Mentális kontraanyák.
Csavaros kötéseknél, a külső kontraanyák feladata az, hogy a belső anya által meghatározott állapotot, stabilan rögzítsék. Így a kontraanyával megoldott csavaros kötéseket, mindig két szerelőkulccsal állítják be a csavarszáron, az előre megtervezett módon kívánt ideális állapotba. Amelynek során, a belső anya határozza meg az ideális állapotot a csavarszáron, majd azt egy csavarkulccsal stabilan lefogott módon, a másodikként feltett kontraanyával rögzítjük. Mégpedig úgy, hogy az első anyát lefogva, a második anyát hozzá képest megfeszítjük. Így az első és a második csavaranya, egy közösen stabilizált, teljesen lazulásmentes állapotú egységet fog alkotni a csavarszáron. De nézzünk erre egy általános példát.
A gépjárműveinket hajtó négy hengeres soros robbanómotorokban például, nyolc szelep látja el a vezérlés funkcióját. Hengerenként egy szívó és egy kipufogószelep. Amely szelepek ideális beállítását, a himbatengelyen végzik el a szerelők. Ezen a szelepemelő himbákat egyesítő tengelyen, egy-egy nyomórugó ellenében lehet a szelepeket, a kívánt állapotban rögzíteni. Ha egy szelep túl magasra van emelve, akkor a szeleptányér erősen ütközve beverődik a szelepfészekbe. Ezt a szelep kopogása jelzi. Ha pedig, túl keveset emel fel, akkor nyitva marad a szeleprés, és a robbanótér nem kerülhet zárt állapotba. Ezért a szelephimba tengelyén, mind a nyolc szelep ideális állapotát be lehet szabályozni csavaros kötéssel. Amit egy-egy kontraanyával rögzítenek úgy, hogy az biztosan lazulásmentes legyen.
Ilyen módon, a szelepek ideális beállításával, oldják meg a négy féle alapművelet folyamatos egymásutániságát. A szívás, a sűrítés, a robbanás és a kipufogás hengerekként meghatározott ideális idejét. Így a szerelők, az első anyával beállítják a szelepemelés megtervezett legideálisabb mértékét. Majd a második anyával, egyszerűen rögzítik ezt a kívánatos állapotot, a szelepemelő csavaros szárán. A legtöbb robbanómotoros gépjármű, ilyen módon működik.
Ezt a kontraanyás módszert, szinte minden autószerelő és jogosítvánnyal rendelkező ember ismeri. Ismerik a mérnökök és a mechanikát kedvelő átlagemberek is. Mert a csavaros kötések lazulásmentes stabilitását oldja meg a kontraanyás módszer. Azt az ideális csavarszáron rögzített állapotot, amit a tervszerű elvárások alapján, a szerelő elképzelése határoz meg.
Ha most, analógiás módon, az ilyen csavaros kötésekhez hasonlítjuk az életünk ideális módon megtapasztalható részeseményeit, akkor az időben várható részeseményeket a csavarszárak fogják szimbolizálni. Azokat a legideálisabb lelki állapotokat pedig, amelyek a vágyaink szerint előre megtervezett módon boldoggá tehetnének bennünket, az első anya beállítása szimbolizálja. Míg a második anyák, a kontraanyák feladata pedig, éppen az, hogy szellemi szinten lazulásmentes állapotban stabilizálják számunkra, ezeket a szellemi gondolatok által elképzelt lelki állapotokat.
Ha tehát, amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor mindig ébred bennünk egy lelki vágy, ami a problémánk már megoldott, számunkra ideális állapotát vetíti elénk. Ez a lelki vágy, Isten reánk irányuló terve, ami boldoggá tehetne bennünket. De lelki adottságként a vágyainknak, csak mentális erőértéke van. Még akkor is, ha intelligens módon jelenik meg az elménkben. Ezért kell nekünk, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, reális elképzeléseket formánunk, az ilyen módon jelentkező lelki vágyainkból. Ezt a mentális munkát, amit a reális elképzelésünk jelent, minden esetben el kell végeznünk ahhoz, hogy a lelki vágy Isten által előre eltervezett állapotát, szellemi szinten is beállítsuk. Mert, a mi személyes szellemi szintű elképzeléseink nélkül, a lelki vágyaink céltalanokká válnak és rendre elhalnak.
