Fizikai hatások.
A hatások, munkavégző képességet jelentenek a fizikában. Így az erő, közvetlen felületi érintkezésen alapuló, objektív munkavégző képességnek értelmezhető. Mert, ahogy Newton az axiómáiban magyarázta, két vagy több anyagi test közvetlen felületi érintkezésén keresztül adódik át az erő munkavégző hatása. Ahol a kölcsönhatásban részt vevő anyagi test, a lendületének köszönhetően képvisel olyan erőértéket, amit más anyagi testtel felületi szinten érintkezve átadhat, egyetlen impulzus erőértékét közvetítve. Így a hatás megmaradási törvénye értelmében, a lendület által közölt erő, éppen akkora lesz, mint az impulzus által átvett erőhatás. Így marad a teljes mozgásmennyiségük állandó.
Lendület és impulzus mozgásmennyiségeinek a megmaradási képlete.
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
Lendületerő à F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F ß Impulzuserő
Mivel a lendület és az impulzus, állandóan megmaradó fizikai tulajdonságok, ezért a matematikai szinten kifejezett értékük, bármikor felcserélhetők. Mivel, ugyanannak a fizikai szintű mozgásmennyiségnek a matematikai szintű kifejezői azok.
Ilyen módon az erő, mint objektív munkavégző képesség, aránylag könnyedén értelmezhető. Egészen más a helyzet az energiával. Mert az energia már, szubjektív munkavégző képességnek minősül. Mivel nem az anyagi testekkel való közvetlen felületi kölcsönhatásával adódik át. Hanem a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között fennálló induktív kapcsolat révén közlődik. Mivel ez a kölcsönhatási forma, az erőterek között jön létre, ezért közvetett formában hat az anyagi testekre. Azok elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül. Ilyen módon, láthatatlan számunkra, ezért szubjektív kölcsönhatási formának minősül. Ezért hívták régen az energiát, Isteni tettnek vagy bűvös cselekedetnek. Ezen, az erőterek között megvalósuló kölcsönhatási formán alapszik, az induktivitás.
A létezés valósága eleve kétféle. Van az általunk megismerni kívánt objektív, elektromos anyagi valóság, és azzal ellentétes módon, a szubjektív mágneses valóság. Mivel a mágneses valóságot, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege építi fel, ezért az összetett szerkezetű objektív anyagi valóság részhalmazai, ebből és ebben a szubjektív valóságban nyilvánultak meg. Így az anyagi világban, a mágneses és az elektromos összetevők, együtt mutatkoznak meg az ember előtt. De az induktivitás jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy a kétféle erőtér folyamatos kölcsönhatásáról van szó.
A mágneses térben az Univerzum oszthatatlan alaptömegei, egy egységes mátrix rendszert alkotnak. Amelyben a teljesen egyenrangú oszthatatlan alaptömegek, egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből. Viszont, a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. A szervezett együttes rezgéseik által pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki a mágneses térben. Mágneses erőtérré alakítva ez által a mágneses teret.
Az induktivitás alapját az képezi, hogy az anyagi halmazok elektronjai, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a mágneses erőteret kialakította, a mágneses hullámok révén. Az elektronokhoz közelebb álló oszthatatlan alaptömegekből. Csakhogy, amíg a mágneses erőtér lineáris felépítésű, addig az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig centrálisak. Mert hűségesen követik az elektronjaik alakját és megszerzett mozgásformáit. Ami forgó és keringő mozgásformát valósít meg. Így az ugyanolyan oszthatatlan alaptömegekből felépült kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen dolgozik az oszthatatlan alaptömegek szubjektív alaphalmazában.
Ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a Földünk bioszféráját, és a bolygó és csillagközi térbe kerülünk, akkor ott már, a tisztán kozmikus szintű mágneses térbe hatolunk. Ebben a kozmikus szintű mágneses térben, mágneses hullámok alakulnak ki. Mágneses erőtérré alakítva ez által a mágneses teret. Ezekben az egyenes irányultságú, longitudinális felépítésű mágneses hullámokban, mindig a mágneses hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk által, hány darab oszthatatlan alaptömeg rezeghet együtt egy időben ahhoz, hogy az energia folytonos hatását, periodikus módon tudják közvetíteni, az elektronok elektrosztatikus erőterei felé. Éppen olyan módon, ahogy a Newton féle soros inga működik.
