Minden nemzetnek más és más karakterkészlet alkotja, a hangjaik megjelenítését szimbolizáló, betûket. Hol több, hol pedig kevesebb az ilyen szimbólum, azaz betû, alakult ki attól függôen, hogy milyen hangkészlet alapján beszélik az adott nyelvet. Természetes ennél fogva az, hogy egy írásmû valamely más nyelvre lefordítva nem adhatja vissza tökéletesen ugyanazt a hangzáshûséget és jelentéshûséget, amely alapján eleve leírták azt. Ráadásul vannak például olyan magyar szavak, amelyeknek nincs is idegen nyelvû megfelelôjük. Ezért, hogy a fordítási hangzáshûség reális legyen, rokon értelmû szavakkal, szinonimákkal oldja meg a problémát a fordító. Ha pedig az nem lehetséges, akkor körülírja a fordító a mondanivalót, mintha rávezetné az olvasót arra, amit az író üzenni kíván az olvasóval. De a betûk sem mindig a hangok megfelelôi voltak, mint manapság, így az írásnak sokféle változata fejlôdött ki. Képírás, szótagírás, szimbólumírás, Stb. Még ma is vannak olyan írásfajták, amelyeket nem vagyunk képesek elolvasni. Ilyenek a hieroglifák például, de nagyon sok kínainak gondot okoz a kínai írás is.
Írásnak nevezzük még a Biblia szövegét is, mint Isten igéjének leírását. Ezért a Szent- Biblia betû szerinti írása is kép és szimbólumírásokból lett valamikor fordítva, vagyis szó szerinti fordításáról valójában szó sem lehet. A mai betûvel írt Biblia is szimbólumokban és metaforákban gazdag írásmû, emiatt a szó szerinti értelmezése ráadásul csacskaság is. Túl azon, ráadásul nem is eredeti héberrôl fordították, így a szavak jelentése sok helyen eltorzult, új, módosult értelmet nyert.
Pál 2. Levele a Korintus - béliekhez 3 : 6
A ki alkalmatosakká tett minket arra, hogy új-szövetség szolgái legyünk, nem a betûé, hanem a léleké: mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.
Mindazok, akik a Bibliát betû és szó szerint veszik, jócskán eltévelyednek Isten valóságától, mert a Bibliához nagyon jó szimbólumolvasási képességre van szûûksége annak, aki meg akarja érteni. A Bibliában szinte minden személy és esemény, valós volta ellenére, egy-egy szimbólum is egyben. A Biblia végül is az emberi elmérôl és annak törvényszerûségeirôl ad információkat, mert az élet törvénye a hit törvénye, amely az elmét mûködteti. Istennel ugyanis az emberi elme TEREMTÃ ERÃVEL bír, csak meg kell érteni a törvényszerûségeit. Amikor Isten az írásban azt állítja, hogy saját képmására teremtette az embert, akkor ezzel azt határozza meg, hogy a Biblia, az elme használati utasítása. Mert Isten az abszolút ELME, míg az ember az objektivizálódott relatív elme. A tudatunk csupán, az abszolút ELME egy egységnyi relatív része.
ISTEN önmagáról állítja, hogy – „VAGYOK, aki VAGYOK”. Ha elfogadod magadban, hogy Isten megnyilvánulása, teremtménye vagy, akkor, amit igaz, élô hittel a VAGYOK- hoz csatolsz, azzá válsz. Isten sajátságos módon azzá válik benned, azzá formál téged, mert az a te hited. Isten temploma vagy, és à benned él a tudatalattidban. Ezért ez az elméd abszolút része.
ÉLETERÃ - ISTENSZERÙ = TERMÉSZETES = EMBERSÉGES - JÉZUS - MEGVÁLTÓ.
A meghallgatott ima igaz, élô hitre alapozott része, a tudatalattiba kerül, ahonnan Isten megváltót küld, a problémánk egyetlen Isteni, abszolút megoldása formájában. Ilyenkor keresztre feszítjük a problémánkat minden relatív viszonylatával együtt, újjászületünk az Isteni megoldás által. Ha pedig nem az Isteni megoldásra hallgatunk, akkor valamely relatív megoldás által éppen az Isteni megoldást feszítjük keresztre, a megváltónkat, Isten segítô ajándékát, Jézust.
