Istenként élni.
A lélek által, Isten éltet minden élőlényt. Lokális jelleggel. Így az embert is. Ennél fogva, az Isten iránti tiszteletnek, az egymás iránti tiszteletünkben kell gyökereznie. Tulajdonképpen abban, hogy minden élőlényben, minden növényben, minden állatban, és minden emberben, Istent kell tisztelnünk. Az abszolút értékű mágneses princípium relatív, biológiailag elektromos anyagi megnyilvánulásait. Végtelen szeretettel.
A szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátáson. A legideálisabb fokmérője pedig, a türelem. Ennél fogva, ha nem értesz meg valamit, vagy nem tudsz valamit megbecsülni, esetleg nem tudsz neki megbocsátani, azzal szemben nagyon hamar türelmetlen leszel. Ez a türelmetlenséged jelzi azt, hogy a szereteted valahol hibádzik. Mert a mentális alappilléreid hiánya, amit a megértés, a megbecsülés és a megbocsátás jelent, nagyon labilissá tették a szeretetedet folyamatos áramlási lehetőségét. Így, csak relatív módon vagy képes szeretni. Tulajdonképpen, valamilyen önös érdekből. Mert az érdek, képes felülírni a megértés, a megbocsátás vagy a megbecsülés mentális feltételeit.
Az abszolút szeretet, relatív önös érdekektől mentes. Egy ember például, akkor képes abszolút módon szeretetet sugározni, ha az esti és a reggeli imáiban, megáldja minden embertásást. Ha minden embernek, a lélek által benne élő Isten áldását küldi. Kivétel nélkül. Majd napközben, mindenkivel szeretettel bánik, akiket az imáiban megáldott. Vagyis, minden embertársával emberséges.
Így a társadalmi kölcsönhatás értelmében, annál több szeretetet kap vissza másoktól, minél több szeretetet sugároz mások felé. Majd az úgynevezett „nehéz” emberek, akik képtelenek szeretet sugározni mások felé, szép lassan lekopnak az életükből. Vagy a szeretetük hatására, megreformálódnak velünk szemben. Vagyis, másokkal úgy viselkednek továbbra is, ahogy szoktak, de velük szemben, mégis mindig szeretetet tanúsítanak.
Én például, mindig megáldottam a munkatársaimat és a főnökeimet. Így az utolsó munkahelyem 15 éves munkaviszonya során, mielőtt nyugdíjba mentem, mindenkivel megbarátkoztam. Emberi kapcsolatot alakítottam ki. A nagyon „nehéz” emberekkel is. Oly annyira, hogy ott kaptam életem legtartalmasabb dicséretét is. Egy alkalommal elromlott a gépünk. A gépvezetőnk azt mondta, hogy menjen valaki a szerelőért. Egy fiatal kollégám vállalta is a feladatot. Mire a gépvezetőnk azt mondta. Maradj, inkább „a papa menjen, mert őt mindenki szereti.” Ettől felemelőbb véleményt, én még nem hallottam senkitől.
Vagyis, az én véleményem szerint, a szeretet olyan mentális dolog, amit nekünk kell megelőlegezni ahhoz, hogy a mások felől reánk irányuló gyümölcsét learathassuk. Ennél fogva az, a régen megszokott állítás, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, az csak féligazság. Mert másoktól kiérdemelni csak akkor lehet, ha mi sem sajnáljuk senkitől. Azt persze, sohasem tudhatjuk előre, hogy a mások felől érkező szeretet, mikor irányul éppen felénk. Sokszor bizony, a legváratlanabb pillanatokban észleljük a szeretet felénk való irányultságát. Akár olyan emberektől is, akiktől nem is vártuk volna.
Mert az általunk előidézett szeretet, ami a mások felé irányuló tetteinkben és szavainkban nyilvánul meg, néha több időt vesz igénybe mások elméjében, de mindenképpen befolyásolja azokat. Azaz, megreformálja a hozzánk fűződő emberi viszonyát, a szeretetünkben részesülő embereknek. Nem arról van szó, hogy inged gatyád odaadd valakinek egy kis szeretetért, hanem arról, hogy a szüksége esetén, soha ne hagyd magára a rászorulót. Hogy a benned élő Isteni minőség, szabad akaratából vállalja azt, hogy segíti a rászoruló emberekben, az őket éltető Isteni minőségeknek. A lelküknek segítünk olyankor. Mert, csak a lelki egyensúlyban élő emberek képesek a szeretet viszont közvetítésére. Amire mindannyiunknak szüksége van.
Ezért élteti Isten az embereket. Hogy megtapasztalja általunk a szeretet áramlását. Annak a szeretetnek az áramlását, amelyben minden emberi lélek boldog lehet. Isten tehát, lelki boldogságra teremtett bennünket. De szellemi szintű irányítással, emberekként kell élnünk. Akik nem mindig képesek a lélek tiszta útját járni. Így társadalmi szinten, néha nagyon eltávolodunk a boldogság lehetőségétől is. Amelyben a lélek, Isten számára megtapasztalhatja a teremtett világunk csodáit.
Matécz Zoltán
2023.08.13.
