A Biblia sokat beszél a felebarátokról és a felebarátságról a nélkül, hogy konkrétan értelmezné a felebarátság mibenlétét. Persze példázatokkal utal rá, hogy az a felebarátunk, aki nem megy el mellettünk segítségnyújtás nélkül, ha bajban vagyunk. Azt sugallj, hogy csak a fele-barátainkra számíthatunk. Így a köznapi életünk barát, ismerős fogalma nem fedi a felebarát fogalmát, nem képes kifejezni azt.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy Isten abszolút lelkiségében megnyilvánult relatív lelkiségek vagyunk, akik társadalmi kölcsönhatásban élnek egymással. Így az olyan ember a felebarátom, akivel lelkileg, tehát érzelmileg képes vagyok azonosulni. Ahogy a barátom barátja is lehet a barátom, úgy bármely számomra idegen ember lehet a fele-barátom, ideológiai hozzáállásától függetlenül. Akivel lelki közösséget tudok vállalni, illetve aki lelki közösséget tud vállalni velem, egy adott probléma megoldásának érdekében. Olyankor az ember érzelmileg azonosul, együtt érez a másik emberrel, és közös erővel megoldják egymás problémáit, önzetlenül.
Éppen ugyanilyen analógiára épül a fele-ség fogalmunk is, ami azt jelenti, hogy lelki, azaz érzelmi partner az életünkben. A feleségem az a hölgy lehet, aki lelki közösséget vállal velem, és ennek a közösségnek rendeli alá testi és szellemi mivoltát is, mint a lelkisége objektív és szubjektív megnyilvánulásait. Így a lelki közösségben természetes a testi és a szellemi közösség is, ameddig azok a lelkileg kialakult közösség érdekeit szolgálják.
A fele-kezet fogalmunk pedig, arra utal, hogy olyan emberek gyülekezete, szövetsége, akik lelkileg képesek azonosulni egy közös cél érdekében, a saját és közösségük testi és szellemi épülésére, amely szövetség a lelki stabilitásukat képes biztosítani.
A felebarát fogalma tehát, lelki közösségre utal, ahol az érzelmeink azonosulnak egy közös cél érdekében, és az Istentudatunkat tartja ébren, mert a lélek által minden ember Isten Szent Lelkének egy „sejtje”, relatív lelkisége.
Egymást molesztálva, piszkálva pedig a lelkiismeret furdalás azt jelenti, hogy a lelki közösségünkben Isten sejtjei érzelmileg egymás ellen hatnak, így bomlasztják, beteggé teszik Isten egy-ségét az emberiség kollektív lelkiségében. Olyan az, mintha egy élő test sejtjei egymás ellen funkcionálnának a helyett, hogy mindannyian a testben megtestesült közös érdekeket szolgálnák. Az ellentétes érdekeket produkáló sejteket a test izolálja és szervezetidegenként kiveti magából. Ha pedig nem képes kivetni önmagából, akkor elrákosodik az, és így elhal a szervezet számára, még akkor is, ha ezzel megöli a szervezetet is.
Hát valahogy így működünk mi is Isten lelkiségében. Mindannyian Isten lelki Egységének a részei vagyunk a lelkünk által. Aki azonban a negatív hozzáállásával felborítja ezt a lelki egyensúlyt, azt Isten kirekeszti a lelkek Egységéből, vagyis Önmagából.
Nem a gazdasági helyzetünk számít Isten előtt, és nem is a szellemi szintünk, hanem mindig a lelki egyensúlyunk. Isten kizárólag a lelkünket szemléli. Az anyagi helyzet vagy a szellemi szint folyton változó tényezők, amely változásoknak nem szabad felborítania a lelki egyensúlyunk állapotát. Meg kell tanulnunk mindennek örülni, a lelki stabilitásunk érdekében. A pozitív dolgok amúgy is örömöt okoznak, míg a negatív dolgok, és események alkalmával annak kell örülni, hogy figyelmünket Istenre fókuszálják a felmerülő problémák.
Az Istentudat reményekkel is eltölti az ember tudatát, hiszen a remény nem más ebben az esetben, mint teljes bizalom Isten felé. Az a biztos tudat, hogy van Teremtőnk, aki a hitünk teremtője, csak teremtésre méltó szeretetteljes hiteket kell formálnunk az elménkben. Az pedig mindig az éppen felmerülő problémáink megoldásaira irányul. Az Istentudatunk biztosít a felől bennünket, hogy sohasem vagyunk egyedül a problémáink megoldásait illetően, hiszen Isten a várható eseményeket úgy formálja majd számunkra, hogy azok folyamatában a hitünkben megfogalmazott kéréseink teljesüljenek.
Az Istentudatos ember soha sincsen egyedül. Isten mindig vele van. Ezért képes fele részben barát lenni. A másik fele részében pedig Isten közvetlen eszköze a szeretet gyakorlásában. Mert Isten csak ott marad meg, ahol a szeretet áramlik az emberek között. Ebben a szeretetáramlásban munkál Isten, és egyetlen célja az, hogy a lelki egyensúly fennmaradjon a sejtjei között.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
