Próbatétel.
Próbatételt jelent, minden olyan nehéz helyzet, amelyben olyan feladatokat kell megoldani, ami komoly gondot okozhat az ember számára. Ahhoz, hogy az életkörülményeink jobbra forduljanak, meg kell oldanunk a közben jelentkező problémákat. A megoldás által pedig, bárki bizonyságot tehet a helyes és jó megoldóképességéről, a rátermettségéről, az életrevalóságáról. Mert az élet, nem csupán lehetőségeket kínál számunkra, hanem kihívások elé is állít bennünket olykor.
Amikor egy gyermek megszületik, teljesen tehetetlen. Az édesanyja szolgálja ki minden igényét. Sok-sok szeretettel megáldva a gyermeke életét. Ahogy a gyermeke nő, úgy hagyja azt, hogy amit képes már egyedül elvégezni, abban legyen meg neki a személyes jellegű sikerélménye. Így először megtanul egyedül enni, inni, bilizni, járni majd beszélni. A gyermek, természeténél fogva, megpróbálja ezeket a cselekedeteket. Gyakorlatilag, játszva tanul. Az édesanyja pedig, hagyja azt, hogy a gyermeke a megoldás által fejlődjön. Így a gyermeke fejlődése, mindkettőjük számára örömökkel teljes sikerélményeket biztosít.
Hasonló a helyzet, az életünk minden egyéb területén. Mert a legtöbb esetben, olyan dologgal kell foglalkoznunk első esetben, amit még addig nem csináltunk. Ennél fogva, mindig meg kell próbálnunk elsőre azt, hogy képesek vagyunk a feladat elvégzésére. Ha nem sikerül megoldanunk a feladatot, az azt jelenti, hogy még éretlenek vagyunk a probléma megoldására. Hogy még tanulnunk kell valamit a lehetséges megoldás érdekében. Ha pedig, sikerül tökéletesen megoldani a feladatot, akkor az azonnal arra utal, hogy a rátermettségünkkel tulajdonképpen, nincsen semmi baj.
Ilyen próbatétel például, minden vizsgánk. Ahol a bennünket szeretettel oktató tanáraink előtt kell beszámolnunk, az addig megszerzett szellemi szintű ismereteinkről. Éppen azért, hogy ez által bizonyítsuk azt, hogy további oktatásban részesülhetünk. Mert az oktatásunk fokozatossága arra épül, hogy mindig egy jogosan elvárható alaptudás szükséges ahhoz, hogy a tovább tanítható szakmai szintű ismeretanyagot jól megértsük.
Majd, ezt a tanulás által megszerzett szakismereteinket, az élet megfelelő területein kamatoztathatjuk. Olyan munkahelyeken, ahol éppen az általunk megszerzett tudásra van szükség. Így a munkaadónk, bizonyos idejű próbaidőre alkalmaz bennünket, mielőtt eldöntené azt, hogy véglegesen is hasznosítja a szaktudásunkat.
Hasonló a helyzet akkor is, ha valaki vállalkozó lesz. Mint munkaadó, joggal várhatja el azt, hogy a beosztottjai, azokkal a szakmai ismeretekkel gazdagítsák a vállalkozását, amit a tanulmányi bizonyítványukkal igazolni tudtak. Mivel, éppen olyan szakmai ismereteken alapuló tevékenységekre van szüksége a vállalkozásában. Ilyen formában, bizonyos idejű próbaidőre veszi fel a munkavállalót. Amely próbaidőn belül kiderül az, hogy a vállalt feladat ellátására, tökéletesen meg tud felelni a felvett munkavállaló. Ami a legtöbb esetben természetesen, meg is valósul.
De hasonló próbatétel elé állítja az embert a szerelem is. Amikor két fiatal megismerkedik, megbízik egymásban, és a szeretet érzelmi lánca fűzi a párkapcsolat egységébe őket. Akkor megpróbálnak együtt élni, majd a házasság felvállalása által, teljesen összekötni egymással az életüket. Mert bíznak abban, hogy a szerelmük segítségével, a lehető legjobbat képesek egymásból kihozni, a közösen vállalt életvitelük során.
