Isteni sors.
Ha képzeletben, szétválasztjuk az „elektromágneses” tényezőket az induktív összetevőire, akkor rájövünk arra, hogy az abszolút Létezés valósága kétféle. Egyfelől, van az objektívként megismert összetett szerkezetű, elektromos anyagi valóság, másfelől pedig, van az oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből felépült, mágneses alapú szubjektív valóság. Ez a kétféle valóság, az állandó induktív viszonynak köszönhetően, mindig együtt mutatkozik meg az objektív valóságunkban. De, ha elhagyjuk a légterünk külső határát, és a bolygó és csillagközi térbe hatolunk, ahol már nincsen objektív anyagi minőség, akkor a mágneses alapú szubjektív valóságba kerülünk.
A mágneses térben alakulnak ki a kozmikus szintű mágneses hullámok. Amelyeknek a hullámhosszai szerintem, informatív értékeket képviselnek. Ezek a hullámhosszban meghatározható informatív értékek tesznek különbséget a mágneses hullámok között. Míg a frekvenciájuk által, az energia terjed. Egymást periodikus módon követő, erőimpulzus sorozatok formájában. Ami szubjektív munkavégző képesség.
Az a halmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszai által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egyben. Sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatosság állandó Öntudatával és Intelligenciájával rendelkezik. Amit az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek nevez. Már évezredek óta.
Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy az Univerzumban, a mágneses tér képviseli azt az alapvető mozgási teret, amiben az objektív valóság összetett elektromos szerkezetű alkotóelemei kialakulhattak és mozoghatnak. A csillagok és a bolygók, az ő holdjaikkal, mint az Univerzum „atomjai”. Ilyen univerzális atom, a mi bolygónkat képviselő Földünk is. Amelynek a bomlástermékei, kiszorultak a Föld magját képező atomi szerkezetéből. Így, egy olyan burkot képeznek rajta, amely ma már, a kontinenseinket és a tengereinket biztosítja. Felettük pedig, a légterünket. Élhető anyagi teret biztosítva ez által, a földi bioszféra számára. Amely a Föld szilárd anyagát éppúgy igénybe veszi, mint a folyadék és gáz alapú részközegeit.
Az objektív anyagi valóság, összetett szerkezetű. Így az atomjait, és az atomok által felépített stabilis szerkezeteit, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki belül, mint ahogyan körül öleli azokat. Ilyen módon, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz mozgási, létezési teret biztosít, a benne kialakult és rezgési szinten működő, összetett szerkezetű objektív anyagi részhalmazok számára.
A mágneses alaphalmazt, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek az egységes közege építi fel. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, az elektronoktól legalább tízezerszer kisebbek. Ez az állításom, azon a tudományos megállapításon nyugszik, amely szerint, az atomokat felépítő alkotóelemek, a protonok, a neutronok és az elektronok együttes térfogata, a teljes atomnak, az egy tízezred részét képezik csupán. Ebből kifolyólag, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek a kiterjedése, egy tízezred része lehet csak az elektronoknak.
Az oszthatatlan alaptömegek, teljesen egyenrangú egységnyi alapkiterjedések az Univerzumban. Egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek. Viszont, a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek. Egymás relatív alátámasztását biztosítva, egy egységesen rezgő mátrix rendszert alkotnak. Az oszthatatlan alaptömegek szervezett együttrezgése pedig longitudinális, azaz egyenes irányultságú mágneses hullámokat alakít ki a mágneses alaphalmazban. Ezek miatt lett mágneses az alaphalmaz. Miközben, a mágneses hullámok frekvenciái révén, energia terjed a hullámokban. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a mágneses alaphalmazt. Amely induktív módon képes hatást gyakorolni, minden benne fellelhető objektív elektromos anyagi részhalmazra.
Az indukció során, a mágneses hullámhossz informatív értéke és a mágneses frekvencia energiaértéke alakul át, elektromos jellegű anyagi formává és rezgéssé. Így az elektromos anyagi részhalmazok, az indukciónak köszönhetően vesznek fel, háromdimenziós strukturális szerkezeteket. Amit a mágneses hullámok közvetítenek feléjük. Ezért az indukció jelensége, az ellentétes működésű erőterek között jön létre. A lineáris felépítésű mágneses erőtér és az elektronok körül kialakult, centrális irányú elektrosztatikus erőterek között. Így az indukció révén közölt energia, mindig térfogati jelleget ölt számunkra. Olyan formációt alakít ki az anyagi részhalmazból, amit a mágneses hullámhossz informatív értéke határoz meg. Amit közvetett jellegű hatásközvetítési módként értelmezhetünk. Ezért hívták régen az energia hatását bűvös cselekedetnek, számunkra láthatatlan, Isteni tettnek.
