Analóg és digitális hullámok.
Az analóg dolgok hasonlóságot mutatnak egymással, de mégis kicsit mások. Kissé eltérnek egymástól. Ettől olyan választékosak. Az egyenletes változási képességüknek köszönhetően, állandóan fokozható vagy gyengíthető az analóg élmény. Ezzel szemben a digitális dolgok, nem változékonyak. Egyedi jellegüknél fogva, állandóságot tükröznek. A digitális élményük, nem fokozható.
Így a transzverzális hullámok, amelyekben a frekvenciális szintű hatásterjedés iránya ellentétes a hullámhossz által meghatározott hullámiránnyal, a folyamatos szinuszos jellegű oldalirányú változási képességüknek köszönhetően, analóg hullámoknak minősülnek. Ezért képes szinuszos alkot ölteni, vagy valamilyen körmozgást kialakítani.
Míg a longitudinális hullámok, mindig lineáris felépítésűek. Egyenes irányú hullámok, amelyekben a frekvencia révén biztosított hatásterjedés iránya, mindig megegyezik a hullámhossz változatlan, egyenes terjedési irányával. Így a longitudinális hullámok, állandóan egy irányba terjedve, teljesen képtelenek a változásra. Csupán a hullámhossz alapján meghatározott irányba közvetítik a frekvencia révén közölhető energiát. Úgy működnek, mint a hatáspumpák. Ilyen módon, mindig kompresszív nyomást gyakorolnak arra a közegre, amelynek a határfelületét érintik. Ez a nyomás alakítja ki az új közegben is, a benne tovább terjedhető longitudinális hullámot.
A kétféle hullám jelentősége abban rejlik, hogy a longitudinális hullámok amíg egyenes irányban terjednek, és különböző sűrűségi szintű közeghatárokon haladnak át. Így, velük ellentétes hatásterjedésű tranzverzális hullámokat alakítanak ott ki. Vagyis, a tranzverzális hullámok, a longitudinális hullámok hatásterjedésének a nyomáskiegyenlítő hullámai, az általuk érintett közeghatárokon. Ennél fogva, a tranzverzális hullámok, mindig a longitudinális hullámok által érintett új közeg határfelületének az irányával mutatnak egyenes terjedési irányokat. Mivel ott végzik el, a közegsűrűség eltéréseiből adódó nyomáskülönbözőség kiegyenlítő jellegű szinuszos hullámmozgásait.
Ilyen módon, állandónak mondható digitális jelleggel közvetítik a longitudinális hullámok azt az energiahatást, ami a különböző sűrűségű közeghatárokon, analóg jellegű tranzverzális formát ölthetnek.
Az Univerzum kozmikus szintű tere mágneses. Így benne, a mágneses hullámokra jellemző, longitudinális felépítésű hullámok alakultak ki. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a bolygó és csillagközi szintű mágneses teret. Mivel az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket is a mágneses tér tölti ki belül, ezért a mágneses alapú longitudinális hullámok, a különböző sűrűségű anyagi szintű közeghatárokon, ellentétes irányú tranzverzális hullámokat alakítanak ki.
Így például, a kozmikus szintű mágneses hullámok, a légterünk határfelületét érintve, a légtér sűrűségére jellemző longitudinális hullámot alakítanak ki. Így a longitudinális hullám, a légtéren keresztül, a Föld felszíne felé terjedhet. Ahol a vízközeggel találkozik. Abban új, a víz sűrűségére jellemző longitudinális hullámot alakít ki. Majd tovább terjed a Föld felszínéig. A Föld sűrűségének megfelelő longitudinális hullámot kikényszerítve abban. De, minden érintett közeghatáron, a reá merőleges irányú tranzverzális hullám kialakítására kényszerül. A légtér közeghatárán éppúgy, mint a víz felszíne által biztosított sűrűbb közeghatáron, vagy a vízfenék révén, a Föld egészen más sűrűségű közeghatárán.
Ilyen módon, az analóg jellegű tranzverzális hullámok, mindig merőlegesek a longitudinális jellegű digitális hullámokra. Mert a tranzverzális hullámok feladata éppen az, hogy a különböző sűrűségű közeghatárokon fellépű kompresszív jellegű nyomáskülönbségeket kiegyenlítsék. Ezért a tranzverzális hullámok, a nagy nyomáskülönbség miatt keletkeznek a közeghatárokon, és a nyomáskülönbség kiegyenlített állapota után, többnyire meg is szűnnek.
