Pozitív pszichológia.
A pszichológia és a pszichiátria, az egészségügy olyan speciális ágazatai, amelyek a mentális problémákkal küszködő emberek életét próbálják orvosolni. Magát a „pszichológia” kifejezést, lélektannak lehet értelmezni. Pontosabban, lélektudománynak. A nélkül, hogy a lélek és a szellem fogalmai, értelmezve lennének tudományos szinten. Mert a pszichológia, a lélek és a szellem eltérő képességeit, egyszerűen az emberi elme részfunkcióinak tekinti. Így a pszichológia gyakorlatilag, az emberi elme hibás működésének a megértésére szakosodott. Olyan mentális hibákra, amelyek pszichoszomatikus módon, minden egyéb betegség okai lehetnek. Így a klasszikusnak értelmezhető pszichológia, negatív pszichológiaként értelmezhető. Mert a mentális eredetű betegségekre fókuszál. Analitikus módon.
Ezzel szemben, a pozitív pszichológia lényege éppen az, hogy azt kutatja, hogy az értelmes és egészséges átlagemberek, milyen mentális feltételek alapján lehetnek boldogok. Vagyis, a pozitív pszichológia tulajdonképpen, a boldogság pszichológiájának nevezhető. Így a pozitív pszichológia valójában, kiterjeszti a pszichológia hatáskörét az egészséges emberekre is, és megpróbál olyan mentális utat meghatározni számunkra, amelyik által, bárki boldog lehet a társadalmában élve. A pozitív pszichológia által meghatározott, megfelelő gondolkodási és viselkedési normáknak eleget téve. Miközben, továbbra is megpróbál a tudomány által meghatározott előfeltételeknek eleget tenni.
Mivel az egészséges és a depressziós embereket nehéz megkülönböztetni egymástól, így a társadalmunkban a depressziósok száma, egyre csak növekszik. Ezért, a pozitív pszichológia valójában, a boldogtalanságot előidézni képes depresszió megelőzése érdekében alakult ki és kutatja, a boldogsághoz vezető mentális lehetőségeket. Éppen azért, hogy minél kevesebb ember éljen depresszív mentális állapotban. Mondhatni úgy is, hogy a mentális betegségek szükségszerű megelőzése érdekében fejlődött ki ez a tudományág. Ilyen értelemben véve, az emberi elmén túl, emberközpontú tudományos ágazattá vált. Amely már, az ember hármas felépítésére épül. A test, a lélek, és a szellem hármas egységét elfogadva.
Nagy előnye a hagyományos pszichológiával szemben, hogy míg a pszichológia, a beteg egyént tekinti mentális eredetű problémás páciensnek, kiragadva őt a társadalmi környezetéből, addig a pozitív pszichológia, a társas kapcsolataink stabilitásában látja a boldogságunk lehetséges feltételeit. Vagyis, éppen a társadalmi viszonyainkra alapozva határozza meg azt, hogy milyen feltételek alapján lehetünk boldogok. Amelyben a közvetlen és közvetett kapcsolataink játszák a fő szerepet. Azok a személyes kapcsolataink, amelyekkel szeretetalapú viszonyokban állunk az embertársainkkal.
A pozitív pszichológia azt tanítja, hogy amíg a depressziót, éppen a probléma-centrikus gondolkodásmódunk hatására kiváltott negatív lelki érzéseink idézik elő, addig a boldogsághoz vezető mentális utat, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk hatására aktivizálható, pozitív lelki érzéseink biztosíthatják számunkra. Vagyis röviden, egy lehetséges probléma ismeretében, mielőbb a számunkra hasznos megoldásra kell gondolnunk, hogy az általa kiváltható lelki érzéseink, pozitív értéket nyerjenek számunkra. Mert a megoldás szellemi gondolata már kellemes, így pozitív lelki érzések aktivizálására alkalmas az elménkben.
