Jó Isten.
Az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságon nyugszik. A kozmikus szintű mágneses valóságon, és a vele ellentétes tulajdonságú, elektromos anyagi valóságon. De az anyagi valóság, a mágneses valóságból alakult ki, és abban is működik rezgési szinten. Így az objektívként megismert anyagi valóság gyakorlatilag, elektromos és mágneses egy időben. Ezért benne az elektromos hullámokat, „elektromágneses” hullámoknak nevezik. Amit az elektromos és a mágneses erőterek között folyamatosan fennálló induktív viszony tart, egy közös egységben. De, ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor már a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol nincsen elektromos anyagi vonatkozás. Mert az már, az Univerzum tisztán mágnese tere.
Az objektívnek megismert anyagi valóság tehát, elektromos és mágneses egy időben. Ami azt jelenti, hogy az anyagi minőségek rács és kristályrács alapú szerkezeteit is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Éppen úgy, mint ahogyan az atomok belső tereit is. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Ha az atomokat felépítő alkotóelemek térfogatát összeadjuk, az elektronok, a protonok és a neutronok térfogatát, akkor azok együttesen, a teljes atomtérfogatnak, csak az egy tízezred részét fogják kitenni. Mert az atomtérfogat többi részét, a mágneses alaphalmaz egységes közege tölti ki. Amit az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege alkot. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, nagyon parányiak az elektronokhoz képest. Oly annyira kicsik, hogy az oszthatatlan alaptömegek építik fel az elektronok elektrosztatikus erőtereit is. Éppen úgy, mint ahogyan mágneses erőtérré alakítják a mágneses alaphalmazt. A mágneses alaphalmazban kialakuló mágneses hullámok segítségével.
A mágneses alaphalmazt felépítő oszthatatlan alaptömegek, egy folyamatosan rezgő stabilis mátrix felépítésű alapközeget alkotnak. Amelynek minden alaptömege, egymással teljesen egyenrangú. Sem alátámasztásuk, sem felfüggesztésük nincsen. Így az egyensúlyi helyzetüket állandóan csak keresve, egy folyton rezgő mágneses alapközeget alkotnak. Mert az elektromos megosztás lehetőségével, csak összetett szerkezetű tömegek bírhatnak. Így az oszthatatlan alaptömegeknek jutott a mágneses hatások közvetítésének a kényszere. A közegükben kialakuló együttes, szervezettnek minősülő rezgéseik által pedig, kozmikus méretű mágneses hullámokat alakítanak ki.
Ezeknek az egyenes irányú longitudinális mágneses hullámoknak, két alapvető összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullám irányát és célját. Míg hullámhossz mentén kialakult frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek egy irányba. A dolog úgy működik, mint az egyirányú „hatáspumpa”. Ezeket a folyamatosan egy irányba terjedő rezgési szintű részerő hatásokat, az energia áramlásának nevezhetjük.
Így az energia, a mágneses hullámok frekvenciái révén terjed, a hullámhossz által meghatározott irányba. A mágneses frekvenciát pedig, a hullámhossz mentén felsorakozott, erőimpulzus sorozatok alkotják. Amely erőimpulzus sorozatokat, mindig jónéhány oszthatatlan alaptömeg alakítja ki. Ezeket a diszkrétnek nevezett erőimpulzus adagokat hívja a tudomány „kvantumoknak”. Vagyis, a kvantumok, nem önálló részecskék, hanem a mágneses hullámok frekvenciáit felépítő erőimpulzus sorozatok. A fény kvantumja is. Amelyek nem száguldoznak a mágneses hullámokban, csupán rezegnek azok. Együtt rezegnek. Így a mágneses frekvencia által az energia, a fény általunk mért sebességével terjed. Miközben az energia hatását közvetítő oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Mivel, csak rezegnek azok. A mágneses hullámokban, szervezett módon együtt rezegnek.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhossz által információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Ugyancsak abszolút értékű Intelligenciával. Ezért beszél a kvantumpszichológia tudománya, intelligens Univerzumról. A mágneses alapú, kozmológiai állandókra alapozott módon.
Az Univerzumnak ezt a kozmikus szintű abszolút Öntudatát nevezi az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek. Isten tehát, az Univerzum mágneses alapú szubjektív valóságának, a kozmikus szintű Öntudata. Aki induktív módon, önmaga mágneses valóságából teremtette meg, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részhalmazait. A csillagokat és a bolygókat, az ő holdjaikkal együtt. Mint, az Univerzum „atomjait”.
Isten tehát, megteremtette azt az elektromos anyagi valóságot, amit azóta is fenntart induktív módon. Megteremtette a Földet is, rajta az élőlényeket. Majd az értelemmel bíró embert is. Míg az élőlényeket általánosan, a lélek által élteti, addig az értelemmel bíró embert, szellemi képességgel is felruházta. Így az élőlényekkel szemben, mi nem csupán a lélek által éltetett ösztönlények vagyunk, hanem öntudattal rendelkező szellemi lények is. Akik megérthetik, a teremtőjükhöz fűződő mentális viszonyukat is.
