Halmazelmélet ez is.
A halmazok alapvető tulajdonságaival, a matematika halmazelmélete foglalkozik. Mert minden lehetséges halmazt, valamilyen mennyiség összességével, sokaságának az ismeretével tudunk csak körül írni. Így a halmaz, egy olyan jól ismert alapfogalomnak minősül, amit nem is szükséges külön matematikai szinten definiálni. Vagyis, az általános jellegű ismertsége miatt, nem igényel külön tudományos szintű, hivatalosnak tekinthető meghatározást a halmaz fogalma. Mert minden matematikai szinten kifejezhető halmazt, bizonyos jól meghatároztató tulajdonságokkal rendelkező dolgok, elemek összessége határozhat csak meg. Ilyen módon, minden halmaz tulajdonságát, az ő alkotóelemeinek a meghatározásával, illetve felsorolásával adjuk meg.
Hihetetlen számomra ez a matematikai lazaság. Miközben minden lehetséges fogalmát konkrét, tudományos igényű meghatározásokra alapozza a tudomány, addig a halmazelméletet, alapvető meghatározás nélkül hagyja. És erre még fel is hívja a figyelmünket. Vagyis, a halmaz fogalmát, az általános érvényű ismeretsége miatt, konkrét meghatározás nélkül alkalmazza. Tulajdonképpen, értse mindenki úgy, ahogy éppen akarja. Ahogy azt általános értelemben éppen értelmezi. Akár valamilyen hétköznapi konyhanyelven is.
Akkor tehát, én úgy értelmezem, ahogyan éppen akarom. Vagyis, elfogadom azt, hogy a matematikai halmaz, olyan dolgok összessége, amit az őt alkotó elemek együttes résztulajdonságai határoznak meg. De akkor, mit kezdjek egy üres halmazzal? Amiről a matematika meg akar engem győzni. Mert, ha a halmazokat, az őket alkotó elemeik határozzák meg, akkor az üres halmaz fogalma számomra eleve értelmezhetetlen. Ha ugyanis, nincsenek olyan alkotóelemek, amelyeknek a résztulajdonságai, az adott halmazt jellemezhetnék, akkor eleve nem is beszélhetünk halmazról. Mert a semmit, akármilyen soknak képzeljük is el, képtelenség halmazként meghatározni. A matematika, mégis megtette. Hiszen, nyíltan üres halmazról beszél.
Matematikai meghatározás szerint, azt a halmazt, amelyiknek nincsen egyetlen eleme sem, üres halmaznak tekinthetjük. Aminek külön jele is van. Egy nulla szimbóluma, jobbról ballra átlósan áthúzva. Amely szerint, az üres halmaz számossága, nyilván nulla matematikai értéket képvisel. Mivel a halmazokat az elemeik határozzák meg, ezért az üres halmazból, csak egy lehetséges. Tekintettel arra, hogy két halmaz pontosan akkor egyenlő, ha az elemeik megegyeznek, ezért üres halmaz, legfeljebb csak egy lehetséges. Mert ezen meghatározás alapján, két üres halmaz, tökéletesen azonos lenne egymással. Az összes többi halmaz nem lehet üres, így legalább egy elemük létezik. Így értelmezi a matematika.
Engem azonban, ez az egyetlen egy üres halmaz aggaszt. Ha ugyanis, egy vélt halmaznak, nincsenek sajátságos tulajdonságokat biztosítani képes elemei, akkor nyilván meghatározni sem lehet a létezését matematikai szinten. Annak ellenére, hogy egyetlen tulajdonság jellemzi csupán az, hogy üres. Mert jelen esetben, az „üres” jelzőt, nem az alkotóelemeitől nyerte, hanem magára a halmazra vonatkozik. Márpedig, ha egy halmazt az alkotóelemeinek a tulajdonságai határoznak meg, akkor az alkotóelemek nélküliséget halmazként meghatározni nem lehet. Mert ilyen értelemben véve, bármelyik halmaz meghatározhatná önmagát, az elemei sajátságos tulajdonságai nélkül is.
Azt a halmazt, aminek egyetlen eleme sincsen, üres halmaznak nevezzük. Jelenti ki bátran a matematika tudománya. Így az üres halmaz kifejezés, nem a semmire utal, hanem csupán arra, hogy az adott halmaz, elem nélküli halmaznak tekintendő. Ez persze, nem semmi. Mert a matematikai mennyiségek ilyen tökéletes hiányát, ilyen precízen megfogalmazni, ez aztán valóban nem semmi.