Amikor tehát, egy lelki vágy Isten által felénk diktált tervét elképzeljük valóságosnak, az értelmes szellemi gondolataink segítségével, akkor gyakorlatilag az történik az elménkben, hogy közös nevezőre, közös szándékra hozzuk a szellemi szintű elképzelésünket, Isten reánk irányuló lelki akaratával. Ezért a vágyaink szerint remélt boldogságot, csak akkor tapasztalhatjuk meg az életünk részeseményeiben, ha azokat, a lelki vágyainkat szellemi szinten követve, a reális elképzeléseinkkel tervezzük meg. Olyankor ugyanis, az Isten reánk irányuló lelki akarata, éppen egybeesik, az általunk szellemi szinten elképzelt akaratunkkal. A boldogságra törekvő értelmes emberi elmének, ez a természetes, Isten által meghatározott használati módja.
Isten tehát, minden problémánk esetében, egy lelki vágyat küld az elménkbe. Amely lelki vágy, már egy általa megtervezett eseményt vetít elénk. Olyan számunkra ideális eseményt, ami a problémánk Isteni megoldásaként, már boldoggá is tehetne bennünket. Vagyis, az életünk részeseményeinek a „himbatengelyén”, Isten már be is állította számunkra azt az ideális eseményt, amit az első „anya” helyzete szimbolizál. Nekünk pedig, nincs más dolgunk, mint az Isten által megtervezett ideális állapotot, a szellemi gondolataink segítségével valóságosnak elképzelni, és ilyen módon rögzíteni. Amit a mentális „kontraanya” szimbolizál.
Ilyen módon, az elménk Isten által elvárt természetes használata, a lazulásmentes kontraanyás csavaros kötésekhez hasonlítva, az életvitelünk megtapasztalható részeseményeinek a tervszerűségeit határozzák meg. Amelyben az első anya, a lelki vágyunk intelligens állapotát képviseli, míg a második kontraanya, éppen azt stabilizálja számunkra, a mi saját intelligens szellemi szintű elképzeléseink által. Mert volt bátorságunk valóságosnak elképzelni a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, Isten reánk irányuló lelki akaratát. Amelynek az intelligens tervszerűségét, a lelki vágyunk fejezte ki számunkra.
Nézzünk egy általános példát. Ahogy idősödik az ember, úgy jelentkeznek az egészségügyi problémák az életében. Ami, szinte minden esetben, fájdalommal jár. Ezek a fájdalmak, meghatározzák a róluk alkotható szellemi gondolatainkat. Vagyis, nem az egészségre irányuló természetes vágyainkat követjük szellemi szinten, hanem a fájdalmainkban megtapasztalt testi problémáinkat. Ezért, mivel a szellemi gondolataikat a testi problémáink kötik le, ami által, az egészségről alkotott „kontraanyás” stabilitásukat lazítjuk le. Egyre jobban eltávolodva attól az ideális testi állapottól, amit az Isten által biztosítható egészség jelent számunkra.
Másképpen kifejezve, minél többet foglalkozik valaki szellemi szinten a betegségeivel, annál betegebbé válik. Mert a szellemi szinten meghatározható mentális „kontranyájával”, a beteg állapotokat stabilizálja. Mégpedig, teljesen lazulásmentes módon. Mivel azonban, minden elfogadott rendellenes betegség, újabb betegségek biztos alapja, ezért az ilyen gondolkodású emberek, maradandó egészségkárosodást is szenvednek. Az időskor nagyon sokféle lehetséges betegségét megtapasztalva.
Ha azonban, egy betegség megtapasztalása esetében is, a tökéletes egészségre koncentrál valaki, akkor az egészségügyi problémája ellenére is, az Isten által biztosítható egészség szintjét stabilizálja a szellemi gondolataival. Ami a megtapasztalt betegségétől való megszabadulását eredményezi. Mert egy egészségre tudatos elmének, az egészségre van hangolva minden szellemi adottsága.
