Tervszerűség.
Minden emberi dolog vagy tevékenység, általában véve, kétféle módon valósulhat meg az életünkben. Az első eset az, amikor valamilyen tanult cselekedetet szerint kell legyártanunk vagy végrehajtanunk valamit. Ez az általános eset. Mert azokat, régebben betanult módon, már rutinszerűen hajtjuk végre. Ezzel szemben, minden új dolgot vagy tevékenységet, előre meg kell terveznünk magunknak ahhoz, hogy végre tudjuk hajtani a megvalósításukat. Erről szól a tervszerűség.
Amikor valamilyen rutinszerű dolgot vagy cselekedetet hajtunk végre megszokásból, akkor olyan tettet követünk el, amelynek a szellemi szinten irányított folyamatáról, mentális képi formával is rendelkezik az elménk. Vagyis, a szellemi szintű digitális információnk és a lelki szintű analóg mentális képi formánk is megvan róla. Mint egy jól eltárolt terv. Ami arra utal, hogy a rutincselekedeteinket, mindig szellemi és lelki jóváhagyással hajtjuk végre. Vagy másképpen fogalmazva, a már megszokott rutinszerű cselekedeteinket, a memóriánkban tárolt hiteink alapján végezzük el. Mert azokban, a szellemi és a lelki adottságaink, mindig közös nevezőn vannak.
Egészen más eset az, amikor valamilyen új dolog vagy esemény valóságán agyalunk. Mert azokat, éppen a tanult és megszokott rutin hiánya miatt, meg kell terveznünk előre. Mert, amíg nincsen egy valóságos, értelmes módon követhető tervszerű elképzelésünk a vágyott dologról vagy eseményről, addig szellemi szinten fogalmunk sincs arról, hogy hogyan kezdjünk neki. Ezért az értelmes ember, összeszedi a szóba jöhető és szellemi szinten kezelhető fogalmak digitális informatív értékeit, és analóg jellegű mentális képi formát készít az elméjében arról, amit csinálni szeretne. Így a szellemi szinten formált reális elképzelésével informálja a lelkét arról, aminek a valóságát ilyen módon megtervezte.
Vagyis az elménk, a valóságos elképzeléssel tulajdonképpen átalakította, átkonvertálta, átkódolta a digitális jellegű szellemi szintű információhalmazt, analóg mentális képi formává. Ilyen módon, a megoldáshoz használt szellemi szintű információs értékeket, a reális elképzelés képi formájába sűrítette analóg jelleggel. A szellemi szinten kezelhető digitális fogalmainkból alkotható elveinket, az analóg jellegű elképzelésünkbe integrálta a lelkünk számára. Így az elképzelés által az elménk, nem csupán fogadja a szellemi szintű digitális információinkat, hanem azonnal tájékoztatja is a lelkünket azokról, analóg képi formát öltve számára.
Hasonló a helyzet fordított esetben is. Amikor az elménkben, egy analóg jellegű mentális képi forma tudatosodik, akkor arról, azonnal digitális jellegű fogalmakat alkot a szellemiségünk számára. Éppen azért, hogy szellemi szinten is megértsük a látottakat. Mert amíg, az általunk látott dolog vagy esemény analóg mentális képi formájáról, nincsen digitális módon kezelhető szellemi szintű információnk, addig nem tudjuk értelmezni azt, hogy mit is látunk valójában. Mert fogalmunk sincs róla. Ezeket a látott élményeket, víziókként éljük meg. Mert szellemi szinten, ott állunk előttük értetlenül.
A lelki vágyaink is, ilyen mentális képek formájában jelentkeznek számunkra. Aminek az analóg jellegű informatív értékeit, az elménk azonnal átalakítja, digitális módon kezelhető szellemi szintű információkká. Amit a képi formákról alkotható fogalmainkban kódol. Ilyen módon érthetjük meg szellemi szinten, a lelki vágyaink informatív értékű mentális képi üzeneteit.
Az érzékszerveink analóg módon továbbított jeleiből is, az elménk készít digitális jellegű informatív értékeket, a szellemiségünk számára. Amit a szellemiségünk, fogalmi szinten képes kezelni. A különböző fogalmaink egymáshoz társításával pedig, elveket, elméleteket, eszméket képes felállítani. Mentális jellegű szellemi folyamatokat. Amelyek már, analóg jellegű reális elképzelések kialakítására képesek az elménkben. Így a reális elképzeléseink szintjén, éppen a lelkünk jut analóg módon információs értékekhez arról a valóságról, amit mi szellemi szinten értelmeztünk róla. Vagyis arról, amit a korlátozott képességű érzékszerveink segítségével, értelmes módon fel tudtunk fogni az objektív valóságból. Ezért az objektív valóság, nem mindig az, amit elképzelünk róla. De mégis, a reális elképzeléseink szerint kell igazodnunk az objektív valósághoz, tervszerű módon. Amely tervszerűségben, már a szellemi gondolataink által formált elképzeléseink jutnak kifejeződésre. Vagyis, a hiteink.
Mert, amiben az ember nem hisz, az valójában elképzelhetetlen számára. Mivel, annak a dolognak vagy eseménynek a valóságáról, nincsenek szellemi szintű fogalmaink. Ilyen módon, nem állhat össze olyan elméletté az elménkben, amiről valóságos mentális képi formát alkothatnánk az elképzelés szintjén. Így persze, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink sem lehetnek összhangban. Vagyis, nem alakulhat ki hit az elménkben. Mert a hiteink, már olyan reális elképzeléseink az elménkben, amelyek szellemi szinten formált mentális képi formáihoz, a lelki érzéseinket is hozzáadta az elménk. Így az értelmes módon kifejeződése juttatott hiteink már, mint EEG agyi mágneses hullámok jellennek meg a fejünkben.