Ha ugyanis, a matematika nagylelkűen megengedi számomra azt, hogy a halmazokat az alkotóelemei szerint határozzam meg értelemszerűen, azok tulajdonságait figyelembe véve, akkor egy üres halmaznak, sok „ürességet” kellene tartalmaznia ahhoz, hogy az „üres” jelzőt elnyerhesse. Mint alkotóelemeket. Ha azonban, a halmaz maga üres, mert nem tartalmaz alkotóelemet, akkor nem is fogadhatjuk el létező halmazként. Mert a semmi, nem lehet olyan matematikai mennyiség, amit halmazban határozhatnánk meg. Így az „üres” tulajdonság sem járulhat hozzá. Amit az üres jelzővel határozhatnánk meg halmazszinten.
Ezért ugyanis, ha csak egyetlen egy üres halmaz is létezhetne matematikai szinten, akkor az, azonnal lehetőséget biztosítana arra, hogy akárhány darab is létezzen. De egy darab sem létezhet. Mert az alkotóelemek nélküli nemlétezést, a nulla szimbóluma fejezi ki matematikai szinten. Ami arra utal, hogy nincsen benne alkotóelem, azaz üres. De üres, csak egy eleve létező dolog lehet. Például, egy zacskó vagy egy zsák. De egy halmaz, mindig csak akkor válik matematikai szintű „zacskóvá” vagy „zsákká”, ha elvileg már van benne valamilyen tulajdonságokkal jellemezhető alkotóelem. Ami a nevére is utal egyben. Legalább egy darab.
A matematika ugyanis, egyáltalán nem ostoba, hogy a semmit is becsomagolja, „bezacskózza” vagy „bezsákolja”. Halmazként meghatározható „zacskót” vagy „zsákot”, csak a tulajdonságokkal rendelkező mennyiségeknek biztosít. Ezért „csomagot” képviselő halmazokról, csak akkor beszél, ha azoknak vannak valamennyi számosságú részelemeik. Ha sajátságos tulajdonságokkal rendelkező részelemek nincsenek, akkor nem is alakít ki matematikai szintű halmazt. Így az üres halmaz fogalma, miközben azt határozza meg, hogy nincsen benne számértékkel kifejezhető alkotóeleme, automatikus módon feleslegessé is teszi és megszünteti önmagát. Mert nem képes olyan tulajdonságokat önmagára vetíteni, amit az elemeitől nyerhetne.
Mert halmaz, csak olyan dolog lehet a matematikában, amelyeiknek sajátságos tulajdonságokkal jól meghatározható mennyiségű eleme van. Hiszen, csak a mennyiség képes olyan tulajdonságokat hordozni, ami az adott matematikai halmazra utalhat. Vagyis, mennyiség nélkül, nem alakulhat ki semmiféle sajátságos tulajdonságú matematikai halmaz.
A természetes számok közül ugyanis, a nulla nem tartozik sem a pozitív, sem pedig, a negatív egész számok halmazába sem. Vagyis a nulla, a matematikának olyan neutrális szimbóluma csupán, ami a szükségszerű viszonylagos tükrözhetőség miatt, a relatív nemlétezést valósítja meg számunkra. Azt szimbolizálva, hogy a nullával jelölt helyiérték pozíciójában, nem tartózkodik matematikai szinten meghatározható mennyiség. Mennyiség nélkül pedig, halmaz szintű meghatározhatóság nem valósítható meg. Mert, az elemek mennyiségei képviselik azokat a minőségeket, amelyek sajátságos tulajdonságként fogják meghatározni az adott matematikai halmazt.
Ha tehát, nem beszélünk matematikai szinten meghatározható mennyiségről, akkor a halmazt jellemezni képes tulajdonságok, szóba sem jöhetnek. Így a mennyiség és az ő tulajdonságai nélkül, matematikai szinten meghatározható halmazról beszélni értelmetlen dolog. Ha pedig, a matematika tudománya, ennek ellenére, mégis mereven ragaszkodik az „üres halmaz” fogalmához, akkor az már egyszerű csökönyösség. Amit a konkrét definíciók nélküli halmazelmélet hozott életre, mint általános érvényű, de még attól is igen távolra elvont fogalmat. Aminek tudományos értékű matematikai alapja, nyilván nincsen. A kifejezés ugyanis, önmaga nemlétezésére utal. Üres halmaz. Vagyis, ha nincsen mennyiségi szintű tartalma, akkor teljesen felesleges halmazszinten meghatározni. Ráadásul lehetetlen is, mert a matematikai halmazt, mindig az alkotóelemeinek a tulajdonságai határozzák meg. Üres halmaz esetén pedig, ilyenről eleve nem is beszélhetünk.
