Tudománytalanság 2.
Minden olyan fogalom, minden olyan állítás és minden olyan elmélet, ami nem esett át a tudomány megszokott, szigorú módszertanát biztosító igazságosság mentális szűrőjén, az valamilyen manipulatív dolognak, azaz tudománytalannak minősül. Mert, precíz méréseken alapuló konkrét tudományos bizonyítékok nem támasztják alá őket. Így a tudománytalan jellegüknél fogva metafizikus, ezoterikus, esetleg már okkult dolgok és jelenségek azok.
Alapvetően arról van szó, hogy a tudomány alapfeladata az, hogy az objektív valóságot ismerje meg. Ennél fogva, olyan gyakorlati tapasztalatokon alapuló empirikus megismerési folyamatokat használ, amelyek mindig, újra és újra megmérhetők, ellenőrizhetők. Majd, csak azok alapján alakítják ki a tudósok, a tudományosnak nevezhető részelméleteiket. De minden elmélet szubjektív. Vagyis, nem része az objektív anyagi valóságnak. Ezért a tudósok kollektív jelleggel, a konferenciáikon döntik el a szubjektív állításaik tudományos értékét. Statisztikai jelleggel. Ha azt a tudósok nagy többsége elfogadja igaznak. Vagyis, a tudományos állítások is lehetnek tévesek. Hiszen, ahogy egy ember tévedhet, úgy több ember is juthat téves következtetésekre. Ha azonos módon vannak megvezetve, valamilyen tudomány által már régebben elfogadott hamis állításokkal. Volt már erre példa jócskán a tudományos életben.
Ma már azonban, minden olyan állítás, ami nem esett át a tudományosság mentális szűrőjén, amit maga a tudósok által elfogadott tudomány képvisel, tudománytalannak minősül. Ahhoz pedig, hogy egy fogalom vagy állítás tudományosan elfogadott lehessen, konkrét módon meghatározottnak kell lennie. Olyan precíz méréseken alapuló határozott megfogalmazással, ami megfelelő módon alátámasztja a tudományos igazságosság alapelveit. Vagyis, nem lehet pusztán általános érvényű egy tudományos meghatározás. Mert az már tudománytalannak minősül, a konkrét módon megfogalmazható precizitást kikerülő igénytelensége miatt.
Nézzünk erre egy aktuális példát. Itt van például, az „energia” fogalma. Tudományos meghatározása alapján, az energia munkavégző képességet jelent. Ez az energia konkrét, tudományos értékű meghatározása. Csakhogy, a W = F*s képlet alapján, az F-erő is munkavégző képesség. Mégsem nevezzük az erőt energiának. Mert szerintem az erő, objektív munkavégző képességnek minősül, míg az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Mivel az energia, a mágneses hullámok frekvenciái által terjed, a hullámhossz szerint egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok formájában. Így aztán közvetett jellegű induktív munkát végez, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon. Amelyek a tudomány által megismerni kívánt objektív valóságot alkotják.
Ebből kifolyólag, mivel az energiának nincsen konkrét módon meghatározott precíz tudományos megfogalmazása, ezért gyakorlatilag tudománytalannak minősül. Ezért kénytelen az energia, mint szubjektív munkavégző képesség, a már elvégzett munka mértékegységével osztozkodni. Mert azzal tökéletesen arányos. De az elvégzett munka arányos értéke, sohasem lehet azonos az energiával, mint szubjektív munkavégző képességgel. Hiszen akkor, ilyen értelemben véve, az erővel is azonosíthatnánk. Mint objektív munkavégző képességgel. Mert a tökéletes arányosság ott is fennáll.
Itt most, nem kívánok tovább foglalkozni az energiával, mert azt, már egyéb írásaimban kiveséztem. Csupán arra akarok rámutatni, hogy az energia fogalmának tudományos használata, mindaddig tudománytalan marad, amíg nincsen tudományos értékű konkrét meghatározása. Mert a tudomány ma még, általános értelemben használja az energia fogalmát. Az általa elvégzett munkával mértékegységben azonosítva. Így a tudományos igényű beszélgetések során, az energia fogalmát használni, kissé tudománytalan dolognak minősül.