Mivel, amíg egy probléma ismeretében, csak a probléma alternatív feltételeit boncolgatjuk szellemi szinten, azzal töltjük fel a tudatos elménket, addig minden lehetséges kellemetlen gondolatunkhoz, negatív lelki érzéseket biztosít az elménk. Ezzel szemben, a megoldásról szóló leggyámoltalanabb szellemi gondolat is, csak kellemes lehet számunkra. Így pozitív lelki érzések aktivizálódnak általa az elménkben.
Szerintem, a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Ezért tudunk reális elképzeléseket formálni velük az elménkben. Ezek a szellemi gondolataink azonban, lehetnek kellemesek és kellemetlenek is. A kellemetlen szellemi gondolataink, alacsony frekvenciájú, negatív lelki érzéseket aktivizálnak az elménben. Míg a kellemes szellemi gondolataink már, magasabb frekvenciájú, pozitív lelki érzések aktivizálását teszik számunkra lehetővé. Így a szellemi gondolataink kellemetlen vagy kellemes minőségei, az elménken keresztül, a mindenkori tudatossági szintünket határozzák meg. Azt a tudatossági szintet, amelyik a lelki érzéseink lehetséges frekvenciaértékét biztosítja számunkra.
Mert az elménk, csak a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre lehet tudatos. Éppen az a feladata, hogy egy közösen kezelhető mentális egységgé, hitté alakítsa, a benne tudatosodó szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket. Így a hit, már olyan szellemi gondolatunk, amelyik lelki érzésekkel társult az elménkben. Hitként pedig, a tudatalattinkban honos memóriánkba ágyazódhat. Az ott honos, mindenkori tudatosságunk rezgési szintje alapján.
Sajnos, ahogy a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizált pozitív lelki érzéseinknek köszönhetően, pozitív hiteket formálhatunk az elménkben, úgy a kellemetlen szellemi gondolataink hatására aktivizált negatív lelki érzéseinkkel, negatív hiteket produkálhatunk. Amíg a pozitív hiteink konstruktívak, számunkra hasznosak, addig a negatív hiteink destruktívak, számunkra károsak. Így minden problémánk és betegségünk, a negatív hiteinkben aktív, negatív lelki érzéseink miatt alakulhat ki az életünkben.
Az elménk, soha nincsen közvetlen viszonyban a valósággal. Csak a korlátozott képességű érzékszerveink adhatnak számára közvetett információkat a valóságunkról. Amelyek az elménkben tudatosodva, szellemi gondolatokat váltanak ki. A szellemi gondolataink minőségei alapján pedig, lelki érzések aktivizálódnak az elménkben. Így alapvetően, hinnünk kell az érzékszerveink informatív értékeiben. Vagyis a hit, nem lehetőség az értelmes emberi elme számára, hanem alapvető szükségszerűség. Mert valóságosnak elképzelni, csak olyan dolgot vagy eseményt tudunk, amelyikben igazán hiszünk. Hiszen, amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert arról, nincsen megfelelő módon értékelhető szellemi gondolatunk sem.
Ennél fogva, amiben igazán hiszünk, azt el kell tudni képzelni valóságosnak ahhoz, hogy az elménkben realizálva azt, a valóságunk megtapasztalható részévé váljon. Mert a természetben, semmi sem alakult ki emberi alkotásként, amit valaki el nem képzelt volna előtte valóságosnak. Vagyis, a természetben észlelt probléma megoldásának az elképzelése után következett mindig a megvalósulás folyamata. Mint megoldás. Akármi is volt a kiinduló probléma. Így nem a probléma az, ami a valóságunkat formálja, hanem a problémára adott megfelelő megoldás képzete. Amit a tudatos elménkben, a probléma ismeretében tudunk lehetséges megoldásként kigondolni és a valóságos elképzelés szintjére emelni.