Amikor a lineáris felépítésű mágneses erőtér longitudinális hullámai, centrális jellegű elektromos erőtérrel találkoznak, akkor induktív viszonyba kerülnek. Amelynek során, a lineáris felépítésű mágneses hullám digitális jellege, hatást gyakorol, a vele ellentétes felépítésű elektromos térre. Annak analóg jellegű centrális mozgásformáit, digitális módon befolyásolva. Amely induktív hatás ennél fogva, egy robbanómotor működéséhez hasonlítható. Ahol a lineáris mozgású dugattyúk, centrális jellegű forgómozgásra kényszerítik a főtengelyt. Vagyis, a digitális dugattyúhatás, analóg mozgásformát valósít meg a főtengelyen.
Az indukció esetében, a lineáris jellegű mágneses hullámok, digitális hatást gyakorolnak, a centrális mozgású analóg elektronok elektrosztatikus erőtereire. Ilyen módon, az elektronok elektrosztatikus erőtereit befolyásolva, közvetett módon szabályozzák az elektronok mozgásformáit. Az érintett anyagi halmaz összes elektronjának az elektrosztatikus erőterét befolyásolva egy időben. Így a mágneses hullámokban terjedő energia, közvetett módon fejti ki az induktív hatását az anyagi minőségekre. Azok elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül.
Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az indukció során, a longitudinális jellegű mágneses hullámok energiája átalakul, átmódosul, átmodulálódik, átkonvertálódik, és az elektronokat mozgatni képes elektromos erőhatássá alakul. Ez által, a mágneses hullámok digitális hatása, az érintett anyagi részhalmazok analóg mozgásformáit idézik elő. Vagyis, a mágneses hullámhossz informatív értéke, és a mágneses frekvencia energiaértéke, az erőterek között fennálló induktív viszonynak köszönhetően, modulált anyagi formát és analóg mozgásformát ölt.
Ilyen módon, az Univerzum mágneses erőtere alakítja ki és tartja mozgásban, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat. Digitális módon rávetítve az objektív valóságra, a szubjektív mágneses valóság akaratát. Ez azt is jelenti egyben, hogy a mágneses valóság intelligens. Mert az a mágneses alaphalmaz, amelyben a mágneses hullámhossz által információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egy időben.
Ennek a kozmikus szintű Elmének és Memóriának sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata és Intelligens Tudatossága van. Ezt a kozmikus szintű Öntudatot nevezi az idealista filozófia, röviden csak Istennek. De, erre a kozmikus szintű Öntudatra hivatkozik a természettudomány is, amikor azt állítja, hogy az Univerzum tudatos. Mivel a mágneses alapú kozmológiai állandókat, csak tudatosan lehet beállítani ilyen precízen. Vagyis, az objektív valóság „gépezetének”, Isten az egyedüli „órásmestere”.
Isten tehát, a digitális jellegű mágneses hullámok kompresszív hatása révén, állandó analóg mozgásra kényszeríti, az objektívként megismert elektromos anyagi valóságot. Ilyen módon, a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei, Isten elképzeléseit képviselik. Míg a mágneses hullámok frekvenciáiban, az Isteni akarat terjed, energia formájában. Az induktivitás által pedig, ez a mágneses jellegű Isteni akarat fejeződik ki, az elektromos anyagi világunkban.
Ennél fogva, a mágneses alapú szubjektív valóság, a benne rejlő digitális okok miatt, állandó nyugalomnak mondható. Míg az elektromos alapú objektív valóság, a folyton változó analóg tulajdonságainak köszönhetően, állandó változásban van. Így mindkét valóság, állandóságot mutat a teljes Létezésben. Ezeket a valóságot jelképező állandóságokat, a mágneses és az elektromos erőterek között fennálló induktív viszony biztosítja, szintén állandó jelleggel.
Vagyis, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra épül. Alapvetően a mágneses alapú szubjektív valóságra, és a benne megnyilvánult objektív elektromos anyagi valóságra. Mivel pedig, az objektív valóság részhalmazai, a mágneses valóságban nyilvánultak meg és működnek rezgési szinten, ezért azok atomjainak, valamint azok rács és kristályrács szerkezeteinek a belső terét is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Éppen úgy, mint ahogyan körül öleli azokat. Ezért az objektív valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Vagyis, elektromos és mágneses egyszerre. Ezért lettek az objektív valóság részeseményei számunkra, „elektromágneses” jellegűek.
De az induktivitás jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy azért, mégiscsak a kétféle erőtér folyamatos egymásra hatásáról van szó. Az elektromos erőtér és a mágneses erőtér, előttünk láthatatlan folyamatos kapcsolatáról. Amelyben digitális jellegű mágneses hullámok, analóg mozgásformákra kényszerítik, az objektív valóság anyagi szintű részhalmazait. Az ő elektromos erőtereiken keresztül. Állandóan fennálló induktív hatásra.
Matécz Zoltán
2022.05.17.