Éppen olyan ez, mint amikor a kórházban fekszik valaki egy konkrét betegséggel. Addig nem javul az állapota, amíg tudatosan az egészséges állapot felé nem fordul. Az egészségre való tudatossága pedig, meg is hozza számára újra az egészséges állapotot. De amíg a betegsége köti le szellemi szinten a tudatos elméjét, addig az egészség lelki állapotától távol marad. Mert az egészségügyi dolgozók, csak a gyógyulásához szükséges steril állapotot biztosíthatják számára.
Ezért nincsen a kórházakban „gyógyító”. Csak doktorok vannak, akik az egészséges gondolkodás felé irányíthatják a szellemi aktivitásunkat. A szakszerű orvosi kezeléssel, az egészségre irányuló reményünk fokozásával. Ilyen módon, ápolók és kezelőorvosok terelgetnek bennünket, az egészség szellemi gondolatai felé. Akiben pedig, az egészség szellemi gondolata stabilizálódik, a gyógyulás útjára lép. Mert a szellemi szinten szabályozható „kontraanyája”, az Isten által biztosított egészséges szintet stabilizálja újra.
Ettől pszichoszomatikus eredetű, szinte minden betegség. Mert a pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk. Ezért szomatikus azaz, testi elváltozásokat eredményez. De, ha az elménkben nem a betegségekre, hanem az egészségre vagyunk tudatosak, akkor a pszichoszomatikus jelleg megfordul, és minden megtapasztalt betegség ellenére, az egészséges testi állapotot valósítja meg számunkra.
De az életvitelünk minden fokozata, éppen ilyen módon működik. Általában véve, mindenki megy a saját feje után. Vagyis, azért tanulunk felnőtt korunkig, hogy az értelmes szellemi gondolataink segítségével, minél ideálisabb elképzelések alapján szervezzük a saját életvitelünket. Intelligens módon. Ettől függetlenül azonban, mégis probléma elé állíthat bennünket az élet. Akkor pedig, minden esetben jelentkezik az elménkben egy lelki vágy. Egy Isteni terv, amit követve, boldogok lehetünk, a jelenlegi problémánk ellenére is. Mert olyan megoldáshoz vezethet, ami senkinek sem lehet ártalmára. Ezt Isten garantálja számunkra.
Isten pedig, azért küldi számunkra a vágyainkat, mert a lélek által, éppen Ő maga éltet minden embert. Ilyen módon tulajdonképpen, önmaga lelki minőségén segít bennünk is. Erre utal az a bölcs közmondásunk is, hogy „Segíts magadon, és Isten is megsegít.”. Mert, amikor a szellemi gondolataid segítségével, a lelki vágyaidat fejezed ki értelmes módon, akkor mentális lehetőséget határozol meg, az Isten akarat reád irányuló megvalósulása előtt. Így a boldogságod forrása, az vágyaidban jelentkező Isten akarat követésén múlik, amit a szellemi gondolataiddal határozhatsz meg, a reális elképzeléseid szintjén.
Mert, egyáltalán nem gyakorolhatsz Istennek tetsző életet, ha nem követed szellemi szinten, az Ő reád irányuló akaratát, ami a lelki vágyaidban tudatosodik az elmédben. Így az Istentudatos élet, nem azon múlik, hogy hányszor voltál templomban. Vagy, hogy hány órát imádkoztál. Hanem azon, hogy hány lelki vágyadat képzelted el valóságosnak. Mert a reális képzeleteiddel, szellemi szinten stabilizálod azokat az ideális eseményeket, amelyek által Isten boldoggá tehet téged. Tulajdonképpen, szellemi szinten hozzájárulsz, a vágyadban megismert Isteni akarat megvalósulásához az életedben. Gyakorlatilag, csak akkor fogadod el, Isten reád irányuló akaratait, ha a lelki vágyaidat mindig elképzeled valóságosnak. Mert akkor, az Isteni vezetés szerint élsz.
Ezt műszaki nyelvezettel úgy lehet kifejezni, hogy a lelki vágyaink által beállított ideális lelki állapotok Isten által megtervezett részeseményeit, a szellemi szintű elképzeléseinkkel lehet stabilizálni. Vagyis, nem feltétlenül igaz az, hogy „Ember tervez, és Isten végez.”. Mert, ha a lelki vágyainkban kifejeződött Isteni tervet követjük, akkor mi, csak szellemi szinten, elfogadjuk azt valóságosnak. Egyetértünk azzal. Éppen a megvalósulása érdekében.
