Mágneses hullámok tere.
Ez egy eléggé méltatlanul kezelt témaköre a fizikának. Mert a mágneses hullámokat is, egyszerűen „elektromágneses” hullámokként kezelik. Holott, ha elhagyjuk a Föld bioszférájának a határát, vagyis kilépünk a légterünkből, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Amely kozmikus térben, már olyan erős vákuum van, hogy szinte egyáltalán nem tartalmaz anyagi minőségeket. Ilyen értelemben véve, a benne kialakuló és terjedő hullámoknak, elektromos vonzata nem is lehetséges. Vagyis azok, kizárólag mágneses hullámok lehetnek.
Mivel pedig, a kozmikus térben, fényévekre vannak egymástól a csillagok, ezért az Univerzumban, az elektromos tulajdonságú anyagi minőség a legkevesebb. De, ahogy a kozmikus szintű mágneses tér biztosít mozgási, létezési teret az égitestek számára, úgy a bolygónkon fellelhető összetett szerkezetű anyagi részhalmazok atomos és atomokból felépült strukturális szerkezeteit is, ez a mágneses alaphalmaz tölti ki. Így a mi elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi világunkban, a mágneses tulajdonságok éppúgy fellelhetőek, mint a légterünkön kívül.
Egy egyszerű hasonlattal élve, úgy is mondhatnám, hogy az Univerzum mágneses óceánjában alakultak ki és mozognak rezgési szinten, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Amely mágneses óceán, az anyagi minőségek belső szerkezeteit éppúgy kitölti, mint ahogyan körülöleli azokat. Mert az összetett anyai minőségek, többnyire valamilyen atomos vagy atomokból felépült kristályszerkezetek, amelyek olyanok a mágneses alaphalmaz számára, mint a nagyon lágy szivacsok. Így a szubjektívként értelmezhető mágneses alaphalmazzal szemben, az objektívként megismert valóság, már objektív és szubjektív egyben.
Ha például, egy bármilyen atomot veszünk figyelembe, akkor annak az objektív alkotóelemeinek az együttes térfogata, a teljes atom egy tízezred részét teszik ki csupán. A protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogatát. Vagyis az atom belsejét, ugyanaz a mágneses alapközeg tölti ki, mint amelyik körülöleli azt. Ilyen módon biztosítva létezési, mozgási teret az atom alkotóelemei számára. Ennél fogva, a mágneses alaphalmaz közegének, igen apró lehet az egyetlen egységnyi alaptömege. Mégpedig, az elektronok egy tízezred részét teszik ki csupán. Ezért, nem is olyan nagy csoda, hogy a mágneses tér közegét felépítő egységnyi alaptömegeket, még nem fedezte fel a tudomány. Hiszen az elektronokat is, csak az igen nagy felbontású elektronmikroszkópokkal képesek érzékelni.
Szerintem tehát, a mágneses alaphalmaz közegét, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek építik fel. Mert ami osztható, az összetett szerkezetet alkotva, az elektromos töltésmegosztás hatálya alá tartozik. Viszont, az oszthatatlan alaptömegek, elektromos töltést felvenni képtelenek. Ezért, csak a mágneses tulajdonságok kialakítására és közvetítésére alkalmasak. Mivel ezeknek az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése, ezért az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Mert egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek. Így egymásra relatív módon támaszkodva, egy folyamatosan rezgő mátrix rendszer egységes közegét alkotják.
Egységes alapközegként, nincsen semmi rajtuk kívül az Univerzumban. Azaz közegként, csak belső adottságai vannak. Így az Univerzum szubjektív, azaz belső alaphalmazaként értelmezhető. Mivel a szubjektív alaphalmaz teljes közegét az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek építik fel, ezért az oszthatatlan alaptömegeknek pedig, nincsen önálló belső adottsága. Ezért, csak alapvető, objektív tulajdonságokkal rendelkeznek. Így a folyamatosan zajló szervezett együttes rezgéseik által, kozmikus szintű longitudinális szerkezetű mágneses hullámokat alakítanak ki.