Ha azonban, már halmazokról beszélünk, akkor az abszolút Létezést érdemes értelmeznünk velük. Mert az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra épül. Alapvetően, a primer alapú mágneses valóságra, amit az egységnyi kiterjedésű, oszthatatlan alaptömegek egységes közege épít fel. Amelyben és amelyből kialakulhattak, megnyilvánulhattak, az összetett szerkezetű szekunder, elektromos anyagi részhalmazok. Az égitestek, mint az Univerzum „atomjai”. Így például, a mi Földünk is.
A bioszféránkban, az elektromos és a mágneses tulajdonságok, mindig együtt mutatkoznak meg számunkra. Mert atomokból álló, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokként, minden anyagi minőséget, a mágneses alaphalmaz tölt ki belül éppen úgy, mint ahogyan körül öleli azokat. Úgy is mondhatnám, hogy a szivacsos szerkezetű anyagi létezés, a mágneses valóság „óceánjában” funkcionál, rezgéseken alapuló eseményszinten. Így az atomok belül, nem üresek. Mivel a mágneses és az elektromos tulajdonságok együtt mutatkoznak meg számunkra az objektív valóságunkban, ezért lettek az anyagi jelenségek „elektromágnesesek” Maxwell óta.
De az indukció, ma már jól ismert jelensége arra utal, hogy az „elektromágneses” jelenségekben, az elektromos és a mágneses erőterek feszülnek folyamatosan egymásnak. Mágneses jelleggel fenntartva az elektromos eseményeket. Ilyen mágneses jelenségek például, a kozmológiai állandók. Ma már, vagy 20-30 féle kozmológiai állandót ismer a tudomány. Amelyek mindegyike, valamilyen mágneses formában határozza meg az elektromos anyagi működések rezgési szintjeit. Így az objektív valóság, objektív és szubjektív a bioszféránkban egy időben. Azaz elektromos és mágneses egyszerre, a folyamatosan fennálló induktív viszonynak köszönhetően.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, az egyre csak ritkuló légrétegeken keresztül, elhagyjuk a bioszféránk anyagi határát, akkor már az anyag nélküli kozmikus térbe kerülünk. A bolygó és csillagközi térbe. Ahol az elektromos anyagi részhalmazok hiányában, óriási vákuum van. Ez a bolygó és csillagközi tér nem más, mint az Univerzum tisztán mágneses alaphalmaza. Amit a régi tudósok, éternek feltételeztek. Amit a számunkra teljesen láthatatlan, az elektronoktól is sokkal kisebb, tovább már valóban oszthatatlan alaptömegek teljes közege épít fel.
Az Univerzum szubjektív alaphalmazának a mágneses közegét tehát, az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek építik fel. Amelyek teljesen kitöltik a helyet. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, a benne és belőle megnyilvánult égitestek számára. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, teljesen tehetetlenek a saját közegükben. Egy állandó nyugalmi állapotban lévő alapközeget alkotva az Univerzumban. Mivel azonban, az oszthatatlan alaptömegek nincsenek sem stabil módon lerögzítve, sem pedig, fix jelleggel felfüggesztve, ezért a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Egy folyton rezgő mátrix rendszer stabilis közegét alkotva. Mert egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből.
Az állandó rezgéseik miatt, longitudinális jellegű mágneses hullámok kialakítására alkalmasak a közegükben. Mivel az oszthatatlan alaptömegek, az elektromos megosztás lehetőségével nem rendelkezhetnek, így nekik jutott a mágneses hatások közvetítési kényszere az Univerzumban. A mágneses térben kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok úgy működnek, mint Newton soros ingája. Így minden mágneses hullám, mágneses torlónyomással terhel minden olyan elektromos anyagi részhalmazt, amivel induktív viszonyba kerülhet. Így a sok kozmikus szintű mágneses hullám, mágneses erőtérré alakította, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazát.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza tehát, egységes alapközegként teljes mozdulatlanságra van ítélve. Míg az őt alkotó egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek, állandó mozgáskényszerrel rendelkeznek. A mágneses alaphalmaznak ez a kétféle, egymással teljesen ellentétes értelmű állandó közeg és tömeg alaptulajdonsága tartja fenn azt a lehetőséget, hogy az Univerzumot zárt jellegű inerciális rendszernek tekinthessük. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű erőhatásai állandóak. A szervezettnek mondható együttes rezgéseik által pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki a halmazukban. Amely mágneses hullámokban, nem a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek haladnak a fény sebességével, hanem csak az ő rezgési szintű energikus hatásaik. Így az energia, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban folyamatossá vált hatásközvetítési módot jelenti.