Vagyis Isten, a Teremtő. Abszolút módon. Aki önmaga mágneses valóságából teremtette meg és tartja fenn az elektromos anyagi valóságot. Induktív módon. De akkor, hogyan lehet jó, vagy rossz számunkra? Hiszen a jó és a rossz, relatív fogalompárok csupán, amelyek a mi személyes véleményünket fejezhetik ki. Az alapján, hogy valami hasznos számunkra vagy éppen haszontalan. Isten pedig abszolút. Relatív fogalompárok, nem is jellemezhetik.
Isten tehát, a kozmikus szintű alapfeladata szerint, a Teremtő. Aki önmaga mágneses valóságából teremti meg, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság részhalmazait. Induktív módon. Ez a teremtés, az anyagi események állandó változásaival, folyamatosan zajlik. Mert a genezis Időszakában megteremtette mindazt, ami az értelmes emberi élethez szükséges volt. Azóta pedig, a folyton változó hitünk teremtője. De a képzeletünk által, értelmes módon kifejezésre juttatott hiteinkben, mindig a benne aktivizált lelki érzéseink alapján teremti meg számunkra a valóságot.
Sajnos, ahogy a kellemes szellemi gondolatainkhoz pozitív lelki érzéseket csatol az elménk, úgy a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív polaritással aktivizáljuk a lelki érzéseinket. Ilyen módon, a pozitív hiteinkkel szemben, léteznek negatív hiteink is. Isten pedig, amikor beállítja számunkra az elektromos anyagi folyamatok induktív előfeltételeit a mágneses valóságban, akkor azokat, a hitünkbe ágyazott lelki érzéseink alapján teszi meg. Ilyen módon, a számunkra kellemetlen, problémákat jelentő negatív valóságot is, mi magunk teremtetjük meg Istennel, a teremtővel. Ostoba módon a nélkül, hogy tudnánk róla.
Isten ugyanis, mindig a lelki érzéseink alapján formálja számunkra a megtapasztalható anyagi valóságunkat. Mert a szellemi gondolatainkhoz, mindig azok minőségei alapján csatol az elménk lelki érzéseket. Ennél fogva, az a mi saját személyes felelőségünk, hogy milyen minőségű hiteket formálunk az elméinkben. Mert a megtapasztalás élménye is bennünket fog csak terhelni. Ezért, gondosan kell ügyelnünk arra, hogy csak számunkra kellemes szellemi gondolatok által, pozitív lelki érzéseket töltsünk az elménkben formálható hiteinkbe. Mindig a szeretet jegyében. Mert úgy, az általuk kezdeményezett valóság alakulása, mindig örömöt fog okozni számunkra.
Isten a teremtő. Így mindig azon munkálkodik, hogy a hiteink megvalósuljanak. Attól függetlenül, hogy azokba pozitív vagy negatív lelki érzéseket invesztáltunk. Mert a megtapasztalás élménye, kizárólag bennünket terhel. Ilyen módon Isten, teljesen joggal feltételezi azt, hogy a hiteinkbe mindig olyan lelki érzéseket tápláltunk, amelyek alapján, meg szeretnénk tapasztalni a valóságot. Fel sem tételezve azt, hogy az árthat nekünk. Viszont, ha a teremtése mégis problémát okoz számunkra, akkor azonnal küld nekünk egy lelki vágyat, ami már a problémánk megfelelő módon megoldott állapotára utal. Ilyen módon, szinte azonnal korrigálhatunk a megtapasztalható eseményszerűségek folyamatain. Csupán a vágyainkban jelentkező Isteni szándékokat kell valóságosnak elképzelni az elméinkben. Értelmes módon kifejezésre juttatni azokat Isten számára. Mert a képzeletünk által kifejezésre jutatott hiteinkkel azt fejezzük ki, hogy mire vagyunk szellemi szinten érettek a valóságból. Hiszen, ahhoz társítjuk a reális elképzeléseinkkel, a teremtés igényére utaló lelki érzéseinket.
A hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink tehát, olyan mentális módon irányított erőhatások, amelyek képesek arra, hogy átállítsák számunkra, azokat a mágneses alapú induktív előfeltételeket, amelyek szerint a megtapasztalható életeseményeink történhetnek. Vagy másképpen fogalmazva, a képzeletünk által kifejezésre juttatott hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink, teremtői programokat biztosítanak Isten számára.
