Hitélet.
Elöljáróban csak annyit, hogy az elménk, sohasem találkozik közvetlen módon azzal az anyagi valósággal, amelyikben élünk. Csupán az öt, erősen korlátozott képességű érzékszervünk képes számunkra hírt adni arról az anyagi valóságról, amelyiket érzékelni tudjuk. A látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Ennél fogva, sohasem lehetünk tökéletesen bizonyosak abban, amit az érzékszerveink üzennek számunkra. Ami azt jelenti, hogy bizony, hinnünk kell az érzékszerveink által biztosított információk helyességében. Mert a mindennapi természetes életvitelünkhöz, mégis éppen elegendő információval látnak el bennünket.
Ami azt jelenti, hogy a hit nem más, mint amit a valóságról gondolunk, képzelünk és érzünk. Vagyis tulajdonképpen, mindig az a mi valóságos hitünk, amit a valóságról éppen el tudunk képzeni. Amiben nem hiszünk, arról vagy nincsen elegendő információnk vagy pedig, egyszerűen nem érezzük valóságosnak. Ilyen módon, elképzelni sem tudjuk. Ezért, nem is képezheti a hitünk tárgyát vagy eseményét. Ebből kifolyólag pedig, csak akkor hiszünk valamiben igazán, ha valóságosnak tudjuk elképzelni azt. Mert a reális képzeletalkotás során, a szellemi szintű mentális információink és a hozzájuk rendelhető lelki érzéseink integrálódnak, egyesülnek az elménkben. Egy közös cél érdekében. Így a reális képzeleteinkben formált hiteink, a valóság érzetével ajándékoznak meg bennünket.
Félreértés ne essék, a tudományos szakemberek elméje is éppen ugyanígy működik. Azzal a különbséggel, hogy az ő esetükben, a korlátozott képességű érzékszerveik, ki vannak terjesztve a mérőműszereik által érzékelhető határokig. Ami azt jelenti, hogy nekik is hinniük kell a méréseik eredményeiben. Hiszen az ő elméjük sincsen közvetlen viszonyban a valósággal. Így a tudományos eredményeik, amit az iskolákban is tanítanak, nem mások, mint a tudós szakemberek kollektív hitei. A valóságról alkotott reális elképzeléseik. Amit a tudományos konferenciáikon határoztak meg. Szavazás útján. Figyelembe véve az adott témával foglalkozó tudósok szakszerű állításait.
A társadalmi életünk tehát, hit alapú. Így aztán nem csupán a vallások elidegeníthetetlen joga a hit. Mert általában véve, úgy tudjuk, hogy hinni a templomban kell. De, ha a hiteit az értelmes ember, az elméjében formálja, mint előre megtervezett reális képzeletet, akkor az értelmes emberi elme nem más, mint a valóság „temploma”. Ahol a valóságról alkotott reális elképzeléseinkkel alkalmazkodunk, igazodunk a tényleges anyagi valósághoz. Mégpedig, a józan paraszti ésszel formált terveink segítségével. Amit mindig előre elképzelünk magunk számára valóságosnak.
Így vannak rövid, közép és hosszútávú terveink is. A rövidtávú terveink segítségével, néhány másodpercre vetítjük csak előre a hiteinket. Így aztán szinte nem is tudatosodik az elménkben az, hogy előre megtervezett módon cselekszünk. A középtávú terveink segítségével, néhány másodperctől, akár néhány órára is előre tudjuk vetíteni a reális képzelet által formált hiteinket. Így például, már korán reggel el tudjuk dönteni azt, hogy mi legyen az ebéd vagy éppen a vacsora. Míg a hosszútávú terveink segítségével, néhány órától, akár néhány évre is előre vetíthetjük a reális képzeletünk által formált hiteinket. Így például, már szilveszterkor eldönthetjük azt, hogy évente ugyanitt találkozunk. Mert a jó társaságban, kellemesebben telik az idő.
Az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink tehát, mindig azok a reális terveink, amelyeket valóságosnak képzeltünk el. Mert a szellemi gondolataink digitális jellegű informatív értékei, analóg jellegű mentális képi formába rendezik az ideákat. Tulajdonképpen kiválogatják azokat szükség szerint a lelkünk számára. Míg a lelki érzéseink mentális erőhatásai aktivizálják őket. Így aztán az elménkben elképzelt hiteink, mint agyi mágneses hullámok jelennek meg a fejünkben. Amelyeknek a hullámhosszát, a szellemi gondolataink összessége képezi, míg a frekvenciáját, a hozzá csatolt lelki érzéseink mentális erőhatásai. Így, mint értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink, minden valóságosnak elképzelt tervünk, a megvalósulása felé fog törekedni. Mert a megtapasztalható valóság hitként kifejezett mentális tervezetét hordozza.
Mégpedig úgy, hogy gyengécske agyi mágneses hullámokként, az Univerzum mágneses valóságában megkeresik a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval magasabb frekvenciájú, sokkal erősebb kozmikus szintű mágneses hullámokat és azokat vezérelve, az általunk elképzelt valóság kialakítása érdekében fogják aktivizálni. Azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek amúgy is induktív módon működtetik, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságot. A mágneses alapú kozmológiai állandók segítségével. Intelligens módon.
