Energiahordozók.
A fizika tudományos meghatározása alapján, minden anyagi minőség energiahordozó. Így gyakorlatilag, minden olyan anyag vagy anyagi rendszer energiahordozónak minősül, amelyiket mechanikai munkára lehet fogni vagy éppen fűteni lehet vele. Ebből kifolyólag, ha minden anyagi minőség energiahordozónak számít, akkor az anyagokkal tulajdonképpen, nem is lehet az energia mibenlétét konkrét módon meghatározni. Mivel az anyagok, sohasem lehetnek azonosak azzal az energiával, amit csupán hordozni képesek. Így az energiáról formált fizikai meghatározás, amely szerint az energia, az anyagi testek munkavégző képessége, ami átalakítható különböző megjelenési formákba, nem csupán sántít, hanem még elég béna is. Mert azt, hogy mi az energia, nem határozták meg vele konkrét módon. Még akkor sem, ha az anyagok hordozzák azt.
Ahogy a tömeg, az anyagi testek tehetetlen tulajdonságaként, csupán hordozza azt az erőhatást, amit egyetlen felületi érintkezés kölcsönhatása által közvetíthet, úgy az energiahordozóknak nevezett anyagi minőségek is, tehetetlen módon közvetítik csupán az energia hatását. Így az anyagi minőségek különböző egymásra hatását, az energia átalakulási formáiként értelmezik. Annak ellenére, hogy maga az energia, sohasem változik. Éppen olyan módon, mint ahogyan sohasem szűnik meg. Amikor az anyagi minőségek közötti kölcsönhatások során, azok egymásra hatást gyakorolnak, akkor az anyagra vetített megjelenési formájuk módosul csupán. Az elektromos kölcsönhatásuk függvényében.
Az a tény pedig, hogy az anyagi testeket helyzeti és mozgási energiaértékkel ruházzák fel, attól függően, hogy helyben vannak vagy éppen mozognak azok, még mindig nem határozták meg konkrét módon az energia mibenlétét. Csupán ráerőltették azokat az alapján, ahogy éppen hordozzák az energiát. Mert elektromos tulajdonságú anyagi minőségek azok. Ha tehát, az anyagi minőségek, csak hordozni képesek az energiát, akkor az energia, eleve nem is lehet anyagi minőségű. Akkor, mégis mi lehet az, amit az anyag, energiaként képes hordozni és munkavégzésre lehet használni?
Szerintem, az abszolút Létezés, kétféle valóságon nyugszik. Az általunk megismert objektív anyagi valóságon, ami mindig elektromos tulajdonságokat mutat. Az atomokban keringő elektronokra visszavezethető módon. Valamint, az Univerzum szubjektív valóságán. Ami pedig, elektromos tulajdonságú nem lehet. Mert akkor már, anyagi minőség lenne. Így az Univerzum szubjektív valósága kizárólag, számukra teljesen láthatatlan mágneses tulajdonságokkal rendelkezik.
Az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi minőségek rendelkezhetnek. Így a mágneses alaphalmazt, az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege alkotja. Amely oszthatatlan alaptömegek, teljesen kitöltik a helyet az Univerzumon belül. Mozgási, létezési teret és lehetőséget biztosítva ez által, a belőle és benne kialakult, megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára.
Az oszthatatlan alaptömegek tehát, teljesen kitöltik az Univerzumban, a rendelkezésükre álló helyet. Az atomos szerkezetű agyagi részhalmazokon belül is. Így az atomok belül, egyáltalán nem üresek. Hanem épp ellenkezőleg, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki bennük is a helyet. Éppen úgy, mint ahogyan az atomok által kialakított rács és kristályrács alapú szerkezeteiket is kitöltik. Ilyen módon, az objektív valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Vagyis, elektromos és mágneses tulajdonságokat is produkál egyszerre. Ezért lettek azok „elektromágnesesek”, Maxwell óta.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor az űrbe kerülünk. A bolygó és csillagközi térbe. Ahol már, nincsen összetett szerkezetű elektromos anyai minőség. Ilyen módon, az már az Univerzum mágneses alaphalmaza. Így az űr, egyáltalán nem üres. Éppen ellenkezőleg, teljesen tele van. Számunkra teljesen láthatatlan, azaz meg nem nyilvánult mágneses térrel.