Amikor a tudatos elménkben elképzelést formálunk, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján, akkor azt a mentális formában készült képet, éppen a lelkünk látja. Ettől válik az számunkra tudatossá. Amikor pedig, a lelki vágyunkat képzeljük el valóságosnak, akkor a saját akaratát látja benne, mentális módon megvalósultnak. Az ilyen módon formált hiteinkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, egy közös akaraton vannak. Így kap információt a lélek, a szellemi gondolataink által formált reális elképzeléseinken keresztül. Így az elménken keresztül, mindig a lélek az, ami tudatos.
Annál reálisabb, annál valóságosabb az elképzelésünk, minél jobban bele tudjuk önmagunkat is képzelni ebbe a mentális tervünkbe. Mert minden reális képzelet, egy mentális terv, ami a tudatos elménkben formált hitünkként, a megvalósulására vár. Ez eddig, csak egy elmélet arra nézve, hogy hogyan lehet valóságformáló hiteket gyártani a tudatos elménkben. De, hogyan lesz ebből megtapasztalható anyagi valóság?
Ha minden este, elalvás előtt, elképzelsz magadnak néhány vágyott dolgot vagy eseményt, amit másnap szeretnél megtapasztalni, akkor hitet formálsz belőlük a tudatos elmédben. Vagyis, olyan EEG agyi mágneses hullámot, amelynek a hullámhosszát a szellemi gondolataid biztosítják, míg a frekvenciáját a hozzá csatolt lelki érzéseid. A mágneses hullámokban, a hatássebesség fénysebességű. Az elektromos események ezzel szemben, legfeljebb csak egyharmad fénysebességet érhetnek el. Mert az elektronok az atommagok körül, egyharmad fénysebességgel mozognak. Minden egyéb elektromos aktivitás, ennél jóval lassabban mehet csak végbe.
Amíg alszol, az agyi mágneses hullámaidba kódolt hiteid, a te életeseményeid elé kúsznak, és beállítják számodra azokat az induktív előfeltételeket, amelyek szerint azok megvalósulhatnak, mint elektromos dolgok vagy események. Ez, olyan kvantummechanikai dolog. Ha pedig, az ilyen módon formált hiteidbe, mindig a lelki vágyaidat kódolod, akkor olyan valóságot fogsz megtapasztalni, amelyik boldoggá tesz téged. Mert minden megvalósult vágyad sikerélményt, örömöt fog okozni számodra. Aki pedig, folyamatosan örömökben él, megtapasztalja a boldogságot. Mert a misztikusként kezelt boldogság, nem más, mint a megtapasztalható örömök folytonossága.
Ha elalvás előtt, nem formálsz hitet a vágyaidból, akkor olyan valóságot kell megtapasztalnod, amit mások képzeltek el. Amelyik elképzelésekben te, csak statiszta lehetsz. Egy egyszerű fogaskerék, a „társadalom” elképzeléseinek a gépezetében. Ami, nem mindig okoz örömöt számodra. Sajnos ma, az emberek kilencven százaléka így él napi szinten. Megvalósítják mások elképzeléseit. Akkor is, ha ettől boldogtalanok maradnak.
Tulajdonképpen, a klasszikus pszichológia képviselői, ennek a kiszolgáltatott jellegű folyamatnak az áldozatait kezelik. Mint pszichológusok és pszichiáterek. Míg a pozitív pszichológia, éppen ezt a mentális kerülőutat keresi. Mert az elképzeléseink, mint mentális terveink, mindent és mindenkit induktív módon képesek aktivizálni a megvalósulás érdekében. De ha neked, saját személyre szóló terved van, és azt hitként kifejezésre is juttatod, akkor kikerülhetsz abból a „mókuskerékből”, amit mások terveztek meg számodra. Mert a te saját önálló akaratod, konkrét hitként kifejezve, képes felülírni számodra mindazt, amit mások általánosságban képzeltek el. Ezért ilyen módon, a saját sorsod menetét határozhatod meg és alakíthatod ki.
