Energiaáramlás.
A tudomány mai állítása szerint az energia, az anyagi testek munkavégző képessége. Vagyis, az anyagi testeknek egy adott sajátságos tulajdonsága, ami által a test munkavégzésre bírható. De elég érdekes módon, ez az anyagi test által munkára fogott energia, miközben munkára fogható, különböző megjelenési formát ölt a munkavégzése során. Ilyen módon, a négy alapvető kölcsönhatási forma által, adódik tovább az anyagi testek között. Így maga az energia, sohasem semmisülhet meg, és nem is jöhet létre magától. Mégis, az energia személyes felhasználásáért fizetünk a legtöbbet. Mintha felélnénk, elpusztítanánk azt.
Az energia fizikai mértékegysége, a joule, J. Amit úgy határoznak meg, mint az a hatás, ami egy testnek mechanikai munka által adódik át egy másik testről, 1 newton erőhatás ellenében, 1 méter függőleges elmozdulás által. Vagyis, ha egy 1 kg-os téglát egy méter magasra emelünk, akkor annak 1 newton erőt adunk, így az ő potenciális energiája, 1 joule lesz. Ami, a saját energiánkból adódott át a tégla anyagi testébe. Amikor a Föld felszínén lévő P1 nyugalmi állapotából, P2 nyugalmi állapotba helyeztük, 1 méterrel magasabban. A mi energiánk tehát, 1 newton erő formájában jelenik meg a munkavégzés során, amíg a téglát egy méter magasra emeljük.
Így az általunk felemelt téglában, a mi 1 newton erőnk, 1 joule energiaként fog megjelenni. Amit akkor tudunk igazán viszonyítani, amikor a felemelt téglát elengedjük. Mert az 1 méter magasan lévő P2 nyugalmi állapotról elengedett tégla, 1 métert fog zuhanni, és magától visszakerül a P1 nyugalmi állapotába. Ilyen módon, azt az 1 joule energiáját, amit a mi 1 newton erőhatásunktól nyert, az esése által megvalósult munkavégzésbe fogja befektetni. Éppen azért, hogy újra a Föld felszínén lévő P1 nyugalmi állapotba kerüljön az esése után.
Ez a meghatározás, tulajdonképpen csak arra jó, hogy az erőt és az energiát, ellentétes alaphatásoknak határozza meg, a függőleges elmozdulás során. Valamint arra, hogy lehetőséget biztosít, az energia és az erő fizikai mennyiségeinek, a matematikai szintű átszámításához. Az általuk elvégzett munka arányában. Így az energiát, a munkára fogott erőhöz mérten határozza meg. Mint a munkavégzésre használt fizikai erő ellenhatását. Ilyen módon utalva arra, hogy az energia is munkavégző képesség, csak az erővel ellentétes irányú.
Csakhogy, ha az energia munkavégző képesség, akkor miért, a már elvégzett munka mértékegységét használja? A joulét. Munkavégző képességként, miért nincsen neki is saját mértékegysége, mint az erőnek? Amit a newton határoz meg. Mert, az 1 méter magasra emelt tégla anyagi testében rejlő munkavégző képesség, ami egy newton erő által végrehajtott emelés munkavégzése által került a testbe, ott rejtőzködik az elengedés pillanatáig, majd csak az után képes az esés munkáját elvégezni. Akkor, csak az esés során elvégzett munkája után lehet kiszámolni azt, hogy az energia elvégzett munkája, éppen akkora lett, mint a felemeléssel járó erőnk munkaértéke volt.
Vagyis, a fizika azt állítja ez által, hogy a már elvégzett munka, alkalmas arra, hogy a munkavégzésre használt hatásokat kifejezésre juttassa számukra Akár az erő hatását, akár az energia ellentétes vektoriális irányúként meghatározott hatását. Így az erőnk, a nyugalom megbontása érdekében munkálkodik, amíg felemeljük a téglát. Míg az energia, a nyugalom visszaállítása miatt, ahogy elejtjük azt. De ebben a folyamatban, nem történt energiaáramlás. Hiszen az energiát, mi magunk adtuk a felemelt téglának a saját erőnkből. Amit, a mi saját energiánkból nyertünk. De akkor, mi az a fizikai hatás, ami a munkavégzés során hol erőként, hol pedig, energiaként értelmezhető? Attól függően, hogy milyen függőleges irányú a munkavégzésre használható hatása. Felfelé erőhatás, míg lefelé haladva, az energia hatásaként értelmezhető.
Az értelmes magyarázat, a hullámmozgásokban található. Amelyek, valamilyen közegekben alakulhatnak ki, mint a közeget alkotó résztömegek szervezett együttes rezgéseinek az eredményei. A hullámmozgásban, nem a közeget alkotó résztömegek haladnak, csak az általuk közölhető rezgési szintű részerők. Így a hullámot felépítő együttes rezgésekben, a hullámot kialakító résztömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Mert azok, csupán rezegnek. Alapvetően, kétféle hullámot ismerünk. A longitudinális és a transzverzális hullámokat.
