Ideológia.
Fogalmi jelentése szerint, az „idea” azt jelenti, hogy gondolat, elgondolás, mentális kinézet, valaminek az eszményi képe, eszme, a valóság visszatükröződése az emberi elmében. Valamilyen tárgyról vagy eseményről alkotott fogalom képi megjelenési formája. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy mivel a szellemi képességeink határtalanok, ezért bármit el tudunk képzelni magunknak valóságosnak. Így az objektív anyagi valóságban megnyilvánult elektromos tulajdonságú agyunk, a szubjektívnek értékelhető ideák mágneses valóságából nyerik az ideákról szerezhető információikat.
Szerintem, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra épül. Az általunk is elég jól ismert objektív valóságra, amit az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek részhalmazai alkotnak. Valamint, az oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses valóságra. Mint a Létezés szubjektív valóságára. A mi bioszféránkban ez a kétféle valóság, egymástól elválaszthatatlan. Mert közöttük az indukció jelensége állandó. Ami azt jelenti, hogy az elektronok elektromos erőterei és a mágneses erőtér között, folyamatos mechanikai kényszerkapcsolat áll fenn. Mert a mágneses tér, éppúgy kitölti az anyagi szerkezetek belső tereit, mint ahogyan körülöleli azokat. Létezési, mozgási teret biztosítva ez által, az objektív valóság objektumai számára.
Az objektív anyagi létezés elektromos részhalmazai, a mágneses alaphalmazból tevődtek össze, abból alakultak ki, és abban is működnek rezgési szinten. Mint a mágneses alaphalmaz primer alaprezgéseinek, a szekunder másodrezgései. Ennél fogva, úgy is mondhatnám, hogy a mágneses alapú ideák szubjektív valóságából nyilvánultak meg, és így alkotják számunkra, az objektív valóság megismerhető részeit. Mint a szubjektív ideák objektív visszatükröződései. Így a megismerésük során, értelmes fogalmat alkotunk róluk és ilyen módon idealizáljuk azokat magunknak.
Vagyis, olyan reális elképzeléseket készítünk róluk, amelyek bárki számára visszatükrözhetik azt a mentális képi formát, amit az adott objektum fogalmához rendeltünk. Így például, ha egy szék fogalmát verbális módon kiejtjük, akkor a hallagatóságunk elméjében, egy szék formájának a képzete fog megjelenni. Ezért, beszéd közben a kimondott szavainkkal, olyan ismert fogalmakat kötünk össze verbális módon, amelyek bármelyikünk előtt ismeretes ideákat képviselnek. Ilyen módon, beszéd közben, olyan képi vagy filmszerű mentális formák jelennek meg a hallgatóság elméjében, amelynek segítségével, megérthetik azokat a fogalmakat és a közéjük magyarázott viszonyokat, amit azok ideáik jelentenek.
Új fogalom használata esetén pedig, mindig külön értelmeznünk kell azt, hogy milyen dolog vagy esemény ideáját értjük alatta. Vagyis, meg kell határoznunk az általunk használt új fogalom ideájának a képi formáját. Mert, csak ilyen módon jöhet létre közöttünk megértés. Erre szolgálnak a lexikonok is. Amelyek szöveges módon vagy képi formát öltve, értelmet adnak számunkra, a már megismert fogalmak ideáiról. Vagyis, a dolgok és események fogalmait, érthetővé teszik, azaz idealizálják számunkra. Mert az idealizálás során, olyan értelmet biztosítunk a használt fogalomnak, ami bárki elméjében tökéletesen megjelenő mentális képi formát biztosíthat arról.
Ebből az is nyilvánvalóvá válik, hogyha a mágneses alaphalmaz induktív hatásának köszönhetően alakultak ki, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, mint megnyilvánulások, akkor azok ideái, az ideák mágneses valóságában, mindig is léteztek. Mert az indukció jelensége, csak a mágneses valóságban létező ideáknak képes megjelenési formát ölteni, az elektromos anyagi valóságban. Ezeket az objektív megnyilvánulásokat mi megismerjük, fogalmakat alkotunk róluk, és ilyen módon értelmezve, idealizáljuk azokat magunknak. Így a mágneses alapú ideákat és az objektív valóságban megjelent elektromos anyagi formáikat, az emberi értelem idealizálja. Miközben realizáljuk, megértjük azokat.
