Hatás-ok.
Minden hatás, olyan kvalitatív ható okot képvisel a fizikában, ami láthatatlan módon, valamilyen látható kvantitatív kiterjedésű anyagi állapot megváltoztatására vagy annak fenntartható, stabil viszonyíthatóságára utal. Mint okozatra. Tulajdonképpen, kétféle ilyen hatás létezik. Az erő és az energia. Az erő, objektív hatásnak minősül. Ami az anyagi testek tömegei között létrejövő, kölcsönös jelleggel terjed. Egyetlen, közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által. Ami a másik test lendületét idézi elő. Erről szólnak Newton axiómái. De magát az erőt, nem láthatjuk, csak az általunk viszonyítható hatásai alapján tudjuk értékelni az objektív valóságunkban.
Míg az energia, szubjektív hatásnak minősül. Ami a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjed. Mint a hullámhossz mentén felépülő, mágneses frekvencia erőimpulzus sorozataiban. Amelyek a mágneses hullámhossz mentén, egymás után, folyamatos jelleggel valósítják meg a mágneses hullámokban, a rezgési szintű részerő hatások közvetítési módját. A mágneses frekvencia révén. Térfogati jelleggel, induktív hatást gyakorolva az elektromos anyagi testekre. Amit a számunkra láthatatlan jellegénél fogva, közvetett hatásnak értékel a fizika tudománya.
Ez a közvetett jelleg valójában, a teljesen láthatatlan erőterek közvetítése által valósul meg. Így egy kozmikus szintű mágneses hullámban terjedő energia hatása, induktív módon fejti ki a szubjektív hatását, az elektromos anyagi részhalmazokon. Az ő elektrosztatikus erőtereiken keresztül. Mert az atomok minden egyes elektronjának, saját elektrosztatikus erőtere van. Így a mágneses erőtér felől ható mágneses hullám frekvenciájának az erőimpulzus sorozatai, az elektronok elektrosztatikus erőtereinek adja át közvetlenül azt a hatást, amit az energia által közvetít. Vagyis, nem közvetlen módon hat az elektronokra vagy az anyagi testre, hanem az ő elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül befolyásolja azok kialakult mozgási feltételeit. Az elektronok elektrosztatikus erőterein keresztül, közvetett jelleggel. Ami számunkra teljesen láthatatlan.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban terjedő erőimpulzus sorozatok folytonosságát, az energia áramlásának nevezhetjük. Vagyis, az energia hatása által, éppúgy erőhatás terjed, mint a Newton által megszokott közvetlen fizikai kölcsönhatások esetében, csak sokkal kisebb léptékű, rezgési szintű erőhatásokról van szó. Amelyek, a mágneses hullámok frekvenciái által terjednek, folyamatos jelleggel. A mágneses erőtér felől induktív hatást gyakorolva, az elektromos anyagi valóság elektronjainak az elektrosztatikus erőtereire. Így lett az energia hatása, számunkra láthatatlan, bűvös cselekedet. Ahogy a régi tudósok ismerték. Vagy más néven, Isteni tett.
Ahogy az anyagi világunk légterét elhagyjuk felfelé haladva, az egyre csak ritkuló légrétegeken keresztül, úgy átjuthatunk a világűrbe. Ami természetesen nem üres valójában, csak nincsen benne elektromos anyagi minőség. Vagyis, a bolygó és csillagközi térnek, alapvetően nincsen anyagi vonzata. Mert azt a végtelen teret, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei építik fel. Olyan egységes alapközeget alkotva ez által az Univerzumban, amelyiknek elektromos tulajdonsága nem lehet. Mert az elektromos megosztás képességével, az elektronoknál is jóval kisebb oszthatatlan alaptömegek, nem rendelkezhetnek. Ezért a közegük, az Univerzum mágneses alaphalmazát valósítja meg. Egy egészen más világot. A szubjektív valóságot alkotva.
Ezeknek az oszthatatlan alaptömegeknek, sem stabil felfüggesztésük, sem fix alátámasztásuk nincsen a közegükben. Ilyen módon, egy olyan alapközeget alkotnak, amely mátrix szerű elrendezés alapján, teljesen mozdulatlan. Mert az oszthatatlan alaptömegek, egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből. Így egymáson relatív módon támaszkodva, csak egyszerre képesek elmozdulni, rezgési szinten. Így az együttes kényszerrezgésük közben, a nyugalmi helyzetük számottevően nem változik. Ezeket a közösen végrehajtott, parányi rezgési módokat nevezzük, kozmikus szintű mágneses hullámoknak. Amelyekben az energia terjedhet. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Longitudinális jelleggel. A frekvencia által, állandó mágneses torlónyomást biztosítva, a kozmikus szintű mágneses hullámok számára.
