Így, a geometriai módon meghatározott pont, csak akkor képes egydimenziós módon, egyirányú vonallá fejlődni, ha hosszirányú alapkiterjedése is van. A pontok által kiterjedt vonalak pedig, csak akkor képesek kétdimenziós síkot képezni, ha keresztirányú kiterjedéssel is rendelkeznek. A kiterjedt síkok pedig, csak akkor képesek térfogattal meghatározható anyagi testek háromdimenziós kiterjedéseivé szerveződni, ha magasságuk is van. Ilyen értelemben véve a pont, maga az egységnyi háromdimenziós alapkiterjedés. Amit a mágneses tér egyetlen oszthatatlan alaptömege képvisel.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy háromdimenziós kiterjedések jellemzik az objektív anyagi világot, amelyben élünk. Így a háromdimenzió elméleti szintű lebontása, alacsonyabb dimenziószámú egységekké, amit a síkok, a vonalak és maga a pont jelent, csak szubjektív lehet. Gondolati síkon valósítható meg. Mert a létezés valósága, akármilyen apró legyen is, mindig valamilyen kiterjedéssel rendelkezik. Így az oszthatatlan alaptömegek, egységnyi alapkiterjedéssel rendelkeznek. Mint pontnak értelmezett geometriai alapegységek.
Amikor pedig, számértékkel fejezem ki a pontokat, akkor minden ilyen pont, a létezés egyetlen valóságos alkotóeleme. Ezért az egyes szám szimbolizálja őket. E miatt, ha a mágneses alaphalmaz oszthatatlan pontjait, egymás után geometriai módon rajzolnánk le, akkor egy végtelen hosszú vonalat láthatnánk. Ha pedig, ezt a valós egyesek számértékeivel fejezzük ki matematikai szinten, akkor egy olyan számegyenest láthatnánk, amelyikben minden lehetséges alkotóelemet, egy darab egyes szám képvisel. Mert így az egyes szám, az egymással teljesen egyenértékű pontokra utal. A végtelenség egységét fejezi ki.
…………………………………………………………………………………………………..
…1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111…
Ilyen módon, az abszolút létezés, geometriai és matematikai formában is kifejezhető. Amikor az abszolút létezés egyes számjegyekből álló számegyenesén, még nincsen viszonyítási pont kijelölve. Ezért, az abszolút számegyenes, kizárólag egyesekből áll. Végtelenül sok egyesből. Amikor azonban, kijelölünk rajta egy viszonyítási pontot, akkor relatív, azaz viszonyításra alkalmas számegyenest alakítunk ki belőle.
...11111111111111111111111111111111111101111111111111111111111111111111111111...
...2120191817161514131211109876543210123456789101112131415161718192021...
A viszonyítási pont kijelölésével, meghatározunk egy konkrét pontot ahhoz, hogy onnan kezdve tudjunk viszonyítani. Így a viszonyítási ponthoz képest az első szám, továbbra is az egyes marad. Mindkét irányban. Az azt követő relatív számértékek pedig, azt mutatják meg nekünk, hogy hányadik egyesről van éppen szó a viszonyításunk során. Így a viszonyítási pont kijelölésével relatívvá tett számegyenesen, már az általunk ismert arab számok állnak fel szép sorban egymás után ahhoz, hogy az elménk tudatos referenciapontja számára, „belátható” legyen a végtelen egy általunk viszonyított része.
Mivel azonban, ez már a mi megszokott háromdimenziós valóságunkban, tőlünk jobbra vagy ballra terjed, valamint felfelé vagy lefelé, illetve előre vagy hátra, ezért az egyszerű relatív számegyenesen kifejezve, pozitív és negatív értéket nyert számunkra.
„-„…10 987654321012345678910…”+”
Ennek az általunk meghatározott viszonyítási pontnak azonban, nagy ára van. Mert, amíg az abszolút számegyenesen, minden pontnak egy önálló egyes képezi a matematikai szintű számértékét, mint az abszolút Létezés valóságos alkotóelemét, addig a viszonyítási pont által relatívvá alakított számegyenesen, a nulla megjelenésével, éppen egy darab valós egyes tűnik el. Így az abszolút Létezésben, a relatív módon meghatározott viszonyítási pont, a viszonylagos nemlétezést valósítja meg számunkra.
