Kvantumfizika alapja.
A latin eredetű kvantum szó, az energia legkisebb mérhető egységét jelenti. Vagyis a kvantum, az a legkisebb adag, amivel egy jól mérhető egység növelhető. Így lett az energia kvantuma a foton. Egy adott frekvenciájú hullámszerű csomag. Így a kvantummechanika, azon a tudományos feltételezésen alapulva alakult ki, hogy az elektromágneses sugárzás, ilyen diszkrét csomagokban, kvantumokban érkezik. Ez a mai tudományos álláspont. Körülbelül ennyit ír az interneten a Wikipédia, a kvantumról.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a kvantumfizika tudománya, a folytonos módon terjedő kvalitatív energia hatását próbálja, egységnyi kiterjedésként kvantálni. Közben azt állítva, hogy az energia, egy adott frekvenciájú hullámszerű csomag. Az egységnyi szó azt jelenti, hogy abszolút értékű. Vagyis, az energia legkisebb mérhető adagját, abszolút értékű egységnyi kvantumként határozták meg, mint fotont. Csakhogy, ez a foton, mégis relatív tényező lett, mert a frekvencia változásával módosul az egységnyinek hitt mértéke. Ettől lett diszkrét hatáscsomag. A fotont azonban, egy önálló részecskének tekintik, amelynek nulla a nyugalmi tömegértéke. Amely a fény elemi részecskéjeként, állandóan fénysebességgel halad. Anyag nélküli vákuumban tehát, fénysebességű a fotonok terjedése.
Ezen a tudományos alapon nyugszik, minden kvantumfizikai állítás ma a tudományban. Mivel ezek az állítások elég ködösek, ezért a kvantumfizikára épülő egyéb részelméletek, még ködösebbek. Mert nem elég az, hogy egymással nem kompatibilisek, de semmiféle stabil kvantumfizikai alapot nem képviselnek. Ettől olyan relatív a mai modern fizika. Mert minden fizikus, valamilyen kész elméletet tár elénk, stabil kvantumfizikai alapok nélkül.
A mondanivalóm alapját, az anyag nélküli vákuum képezi, amiben a fény hatása, teljesen zavartalan módon, fénysebességgel terjed. Ha ugyanis, elhagyjuk a Földünk légterét, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Ahol már nincsen elektromos tulajdonságú anyagi minőség. Mivel azonban, a fény elektromágneses hullám, ezért a légterünkön túli világ, már csak mágneses tulajdonságú lehet. Az anyagi jellegű bioszféránkban azonban, mindig együtt mutatkozik meg ez a kétféle tulajdonság. Az indukció jelenségének köszönhetően. Mint együtt értelmezett „elektromágneses” jelenség. Ilyen elektromágneses hullám a fény is. Amely a légterünket elhagyva, már csak, mint mágneses hullám terjedhet.
Ahhoz tehát, hogy a kvantumelmélet lényegét megértsük, elméletben szét kell választanunk az elektromos és a mágneses tulajdonságokat. Mégpedig olyan módon, hogy az elektromos tulajdonságokat, kizárólag az összetett szerkezetű anyagi minőségekre vonatkoztatjuk. Hiszen, azok rendelkeznek elektronokkal. Míg a mágneses tulajdonságokat viszont, a bolygó és csillagközi vákuumos tér anyag nélküli alaptulajdonságának értelmezzük.
Az Univerzum mágneses alaphalmazát, az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, az elektronoktól tízezerszer kisebbek. Ez az állításom azon alapszik, hogy az atomok alkotóelemeinek az együttes térfogata, egy tízezred részét képezik csupán a teljes atomtérfogatnak. Ebből kifolyólag, ha az atomok belsejét is a mágneses alaphalmaz tölti ki, éppen úgy, mint ahogyan körülöleli azokat, akkor a mágneses alaphalmaz biztosít létezési, mozgási teret a benne kialakult és folytonos rezgésben lévő összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek relatív részhalmazai számára.
Az egységnyi oszthatatlan alaptömegek, nincsenek fix módon felfüggesztve, vagy stabil módon lerögzítve. Egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek. Így egymás relatív alátámasztását biztosítják. Ilyen módon, a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, egy folyton rezgő egységes mátrix rendszer alapközegét alkotják. Amelyben a kényszerű együttes rezgések miatt, egyenes irányú, longitudinális felépítésű mágneses hullámok alakulnak ki.
A mágneses alaphalmazban alakulnak ki tehát, a lineáris felépítésű, longitudinális jellegű, kozmikus szintű mágneses hullámok. Amelyeknek két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert egyértelműen különbséget tud tenni a mágneses hullámok között. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Egymást periodikus módon követő erőimpulzus sorozatok formájában. Mivel a frekvencia révén energia terjed a mágneses hullámokban, ezért azok, mágneses erőtérré alakítják az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazát.