A kozmikus szintű mágneses hullámok, éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Ahol egy közös tengelyre, sok egyforma golyó van felfüggesztve egymás után úgy, hogy egymáshoz érjenek és az esetleges mozgásuk, csak egy irányban valósulhasson meg. Ha az első golyót kilendítjük és elengedve ütköztetjük a többi golyóval, akkor annak az impulzusértéke, végigfut a teljes golyósoron és az utolsó golyó lendületét fogja kikényszeríteni. Így az utolsó pozícióban megvalósult impulzusátadás eseménye, a további impulzusátadás lehetősége nélkül, az utolsó golyó arányos kilendülését fogja okozni. Amelyik éppen annyira lendül ki ellentétes irányba, mint amilyen lendülettel ruháztuk fel az első golyót a folyamat megkezdésének a pillanatában.
Az aktív, látványos lendület az első golyónál, a golyósorral történő ütközése során, csak a mozgási mennyisége impulzusát képes átadni. Ez az impulzus, rezgési szinten végigfut a teljes golyósodon. A nélkül, hogy bármelyik közbülső golyó lendületét okozhatná, az utolsó golyót kivéve. Vagyis, a hullámot alkotó golyók nyugalmi helyzete, számottevően nem változik az impulzusátadást végző hullámmozgás közben. Hiszen, csak rezegnek azok. A végén viszont, már a további impulzusátadás lehetőségének a hiányában, az utolsó golyó lendületét fogja előidézni. Ilyen módon, szigorúan megtartva a hullámszerű rezgési folyamatban, a mozgásmennyiségekről szóló megmaradás fizikai jellegű törvényszerűségét. Így a hullámban közvetített mozgásmennyiség során, a lendület és az impulzus, folyamatosan egymásba módosulnak. Maradéktalan jelleggel.
Mozgásmennyiség
I = Impuzus = Lendület = L
Ami azt is jelenti egyben, hogy a mozgásmennyiségről szóló fizikai képletekben, az I-impulzus és az L-lendület matematikai értékei, bármikor büntetlenül felcserélhetők. Mivel, minden pillanatban azonos értéket képviselnek. Mert a mágneses hullámok rezgési folyamataiban is, éppen ez valósul meg folyamatos jelleggel. Ezért, a mágneses hullámokban folyamatossá vált, egy irányban terjedő mozgásmennyiséget, az energia áramlásának nevezhetjük. Ezért a kozmikus szintű mágneses hullámok olyanok, mint az egy irányú hatáspumpák. Így a mágneses hullámok végén, mágneses torlónyomásként, mindig olyan energiahatás közlődik, amelyik folyamatos jelleggel kölcsönhatást gyakorol, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazra. Annak minden elektronjára, induktív jelleggel. Az ő elektrosztatikus erőterein keresztül. Térfogati jellegű kölcsönhatási formát megvalósítva.
Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámokban is objektív módon, közvetlen felületi kölcsönhatás útján alakul ki az energia közlési lehetősége. Mert az oszthatatlan alaptömegek, egymásnak adják át a hullámban, a rezgési szintű részerő értékeiket. Egymással felületi módon érintkezve. Vagyis, az energia szubjektív hatása is objektív hatásnak minősül. Csak olyan kis léptékben, ami számunkra még teljesen láthatatlan. Mert a mágneses hullámok, általunk nem látható jelenségek. Csak az elektromos anyagi részhalmazokra gyakorolt induktív hatásáról lehet következtetni a létezésére.
A mágneses erőtér és az elektromos erőtér között az induktív viszony azért valósulhat meg, mert az elektronok is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből építik fel, a saját parányi méretű elektrosztatikus erőtereiket. A kétféle erőtér között pedig az, az alapvető különbség, hogy a mágneses erőtér, mindig lineáris módon közvetíti az energia hatását. Szigorúan egyenes irányba. Míg az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig centrális módon közvetítik az energia induktív hatását. Hűségesen követve az elektronjaik keringő és forgó mozgásformáit. Szinuszos jelleget kölcsönözve ez által, az elektromos jelenségeknek. Így a kétféle, egymással teljesen ellentétes irányultságú hatásközvetítési mód, ugyanazon a közös mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellenhatásait képviselik az induktív folyamatban. Ezért a kétféle erőtér, mindig egymás ellen fog munkálkodni. Induktív jelleget kölcsönözve, a kétféle erőtér folyamatosan fennálló viszonyának.