JÉZUS = JÓZSUA = ÉN VAGYOK = JE SUIS
KRISZTUS = ISTEN ISMERETE = MENYORSZÁG = Az elme egyensúlyos állapota.
A tudatos elme kiegyensúlyozott, harmonikus állapota, Isten országa bennünk. Imáink során meditatív úton Istenhez, a kiegyensúlyozott, nyugodt elméhez fordulunk, így összekapcsoljuk a relatív tudatot az abszolút tudatalattival, valamely problémánk abszolút jó megoldásának érdekében. Ilyenkor megyünk el Isten országába és hagyjuk, hogy Isten is a templomába jöhessen bennünk. Mert Isten temploma a mi nyugodt, kiegyensúlyozott tudatink. Elmekapcsolatot teremtünk. Gyakorlatilag a tudatalatti tudatos használata által lehet tapasztalatot szerezni Isten, a bennünk lélekként funkcionáló ÉLETERÃ teremtô erejérôl.
SÁTÁN - LUCIFER - ÖRDÖG - FENEVAD
(A relatív elme Istennel ellenkezô döntései)
Isten ellenfele, aki relatív gondolatként beférkôzik a tudatunkba, és relatív ítéletekre késztet bennünket. Így az elmét megfertôzi és kirekeszti Istent a templomából, valamint bennünket Isten országából. Az teljesen mellékes, hogy az ítéletünk jó vagy rossz, mert relatív, és ennél fogva, Isten nélkül jött létre. Az élô nem rekesztheti ki az ÉLETERÃT. Individuális lényekként eldönthetjük, hogy Isten szövetségében maradunk-e, vagy relatív ellenerôkkel az abszolút Úr hatását gyengítjük magunkban azzal, hogy elfordulunk az à abszolút lehetôségétôl.
POKOL - Az egyensúlytalan, zûrzavaros elme.
A tudatos relatív emberi elme relatív igazságokkal terhelt állapota, amelyben nincs harmónia. Pozitív és negatív relatív igazságok ütközéseinek színtere, ahol a relatív tudat mereven elrugaszkodik a tudatalattival való harmonikus együttmûködéstôl, és így az elme kizárólag a tudati agy egoista, önkényes vezérlése által funkcionál. Abszolút, Isteni megoldások nem érvényesülhetnek benne, ezért az ÉLETERÃT az élô számára negatívan, hátrányára használja. Bárki bármikor kikerülhet a pokolból, ha tudatosan igényt tart a tudatalatti korlátlan lehetôségeire, és így az ÉLETERÃT tudatosan is az elônyére használja. Istent elfogadni tehát annyi, mint a tudatalattival harmonikusan dönteni a problémák megoldásai felôl, és így az ÉLETERÃT mindig konstruktívan, építô jelleggel vezérelni.
TANÍTVÁNYOK - MIND EGY-EGY TUDATOS GONDOLATBEFOLYÁSOLÓ TULAJDONSÁGOT SZIMBOLIZÁLNAK AZ ELMÉBEN.
1 PÉTER - ABSZOLÚT HÙSÉG ,kôszikla, erôs hit
2 ANDRÁS - ABSZOLÚT MEGÉRTÉS ,élesen látó, igazságos
3 JAKAB - ABSZOLÚT MEGGYÃZÃDÉS ,igazságos ítélet,
4 JÁNOS - ABSZOLÚT SZERETET ,irgalmas
5 MÁTÉ - ABSZOLÚT VÁGY ,ajándék
6 FÜLÖP - ABSZOLÚT KITARTÁS ,
7 BERTALAN- ABSZOLÚT FOGÉKONYSÁG ,
8 TADDEUS - ABSZOLÚT DICSÃITÉS ,
9 SIMON - ABSZOLÚT ENGEDELMESSÉG ,figyelem, jó hír meghallgatása
10 JUDÁS - ABSZOLÚT ÁLDÁS ,elárulás, lehetôség az újjászületésre,
11 TAMÁS - ABSZOLÚT KÉTELKEDÉS ,bizonytalanság, hitetlenség
12 JAKAB - ABSZOLÚT REND ,ítélet
Ahhoz, hogy az Isteni megváltó gondolat megvalósulhasson az életünkben, és feloldást hozzon egy probléma megoldására, arra van szükség, hogy az összes gondolatbefolyásoló mentális tulajdonságot a megváltó gondolat szolgálatába kell állítanunk. Ezeket az Isteni gondolatbefolyásoló tulajdonságokat az apostolok jelképezik a Bibliában, míg az Isteni gondolatot éppen Jézus, a Megváltó. Aki ezen ismeretek alapján olvassa el a Bibliát, annak számára új értelmet nyer az Írás.