Így a kommunikáció során használt fogalmainkkal, a lehető legreálisabb módon fejezzük ki az ideákkal magunkat, hogy minél érthetőbbek legyünk. Ilyen módon, egyre ideálisabb módon használjuk az ideákról alkotott fogalmainkat. Vagyis, az ideák között fennálló vagy felállítható mentális viszonyokat, egyre értelmesebb módon juttathatjuk kifejeződésre a beszédünk során. Így mindenféle mentális viszonyra, ami az ideák között felállítható elméleti síkon, ideológiákat gyártunk. Általunk elképzelt ideális, mentális állapotokat az ideák között. Így az ideológiák már, olyan értelmes elképzelések, amelyek azt sugallják számunkra, hogy az ideák szerintünk, milyen ideális viszonyban állhatnak egymással. Mert a mi ideológiánk mutatja meg mások részére azt, hogy számukra, milyen racionális értelmet nyertek az ideák közé képzelt ideális viszonyaink.
Mert az ideákról, nem lehet gyakorlati szintű tapasztalatunk. Csak elképzelésünk lehet róluk és a lehetséges viszonyaikról. Amelyek általában véve, valamilyen már megtapasztalt anyagi létező dolog vagy esemény analógiájára épülnek az elménkben. Mert maga a képzelet, gyakorlatilag határtalan. Így nem csak azt tudjuk elképzelni valóságosnak, amit már megtapasztaltunk, hanem azt is, amiről még nincsenek valós élményeink. Így minden elképzelésünk, egy-egy olyan személyes ideológiánk, amit még nem tapasztaltunk meg az objektív valóságunkban, de az ésszerű gondolkodásmódunknak köszönhetően, mégis előre láhatjuk, a vágyaink szerint kialakítható mentális képi formáját.
De miért tudunk képzeletet alkotni olyan lehetséges valóságról, ami még hiányzik a tapasztalati szintű emlékeink közül? Vagyis, miért tudjuk elméletben az ideákat számunkra, a vágyunk ideális helyzetébe hozni és ez által, személyre szóló ideológiát formálni belőlük? Mi lehet a célja, az ilyen mentális formán elképzelt, vágyaink szerinti terveinknek?
Ha minden este lefekvéskor, elképzelsz magadnak a vágyaid alapján, valamilyen ideális dolgot vagy eseményt valóságosnak és ilyen módon ideológiát formálsz belőle, akkor az, a te személyes hiteddé válik. Vagyis, olyan ideális elképzeléssé az elmédben, amelyiknek eleve két mentális összetevője van. A lelki vágyad és a róla alkotott elképzelésed, amit a szellemi gondolataid informatív értékeivel határoztál meg. Ez a két mentális összetevő, egy közös agyi mágneses hullámot alkot az elmédben.
EEG agyi mágneses hullámot. Amelyben a szellemi gondolataid informatív értékei képviselik a mágneses hullámhosszt, míg a lelki érzéseid a frekvenciát. Az elektromos tulajdonságú agyad tehát, mágneses hullámot gyárt számodra, hogy aktív lehess a mágneses valóságot képviselő ideák világában is. Mégpedig, a vágyaid alapján elképzelt személyes ideológiáid szerint. Amit az ilyen módon elképzelt hiteid képviselnek. Amíg alszol, addig a hitedet képviselő agyi mágneses hullámod, az elektromos anyagi események elé kúsznak, és beállítják számodra azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint azoknak, meg kell valósulniuk az anyagi világodban.
Mert a mágneses hullámokban, a frekvencia által biztosított hatássebesség fénysebességű. Míg az elektromos anyagi világban, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el. Mert az elektronok, az atommagok körül, egyharmad fénysebességgel mozognak. Minden egyéb elektromos aktivitás, ennél jóval lassabban megy végbe. Így az agyi mágneses hullámaidnak, jócskán van ideje arra, hogy amíg alszol beállítsa számodra, a vágyaid szerint kívánatos dolgok és események induktív magvalósulási előfeltételeit.
Így a vágyaink tervszerű elképzeléseivel, olyan ideális ideológiákat gyárthatunk magunknak, amelyek alkalmasak arra, hogy az ideák világának a szubjektív valóságából, induktív módon meghatározzák, az elektromos anyagi dolgok és események megvalósulási feltételeit. Így azok, a vágyaink szerint fognak megnyilvánulni. A mágneses alaphalmazba vetített elképzeléseink alapján. Mert a reális elképzeléseink, éppen a mágneses alaphalmazban honos ideákat hozzák egymással, a vágyaink szerinti viszonyokba. Azokat az ideákat, amelyek már megnyilvánultak az elektromos anyagi valóságban. Így az egymáshoz fűződő mágneses viszonyuk, az elképzeléseink alapján fog érvényesülni. Amit az anyagi világ elektromos dolgaira és eseményeire fognak vetíteni, induktív módon.