Felépítését tekintve, a longitudinális hullám olyan szervezett együttes rezgés, amelyben a hatásterjedés frekvenciális iránya, megegyezik a hullámhossz irányával. Vagyis, 180 fokos, egyenes irányú hullámnak minősül. Kompressziós hullámnak is minősül, mert sűrűsödést és ritkulást idéz elő, amig keresztül halad egy közegen. Úgy működik, mint Newton soros ingája. De ilyen hullám, mindenféle halmazállapotú közegben létrejöhet. Mert a longitudinális hullám, nem polarizálható. A longitudinális hullámban terjedő hatásnak, időre van szüksége, amíg áthalad egy közegen. Mert, sokkal gyorsabban terjed benne a hatás, mint a transzverzális hullámokban. Ilyen longitudinális hullámok például, a mágneses hullámok.
Ezzel szemben a transzverzális hullámok, olyan szervezett együttes rezgések egy anyagi közegben, amelyekben a hatás frekvenciális jellegű terjedési iránya, merőleges a hullámhossz által meghatározott hullámiránnyal. Ezért a formája, szinuszos alakot ölt. Így a transzverzális hullámok, elég jól polarizálhatók. Ilyen transzverzális hullámok például, az elektromos hullámok.
A folyadékok összenyomhatatlanok, ezért a belső közegükben, csak longitudinális hullámok alakulhatnak ki. Tranzverzális hullámok, csak a folyadékok felszínén alakulhatnak ki. Mivel a transzverzális hullámokban a frekvenciális jellegű hatásterjedés keresztirányú a hullámhossz által meghatározott hullámiránnyal, ezért bennük a hatásterjedés sokkal több időt vesz igénybe. Vagyis, hatásterjedés szempontjából véve, sokkal lassabb hullámoknak minősülnek, mint a longitudinális hullámok.
Mivel az anyagi világunkat „elektromágnesesnek” ismertük meg, ezért az anyagi közegekre kétféle alaphullám jellemző. Mágneses szempontból véve, longitudinális hullámok jellemzik, míg elektromos szempontból tekintve transzverzális hullámok formáját is ölthetik. Mert az elektromágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A longitudinális jellegű mágneses hullám, és a transzverzális jellegű elektromos hullám. Amit, az indukció jelensége tart egy közös egységben.
Az indukció során ugyanis, a mágneses hullámok által formált mágneses erőtér, állandó jellegű hatást gyakorol, az elektronok által fenntartott elektrosztatikus erőterekre. Ilyen módon, a mágneses erőtérben terjedő lineáris hatást, az indukció jelensége alakítja át centrális jellegű elektromos hatássá. Vagyis, a longitudinális jellegű mágneses hullám, az elektronok elektrosztatikus erőterein keresztül fejt ki folyamatos induktív hatást, a centrális irányú körmozgást végző elektronokra. Ezért az indukció jelensége, mindig a mágneses és az elektromos erőterek között jön létre. Ennél fogva, az elektronok centrális irányú mozgásformáit, a mágneses hullámok lineáris kompresszióhatása okozza, az ő elektrosztatikus erőtereiken keresztül.
Ez az induktív hatás, számunkra teljesen láthatatlan. Mert az erőterek között jön létre. A mágneses erőtér, és az elektronok elektrosztatikus erőterei között. Folyamatos jelleggel. De, mi az a hatás, ami az erőterek között áramlik, és ilyen módon, az elektronok állapotváltozásait képes előidézni?
Newton az erőt, az anyagi testek között kialakult kölcsönhatások közvetlen felületi érintkezésen keresztül létrejövő, munkavégző hatásnak értelmezte. Ami egyetlen erőimpulzus által jön létre, és valamilyen elmozdulás lendületét idézi elő. Ezzel szemben, a longitudinális hullámok olyan felépítésűek, mint Newton soros ingája. Vagyis, bennük a hatásterjedés, egyenes irányban jön létre. A hullámhossz szerint meghatározott, egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok frekvenciális formáját öltve. Ilyen módon, a longitudinális hullámokban, a rezgési szintű erőhatások átadási módja, közvetlen folyamatot alakít ki. Vagyis, egyetlen erőimpulzus helyett, folyamatos jelleget ölt a longitudinális jellegű hullámokban. Ami a kompresszív hatásának köszönhetően, úgy működik a longitudinális hullámokban, mint a hatáspumpa. Vagyis, folyamatos rezgési szintű erőátadási módot valósít meg.