Az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek nincsen sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése. Így a teljes közegükben, állandóan csak rezegnek. Mert teljesen egyenrangú módon, egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből. Így egy állandóan rezgésben lévő, mátrix jellegű alapközeget alkotnak. Amely közegben, a szervezett együttes rezgéseik miatt, longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámok alakultak ki.
Ezeknek a mágneses hullámoknak, két alapvető összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullámok irányát és célját. Míg a frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek egy irányba. A hullámhossz mentén felsorakozott, erőimpulzus sorozatok formáját öltve. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban kialakult és folytonossá vált rezgési szintű erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának.
A mágneses hullámokban tehát, nem az oszthatatlan alaptömegek száguldoznak a fény sebességével. Mert azok, egymás után felsorakozva, csupán rezegnek. Így az egyensúlyi helyzetük, számottevően nem változik meg a hullámmozgásuk közben. Csupán a rezgési szintű részerő impulzusaik terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. A fény sebességével.
Az energia tehát, a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő, rezgési szintű részerő hatások eredője. Ami éppen úgy működik, mint Newton soros ingája. Ahol egy hosszú sorban vannak a golyók fonállal felfüggesztve úgy, hogy szorosan egymáshoz érnek. Ha az első golyónak lendületet adunk, akkor az, a második golyónak fog nekiütődni. Egyetlen, közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által közvetítve azt az erőhatást, amit a lendületébe fektettünk. Majd, ez az impulzusérték végigfut a teljes golyósoron. Az utolsó golyó kilendülését idézve elő. Mert az utolsó golyó, a további impulzusátadási lehetőség hiányban, a saját lendületére fogja hasznosítani azt az erőhatást, amit az utolsó előtti golyótól kapott.
Ha pedig, két, három, vagy akár négy golyóval kezdjük a folyamatot, akkor két, három, vagy éppen négy golyó fog a sor végén kilendülni. Szigorúan megtartva, a hatásmegmaradás törvényét. A kozmikus szintű mágneses hullámok tehát, éppen ugyanilyen módon működnek. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a teljes mágneses alaphalmazt. Az utolsó oszthatatlan alaptömeg folytonos egy irányú kilendülésével pedig, egyfajta állandó jellegű mágneses torlónyomással terhelve mindent, amivel közvetlen felületi érintkezésbe kerülnek.
Az atomok legkisebb alkotóeleme pedig, az elektron. Így az elektronok, az ő saját elektrosztatikus erőtereiket, szintén a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből építik fel. A kétféle láthatatlan erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses alaphalmazban, a hatásterjedés iránya egyenes. Azaz lineáris. Míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, mindig centrális jelleget ölt. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, hűségesen követik, a hozzájuk tartozó elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. Szinuszos jelleget kölcsönözve ez által, az elektrosztatikus erőterek számára.
Így a kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Mert, egymásra próbálják erőltetni, a mezőikben kialakult ellentétes mozgásformákat. Az egyensúlyra való törekvés miatt. De az egyensúlyt, csak relatív módon érhetik el. Ezt, a kétféle erőtér között fennálló közvetlen fizikai kapcsolatot, induktív viszonynak nevezzük. Az induktivitás tehát, a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között fennálló, két irányú hatásközvetítési módot jelenti. Amely két irányú viszonyban, mindig a mágneses erőtér a domináns.
Így az indukció voltaképpen, elektromos okokra visszavezethető formációkká alakítja a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értékeit. Míg a frekvenciájuk energiaértéke, az elektronokra visszavezethető, elektromos erőhatásokban nyer kifejeződést. Vagyis, az indukció jelensége átalakítja, konvertálja, modulálja, a mágneses paramétereket, elektromos jellegű okozatokká.
Így az induktív viszony, éppen úgy működik, mint a gépjárműveinkbe épített robbanómotorok. Ahol a lineáris mozgást végző dugattyúk, centrális irányú forgómozgássá alakulnak, a főtengelyre vetítve. Így az induktív viszonyban, a lineáris felépítésű mágneses erőtér, az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a forgómozgásait fogja befolyásolni, miközben közvetlen fizikai kölcsönhatásban áll azokkal.