Ezért a reális képzeletünk, mindig az anyagi világ megváltoztatására irányul. Mert tulajdonképpen, semmi sem alakult ki a természetben emberi alkotásként, amit valaki előtte, el nem képzelt volna valóságosnak. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a képzeletünk formálja a valóságot. Ahhoz pedig, hogy számunkra ideális valóság alakuljon ki, a vágyainkat érdemes az elképzelés szintjére emelni. Ilyen módon, olyan ideológiát formálhatunk belőlük, amelyek ideális módon alakíthatják nekünk a valóságunkat.
A reális elképzeléseivel az ember, mindig ideológiákat gyárt. Így alakultak ki a filozófiai, a politikai, a vallási, a művészeti, az erkölcsi és még nagyon sokféle ideológiák is az emberi történelemben. Így az azonos ideológiájú elképzeléseket valló emberek, közösségi csoportokba szerveződnek és együtt valósítják meg a cselekedeteikben, az ideológiájuk alapeszméinek az elgondolásait. Még akkor is, ha ezek a különböző ideológiák, olykor egymással ellentétes értelműek is. Olyankor azonban, társadalmi ellentétek, hitviták és háborúk alakulhatnak ki. Ebből adódik az is, hogy minden háborút, olyan ideológia váltott ki, amelyik ellenkezett a többség által használt ideológiákkal. Sajnos, ezután is így fognak kialakulni. Nem kell hozzá más, csak egy olyan hamis ideológia, amit ésszerűen el lehet fogadtatni az arra fogékony emberekkel, és így, szembe lehet állítani őket az éppen uralkodó ideálok képviselőinek bármelyikével.
Az idealizmus képviselői pedig, olyan ideológiát képzeltek el maguknak, amelynek természetesen, saját ideálja van. Mégpedig Isten. Ezért Isten, mint az idealizmus ideálja, olyan elképzelt vagy valós példaképe a kialakult vallásoknak, amelynek az elérésére irányul a hívők minden gondolata és cselekedete. Így a hívők tudatos tevékenységeit elvileg, ez a nemes cél vezérli. Mert a vallásuk ideológiáját elfogadva, olyan viselkedési normákat követnek, ami a választott ideáljukhoz méltó.
A társadalomban közismert személyekké vált művészek, politikusok, és egyéb közéleti személyiségek, szintén ideálokká válhatnak az emberek számára. Így alakult ki a szépségnek, a jóságnak, a sportosságnak, és minden egyébnek is az ideálja. Amit egy élő személy idealizált mások számára. Még akkor is, ha nem az volt az akarata. Mert azzal, hogy ismertté vált, ideállá vált a rajongóik számára. Követendő példává. Mert a rajongók, mindig azt követik, aki iránt a rajongásukat kifejezhetik. Így válik az ismertség, követendő példaképpé mások számára.
De a lehető legideálisabb ideológia, mégis a személyesen formált elképzeléseink lehetnek számunkra. Mert nem azt határozzák meg, hogy kit kövessünk rajongókként, hanem éppen azt, hogy hogyan alakuljon a megtapasztalható sorsunk. Így a személyesen formált ideológiáink révén, mi magunk kerülhetünk ideálisabb helyzetekbe. Mert a képzeletbeli ideákat, a vágyaink szerint hozhatjuk egymással viszonyba. Ilyen módon, a vágyainkat kifejezni képes hiteink, mint agyi mágneses hullámok, induktív módon befolyásolják a megtapasztalható életeseményeink alakulását.
Így jogosan nyilal belém a nyilvánvaló felismerés, hogyha én magam irányíthatom a sorsom alakulását, a vágyaim reális elképzeléseivel, akkor tulajdonképpen, én magam teremthetem meg azokat. Akkor végül is, ki vagyok én, mint ember? A teremtő? Ha most arra gondolok, hogy az idealizmus ideálja Isten, aki az Univerzum mágneses valóságát képviselő ideák világából irányítja induktív módon, az anyagi szintű elektromos dolgok és események alakulását, mint teremtő, és én magam is képes vagyok a teremtésre az elképzeléseimmel, akkor milyen viszonyban állok Istennel?
