Alapfogalomként szerepel a fizikában. Azt fejezi ki, hogy valamely test tehetetlenségét kifejező m-tömege, mennyi utat tesz meg, egy adott időn belül.
v = s/t
Bár az adott test tehetetlenségét kifejező m-tömege nincsen a képletben, csupán logikus számunkra az, hogy ami az út és az idő hányadosaként itt szerepel, az csak valamely test m-tömegének a sebessége lehet. A testek ugyanis a teljes tömegállapotukkal fejezik ki az objektív tehetetlenségüket, valamely F-erő állapotváltoztató hatásával szemben, míg a teljes közeg állapotukkal fejezik ki a szubjektív tehetetlenségüket, az E-energia állapotváltoztató hatásával szemben. Így mint közeg, a viszonyítható test mindig nyugalomban van, mint tömeg pedig mindig mozgásban. A v - sebesség tehát minden esetben a test tömeg tulajdonságával társítható valamely matematikai képletben. Azt azonban tudni kell, hogy a tehetetlenség kétféleképpen is kifejezhető a test viszonylatában.
Objektív tömeg = m = TEST-TEHETETLENSÉG = ρ * V = szubjektív Közeg
m = ρ * V
A fizika pillanatnyi és átlagsebességről beszél. Pillanatnyinak mondható az a sebességérték, amelyik 1 mp alatti gyorsulásmentes útfelhasználást vesz igénybe. Az átlagsebesség pedig úgy nyer viszonyítási értéket, hogy egy mozgási folyamatban figyelmen kívül hagyjuk a közbülső pillanatnyi gyorsulási értékeket, és a teljes megtett utat, elosztjuk az út megtételéhez felhasznált teljes idő pillanathalmazával. Ha azonban figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a fizika ma már a másodperc erősen tört részeivel is kénytelen számolni, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az 1 mp időtartam alatt megtett út sebességértéke is legfeljebb átlagsebesség lehet. Arról nem is beszélve, hogy egyre több olyan jelenség van már, amely 1mp alatt igen nagy utat jár be. A fény, mint hatás, például 300000 Km-t tesz meg 1 mp alatt. Így a pillanat fogalma többé már nem azonosítható a másodperc fogalmával.
Ha pedig, a vizsgált sebesség egyenes vonalban történve egységnyi időket vesz igénybe, akkor egyenes vonalú egyenletes mozgás sebességértékéről beszélünk. Arról pedig tudnunk kell azt, hogy a gyorsulási érték hiánya miatt a nyugalommal azonosítható. Tudom, hogy a Földön zajló mozgásformák viszonylatában igen ritka jelenség az egyenes vonalú egyenletes mozgás, de az Univerzumnak viszont, éppen az a legtermészetesebb mozgásformája. Most, hogy már nem idegen az embertől a Földön kívüli mozgás jelensége, komolyabban kell vennünk a benne rejlő problémát is. Az Univerzumban ugyanis, az egyenes vonalú egyenletes mozgás által, a harmónia testesült meg, amelyre az égitestek nyugalma épül. Így válik az abszolút gyorsulási érték nélküli mozgás nyugalommá, amelyre a relativitáselmélet vezetett rá bennünket, nagyon helyesen. Csakhogy a nyugalom bármely hatvánnyal való kifejezése is még nyugalmat jelent, ezért a sebesség bármelyik hatványával is nyugalom marad. Így az E = m * v2 olyan gyorsulási érték nélküli sebességre utal, amely nyugalomként kezelendő. Akkor viszont nem fejezhet ki energiaértéket, amely éppen az állapotváltozás munkaértékében jut érvényre. Az energia ugyanis munkavégző képességet jelent, így a munkavégzés általi állapotváltozás során realizálódik valamely állapot változásának tényében.
A sebesség kifejezhető ugyan a v = a * t képlettel is, de ez korántsem jelenti azt, hogy gyorsulási értékről van szó, hanem csak azt fejezi ki, hogy ezt a sebesség típusú relatív nyugalmat valamilyen gyorsulási érték hozta létre, amely valamennyi ideig tartott, és már be is fejeződött. Az m * v2 vagy m * c2 viszony tehát csak arra utalhat, hogy az adott sebességgel mozgó, illetve nyugalomban lévő test tömege milyen energikus állapotban van éppen. Az energikusság pedig azt jelentheti csak, hogy az ilyen állandó sebességű nyugalmi állapotban lévő tehetetlen test éppen milyen erőviszonyokat fog képviselni egy elkövetkező objektív kölcsönhatás esetén, valamely más testtel szemben. Tehát az energia, mint munkavégző képesség, mennyit dolgozott azon, hogy a tehetetlen test teljes tömegét ebbe az éppen észlelhető, kölcsönhatásra képes mozgásállapotba hozta. De az effektív gyorsulási érték nélkül ez akkor is nyugalomnak minősül a test viszonylatában, vagyis határozottan észlelhető stabil közegállapotnak. Ettől függetlenül azonban, minden esetben a test van mindig nyugalomban vagy mozgásban, és nem a tehetetlen tulajdonságait kifejező tömege és közege. Ha valaki erről megfeledkezve a tömeg vagy a közeg tulajdonságokkal azonosítja a test mozgásállapotát, akkor paradoxikus helyzetbe kerülve, ellentmondásokba fog keveredni, ami a test relatív állapotát képes kiélezni.
