Erőtér.
Tudományos értelmezés szerint az erőtér, olyan fizikai tér, amelybe egy anyagi testet vagy részecskét helyezve, megváltozik annak a mozgásállapota vagy az alakja. Ennél fogva az erőtér, nyilván aktív hatást gyakorol, a bele helyezett anyagi testre vagy részecskére. A nélkül, hogy látványos módon közvetlen, felületi szinten érintkezne az anyagi testtel vagy részecskével. Így az erőterek, távolba ható képességgel rendelkeznek. Ezeket az erőtereket, fizikai mezőknek is szokták nevezni. Ilyen fizikai mező például, az elektromos mező, a mágneses mező, vagy éppen a gravitációs mező.
Egy másik kedvenc megfogalmazás szerint, a fizikai mező olyan erőtér, ami az anyag egyik megjelenési formájaként, rendelkezik ugyan az anyagra jellemző lényeges fizikai tulajdonságokkal, amit a tömeg, az energia és az impulzus képvisel. De mégis hiányoznak belőle, a különálló anyagi testekre jellemző vonások. Mint például, a határfelület, a láthatóság vagy éppen a keménység. Így a más anyagi formákkal való kölcsönhatása, kizárólag erő formájában történik. Ilyen fizikai mező például, a gravitációs erőtér és az elektromágneses erőtér.
Ahhoz, hogy az erőtér fizikai fogalmát megértsük, az abszolút Létezést kell elvileg kétféle valóságra bontanunk. Így először is, az általunk is elég jól ismert objektív anyagi valóságról beszélhetünk. Ami összetett szerkezettel rendelkezve, maga is esemény. Az atomokra visszavezethető események többszintű sorozata. Aminek minden lehetséges részeseménye, valamilyen elektromos okokkal magyarázható. Majd az elektromos anyagi valósággal szemben, létezik a mágneses valóság. Amit az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege alkot. Mivel az oszthatatlan alaptömegek, nem rendelkezhetnek az elektromos megosztás képességével, ezért elektrosztatikus töltést sem képesek felvenni. Ennél fogva, reájuk hárult a mágneses hatások közvetítési kényszere az Univerzumban.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza tehát, az oszthatatlan alaptömegek egységes közegeként, teljesen kitölti a világmindenségben a helyet. Ennél fogva, nem létezik külső, objektív tulajdonsága. Ezért, az Univerzum mágneses alaphalmaza, egy kozmikus szintű szubjektív, azaz kizárólag belső alaphalmaznak minősül.
A szubjektív alaphalmaz közegét felépítő oszthatatlan alaptömegek, a stabil felfüggesztés és a fix alátámasztás hiányában, a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Relatív módon egymásra támaszkodva. Egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Ilyen módon, egy olyan egységes mátrix rendszert alkotnak, amelyiknek minden lehetséges oszthatatlan alaptömege, folyamatosan csak rezeg. A szervezettnek minősülő együttes rezgéseik által pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki a közegükben. Amelyek longitudinális jelleggel, mindig egyenes irányban közvetítik a rezgési szintű részerő hatásaikat.
Ezeknek a mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg a mágneses hullám irányát és célját. Míg a hullámhossz mentén felépülő frekvencia, az egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatokat tartalmazza. Így a hullámhossz mentén, a frekvencia közvetíti a rezgési szintű részerő hatásokat. Amit a mágneses hullámokban, folytonos jelleggel közvetít a frekvencia. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban, folytonossá vált rezgési szintű erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Így bátran kijelenthető az, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámhossznak informatív értéke van, míg a frekvenciája által, az energia terjed. Vagyis, a mágneses hullámokban, nem a hullámot felépítő részecskék száguldoznak, hanem csak a rezgési szintű hatás terjed. Az energia. A fény sebességével.