Az Isteni Intelligenciát képviselő mágneses alaphalmaz abszolút értékű. Benne a mágneses alapú kozmológiai állandók, olyan kozmikus szintű mágneses paraméterek, amelyekkel Isten, az objektív anyagi világ induktív működését meghatározta. Ezért az Univerzum, a tudomány kvantumpszichológiai állítása szerint is intelligens. Ebből kifolyólag, az objektív anyagi valóság minden lehetséges megnyilvánulása, az Isteni akarat részét képviseli. Úgy is mondhatnám, hogy az elektromos tulajdonságú objektív valóságban, Isten mágneses alapú szubjektív lénye nyilvánult meg, anyagi formát öltve. Amit tudatos lényként, az értelmes ember megérthet, intelligens módon felfoghat.
Ha tehát, elfogadjuk azt a tényt, hogy az elektromos tulajdonságú relatív agyunkban, az elménk olyan mágneses adottságunk, amely a benne formálható hiteinket, agyi mágneses hullámok formájában valósítja meg, akkor nem lehet probléma számunkra belátni azt sem, hogy az Univerzum, mint abszolút kiterjedésű mágneses tér, abszolút Tudatosságú Elmével rendelkezik. Mert a mi személyes jellegű és mágneses alapú relatív tudatosságaink is, ebben az abszolút Tudatosságban alakultak ki. Vagyis, a mi emberi relatív tudatosságaink, az Isteni abszolút Tudatosság részét képezik. Olyan gondolatok vagyunk Isten abszolút Elméjében, mint a mi relatív tudatosságunk számára, a mi különböző szellemi gondolataink.
A relatív anyagi adottságoknak, relatív különbözőségeik vannak. Kezdet és vég, múlt és jövő jellemzi őket. Jobb és bal oldal. Alsó és felső rész határozza meg. Első és hátsó fele van. Szép és csúnya, jó és rossz tulajdonságokkal tudjuk illetni őket. Ezek olyan relatív fogalompárok, amelyek az elektromos anyagi minőségekre vonatkoztathatók csupán. A mágneses valóságban, ezek eleve ismeretlenek. Ezért kellett Istennek, az Univerzum abszolút Tudatosságának, anyagi módon megnyilvánulnia ahhoz, hogy a relatív viszonyokról is tapasztalatot szerezzen, a teremtményei révén. Így, rajtunk keresztül is.
Mert a lélek által, minden embert, Isteni eredetű energia éltet. Az Univerzum reánk irányuló, kozmikus szintű mágneses hullámának a frekvenciája révén. Ha pedig, a bennünket éltető lélek, az életünk energiájaként, Isteni tettnek minősül, akkor minden embert, Isten éltet a lélek által. Így az értelmes emberben, az abszolút értékű Isteni Intelligencia nyert relatív, reánk irányult módon intelligens lehetőséget. Vagyis, Isten abszolút Intelligenciájú Elméjében, sajátságos relatív intelligenciával rendelkezhetünk csak. Amely lehetőséget ad számunkra arra, hogy Isten mibenlétét megértsük ugyan, de Isten teljes Intelligenciáját átlátni, egyéni emberként, nem vagyunk képesek.
A mi emberi sorsunk attól függ, hogy az elképzeléseinkben meghatározott hiteinket, milyen minőségű szellemi gondolatatok és lelki érzések alkotják. Így, a már megtapasztalt múltunk ad számunkra lehetőséget arra, hogy a jelenben, olyan elképzeléseket formáljunk az elméinkben, amelyek számunkra ideális jövőt eredményezhetnek. Mert a hittel formált elképzeléseinkbe, lelki érzéseket épít az elménk. Amelyek már, reánk irányuló teremtési utasítások Isten számára. Mert, mindig Isten marad a teremtő. Az Univerzum mágneses alapú abszolút Tudatossága.
Az indukció jelensége két irányú. Alapvetően, a mágneses erőtérből hat az elektronok elektrosztatikus erőtereire. De az elektrosztatikus erőterekben létrejött változások is, mágneses hullámok kialakulásához vezethetnek. Ilyen, fordított irányú induktív viszonyokat tartanak fenn, a mi hiteinket képviselő agyi mágneses hullámaink is. Amelyekben, a mi emberi szintű relatív információink, mágneses jelleget öltve, kezelhetővé válnak Isten számára.