Általában, önmagunk számára alkotunk elképzelések alapján mentális terveket az életünk folyamataira. De ugyanilyen mentális feltételekkel, bárkinek elképzelhetünk jobb életet, sikert, egészséget, vagy bármi mást, amit a vágyaink szerint szeretnénk, ha megtapasztalna. Abban az esetben, úgy realizálhatjuk az elképzelésünket, hogy azt a személyt képzeljük a vágyaink szerint kívánatos dologba vagy eseménybe, akinek az életminőségén javítani szeretnénk. Ilyen módon, mintha irányítószámot írtunk volna a hitünkre, megtalálja azt a személyt, akinek elképzeltük a számára jobb dolgot vagy eseményt.
Járható út az is, ha egy közösség, például egy család, együtt képzeli el valakinek azt, amit a vágyaik szerint szeretnék, ha ő megtapasztalna. Így a közösen formált elképzelés hitértékének a hullámhossza azonos marad ugyan, de a frekvenciája megerősödik, a részvevők számával. Másképpen fogalmazva, a közösen formált hitek agyi mágneses hullámaiban, a lelki erők frekvenciaértékei összeadódnak. Sokkal nagyobb amplitúdót érhetnek el. Ilyen módon, sokkal aktívabb induktív hatást képesek kifejteni, az elektromos anyagi valóságra. Így a közösen kinyilvánított akarat, sokkal hatékonyabb lehet.
További segítséget nyújt számunkra, ha a boldogságunkat kifejezni képes lelki érzéseinket, eleve beépítjük a mindennapjainkba. Így például, aki boldog, az hálás. Ezért, a hála érzése nélkül, folyamatos boldogság nem tartható fenn. Ezért, lehetőség szerint, mindig legyél hálás mindenért, ami veled történik. Aki boldog, azt szeretik. Ezért, legyél hálás mindig azért, hogy szeretnek téged. Továbbá, mindig legyél hálás azért is, hogy te is szerethetsz másokat. Szeress mindenkit. Mindig az áldásodat küldd az embertársaid felé. Mert, azoktól várhatsz csak szeretetet, akiket már megáldottál. Továbbá, akiket megáldottál, azok felé, te magad is szeretettel fogsz mindig fordulni. Ezért is hálás lehetsz.
Ilyen módon, a boldogságot kereső pozitív pszichológia, a feltétel nélküli szeret megvalósulására törekszik az emberek között. Eleinte lesznek olyanok, akik kihasználják ezt a mentális állapotot. De a jó példa ragadós elv alapján, nekünk kell szeretettel teljesekké válnunk ahhoz, hogy másoktól is a szeretet megnyilvánulásait várhassuk el. Ezért, nekünk kell a szeretet magvait elvetnünk. Mert az ember, társas lény ezért, csak a saját társadalmában lehet tartósan boldog. Így az a szeretet, amit én adhatok, mindig az én mentális felelősségem.
Így a boldogtalanság alapvető oka éppen az, hogy az ember, tudatosan elfordul a saját társadalmától. Mert, már nem képes szeretetet sugározni abba. Mert, elfogytak azok a közvetlen személyes kapcsolatok, amelyekben a szeretete erősödhetne. Így a szeretetre éhező emberek, a növény és az állatvilág élőlényeihez ragaszkodva, magányosan kertészkednek, illetve kutyát és macskát tartanak. Mert ezek az élőlények, egyszerű ösztönlények, ezért nem gondolkoznak, és nem okoznak csalódást számukra. De a leg szeretetreméltóbb növény vagy állat sem pótolhatja azt a céltudatos, szellemi szinten irányított szeretetet, amit az emberek adhatnak egymásnak.
Mert a végtelen, vagyis az abszolút Szeretet, nem azt jelenti csupán, hogy megöleljük egymást és puszit adunk egymásnak, mint gyermekkorunkban, hanem azt jelenti, hogy nem bíráljuk és nem átkozzuk egymást, és sohasem ártunk egymásnak, hanem éppen ellenkezőleg, mindig áldást küldünk mindenki felé. Azt adjuk másoknak, amit elvárunk tőlük.
