Uraságok.
A népjólét megvalósítására törekvő demokráciának, olyan Alkotmányos jogrenden kell nyugodnia, amely minden állampolgár számára képes garantálni, az alapvető emberi szabadságjogokat. Amelyben az emberi méltóság megtapasztalható. Így a demokratikus jogi rendszer Alkotmánya, csak népszavazás által módosítható. Amely változásokban, mindig a nép érdeke juthat csak érvényre, és abban, a nép akarata érvényesül. A népjólét felé irányulva. Politikai szinten megváltoztatni, módosítgatni vagy megszüntetni nem lehet. Mert minden politikai döntés alapját, éppen az alapvető Alkotmányos jogrend biztosítja. Mégpedig, a népjólét kialakítása érdekében.
A társadalom gazdasági sikereiből beszedett adók tehát, olyan közpénzt képviselnek, amelyeket az éppen hatályos kormány tagjainak, úgy kell politikai szinten beosztania, gazdálkodni vele, hogy azok, mindig a nép javát szolgálják. Ezért, minden politikusnak, és minden politikai szinten irányítható karhatalmi és jogi szerv tagjainak, a nép feltétel nélküli védelmére és szolgálatára kell felesküdnie, mielőtt szolgálatba lép. Mert egy demokratikus módon működő jogi rendszerben, mindig a haza az első. Amit, közvetlenül a nép alkot. Így a haza fogalma, nem pusztán azt a Földterületet képviseli, ami a határainkon belül van, hanem azt a társadalmi szintű polgári közösséget is, aki azon a területen él. A mi esetünkben, az egész magyarságot.
Ezért politikai pályára, csak olyan jól képzett szakemberek léphetnek, akiknek a szakterületükhöz szükséges szociológiai, gazdasági, pénzügyi és jogi képessége megvan. Mivel ők maguk is szakemberek, ezért a havi jövedelmük, nem érheti el a mindenkori szakmunkásbér dupláját. Ilyen módon, közvetlen módon is érdekeltté vannak téve abban, hogy a szakmunkásbérek ne maradozzanak le a társadalmi fejlődés során. Tökéletesen megalapozva ez által azt, hogy az adókból befolyt közpénz, éppen olyan arányosan biztosítson jövedelmet a politikusok számára, mint ahogyan az adózó állampolgárok jövedelme azt lehetővé teszi.
Sajnos hazánkban, már tizenkét éve, hamis demokráciában élünk. Amelyben a népünk, folyamatosan elveszíti az alapvető emberi szabadságjogait. Amelyben a demokrácia alapját képviselő Alkotmányt, olyan „alaptörvényre” cserélték, ami politikai szinten bármikor módosítható. A politikusaink kénye és kedve szerint. Így a jogok és kötelességek demokratikus alapú egyensúlyi helyzete már régen felborult, és a nép, kénytelen egyre több kötelességnek élni a jogai helyett. Így ez a „gumijog” politikai szinten, már bármikor megváltoztatható, a nép rovására.
Az adóinkból befolyt közpénzt, a politikusaink már két kézzel szórják. Olyan túlárazott gigantikus beruházásokra, ami nem a népünk érdekeit szolgálja. Olyan külföldre irányuló óriási mértékű adományokra, ami nyilván, szintén nem a népünk jólétét szorgalmazza. Illetve, olyan államinak álcázott vásárlásokra, amelyekben óriási multicégeket és értékeket vesznek meg, és játszák át a politikai vezetőink rokonainak és barátainak. Miközben a nagy gazdasági szintű rongyrázás következtében, csak szaporodnak a népünk közösségi érdekű terhei. Új adók és egyre nagyobb mértékű infláció formájában. Miközben a jövedelmek, egyre aránytalanabb jelleget öltve, nagyon alacsonyak maradnak.
Ilyen módon, a különböző pártok között vívott hatalmi harcok után kialakult demokratikus kormányunk vezetői, a pártok felett megszerzett politikai "hatalmukat", a teljes népünk felett gyakorolják. Így, a demokratikus alapokon nyugvó jogrendet arra használják, hogy egyre több kötelezettséget rójanak a nép nyakába. Ilyen módon, a nép jóléte ellen kormányoznak. Vagyis, mivel a politikai szinten irányított tevékenységük, közvetlenül a nép ellen irányul, ezért ez már, politikai terrorizmusnak minősül. Mert a népnek tett esküjükkel ellentétben, már régen nem a nép jólétét szorgalmazzák.