Ezt a longitudinális jellegű, mágneses hullámokban fennálló folyamatos hatásközvetítési módot nevezhetjük energiának. Az energia tehát, a longitudinális felépítésű hullámok frekvenciáiban terjed. Ott áramlik fénysebességgel. Amíg a mágneses hullámokban áramlik az energia, addig a hullámot felépítő mágneses közeg oszthatatlan alaptömegeinek az egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Mert azok, csupán rezegnek. Szervezett módon együtt rezegnek.
Ha az „elektromágnesesnek” megismert bioszféránkat, felfelé haladva elhagyjuk, és a bolygó és csillagközi térbe hatolunk, akkor abba a mágneses térbe kerülünk, amelyikben a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították az „űrt”. Vagyis, az űr, nem üres. Hanem az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege tölti ki, és egy egységesnek mondható, mágneses alaphalmazt alkot számunkra. Amelyben mindennemű összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz kialakulhatott és működhet rezgési szinten. Ilyen univerzális, elektromos anyagi szintű részhalmaz, a mi Földünk is.
A kozmikus szintű mágneses hullámok tehát, a Föld tömegének a középpontja felé közvetítik az energiát. Az állandó jellegüknél fogva, folyamatos induktív viszonyban tartva, a Földünk részhalmazainak a sajátságos elektromos adottságait. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, a kompresszív hatásuknak köszönhetően, folyamatosan nyomást gyakorolnak az általuk érintett elektromos anyagi részhalmazokra. Amelyekben, éppúgy longitudinális jellegű részhullámokat alakít ki. Éppen azért, hogy az általa közölt mágneses energia hatása, tovább terjedhessen a hullámhossz által kijelölt elektromos célja felé. Ez a kompresszív hatás, nyomást gyakorol, minden általa érintett elektromos anyagi részközegre. Így a bioszféránkban fellelhető anyagi testekre is. Amelyeket ennél fogva, a Föld felszínére kényszerítve, nyugalomra késztet.
Ezt, az energia által biztosított nyugalmat bolygatta meg az erő, amikor felemeltük a téglánkat. Így az erő, ahogyan azt Newton tanította is, a nyugalom ellen munkálkodik. A nyugalomban lévő anyagi test teljes tömegére hatást gyakorolva. Így a testtömeg meglendül, az igénybe vett erőimpulzus hatására. Ez a lendület, valamilyen szintű elmozdulással jár. Ezt fejezi ki a W=F*s képlet. Emelés esetében pedig, a W=F*h képlet. Amely szerint, az elvégzett munka egyenlő, az objektív munkavégzésre használt erő és az általa előidézett függőleges elmozdulás szorzatával.
Az energia pedig, a hullámok által közvetített szubjektív munkavégző képesség ismeretében számolható ki. Mivel ez a hatásterjedés a hullámokban, időt vesz igénybe, azért a szubjektív munkavégző képességet, az idő ismeretében lehet kiszámolni. Amit a W=E/t képlet fejez ki. Így a képlet szerint, az energia által elvégzett szubjektív munka egyenlő, a munkavégzésre használt energia, és az idő hányadosával.
F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s
E = W*t = (F*s)*t = F*(v*t)*t = (F*v)*t*t = P*t*t = P*t2
A mágneses hullámokban áramló energia tehát, folyamatos induktív munkát végez az elektromos anyagi részhalmazokon, az ő elektronjaik elektrosztatikus erőterein keresztül. Ez a folyamatos induktív hatás, valamilyen P stabilis állapotban tartja őket. Ezen a P stabilis állapoton képes változtatni valamilyen erőhatás, miközben állapotváltozással járó objektív munkát végez rajta. Ilyen módon az energia, mint szubjektív munkavégző képesség, nem használhatja a hatása által elvégzett munka megszokott mértékegységét.
Teljesítmény, munka, energia, és az erő, a mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) à J/s à W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) à J à W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s à J*s à W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
F = W/s = P*t/s = P*t/v*t = P/v -> N (Newton)
A P-teljesítmény képviseli azt a stabilis állapotot, amin az erő vagy az energia, mint objektív és szubjektív alaphatások, változtatni képesek. A W-munka az, a szubjektív állapotváltozás, amit az energia hoz létre, amíg induktív munkát végez az elektromos anyagi részhalmazon. Az E-energia pedig, maga a mágneses alapú szubjektív munkavégző képesség. Amelyik, induktív módon végez munkát, az elektromos anyagi részhalmazokon. A nyugalom kialakítása érdekében. Míg az F-erő, objektív munkavégző képességként jut érvényre, és a nyugalom megbontása érdekében munkálkodik.