Mert a szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátáson. Az egyetlen reális fokmérője pedig, a türelem. Ha bármelyik alappillér hibádzik, máris türelmetlenek vagyunk és akkor a szeretetünk, csak relatív formát ölthet. Ami nem vezethet tartós boldogsághoz.
A relatív szeretet, feltételekhez kötött szeretetet jelent. Szeretlek, ha… Szeretlek, mert… Szeretlek, amíg… Szeretlek, csak… Szeretlek, hiszen… Így a relatív szeretet az, ami azonnal átfordul ellentétes érzelmekbe akkor, amikor a feltételei nem teljesülnek. Ezzel szemben az abszolút szeretet esetén, egyszerűen csak szeretlek. Mert vagy. Mert, te magad is, a létezés elválaszthatatlan részét képezed. Mert téged is ugyanolyan lélek éltet, mint engem. Mert lélekben egyek vagyunk. De, mi a lélek?
Az elektromos anyagi létezés minden lehetséges dolgát vagy eseményét, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám tartja fenn, induktív módon. Így az értelemmel bíró embert is. Ezért, a lélek nem más, mint a bennünket induktív módon működtető, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Meditatív elmeállapotban, amikor az ember nem fordít figyelmet a szellemi gondolataira, hanem a lelkére fogékony, akkor a kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájára leszünk tudatosak. Amit egy meghatározott hullámhossz irányít hozzánk. Ez a mágneses hullámhosszunk azonban, szerves részét képezi az Univerzum kozmikus szintű Öntudatának. Így meditatív elmeállapotban, bármilyen szellemi szintű információra tudatosak lehetünk, ami az Univerzum kozmikus szintű Öntudatának a Tudatosságában fellelhető.
Mert szerintem, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valósággal szemben, a Létezés másik valósága mágneses. Vagyis, az elektromos anyagi valóság, a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságában alakult ki és abban működik rezgési szinten. Induktív hatásra. Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhossz révén információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egyben. Amelyiknek ennél fogva sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata és Tudatossága van. Abszolút Intelligenciával.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájának köszönhetően, az Univerzum végtelen Öntudata éltet bennünket, a lélek által. Így lett a lélek, az életünk energiája. Mint az abszolút Tudatosság része. A kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájában terjedő energiának köszönhetően. Ami periodikus módon egymást követő erőimpulzus sorozatok által közlődik, a mágneses térben. A mi elektromos anyagi minőségünk elektronjainak az elektrosztatikus erőtereire, induktív módon hatást gyakorolva, amíg élünk.
A szellemiségünk, egészen más dolog. Mert a memóriánkban tárolt emlékeink információs értékei között, mentális viszony van. Igy a szellemiségünk nem más, mint a memóriánk mentális „raktárkezelője”. Jó raktárosként, abszolút értékű információs adatbázisra törekszik. Ezért, ha az időrendi sorban eltárolt emlékeink között, logikai hibát vagy hiányosságot észlel, máris felküldi az elménkbe tudatosodás céljából. Ezek lesznek, a mi napi szintű szellemi gondolataink. Ami több ezer is lehet naponta. De, csak igen kevésre emlékszünk vissza estére.
Mert, ha a tudatos elménk, nem csatol az ilyen módon felmerülő szellemi gondolatainkhoz lelki érzéseket, akkor nem veszi komolyan azokat, és máris feledésbe merülnek azok. Ha azonban, lelki érzésekkel támogatja azokat, akkor emlékekké alakulhatnak azok is, és beépülhetnek a memóriánk mentális adatbázisába. Így az emlékeink, olyan lelki érzésekkel alátámasztott szellemi szintű információk, amelyek sajátságos agyi idegsejtjeink szinapszisait képesek kialakítani az agyunk memóriájában. Az ilyen módon tárolt szinapszisaink között alakulnak ki a szellemi gondolataink. Mint a szellemiségünk mentális eredetű részeseményei. Az emlékeink mentális logikai feltételrendszerét folyamatosan ellenőrizgetve.