JÓ VAGY ROSSZ AZ EMBERI TUDATBAN ALAKUL KI, MINT RELATÍV ÍTÉLET. AZ ABSZOLÚT ELMÉBEN NINCS ILYEN MEGKÜLÖMBÖZTETÉS, MERT AZ MÁR AZ ABSZOLÚTUM MENTÁLIS BIRODALMA, AHOL A RELATÍV ÉRTELEMBEN MÁGIKUSNAK NEVEZHETÃ TEREMTÉS FOLYAMATA TÖRTÉNIK.
SZÙZ MÁRIA - TISZTA TENGER - TISZTA VÍZ - TISZTA ALAP
JÁKÓB - Istentudatos elme
DÁVID - Akit Isten szeret
IZSÁK - Isten öröme
JÓNÁS - Meggyôzôdés, igaznak hitt eszme
PÁL - Kicsi krisztus
PILÁTUS - Relatív tudat
MEGVÁLTÓ - Istenbe vetett élô hit, Abszolút felismerés
ÁDÁM - Föld
ÉVA - Élet - Tiszta víz
Farizeus - Holt hitû, félreismerte Istent
Ateista - Istennel szemben hitetlen
Immánuel - Velünk az Isten
Golgota - A koponyák hegye – Az a hely, ahol a gondolatok kerülnek megítélésre.
Minden Bibliai név mögött egy-egy jellemvonás áll, amely jellemvonás mindig segít az adott Bibliai történet megértésében, ha tudatosan beazonosítjuk a történetben szereplô névvel. Vagyis, ha az adott nevek helyett a hozzá csatolt jellemvonásokat használjuk, értelmessé válnak számunkra azok a szimbólumok, amelyek a Biblia történetiségeiben vannak elrejtve. A nevekhez csatolható jellemvonások nélkül a Biblia is csak egy történelemkönyv, amely túl sok mondanivalót nem nyújt az olvasóinak még akkor sem, ha azok hívô emberek.
Relatív-igazság - Fájdalom, csalódás, gyûlölet, ellendöntés
ABSZOLÚT IGAZSÁG - ÖRÖM, SZERETET, ISTEN, LÉLEK, ÉLETERÃ
A Bibliában a férfi a racionális tudati funkciót, a nô pedig fogékonyság a relatív igazságokra, míg a házasság a kettô harmonikus kapcsolatában Isten országát, a mennyországot szimbolizálja. Minden abszolút gondolat, pedig amely a kettô harmóniájából születik a FIÚ, a Megváltó, aki Isteni gondolatként, a felmerülô problémáinkat abszolút módon képes megváltani a problémásságuktól. Voltaképpen, ha a relatív valóságban élve gond vagy probléma merül fel, akkor is mindig a megváltót keressük, a problémánkat megváltó megoldást. A Biblia ezt az abszolút Isteni megoldást Krisztusnak nevezi, akit Jézus testesített meg.
A Biblia talán legfontosabb alapgondolata az, hogy ne ítélkezz. Elméd legtökéletesebb állapota az, amikor kiegyensúlyozott, harmonikus állapotban a mennyországot nyilvánítja meg neked. Amikor tudatosan relatív ítéletet hozol valami felôl, akkor éppen ezt az abszolút harmóniát borítod fel. Tudatosan megszûnsz az abszolút állapotodban, a harmóniádban lenni és így részt veszel a relatív valóság szélsôségeiben, ahol nincs tudatos nyugalom. Minden ítéletünk egy-egy véleményünk, bírálatunk, így nem logikus, hogy a bennünk élô Isten hogyan bírálhatja saját magát másokban. Ha pedig az ítéletedet Istenre bízod, akkor az elméd abszolút egyensúlya nem borul fel, agyilag, idegileg nem feszülsz bele a relatív problémák ítéletének keresztjébe. Ráadásul nem távolodsz el Istentôl egy pillanatra sem, mert elméd egyensúlyos állapotában te magad vagy a teremtô erô. Amilyen eszmét igaz hittel a tudatidból a tudatalattidba ültetsz, az megtalálja az ERÃT a megnyilvánulásához. Ezért ne hibázz! Tudatodban a hiteddel abszolutizálsz, ezért mindig a hited kerül a tudatalattidba. Gyakorlatilag mi magunk vagyunk a kifejezésre juttatott hitünk, Azok VAGYUNK, illetve azzá VÁLUNK, amit egész nap gondolunk, hiszünk. A hívô és az ateista elméje ugyanúgy mûködik, mert Isten nem fiktív lény, hanem a természet törvényeként a hit törvénye bennünk. A hited ugyanis az, amit igaznak gondolsz Ezért mindig Isteni, szép és jó dolgokban higgyél csak. Mert minden esetben érvényesül a mondás, „Legyen mindig a hited szerint”.