A longitudinális hullámok, 180-fokos, egyenes irányú hullámok, amelyeket az egyenes vonalvezetésű hullámhossz alapján meghatározott, azonos mértékű sűrűsödések és ritkulások jellemeznek. Ezeket a periodikus módon felépült sűrűsödéseket és ritkulásokat nevezzük frekvenciának. Éppen úgy működnek, a mágneses hullámban az egységnyi oszthatatlan alaptömegek, mint a Newton soros ingájában a felfüggesztett golyók.
https://www.youtube.com/watch?v=0J718QiEJ
Ahol az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerőit, a hullámhossz alapján meghatározott számú alaptömeg együttes rezgési egysége továbbítja a közös rezgési szintű részerőiket, és mindig ugyanannyi oszthatatlan alaptömeget tart rezgésben a hullámzás során. Ebben jut kifejeződésre a frekvencia lényege. Ahol a hullámhossz által meghatározott mértékű sűrűsödések és ritkulások következnek egymás után, periodikus módon. Így a mágneses hullámokban, nem az oszthatatlan alaptömegek száguldoznak a fény sebességével. Mert az oszthatatlan alaptömegek, csupán a hullámhossz által meghatározott számú adagok csomagjai alapján rezegnek együtt. Majd ugyanolyan mértékű szünet következik.
Ilyen módon, a rezgési impulzussorozatok által biztosított hullámcsomagokat, mindig ugyanolyan hosszúságú szünetek váltják fel a hullámhosszban. Másképpen fogalmazva, a longitudinális mágneses hullámhossz hatásszünetei, megszaggatják a frekvenciában kialakult hullámcsomagokban együtt rezgő egységnyi oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű erőhatásait. Ilyen módon, ahogy a mágneses hullám képes egyetlen egységnyi oszthatatlan alaptömeg rezgési impulzusának a folyamatos közvetítésére, úgy elvileg, akárhány egységnyi oszthatatlan alaptömeg együttes rezgési erőimpulzus csomagjának a közvetítését is megoldja. Periodikus módon.
Mert így, a longitudinális felépítésű mágneses hullámok olyanok, mint a hatáspumpák. Amelyek, a hullámhossz szerint meghatározott irányba közvetítik, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerőit. Illetve, azok rezgési szintű részerőkből összeállt erőhatás csomagjait. A frekvencia által biztosított perioditásnak köszönhetően. Ilyen módon, az egységnyi oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik az együttes rezgésük során. Ezért a mágneses hullámokban, csak a rezgési szintű erőhatások terjednek a fény sebességével. Mágneses erőtérré alakítva ez által a teljes mágneses teret. Aminek a hullámaiban megvalósult hatásterjedés folytonosságát már, E-energiának nevezhetjük.
Ebből kifolyólag, az energia folytonos hatásának a legkisebb mértéke, egyetlen erőimpulzus sorozatot közvetítetni képes erőimpulzus csomag lehet csak. Amit kvantumnak nevez a tudomány. Amik a mágneses hullámhosszváltozások miatt, mindig más és más frekvenciájúak lehetnek. Így az abszolútként tervezett kvantumok, relatív tulajdonságúak maradtak, mert hullámhosszonként, diszkrét módon változnak a mágneses hullámok frekvenciáiban. Viszont a kvantumok, nem képesek a fény sebességével száguldozni. Csupán együttes módon rezegnek, mint a Newton inga résztömegei. Így általuk, az energia hatása képes fénysebességgel terjedni.
Az erő, egyetlen erőimpulzus által terjed az anyagi testek tömegei között. Ez, ugyanígy működik a mágneses hullámokban is, azzal az alapvető különbséggel, hogy a mágneses hullámokban, mindig periodikus módon újra kezdődik a rezgési szintű folyamat erőátadási módja. Vagyis, a mágneses hullámokban folyamatossá tett hatásközvetítési módot nevezzük az energia hatásának. Ezért az energia hatása, folyamatos erőátadási módnak minősül, a mágneses hullámokban. Folyamatosan fenntartva a mágneses hullámokban, az impulzusmegmaradás törvényszerűségét. Ezért az erőhöz hasonlatos módon, az energiát is, a hatásmegmaradás törvényszerűsége jellemzi.