Így a mágneses hullámokban, a hullámhosszuk informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses hullám sorosnak értelmezhető „ingájában”, amit a mágneses frekvencia képvisel, hány darab oszthatatlan alaptömeg rezeghet együtt egy időben. Ezért, a mágneses hullámok frekvenciáiban terjedő energia olyan, mint egy „hatáspumpa”. Ami az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerőit, folyamatosan egy irányba közvetíti, periodikus módon megszaggatott jelleggel. A hullámhossz szerint meghatározott irányba. Így a frekvencia erőimpulzusai által közölt rezgési szintű erőhatások, a periodikus jellegüknél fogva, a Newton által értelmezett egyszeri felületi szintű kölcsönhatással szemben, folyamatos kölcsönhatási módot valósítanak meg.
Mivel, ez a folyamatos kölcsönhatási mód, a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között valósul meg, ezért az elektronokra gyakorolt közvetett hatása olyan, mint ahogy a robbanómotorok működnek. Ahol a lineáris módon működő dugattyúk erőértékei, folyamatosan hatást gyakorolnak a főtengely forgómozgást megvalósító centrális szerkezetére. Csakhogy, az induktív folyamatokban, a mágneses erőtér lineáris felépítése gyakorol hatást, az elektronok centrális módon forgó és keringő elektrosztatikus erőtereire. Ilyen módon fenntartva, illetve megváltoztatva az elektrosztatikus erőterek forgó és keringő mozgásformáit. Az által pedig, közvetett hatást gyakorolva, az anyagi halmazban érintett elektronokra. Mindegyikre egy időben. Ezért lett az energia, szubjektív kölcsönhatási formát megvalósító hatás.
Így a mozgásmennyiség megmaradási képlete, a mágneses hullámokra is igaz. Mert a mágneses hullámokban, az együtt rezgő oszthatatlan alaptömegek mennyiségét, a hullámhossz határozza meg. Amelyek jól meghatározható erőimpulzus adagokként, a mágneses hullám frekvenciájának az impulzussorozataiban valósulnak meg. Vagyis, a soros ingaként értelmezett impulzussorozatok, a mágneses hullámok frekvenciáiban, éppúgy a lendület és az impulzus megmaradási törvénye szerint működnek, mint Newton axiómáiban. A mozgásmennyiség megmaradási törvényét szigorúan betartva. Mert az energia is munkavégzésre képes hatás. Így a hatásmegmaradás törvénye értelmében, az energia is megmaradó tényező.
Az erő hatásának az objektív munkavégző képességét, a W=F*s képlet mutatja. Ahol az erő és az elmozdulás aránya határozza meg azt az objektív munkaértéket, amit az erő elvégzett. Az energia szubjektív hatásának a képlete pedig, a W=E/t képlettel fejezhető ki. Ahol az energia, addig végez szubjektív munkát, amennyi ideig fenntartja az induktív viszonyt, az általa érintett anyagi részhalmazzal. Mivel az erő, objektív munkavégző képesség, míg az energia, szubjektív munkavégző képességnek minősül, ezért az elvégzett munka, már az a kifejezésre juttatható matematikai érték, ami a kétféle hatást jól szemléltetheti számunkra.
F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s
Ma még a fizikában, az energia és a munka mértékegysége azonos. De ez tarthatatlan. Mert a szubjektív munkavégző képesség, nem lehet azonos az általa induktív módon elvégzett munkával. Az éppen olyan ostobaság lenne, mintha az erőt is, az általa elvégzett munkával azonosítanánk. Amelyek, legfeljebb arányosak lehetnek egymással. Ezért tisztelettel, leírom itt a teljesítmény, a munka, és az energia új összefüggéseit, az ő mértékegységeikkel együtt.