A kétféle erőtér induktív viszonya pedig, éppen úgy működik, mint a gépjárműveinkbe épített robbanómotorok. Ahol a lineáris jellegű, egyenes irányú hosszanti mozgást végző dugattyúk energikus hatása, a centrális jellegű forgómozgás erejét biztosítják, a főtengelyre vetítve. A mágneses erőtérben aktív kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája pedig, olyan lineáris jellegű mágneses torlónyomást gyakorol az elektronok centrális kialakítású elektrosztatikus erőtereire, amely az ő forgómozgásukra fejti ki a közvetlen hatását. Így a kozmikus jellegű mágneses hullámok, mágneses torlónyomással terhelik az elektronok elektrosztatikus erőtereit. Ez a mágneses torlónyomás, gyorsítva vagy lassítva szabályozza az elektronok elektrosztatikus erőtereit. Azokon keresztül pedig, közvetett jelleggel, ez elektronok mozgásállapotait képes befolyásolni. Ilyen módon, a mágneses hullámokban terjedő energia induktív hatása, különböző megjelenési formát ölt, az erőhatásokkal jellemezhető elektromos anyagi világunkban. Minden anyagi forma hordozza tehát, elektromos erőhatás formájában, a mágneses energia induktív hatását. Így lettek azok, látszólagos módon „energiahordozók”.
Vagyis, az anyagi minőségeket szemlélve, az ő induktív viszonyaik nélkül, sohasem érthető meg az energia valós mibenléte. Ilyen módon, nem igaz az a fizikai állítás, amely szerint az energia, az elektromos tulajdonságú anyagi testek munkavégző képessége. Mert az anyagi testek, csak elektromos jelleggel hordozzák azt az erőhatást, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok, induktív módon reájuk kényszerítenek. Energia hatására. Mert, minden lehetséges anyagi részhalmazt, valamilyen kozmikus jellegű mágneses hullám tart, elektromos jelleggel működésben. Nem kivételek ez alól, a Földön megnyilvánult életformák sem.
Az ember például, mint értelmes élőlény három, elvileg jól elkülöníthető részből áll. Test, lélek és szellem integrációi vagyunk. Ahol a testünk, nyilván a mi elektromos tulajdonságú anyagi minőségünket határozza meg, objektív módon. Míg a szellemiségünk, az elménkben funkcionáló öntudatunk szubjektív kifejeződési módja. Ezzel szemben a lélek, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyen keresztül, az életünk energiája gyakorol reánk induktív hatást. Bioelektromos erőt biztosítva számunkra amíg élünk. Így a lelki érzéseink már, mint induktív módon generált bioelektromos erőimpulzusok érvényesülnek az elménkben. Vitálisnak értékelhető, bioelektromos jellegű lelki erőket biztosítva számunkra. Amíg élünk.
Így természetes módon kvalitatív hatás, csak erő formájában aktivizálható az anyagi jellegű fizikai világunkban. Míg az erő, közvetlen objektív munkavégző képességet jelent, az anyagi testek résztömegei között, addig az energia közvetett módon működő erőhalmaza, ami a mágneses hullámokban terjed, szubjektív munkavégző képességként jut érvényre az induktív folyamatokban. A mágneses és az elektromos erőterek között. Ilyen mesterségesen készített energikus gép például, a mikrohullámú sütő. Ahol a mágneses módon generált hatás, olyan elektromos erőket ébreszt a sütőbe tett élelmiszerek számára, amelyek fokozni képesek annak a hőfokát. Az ételünk elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül. Térfogati jelleggel.
Az energia természetes módon, mindig az egyensúly kialakítása érdekében végez szubjektív munkát. Még akkor is, ha azt, csak relatív módon képes megvalósítani. Ezzel szemben az erő, mindig a fennálló egyensúly megbontása érdekében munkálkodik. Ahogyan azt Newton tanította. Vagyis, mindig valamilyen impulzus vagy lendület sebességét, elmozdulását idézi elő. Mint objektív munkavégző képesség. Ebből kifolyólag, nyilván egymás ellenhatásaiként végezek munkát a fizikai világunkban. Itt jut érvényre Newton hatás-ellenhatásról szóló törvénye. Ami nyilván a nyugalmat biztosítani képes energia és a nyugalmat megbontani képes erő viszonylatában állhat csak fenn. Ezért, a fizikai munka az a tényező, amelyik mind a kétféle hatás matematikai viszonyát, képes számunkra visszatükrözni a képleteivel.