A mágneses hullámokban tehát, nem a frekvenciális jellegű erőimpulzusokat képviselő oszthatatlan részecskék száguldanak a fény sebességével. Azok csak rezegnek. Így az egyensúlyi helyzetük, számottevően nem változik. Viszont általuk, az energia hatása terjed a fény sebességével. Ezért a mágneses hullámok úgy működnek, mint egy egyirányú „hatáspumpa”. Mert a periodikus módon egymást követő erőimpulzusok, a hullámhossz által meghatározott irányban közvetítik tehetetlen módon azt az alaphatást, ami az oszthatatlan alaptömegeket rezegteti. Így a kölcsönhatási pontban, amit az anyagok elektronjainak az elektrosztatikus erőterei képviselnek, folytonosnak mondható erőimpulzusok érkeznek. Ezt a mágneses hullámokban folytonossá vált erőhatás közvetítési módot nevezzük energiának.
Az objektív anyagi részhalmazok elektronjai azonban, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a mágneses alaphalmazt alkotja. A hozzájuk közel álló oszthatatlan alaptömegekből. Mert a rezgési szintű erőhatás közvetítésére, az oszthatatlanok közege a legalkalmasabb. Így az elektronok elektrosztatikus erőtereiben az oszthatatlan alaptömegek, centrális mozgásformát valósítanak meg. Mert hűségesen követik az elektronjaik megszerzett forgó és keringő mozgásformáit.
Viszont, az oszthatatlan alaptömegeknek azonos halmazban való ellentétes irányú mozgásformái miatt, a mágneses és az elektrosztatikus erőterek, mindenképpen egymás ellenhatásait képviselik. Ezért az indukció lényege éppen az, hogy a kétféle erőtér között fennálló információ és hatásközvetítési módot tart fenn. Így az indukció, a mágneses hullámhossz informatív értékei alapján biztosít strukturális szerkezetű formációt, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok számára. Míg a mágneses frekvencia energiaértéke, kialakítja és fenntartja, az ilyen módon megnyilvánult anyagi struktúrákat.
Úgy is mondhatnám, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Ennek az induktív munkának köszönhetően lesz az anyagi minőségek minden megnyilvánulása, olyan objektív szekunder anyagi másodrezgés, amely a mágneses hullámok primer alaprezgéseire vezethető vissza.
Ezért nevezték a régi fizikusok bűvös tettnek, Isteni cselekedetnek az energiát. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterein keresztül, látszólag közvetett módon fejti ki az induktív hatását, az elektronok mozgásformáit befolyásolva. Térfogati jelleget öltve, ennek a szubjektív kölcsönhatási módnak.
Az objektív valóság, minden lehetséges összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulása, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből szerveződött egybe. A kozmikus szintű mágneses hullámok hatására alakultak ki az Univerzum „atomjai. A csillagok és a bolygók, az ő holdjaikkal. Így a mi Földünk is. Majd a fizikai, kémiai és biológiai szintű bomlástermékei alakították ki azt a bioszférát, ami a Földünk légterének a külső pereméig, háromféle halmazállapotot vett fel. Teret biztosítva ez által, a földi életformák számára.
Ha egy objektív anyagi forma elveszíti az induktív mágneses kapcsolatát, akkor teljesen szétesik és szétsugárzik megint, oszthatatlan alaptömegekké. Ez, az annihiláció jelensége. Amelynek keretében, az energia megmaradási tételével párhuzamosan, a tömeg megmaradási képessége is igazolást nyer. Ebből kifolyólag, energia és tömeg, sohasem fejlődhet egymásba. Vagyis, a kvalitatív hatást jelentő energia és a kvantitatív kiterjedésű tömeg, egyaránt állandó az Univerzumban.
A mágneses alapú energia, mindig a nyugalom kialakítása érdekében végez szubjektív munkát. Még, ha azt relatív módon tudja is kialakítani. Amit a relatív egyensúlyon alapuló harmónia jelent. Ezzel ellentétes módon az erő, mindig a nyugalom megbontásán munkálkodik. Objektív munkavégző hatásként. Így az erő és az energia, egymás ellenhatásai az Univerzumban. Erről szól Newton negyedik axiómája, a hatás-ellenhatás törvénye. Amelyben egy objektív erőhatással szemben, mindig olyan mértékű szubjektív ellenhatás lép fel, amely a nyugalom eléréséig munkálkodik. Így az elvégzett munka szempontjából véve, teljesen mindegy az, hogy az erő vagy az energia végezte el azt.
F*s = W = E/t = W*t/t = W = F*s
F = Objektív munkavégző képesség = Szubjektív munkavégző képesség = E
Ilyen módon, az elvégzett munka reálértékéből, ki lehet számolni az erő és az energia reális értékét is. Mert az erő, objektív munkavégző hatásként jut érvényre a folyamatban. Míg az energia, szubjektív munkavégző hatást jelent. Az erő, egyetlen impulzussal közli a munkavégző hatását, míg az energia, folytonos impulzussorozatok révén, folyamatos hatásközvetítési módnak felel meg.