Így az energia hatása, nem közvetlenül az elektronokra gyakorol fizikai hatást, hanem azok elektrosztatikus erőtereire. Közvetett módon azonban, mégis az elektronok mozgásformáit befolyásolja. Így a mágneses hullámokban terjedő energia, közvetett módon hat az anyagi minőségekre. Az ő elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül. Miközben, induktív munkát végez, az anyagi részhalmazokon. Ennél fogva, minden elektromos anyagi részhalmaz, azt az induktív hatást képviseli az anyagi világunkban, amit a mágneses alaphalmaz reá kényszerít az energia által.
Így válik minden anyagi minőség, az energia látszólagos hordozójává. Ami az anyagi minőségek különbözőségeinek köszönhetően, nagyon sokrétű elektromos jelenség lehet, az objektív valóságunkban. Vagyis valójában, a viszonyítható létezésével, minden anyagi minőség energiahordozónak minősül, mert folyamatos induktív viszonyban áll, az Univerzum mágneses erőterével. Így a mágneses erőtér, minden anyagi részhalmaznak, a saját minőségével arányos induktív hatást biztosít, az objektív létezéséhez. Ezért, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, elektromos módon hordozzák azt az induktív energiahatást, amit a mágneses erőtér reájuk kényszerít. Mivel ez az induktív hatás az energia, ezért minden anyag, energiahordozóként érvényesül a világunkban. Amit elektromos jelleggel közvetít, azaz hordoz.
Az Univerzum anyagi minőségeinek a mennyisége, 4-5 %-ot tesz ki csupán. A többi 95 %-nyi tér, maga a mágneses alaphalmaz. Amely a mágneses hullámoknak köszönhetően, számunkra láthatatlan mágneses erőteret képvisel. Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszai által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van, ugyancsak abszolút Intelligenciával.
Az Univerzumnak ez a kozmikus szintű Öntudata állította be, azokat a kozmikus szintű mágneses paramétereket, amelyek alapján az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok működhetnek, induktív módon. Ezeket hívja a tudomány, kozmológiai állandóknak. Ilyen például, a fény sebessége is. Már több, mint 25 féle kozmológiai állandót ismert meg a tudomány. Ezért a kvantumfilozófia tudományos ágazata, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Mert a mágneses erőtér induktív hatása, tudatos módon vetíti az elektromos anyagi részhalmazokra, az intelligens akaratát.
Úgy is mondhatnám, hogy az elektromos anyagi részhalmazok, csupán a mágneses alaphalmaz anyagi minőségű kiterjesztései. Mivel a folyamatos induktív viszonynak köszönhetően, állandó mágneses felügyelet alatt működhetnek csak. Ilyen formában, elektromos jelleggel magukon hordozzák, a mágneses alaphalmaz induktív hatását. Az anyagi minőségeik alapján így, különböző fajtájú energiahordozókról beszélhetünk.
A dolog éppen úgy működik, mint ahogyan az anyahajók. Az anyahajók ugyanis, mint a vízen úszó „repülőterek”, repülőgép hordozó vízi járművek. Mégsem ruházzuk fel őket a repülés tulajdonságaival csak azért, mert hordozzák a repülőgépeiket. Ráadásul, az anyahajók vízi tulajdonságai miatt, nem következtethetünk a repülés légtérben megvalósuló lehetőségeire sem. Amit az általuk hordozott repülők tökéletesen ismernek. Mert az anyahajók, sohasem lehetnek azonosak azokkal a repülőkkel, amelyeket hordozniuk kell. Így az anyahajó ismeretében, az általa hordozott repülőgépek, nem határozhatók meg konkrét módon.
Az energia tehát, azért nem vész el soha, mert sohasem alakul át az ő mágneses mivoltából, elektromos adottsággá. Mert az induktív viszony, csupán utalni képes arra elektromos jelleggel arra, hogy az anyagi minőség, állandó mágneses hatás alatt áll. Az anyagi minőségek által okozott, viszonyítható események révén. Vagyis, az anyahajós példával élve, az anyagi minőségek olyan energiahordozók, amelyek sohasem találkoznak közvetlen módon, az energiát képviselő „repülőgépeikkel”. Mintha, az anyagi minőségek, csupán repülőgép nélküli anyahajók lennének. De a hatásuk alapján úsznak a vízen.