Az ember agya a tudomány szerint is két agyrészbôl tevôdik össze, tudatiból és tudatalattiból. A tudati agy nem cselekszik, hanem viszonyít, a relatív valóság észlelt eseményei között mentális cselekedeteket hajt végre. Viszonyításának eredményeképpen vezérli a tudatalattit, amely már nem viszonyít, hanem éppen cselekszik. Míg a tudati relatív, addig a tudatalatti abszolút része az agyunknak. A tudati agy és a tudatalatti folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, így nyilvánítják meg funkcionálisan az elmét. Mivel pedig a hit tudatosan abszolutizált gondolat, ezért mindig a relatív tudat vezérli az abszolút tudatalattit. Amit a tudati agy kigondol, azt a tudatalatti agy megnyilvánítja, feltételek nélkül. Így te magad vagy életedben a sorsod teremtôje. Kérdés az, hogy a tudati szinteden mikor érsz el az intelligenciád azon fokára, hogy azonosulni tudj a benned élô teremtôvel?
Míg a természettudomány folyamatosan keresi a tudat kiterjeszthetôségének a lehetôségét, addig az Isteni Írás több mint négyezer éve lejegyezte azt sajátságos módon. Igaz, hogy ezt a sajátságos módot még a hívôk is csak igen kevesen ismerik. Ezek után butaságból vagy dacból ellenállhatsz a hit törvényének, de annak továbbra is megvan az ára. Ha pedig képes vagy azonosulni, akkor megtalálhatod a boldogságodat. Az azonosulás pozitív irányba tereli a gondolkodásodat és vele a cselekedeteidet, majd ezek által olyan pozitív érzéseket indukál benned, amelyben Isten testesül meg. Isten ugyanis élmény szinten tapasztalható meg, az abszolút pozitív eszmék élményeiben. Ezért az Írás Isten igéje, amely cselekedetekre buzdít, Isteni cselekedetekre, amelyekben az abszolút pozitív eszméink tapasztalati élményként érvényesülhetnek.
Mindig a hited szerint ítélsz. Ha a relatív dolgokban hiszel, akkor Isten ellen hiszel, közömbösíted magadban az abszolút lehetôséget. Ilyenkor persze nem Isten büntet, hanem te bünteted magadat azzal, hogy eltávolodsz az abszolút lehetôségétôl, amit pozitív hittel vezérelhetnél, így vállalod annak esemény-vonzatait is. Félreértés ne essék, a relatív döntésed is lehet jó, de Istennel az abszolút döntésed csak jó lehet. Olyan, ami mindenki érdekét természetesen veszi figyelembe. Isten ugyanis a Természet, így törvényeiben a természetesség a legtermészetesebb.
Ha úgy érzed, hogy lelkileg üres vagy és hiányzik a szeretet a szívedbôl, akkor bocsáss meg mindenkinek, bocsáss meg magadnak is, és a szeretet visszaköltözik a szívedbe. Isten az abszolút szeretet. Mivel pedig az abszolút igazság is Isten, ezért a szeretet a Lélek joga, és a mi lelkünk kötelessége egyben. Minden, ami abszolút, az Isten tulajdonsága, az abszolút tényezôk abszolút tulajdonosáé, az abszolútumé. Az ember is azért tud abszolútként érvényesülni, mert a szellemi tudata individuális, azaz abszolút egyéni és független. Döntéseit abszolút értelemben maga hozhatja meg. Testben is teljesen önálló, tehát abszolút. A lelkünk pedig úgyis a Lélek részeként biztosít számunkra ÉLETERÃT, tehát abszolút úgyszintén. Ez a „szent”- háromság a megnyilvánult ember.