…1111111111111111111111111111…
-…10987654321012345678910…+
Ez röviden azt jelenti, hogy amíg az abszolút számegyenes minden alkotóeleme egy darab létező pontot fejez ki, addig a relatív számegyenesen a nulla, a relatív nemlétezést határozza meg. Mert a nulla, éppen azt jelenti, hogy az adott pozícióban, nincsen valós számérték. Vagyis, ilyen alapon, a nemlétezést valósítja meg a nulla, mint matematikai szimbólum. Mert az abszolút számegyenesen való ábrázolásával, egy valós, létező egyes helyét foglalja el. Gyakorlatilag, a relatív tükrözhetőség miatt, ami a nullától számított eső pozíciók egyes értékeit képes megtartani, kénytelen a nemlétezést kifejezésre juttatni számunkra.
Ami azt jelenti, hogy a nemlétezés, csak a relatív számegyenesen létezhet. És a nulla szimbóluma valósítja meg. Miközben, viszonyítási pontként, elfed egy valós egyest az abszolút számegyenesről. Mert az elménk referenciapontja, csak így képes elfogadni, a viszonyítási pontként meghatározott pontot, az amúgy végtelen térben. Mert a viszonyítás során nyernek értelmet számunkra, a három dimenzió által biztosított kiterjedések. Az elménk tudatosságának a mentális referenciapontjában.
A mágneses alapú végtelen, beláthatatlan számunkra. Viszont, a viszonyítási pontként használt nulla szimbóluma, egyértelműen utal arra, hogy a végtelenben történik valamiféle viszonyítás. De azt, csak relatív módon tudjuk megvalósítani. Relatív számegyenessé formálva, az abszolút Létezés által felkínált lehetőségeket. Akár koordinátarendszerré alakítva azt. Az értelmes viszonyítás lehetősége érdekében. Így a matematika, alapfokon foglalkozik a végtelennel. A geometriai pont, és az azt matematikai szinten értelmezni képes nulla szimbólumának a használatával. Amelyből a viszonyításait végzi. Mert a referenciapontunkat képviselő értelmünknek, elengedhetetlen szüksége van erre.
Ebből az is egyből adódik, hogy az oszthatatlan alaptömegek, nem mások, mint egységnyi kiterjedésű objektumok. Belső adottságaik nincsenek. Csak így képesek a létezés alapdimenzióját biztosítani. Míg a teljes halmazuk biztosítja az Univerzum mágneses alaphalmazának az egységes közegét. Amelynek viszont, külső adottsága nincsen. Mivel mindent, önmagában képes csak kifejezésre juttatni. Ezért a teljes halmaza, kizárólag szubjektív, azaz belső adottság. Így a végtelenség, a szubjektivitás objektív eszközökkel való átláthatatlanságát, megszámlálhatatlanságát, jelenti számunkra.
Az emberi értelem tudatossága, nem elektromos anyagi tényező. Hanem a mi mentális mágneses adottságunk. Az EEG agyi mágneses hullámainktól függ. Amelyek, induktív módon, elektromos aktivitást váltanak ki azt agyunkban. Fenntartva ez által, az agyunk relatív szellemi adottságait, és a szintén relatív testünk aktivizálásának a lehetőségeit. Ezt a mágneses alapú tudatosságunkat, a lélek képviseli bennünk. Mint az anyagi minőségünk elektromos erőtereit, induktív módon működtetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája.
Mert az a mágneses alapközeg, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszai révén, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az anyagi minőségek elektromos erőterei felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és szintén abszolút Memóriájának. Aminek sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata van. Ennek a kozmikus szintű abszolút Tudatosságnak vagyunk a relatív részei mi magunk is, amikor öntudatosak vagyunk. Ezért vagyunk képesek, a lelkünk által biztosított tudatos referenciapontunknak köszönhetően, mentális módon megérteni azt, amit az abszolút létezés mágneses terében, mint viszonyítási pontot kijelöltünk. Mert az elménk, a végtelent nem képes átlátni. Ezért, a viszonyítási pont segítségével, kiragad belőle egy reálisan belátható részletet, amit relatív módon, már képes értelmezni.
Az elektromos tulajdonságú anyagi világ által képviselt objektív valóság tehát, a mágneses valóságban alakult ki, és működik rezgési szinten. Így az értelmes ember is. Ezért, az abszolút létezés mágneses terében kijelölt viszonyítási pont, relatívvá alakítja számunkra a belátható környezetét, a viszonyításunk idejére. Hogy az értelmünket képviselő elménk mentális referenciapontja számára, „belátható” legyen a viszonyított térrész. Így az elménk, csak akkora térrészről vesz tudomást az abszolút létezésben, amekkorát matematikai szinten ki tud fejezni, a relatív viszonyítás képességével.