Így az elménk természetes funkciója éppen az, hogy a benne tudatosodó szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket csatoljon. Ilyen módon, cselekedetvezérlő hiteket gyártson számunkra. Olyan hiteket, amelyek alapján az életünk dolgai és eseményei folyamatosan kialakulhatnak. Ezek a hiteink, a mi mentális terveink az élethez. Így vannak rövid, közepes, és hosszútávú hiteink is. A rövidtávú hiteinket képező terveink, néhány másodpercre vetítik előre azt, amit szeretnénk megvalósítani. Így, olyan folyamatos mentális agyi tevékenységeink ezek, hogy nem is figyelünk reájuk különösebben. Mert, annyira természetes számunkra. A középtávúak, néhány percre vagy órára előre irányulnak. Míg a hosszútávúak, egy napszaktól kezdve, akár több évre előre is vonatkozhatnak.
A pozitív pszichológia nagy előnye az, hogy nyitottá tette a pszichológia tudományát, a vallásos és az ezoterikus tanításokra is. Annak ellenére, hogy azok, csak kis részben nyertek tudományos jellegű igazolást eddig. Mert spirituális alapokkal rendelkeznek. Így az embert, egy spirituális lénynek tartják. Vagyis, olyan tudatos lények vagyunk, akik a szellemi gondolatainknak az informatív értékeivel, lelki erőhatásokat vagyunk képesek aktivizálni, a megtapasztalható valóságunk tudatos irányítására. Szerintem, ezt jelenti a spirituális képesség. Mert a „spirit” szó, lelket jelent. Így a spirituális képesség, lelki képességet takar.
Ennek az, az oka, hogy minden ember egy lélek. Aki élteti őt. Ennek a léleknek vannak szellemi gondolatai és anyagi teste, hogy ki tudja magát fejezni az elektromos anyagi világ objektív valóságában. Így a gondolataim és a tetteim, a lelkem kifejeződései. De, amikor önmagamról beszélek, akkor a lelkemet értem alatta. Amikor pedig, egy település lakosainak a számát határozzák meg, akkor nyilván, az ott éppen élő lélekszámmal fejezik ki azt.
Ahhoz, hogy a lélek egyensúlyban maradjon bennünk, arra van szükségünk, hogy a szeretetérdekeit összhangba hozzuk a szellemi gondolatainkkal és a tetteinkkel. Ha ez nem sikerül, akkor lelkiismeretfurdalás vesz erőt rajtunk. Mert megsértettük a lelkünk szeretetérdekeit. Ha pedig, szellemi szinten tudjuk azt, hogy valamit meg kellene cselekednünk, de nincsen hozzá lelki erőnk, akkor éppen a lelkünk áll ellen. Mert valami más, sokkal jobban tetszik nekünk, mint amit meg kellett volna tennünk. Ezért a lelki erőhatásainkat, az a másvalami köti le, amit sokkal jobban szeretünk csinálni.
Így a lélek, mindig aktív az életünkben. Akkor is, ha nem vagyunk rá tudatosak. Mert a szellemi aktivitásunk olyan lett az elménkben, hogy folyamatosan elnyomja a lelki aktivitásunkra irányuló tudatosságunk igényét. Annak ellenére, hogy a szellemi gondolatainknak, egyetlen természetes célja az lenne, hogy a lelki vágyainkat fejezzék ki értelmes módon. Hogy a lelki vágyaink erőértékeit, a szellemi gondolataink informatív értékeivel juttassák kifejezésre, a képzelet segítségével. A szellemi szinten tanult ismereteink mennyiségétől függetlenül.
Amíg ezt tesszük, a boldogság útját járjuk. Mert a lélek akaratát teljesítjük. A lelki vágyainkat. Amelyek megvalósulása, mindig örömöt okozhat számunkra és így, boldoggá tehet bennünket. Erre a nemes célra irányul a pozitív pszichológia.
Matécz Zoltán
2021.10.28.