W = F * s - Objektív munkavégző képesség.
W = E / t - Szubjektív munkavégző képesség.
Ha azonban, egy matematikai szintű képletsorba rendezzük őket összefűzve, akkor nyilvánvalóvá válhat számunkra, az egymáshoz fűződő hatási viszonyuk.
F * s = W = E / t = I * s / t = F * t * s / t = F * s
Ebből a képletsorból azonban, már az energia valós alapképletei is könnyen levezethetőek.
E = I * s = F * t * s = W * t = P * t2
Ebből adódik, ha az energia a munka és az idő szorzata, akkor a mértékegysége sem lehet azonos a fizikai munkáéval. Ahogy azt, ma még használja a gyakorlatban, a fizika tudománya.
Teljesítmény, munka, energia, és az erő, a mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) à J/s à W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) à J à W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s à J*s à W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
F = W/s = P*t/s = P*t/v*t = P/v -> N ( Newton)
Az energiáról már több írásom is beszámolt. Így most, nem boncolgatom tovább ezt a matematikai témát. Csupán arra akartam rávilágítani, hogy az energia, mint szubjektív munkavégző képesség, nem lehet azonos mértékegységen, az általa elvégzett fizikai munkával. Legfeljebb arányosak lehetnek egymással. Ez olyan lenne, mintha az éhséget, mint étkezési képességet, azonos módon kezelnénk a jóllakottsággal, mint az evés által elvégezhető gasztronómiai értékű munkával. Ezt egy jóltáplált fizikus megteheti, de egy éhes átlagember sohasem. Számára nyilvánvaló dolog az, hogy az éhezés és a jóllakottság, nem azonos biológiai állapotok. Ahogy a munkavégző képesség sem azonosítható, a már elvégzett fizikai munkával. Legfeljebb arányosak lehetnek egymással. Ahogy az éhező is, csak addig eszik, azaz végez gasztronómiai értékű munkát, amíg jól nem lakik.
Ebből adódik, hogy minden kvalitatív hatás, okot ad a fizikai szintű kvantitatív változásra. Az energia, a nyugalom kialakításáért és fenntartásáért felel az Univerzumban, mint a kozmikus szintű mágneses hullámok által közvetíthető folyamatos erőhalmaz. Míg az erő, mindig a nyugalom megbontása érdekében munkálkodik. Viszont, az is igaz, hogy az energia jól ismert megmaradási törvényszerűségével párhuzamosan, az erő megmaradási törvényét is figyelembe kell vennünk. Mert az erő és az energia, ellentétes irányú munkát végeznek a nyugalom viszonylatában. Mint egymás kényszerhatásai. Ami azt is jelenti egyben, hogy általuk, éppúgy az erővel fenntartott mozgásmennyiség megmaradási törvénye jut érvényre. Amelyekben az impulzus és a lendület, mindig szigorúan egymásba módosul. Maradéktalanul. A hullámokban is.
Lendület és impulzus megmaradási képlete.
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
Lendületerő à F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F ß Impulzuserő
Ez a mozgásmennyiség megmaradási képlete, ami a hullámokra is igaz.
A mágneses hullámokra azért igaz, mert az ő frekvenciájukban, a hullámhossz mentén felsorakozott erőimpulzus sorozatok által terjed a hatás, amelyben a rezgési szintű részerők terjednek, állandó jelleggel. Így az energia, rezgési szintű erőeredőt jelent a kozmikus szintű mágneses hullámokban. Ami az erőtereken keresztül, szubjektívnek értékelhető, közvetettnek minősített, láthatatlan munkát végez az anyagi szintű részhalmazokon.
Így a mozgásmennyiség megmaradási törvényszerűségét, az erő és az energia megmaradási törvényei is igazolják. Amelyek Newton soros ingájához hasonlóan, az impulzus és a lendület arányos váltakozásáról szolnak. Ezen nyugszik, a ma ismert helyzeti és mozgási energiaértékek egymásba számolásának a lehetősége is.