m * v2 = m *v * v = L * v = I * v = F * t * v = P * t = W
Az mv2 képletnek tehát csak annyi köze van az energiához, mint munkavégző képességhez, vagyis, hogy az aktuális munkaértéket az energia hozta létre. A v2 és a c2 viszonyok között pedig csak az a különbség, hogy a c2 abszolút módon maximált sebességértékű nyugalomra utal, míg a v2 viszony bármely egyéb relatív sebességviszony nyugalmára. A nyugalomnak pedig teljesen mindegy az, hogy éppen milyen sebességérték biztosítja. Csak zárójelben jegyezném itt meg azt, hogy addig, ameddig a v2 reális gyakorlati értéket képvisel az objektív valóságban, a relatív módon viszonyított sebesség négyzetes viszonyát jelezve, addig a c2 irreális szerintem, mivel a c – fénysebesség maximált, abszolút sebességérték, így a négyzetével való számolás sem mutathat realitást a mindennapi életünk gyakorlatában.
W = F * s = m * a * s = m * ( v/t ) * ( v*t ) =m * v * v = m * v2
Az által pedig, hogy a fizika azonos mértékegységgel látta el a munka és az energia fogalmait, tulajdonképpen azonosította a közös mértékegységben a munkavégzés tényszerűségét a munkavégző képességgel. Ez persze abszurd és így tarthatatlan.
E = W * t - az energiát, mint munkavégző képességet, az aktuális munkavégzése során lehet viszonyítani, mégpedig a munkavégzése konkrét idejéig.
W = P * t - A munka, mint teljesítményvégző képesség, a pillanatnyi részteljesítmények teljes idejű halmazaként értelmezhetjük.
W = E / t - A munka, mint teljesítményvégző folyamat, úgy is viszonyítható, ha az energia, mint munkavégző képesség, valamennyi ideig változtat éppen a tehetetlen test tehetetlen állapotán.
P = W / t - Teljesítmény, azaz aktuális stabil állapot, amely szigorúan valamilyen munkavégzés során jött létre, valamennyi idő alatt. Ez az állapot a munkavégzés folyamatából kiragadott bármely pillanatérték éppen aktuális állapotértékét mutathatja, vagy pedig a teljes munkaidő munkaértékének végső, stabilizálódott állapotát.
E = I * s = I * s 2, E = I *s = I * v*t 3, E = I * s = I * a * t2
W = I * v = I * s/t W = I * v = I * v W =I * v = I * a * t
P = I * a = I* s/t2 P = I * a = I * v/t P = I * a = I * a
Azt azonban, tudomásul és figyelembe kell vennünk, hogy az impulzus és a vele teljesen azonos értéket képviselő lendület, mint mozgásmennyiségi fogalmak, magukban rejtik az erő, a tömeg, a sebesség és az idő fogalmait is.
Lendület = L = m * v = m * (a*t) = (m*a) * t = F * t = I = Impulzus
Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.
Lendület és Impulzus, a képletekben tehát bármikor felcserélhetőek a nélkül, hogy ez matematikai galibát okozna. Azt azonban tudnunk kell, hogy a fizikai értelmezhetőség alapján, a test lendülete kölcsönhatáskor impulzust idéz elő, és a kölcsönhatás impulzusa, további impulzus hiányában a test lendületévé fejlődik. Vagyis a lendület sebességgel, míg az impulzus gyorsulással fejezi ki azt a hatást, ami létrehozta, a test viszonylatában.
F*s = I * v = F * v * t = F * s = W = P * t = P * t2 / t = E / t
F*s = L * v = m * v * v = m * v2 = W = P * t = E / t
Objektív munka = W = Szubjektív munka
A munka állapotváltozásai során mindig valamilyen módon ott rejtőzik a sebesség, mert mindig valamely nyugalmas, stabil állapot helyzetén lehet csak változtatni. Az energia munkavégző képessége a test nyugalmára törekszik, míg az erő a test nyugalma ellen hat. Ezt valamilyen munka árán képesek létrehozni, a létezés P-, viszonyítható állapotának a szintjére.
W = E / t = W * t / t = P * t * t /t = P * t = W
E = W * t = P * t2
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