Így előbb-utóbb eljutnak a családalapításig, ahol a megszülető gyermek, mint a szerelmük legcsodálatosabb gyümölcse, áldást jelent mindkettőjük számára. Féltve, mindentől óvva nevelgetik, miközben folyamatosan próbára teszik a kicsit. Így a gyermekük, szép lassan megtanul enni, inni, bilizni, járni, és persze beszélni. Ami a gyermek számára éppúgy örömöt jelent, mint a szülei számára. A gyermekben a sikerélmény, lelki erőt biztosít a további bizonyításra. Míg a szülőket a sikerélmény, tökéletesen megnyugtatja. Mert azzal a biztos tudattal élhetnek, hogy a gyermekük szépen fejlődik. Egyre alkalmasabb lesz, az önálló életre.
Ennél fogva, minden próbatétel a fejlődésünket szorgalmazza. Azt a megnyugvást, hogy az életünkben jelentkező problémáink esetén, a megoldásuk által, személyes jellegű sikerélményekhez juthatunk. De, nincsen mindenkinek teljesen azonos mértékű képessége a problémák megoldására. Sem testi, sem pedig, szellemi képessége. Hiszen a testi és a szellemi adottságaik, relatív tényezők. Így mindenki más testi felépítéssel és szellemi adottságokkal rendelkezik. Ami a problémamegoldó képességeinket befolyásolhatja. Ezt felismerve az értelmes ember, szívesen segít mások problémáinak a megoldásában is.
Akinek segítesz, tanul tőled. Így a megoldás által bezsebelhető sikerélményben is osztozni fogtok. Örülsz, hiszen te segítettél, te vezetted a probléma megoldására. De ő is örülhet, mert miközben megoldódott a problémája, tanult is tőled valamit. Ha mást nem, hát emberséget. Vagyis, értelmes segítőkészséget, a mások problémáinak a megoldása érdekében. Akkor vagy emberséges, ha mások érdekeit is éppen olyan módon szolgálod, mint a sajátodat. Mert, ahol értelmes emberek vannak, ott az emberség is fellelhető.
Ez persze, nem jelenti azt, hogy mindig mindent meg kell tenned mások helyett. Hanem csupán arra utal, hogy amikor valaki segítségre szorul, akkor Te feláldozod a szabadidődet, az erődet és a tehetségedet arra, hogy segíts rajta. Majd, amikor már megoldódott a problémája, amiben segítségre szorult hagyod azt, hogy tovább éljen. Cselekedjen egyedül mindent, amire nyilván, ő maga is képes.
A Bibliában a próbatételt, kísértésnek értelmezik. Sátán az, aki az ördögi hatalmánál fogva, megkísérti az embereket. Erre, Isten adott neki engedélyt. Így a kísértéseink arra szolgálnak, hogy bizonyságot tehessünk arról, hogy milyen erős bennünk, az Istennel szemben elkötelezett hitünk, az életre való rátermettségünk. Mert, amíg a kísértések által felmerült problémáinkat, a szeretet végtelen türelmével oldjuk meg, addig a hitünk folyamatosan erősödik. Így a probléma megoldása által, a saját személyes sikerélményünk fokozódik. Amivel párhuzamosan, az önbizalmunk is növekedik.
Mert Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes élőlényekként, és Isten által megszerzett szellemi tudásunkkal, meg tudjuk oldani az aktuális problémáinkat. A szeretet erejével. Minden olyan problémát, amit az élet elénk sodor. Még akkor is, ha az egy Sátáni eredetű kísértés által jött létre az életünkben. Isten pedig, gyönyörködik abban, hogy a hitünk alapján, nem álltunk ellen a gonosznak. Hanem tökéletes rátermettséget tanúsítva, megoldottuk a gonosz általa előidézett problémát természetesen.