Ezért, célszerű minden este lefekvés után, amikor már megnyugodott az elménk, elképzelni néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit másnap szeretnénk megtapasztalni, a lelki vágyaink szerint. Majd azzal a biztos tudattal aludhatunk el, hogy másnapra, mindent jól elterveztünk magunknak előre. Ez az igazán hatásos esti ima lényege. Mert a képzelet formájában kifejezésre juttatott hiteink, már olyan lelki érzéseket tartalmaznak, amelyek alkalmasak arra, hogy átállítsák az anyagi események történéseinek az induktív előfeltételeit a mágneses alaphalmazban. Ott, ahol Isten a teremtő.
Az elektromos anyagi világunkban a hatásterjedés, legfeljebb egyharmad fénysebességet tehet csak ki. Ami az elektronok keringő mozgásainak a sebessége. Míg a mágneses hullámokban, éppen fénysebességű. Így a képzeletünk által formált hiteink, mint EEG-agyi mágneses hullámaink, a megtapasztalható anyagi eseményeink elé hatolnak amíg alszunk, és beállítják számunkra a hiteink reális elképzeléseibe kódolt induktív paramétereket. A hiteinkbe ágyazódott lelki érzéseink alapján. Így a másnap megtapasztalható valóságunk eseményeinek, Isteni rendben, a lelki vágyaink által elképzelt hiteink alapján kell történniük.
Isten tehát jó, mert mindig megvalósítja számunkra mindazt, amit az elképzelt lelki vágyaink szerint meghatározunk számára. Mert Isten, a teremtés folyamatát szolgálja. Hiszen, Ő maga a Teremtő. Istennel ellentétben a Sátán, az ördög, a sötétség fejedelme, éppen azon munkálkodik az elménkben, hogy ne is jussanak a lelki vágyaink, a reális elképzelés szintjére. Mindig biztosít számunkra olyan hátsó gondolatokat vagy más emberektől származó sugalmazásokat, amelyek által eltérít bennünket attól, hogy a lelki vágyainkat valóságosnak képzeljük el. Ilyen értelemben véve, Isten mentális ellenfeleként, a teremtés folyamata ellen irányul minden mentális cselekedete. Az ember elméjébe ültetve az önbecsülés hiányát, a méltatlanság érzését, és minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot, ami a teremtés ellen irányul. Teljesen elhomályosítva, elvakítva, elsötétítve számunkra, az Isteni teremtés minden lehetőségét. Azzal ellentétben, inkább a bomlasztást, a rombolást, a pusztítást szorgalmazva. Ami a teremtésnek, éppen az ellentéte.
Így az Istentudatosság, éppen azt jelenti számunkra, hogy teremtés lehetősége akkor lehet csak tudatos számunkra, ha szándékosan elfordulunk a hátsó gondolatoktól és az egyéb sugalmazásoktól. Ha kizárólag, a lelki vágyainkra koncentrálva alakítjuk ki, a reális képzeletünk segítségével a hiteinket. Mert Isten teremtői képességében tökéletesen bízva, tudatosan elfordulunk minden olyan hátsó gondolattól és sugalmazástól, ami a vágyunk teljesülését hiúsíthatja meg az életünkben. Így a bizalmatlanságunkat, éppen a teremtés ellen irányuló Sátáni gondolatokkal szemben kell fenntartanunk.
Ha tehát, a külső körülményektől függetlenül, mindig a lelki vágyaidban jelentkező Isteni útmutatást követed a tudatos elmédben, akkor a szellemi gondolataid informatív értékeivel, azokat fogod elképzelni valóságos módon. Tökéletesen megalapozva ez által, hogy mindig a lelki vágyaid történjenek meg az életed megtapasztalható eseményei között. Azok a lelki vágyid, amelyek megvalósulásai, boldoggá tehetnek téged. Mivel minden lelki vágy megvalósulása, örömöt okoz számodra. Az örömök folytonossága pedig, maga a boldogság. Ezért, a teremtő Isten felé irányuló tökéletes bizalommal, mindig a lelki vágyaidat képzeld el valósgosnak, a szellemi gondolataid segítségével. Mert a lelki vágyaid, Isten reád irányuló szándékait jelentik. Amelyek megvalósulásai, boldoggá tehetik az életedet. De ez kizárólag, csak rajtad múlik. Mégpedig azon, hogy az elmédben, milyen mértékben teszed Úrrá Istent, a teremtőt. A vágyaidban jelentkező teremtői szándékok által.
Ha tehát, Istent teljes bizalommal, a legjobb dolognak tekinted az elmédben, akkor Ő, a legjobb dolog is lesz az életedben. Mert Isteni rendben, csak Istennel együtt élhetsz. Ezért éltet téged a lélek által. Ezért küldi számodra, azt a sok lelki vágyat, mint a reád irányuló kozmikus szándékait. Ezért adja meg neked, a tudatos teremtés lehetőségét. Amit a lelki vágyaid reális elképzeléseivel gyakorolhatsz. Ha mindig az Isteni útmutatások lehetőségeivel élsz, akkor az a természet, ami körülvesz téged, Paradicsommá válik számodra. Édenkertté. Amelyben már együtt élhetsz Istennel.