Hasonló a helyzet a térrel. Mivel az én véleményem szerint, az elektromos tulajdonságú anyagi világunk objektív valóságának létezési, mozgási teret, az Univerzum mágneses alaphalmaza biztosít. Amit mi, űrként ismerünk. Bolygó és csillagközi térként. Ha tehát, a mágneses alapú világűrből hatolunk a Földünk bioszférájába, akkor először a légtérbe kerülünk. Ami már mágneses és elektromos is egy időben. Mert az elektromos anyagi minőségek atomjait belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik a világűrt biztosítja. Így az objektív anyagi minőségek, már éppúgy elektromos tulajdonságúak, mint ahogyan mágneses jelleggel is jellemezhetők. Maxwell óta pedig, egyszerűen „elektromágneses” jelzővel illetjük őket.
De az indukció jól meghatározott tudományos elmélete arra utal, hogy az elektromágneses tulajdonságokban, az elektromos erőtér és a mágneses erőtér feszül egymásnak folyamatos jelleggel. Egy közös objektív létezési egységet alkotva. Vagyis, amíg a világűr kizárólag mágneses alaptulajdonságú, addig az objektív anyagi valóság már, mágneses és elektromos is egy időben. Azaz, az objektívnek megismert elektromos anyagi valóság részeseményeit, a szubjektív mágneses valóság szervezi induktív jelleggel. Így az anyagi valóság minden lehetséges megnyilvánulási formája pedig, már atomi szinten is eseménynek minősül. A protonok, a neutronok és az elektronok induktív módon szervezett részeseményeinek.
Az anyagi valóság tehát, elektromos és mágneses egy időben. Azaz objektív és szubjektív egyszerre. Így az objektív valóság megismerésére irányuló tudományos törekvések, eleve korlátozottak. Mert a valóság szubjektív, azaz mágneses vonatkozását, nyilván nem értelmezik megfelelő módon. Elektromágneses tulajdonságként értelmezve, egy síkon kezelik. Pedig, az űrbe irányított elektromágneses hullámoknak a bioszféránkon kívül, már nem lehet elektromos jellegű anyagi vonatkozásuk. Mert az űr, éppen az anyagi minőségektől üres teret képviseli. Akkor pedig, elektromos tulajdonság, nyilván nem is jellemezheti. Az űrben már csak, mint mágneses hullámok terjedhetnek.
Ebből kifolyólag a teret számunkra, a szubjektív tulajdonságú mágneses alaphalmaz biztosítja az Univerzumban. Úgy az anyagi minőségeken belül, mint azokon kívül, vagy éppen a világűrben. De a tudományban, nincsen ez ilyen módon meghatározva konkrét jelleggel. Általános értelemeben használják csupán a tér fogalmát. Teljesen elvonatkoztatva annak konkrét módon meghatározható mágneses jellegétől. Így a tudományos jellegű értekezések során a térről beszélni, ugyancsak tudománytalan dolognak minősül.
Vagy itt van például, az idő fogalma. Ami szintén nincsen konkrét módon meghatározva a tudományban. Így csupán, általános értelemben véve használja a tudomány is. Mert, amikor az idő fogalmát keresi a kíváncsi ember, akkor a másodperc egyre precízebb meghatározásával találkozik csupán. De a mértékegység fogalma, nyilván nem lehet azonos az idő fogalmával, amire utal. Így az idő konkrét tudományos értékű meghatározottsága, még ugyancsak várat magára. Ezért, a tudományos diskurzusokban az időről beszélni, szintén kissé tudománytalan dolog.
Pedig, az idő szerintem, az általunk viszonyítható állapotváltozásokat képviselő munka szubjektív mértéke. Erre utal, a W = P*t képlet is. Ahol a P-teljesítmény, olyan objektív fix állapotra utal, amin valamennyi szubjektív idő alatt változtatni lehet. Mégpedig, vagy az erő objektív munkavégző képességével, vagy pedig, az energia szubjektív munkavégző képességének az igénybevételével.