A válsz kézenfekvő. Mert, ha a mágneses alapú ideák világa irányítja a megvalósulás elektromos anyagi eseményeit intelligens módon, induktív feltételek alapján, akkor az objektív valóság nem más, mint az ideák testet öltése. Vagyis, elektromos anyagi minőségekként, az ideák megtestesülései vagyunk. Ahhoz azonban, hogy az ideák világából ideális módon megtestesüljünk, olyan ideológiára volt szükség, amit a mágneses alaphalmaz ideálja képzelt el. Vagyis, Isten. Ez volt a Genezis teremtési aktusa. Amikor Isten, önmaga mágneses valóságából nyilvánította meg, az objektív elektromos anyagi valóság megismerhető részhalmazait.
Ha pedig, az idealizmus ideálja, Istenként uralja a mágneses alaphalmazban működő ideák világát, akkor az ideák anyagi szintű megnyilvánulásával, Isten öltött testet. Mégpedig, ideális anyagi formát nyert bennük. Így az objektív anyagi létezés, az ideális módon megnyilvánult anyagi minőségek természetes viszonyait tükrözik vissza számunkra. Amelyeknek a részideáljait, mint objektumokat ismerhetjük meg. Fogalmakat alkotva róluk, meghatározhatjuk azok, számunkra ideális ideáját. De az objektív valóság megismerése során, el kell jutnia az emberi értelemnek odáig, hogy felismerje azt, hogy önmagában, a teremtője jutott elektromos anyagi szintű kifejeződésre. Vagyis, az idealizmus ideálját képviselő Isten, az értelmes emberben nyilvánult meg és ideális esetben, önmagára ismerhet végre.
Ez az ideális eset, akkor következhet be számunkra, amikor a vágyaink reális elképzeléseivel, már tudatosan is ideális sorsot formálunk magunknak. Vagyis, tudatosan részt veszünk a teremtés folyamatában. Akkor a relatív teremtésre képes ember, ráeszmélhet végre arra, hogy az abszolút teremtő Isten megtestesülése. Vagyis az emberiség, Isten anyagi testét valósítja meg. A kollektív tudatosságunknak köszönhetően. Míg benne az egyéni ember, az sajátságos tudatossága révén, csak egy relatív Istenség lehet. Aki az önmaga Isteni mivoltát, a tudatos teremtés gyakorlásával tapasztalhatja meg.
A mágneses valóságban az ideák, induktív hatást gyakorolnak arra az elektromos anyagi minőségre, amely általuk megnyilvánult. Ezek a természet dolgai. Ha pedig, egy kozmikus szintű abszolút Tudatosság, ezeket az ideákat egymáshoz képest működésbe hozza, akkor alakulnak ki a természet eseményei. Mint elektromos anyagi folyamatok. Beleértve a mi objektív anyagi létezésünket is. De a tudatos elménknek köszönhetően, sajátságos hiteket formálhatunk a valóságról, és annak a vágyaink szerint elvárható alakulásáról.
Ezért, minden embernek hitet kell formálnia, amíg él. Mert az elménk, akármilyen tudatos, akármilyen intelligens, akármilyen racionális, akkor sincsen közvetlen viszonyban azzal az anyagi valósággal, amelyben élünk. Csak az erősen korlátozott képességű érzékszerveink informálnak bennünket a valóságunkról. Ennél fogva, hinnünk kell azok igazságértékeiben.
A hitünket pedig, a képzeletünkkel tudjuk a legideálisabb módon kifejezésre juttatni. Személyes ideológiát, az ideák között kialakítható ideális viszonyokat formálva mentális módon. Így a képzeleteink, eseményszintű változásokat jelentenek az ideák világában. Amit a vágyaink szerint változó ideák, mint mágneses adottságok, mindenképpen az anyagi világ megfelelő elektromos objektumaira vetítenek vissza, induktív módon.