Mivel a mágneses hullámok, mindig egy irányba közvetítik az energia hatását, ezért a kölcsönhatási pontot, határozott jellegű mágneses torlónyomással terhelik. Így a mágneses hullámok úgy működnek, mint az egy irányú hatáspumpák. A mágneses alaphalmazt tehát, a sok kozmikus szintű mágneses hullám, mágneses erőtérré alakította. Amelyben a felszaporodott mágneses torlónyomás, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazra képes kifejteni az energikus hatását.
Ezzel magyarázható szerintem, a gravitáció jelensége. Mert az égitestek elektrosztatikus erőtereire ható mágneses torlónyomás, a mágneses erőtérből kifejtett hatásával, éppen olyan irányultságú, mint a feltételezett tömegvonzás ereje. Ami, állandóan az anyagi szintű égitestek felé irányul. Azok kialakult tömegméretével tökéletes arányban. Így az anyagi szintű égitestek tömegértékei, továbbra is tehetetlenül viselkednek, a reájuk hatást gyakorló mágneses torlónyomás energiájával szemben. Amit az Univerzum mágneses erőtere biztosít. Mint szubjektív alaphalmaz.
Az objektív anyagi világban pedig, minden esemény elektromágneses. Vagyis, olyan elektromos események, amit mágneses okok tartanak működésben. Így az objektív valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Azaz, elektromos és mágneses egyszerre. Ami azt jelenti, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat, éppúgy kitölti belül a mágneses alaphalmaz, mint ahogyan körülöleli azokat. Mert az elektromos anyagi részhalmazok, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből szerveződtek egybe. Így nem váltak el tőle, mint égitestek, csak objektív módon elkülönültek benne. Mint az Univerzum különálló „atomjai”.
Ha pedig, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk az egyre csak ritkuló légrétegeken keresztül a bioszféránk anyagi határát, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ami az elektromos anyagi megnyilvánulások nélkül, egy tökéletes vákuumot biztosít. De ez az űr, nem üres valójában. Hanem ez maga, az elektromos tulajdonságok nélküli mágneses alaphalmaz. Ami számunkra nem csupán láthatatlan, hanem teljesen átlátszó is. Mert a mágneses teret és a belőle kialakult mágneses erőteret, a mi szemünk nem képes érzékelni.
De visszakanyarodva a bioszféránkba, az atomok, az anyagi minőségek olyan legkisebb alkotóelemei, amelyek még magukon viselik, az vizsgált anyag jellegzetes kémiai alaptulajdonságait. Az atomokat pedig, a protonok, a neutronok és az elektronok építik fel esemény szinten. Azt azonban tudni kell, hogy az atomokat felépítő alkotóelemeknek, a protonoknak, a neutronoknak és az elektronoknak az együttes térfogata, az atomok eseményszerű térfogatánál, tízezerszer kisebbek. Ami azt sugallja számomra, hogy az atomok belsejét kitöltő oszthatatlan alaptömegek, körülbelül tízezerszer kisebbek a protonoknál is. Vagyis, ha a parányi méretű elektronok, a legjobb felbontóképességű elektronmikroszkópokkal is alig láthatóak, akkor a náluk sokkal kisebb méretű mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, teljesen láthatatlanok maradnak számunkra. Akkor is, ha az anyagi minőségek vonzáskörzetében, elektromos erőteret képeznek. Tökéletesen átlátszó módon.
A mágneses erőtér tehát, nem látható számunkra. Sem az anyagokon kívül, sem pedig, az anyagi szintű atomokon belül. Így az általa közvetített energiahatások, közvetettnek minősülnek számunkra. Távolba ható képességnek minősülnek. Ezért hívták a régi tudósok az energia hatását, bűvös cselekedetnek, vagy más néven, Isteni tettnek. Mert nem látták közvetlen módon a mágneses okokat. Csak az elektromos tulajdonságú anyagi okozataikra lettek figyelmesek. Így az energia hatása, rejtve maradt előttük.