Kicsit morbid dolog az számomra, hogy a tér és az idő konkrét ismeretének a hiányában határozta meg a tudomány, a „téridő” fogalmát. Amin a relatívnak értelmezett modern fizika alapszik. De már, a kvantumfizika is magában hordozza ezt a hibát. Így a gravitáció jelenségét ma már, a téridő görbületével értelmezik a fizikusaink. Mégpedig olyan módon, hogy az égitestek közelében, meggörbül a téridő „szövetének” szerkezete, így a vonzás látszatát keltik a távoli szemlélőben. Vagyis a tömegvonzás elméletét, vonzó ok hiányában, a téridő görbületével értelmezik.
Az persze, kissé abszurd számomra, hogy az erőhatás nélküli téridő görbületével magyarázott gravitáció jelensége, mégis gigantikus erejű tömegvonzási értéket képvisel a fekete lyukaknál. Amelyek az óriási nagy vonzó erejük miatt, már minden anyagot magukba szippantanak, ami a közelükbe kerül. Ha a térgörbület biztosítja számukra a látszólagos gravitációs hatást, akkor honnan szereztek olyan hatalmas vonzó erőt a feketének nevezett lyukak? Rejtély számomra. Pedig, ez is egy tudományosan elfogadott elmélet. Bár, konkrét méréseken nyilván nem alapszik.
Amikor az energia, szubjektív jellegű induktív munkát végez az elektromos anyagi részhalmazokon, akkor az, a mágneses térben történik, valamennyi ideig. Vagy amikor az erő, objektív jellegű munkát végez, valamilyen mértékű elmozdulás által. Szerintem, ezekről a munkavégzésként értelmezett állapotváltozásokról ad hírt számunkra az információ. De az információ, megint egy olyan általános jelleggel elfogadott fogalom, aminek nincsen konkrét értéket képviselő tudományos meghatározottsága. Ebből kifolyólag, információról beszélni tudományos értekezésekben, szintén tudománytalan dolog.
Ha tehát, a tudománytalan dolgokat és eseményeket metafizikus jelzővel illetjük, és az ezoterikus értékük miatt az okkultizmus hatáskörébe rendeljük, akkor ez alól a tudomány sem lehet kivétel, amikor az energiáról, a térről, az időről, vagy az információról van szó benne. Mert az energia, a tér, az idő, és az információ, nem objektív tényezők. Így objektív eszközökkel megismerni, megmérni és értelmezni jóval nehezebb. Ha pedig, mint szubjektív tényezők, mégis a tudomány hatáskörébe tartozhatnak, akkor azokkal párhuzamosan, az ezoterikusnak értelmezett állítások is tudományos értéket képviselhetnek. Mert azok, éppúgy kizárólag szubjektív állítások.
Exoterikusnak értelmezik, a külső tulajdonságokkal jellemezhető objektív anyagi dolgokat és eseményeket. Míg ezoterikusnak értelmezik a belső, szubjektív szellemi állításokat. Az értelmes ember belső, mágneses alapú szellemi képességeit. Mivel pedig, a tudományos állítások, a tudós szakemberek belső, azaz ezoterikus állításait fejezik ki, amit az objektív méréseikkel képesek igazolni, ezért a tudomány gyakorlatilag, éppúgy ezoterikus jellegű. Az ezotéria tudományos jellegű, fizikai mérésektől független állatásaival együtt.
Ilyen értelemben véve, a tudomány olyan alapvető fogalmai és állításai, amelyeket konkrét meghatározottság nem képes jellemezni, ezoterikus értékűek maradnak. Ezoterikus jelleget kölcsönözve ez által, a teljes tudomány számára. A különbség csupán az közöttük, hogy az ezoterikus tanítások sok esetben okkult, azaz valamilyen rejtett vagy titkos tanítások, amit csak a beavatottak ismerhetnek meg. Míg a tudományos értékű ezoterikus ismeretek, nyílt forrásból származnak. Mert nem csupán az jellemzi őket, hogy bárki könnyen hozzáférhet az informatív értékeikhez, hanem még általános jelleggel oktatják is az iskoláinkban. Az emberiség általános jellegű alapműveltségének a szerves részévé alakítva azokat. Éppen azért, hogy minden tanult ember, tudományos szinten gondolkozzon.