A kozmikus szintű mágneses hullámok tehát, mindig egyenes irányúak. Egészen más a helyzet a mi földi viszonylatainkban. Ahol a mágneses hullámokat, csak az állandó és az elektromágnesek körül tudjuk érzékelni. Amelyek a világűrhöz képest, parányi méretű anyagi szerkezetek. Így a belőlük kilépő mágneses hullámoknak, a mágnes másik oldalán kell visszatérnie a mágnes anyagi testébe. Ezért, a lineáris felépítésű mágneses hullámaik, amelyeknek egyenes irányúnak kellene lennie, a mágnestest körüli ívet veszik fel. Majd az északinak értelmezett kilépési ponttal szemben, a mágnes másik, déli oldalán térnek vissza a mágnestestbe.
A longitudinális szerkezetük megmarad ugyan, de a mágnes körüli íves pályára kényszerülnek. Olyan ez, mint a közlekedésben a főútvonal. Amely akkor is egyenesnek minősül, ha a főútvonal vonalvezetése eltér az egyenestől. Így a mágnes északi kilépési pontjánál, az oszthatatlan alaptömegek rezgési iránya, a mágnestől eltér. Míg az ellentétes déli oldalon a mágnes felé fog irányulni. Miközben a mágneses hullám vonalvezetése, megkerüli a mágnestestet.
Ez a tulajdonságuk határozza meg azt, hogy a mágnesek vonzzák vagy taszítják egymást. Mert, ha két mágnes ellentétes pólusait közelítjük egymáshoz, akkor vonzó hatást érzékelhetünk a mágnesek között. Mert az első mágnesből kilépő erővonalak mágneses hullámainak a terjedési iránya, tökéletesen megegyezik, a második mágnesbe belépő erővonalak mágneses hullámainak a terjedési irányával.
Egészen más a helyzet, amikor két mágnes azonos, pozitív vagy negatív oldalait közelítjük egymáshoz. Mert a kilépő északi és a beérkező déli oldalaknál, éppen ellentétes irányú a mágneses hullámokban a hatás terjedési iránya. Ilyen módon, taszítani fogják egymást. Ezért, attól függetlenül, hogy a mágnesek körül íves pályát írnak le a mágneses hullámok által biztosított erővonalak, azok még longitudinális szerkezetűek.
Az állandó mágnesek viselkedése tehát, törvényszerű. Mert longitudinális jellegű mágneses hullámokat bocsátanak ki magukból, amelyeket az ellentétes oldalukon visszafogadnak. Így a mágnes körül biztosított erőhatás áramlási lehetőségét fenntartva. Amelyeket mi, vonzó vagy taszító jellegűen értelmezünk. De ezek a mágneses erővonalak, minden más anyagi testre is hatást gyakorolnak. Még olyan anyagi minőségekre is, amelyek nem is mágnesezhetők.
https://www.youtube.com/watch?v=R78BNAxbfhg
A réz vagy az alumínium csőben ugyanis, sokkal tovább tart a leejtett mágnes szabadon esése, mintha cső nélkül vagy, ha egy műanyag csőben történne a leejtése. Ezt Lenz törvényével magyarázzák. Ahol egy áramot vezetni képes anyagi minőségben, a mágneses erővonalak olyan elektromos ellenhatást váltanak ki, amelyik a mágneses erő ellen fog hatást gyakorolni. Ennél fogva, fékezni fogja a mágnes szabadon történő esését.