Mert sajnos, vannak olyan embertársaink is, akik ellenállnak a kísértéseknek. Olykor mi magunk is. Akik nem megoldják a problémákat, hanem belefeszülnek azokba. Nekimennek a problémáknak és megküzdenek velük. Akkor is, ha nincsen meg a megfelelő testi jellegű rátermettségük vagy éppen, hiányosak a megfelelő szellemi ismereteik. Így nagyon sok esetben, kudarcot is vallanak. Ami az önbizalmuk fokozatos gyengülésével párosul. Az ilyen ember pedig, éppen a hitében lesz gyenge. Az önmaga, Isteni képességeibe vetett bizalmában. Aminek a Sátán esetleg képes örülni, de a lelkünk által bennünk élő Isten már kevésbé.
Sátán ugyanis, Isten egyik legkedvesebb angyala volt. A legszebb és a legokosabb az angyalok között. Ő volt a „fényhozó”. Mert a szellemi szintű állításai, mindig valamilyen igazságot tükröztek. Gyakorlatilag, valamilyen új hírrel, felvilágosító jelleget produkáltak. De a teljes Isteni tudást nem képviselhették az ő gondolatai sem. Így az állításai, csak relatív igazságok lehettek. Amelyekben a kettősség nyilvánult meg. Komoly kételyeket ébresztve ezzel, az őt követő többi angyaltársában. Így Isten, kitiltotta őket a mennyeknek az abszolút birodalmából. Vagyis, önmaga abszolút Elméjéből. Gyakorlatilag, letaszította őket a Földre. A relatív anyagi világ valóságába. Az emberek közé. Így lett Sátán, a „mélység” fejedelme. A relatív anyagi világ mentális ura. Ahol a viszonylagosság, bizonytalanná formálja a relatív emberi létezés folyton változó lehetőségeit.
Isten kezdetben, önmaga mágneses alapú valóságából, induktív módon megteremtette az égitestek után, a földi élet alapjait. A növényeket és az állatokat. Mint lélek által éltetett ösztönös lényeket. Majd megteremtette, a szellemi szintű értelemmel bíró embert is. A saját „képére és hasonlatosságára”, szellemi adottságokkal ruházta fel. Miközben az élet leheletét fújta az orrába. Vagyis, az ember testét, éppen Isten vette birtokba. Éppen azért, hogy az ember által, tapasztalatot szerezzen az anyagi valóság dolgairól és eseményeiről. Így Isten, elkezdte éltetni az embert, a lélek által. Ennél fogva, szabad akaratot biztosított számára. Majd Isteni utasításra, elkezdtek szaporodni, sokasodni és benépesíteni a Földet. A Biblia állítása alapján.
Majd a természetes népszaporulat által kialakult emberiség közé kényszerítette, azokat a relatív gondolkodásra képes angyalait, akiket a mennyeknek az abszolút birodalmából kitaszított. Vagyis, letaszította őket a Földre. Azok pedig, anyagi jellegű testet öltöttek. „És láták az Istennek fiai, az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.” Mózes 6/2 Vagyis, Isten letaszított angyalai, anyagi szintű testet öltöttek, és emberré váltak. Majd az Isten által teremtett, kezdetlegesnek minősülő emberiséggel biológiai szinten keveredve, felfrissítették azt a vérvonalat, ami a mai emberiség kialakulásához vezetett. Így ma már, minden értelmes ember, valamelyik letaszított angyal genetikai kódját hordozza a sejtjeiben. Ez által kiteljesítve, a relatív szellemi gondolkodás képességét az emberiség egyéni és kollektív tudatosságában.