Mert Istent, nem kell keresni. Mindig ott él bennünk. Éltet bennünket a lélek által. Csupán ki kell zárnunk az elménkből minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot, ami a tudatos teremtés ellen irányulhat. Minden kételyt, minden gyanakvást, minden kétséget, minden bizonytalanságot, minden határozatlanságot, minden nyugtalanságot, minden szorongást, minden aggályt, minden félelmet. Csak így tartható fenn Istennel szemben a tökéletes, abszolút bizalom. Az a tökéletes bizalom, ami lehetőséget biztosíthat számunkra arra, hogy Istennel együtt élhessük tudatosan is.
Ki kell űznünk az elménkből, minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot, ami negatív lelki érzéseknek biztosíthat teremtési lehetőséget. Éppen úgy, mint ahogyan Isten is kiűzte a mennyekből a gonoszság, a sötétség fejedelmét, Sátánt. Az Ő rosszindulatú gondolatait képviselő angyalaival együtt. Így nekünk is ki kell űzni az elménkből minden olyan Sátáni gondolatot, ami a teremtés ellen irányulhat. Ami negatív lelki érzéseknek adhat létezési jogosultságot az életünkben. Mert, ha Istent arra késztetjük, hogy negatív lelki érzések alapján formálja számunkra a valóságunkat, akkor az, nem lehet jó számunkra. Akkor, Istent sem értékelhetjük jónak az életünkben. Így Isten jósága, kizárólag a mi hozzáállásunkon múlik. Azon, hogy mennyire bízunk, az Ő reánk irányuló személyes gondviselésében.
Ez a bizalom pedig, tökéletesen arányos azokkal a hálás érzéseinkkel, amelyekkel megköszönjük Istennek azt, hogy a gondunkat viseli. Ezért, legyél hálás mindenért, amit Isten ajándékoz neked. Mert amiért hálás vagy, az jó neked. Ezért Isten, mindig többet és többet ad neked azokból, amiért hálás vagy neki. Mert a háládban, éppen a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseid összpontosulnak. Így az Isten felé irányuló hálád, éppen azt fejezi ki Isten számára, hogy boldoggá tett téged a teremtői munkája. Így éppen ezt a boldog állapotodat kívánja fenntartani számodra. Ezért, mindig többet és többet ad számodra azokból a dolgokból és eseményekből, amelyekért hálás vagy neki. Mert a háláddal tulajdonképpen, mentális módon visszaigazolod számára azt, hogy a teremtői munkája örömöt okozott neked. Vagyis, Isten hasznos volt az életedben. Azaz jó.
Ha pedig, valaki negatív lelki érzések alapján él, mert kellemetlen szellemi gondolatokkal terheli az elméjét, akkor a teremtő Istent arra készteti, hogy a lelki érzései alapján negatív, problémás valóságot teremtsen számára. Ilyen módon, folyamatosan olyan valóságot kell megtapasztalnia, amelyekben nem lehet tartósan boldog. Relatív káröröm lehet csak a jutalma. Ami a boldogság látszatát jelentheti csupán. Mert a negatív lelki érzések, negatív megtapasztalásokat eredményezhetnek csak. Ami további problémáknak, bosszankodásoknak és negatív lelki érzéseknek a forrása bennünk. Így a bosszús ember, átkokat szór. Negatív „áldásokat”. További negatív lelki érzéseket. Amelyek megvalósulásai, még tovább növelik a boldogtalanságát. Az ilyen ember, nem minősíti Istent jónak. Mert az egyre rosszabb sorsában, Istent teszi felelőssé. Aki nem tett mást, mint a lelki érzései alapján formálta számára a megtapasztalható anyagi valóságát.
Ha tehát, valaki számára rossznak értékelhető a sors, amit meg kell tapasztalnia, nézzen nyugodtan önmagába. Azonnal megtalálja a felelőst, ha észreveszi azt, hogy az elméjében, negatív lelki érzéseket aktivizált. Átkokkal tarkítva az életét. De amíg élünk, addig mindig van lehetőségünk a változásra. Ha felismertük azt, hogy hol hibáztunk. Ha képesek vagyunk arra, hogy a kellemetlen szellemi gondolatok helyett, mindig kellemes szellemi gondolatokkal aktivizáljuk az elménkben a lelki érzéseinket. Hogy azok, mindig pozitív értékeket vegyenek fel számunkra. Mert a megtapasztalható sorsunkat, mi magunk írjuk, a lelki érzéseinkkel. Kivétel nélkül. Ettől lesz számunkra a teremtő Isten jó, vagy éppen rossz.
Matécz Zoltán
2022.12.31.