Mert a reális elképzeléseink, amelyekbe önmagunkat is beleképzeljük, olyan személyre szabott ideológiák, amelyek alkalmasak arra, hogy az ideák világában, a vágyaink ideális képzetei szerint alakítsák, a megtapasztalható anyagi dolgainkat és eseményeinket. Ilyen módon, a teremtés tudatos részesei lehetünk, éppen úgy, mint Isten. Mert Isten, nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmazának a kozmikus szintű Öntudata. Mert az a mágneses alaphalmaz, amelyeikben a mágneses hullámhossz által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi valóság felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút értékű Elméjének és Memóriájának egyben. Amelyiknek saját, szintén abszolút értékű Öntudata és Tudatossága van. Tökéletes, abszolút Intelligenciával.
Az emberi tudatosság pedig, az abszolút Tudatosság egyetlen relatív része csupán. De tudatosságként, mégis az Isteni Tudatosság szerves részét képezi. Ezért, a képzelet segítségével alkalmas arra, hogy a valóságot a vágyai szerint formálja. Mert a vágyainkban az, az ideális helyzet jelenik meg, ami boldoggá tehetne bennünket. Ezért kell, mindig a vágyainkat elképzelni.
A lélek által, Isten élteti az embert. Ilyen módon, a lelki vágyainkban, Isten reánk irányuló közvetlen akarata tudatosodik az elménkben. Mivel azonban, a lelki érzéseink, csak mentális erőhatásokat képviselnek, ezért kell azokat a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, reális módon kifejezésre juttatni. Amikor reális elképzelést formálunk az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeivel, akkor azt, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk szemléli. Így válik az tudatossá a lelkünk számára.
Isten tehát, ideális esetben, egy közös akaratnak értékeli a lelki érzéseinket és a szellemi gondolataink elképzelését és így, további pozitív lelki érzéseket biztosít hozzá. Ezért képes az ember, már előre örülni a vágyai magvalósulásának. Tökéletes bizalommal. A bizonyosság tökéletes érzésének a bizalmával. Amely bizonyosság, már Istentől származó pozitív lelki érzés. Az a biztos tudat, hogy Isten, máris foglalkozik a vágyunk megvalósulásával. Amelyben a hitünk által elképzelt ideológiáink, ideális anyagi formát ölthetnek számunkra.
Úgy is mondhatnám, hogy az Univerzum mágneses alaphalmazát képviselő szubjektív valóság, az ideák világa. Míg az objektív valóságként megismerhető elektromos anyagi valóság, az ideológiák világa. Így az ideológiák objektív valóságából, olyan ideológiai információk merülnek fel induktív módon, amelyek az ideák mágneses valóságában, ideális változásokat eredményeznek az ideák között. Az ideák mágneses valóságában történő változások pedig, induktív módon visszatükröződnek, az objektív anyagi valóság megtapasztalható részeseményeiben.
Így az ember relatív tudatossága, mint mentális visszacsatolás érvényesül a mágneses alaphalmazban. Az abszolút Tudatosságban. Míg az abszolút Tudatosságban kialakult mágneses változások, szintén mentális visszacsatolásokként, induktív módon jelennek meg az elektromos anyagi világunk objektív valóságában. Úgy is mondhatnám, hogy a kétféle valóság tudatossága közötti visszacsatolást, az állandóan fennálló induktív viszony tartja fenn. Így az ideológiáinkban, mint az emberi megismerés szellemi szintű eszmei lényegeiben, olyan vélt igazságok halmozódnak fel, amelyeket éppen mi magunk vetítettünk az ideák mágneses világába. Mert az ideák mágneses valóságában, a felé irányuló ideológiáink által változnak meg az ideák között fennálló viszonyok. Mindig új, ideális induktív feltételeket biztosítva, az ideológiáink anyagi szintű megvalósulásainak.
Vagyis, az ideológiák nem mások, mint az ember relatív szellemiségének az eszmei esszenciái, lényegei, amelyek meghatározzák az anyagi világban megtervezhető viselkedésünket. Azokat a mentális feltételeinket, amelyek alapján, az objektív valóságunk részeseményeiben részt veszünk. Ez az objektív aktivitásunk lehet csak a megismerés mentális eszköze, amelynek során, mindig új ideológiákat, szellemi szintű irányelveket határozunk meg magunknak. Mint a tudatos elménkben formált hiteinket. Ebből kifolyólag, mindig a hiteink, a személyes ideológiáink valósulnak meg az életünk során. Éppen arra kell törekednünk, hogy ezek az ideológiákként megjelenő személyes hiteink, méltók legyenek a megtapasztalásra. Vagyis, boldoggá tegyenek bennünket. Isteni rendben.
Matécz Zoltán
2021.10.28.