Az Isten által biztosított szabad akarat azonban, olyan mentális lehetőséget biztosít számunkra, amellyel a szellemi gondolatainkat, mi magunk határozhatjuk meg önállóan. Így, mindenféle külső relatív sugalmazás és kísértés ellenére, mi magunk határozhatunk a felől, hogy az embertársainkkal szemben tanúsított mindennapi tetteiket, milyen szellemi szintű irányítással hajtjuk végre. Abszolút módon. Ezek a sajátságos döntéseink pedig, vagy a szeretet mellett állnak ki, vagy pedig, éppen a szeretet ellen. Mert, csak egy urat szolgálhatunk egyszerre. Isten vagy a Sátán érdekeit. De Istennek tetsző szellemi döntést, csak úgy hozhatunk, ha a szeretet mellett határozzuk el magunkat akkor is, ha a látszat éppen a szeretetünk jogszerűsége ellen szól. Mert szeretettel teljes gondolatokra, beszédre vagy cselekedetekre, csak úgy késztethetjük az értelemmel bíró embertársainkat, ha mi magunk is szeretettel viszonyulunk irántuk.
„Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jót tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jótevő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” Lukács 6/35. verse, éppen arról szól, hogy a Sátáni eredetű emberi gonoszságot, csak a szeretet képes feloldani bennünk, Isteni rendet alkotva, az értelmes emberi társadalomban. Ennek pedig, egyetlen oka van, mégpedig az, hogy „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”. Róma levél 8/14 Vagyis, a lélek által éltetett értelmes emberek, csak akkor vallhatják magukat Isten fiainak, ha a gondolataikat, a beszédjüket és a cselekedeteiket, mindig a szeretet vezérli. Kétségek nélkül.
Így az értelmes embert, Isteni eredetű lélek élteti. Ami a lelke számára, szellemi szintű önbizalmat kölcsönöz. Olyan egyedi jellegű önbizalmat, ami a stabilan megvalósuló boldog életvitelhez szükséges. Ezt az Isteni eredetű és a lelkünkre irányuló stabil önbizalmat nevezzük hitnek. Olyan egyéni hitnek, ami mindig a szeretet Isteni érdekeit szolgálja bennünk. Mentális szinten. Mert, könnyű azokat szeretni, akik bennünket is viszont szeretnek. A rokonainkat, a barátainkat és a jó ismerőseinket. Addig, csak korlátozott mértékű a szeretetünk. Bár néha, az sem jön igazán össze. Minden embert, és minden más élőlényt, egyformán kell szeretnünk. Éppen azért, hogy a szeretetünk kiteljesedjen. Abszolút módon.
Mert a szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen és a megbocsátáson. A legideálisabb fokmérője pedig, a türelem. Ezért, amivel szemben nem vagyunk türelmesek, azt vagy nem értettük meg igazán, vagy nem becsültük meg teljesen, vagy nem tudunk neki megbocsátani. Így a vele szemben tanúsított türelmetlenségünkben, már a Sátáni erők játszák a fő szerepet. Mert közben, olyan szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolatok uralják az elménket, amelyek csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni. Feszültté, idegessé, türelmetlenné formálva a cselekedeteinket.
Ha azonban, tudatosan is a szeretetet választjuk, akkor nem is engedünk az elménkbe olyan szellemi gondolatokat, amelyek kellemetlenek lehetnek. Hanem éppen ellenkezőleg, a szeretet kellemes szellemi gondolataival töltjük fel az elménket, és akkor, pozitív lelki érzések fogják uralni azt. Mert Úr, csak akkor lehet az elméjében bárki, ha tudatosan is a szeretet szellemi gondolataival foglalkozik az elméjében. Tudva azt, hogy csak a kellemes szellemi gondolatok képesek arra, hogy pozitív jellegű lelki érzéseket aktivizáljanak az életünk általunk végrehajtható eseményeihez. Mert a pozitív lelki érzések, a szeretet lelki érzései bennünk. Olyan türelemmel ruháznak fel bennünket, amelyben az Isteni szeretet jut érvényre a tetteinkben.