Így az ezoterikus jellegű szubjektív ismeretek, megoszlanak társadalmi szinten. Mert a tudomány tanait képviselő ezoterikus tanítások, olyan szubjektív emberi ismeretek, amelyek mereven tagadják az ezoterikusként elfogadott, méréseken nem alapuló, manipulatív szubjektív emberi állításokat. De attól azok, még az emberi kultúránk elválaszthatatlan részét képviselik. Ha pedig, a tudomány elfogadja végre azt a tényt, hogy az objektívként értelmezhető elektromos anyagi valóság, a szubjektív alapú mágneses valóságban nyilvánult meg és abban is működik rezgési szinten, akkor az abszolút Létezést, eleve kétféle valósággal magyarázza. Az Univerzum szubjektív, azaz mágneses valóságával, és a benne működő objektív, azaz elektromos anyagi valóságával.
A kétféle valóság pedig, abban különbözik, hogy maga a szubjektív valóság abszolút, míg a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok objektumai relatívak. A mágneses alaphalmaz ugyanis, teljesen kitölti az Univerzumban a helyet. Létezési, mozgási teret biztosítva ez által, a benne és belőle megnyilvánuló, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az objektív anyagi valóság képvisel. De az elektromos anyagi részhalmazok strukturális felépítésű összetett szerkezeteit belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket. Atomi szinten is.
Vagyis, az atomok nem üresek belül, ahogy azt a tudomány ma még állítja. Hanem éppen ellenkezőleg, teljesen tele vannak, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeivel. Amelyek, az elektronoktól is legalább tízszer kisebbek. Ha ugyanis, az atomok egységes működése közben, az elektronok annyi teret zárnak be, hogy az atommag az atomnak csupán az egy tízezred részét teszi ki, akkor ez a tudományos tény, tízezres váltószámot biztosít az atomokon belül, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei számára. Míg az elektronok, csupán 1800-szor kisebbek az atommagnál. Ami arra utal, hogy egy oszthatatlan alaptömegek, az elektronoktól legalább tízszer kisebb egységnyi alapkiterjedések. Amelyeknek a teljes közege, a mágneses alaphalmazt alkotja. Az atomokon belül is.
Számunkra, az elektronok is alig látszanak. Csupán a nagyon erős felbontóképességű elektronmikroszkópókkal érzékelhetők, mint az atommag körül keringő halvány „felhőzet”. Így, a náluk sokkal kisebb oszthatatlan alaptömegek, teljesen láthatatlanok számunkra. Akkor is, ha mágneses erőteret képeznek. Amely mágneses erőtér, meghatározza az elektronok alapvető keringő és forgó mozgásformáit, az atommagjaik körül. Mert, minden elektronnak, saját elektrosztatikus erőtere van. Amely elektrosztatikus erőtér, éppen a mágneses erőtérnek engedelmeskedik főképpen. Így az indukció jelensége, atomi szinten is működik. Az elektronok egymáshoz viszonyított elemi mozgásformáit meghatározva, az atommagjaik körül.
Ahhoz tehát, hogy a tudományt képviselő szubjektív emberi állítások ne váljanak tudománytalan ezoterikus megállapításokká, éppen arra van szükség, hogy precíz mérésekkel és precíz értelmezéssel, konkrét módon meghatározzák a kétféle valóság egymáshoz fűződő induktív viszonyát. Így a szubjektív alapú mágneses valóságban, értelmet nyerhet végre, az objektív jellegű elektromos anyagi valóság létezése. Amelyben már az objektív valóság, elektromos és mágneses tulajdonságokkal is jellemezhető. A folyamatos induktív viszonynak köszönhetően.
Ha a tudomány, már külön értelmezve kezeli a mágneses alapú szubjektív valóságot, akkor egészen újfajta mérésekkel és viszonyításokkal, egészen új ismeretekhez is hozzájuthat. Mert egészen másfajta következtetésekre juthat. Amelyek ma még, ezoterikus módon kikerültek a tudományosság vizsgálatának a hatásköréből. Viszont ezoterikus módon, továbbra is fenntartják az emberi kultúrában, a létezési jogosultságukat. Ami ma még, tudományos szinten teljesen értékelhetetlen.
Matécz Zoltán
2023.05.01.
