Villamos áram.
Elektromos áramról akkor beszélhetünk, ha a töltéssel rendelkező elektronok, valamilyen potenciális különbözőség feszültségének a hatására, munkát végeznek, az elektronok hatását akadályozó ellenállás viszonyítható állapotán. Miközben a potenciális feszültségkülönbség, elektronok által képviselt áramot hajt keresztül, az útjában álló ellenálláson.
Így alapvetően, kétféle áramfajtáról beszélhetünk. Az egyenáramról és a váltakozó áramról. Az egyenáram esetében, valós áramlásról beszélhetünk. Ahol a vezetőben egymás után haladó elektronok, maguk végzik el az elektromos munkát az áramkőrben. Míg a váltakozó áram esetében, másodpercenként 50-szer fordul meg a lehetséges áramlás iránya. Így a váltakozó áram esetében, csupán rezegnek az elektronok, miközben az egyensúlyi helyzetüket gyakorlatilag, nem is változtatják meg valójában. A rezgéseik közben adják át egymásnak azt a hatást, ami az elektromos munkát képes elvégezni az áramkörben. Ezt állítja a tudomány.
Az elektronok, mint az elektromosság „atomjai”, az atomok legkisebb alkotóelemei. Az atommagok körül keringenek, miközben a saját tengejük körül is forognak. Az atommagok örül, körülbelül egyharmad fénysebességgel száguldanak. Ez az őrült tempó, abból adódik, hogy az elektronoknak elektrosztatikus erőtereik vannak. Amely elektrosztatikus erőterek, folyamatosan követik az elektronjaik kialakult mozgásállapotait. Teljesen elválaszthatatlan módon. De ezeket az elektrosztatikus erőtereket is valamilyen közeg építi fel. Amelynek az alkotóelemei, nyilván sokkal kisebbek, mint maguk az elektronok.
Az elektronok elektrosztatikus töltése állandó. Így az atommagjaik körül keringve, az elektrosztatikus erőtereik miatt, taszítják egymást. Ezért az elektronok gyakorlatilag, sohasem érintkezhetnek egymással közvetlen felületi módon. Csak az elektrosztatikus erőtereik konfrontálódhatnak egymással közvetlenül. Így az elektronok áramlásával értelmezett villamos áram, kicsit sántít. Hiszen, ha az elektronok taszítják egymást és nem kerülhetnek egymással közvetlen fizikai érintkezésen alapuló kapcsolatba, akkor az egyenáram még valahogy megmagyarázható lenne, mert ott az elektronok, maguk végzik el az elektromos munkát. De a váltakozó áram semmiképpen sem. Mert az elektronok két irányú frekvenciális rezgése során megvalósuló villamos áram esetében, az elektronok nem adhatják egymásnak a rezgési szintű erőértékeiket. Ha nem is képesek egymással közvetlen módon találkozni.
Ahhoz, hogy megértsük az elektromos áram mibenlétét, előbb az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a felépítésével kell tisztába jönnünk. Azokat az elektrosztatikus erőtereket kell megismernünk, amelyek elektromos erőtérrel ruházzák fel az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi szerkezeteket.
Az Univerzum abszolút Létezése, kétféle valóságon nyugszik. Az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságon, és az azzal ellentétes tulajdonságú szubjektív, azaz mágneses valóságon. Így az Univerzum mágneses alaphalmazát, a valóban tovább már oszthatatlan alaptömegek teljes közege alkotja. Az elektrosztatikus megosztás képességével, csak összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek rendelkezhetnek. Az oszthatatlan alaptömegek nem. Így az oszthatatlan alaptömegek közvetítik, a mágneses okokra visszavezethető hatásokat.
Az oszthatatlan alaptömegek, egymással teljesen egyenrangú egységnyi méretű alapkiterjedések. A fix alátámasztás és a stabil felfüggesztés hiányában, a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Egy folyton rezgő mátrix rendszer közegét alkotva. A szervezett együttes rezgéseik által pedig, kozmikus szintű és longitudinális jellegű mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyeknek alapvetően, kétféle összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia.