Ebből persze, az is következik, hogy az anyagok, mint „energiahordozók”, szóba sem jöhetnek. Mert valójában, nem hordozzák azok az energiát, csak közvetítik a mágneses energia induktív hatását. Elektromos jelleggel. Ami, valamilyen szintű elektromos hatással ruházta fel az anyagi minőségeket. Teljesen tehetetlen módon. Ennél fogva, amikor az energia megmaradási törvényéről beszélünk, akkor azzal párhuzamosan, a tömeg megmaradási törvényéről is tárgyalni kell. Mert a tömeg, nem vész el. Csak a megnyilvánulása során, az oszthatatlan alaptömegek, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségekké alakulnak. Egészen másfajta összetételű, anyagi szintű tömegértéket képviselve az Univerzumban.
Ha a tömeg és az energia, valóban egymásba módosuló dolog lenne, akkor az energia megmaradási tételét, fel sem fedezhettük volna. Mert az E=m*c2 képlet alapján, az energia, nem a tömeggel azonos matematikai tényező, hanem a tömegen végezhető legnagyobb mértékű munkaértékkel. Vagyis, a munkavégző hatás, az általa végezhető legnagyobb munka reálértékével azonos. Ezért lett az energia és az általa elvégzett munka mértékegysége azonos.
E = m*c2 = m*v2 = m*v*v = L*v = W
Ilyen értelemben véve azonban, a munka és a munkavégző képesség, teljesen azonos matematikai tényezők. Ami ilyen formában, kicsit abszurd számomra. Mert az erő is munkavégző képesség. Mégsem energia az. W = F*s, F = W/s Ha tehát, az erő is munkavégző képesség, akkor az erő és az energia között, az elvégzett munka képviseli a közös viszonyt.
F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s
Ha az erő és az energia között az elvégzett munka reálértéke az összekötő kapocs, akkor a munka ismeretében, az erő éppúgy kiszámolható, mint az energia. Mivel az erő egyszeri, közvetlen érintkezésen alapuló kölcsönhatáson alapszik, míg az energia hatása, folytonos kölcsönhatási módnak számít a mágneses hullámokban. Ezért az energia által elvégzett munka reálértékét akkor kapjuk meg, ha az energia munkavégző hatását elosztjuk, az energia hatása alatt álló idővel. Amennyi idő alatt elvégezte az adott munkát az energia. Így az erő, objektív munkavégző képesség marad, míg az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Akit a képletek elbűvölnek, azok számára ajánlom, az „energia”, valamint az „erő és energia” című írásaimat.
Így a különböző anyagi minőségek, mint különböző energiahordozó anyagok, csupán a mágneses erőtér induktív hatása alatt válnak, különböző elektromos jelenségeket produkálni képes eseményekké. Mert valójában, nem hordozzák azok a mágneses energiát, csupán elektromos módon tükrözik vissza, az energia reájuk vetített induktív hatását. Minden anyagi minőségben, egészen másfajta elektromos megjelenési formát öltve.
Az F- erő = objektív munkavégző képesség. Közvetlen, felületi érintkezésen alapuló, egyszeri kölcsönhatások által közlődik.
Az E- energia = Szubjektív munkavégző képesség. Közvetett, térfogati jelleget ölt a folyamatos kölcsönhatási módja. Mert a mágneses és az elektromos erőterek között valósul meg. Állandó induktív viszonyban tartva, az Univerzum mágneses valóságát, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság megnyilvánult elektromos részhalmazaival.
Az energia, a mágneses hullámokban közlődik, a tovább már oszthatatlan alaptömegek egyenes irányú rezgési szintű részerő hatásainak a folyamatossá vált következményeként. Ezért a mágneses hullámokban, éppen ugyanúgy, mindig egyetlen rezgési impulzus terjed. De a frekvencia által, egymás után, mindig egyetlen impulzus. Szigorúan megtartva a hullámzási folyamatban, az impulzusmegmaradás fizikai törvényét. Ahogy Newton soros ingájában is.
Így az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, gyakorlatilag nem hordozzák a mágneses energiát, hanem csupán a minőségeik alapján, elektromos jelleggel közvetítik azt. A mágneses energia reájuk irányuló induktív hatását. Ami az összetett szerkezetű anyagi minőségek között fennálló, elektromos különbözőségekben nyilvánul meg. Röviden ennyi.
Matécz Zoltán
2023.01.13.