Szót kell még ejtenem, arról a kozmikus szintű induktív hatásról, ami az elektromos tulajdonságú anyagi testeket, mágneses alapon működteti. Mivel, ezek az induktív hatások, mindig az elektromos tulajdonságú anyagi testek tömegközpontjai felé fejtik ki az induktív hatásukat. Gravitatív módon. Ennél fogva a gravitáció jelenségét, az Univerzum mágneses alaphalmazának az állandó induktív hatása tartja fenn. Ami, minden lehetséges elektromos anyagi részhalmazra hatást gyakorol. Kivétel nélkül.
Az által pedig, hogy a longitudinális jellegű mágneses hullámokban az energia áramlása, kompresszív hatást gyakorol minden érintett elektromos anyagi részhalmaz közegére, azok halmazállapotaitól függetlenül, ezért az energia által előidézett nyugalomra való törekvés, minden halmazállapotban egyenletesen érvényesül. A Földünk felszínén is. Ezt a nyugalmat tudjuk megbolygatni az által, hogy erőt fejtünk ki és objektív munkát végzünk. Az Univerzum szubjektív munkája ellenében.
Itt nyer értelmet Newton IV. axiómája. Amely szerint, minden erőhatással szemben, ugyanolyan mértékű, de ellentétes irányú ellenhatás lép fel, a nyugalom újra elérése érdekében. De ezt az jogosan fellépő ellenhatást, az energia biztosítja. Amely a mágneses alaphalmaz egységes közegében kialakulva, mindig az elektromos anyagi részhalmazok felé irányul.
Egy 1968-ban kiadott, A-Z-ig kislexikon szerint pedig, a longitudinális hullám, olyan „hullámmozgás, amelyben a rezgés iránya, megegyezik az energia terjedésével.” Ez a lexikális megfogalmazás, tökéletesen kifejezi azt, hogy a longitudinális hullámban a hullámhossz iránya, és a frekvencia által közvetített energia terjedési iránya egybeesik. Vagyis, már 1968-ban is az energia, a longitudinális hullámok frekvenciája által áramlott.
Ez az elektromos anyagi minőségek felé ható energiaáramlás, ami a kozmikus szintű mágneses hullámok révén valósult meg, az egy irányú kompresszív hatásának köszönhetően, nyomást gyakorol minden összetett szerkezetű elektromos, anyagi részhalmazra. Éppen olyan irányú induktív nyomást, mint amilyen képzeletbeli húzó iránya van, a tömegvonzáson alapuló gravitációnak. Csakhogy, amíg a longitudinális hullámokban terjedő energia kompresszív hatása indokolt, addig a gravitáció tömegvonzáson alapuló elméletét, egyetlen átfogó tudományos rendszerbe sem lehet beleilleszteni. Mert hamis állításon nyugszik.
Ha ugyanis, a tömeg, valóban az anyagi testek tehetetlen tulajdonsága, akkor nem rendelkezhet a vonzódás képességével. Bár így kimondva, „tömegvonzás”, valóban szépen hangzik. De, egyáltalán nem igaz. Mert az anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes tulajdonsága, a tömeg, nem rendelkezhet a vonzódás többlettulajdonságával. Mert, minden tulajdonság, egyedi módon utal az anyagi testekre. Így a testtömeg fogalma mellett, legfeljebb a testvonzás fogalmáról lehetne beszélni. Tömegvonzásról semmiképpen sem.
Tulajdonképpen, egyáltalán nincsen szükség tömegvonzásra akkor, amikor a kozmikus szintű és longitudinális felépítésű mágneses hullámok, a kompresszív hatásuknak köszönhetően, állandó induktív torlónyomást gyakorolnak, minden lehetséges elektromos anyagi részhalmazra. Ami az objektív valóságot alkotja. Ha tehát, az anyagi testek feltételezett munkavégző képessége helyett, hagyjuk az energiát áramlani a longitudinális hullámokban, akkor az energia áramlási lehetőségét megértve, még nagyon sok hamis fizikai állítás feleslegessé válhat.
Az Univerzumban kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok kompresszív hatásának, az elektromos anyagi minőségek felé ható induktív torlónyomása az a hatás, amit kozmikus háttérsugárzásnak is hívnak. Mint nullponti energia nyert értelmezést. Olyan mágneses energia, ami az elektromos anyagi világ objektív valósága felé hat, állandó jelleggel. Már nagyon sokan próbálták megcsapolni ezt az energiaforrást. Teslának sikerült is. De korának műszaki és gazdasági elitje, megsemmisített minden olyan tervet, ami egyszerűsíthetné az emberek életét. Ezért, még ma is sokat fizetünk azért az energiáért, amit gyakorlatilag sem teremteni, sem elpusztítani nem lehet. Mert gyakorlatilag, nem az energiáért fizetünk, hanem azokért az energiahordozókért, amelyeket ipari szinten állítanak elő számunkra.
Matécz Zoltán
2022.05.17.