Ahogy Isten szereti a hálátlanokat és a gonoszokat is, úgy nekünk is szeretnünk kell őket. Mert, csak az általunk képviselt szeretetünkben képes feloldódni bennük a hálátlanságuk és a gonoszságuk. Ezeken a hálátlannak és gonosznak minősülő szeretet nélküli embereken keresztül sugalmaz és kísért bennünket meg a Sátán. Próbára téve ez által, az Isten felé elkötelezett hitünket. Így, aki a hálátlanságra és a gonoszságra hasonló módon reagál, nyilván maga is hálátlanná és gonosszá válik. Sátáni érdekeket szolgálva. Mert ellene állt a gonosznak. Ha azonban, nem álluk ellen, nem konfrontálódunk a gonosszal, hanem szeretettel viszonyulunk hozzá, akkor velünk szemben tanúsított hálátlansága és gonoszsága, megtörik az általunk képviselt szeretetben.
Olyan ez, mint a tükörhatás. Amíg mérgesen rávicsorogsz a tükörre, az mindig vissza fog vicsorogni reád. Ugyanolyan méreggel. Amint azonban, rámosolyogsz szeretettel, akkor várhatod el azt, hogy visszatükrözze számodra, a szereteteben megnyilvánuló mosolyod Isteni megnyilvánulását. Mert a mosoly, Isten ajándéka az ember számára. Amely megszépíti az emberi arcot, és a szemünk ragyogásával párosulva, az Isteni eredetű szeretetet vetíti bárkire. A hálátlanokra és a gonoszokra is egyaránt. Éppen úgy, ahogy a szeretteinkre.
Én például, szinte minden este megáldom, és a lelkem által bennem élő Isten jóindulatát kérem minden embertársamra. Ilyen módon másnap, mindenkivel szemben normálisan tudok viselkedni, akivel összehoz a sorsom. Mert, az úgymond nehéz emberek is, meglágyulnak velem szemben, Isten áldását bírva. Ráadásul, akiket megáldottam este, azokkal szemben, én magam is normálisabban viselkedek. Mert tudatosan nem vagyok hajlandó, az esti áldásommal szellemi szinten szembe helyezkedni, a mindennapi tevékenységeim során. Így a lehetőségeimhez mérten, barátságos vagyok mindenkivel. Az emberek pedig, barátságosakká válnak velem szemben. Így alakul ki közötünk, az Isten szeretet csodálatos rendje. Ami a szereteten alapszik. Ezen a téren egoista vagyok. Abszolút módon. Mert természetesen azt szeretném, hogy mindenki viszontszeressen.
A rosszindulatból eredő hálátlanság és gonoszság, csak addig látszik jogszerűnek, amíg önmagát tükrözi vissza a tetteinkben. Vagyis, amíg ellenállunk a gonosznak. Ha azonban, bennünk már nincsen semmiféle rosszindulat, ami hálátlanná és gonosszá tehetne minket, akkor a szeretet, olyan erőt képes számunkra biztosítani, ami az Isteni eredetű képességeinket fogja igazolni minden gondolatunkban, beszédünkben és cselekedetünkben. A szeretet erejét.
Mert Isten szereti a bűnösöket, a gonoszokat is. Ők is, az Ő lélek által éltetett értelmes teremtményei. Akiket a szellemi szintű relatív egoista mentális torzulás irányít. De, akik a relatív anyagi valóságunkban, ráeszmélhetnek önnön szellemi szintű mentális hiányosságaikra. De, csak akkor képesek azzal nyilvánvaló módon konfrontálódni, ha az általunk biztosított társadalmi „tükörben”, az Isteni szeretet megnyilvánulásait látják állandó jelleggel. Így, csak akkor fognak szeretettel visszamosolyogni reánk, ha már bennünk is ugyanazt a szeretetet látják. Mert az ő egoista mentális alapelvük az, hogy valamit valamiért. Így szeretetet is csak, szeretetért képesek adni cserébe. Vagyis számukra, nekünk kell megelőlegeznünk a visszatükrözhető szeretetet.