Az anyagi minőségek elektronjai pedig, szintén az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket. Így az elektronok által biztosított elektromos erőterek, szintén láthatatlanok számunkra. A mágneses erőtér és az elektromos erőterek között pedig az, az alapvető különbség, hogy a mágneses erőtérben, mindig lineáris, azaz egyenes irányú a hatásterjedés módja, míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, mindig centrális. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig hűségesen követik az elektronjaik megszerzett forgó és keringő mozgásformáit. Így a kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen fog munkálkodni.
Ennél fogva tulajdonképpen, csak egyetlen energiamezője van az Univerzumnak. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz. Ami az űrt biztosítja számunkra. Mert az anyagi minőségekben és azok környezetében, automatikus módon elektromos erőtérré alakul a mágneses erőtér azon része, ami az anyagi minőség környezetében van. Hűségesen követve az anyagi minőségek elektronmozgásait.
A kétféle erőtér azonban, egymással közvetlen fizikai kapcsolatban van. Ezt nevezzük induktív viszonynak. Így az indukció jelenségében, a mágneses hullámhossz rezgési szintű informatív értéke és a frekvencia rezgési szintű energiahatása, meghatározott rezgési állapotba hozza, az elektronok elektrosztatikus erőtereit. Azokon keresztül pedig, közvetett módon ugyan, az elektronok mozgásállapotait rugalmasan befolyásolja. Így a mágneses energia, elektromos erőhatásokként jelenik meg az erőterek induktív viszonya által, az anyagi világunkban.
Ebből kifolyólag, nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon. Az ő elektrosztatikus jellegére visszavezethető elektromos erőtereiken keresztül. Aminek hatására, az induktív viszonyban álló elektromos anyagi minőségek, a mágneses előfeltételeknek megfelelő formációkat vehetik fel. Kivétel nélkül.
Az induktív viszony tehát, a számunkra teljesen láthatatlan erőterek között valósul meg. A mágneses és az elektromos erőterek között. Amivel a fizikai szintű elektromos jelenségek éppúgy értelmezhetők, mint a mágneses jelenségek. Így az energiamezőben kialakuló erőtereket, nem nevezhetjük anyagi térnek. Mert akkor, az atomok építenék fel azokat. Mert az erőtereket, az atomoktól is jóval kisebb, oszthatatlan alaptömegek közege alkotja az Univerzumban. Amit az Univerzum szubjektív, azaz mágneses alaphalmaza biztosít olyan módon, hogy benne, kozmikus szintű mágneses hullámok alakultak ki. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a bolygó és csillagközi teret. Ami mozgási, létezési lehetőséget biztosít, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi szintű égitestek számára.
A mágneses erőtér és az elektrosztatikus erőterek által biztosított elektromos erőtér tehát, csak a felépítésében különbözik. Mert a mágneses erőtérben, mindig lineáris a hatásterjedés iránya. Míg az égitestek elektromos erőtereiben, mindig centrális jelleget ölt. Így például az égitesteknek, mint összetett szerkezetű anyagi részhalmazoknak, saját elektromos erőtereik vannak. Amelyek az Univerzum mágneses erőterében, induktív módon ugyan, de mindenképpen konfrontálódnak egymással fizikai szinten. Mert a mágneses erőtér, mágneses torlónyomással terheli azokat. Gravitatív jelleggel. Ami azt is jelenti egyben, hogy az égitesteknek, nincsen saját mágneses mezője. Hanem sajátságos elektromos mezőkkel rendelkeznek azok.
Így az égitestek elektromossá vált erőmezői, rugalmasan követik az égitestek felszíni alakját. Így például, a mi Földünk is, saját elektromos mezővel rendelkezik. Ami a Földünk tengelye körüli állandó forgása miatt, csak a sarkokon képes kiegyenlítődni. Ezért a Földünk elektromos erőterének a rugalmas változási lehetősége, a sarkokon valósul meg. Ami az anyagi szintű légtérben, sarki fény formáját is ölti olykor. Így a sarki fény látványa, éppen azt jelzi vissza számunkra, hogy a légtérben, nagyon heves elektromos aktivitás észlelhető. Így a légterünk gázaiban, az igen aktív elektronmozgás már, látható fényjelenségeket idéz elő. Mert a hullámszerű elektronmozgás, a látható fény hullámhosszain és frekvenciáin rezeg.