Az a tény pedig, hogy a lendület és az impulzus által, a mozgásmennyiség mindig szigorúan megmaradó tényező, azt is jelenti egyben, hogy a kvalitatív jellegű hatásokból, soha nem lesz kvantitatív kiterjedést biztosítani képes anyagi minőség. Mert az Univerzumban, a tömeg is mindig megmaradó tényező. Ilyen módon, csak az oszthatatlan alaptömegek alakulhatnak át kvalitatív hatásra, kvantitatív jellegű, összetett anyagi részhalmazok tömegeivé, az Univerzumon belül. Amelyek az összetett jellegüknél fogva, már elektromos tulajdonságokkal jellemezhetők.
De az összetettnek minősülő anyagi szerkezeteiket, amit az atomok képviselnek, illetve az atomok által kialakított rács és kristályrács szerkezetek, továbbra is a mágneses alaphalmaz tölti ki belül. Valós térfogatot biztosítva ez által, az anyagi testek számára. Ilyen módon az Univerzum mágneses alaphalmaza, mozgási, létezési teret biztosít, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek képviselnek. Mint az Univerzum „atomjai”.
Mivel azonban, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, a mágneses alaphalmazból és abban alakultak ki, ezért a mi objektív anyagi világunk, elektromos és mágneses egy időben. Azaz, objektív és szubjektív egyszerre. Így lettek az anyagi jelenségek „elektromágnesesek” Maxwell óta. De az indukció jól meghatározható fizikai jelensége arról szól, hogy az „elektromágneses” jelenségekben, mindig az elektromos és a mágneses erőterek feszülnek egymásnak.
Végül pedig, ott van az annihiláció jelensége. Ami szétsugárzást jelent. Tulajdonképpen arra utal, hogy az összetett szerkezetű anyagi testek atomjainak az összetartó ereje fizikai hatásra megszűnik, majd oszthatatlan alaptömegekre bomlik el. Azután pedig, nagy erővel szétszóródnak a mágneses erőtérben. A saját közegükben azonban, hamar megszelídülnek ezek az energikus oszthatatlan részecskék, és a mágneses tér többi oszthatatlan alaptömegeire jellemző tulajdonságokat veszik fel újra. Átadva a mágneses erőtérnek, a szétszóródásuk lendületértékeit. Ilyen módon, sem az energia, sem az erő, sem pedig, a tömeg nem vész el.
Az annihilációnak, több fokozata is létezik. Ami az anyagi elbomlásról szól. Ilyen fizikai jelenség például, a rádióaktivitás. Ami az ólomig tart. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai elbomlás valósul meg. Ami az elemek vegyülési hajlamával értelmezhető. A hidrogént azonban, a biológiai életformák képesek hasznosítani. Gyakorlatilag vízzé égetni az izomsejtjeikben. De drasztikus fizikai hatásra, olyan erőhatásokkal szembesülhet egy anyagi részhalmaz, amelyik erősebb, mint az őt összetartó induktív mágneses energia hatása. Olyankor az anyag teljesen elbomlik és újra oszthatatlan alaptömegekké válik.
Az objektív kiterjedéssel rendelkező kvantitatív oszthatatlan alaptömegek tehát, összetett szerkezetű anyagi részhalmazokká alakulhatnak, kvalitatív hatásra. Amit az energia biztosít az Univerzumban. Majd az annihiláció jelenségével, újra oszthatatlan alaptömegekké alakulhat egy anyagi részhalmaz, amelynek során, az ő részerőket biztosító lendületükből, ismét energia lesz, mire megszelídülnek a mágneses alapközegükben. De maguk, az ilyen módon keletkezett oszthatatlan résztömegek, nem szűnnek meg létezni, csak a számunkra láthatatlan mágneses alaphalmaz részévé válnak ismét. Mert a kvantitatív tömegekből, soha nem lehet kvalitatív hatás. Mert az, a fizikában megismert megmaradási tételeket, teljesen feleslegessé és értelmetlenné tenné.
Így az erő és az energia, mint kvalitatív hatások, épp úgy megmaradó tényezők az Univerzumban, mint a kvantitatív kiterjedést biztosítani képes tömegek. Amelyek, számunkra láthatatlan, oszthatatlan alaptömegekből, összetett szerkezetű osztható típusú anyagi szerkezetekké alakulhatnak.
Matécz Zoltán
2023.09.04.