Az én véleményem szerint, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a kozmikus szintű mágneses hullámok irányát és célját. Míg frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. A fény sebességével. Mégpedig, a frekvenciát egymás után felépítő erőimpulzus sorozatok révén. Így a mágneses hullámok, úgy működnek, mint az egy irányú hatáspumpák. Amelyek mágneses alapú torlónyomással terhelnek mindent, amivel közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatásba kerülnek.
Ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok, éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Ahol egy hosszú tengelyre, sok golyót függesztenek fel fonállal egymás után úgy, hogy azok egymáshoz érjenek. Ha az első golyót lendületbe hozzuk, akkor az, egyetlen közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által fogja azt az erőhatást közvetíteni a második golyónak, amit a lendületébe invesztáltunk. Majd ez az impulzus, hullámszerű módon végigfut a teljes golyósoron. Végül pedig, az utolsó golyó kilendülését fogja előidézni. Mert az, az utolsó előtti golyótól átvett erőhatást, a további impulzusátadás lehetőségének a hiányában, a saját kilendülésére fogja felhasználni. Teljesen tehetetlen módon magával cipelve, a lendületében manifesztálódó, esetleges torlónyomásának az erőhatását.
Ha pedig, két, három, négy vagy éppen több golyóval kezdjük a folyamatot, akkor az ingasor végén, két, három, négy vagy éppen több golyó fog kilendülni. Szigorúan megtartva a hatásmegmaradás törvényét. Amely szerint, a bemenő kezdő erőhatásnak, tökéletesen arányosnak kell lennie, a kimenőnek minősülő végső kilendülés erőhatásával. Ugyanígy működnek, az oszthatatlan alaptömegek által felépített, kozmikus szintű mágneses hullámok is.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a hatásközvetítés módja folytonossá vált. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban folyamatossá vált hatásközvetítési módot, az energia áramlásának hívhatjuk. Ami fénysebességgel valósul meg a frekvencia által.
Az elektronok pedig, mint az atomok legkisebb és legaktívabb alkotóelemei, az ő elektrosztatikus erőtereiket, szintén a mágneses alaphalmaz hozzájuk közelebb álló oszthatatlan alaptömegeiből építik fel. Így a kétféle erőtér között, az a különbség, hogy a mágneses erőtérben a hatásközvetítés módja, mindig lineáris. Azaz egyenes irányultságú. Miközben az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, a hatásközvetítés módja mindig centrális. Azaz kör alakú. Szinuszos jelleget kölcsönözve, az elektromos jellegű folyamatoknak. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig hűségesen követik, az elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit.
Így az elektronok elektrosztatikus erőterei is mágneses hatást közvetítenek, csak centrális módon kialakított mozgással megvalósítva. Ilyen módon közvetítve, a mágneses hullámokban terjedő energia hatását az elektronokra. Így a mágneses hullámok, közvetett módon fejtik ki az energikus hatásukat az elektronokra, az ő elektrosztatikus erőterük közvetítésével.
Ez a kétféle erőtér pedig, folyamatosan közvetlen fizikai kölcsönhatásban van egymással, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül. Mert egymásra próbálják erőltetni, a saját fizikai szintű mozgási állapotukat. Ebben a két irányú hatáskiegyenlítő fizikai folyamatban, mindig a mágneses alaphalmaz a domináns. Ezt a kétféle erőtér között állandóan fennálló folyamatos viszonyt, indukciónak nevezzük. Így az indukció alakítja át, indukálja, modulálja, konvertálja át a mágneses hullámok informatív értékeit, elektromos jellegű formációkká, és a mágneses energia hatását, elektromos okokra visszavezethető erőhatásokká. Így az anyagi struktúrákat kialakítani képes formát, a kozmikus szintű mágneses hullámok informatív értékei határozzák meg. Amihez a mágneses alapú energia révén, elektromos erőhatásokat is biztosítanak egyben.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámok torlónyomása által közvetített energia, sohasem alakul át elektromos erőhatássá, csupán előidézi azt. Ezen alapszik, az energia megmaradási törvénye. Amely szerint, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség, sohasem képes mágneses alapú energiát teremteni vagy felemésztve elpusztítani.