Ha tehát, a kvantumfizikát komolyan veszik a tudósaink, akkor az induktív viszonyt érdemes precízen értelmezni. Amely a mágneses és az elektromos erőterek között feszül állandóan. Mert az indukció modulálja, alakítja át a mágneses információt és energiát, elektromos szerkezetű anyagi formává és erőhatássá. A kvantumot képviselő foton pedig, nem önálló részecske, hanem egy erőimpulzus sorozata a mágneses hullám frekvenciájának. Mivel azonban, minden mágneses hullámhosszon más frekvencia lép fel, ezért a kvantum folyton változó relatív tényező maradhat csak. Amit diszkrét módon fejeztek ki.
A fény kvantumát képviselő foton pedig, a fény spektrumába eső mágneses hullám egyetlen erőimpulzus sorozata csupán. De az erőimpulzus sorozatokkal megvalósított hullámrezgésekben, az oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete alig változik. Mert, csak rezegnek azok. Így nem az egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok száguldanak, mint fotonok a fény sebességével, hanem csak az energia szubjektív munkavégző hatása terjed annyival, a mágneses hullámban.
A mágneses hullám, számunkra láthatatlan. Csak az anyagi részhalmazok elektronjainak az elektrosztatikus erőtereit befolyásolva válik számunkra látható fénnyé a szubjektív hatása. Így a látható fény, már olyan elektromos hatás, amit a mágneses hullámokban terjedő energia tart fenn. Mivel azonban, Maxwell óta összetett módon, „elektromágnesesnek” nevezik, ezért az anyagi világunkban nehéz külön értelmezni a jelenséget. De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy azért, mégiscsak kétféle halmaztípus ellentétes erőterei között fennálló folyamatos kölcsönhatásnak az eredménye a látható fény. Valamint, a fényhez hasonlóan, minden más energiahatás.
A kvantumelméletnek tehát, éppen a lehető legkisebb kiterjedésű oszthatatlan alaptömeget kell megtalálnia ahhoz, hogy felfedezze az Univerzum legkisebb egységnyi adagját. Amelynek a teljes közege, a mágneses hullámok kialakításával, a mágneses teret képviseli számunkra. Amelyben az energia terjed. Mint szubjektív munkavégző képesség.
E = W*t = P*t2 = P*t*t = F*v*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s
E = W*t = (F*s)*t = (F*t)*s = I*s
Az energia egyéb képleteit, ebben az írásomban nem kívánom tovább fejtegetni. Mert más, energiáról szóló írásaimban már, tejesen kifejtettem azokat. Mivel a mágneses hullámokban, nem egyetlen erőimpulzus által valósul meg a hatásközvetítés módja, hanem egymást periodikus módon megszaggató erőimpulzus sorozatokban, ezért benne a hatásközvetítés folyamatosnak értelmezhető. Mert ilyen módon a mágneses hullám úgy működik, mint egy egyirányú „hatáspumpa”. Ami az elektronok centrális módon mozgásban lévő elektrosztatikus erőtereinek a mozgásállapotait tartja fenn és befolyásolja.
Gyakorlatilag, úgy működik az indukció jelensége, mint a robbanómotorok. Ahol a lineáris mozgást végző dugattyúk, centrális alapú forgómozgást alakítanak ki a főtengelyre vetítve. Csak az indukció esetében, a mágneses hullámok lineáris felépítése, a centrális felépítésű elektrosztatikus erőterekre fejt ki hatását. Fenntartva vagy befolyásolva, azok anyagi halmazokon belüli mozgásformáit. Ilyen módon, az elektronok elektrosztatikus erőterein keresztül, az elektronok mozgásformáit tartja fenn vagy befolyásolja a mágneses hullám. Az én véleményem szerint, körül-belül ez a kvantumfizika alapja.
Ha ezt a kvantumfizikai alapot figyelembe veszik a tudósok, akkor már olyan részelméleteket dolgozhatnak ki, amelyek egymással kompatibilis módon, képesek erősíteni a fizika mai modern tanítását. Mert a relatív fizika, értelmezhetetlen fizikát jelent. Így az emberi értelem kedvéért, abszolút értékű fizikára kell törekednünk. Amilyen, a klasszikus fizika java része volt. Mert a klasszikus fizikának, igen jó alapja van. Ehhez a stabil alaphoz kell ragaszkodnunk, a mai modern fizika kialakításánál is. Amit, ez az írásom próbál meg kifejteni. Mert ez az elmélet, nem sérti a klasszikus fizika alapjait. Viszont, egy elég jó alapot biztosíthat, a modern fizika számára is.
Matécz Zoltán
2022.03.09.