Korántsem elég azt gondolni magamban, hogy hiszek Istenben, pontosan tudnom kell azt is, hogy mit jelent számomra Isten, akiben hiszek. Az emberek cselekedetei ugyanis mindig a hitük szerint történik. Így az ember nem más, mint az ô megnyilvánult hite. Ezért a hit a legfontosabb dolog az életünkben. Hinni tehát abszolút módon érdemes, az pedig csak Istenszerû lehet. Így az emberi elmében Isten önmagára talál, az ember individuális szellemében. Az ember tehát a megnyilvánult Isten. Ha tudatosan elfogadja Isten eszméjét, akkor azonosul vele, ha pedig tudatosan tagadja Istent, az nem más, mint öntudatlan önkritika.
Mit nyújthat az írás helyes értelmezése az ateistának?
Minden élôben munkál az ÉLETERÃ, ezt hívjuk léleknek. Ez az ÉLETERÃ mentális úton hasznosítható céltudatosan. Elménk tudati részével viszonyulunk az objektív valósághoz. Tudatosan mindig azt a gondolatunkat erôsítjük, amelyiket igaznak érezzük. Ez a mi hitünk. Viszonyaink és viszonylataink problémák elé állítanak bennünket, Majd addig gondolkozunk, meditálunk rajtuk, amíg el nem képzeljük magunknak a megoldást. Ez az elképzelésünk a tudatalattiba kerül, ahol az ÉLETERÃ teremtô „mûhelye” van és aktiválja azt, a mielôbbi megvalósulás érdekében. A tudatalatti nem viszonyít, nem relatív, hanem abszolút része az elménknek, és így benne az ÉLETERÃ abszolút lehetôségekkel bír. Azonnal hozzá is lát a megvalósításhoz, akár jó volt az a gondolatképünk, akár nem, hiszen már nem viszonyít. Így jó embernek vagy rossz embernek ugyanúgy mûködik ez a mágikus mentális lehetôség. Ráadásul az abszolút jellegénél fogva korlátlan lehetôséggel is bír.
Fizikai tapasztalatból tudhatjuk, hogy ha egy erôt nem megfelelôen használunk, akkor nem válik a hasznunkra, vagy éppen árt is nekünk. Ez a tudományos igazgazság érvényes az ÉLETERÃRE is. Problémáink azért vannak, mert a probléma megoldását megteremtô ÉLETERÃT nem használtuk konstruktívan. Azzal pedig, hogy hibás, téves vagy rossz szándékú gondolatainknak adtunk mentális lehetôséget az elképzeléseinkkel, akkor gyakorlatilag önmagunk ellen fordítottuk az ÉLET-ERÃT és ez által az, még több problémát teremtett számunkra.
A teremtô cselekvés tudományosan is úgy jön létre az embernél, hogy egy gondolat, ötlet, tipp elôbb a képzelet által megtervezésre kerül. Ez által válik észszerûvé, racionálissá és ezután kezdôdhet, a cselekvés által, a teremtés aktusa. Ahogy tehát a tervezett emlékképet a tudatalattiba helyezzük, az automatikusan elindítja a mi cselekvésünket a cél érdekében. Materiális gondolkodású ember irracionális gondolatoknak nem ad mentális képet, mert elképzelni sem tudja annak realitását. Sôt az irreális dolgokat a racionális elme eleve tagadja is. Ezzel komoly korlátokat szab önmagának, a mentálisan vezérelhetô mágikus teremtéssel szemben.
Az ÉLETERÃ ettôl sokkal többre képes. Az irracionális dolgoknak is mentális mágikus teremtôerôt biztosít, ha realisztikus elképzelésünk van róla. A reális elképzelés ugyanis a tudatalattiba kerülve mindenképpen mûködésbe hozza az ott honos ÉLETERÃT. Az pedig az abszolút lehetôségeinél fogva mindenképpen megtalálja a reális megvalósulás módját, akár tôlünk függetlenül is. Azt a megoldást, amellyel éltetni képes az életünkben az általunk tudatosan megtervezett elképzelést. Képzeleteddel tervezz tehát irracionális dolgokat, és bontsd szét általuk az elméd korlátjait. Tervezz magadnak és szeretteidnek egészséget, gyógyíthatatlannak vélt betegség esetén is. Tervezz sikert, gazdagságot, a kilátástalannak látszó gazdasági helyzetedben is. Tervezz szép alakot magadnak jó ruhákkal, hétvégi kirándulásokat vagy jó nyaralást, bármit tervezhetsz még akkor is, ha pillanatnyilag irreálisnak látszik is. Csak arra vigyázz, de nagyon ám, hogy a terveddel ellentétes gondolataid sohase legyenek, mert azok törölni képesek az elképzelt tervedet. Tervedet a tudatalattidban az abszolút ÉLETERÃRE bíztad, tehát gondolj a megvalósulására mindig abszolút módon. Az erô legyen veled, a teremtô ÉLETERÃ.