Az elektromos anyagi részhalmazok tehát, a reájuk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok energiájának az induktív hatására, meghatározott struktúrájú stabilis szerkezeteket vesznek fel. Amit alapvetően, az atomok képviselnek. Így a mágneses energia hatására, az elektromos tulajdonságú atomok már, viszonyítható stabil állapotban vannak. Az atommagok körül keringő elektronok pedig, éppen úgy működnek a mágneses erőtér induktív hatására, mint az egyenáram. Ahol az elektronok, folyamatosan áramló mozgást végeznek az elektromos vezetőben. Csak az atomokban a folyamatos áramlást, az atommagok körül végzik el az elektronok.
Vagyis, az atommagok körül keringő elektronok, miközben magukkal viszik az elektrosztatikus erőtereiket is, áramlást végeznek. De valójában, nem az elektronok viszik magukkal az elektrosztatikus erőtereiket, hanem éppen fordítva történik a dolog. Az elektronok elektrosztatikus erőterei kényszerítik haladó mozgásra az elektronjaikat, az atommagok körül. Mágneses hatásra. Mivel a mágneses erőtérben a hatásterjedés tempója fénysebességű, ezért az elektronok elektrosztatikus erőterei, már csak egyharmad fénysebességre kényszeríthetik, az elektronok keringő és forgó mozgásformáit. Mert az elektronok, annyival nagyobb kiterjedésű tömegértékekkel rendelkeznek.
Ha ugyanis, az atomokat alkotó protonok, neutronok és elektronok térfogatát összeadjuk, akkor azok együttes térfogata, a teljes atom térfogatának, csak az egy tízezred részét fogják kitenni. Vagyis, az atomokat felépíteni képes alkotóelemek, igen parányiak a teljes atomtérfogathoz képest, amit együttesen alkotnak. Mivel pedig, az elektronok sokkal kisebbek, mint a protonok vagy a neutronok, ezért a közöttük fennálló 1800-as arányszám, már legalább tízezerszer kisebbnek sejteti velünk az elektron térfogatát, a teljes atomi térfogatnál.
Ha pedig, most elképzeljük azt, hogy az elektronoknak az elektrosztatikus erőtereit, még sokkal apróbb oszthatatlan alaptömegek építik fel, akkor az a teljes atomi térfogathoz viszonyítva már, akár milliós arány is lehet. Amit a tudósok, majd sokkal pontosabban is kiszámolhatnak. Most azonban, elégedjünk meg annyival, hogy az elektronokhoz képest is igen apró méretű oszthatatlan alaptömegek töltik ki a helyet az Univerzumban. Ami teljesen láthatatlan számunkra. Úgy az elektromos anyagi minőségeken kívül, mint azokon belül.
Így az objektív valóság, elektromos és mágneses egy időben. Ezért lettek az elektromos jelenségek „elektromágnesesek” Maxwell óta. Amit az induktív viszony tart állandó egységben. Ezért az „elektromágneses” jelenségek, olyan elektromos események, amelyek mágneses okokra vezethetők vissza. Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk az egyre ritkuló bioszféránk anyagi peremét, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Ahol már nincsen anyagi minőség. Az már az Univerzum szubjektív, azaz mágneses alaphalmaza.
Az atomoknál maradva azonban, az atommagok körül keringő elektronok, olyan elektromos állapotot tartanak fenn a folyamatos áramlásukkal, ami kémiai szempontból véve, megbonthatatlannak minősül. Ha pedig, ezen a stabilisnak mondható atomi állapoton változtatni szeretnénk, fizikai munkát kell végeznünk rajta. Ez kétféle módon valósítható meg. Az egyik az, amikor elektromos munkát végzünk az anyagi halmaz atomjain. Ha ez sikerül, akkor annak halmaz szintű állapota fog módosulni. Az elvégzett munka arányában. A másik mód pedig az, ha a mágneses erőtér változtat az atomok állapotán. Az atomokra irányuló kozmikus szintű mágneses hullám hullámhosszán, módosítva a frekvenciát. Vagyis, megváltoztatva a mágneses hullámban terjedni képes energia induktív hatását.