Ha azonban, a lelki vágyainkat figyelmen kívül hagyjuk, akkor a szellemi gondolatainkkal határozzuk meg minden életeseményünket. Olyankor Istent arra késztetjük, hogy olyan valóságot formáljon számunkra, amit nem Ő maga tervezett meg számunkra. De az, nem is okoz mindig örömöt nekünk. Mert olykor, a lelki vágyainkkal éppen ellentétes értelmes elképelések azok. Ezek az elképzeléseink okozzák azokat a társadalmi problémáinkat, amelyek pokollá teszik számunkra az életet. Ezzel szemben, a lelki vágyaink, olyan Isteni tervek számunkra, amelyek megvalósulásai, nem ártanak senki másnak sem.
Nagyon fontos tudni azt, hogy az „IGEN és a NEM”, relatív fogalompárok csupán. Ami az Isteni eredetű és abszolút értékű mágneses valóságban, teljesen értelmezhetetlenek. Ezért, sohase azt képzeljük el, amit nem szeretnénk megtapasztalni. Hanem kizárólag azt, amire igazán vágyunk. Aminek a megvalósulására számítunk. Mert az emberi relatív elme, kizárólag erre lett teremtve. A lelki vágyaink értelmes, szellemi szintű kifejezésére. Így Isten, eleve fel sem tételezi azt, hogy a valóságos elképzeléseinkben, olyan dolgok és események szerepelhetnek, amit nem szeretnénk megtapasztalni. Számára ez értelmetlen.
Ennél fogva, ha olyan dolgokról és eseményekről képzelődünk, amit nem szeretnénk megtapasztalni, az is az Isteni eredetű teremtés része lesz. Mert olyankor, valóban „Ember tervez és Isten végez.”. Vagyis Istent, olyan valóság megteremtésére késztetjük, ami nem okozhat örömöt számunkra. Mert a képzeletünk, a mi szellemi szinten kifejezésre juttatott mentális tervünk. Az elvileg lehetséges valóságra irányuló tervünk. Ilyen módon, a kifejeződésre juttatott hitünk. Ami közvetlen teremtési utasítás Isten számára.
Mert amiben nem hiszünk, azt elképzelni sem vagyunk képesek. Mivel, hiányzik minden olyan szellemi szintű információ, ami a reális elképzelést lehetővé tenné az elménkben. Ennél fogva, csak abban hiszünk igazán, amit valóságosnak tudunk elképzelni. Ezért válik a hit, olyan szellemi szintű elképzelésünkké, amihez a lelki érzéseinket biztosítjuk. Így a lelki érzéseink mentális erőhatásainak köszönhetően, a képzelettel kifejezett hiteink, a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert a teremtő Isten, éppen azért éltet bennünket, hogy a folyton változó hiteink által, folyamatosan legyen számára teremteni való. Mert a Genezis óta is, Ő a teremtő. A hiteink teremtője.
Ezért kell a szellemi szintű „kontraanyáinkkal” mentálisan rögzítenünk, azokat a lelki állapotokat, amit Isten a vágyainkon keresztül üzen számunkra. Mert így, a megtapasztalható boldogságunk azon múlik, hogy mennyire vagyunk hajlandók, szellemi szinten kifejezni a lelki vágyainkat. Minden esteben. Mert minden megtapasztalható életeseményünkhöz, ezt a mentális munkát várja el tőlünk Isten. A teremtő. Aki a lélek által éltet, minden értelmes embert.
Így stabilizálhatjuk a vágyainkat, a kifejezésre juttatott hitünkként, a szellemi szintű mentális „kontraanyáinkkal”, Isten reánk irányuló akaratát, ami a lelki vágyunkban tudatosodott az elménkben. Ettől válik az elképzelésünk által formált hitünk, a mi szilárd meggyőződésünkké. Amit az elménkben formált elképzelésünkben, már teljesen valóságosnak láttunk. Így, a valóságos képzeletünkhöz, meggyőződéses módon ragaszkodva, Isten vágy alapján kifejezett akarata szerint élhetünk. A boldogság útját járva.
Matécz Zoltán
2022.06.01.