Amikor azonban, az értelmes egoista ember, a szeretet megnyilvánulásait megtapasztalva már szeretetfüggővé válik, akkor maga is képes lesz a szeretet spontán közvetítésére. Így szellemben megreformálódva, olyan ezoterikus tapasztalatokra tehet szert, amelyek segítségével, a spirituális jellegű lelki életét, a szeretet jegyében irányíthatja. Pozitív irányba. Mert az önmagába vetett bizalma és hite, az Isteni eredetű szeretetben megedződik és így, mások szeretetére is alkalmassá válik. Ami az általánosnak mondható társadalmi életünkben is nyilván megmutatkozik.
Így a GDP megmutatja azt, hogy a társadalmi rendszerben élő országok polgárai, a közösen termelt gazdasági javaikból, milyen mértékben részesülnek. Éves szinten. Ilyen módon a GDP, a nemzeti jövedelem és teljesítmény reális statisztikai szintű kifejezője. Utalva arra, hogy egy adott ország népessége, milyen mértékű jólétben él. Így a GDP statisztikája valójában, nem egy adott ország meggazdagodott polgárait tartja számon, hanem éppen azt, hogy milyen kevés benne a szegény sorsú ember. Akik a közös teljesítményük arányában, a nemzeti jövedelemből hasznosulva, népjólétben élhetnek a hazájukban. Ami minden demokratikus törekvés, politikailag irányított gazdasági alapja lenne.
Így a GDP valójában, egy adott ország társadalmi életében megvalósuló kollektív szeretet ideális fokmérője. Ami statisztikai módon, éves szinten képes kimutatni azt, hogy egy ország politikai vezetése, milyen mértékben becsüli meg a népét alkotó polgárait. Hazánk sajnos, nagyon a nemzetközi rangsor hátsó felében kullog. Nem azért, mert lusta a nép és nem lehetne olyan termelési szintje, ami a jólétünk alapja lehetne. Hanem azért, mert a politikailag irányított gazdasági vezetés, nem szolgálja kellőképpen, a demokratikus jellegű népjóléti érdekeinket. Amit a népnek tett Szent eskü alatt, gyakorlatilag a népjólét ellen valósítanak meg. Mint politikainak álcázott gazdasági magánakciókat. Amelyben a családjaik, a barátaik és a párttársaik hasznosulnak csupán, a nép kárára.
Istennek tehát, nincsen szüksége arra, hogy próbatétel elé állítson bennünket. Ő a mindent tudó. Ilyen módon, mindenről tud, ami a folyton változó relatív tudatosságunkban kialakítottunk magunknak. Így, mi magunk tesszük próbára egymást. Amíg nem a szeretet vezérli a cselekedeteinket. Amíg relatív módon gondolkodva, egoista jelleggel, egymás ellen gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk. Amíg a szeretet pozitív lelki érzései helyett, a rosszindulat negatív érzéseivel, hálátlan és gonosz csapdákat állítunk egymásnak. Mert engedünk, a Sátáni eredetű kísértéseknek és sugalmazásoknak. Amelyek képesek arra, hogy a szeretet ellenében, a rosszindulattal irányítsa a tetteinket.
Mert a szeretettel teljes hit, nem azt jelenti, hogy megalkuszunk és birkamód hagyjuk a rosszindulatot és a gonoszságot érvényesülni. Hanem éppen azt jelenti, hogy a csúf és gonosz dolgokat és embereket, szebbé és jobbá képzelhetjük, a szabad akaratunk által. Mert mi magunk döntjük el azt, hogy a dolgokat, az eseményeket, és az embereket, milyennek szeretnénk látni és megtapasztalni. Ebben rejlik a hitünk. Ezért képes a reális képzeletünk, a hitünket értelmes módon kifejezésre juttatni.