A kozmikus szintű mágneses hullám induktív hatásváltozása, közvetlen módon befolyásolja, az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a forgómozgásait. Ilyen módon pedig, közvetett jelleggel, a hozzájuk tartozó elektronjaik mozgásállapotait. Így a mágneses alapú energia induktív hatása, közvetett hatásközvetítési módnak minősül, az elektromos anyagi részhalmazokon. Mert nem az elektronokat befolyásolja közvetlen módon, hanem azok elektrosztatikus erőtereit. Mint az elektronok mozgásformáit befolyásolni képes közvetítő közeg elektrosztatikus erőtereit.
Az induktív folyamat, a kétféle erőtér között, éppen úgy működik, mint a gépjárműveinkbe épített robbanómotorok. Ahol a lineáris mozgást végző dugattyúk energikus erőhatásai, dinamikus forgómozgássá alakulnak a főtengelyre vetítve. Vagyis, a mágneses erőtér lineáris jellegű energiahatása, centrális irányú forgómozgásra készteti az elektronok elektrosztatikus erőtereit. Azokon keresztül pedig, közvetve az elektronok mozgásformáit befolyásolja. Meghatározva ez által, az összetett szerkezetű anyagi struktúrák elektromos szerkezeteit.
Az anyagi részhalmazokban, úgynevezett halmazelektronok is vannak. Amelyek az atomok egymáshoz való kémiai szintű vegyülései során, „feleslegessé” váltak. Mert nem vesznek részt az atommagok örüli keringés áramló folyamatában. Ezek a halmazelektronok, folyamatosan azt „figyelik” a halmazukon belül, hogy mikor kell egy aktív elektront pótolniuk, ha az valamilyen ok miatt kikerül, az atommagok körüli keringés folyamatából. Addig azonban, elektromos munkára foghatók.
Minél több ilyen halmazelektronja van egy anyagi részhalmaznak, annál jobb vezetőnek minősül elektromos szempontból véve. Minél kevesebb egy anyagi halmazban a szabad halmazelektronok száma, annál jobb szigetelőnek minősül elektromos szempontból tekintve. Amikor pedig, elektromos munkára fogjuk a szabad halmazelektronokat, akkor valósul meg számukra a villamos áram. Amelynek segítségével, mi magunk kezdeményezhetjük azt az állapotváltozást, amit az elektromos munka fog létrehozni számunkra.
Amikor az elektronokat, elektromos unkavégzésre késztetjük, akkor azok mindig magukkal viszik, az ő elektrosztatikus erőtereiket is. Mert munkavégzésre alkalmas erőhatást, nem a magatehetetlen elektronok képviselnek, hanem az ő elektrosztatikus erőtereik. Az elektronok, csak „fuvarozni” képesek ezeket az erőtereket. Ha az aktív áramkörökben rávesszük őket, az általunk megtervezett elektromos munka elvégzésére. De az elektromos munkát, nem az elektronok végzik el, hanem az ő elektrosztatikus erőtereik.
Az elektronoknak ugyanis, a mágneses alapú induktív hatásra módosulnak a mozgási feltételeik. Ha pedig, mi magunk késztetjük őket mozgásállapot változásokra, egy zárt áramkörön belül, akkor azt, szintén induktív módon hajtjuk végre. Csak nem a kozmikus szintű mágneses hullámok révén, hanem az anyagi minőségekben indukálható, lokális jellegű helyi mágneses hullámokkal. Ezeket a lokális jellegű mágneses viszonyokat valósítják meg számunkra a dinamók és a generátorok. Mint elektromos áramot előállítani képes mágneses berendezések.