Így a népünk belső ellenségét, éppen a politikai terrorizmust fenntartó vezetőink képezik. Folyamatosan rezsicsökkentésről beszélnek, miközben a rezsi befizetésére kötelezett számláink, egyre csak nőnek. A rezsi csökkentése helyett, inkább a reális bérek folyamatos emelkedését szorgalmaznák. Akkor nem lenne szükség arra, hogy a különböző szintű elhanyagolt szakmák, a jogos béremelésükért sztrájkoljanak. Mert a sztrájk, már a nép jogos követelését juttatja érvényre. Arra utalva, hogy a jogok és kötelességek demokratikus egyensúlya, teljesen felborult az életükben és már inkább, csak a kötelességek terhelik őket. Az emberi méltóságuk csorbult. Mert a jogaikat folyamatosan elveszítették. Így a jogok hazánkban, teljesen arányosak lettek, az egyének megszerzett gazdasági helyzetével.
Ez persze, fordítva is megvalósult. Mert az egyre erősebben túlfizetett politikusaink, túl azon, hogy magas a havi jövedelmük, rengeteg gazdasági kedvezményben is részesülnek. Bár a gazdasági kedvezményeiket, a sokkal gyengébbnek minősülő átlagfizetésük miatt kapták meg valamikor. Ráadásul, szinte minden politikus, egyéb jól jövedelmező politikai társaságnak, felügyelő bizottságnak is tagja. Így a rendelkezésükre álló munkaidejükben, több jól fizető politikai és gazdasági szintű munkakört is ellátnak. Vagyis, álláshalmozók. Ezért kénytelenek szegények, a népünket sanyargató új politikai döntéseiket, éjszaka meghozni a Parlamentben. Az éj leple alatt, mint a besurranó tolvajok. Ráadásul, a fizetésükért sem kellett sztrájkolniuk. Simán megduplázódtak a béreik. Úgy a képviselőinknek, mint a minisztereinknek, vagy éppen a miniszterelnökünknek a bére. Mert, saját maguk döntötték el azt.
Természetesen, nem csak a kormányfő felelős ezért egy személyben. Hanem a teljes kormány és a képviselői testület is. Mert a miniszterelnök egyedül, egy jól működő demokratikus rendszerben, képtelen lenne ennyi visszaélésre. Ehhez, szüksége van a jól megfizetett politikai háttérre is, amit a kormány többi minisztere és képviselője biztosít számára. Így a parlamentben már, a népünket nyúzó politikai terrorszervezet működik, amelynek minden tevékenysége öncélú. Így lettek a közpénzből erősen túlfizetett újgazdagok, a politikusaink és a képviselőink. Akik eskü alatti szolgálatra jelentkezve, uralkodnak a népük felett, és „közjogi méltóságokká, uraságokká váltak közben.
Ennek eredményeként szavazták meg a vármegye és az ispán törvényt is. Ami a régi sötét középkorban és a feudalizmusban volt érvényben. Vagyis, miközben a népünk folyamatosan „előre megy”, hirtelen visszalépett néhány száz évet. Annak ellenére, hogy a nemesi rangok és beosztások elvi lehetőségét is, ma még hatályos törvény tiltja hazánkban. A háború után hozott törvény ugyanis, 1947.évi IV. törvény, a mai napig is tiltja a nemesi rangok és beosztások használatát. Mert az, a háború után, a szocialista alapelvekkel ellenkezett, amelyben minden ember egyenlő volt. Ma pedig, a demokratikus alapelveinkkel ellenkezik. Amelyben minden magyar ember, alapvető szabadságjogokkal rendelkezik. Amelyben minden politikai módon meghozott döntésnek, a teljes nép jólétét kellene szolgálnia. Az emberi méltóság fenntartása érdekében.
De a szabadságjogaink, csak akkor érvényesíthetők, ha a gazdasági szinten megszerzett jövedelmünk, és a társadalmi szintű kötelezettségeink, szigorúan arányosak maradnak egymással. Ami azt jelenti, hogy amikor a társadalmi szintű kötelezettségeink szaporodnak, a nyilvánvalóan hibás politikai irányításnak köszönhetően, akkor annak arányában, éppen a szabadságjogaink sérülnek. Ezt jelzik, az egyre csak szaporodó inflációs árak és a sztrájkok is.