Az elménk ugyanis, a bioelektromos jellegű szellemi gondolataink digitális informatív értékeiből, szintén bioelektromos jellegű analóg képi formát készít a lelkünk számára. Amikor a lélek ezt észleli, akkor tudatosodik bennünk az elképzelés. Mert, amikor a lélek észleli az elképzelésünket, az által, tudomásul is veszi a szellemi szinten kifejezett akaratunkat, akkor örömteli érzéseket generál az elménkben. Ezek már, bioelektromos jellegű hullámrezgések frekvenciái az agyunkban.
A hiteink pedig, már olyan mágneses agyi hullámot alakítanak ki az elménk segítségével, amelyeknek a hullámhossza képviseli a szellemi szintű informatív értéket, míg a frekvenciája által, a lelki érzéseink mentális erőhatásai jutnak érvényre. Így a hiteinket, már a lelkünk érzékeli. Ami nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Míg a lelki érzéseink, a lelkünk által induktív módon generált bioelektromos rezgéseink frekvenciái. Vagyis, a lélek ugyan mágneses jelleggel működteti a testünket, de a lelki érzéseink már, bioelektromos módon jutnak érvényre az elménkben.
Mivel a hiteinkben, mint EEG agyi mágneses hullámainkban, már a lelki érzéseink mentális erőhatásai képviselik a frekvenciát, ezért azok, a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert az erőhatások, munkavégző képességet jelentenek. Akkor is, ha lelki eredetű mentális erőhatásokról van szó. Ezért, a hiteink által értelmes módon kifejezésre juttatott lelki vágyaink, kétféle módon valósulhatnak meg. Először is, vitálisként értékelhető lelki erőt biztosítva számunkra, alkalmassá tesznek bennünket a gyakorlati szintű végrehajtásra. Másodszor pedig, induktív módon ugyan, beállítják számunkra az elektromos anyagi megvalósulás egyéb mágneses feltételeit.
Mert az elektromosnak megismert objektív anyagi valóság, a mágneses valóságban funkcionál eseményszinten. Ami azt jelenti, hogy minden létező és viszonyítható elektromos anyagi eseménynek, mint okozatnak, valamilyen induktív jellegű mágneses oka van. Mert az anyagi valóság, a mágneses valóságban létezhet csak. Ami a bioszferikusnak megismert valóságunkban, mindig együtt mutatkozik meg. Mint „elektromágnesesként” elfogadott jelenség.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk az egyre csak ritkuló légrétegek külső határát, akkor az elektromos anyagi minőségek nélküli, tisztán mágneses valóságba kerülünk. Ami kozmikus szintű tökéletes vákuumot biztosít. Ez a bolygó és csillagközi tér, elektromos tulajdonságokkal nem rendelkezik. Ezért az általunk teljesen láthatatlan, oszthatatlan alaptömegekből álló egységes közegében, csak kozmikus szintű mágneses hullámok alakulhatnak ki. Amelyeknek alapvetően kétféle alkotóeleme van. A hullámhossz és a frekvencia.
A mágneses frekvencia által, az energia terjed. Egymást követő erőimpulzus sorozatok révén. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Ennél fogva a mágneses frekvenciának, energiaértéke van, míg a mágneses hullámhossznak informatív értéke. Mert a mágneses hullámhossz határozza meg a mágneses hullám lehetséges irányát és a célját. Így a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt is, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Ez az induktív folyamat a bioszféránkban folyamatos. Ezért az elektromos és a mágneses jelenségeket mi együttesen, „elektromágneses” jelenségeknek ismertük meg. De az induktív viszony, mégis egyértelműen utal arra, hogy az elektromos anyagi jelenségeket, mágneses okok tartják fenn. Ilyen kozmikus szintű mágneses alapokok például, a kozmológiai állandók. A tudomány már, vagy húsz-harminc féle kozmológiai állandót ismer.
Ilyen személyünkre szóló „kozmológiai állandót” közvetít felénk a kozmikus szintű mágneses erőtér, amíg élünk. Amit léleknek hívunk. Így a lélek, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Ez a kozmikus szintű mágneses hullámunk képes érzékelni, a hiteink által megjelenő agyi mágneses hullámainkat. Azokkal képes interferálni. Majd a hullámhosszának megfelelő, de jóval magasabb frekvenciájú kozmikus szintű mágneses hullámokat aktivizálni számunkra, a lelki vágyaink megvalósulása érdekében. Az ilyen módon beállított induktív paraméterek, mindenképpen létrehozzák a hitünkbe ágyazott vágyaink elektromos anyagi megvalósulását.
Így a hit, olyan tervszerűséget jelent számunkra, amely lehetővé teszi azt, hogy megtapasztaljuk általa a vágyott valóságot. Ezért, nincsen más dolgunk, mint a lelki vágyainkat folyamatosan elképzelni valóságos módon. Ebben rejlik az igazán hatásos ima lényege. A vágyainkról alkotott reális elképzeléseinkben. Mert az elképzeléseinkben, mindig a hiteink jutnak értelmes módon kifejeződésre. Amelyek a mágneses valóságban lehetnek aktívak. Induktív módon formálva, alakítva, az általunk kívánt elektromos anyagi megtapasztalás gyakorlati lehetőségét. Ezért, aki hittel él, az tulajdonképpen tervszerű módon él. Így a tervszerűség végül is, a hitünk alapja.
Matécz Zoltán
2023.11.10.