Így a fektetett nyolcas vagy a nulla szimbólumai, a végtelent képviselik a matematikában. Míg a fektetett nyolcas határozatlan jelleggel, addig a nulla konkrét módon. De, csak a viszonyítás idejére. Éppen azért, hogy az abszolút létezés általunk viszonyított részlete, relatív módon ugyan, de értelmet nyerjen számunkra.
Ilyen relatív módon képes elvonatkoztatni a tudatos elménk, az abszolút Létezés kizárólag szubjektív valóságától. Mert a tudatos elménk, szintén mágneses adottság bennünk, és az Univerzum mágneses alaphalmazának az elválaszthatatlan része a fejünkben. Ezért, amikor tudatosak vagyunk, akkor agyi mágneses hullámokat küldünk a mágneses alaphalmazba. Ezek a mi hiteink. Amelyeknek a hullámhosszát a szellemi gondolataink informatív értékei képviselik, míg a frekvenciáját, a lelki érzéseink mentális erőhatásai. Az ilyen módon tudatosan formált hiteink révén, aktív részesei lehetünk a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz mágneses eseményeinek. Amelyik mágneses erőtérként, induktív módon szabályozza, az elektromos anyagi események történéseit.
A mágneses hullámokban a hatássebesség fénysebességű. Míg az elektromos erőterekben, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el. Mert az elektronok, egyharmad fénysebességgel keringenek és forognak az atommagjaik körül. Minden más elektromos aktivitás, ennél lassabban mehet csak végbe. Így az agyi mágneses hullámaink által tudatosan formált hiteinkben, a vágyaink szerint ébredt információs értékeket kódolhatjuk szellemi szinten. Amely hitek, az agyunkból kilépve, az anyagi szintű elektromos eseményeink elé hatolhatnak, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a vágyaink szerint meghatároztunk a hiteinkben.
Vagyis, ha minden este elalvás előtt, előre elképzelsz magadnak egy-két olyan dolgot vagy eseményt valóságosnak, amit másnap a vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni, akkor amíg alszol, a hited előre megy, mintha időben utazna, és beállítja számodra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a hiteidben előre megtervezett módon meghatároztál magadnak, vagy másnak. Így, a hiteidben előre meghatározott módon alakíthatod az életed eseményeit. Vagyis, te magad teremtheted a megtapasztalható sorsodat. Bátran próbáld ki, és használd ezt a mentális lehetőséget minden este. A szeretteid érdekében is.
Ha ezt nem teszed meg esténként elalvás előtt, akkor kénytelen vagy elviselni az olyan sorsot, amit mások képzeltek el számodra. Mert akkor, csak eszköz vagy a tudatos teremtésben. Hiszen, olyan sorsot kell megtapasztalnod, ami nem mindig okoz számodra örömöt. Sőt, mi több, amit néha el kell szenvedned. De bármikor kezedbe veheted a sorsod tudatos irányítását. Ha elfogadod azt, hogy a te személyes relatív tudatosságod, az Univerzum végtelen Tudatosságának a része csupán. Referenciapontja. Ilyen módon, amit az elmédben tudatosan formált hiteidben meghatározol magadnak előre, az a te agyi mágneses hullámodként, a mágneses alaphalmaz abszolút Tudatosságában lesz aktív esemény. Abban a mágneses alaphalmazban, amelyikben a mágneses hullámok által formált mágneses erőtérként, az induktív viszony fennáll.
Így a te saját relatív tudatosságod, az abszolút Tudatosság egy kijelölt referenciapontját képviseli. Vagyis, a kozmikus szintű abszolút Tudatosság számára, a mi relatív tudatosságaink, egy-egy értelmes referenciapontjaként érvényesülnek. Lélekként. Így az elméinkben meghatározott tudatos referenciapontjaink, viszonyítási alapot képeznek, az Univerzum abszolút Tudatossága számára. Ilyen módon bennünk és általunk, éppen az Univerzum abszolút Tudatossága formálja a valóságunkat számunkra. Induktív módon. Mert az Ő kozmikus szintű végtelenségének, egyetlen referencia jellegű mentális pontjai vagyunk csupán. Az értelem relatív hordozói. Az intelligencia relatív megtestesítői.