A hit tehát, nem arról szól, hogy szellemi szinten elfogadom valaminek a valóságát, majd büszkén vállalom azt, hogy hiszek a létezésében. Mint ahogyan például, Istenben hisz ma még nagyon sok ember. Mert, ha az Istenhit csak ennyi lenne, akkor nem lenne annyi szegény és beteg hívő ember. Mert, aki hisz Istenben, annak el kell tudni képzelni Istent valóságosnak. Vagy legalább azt, hogy teremtőként a hitünk teremtője és folyamatosan megteremti számunkra, a reális módon elképzelt lelki vágyainkat.
Egy Istenhívőnek, hinnie kell abban, hogy őt Isten élteti a lélek által. Így a teremtői képesség, a saját Isten által reá ruházott személyes tulajdona. A problémák esetén jelentkező lelki vágyak pedig, nem mások, mint Isten reá irányuló szándékai. Nincs is más dolga, mint szép sorban elképzelni valóságosnak a lelki vágyait, ha azt akarja, hogy Isten akarata szerint boldog legyen. Aki a hitét ilyen szinten műveli, megtalálhatja önmagában Istent, a teremtőt. Mert, ha Isten a lélek által élteti az embert, akkor az Istent kereső embernek, önmagában kell felfedeznie Őt. De ez tapasztalati szinten, csak akkor valósulhat meg, ha a hiteit, a reális képzelet segítségével, előre megtervezett módon fejezi ki, a lelki vágyai szerint.
Ami azt jelenti, hogy legyél mindig tervező. A saját sorsod tervezője. Minden lelki vágyadat képzelt el valóságosnak. Előre tökéletesen megtervezett módon. Éld bele magad és tudd, hogy amikor azt mondod, hogy „ÁMEN”, azaz „úgy legyen”, akkor valójában kivetíted azt az elmédből. Projektálod, mint agyi mágneses hullámoddal kifejezett szabad akaratodat. Ami azt jelenti, hogy a mágneses valóság fizikai szabályaira bízod a megvalósulásukat. Ahol a mágneses hullámok interferenciáinak köszönhetően, a gyengécske agyi mágneses hullámod képes vezérelni, a nála nagyobb frekvenciájú, de ugyanolyan hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámokat. A lelki vágyad megvalósítása érdekében.
Így a mágneses valóságba vetített elképzelésedet, induktív módon fogja a mágneses valóság, a te elektromos anyagi valóságodba visszavetíteni. Mint a megtapasztalható elektromos anyagi valóságod részét. Az olyan ember pedig, aki a lelki vágyai szerint éli a hitbéli életét, mindig boldog ember lesz. Mert az Isteni vezetés alapján él. Isten azért éltet bennünket, hogy általunk megtapasztalja az anyagi valóságot. Azért adta számunkra a képzelet mentális lehetőségét, hogy a lelki vágyainkat rendre elképzelve valóságosnak, tudatosan is részt vehessünk a folyamatosan zajló teremtés folyamatában. Éppen azért, hogy mindig boldogok lehessünk. A boldog ember pedig, rádöbbenhet erre a mentális igazságra és tudatosan is azonosulhat végre Istennel.
Hiszen, amikor boldog vagy, mert a vágyaid teljesültek, akkor a lélek által téged éltető Isten elégedett benned. Mert az általa sugalmazott lelki vágyaid szerint éled, a szellemi szinten irányított tudatos életedet. Így a boldogságodat, az a sok öröm garantálja, amit a lelki vágyaid megtapasztalása jelenti számodra. Isteni rendben.
A Biblia állítása szerint a hit nem más, mint a még nem is látható dolgokról való tökéletes bizonyosságunk. De, hogyan lehetünk bizonyosak abban, amit a valóságban még nem is láthatunk? Tulajdonképpen, éppen erről szól a reális képzelet mentális lehetősége. Hiszen, aki a képzelet segítségével, már előre valóságosnak láthatja a lelki vágyait, az már bizonyos lehet abban, hogy az elképzelése az anyagi valósága részévé képes válni. Mert amit a hittel élő ember reális képzeletként a valóságba vetít, mint a vágyai szerint előre megtervezett dolgot vagy eseményt, az fog megvalósulni számára.
Isten mentális lehetőséget adott nekünk, a lelki vágyaink tudatos megtervezésére. Ez által pedig, tudatosan is részesei lehetünk a teremtésnek. Csupán élnünk kell ezzel a csodálatos lehetőséggel. Mert az a boldogság, amire Isten teremtett bennünket, éppen ebben a képességünkben rejlik. Ne csupán céltalanul álmodozz vagy fantáziálgass ezek után, hanem a reális képzelet segítségével, minden lelki vágyadat képzeld el valóságosnak. Mert a lelki vágyaid elképzelésével, az Isteni vezetés szerint élhetsz. Szabad akaratodból. Tökéletesen kifejezett hitéletet. Csak így élhetsz mentális szövetségben Istennel.
Matécz Zoltán
2024.08.05.