De tulajdonképpen, minden összetett szerkezetű anyagi minőség elektromosnak minősül. Így bármilyen anyagi minőségből készítsenek is csövet ahhoz, hogy szabadon leejtsék benne a mágnest, valamilyen mértékben hatást fog gyakorolni rá. Még, ha igen gyengécske hatást is. Így a műanyagcsövön leejtett mágnesnek is lassulnia kellett valamennyire, ami alig tért el a levegőben történt szabadesés időtartamától. Mert a műanyag is anyag, amelynek az atomjaiban lévő elektronjai miatt, elektrosztatikus összetevői vannak.
Más szóval, Lenz törvénye, nem csak az elektromos vezetőképességű anyagokra vonatkozik, hanem minden más anyagi minőségre. Csak az elektromos vezetőképességgel rendelkező anyagi minőségekben, sokkal látványosabb az induktív jelenség. Mert azokban, jóval nagyobb elektromos ellenállást képes kiváltani, a benne mozgásban lévő mágnes. Így a mozgásban lévő mágnes, valamivel gyengébb induktív hatást gyakorol a szigetelőanyagokra és az élő szervezetekre is.
Ennél fogva, a nagy energiájú kozmikus szintű mágneses hullámok, induktív módon alakítják ki, az összetett szerkezetű háromdimenziós elektromos anyagi struktúrákat. Úgy is mondhatnám, hogy az elektromos tulajdonságú anyagok rezgési szinten megvalósult létezése alapvetően, a kozmikus szintű mágneses okokra alaprezgéseire vezethetők vissza. Vagyis, a primernek értékelhető mágneses alaprezgések szekunder másodrezgése, minden elektromos anyagi minőség. Amire Lenz törvénye is utal, miközben az elektromosan vezető anyagok elektromos aktivitását fejezi ki, a változó mágneses hatások közelében.
Vagyis, a mágneses hullámokban terjedő energiahatások, alkalmasak arra, hogy elektromos változásokat váltsanak ki az anyagi minőségek részhalmazaiban. Mert az elektromos anyagi minőségű részhalmazokban, a mágneses hatásterjedés lehetőségét, az elektromos aktivitás fékezi. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, ellenállnak a mágneses hatás terjedési lehetőségének. Ami csak egyet jelenthet, mégpedig azt, hogy az elektronok elektrosztatikus erőterei is, a mágneses alaphalmaz egységnyi oszthatatlan alaptömegeiből épültek fel. Csakhogy, amíg az elektronok elektrosztatikus erőtereit képviselik, addig kénytelenek hűségesen követni az elektronjaik kialakult forgó és keringő mozgásformáit. Így az egységnyi oszthatatlan alaptömegek, az elektronok elektrosztatikus erőtereit kialakítva és fenntartva, centrális mozgásra kényszerültek az mágneses alaphalmazon belül.
Így az induktivitás jelensége, a lineáris felépítésű mágneses erőtér és az elektronok centrális mozgást végző elektrosztatikus erőterei között jön létre, és egyetlen célja az, hogy az oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzetét kialakítsák. Mivel azonban, az elektronok elektrosztatikus erőterei, centrális mozgást végeznek a lineáris felépítésű mágneses erőtérben, ezért egymás ellenhatásait képviselik az induktív folyamatban.
Így az indukció jelensége, a mágneses hullámhossz informatív értékét és a mágneses frekvencia energiaértékét modulálja, alakítja át, elektromos formává és az anyagi formát összetartani képes elektromos erőhatássá. Éppen Lenz törvényének engedelmeskedve. Ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy az anyagi minőségek elektromos szerkezeteit, a kozmikus szintű mágneses hullámok alakították ki és tartják fenn, induktív ellenhatásként. Lenz törvénye alapján.
Ilyen módon, mindig a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses hullámok frekvenciái milyen mértékű és idejű induktív munkát végezzenek, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon.
Így a mágnesek és a mágneses hullámok, még nagyon sok tudományos lehetőséget rejtegetnek számunkra. Ha az anyagi részhalmazok elektromos erőtereire gyakorolt megbonthatatlan induktív viszonyaikra gondolunk. Mert a szubjektív alaphalmaznak, nem szükséges mágnest tartalmaznia ahhoz, hogy kozmikus szintű mágneses hullámok alakuljanak ki benne. Az objektívkén megismert anyagi világunkban pedig, éppen a mágnesek azok, amelyek az ő mágneses hullámaikkal utalnak arra, hogy induktív hatást képesek gyakorolni az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokra. Annak ellenére, hogy a mágnesek is elektromos anyagi szintű részhalmazok, az anyagi világunk objektív valóságában.