Aki demokratikus rendszerben élve, szó nélkül elfogadja a vármegyékre és az ispánságra vonatkozó jogtalan hibás politikai rendelkezést, az burkoltan azzal is egyet ért, hogy a nemesi rangok, újra meghonosodjanak hazánkban. Különböző gazdasági szintű nemesi rangra emelve, a politikai nyerészkedésből hirtelen meggazdagodott honfitársainkat. De ez, látens módon azt is jelenti egyben, hogy a nép nemesi rang nélküli fiai, újra jobbágyok, zsellérek, szolgák és parasztok legyenek. Vagyis, az újnemesség által „jogosan” elnyomott és megalázott közemberek.
Így a demokratikus rendben élő hazánkban, a politikai terrorizmus eredménye, a népjólét helyett, kizárólag az "újnemesség" jólétének a kialakítása és jogi síkra terelése. Mert az ispán azt jelenti, hogy a király által kinevezett hivatalnok, aki az uradalmak első vezető embere. Az ispán tehát, királyi megbízottat jelent. Így az ispánság, a királyságot is és a vármegyékre osztott uradalmakat is feltételezi. Nézzük ezt, a Wikipédia értelmezése szerint.
„Az ispán (latinul: comes) legismertebb jelentésében a vármegye király által kinevezett első emberét jelentette a középkorban, az újkorban a tisztség neve főispán lett. Ilyen minőségében megfelelt a frank grófnak (grafio). Ispán állt a királyi udvartartás (udvarispán), a királyi kápolna (kápolnaispán), a pénzügyigazgatás különböző szintjei (harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán) élén, de az úri nemzetségek, egyes kiváltságolt népcsoportok vezetőit (besenyők ispánja, székelyispán), a magánuradalmak első embereit is így hívták.”
Vagyis, nagyon úgy tűnik, hogy a vármegyék és az ispánság bevezetésével, a nemesi uradalmak korát alapozták meg a demokratikus jogrendszerre esküdt politikusaink. A vármegyékre osztott uradalmakat pedig, az újgazdaggá vált politikusaink kívánják majd betölteni. Teljesen önszerveződő módon. Miközben az ő kinevezésüket biztosító politikai vezetőt, szükségszerűen királlyá nemesítik. Ilyen módon, a demokratikus szolgálatra jelentkező kormányfő, nem csupán őrizheti a Szent koronát, hanem jogszerűen használhatja is. Mindezt, a népünk adójából begyűjtött közpénzből, amit a népjólét kialakítására kellene költeni.
Félreértés ne essék, ahogy a politikai visszaélések túl erősek, úgy a nép átlagos polgárainak az élete egyre megalázottabbnak, egyre elnyomottabbnak minősül. Vagyis, ma is egyszerű bérrabszolgának minősül minden munkavállaló, akinek a bére csak arra elég, hogy kifizesse a rezsit és az ételét, amit egész hónapban elfogyaszt. Modern rabszolgaság ez, egyre civilizáltabb, egyre precízebb eszközökkel megvalósítva. Vagy más szóval, egyre kulturáltabban maradtunk teljesen primitívek. Mert a politikai vezetőink, a népünk szolgálata helyett, uralkodnak rajtunk, amíg ezt mi hagyjuk. Az ilyen társadalom, a folyamatosan ”dübörgő” gazdasága mellett is, egyre csak hanyatlik. Ami, mindenképpen forradalomhoz vezet. A nép jogos akaratát kiváltó, erőszakos cselekménnyé. Ami mindig, a nép szolgálatára jelentkező politikai „hatalom” ellen irányul. Mert a politikai hatalomnak, csak a pártok közötti viszonyban van létezési jogosultsága. A népünk felett semmiképpen.
A sztrájkokat manapság, polgári engedetlenségnek titulálják a politikusaink. Annak ellenére, hogy ők maguk jelentkeztek a nép szolgálatára. Így minden politikus, a nép felesküdött szolgája. Ebből kifolyólag engedetlen, csak a szolga lehet, az ura semmiképpen sem. Vagyis, sohasem a népet alkotó polgárok engedetlenek, hanem kormányt alkotó politikusok. Így a sztrájkok, éppen a politikusok engedetlenségének következtében alakulnak ki. Annak eredményeként, hogy a nép érdeke ellen hoztak politikai szinten meghozott gazdasági döntéseket. Öncélú módon. Engedetlen módon, teljesen visszaélve a nép bizalmával. Amire eskü is kötelezi őket.
Ezért, az a politikus, aki a sztrájkokig feszíti a húrt a népnél, nem csupán dilettáns vezető, hanem egyenesen hazaáruló is. Politikai terrorista. Mert a népjólét helyett, a saját jólétén munkálkodik. Gyakorlatilag, a népe ellen.
Matécz Zoltán
2022.09.04.