Így az indukció, mint egy „adó-vevő berendezés”, fenntartja a kommunikáció lehetőségét is, Isten abszolút Elméje és az emberek relatív elméi között. Amelyekből a hiteink szűrődnek le Isten számára. Vagyis, a teremtésre méltó elképzeléseink. Ezért a hit, mindig a megvalósulása felé fog törekedni. Mégpedig Isten, a teremtő által. Aki a mágneses hullámok reánk irányuló induktív feltételeit úgy határozza meg, hogy azok révén, az általunk vágyott elképzeléseink valósuljanak meg számunkra. Mert ez, a lelki érzéseinken alapuló teremtés is, egyfajta specifikus kozmológiai állandónak minősül számunkra.
Isten tehát, a teremtő. Nincsenek sorsszerű elvárásai. Csupán arra fordít figyelmet, hogy lelki érzések érkeznek hozzá, a mi agyi mágneses hullámaink által. Amelyekbe a hiteinket kódoltuk. Majd azok alapján teremt nekünk megtapasztalható anyagi valóságot. Mivel a megtapasztalás lehetősége, kizárólag bennünket terhel, ezért a sorsszerűség is csak reánk vonatkoztatható. Mert Istennek, nincsen időben meghatározható váltakozó sorsa.
Isten, állandóan a jelen pillanatát uralja. Hiszen induktív munkavégzésre alkalmas mágneses energia szubjektív munkavégző hatását, csak a jelen pillanatában lehet közvetíteni. Mivel azonban, az energia hatása által elvégezhető szubjektív munka, időt vesz igénybe az elektromos tulajdonságú objektív valóságban, ezért reánk már, a múlt és a jövő időértékeit terheli relatív módon. Mint anyagi szintű elektromos folyamatok változásainak a részidőit.
Így a bennünk formálódó hiteink, nem befolyásolják Isten sorsát. Akármilyen pozitív vagy negatív hitek legyenek is azok. Mert a megtapasztalás relatív lehetősége, csak bennünket terhel. Ezért, Isten induktív szemlélete, mindig állandó marad. A lelki érzéseinkre korlátozódva. Csak a mi relatív emberi szemléletünk kényszerül olykor változásokra. Amelyben az esetleges változások ésszerű módon, mindig az Isteni szeretet felé orientálódnak. Ami megértést, békességet és harmóniát eredményezhet számunkra.
A mi agyi mágneses hullámainkban kifejezésre juttatott hiteink, olyan információk Isten abszolút Elméjében, amelyek mindig a jelenben jelennek meg. Mert elképzeléseket mi magunk is, csak a jelen pillanatában vagyunk képesek kigondolni. Így a mágneses agyi hullámaink, amelyek a hiteinket képviselik, az Univerzum mágneses Tudatosságának a jelen pillanatában válnak tudatosokká Isten számára. Éppen úgy, mint ahogyan mi magunk is gondolkozunk. Mindig a relatív tudatosságunk jelen pillanatában merülnek fel a szellemi gondolataink. Ezért vagyunk tudatosságban kompatibilisek, Isten abszolút Tudatosságával. A tudatosság jelen pillanatában. Mert a mi relatív tudatosságunk, a memóriánkon keresztül, ismeri ugyan a múltunk tapasztalatait, és a jövőnk elvárásait, de mindig a jelenben lehet tudatos csupán.
Hasonló a helyzet Istennel. Mint az Univerzum abszolút Elméjével és Memóriájával. Így Isten abszolút Intelligenciája, ismeri ugyan a múlt és a jövő elvi lehetőségeit, de csupán a jelenre koncentrált Tudatosságával formálja azok eseményszerűségeit. Mégpedig, a szellemi gondolataink által formált, hiteinkbe ágyazott lelki vágyaink alapján. Mert Isten a teremtő. A Genezis óta pedig, a hitünk teremtője. Mivel pedig, ez a sokféle relatív tudatosságú értelmes ember, mindig más dolgok és események valószínűségében hisz, ezért Isten számára, folyamatosan alkotunk teremteni való elképzeléseket. A teremtés érdekében, a mágneses alapú mentális tudatosság elválaszthatatlan szimbiózisában létezve.
Isten „sorsszerűsége” tehát, a mi hiteinktől függ. Mivel azonban, hitet formálni az eménkben, csak a jelen pillanatában tudunk, ezért a kozmikus jelent uraló Isteni minőséget, sorsszerű módon megváltoztatni nem vagyunk képesek. Ezért Isten, nincsen semmiféle sorsnak alárendelve. Mert akkor, a mi relatív feltételrendszereinktől válna függővé. Akkor pedig, azonnal elveszítené az abszolút státuszát az Univerzumban. Isten abszolút képességei nélkül pedig, amit a kozmológiai állandói jelentenek számunkra, a mi sorsszerűségtől függő relatív adottságaink is értelmüket veszítenék.
Matécz Zoltán
2022.03.17.