Az induktív viszony pedig, úgy alakul ki, hogy az elektromos anyagi részhalmazok elektronjai, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel a saját elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a mágneses erőteret alkotja. A hozzájuk közelebb álló oszthatatlan alaptömegekből. A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy amíg a mágneses erőtér mindig lineáris felépítésű, és egyenes vonalban terjed benne az energia hatása, addig az elektronok elektrosztatikus erőtereiből álló elektromos erőterek, mindig centrális felépítésűek. Azaz, bennük a hatásközvetítés iránya mindig körkörös. Hűségesen követve az elektronjaik megszerzett mozgásformáit. Így az indukció lényege az, hogy ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, a kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Számunkra láthatatlan módon.
Ezeket az induktív folyamatokat úgy érdemes elképzelni, mint ahogyan a robbanómotorok működnek a gépjárműveinkben. Ahol a lineáris mozgásformát megvalósító dugattyúk energikus hatása, aktív forgómozgásként jelenik meg a főtengelyre vetítve. Így a lineáris felépítésű kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő energia, a mágneses erőtéren keresztül, hatást gyakorol az elektromos erőterekre. Azokon belül pedig, ez elektronok elektrosztatikus erőtereire. Ilyen közvetett módon befolyásolva, az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmaz elektronmozgásait. Számunkra láthatatlan, távolba ható képességként értelmezve, az energia induktív hatását.
A kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van csupán. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz határozza meg a mágneses hullám irányát és célját. Ezért, informatív értéket képvisel. Míg a frekvencia által, a hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Mégpedig, egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok formáját öltve. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet. Miközben az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmaz, éppen a mágneses frekvencia által közölt energia hatására veszi fel, a hullámhossz informatív értéke által meghatározott stabilis formációt, alakzatot, struktúrát.
Ha tehát, matematikai szinten halmazelméletben gondolkodunk, ami a valóságot próbálja számunkra elvont formában leképezni, akkor az Univerzum szubjektív alaphalmazát kell olyan mágneses alaphalmaznak tekintenünk, amely alapját képezheti, bármilyen egyéb inerciális jelleget biztosítani képes halmazszintű megkülönböztetésnek. Mert a mágneses alaphalmaz biztosít létezési, mozgási teret, a benne és belőle megnyilvánult elektromos anyagi megnyilvánulások számára. Inerciális jelleggel. Azaz, az egyéb tulajdonságokkal nem jellemezhető zárt mágneses alaphalmaz képes matematikai szintű „zacskót” vagy „zsákot” biztosítani, az objektív részhalmazként elkülöníthető elemek mennyiségei számára. Ezeket a halmazként meghatározható „zacskókat” vagy „zsákokat”, térfogatként értelmezhetjük az elektromos anyagi világunkban. Mert az elektromos anyagi észlelhetőség, a mágneses valóságban jöhet csak létre, abban nyilvánulhat meg.
Azzal, hogy a mágneses alaphalmaz, teret biztosít az elektromos anyagi részhalmazok számára, azonnal térfogatot is garantál számukra. Ezek az elemi térfogatok, azok a matematikai szinten elkülöníthető „zacskók” vagy „zsákok”, amelyeket különálló halmazokként határoznak meg a matematikában. Így a halmaz nevét, mindig az a belső objektív tartalom határozza meg, amelyik a halmazt alkotó elemként, sajátságos anyagi tulajdonságokkal rendelkezik.
Így üres halmazként, legfeljebb az elektromos anyagi minőségektől mentes mágneses erőtér lehetne csak jellemezhető. Csakhogy, mivel a mágneses alaphalmazban történik minden lehetséges elektromos anyagi változás, ezért az, csak akkor nevezhető matematikai szinten is halmaznak, ha benne az égitesteket fogadjuk el alkotóelemeknek. Mint különböző tulajdonságú elektromos anyagi részhalmazokat. Vagyis, az Univerzum mágneses alaphalmaza, inerciális jellegű zárt rendszerként, az a matematikai szinten meghatározható „zsák”, amiben az objektív anyagi alkotóelemek, mint égitestek vannak. Mint egy abszolút értékű szubjektív halmaznak, a különböző tulajdonságokkal jellemezhető relatív alkotóelemei.
Matécz Zoltán
2023.12.02.