Ami azt is jelenti egyben, hogy le kell mondanunk a Földünk mágneses erőteréről. Mert, ha a Földnek, valóban mágneses lehetne az erőtere, akkor az lineáris módon, kifelé gyakorolna hatást az űr minden lehetséges irányába. De a Föld erőtere elektromos. Így centrális módon képes követni a bolygónk gömbszerű alakját. Ezt az elektromos erőteret, a Földünk kvarcrétegének a piezo jellegű elektromos hatása határozza meg és tartja fenn. Mégpedig úgy, hogy a Föld környezetében, centrális módon eltorzítja, a mágneses erőtér lineáris irányát. Ilyen módon, amikor a Föld felszínén kontinensvándorlás folyik, akkor ez az elektromos erőtér, a felszíni módosulásoknak megfelelően, nyilván változik.
De teljesen hasonló hatás érhető el, a Földünk kvarcrétegeinek a folyamatos kibányászása során is. Mert a sok betonkolosszus, ami a nagyvárosaikat alkotja, olyan kvarckristályokból készül, ami építőipari alapanyagként, azonnal elveszíti a piezo jellegű elektrosztatikus hatását, ha beépítésre kerül. Így, minél többet bányászunk belőle, annál gyengébb lesz a Földréteg piezoelektromos hatása. Ennél fogva a bolygónkon, nem csupán a felszíni táj változik meg, hanem a Földünk elektromos erőtere is módosul. Amin keresztül, a mágneses alapú kozmikus szintű információt és energiát kapjuk, az Univerzum mágneses teréből.
Az erőterek tehát, mindig az oszthatatlan alaptömegek által felépített fizikai energiamező által, a mágneses és elektromos hatások közvetítésére alkalmasak. Míg a mágneses hatások szubjektív energiával értelmezhetők, addig az elektromos hatásaikat, mindig objektív erővel lehet jellemezni. Ami az elektronok mozgásállapot változásain viszonyítható. Így a kétféle hatás, egymás ellenhatásait képviseli az Univerzumban. Ami mindig egyensúlyra törekszik. De azt, csak relatív módon képes megvalósítani. Amit az égi harmónia igazol.
Így tulajdonképpen, csak egyetlen energiamező van az Univerzumban. Ami az anyagi minőségekben és azok elektrondús környezetében, elektrosztatikus módon, centrális irányú elektromos erőtérré alakul. Ami arról ismerhető fel, hogy a lineáris jellegű mágneses erőtérrel szemben, mindig centrális jelleggel követi a vizsgált anyagi minőség felszínét.
Így például, az állandónak ismert mágnesek körül is, a mágneses erőhatással viszonyítható mágneses tér, valójában elektromos térnek minősül. Mert hűségesen követi a mágnestest fizikai felszínének az alakját. Ha mágneses erőtér lenne, akkor egyenes irányban terjedne. De a mágnes anyagi közegében, illetve annak közvetlen környezetében, a lineáris felépítésű mágneses erőtér, automatikus módon centrális irányú elektromos erőtérré változik. Gond nélkül közvetítve, az állandó mágnes által diktált mágneses erőhatásokat.
A tudomány valójában, nem tud konkrét módon különbséget tenni az elektromos és a mágneses erőterek között. Pedig, a magyarázat nem is olyan bonyolult. Mert a mágneses erőtér, az anyagi minőségekben és azok környezetében, centrális irányultságú elektromos erőtérré módosul. Ilyen módon, ugyanannak az energiamezőnek az elválaszthatatlan része marad. Csak a kettőjük között továbbra is fennálló dinamikus érdekkülönbözőség, fenntarja a folyamatos induktív viszonyt. Ahol az induktív viszony, éppen a kétféle erőtér fizikai szintű kiegyenlítő folyamatait tartja fenn. Ugyanazon az energiamezőn belül.
Matécz Zoltán
2023.09.26.