Az összetett szerkezetű és így anyagi minőségű elektronok, elképzelhetetlenek az ő elektrosztatikus erőtereik nélkül. Ennél fogva, pusztán az elektronok áramlásával, nem értelmezhető az elektromos áram mibenléte. Főképpen úgy, hogy a váltakozó áram esetében, nem is beszélhetünk valóságos áramlásról. Hiszen az elektronok, csupán rezegnek, az 50 hertzes frekvencia szerint. Miközben egymáshoz nem is érhetnek. Mert az elektrosztatikus erőtereik, ezt alapvetően megakadályozzák. Így az azonos elektromos töltöttséget képviselő elektronok, éppen az elektrosztatikus erőtereik miatt, folyamatosan taszítják egymást.
Így az általunk munkára fogott halmazelektronok, az ő elektrosztatikus erőtereik hatásával végzik el, az általunk indítványozott elektromos munkájukat. Amit a váltakozó áramú villamos áram hatása jelent. Amikor megfogunk egy elektromos áram aktív hatása alatt álló vezetéket, akkor a mi testünk is elektromossá válik. Így a testük szabad halmazelektronjai, felkészülnek az esetleges elektromos munka elvégzésére. De addig azt nem képesek megtenni, amíg a testünk vagy annak egy része, nem válik a zárt ramkör aktív részévé.
Ha azonban, a testünk vagy annak egy része, egy zárt áramkör aktív részévé válik, akkor a testünk is elektromos vezető lesz azonnal. Amely folyamatban, a testünk szabad halmazelektronjai is részt veszek, az elektromos munka elvégzésében. Ami az általunk zárt áramkörben megvalósulhat. Ilyenkor rázza meg az embert az áram. Mert, ugyanazt a rázós élményt közvetíti a szervezetünk, mint amit az áramkör többi aktív, elektromos vezetőképességgel rendelkező része teszi. Amíg azonban, az elektromos áramkör többi része, stabilan eltűri ezt a rázós hatást, addig a szervezetünk sejtjei számára, akár végzetes is lehet. Mert a sejtjeink vizes oldatai, elektrolit jellegű folyadékoknak minősülnek. Amelyek igen jól közvetítik az elektromos hatásokat. Mert éppen az a feladatuk, hogy a szervezetünk biológiailag gyengécske, 1-2 voltos bioelektromos hatásait közvetítsék. De a hálózati feszültség nagy áramerősségű hatásaira, egyáltalán nincsenek felkészülve.
Így az elektromos áram hatása alatt érezhető rázós élmény, éppen attól olyan kellemetlen és ártalmas számunkra, mert a szervezetünk szabad elektronjait aktivizálva, olyan elektromos munkavégzés folyamatában veszünk részt, ami nagyságrendekkel jóval erősebb hatású, a számunkra természetes bioelektromos hatsoktól. Így a szervezetünk szabad elektronjainak az elektrosztatikus erőtereiben, olyan elektromos erőhatás fut keresztül, ami felbonthatja a szervezetünk sejtjeinknek a biológiai egyensúlyát. Kémiai változásokat okozva benne. Így a testünkben bennünket, nem a halmazelektronjaink ráznak meg valójában, hanem az ő elektrosztatikus erőtereik. Amelyeken keresztül, a nagy energiájú elektromos hatás halad át a testünkön keresztül. Miközben az elektronok, csupán rezegnek egyhelyben.
Hasonló a helyzet, a zárt áramkör többi alkotóelemével. Amelyekben az áram folyik. Nem a halmazelektronok viszik a hatást, hiszen azok csak rezegnek. Miközben egymással nem is érintkezhetnek. A villamos áramot képviselő nagy energiájú hatást, az elektronok elektrosztatikus erőterei közvetítik. Hiszen az elektronok még egymáshoz érni sem képesek, az őket körül ölelő elektrosztatikus erőtereik miatt. Viszont, a munkára fogott halmazelektronjaik, felsorakoznak az elektromos vezetőkben, és az elektrosztatikus erőtereiken keresztül, képesek közvetlen módon közvetíteni a villamos áram aktív hatását.
Így a nyugalomban lévő elektronok elektrosztatikus erőterei, nem ártalmasak, mert nem közvetítenek elektromos munkavégzésre alkalmas áramot. Ezzel szemben, az áramló vagy szervezett módon együtt rezgő elektronok, az elektromos áram hatását, a velük együtt áramló és rezgő elektrosztatikus erőtereik által közvetítik. Mert az áram energikus hatását, csak erőtér közvetítheti. Az elektronok elektrosztatikus erőterei.