A mágneseknek szerintem, olyan egységes kristályszerkezeteik vannak, amelyekben a halmazszintű elektronok egy meghatározott irányba keringenek, a mágnes anyagi testében. Ennél fogva, az elektrosztatikus erőtereik is egy irányba keringenek az elektronjaikkal együtt. Elektrosztatikus erőhatást gyakorolva a mágneses alaphalmazra. Ebből kifolyólag, a belőlük kilépő mágneses hullámoknak is, egy irányúvá válik a longitudinális felépítésű mágneses terjedési folyamata. Így a mágnesek északi pólusánál lépnek ki a mágneses hullámok, és a déli pólusánál lépnek vissza a mágnes anyagi testébe.
Ha pedig, egy állandó mágnes anyagi testét elkezdjük felezgetni, akkor annak az egyre kisebb darabkái, mindaddig mágneses tulajdonságot fognak produkálni, amíg a stabil kristályszerkezetük, még megfelel a mágnesesség elektromos előfeltételeinek. Ha pedig, az állandó mágnest elkezdjük melegíteni, akkor hő hatására, a belső elektromos szerkezete omlik össze, és elveszíti a mágneses előfeltételeket biztosítani képes egységes kristályszerkezetét. Amelyben a halmazelektronok egyirányú áramlása még biztosított volt. Ez Curie hőmérsékleten megy végbe. A vas esetében, 770 C-fok, kobalt esetében 1130, a nikkelnél 358 fok, vasoxidnál pedig, 622 fok. Vagyis, a fémek, különböző hőfokon veszítik el azt az egységes kristályszerkezetet, amelyben a mágneses tulajdonságuk létrejöhet.
Így az én véleményem szerint, az állandó mágnesek, olyan szobahőmérsékletű szupravezetőknek minősülnek, amelyek belső kristályszerkezetében, folyamatos a halmazelektronok egyirányú áramlása. Míg az elektromágnesek esetében, csak a külső forrásból származó elektromos áram hatása alatt alakul ki a vasból készült mágnesmagban, a halmazelektronok egyirányú áramlása. Elektromos áram nélkül, azonnak elveszíti a mágneses tulajdonságát. Mert a vas kristályszerkezete, önmagában alkalmatlan a mágneses hatások kialakítására.
Ha azonban, egy mágneshez vasból készült anyagi tetet érintünk, akkor a mágnesben aktív halmazelektronok áramlás, a mágnest meghosszabbító vas anyagi testében is munkálkodni fog. Mert a vas anyagi kristályszerkezete, igen közel áll a mágnesek sajátságos kristályszerkezetéhez. Így mágnessel érintkezve, meghosszabbítják annak a mágneses alapú hatáskörét. Ezért, átmenetileg, mágnesessé válik a mágnessel érintkező vas. A mágnestől való elszakadásával azonban, az ideiglenesen megszerzett mágneses jellegét is elveszíti.
Mivel pedig, ezeknek a mágneses hullámoknak az alapját, az Univerzum egységnyi oszthatatlan alaptömegei képezik, ezért a közegük révén kialakuló induktív hatásokkal, a kvantumelméletnek kellene foglalkoznia. Ráadásul, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban, az energia terjed, a tudomány által kvantált, periodikus módon egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában. Ami ennél fogva, szintén a kvantumelmélet hatáskörébe tartozik. Mert ezeket a mágneses alaphatásokat, az Univerzum egységnyiként értelmezhető, legparányibb méretű alaptömegei építik és tartják fenn. Ami szintén, a parányi tömegeket vizsgálni képes kvantumelmélet hatásköre lenne.
Matécz Zoltán
2022.03.09.