Csupán az a kérdés, hogy tudunk-e mit kezdeni ezzel a mentális lehetőséggel? Mert, amíg nem világos számunkra, hogy az elménket működtető lelkünk, egy tudatos referenciapont csupán az abszolút Elme kozmikus Tudatossága számára, egyfajta relatív viszonyítási pontja, addig fel sem merül bennünk az, hogy az Univerzum elválaszthatatlan részei vagyunk, mentális módon is. De, ha megértjük az abszolút Elme végtelen Tudatosságához fűződő mentális viszonyunkat, akkor a megtapasztalható sorsunkat, már mi magunk írhatjuk magunknak tudatosan. Mert a relatív tudatosságunkat képviselő referenciapontunknak köszönhetően, aktív részesei lehetünk, a kozmikus szintű mágneses eseményeknek. Amit a tudatos teremtés képvisel. Mégpedig, az elménkben formálható hiteink alapján.
Mert a mi személyes tudatosságunk mentális referenciapontja, viszonyítási pontként érvényesül, a kozmikus szintű abszolút Tudatosság számára. Ha pedig, az Univerzum abszolút értékű kozmikus Tudatosságát egyszerűen csak Istennek nevezzük, akkor a te saját relatív tudatosságod révén, Isten benned él a lélek által. Mert a lélek az, ami tudatos lehet benned. Ő használja a relatív testedet és szellemiségedet ahhoz, hogy kifejezze önmagát az anyagi világunkban. Így a lelked, az a tudatos mentális referenciapontod, ami az Isteni Tudatosság relatív részét képezi a fejedben.
Így az Univerzum végtelen Tudatossága benned, mint véges, relatív tudatosság nyilvánult meg. Analógiás módon úgy, mint ahogyan a végtelen térben az általunk kijelölt viszonyítási pont, a mi relatív viszonyítási képességüket szolgálja. Miközben Isten, egyetlen pontot jelölt ki számunkra a végtelenségben. Ez az egyetlen viszonyítási pont Isten számára valószínűleg, a mi tobozmirigyünk az agyunkban. Így a lélek, mint a mi kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája, a tobozmirigyünkre fejti ki az induktív hatását. Amely tobozmirigyünk ez által, biológiai szintű elektromos impulzusokat termel számunkra, a szellemi és testi aktivitásunk lehetősége érdekében.
De, ez a tobozmirigyünk alkalmas arra is, hogy reális elképzeléseket formáljunk az elménkben, és azt hitté alakítva, agyi mágneses hullámkét, kivetítse az Univerzum mágneses alaphalmazába. Hogy ott, mint mágneses aktivitás, induktív hatást gyakoroljon az életünk megtapasztalható részeseményeire. Ezért úgy is mondhatnám, hogy a tobozmirigyünk, a lélek központja az agyunkban. Az a tudatos referenciapontunk, amelyik viszonyítási pontként érvényesül, a kozmikus Intelligenciát képviselő végtelen Tudatosság számára. Vagyis, Isten számára.
Így a végtelenség fogalma, Istennel azonosítható be. Az Univerzum mágneses alapú abszolút Tudatosságával. Aki belül, induktív módon átalakul, és megvalósítja önmaga szubjektív minőségéből, az objektív anyagi valóságot. A saját anyagi minőségű testét. Aminek szerves részét képezi az ember is. Úgy anyagi szinten, mint mentális módon. Így a relatív tudatosságunknak köszönhetően, mi magunk is, a végtelen Intelligencia relatív hordozói lehetünk. Relatív Istenek vagyunk. Attól függően, hogy mennyit értettünk meg, a számunkra végtelenséget képviselő Istenhez fűződő állandó viszonyunkból. Ilyen módon a végtelenség, bennünk éppúgy megvan, mint rajtunk kívül.
Ezt bárki kipróbálhatja, a képzelet vagy a meditáció mentális képességével. Ahol a képzelet arra szolgál, hogy tudatos módon agyi mágneses hullámok révén, hitet formáljunk a vágyainkból. Míg a meditáció során, a saját lelkünkre válunk tudatosakká. Amely a bennünket éltető kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájaként, az Univerzum abszolút értékű Elméjének és Memóriájának az elválaszthatatlan része. Így a meditáció alkalmával, éppen a végtelen Intelligenciába láthatunk bele. Így a végtelenséggel való viszonyunk, az életünk minden területén fellelhető.
Matécz Zoltán
2021.10.13.