Aki ennek az írásnak az értelmét felfogta, annak itt van egy újabb próbatétel. Ezek után, Te is álld meg az embereket minden este. Nem az egyiket vagy nem a másikat, hanem mindegyiket. Mert, minden embert Isteni eredetű lélek éltet. Ha akarod, ha nem. Ezért tudd azt, hogy a szereteted, nem az emberek esetleg még ostoba szellemiségének jár, hanem az Isteni eredetű lelküknek. Ilyen módon Istennek. Így a Te szereteteden is múlik az, hogy mikor válnak ők is szeretettel teljes emberekké. Legalább veled szemben. Mert az emberek felől feléd áramló szeretet nem más, mint Isten áldása az életedben. Válasz arra, ahogyan Te magad is szeretettel viselkedsz velük. Épp úgy, ahogyan a Te szereteted, Isten áldásaként jut érvényre mások életében. Hidd el, érdemes megpróbálni.
Sokat segít ebben a folyamatban, a reális képzelet. Mert valóságosnak elképzelni, csak azt tudjuk, amiben igazán hiszünk. Így a reális képzeletünkben, már a hiteink jelennek meg Isten számára. Az a hit, ami előre megtervezett módon, mindig a megvalósulása felé fog törekedni. Isteni segítséggel. Ezért, képzeld mindig szebbé és jobbá a világot, amiben élsz. Hidd azt a képzeletedben, hogy a kellemetlen, a nehéz emberek, jóbarátokká válnak veled szemben. Képzeld őket kedves embereknek. Hidd azt a képzeleted segítségével, hogy a problémáidat képviselő nehéz helyzetek, könnyedén megoldódnak az életedben. Képzeld őket, már tökéletesen megoldott feladatoknak.
Mert a reális képzelet, olyan értelmes terv az életedben, ami az Isteni gondviselés által megvalósul. Ilyen módon, sokkal szebbé és jobbá képzelheted a világot. Mert ne feledd, a reális képzeletedben meghatározott hited formálja számodra mindig azt a valóságot, amit meg kell tapasztalnod. Ha nincsenek ilyen valóságos jellegű saját elképzeléseid, akkor arra kényszerülsz, hogy mások elképzelései alapján éld az életedet. Akkor is, ha azok, nem okoznak számodra mindig örömöt. Mert a természetben, mindig a képzelet formálja a valóságot. Hiszen a képzeletünkben, a hiteink jutnak értelmes módon kifejezésre.
Ezért kedves Olvasom. Téged most arra kérlek, hogy minden este lefekvés után, amikor a tested már egy kissé megpihent, képzelj el másnapra néhány olyan dolgot és eseményt valóságosnak, amit a lelki vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. Majd térj nyugovóra azzal a biztos tudattal, hogy másnapra mindent jól elterveztél magadnak előre. Másnap pedig, szép sorban tapasztald meg mindazt Isteni rendben, amit előző este elképzeltél magadnak valóságos módon. Ha ez a szokásoddá válik, akkor Te irányíthatod az életed eseményeit.
Tedd szokásoddá azt, hogy az esti imáid mindig arról szóljanak, hogy a következő napod várható életeseményeit, elképzeled előre valóságosnak. Aki ezt teszi minden nap, az tervszerű módon él. De a nap bármelyik szakaszában elképzelhetünk magunknak bármit, amin Isten segítségével, változtatni szeretnénk. Mert az Istentől kapott szabad akarat, éppen azt jelenti, hogy bármit szabadon szebbé és jobbá képzelhetünk magunknak. Amit csak akarunk. Ha szeretettel tesszük. Mert a reális képzelet segítségével, azt sugalljuk Istennek, hogy milyennek szeretnénk megtapasztalni az anyagi valóságunkat. Hiszen, csak így szolgálhatjuk Isten szeretetérdekeit. A reális képzelet által. A valóságos elképzeléseinken keresztül. Ez a végső próbatétel számunkra. Amelyben a hitünk, mindig egyre csak erősebb lehet. Vele pedig, az önbizalmunk és az önbecsülésünk. Szerintem, érdemes megpróbálni.
Matécz Zoltán
2023.03.26.