Amikor pedig, a részecskefizikusok elektronokkal kísérleteznek, akkor éppen arról feledkeznek meg, hogy az általuk aktivizált elektronoknak, elektrosztatikus erőtereik is vannak. Magányos tömegértékkel rendelkező elektronnak tekintik őket. Amit éppúgy kilőhetnek, mint egy ágyúgolyót. Csakhogy, a fizikusok által kilőtt elektronok, elektrosztatikus erőterekkel is rendelkeznek. Így az elektronok, mint önálló tömegértékkel rendelkező részecskék, mégis hullámzás jellegű tulajdonságokat is produkálnak. Az ő elektrosztatikus erőtereik miatt. Ilyen módon, egészen másképpen viselkednek, mint a képzeletbeli ágyúgolyók.
De, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy minden elektromos áram, olyan vezetőkben valósulhat csak meg, amelyekben szabad halmazelektronok vannak, akkor az áram hatása, mint elektromágneses hullám jut érvényre. Amely elektromos és mágneses összetevőkkel is rendelkezik. Ezért, az elektromágneses hullámok, csupán elektromos módon nem is értelmezhetők. A mágneses összetevőjük nélkül, csak fél igazságot szemléltethetnek számunkra. Mert az igazság másik felét, éppen a mágneses valóság képviseli. Amely mágneses erőtérként, induktív módon fenntartja az elektromos valóság létezési jogosultságát. A villamos munkát végző elektromos áramban is.
Így a villamos áramot tulajdonképpen, nem a magatehetetlen elektronok közvetítik, hanem azok amúgy is mindig aktív elektrosztatikus erőterei. Az elektronok, csak szervezik, szállítják az egyenáram esetén az elektrosztatikus erőtereiket, az elektromos hatás közvetítése érdekében. Míg a váltakozó áram esetében, csupán együtt rezegnek a frekvencia hatása alatt az elektronok. Így a rezgéseik következtében, adják át az elektrosztatikus erőtereik egymásnak azt a hatást, amit a villamos áram munkája jelent.
Mert erővel jellemezhető hatásokat, csak erőtér közvetíthet. Ami a mágneses alaphalmazban valósult meg. A mágneses erők közvetítését, a mágneses erőtér végzi el. Míg az elektromos hatások közvetítéséért, az elektronok elektrosztatikus erőterei a felelősek. Ugyanazon az oszthatatlan alaptömegekből álló szubjektív alaphalmazon belül. Mint fizikai szintű alapvető ellenhatások.
Mivel azonban az energia, a nyugalom elérése érdekében munkálkodik, addig az erő, éppen a nyugalom megbontása érdekében. Így az erő és az energia, természetes ellenhatásokként funkcionálnak a fizikában. Ezt vetítette elénk Newton, a hatás-ellenhatás című törvényével. Amelyben a vizsgált anyagi tömeg, mindig tehetetlen módon viselkedik. Így az anyagi tömegre kifejtett objektív erőhatással szemben, mindig olyan mértékű szubjektív energia hatása aktivizálódik, ami az ő nyugalma eléréséig fog munkálkodni. Mert az anyagi minőségeket belül is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Amelyikben az energia ellenhatása terjedhet.
De tulajdonképpen, a mágneses alapú energia, a nyugalom elérése érdekében munkálkodik az anyagi világunk objektív valóságában is. Akkor is, ha azt csak relatív módon képes megvalósítani. Ennél fogva, az általunk befektetett erő, ami az anyagi test nyugalmát bontja meg, valójában az anyagi testek nyugalmát biztosító energia közvetlen ellenhatása. Így az energia, csupán visszaállítani iparkodik azt a nyugalmat, amit az anyagi testre egyszer már ráruházott az objektív valóságunkban. Ezért a hatás-ellenhatás törvénye, mindkét irányból tekintve igaznak bizonyul. Az erő és az energia között.
Matécz Zoltán
2023.02.04.