Teljesítmény, munka, és energia, a mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) à J/s à W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) à J à W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s à J*s à W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
Az energia egyéb képleteit, más írásaimban már régebben közzétettem. Ezért, nem kívánom itt és most tovább bonyolítani a mondanivalómat, az energia általam módosított képleteivel. De az tény, hogy az energia is hatás, mint az erő. Mert a mágneses hullámokban terjed, periodikus módon ismétlődő erőimpulzus sorozatok formájában. Így az erő objektív hatásával szemben, az energia olyan szubjektív hatásnak minősül, amelyben az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerői terjednek, a mágneses hullámok frekvenciája által. Ezért az erő, közvetlen felületi szintű objektív hatás. Míg az energia, az induktív viszonynak köszönhetően közvetett, térfogati szintű szubjektív hatásnak minősül. De hatásként, mindkettő munkavégző képességet jelent.
Mert mindkét esetben, az erő átadási lehetőségéről van szó. Az erő esetében egyetlen erőimpulzus közvetítéséről, míg az energia esetében, sok erőimpulzus sorozat folytonos közvetítéséről. Ami a mágneses hullámhossz által meghatározott módon, a mágneses hullámok frekvenciáiban valósul meg, folyamatos jelleggel. Induktívként értelmezett kölcsönhatásban, ami a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között állandó jelleggel.
Mivel az erő, objektív hatásnak minősül, míg az energia szubjektív hatás, ezért a valóságban, egymás ellenhatásaiként jutnak érvényre. Ezt próbálta meg értelmezni Newton, a IV. axiómájában. A hatás-ellenhatás törvényében. Ahol az erő, mindig a nyugalom felborítása miatt végez objektív munkát, míg az energia, éppen a nyugalom elérése érdekében szubjektív munkát. Így minden erőhatással szemben, ugyanolyan mértékű energiahatás lép életbe, mint ellentétes hatás. Ezért például, az erővel feldobott kő, mindig leesik, és az energia hatásának köszönhetően, újra nyugalomba kerül. Az erővel felkavart víz, az energia ellenhatásának következtében, idővel újra nyugodt felszínű vízzé válik.
A W=E/t képlet alapján, a munka egyenlő, a munkavégzésre használt energia és a munkavégzés idejének a hányadosával. Vagyis, itt nyer értelmet számunkra az idő. Mert azt mutatja meg nekünk, hogy egy nyugtalan állapotot, mennyi idő alatt képes az energia hatása lecsillapítani. Ismételten nyugalomba hozni. Így az idő, az erő által okozott nyugtalanság mértéke. Mert az energia, csak valamennyi idő alatt képes ellenhatásként kialakítani újra a nyugalmat. Oly annyira, hogy az égitestek kör alapú keringőmozgásaival, csak relatív nyugalmat volt képes megvalósítani. Amit az a harmónia jelent, amit az égen láthatunk csillagfényes éjszakákon. Így számunkra az idő alapját, az a kozmikus szintű mozgás biztosítja, amit a Nap és a Hold végez a Földünkhöz viszonyítva.
Ebben a kozmikus szintű állandó mozgásban, az égitestek valójában csak rezegnek. Mert a keringésük során az egyensúlyi helyzetük, számottevően sohasem változik. Vagyis, az égitestek relatív nyugalomban vannak. Akkor is, ha az a kozmikus szintű rezgésük, esetleg nagy sebességűnek mutatkozik is. Mert a mágneses térben való szabadon esésük miatt, a relatív súlytalan állapot nyugalmában vannak. Ilyen módon megvalósítva az égi harmóniát. De ez, az energia szubjektív hatása nélkül, nem alakulhatott volna ki. Ami ebben a harmóniában változásként észlelhető, azt valamilyen erő objektív hatása okozta. Ami ellen az energia szubjektív hatása, mindig arányos módon fog fellépni. A nyugalom kialakítása érdekében.