Amikor irracionálisnak látszó dolgokat tagadunk és elképzelni sem tudjuk a realitását, akkor végül is negatív értelemben abszolutizáljuk azt. Hitet támasztunk ugyanis a lehetetlensége mellett. Így a relatívnak hitt valóságunkat teletûzdeljük abszolút módon tagadott dolgokkal, amelyek negatív hatásokkal, korlátozásokkal sújtanak bennünket. Amikor ilyen abszolútnak értelmezett dolgot tagadunk, akkor gyakorlatilag kirekesztjük a tudatunk relatív hatáskörébôl, lemondunk annak megoldási lehetôségérôl, és abszolút tehetetlenné válunk vele szemben, mert abszolút állításunkként a tudatalattinkat negatívan vezérli.
Ezzel szemben, az olyan irreálisnak hitt dolog, amirôl realisztikus elképzelésünk alakul ki, az a relatív ésszerûtlensége ellenére is túljut a relatív tudatosságunk korlátjain, és mégis megnyilvánítja azt, amit a tudatalattiba bevéstünk reális képzeletként. Ezek a csodák, mert minden csodának számít, ami a relatívan objektív valóság racionális kereteit képes túlszárnyalni. Abszolút értelemben soha sincs csoda, mert nincsenek korlátok. Aki képes feladni a racionalitását egy szükségszerûen reális cél érdekében, és azt realisztikus képzeletével a tudatalattijába tudja ültetni, az csodákra képes. Ez ugyanis a tudat abszolút kiterjesztésének az egyetlen módja. A természettudomány már régen keresi ezt a lehetôséget, de mivel ez relatív értelemben véve irracionális megoldás, ezért fel sem merülhet, mint reális lehetôség. Ezt a mentális lehetôséget bárki használhatja korlátlanul. Ha azonban az elme mûködési mechanizmusát meg kívánja érteni vagy tapasztalni valaki, akkor óhatatlanul Istennel találja magát szemben. Ezért jobb, ha tisztázzuk azt, hogy mi is az Isten.
Az Isten bennünk nem más, mint a tudatalattiban munkálkodó lélek, az ÉLETERÃ. Aki tehát Istennel lép kapcsolatba, saját maga szubjektív lényét fogja megismerni. Azt azonban a legtájékozatlanabb objektív materialista gondolkodású ember is tudja, hogy nem csak azok vagyunk, akik objektíve a tükörben látszanak. Sokkal inkább azok a lények vagyunk, akik nem láthatók a tükörben, ami szubjektív bennünk. Amit tehát az ÉLETERÃ alkalmazásával Istenrôl megtudhatunk az nem idegen számunkra, csak talán kissé újszerû. Így az elme abszolút kiterjesztésével bárki kreatívan felszabadíthatja a szellemét, annak relatív korlátjainak a rabságából. Továbbá nagyon valószínû, hogy nem is árt, ha ebben a lelketlen relatív valóságban felfedezik végre az emberek a lelküket, és önmagukra találnak. A dolog legérdekesebb része az, hogy aki Istent keresi, az önmagára talál, míg, aki önmagát keresi, az óhatatlanul Istenhez jut. Mert a két tényezô egységben él, csak mi emberek individuális, szabad akaratú öntudatos lények vagyunk, ezért nem veszünk tudomást a szimbiózisról.
Aki pedig. ettôl részletesebben kívánja megismerni az emberi elme hit által vezérelhetô abszolút tudatának mûködését, annak szeretettel ajánlom DR. Joseph Murphy - Tudatalattid csodálatos hatalma.- címû könyvsorozatát, amely eddig 10 kötetével az én tisztánlátásomon is nagyon sokat segített. Ezúton tisztelettel köszönetet is mondok neki.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