Ugyanez zajlik, a mi Földi bioszféránkban is. Ahol a változások, az erő objektív munkavégző képességének köszönhetők. De mindig azzal arányos szubjektív energiahatást vált ki, amelyik a nyugalom újra eléréséig fog munkálkodni. Éppen a hatás-ellenhatás törvényét igazolva. Ami természetesen, fordítva is igaz. Mert az energia által kialakított nyugalmat, csak erővel lehet megbolygatni. Ezért, amikor fizikai munkát végzünk az izomerőnket használva, akkor mindig az energia által fenntartott természetes nyugalom ellen munkálkodunk. Bármilyen szép és jó legyen is az a munka, amit végzünk.
Itt érdemes megemlíteni az entrópia jelenségét. Ami az ember által elvégzett hasznos munka „rendezett” állapotát, az általunk rendezetlennek minősített, haszontalan állapot felé irányítja. Amikor a munkát elvégezte az ember, akkor a természet nyugalmát erővel megbolygatva alakította ki azt az állapotot, amire vágyott. De az energia, mindig azzal teljesen arányos ellenhatásként lép fel. Így szép lassan, ugyanazt a számunkra rendezetlen állapotot alakítja ki, ami a munkavégzés előtt volt. Amit, csak a rendszeres karbantartással fékezhetünk meg. Így, bármit építettünk is, az erővel végrehajtott munkavégzésünk során, az mindig a visszarendeződés felé fog törekedni, az energia könyörtelen ellenhatásának a következtében.
Mert az erő, és a folyamatos erőhalmazt biztosító energia, olyan hatások, amelyek mindig egymás ellen munkálkodnak. Az erő, a nyugalom megbontása érdekében, míg az energia, éppen a nyugalom kialakításáért munkálkodik. Mert az erő, objektív munkavégző képesség, míg az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Mivel az erő, az anyagi testek tömegei között aktív. Közvetlen felületi kölcsönhatás által. Míg az energia, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei között, mágneses hullámokat kialakítva. Közvetett térfogati kölcsönhatás révén, ami a mágneses és az elektromos erőterek között valósul meg, induktív módon.
Így az erőterek között fennálló induktív hatás modulálja, alakítja át a mágneses hullám hullámhosszának az informatív értékét, és így meghatározza azt az anyagi formát, amit a mágneses frekvencia energiaértéke kialakíthat, az anyagi szintű részhalmazokban. Ezt a kozmikus szintű információt ismerhetjük meg, amikor az anyagi részhalmazokat méricskélve, szellemi szinten kezelhető adatokat szerzünk róluk. Valamint, ez a kozmikus szintű energia, biztosít erőt az elektronok számára ahhoz, hogy az atomokat egy-egy stabil egységben tartsák. Ez az induktivitás által modulált mágneses energia, olyan elektromos alaphatásként jelentkezik az anyagi világunkban, ami az atomok egységét és a molekulák kovalensnek nevezett erős kötéseit is képesek biztosítani számunkra.
Így a mágneses hullámok informatív értékei, az anyagi világunk elektromos formáiban mutatkozik meg számunkra. Míg a mágneses energia, az elektronok elektrosztatikus erőértékeiben jut érvényre. Így lett az anyagok minden lehetséges formája, olyan objektív megnyilvánulás, amit energiahordozóként értelmezhetnek. Mert a mágneses energia induktív hatása alatt, olyan fizikai szintű munkavégzésre késztethetők azok, amelyekben az elektrosztatikus erőhatásaik felszabadíthatók. Ilyen módon a mágneses energia, elektromos erőként jut érvényre az anyagi világunkban. Így a fizikai hatások, állandóan megmaradó tényezők maradnak. Mert a hatások által elvégzett fizikai munkában, ugyanaz az energia és erőérték koncentrálódik, integrálódik.
Lényegét tekintve tehát, a különböző szintű fizikai alaphatások, ugyanannak az alapvető mozgásmennyiségi törvényszerűségnek engedelmeskednek. Egymás természetes ellenhatásait képviselve. Éppen azért, hogy a természetes nyugalom egyensúlyát biztosító harmóniája fennmaradjon. Még akkor is, ha a teljes Univerzumra nézve ez, relatív egyensúlyon alapszik.
Matécz Zoltán
2022.04.18.
